You are not alone in your loneliness | Jonny Sun

Fordító: Eva Danko Lektor: Csaba Lóki

Hello.

Helló!

I'd like to introduce you to someone.

Szeretnék önöknek bemutatni valakit.

This is Jomny.

Ez itt Jomny.

That's "Jonny" but spelled accidentally with an "m,"

Igazából "Jonny", de véletlenül "m"-mel betűzve,

in case you were wondering,

és ha csodálkoznának ezen,

because we're not all perfect.

nos, egyikünk sem tökéletes.

Jomny is an alien

Jomny földönkívüli,

who has been sent to earth with a mission to study humans.

akit azért küldtek a Földre, hogy az embereket tanulmányozza.

Jomny is feeling lost and alone and far from home,

Jonmy elveszett, magányos, távol az otthonától,

and I think we've all felt this way.

és szerintem mind éreztünk már ugyanígy.

Or, at least I have.

Én legalábbis éreztem.

I wrote this story about this alien at a moment in my life

Az életem egy olyan pillanatában írtam erről a földönkívüliről,

when I was feeling particularly alien.

amikor magamat is földönkívülinek éreztem.

I had just moved to Cambridge and started my doctoral program at MIT,

Akkor költöztem Cambridge-be, hogy a doktorimon dolgozzam az MIT-n,

and I was feeling intimidated and isolated and very much like I didn't belong.

féltem és magányos voltam, és úgy éreztem, nem tartozom sehová sem.

But I had a lifeline of sorts.

De az egész életem hasonló volt.

See, I was writing jokes for years and years

Éveken át írtam vicceket,

and sharing them on social media,

osztottam meg őket közösségi portálokon,

and I found that I was turning to doing this more and more.

és észrevettem, hogy egyre jobban belemerülök ebbe.

Now, for many people, the internet can feel like a lonely place.

Sok ember szerint az internet magányos hely.

It can feel like this,

Én is így érzem:

a big, endless, expansive void

egy hatalmas, végtelen, egyre növekvő űr,

where you can constantly call out to it but no one's ever listening.

ahol folyton kiabálhatsz, de soha, senki nem hall meg.

But I actually found a comfort in speaking out to the void.

Ám engem valahogy megnyugtatott, hogy ebbe az űrbe beszélhettem.

I found, in sharing my feelings with the void,

Megnyugtató volt megosztani az érzéseimet az űrrel,

eventually the void started to speak back.

és végül az űr elkezdett visszabeszélni.

And it turns out that the void isn't this endless lonely expanse at all,

Így derül ki, hogy az űr egyáltalán nem végtelen, magányos kiterjedés,

but instead it's full of all sorts of other people,

hanem tele van mindenféle emberekkel,

also staring out into it and also wanting to be heard.

akik maguk is az űrbe bámulnak, és azt szeretnék, ha meghallanák őket.

Now, there have been many bad things that have come from social media.

A közösségi médiából számos negatívum származik.

I'm not trying to dispute that at all.

Egyáltalán nem szándékom ezt vitatni.

To be online at any given point is to feel so much sadness

Online lenni mindig egyet jelent azzal, hogy nagy szomorúságot,

and anger and violence.

dühöt és durvaságot érzünk.

It can feel like the end of the world.

Olyan, mintha véget érne a világ.

Yet, at the same time, I'm conflicted

Ugyanakkor meghasonlok önmagammal,

because I can't deny the fact that so many of my closest friends

mert tagadhatatlan tény, hogy a közeli barátaim legtöbbjével

are people that I had met originally online.

eredetileg online találkoztam.

And I think that's partly because there's this confessional nature

Szerintem ez részben az azért van így, mert előszeretettel gyónunk

to social media.

a közösségi médiában.

It can feel like you are writing in this personal, intimate diary

Olyan érzés, mintha a személyes, bizalmas naplónkba írnánk,

that's completely private,

amely teljesen magántermészetű,

yet at the same time you want everyone in the world to read it.

ugyanakkor azt akarnánk, hogy a világon mindenki elolvassa.

