Courtney Martin: Reinventing feminism

Fordító: Éva Palicz Lektor: Laszlo Kereszturi

So I was born

A hetvenes évek

on the last day

utolsó évének

of the last year of the '70s.

utolsó napján születtem.

I was raised on "Free to be you and me" --

A „Free to be you and me”-n nőttem föl

(cheering)

(Éljenzés)

hip-hop --

valamint a hip-hop zenén --

not as many woohoos for hip-hop in the house.

úgy tűnik, a hip-hop kevesebb lelkesedést vált ki a jelenlévőkből...

Thank you. Thank you for hip-hop --

Köszönöm. A hip-hop nevében köszönöm...

and Anita Hill.

és Anita Hillen.

(Cheering)

(Éljenzés)

My parents were radicals --

A szüleim radikálisok voltak,

(Laughter)

(Nevetés)

who became,

akik később,

well, grown-ups.

nos, felnőttekké váltak.

My dad facetiously says,

Az apukám viccesen azt szokta mondani, hogy:

"We wanted to save the world,

„Meg akartuk menteni a világot,

and instead we just got rich."

de ehelyett csak meggazdagodtunk.”

We actually just got "middle class"

Valójában persze csak középosztálybeliek lettünk

in Colorado Springs, Colorado,

a colorádói Colorado Springsben,

but you get the picture.

de ezt úgyis értik.

I was raised with a very heavy sense

Egy befejezetlen örökség

of unfinished legacy.

nagyon súlyos érzetével nevelkedtem.

At this ripe old age of 30,

Mai érett, harmincéves fejjel

I've been thinking a lot about what it means to grow up

sokat gondolkodtam azon, hogy mit is jelent felnőni

in this horrible, beautiful time,

szörnyű, gyönyörű korunkban.

and I've decided, for me,

És arra a következtetésre jutottam, hogy számomra ez

it's been a real journey and paradox.

egy igazi utazás és paradoxon.

The first paradox

Az első paradoxon az,

is that growing up is about rejecting the past

hogy a felnőtté válás arról szól, hogy elutasítjuk,

and then promptly reclaiming it.

majd hirtelen visszaköveteljük a múltat.

Feminism was the water I grew up in.

A feminizmus légkörében nőttem föl.

When I was just a little girl,

Kislány voltam,

my mom started what is now

amikor anyukám elindította azt, ami mára