And I think part of that, the joy of that

Úgy gondolom, egy része, az öröm ebben,

is that we get to experience things from perspectives from people

hogy más, a miénktől teljesen eltérő nézőponttal bíró emberek

who are completely different from ourselves,

szemszögéből tapasztalhatunk meg dolgokat,

and sometimes that's a nice thing.

és ez néha pozitív.

For example, when I first joined Twitter,

Például amikor elkezdtem twitterezni,

I found that so many of the people that I was following

rájöttem, hogy rengeteg ember, akit követek,

were talking about mental health and going to therapy

beszél a mentális egészségről és hogy terápiára megy úgy,

in ways that had none of the stigma that they often do

hogy mégsem kerül megbélyegzésre, ami viszont gyakran előfordul,

when we talk about these issues in person.

ha ezekről a problémákról személyesen beszélgetünk.

Through them, the conversation around mental health was normalized,

A segítségükkel normálisan lehetett beszélgetni a mentális egészségről,

and they helped me realize that going to therapy was something

és ez rávezetett, hogy a terápiás kezelés olyasvalami,

that would help me as well.

ami nekem is segíthet.

Now, for many people,

Na most, sok ember számára

it sounds like a scary idea to be talking about all these topics

ijesztő ötletnek tűnik ezeket a témákat ilyen nagy közönség előtt,

so publicly and so openly on the internet.

ennyire nyíltan kibeszélni az interneten.

I feel like a lot of people think that it is a big, scary thing

Úgy érzem, sokan nagy, ijesztő dolognak vélik,

to be online if you're not already perfectly and fully formed.

hogy online megnyilvánuljanak, ha nem tökéletesek és teljesek.

But I think the internet can be actually a great place to not know,

Ám szerintem az internet az a hely, ahol nagyszerű dolog nem tudni,

and I think we can treat that with excitement,

és ezt felfoghatjuk izgalmasként is,

because to me there's something important about sharing your imperfections

mert számomra van valami fontos abban, hogy megosztjuk másokkal

and your insecurities and your vulnerabilities

tökéletlenségünket, bizonytalanságunkat

with other people.

és sebezhető pontjainkat.

(Laughter)

(Nevetés)

Now, when someone shares that they feel sad or afraid

Amikor valaki beszámol például a szomorúságáról, félelmeiről

or alone, for example,

vagy arról, hogy magányos,

it actually makes me feel less alone,

attól jómagam kevésbé érzem egyedül magam,

not by getting rid of any of my loneliness

nem azért, mert megszabadultam a saját magányosságomtól,

but by showing me that I am not alone

de azáltal, hogy látom, nem kizárólag én érzem

in feeling lonely.

egyedül magam.

And as a writer and as an artist,

Íróként és művészként

I care very much about making this comfort of being vulnerable

igyekszem a sérülékenységet, mint megnyugtató érzését, elfogadtatni

a communal thing, something that we can share with each other.

a közösséggel: olyan érzésként, amint megoszthatunk egymással.

I'm excited about externalizing the internal,

Izgalmasnak találom a belső dolgok felszínre hozását:

about taking those invisible personal feelings that I don't have words for,

fogni azokat a láthatatlan, személyes érzéseket, amelyeket megnevezni sem tudok,

holding them to the light, putting words to them,

a fénybe tartani őket, szavakba önteni,

and then sharing them with other people

majd megosztani ezeket másokkal,

in the hopes that it might help them find words to find their feelings as well.

remélve, hogy így segíthetek nekik is megfogalmazni az érzéseiket.

Now, I know that sounds like a big thing,

Tudom, ez nagy dolognak tűnik,

but ultimately I'm interested in putting all these things

de végül az érdekel, hogyan lehet ezeket az érzéseket

into small, approachable packages,

kis részekre bontani,

because when we can hide them into these smaller pieces,

mert ha sikerül őket "kicsinek álcáznunk",

I think they are easier to approach, I think they're more fun.

szerintem könnyebb megközelíteni őket és szórakoztatóbbak is.

I think they can more easily help us see our shared humanness.

Emberi mivoltunk hasonlóságát is könnyebb megérteni általuk.

Sometimes that takes the form of a short story,

Megjelenthetnek például novella formájában,

sometimes that takes the form of a cute book of illustrations, for example.

máskor egy helyes könyv illusztrációiban.

And sometimes that takes the form

Néha pedig buta viccként,

of a silly joke that I'll throw on the internet.

amelyet a neten teszek közzé.

For example, a few months ago, I posted this app idea

Néhány hónapja például bedobtam egy kutyasétáltató

for a dog-walking service

applikáció ötletét:

where a dog shows up at your door and you have to get out of the house

egy kutya megjelenik az ajtónkban, így el kell hagyjuk a házat,

and go for a walk.

hogy megsétáltassuk őt.

(Laughter)

(Nevetés)

If there are app developers in the audience,

Ha vannak itt applikáció-fejlesztők,

please find me after the talk.

keressenek az előadás után.

Or, I like to share every time I feel anxious about sending an email.

Egy másik példa, amit mindig megosztok: ideges vagyok, ha e-mailt küldök.

When I sign my emails "Best,"

"A legjobbakat", így írom alá,

it's short for "I am trying my best,"

ami kifejtve "A legjobbat, ami tőlem telik",

which is short for "Please don't hate me, I promise I'm trying my best!"

ami annyit tesz: "Kérlek, ne utálj, ígérem, megteszem, ami tőlem telik."

Or my answer to the classic icebreaker,

Vagy a klasszikus jégtörő kérdésre adott válaszom:

if I could have dinner with anyone, dead or alive, I would.

ha bárki élő vagy történelmi személlyel ehetnék, rendben.

I am very lonely.

Nagyon magányos vagyok.

(Laughter)

(Nevetés)

And I find that when I post things like these online,

Úgy találom, ha ilyesmiket posztolok a neten,

the reaction is very similar.

a reakciók hasonlóak.

People come together to share a laugh,

Az emberek összejönnek együtt nevetni,

to share in that feeling,

megosztozni az érzésen,

and then to disburse just as quickly.

majd ugyanolyan gyorsan szétszélednek.

(Laughter)

(Nevetés)

Yes, leaving me once again alone.

Igen, így újra magamra maradok.

But I think sometimes these little gatherings can be quite meaningful.

De néha ezek a kis összejövetelek egészen hasznosak lehetnek.

For example, when I graduated from architecture school

Például amikor lediplomáztam építészként,

and I moved to Cambridge,

és Cambridge-be költöztem,

I posted this question:

ezt a kérdést posztoltam:

"How many people in your life have you already had

"Hányan vannak az életetekben,

your last conversation with?"

akikkel nem beszéltek többé?"

And I was thinking about my own friends who had moved away

A barátaimra gondoltam, akik különböző városokba,

to different cities and different countries, even,

sőt külföldre költöztek,

and how hard it would be for me to keep in touch with them.

és hogy milyen nehéz lenne tartani velük a kapcsolatot.

But other people started replying and sharing their own experiences.

De az emberek elkezdtek válaszolni, megosztani a tapasztalataikat.

Somebody talked about a family member they had a falling out with.

Valaki egy rokonáról beszélt, akit elveszítettek szem elől.

Someone talked about a loved one who had passed away

Más az elhunyt szerettéről,

aki gyorsan és váratlanul távozott.

quickly and unexpectedly.

Someone else talked about their friends from school

Valaki az iskolai barátokat hozta fel,

who had moved away as well.

akik szintén elköltöztek.

But then something really nice started happening.

Aztán valami csodálatos történt.

Instead of just replying to me,

Az emberek már nemcsak nekem,

people started replying to each other,

hanem egymásnak is elkezdtek válaszolni,

and they started to talk to each other and share their own experiences

elkezdtek egymással beszélgetni, megosztani az élményeiket,

and comfort each other

megnyugtatni egymást

and encourage each other to reach out to that friend

és bátorítani, hogy próbálják elérni azt a barátot,

that they hadn't spoken to in a while

akivel nem beszéltek egy ideje,

or that family member that they had a falling out with.

vagy családtagot, akit szem elől tévesztettek.

And eventually, we got this little tiny microcommunity.

És végül létrehoztuk ezt a kis mikroközösséget.

It felt like this support group formed

Mintha a sokféle ember egy segélyszervezetet

of all sorts of people coming together.

hozott volna létre.

And I think every time we post online,

Ezért hiszem, hogy mindig, amikor online posztolunk valamit,

every time we do this, there's a chance

van rá esély, hogy ezzel

that these little microcommunities can form.

ilyen mikroközösségeket hozhatunk létre.

There's a chance that all sorts of different creatures

Előfordulhat, hogy különböző emberek

can come together and be drawn together.

összetalálkozzanak és csoportosuljanak.

And sometimes, through the muck of the internet,

Néha az internet mocskában

you get to find a kindred spirit.

rokonlelkekre bukkanhatunk.

Sometimes that's in the reading the replies

Néha azzal, hogy a válaszokat és hozzászólásokat olvasva

and the comments sections and finding a reply that is particularly kind

találunk egy különösen kedves, éleslátó

or insightful or funny.

vagy humoros megnyilvánulást.

Sometimes that's in going to follow someone

Néha úgy, hogy követünk valakit,

and seeing that they already follow you back.

és látjuk, hogy az illető már követ bennünket.

And sometimes that's in looking at someone that you know in real life

Néha pedig úgy, hogy felfedezzük, hogy emberek, akiket a való életben

and seeing the things that you write and the things that they write

is ismerünk, ugyanolyan dolgokról írnak, mint mi magunk,

and realizing that you share so many of the same interests as they do,

és rájövünk: legalább annyira hasonló az érdeklődésünk, mint az övék,

and that brings them closer together to you.

és ez közelebb hozza őket hozzánk.

Sometimes, if you're lucky,

Néha, ha igazán szerencsések vagyunk,

you get to meet another alien.

találhatunk egy másik földönkívülit is.

[when two aliebns find each other in a strange place,

[ha két idegen találkozik egy különös helyen,

it feels a litle more like home]

az kicsit otthonosabbnak tűnhet]

But I am worried, too, because as we all know,

Ám én is aggódom, hiszen mint tudjuk,

the internet for the most part doesn't feel like this.

az internet általában nem ilyen.

We all know that for the most part,

Mind tudjuk, hogy az internet

the internet feels like a place where we misunderstand each other,

többnyire a félreértések helye,

where we come into conflict with each other,

a hely, ahol konfliktusba kerülünk egymással,

where there's all sorts of confusion and screaming and yelling and shouting,

a hely, amelyet zűrzavar, sikolyok és kiabálás és üvöltözés ural,

and it feels like there's too much of everything.

és mintha mindenből túl sok lenne.

It feels like chaos,

Egy káosz az egész,

and I don't know how to square away the bad parts with the good,

és nem tudom, hogyan egyeztethetném össze a rossz dolgokat a jókkal,

because as we know and as we've seen,

mert mind tudjuk, mind láttuk,

the bad parts can really, really hurt us.

hogy a rossz dolgok igazán, igazán bántóak lehetnek.

It feels to me that the platforms that we use to inhabit these online spaces

Olyan, mintha a platformokat, amelyek révén benépesítjük az online tereket,

have been designed either ignorantly or willfully

hanyagul vagy szándékosan úgy terveztek volna meg,

to allow for harassment and abuse, to propagate misinformation,

hogy helyt adjanak a zaklatásnak, gyalázkodásnak és félrevezetésnek,

to enable hatred and hate speech and the violence that comes from it,

a gyűlöletbeszédeknek és az ebből fakadó erőszaknak,

and it feels like none of our current platforms

és úgy tűnik, a jelenlegi platformok egyike sem

are doing enough to address and to fix that.

foglalkozik eleget ezek kiküszöbölésével.

But still, and maybe probably unfortunately,

Mégis, és talán sajnálatos módon,

I'm still drawn to these online spaces, as many others are,

ragaszkodom ezekhez az online terekhez, ahogy sokan mások is,

because sometimes it just feels like that's where all the people are.

mert olyan, mintha mindenki ott gyülekezne.

And I feel silly

Néha ezért butának

and stupid sometimes

és hülyének érzem magam,

for valuing these small moments of human connection in times like these.

hogy az emberi kapcsolatnak az ilyen kis pillanatait is nagyra becsülöm manapság.

But I've always operated under this idea

Ám mindig úgy hittem,

that these little moments of humanness are not superfluous.

emberi mivoltunk megnyilvánulásának ezek a pillanatai nem feleslegesek.

They're not retreats from the world at all,

Nem visszavonulás ez a világtól,

but instead they're the reasons why we come to these spaces.

sokkal inkább ok, amiért látogassuk ezeket a közösségeket.

They are important and vital and they affirm and they give us life.

Fontosak, életbevágóan fontosak, megerősítenek és életet adnak.

And they are these tiny, temporary sanctuaries

Ezek a kis, ideiglenes menedékhelyek megmutatják:

that show us that we are not as alone as we think we are.

nem vagyunk olyan egyedül, mint hisszük.

And so yes, even though life is bad and everyone's sad

Tehát valóban, bár az élet rossz és mindenki szomorú,

and one day we're all going to die --

sőt egy nap mind meghalunk -

[look. life is bad. everyones sad.

[nézd. az élet rossz. mindenki

We're all gona die, but i alredy bought this inflatable bouncey castle

szomorú. Mind meghalunk, de megvettem ezt a felfújható ugrálóvárat,

so are u gona take Ur shoes off or not]

szóval leveszed a cipőd vagy nem]

I think the inflatable metaphorical bouncy castle in this case

Szerintem a metaforikus, felfújható ugrálóvár ebben az esetben

is really our relationships and our connections to other people.

valójában a más emberekkel való kapcsolatainkra utal.

And so one night,

Így aztán egy éjszaka,

when I was feeling particularly sad and hopeless about the world,

amikor különösen szomorúnak és reménytelennek tűnt a világ,

I shouted out to the void,

belekiabáltam az űrbe,

to the lonely darkness.

a magányos sötétségbe.

I said, "At this point, logging on to social media

Azt mondtam: "Bejelentkezni a közösségi médiába most olyan,

feels like holding someone's hand at the end of the world."

mint valaki kezét fogni a világ végén."

And this time, instead of the void responding,

Ezúttal viszont nem az űr válaszolt,

it was people who showed up,

hanem emberek jelentek meg,

who started replying to me and then who started talking to each other,

akik válaszoltak, majd egymással is beszédbe elegyedtek,

and slowly this little tiny community formed.

lassan kialakítva ezt a kicsinyke kis közösséget.

Everybody came together to hold hands.

Összegyűltünk, hogy megfogjuk egymás kezét.

And in these dangerous and unsure times,

Ezekben a veszélyes és bizonytalan időkben,

in the midst of it all,

az egésznek a kellős közepén,

I think the thing that we have to hold on to is other people.

szerintem amihez ragaszkodnunk kell, az a többiek, más emberek.

And I know that is a small thing made up of small moments,

S tudom, kis dolog ez, amelyet rövid pillanatok alkotnak,

but I think it is one tiny, tiny sliver of light

mégis hiszem, hogy ez egy vékonyka, aprócska, ezüstös fénysugár

in all the darkness.

a sötétségben.

Thank you.

Köszönöm.

(Applause)

(Taps)

Thank you.

Köszönöm.

(Applause)

(Taps)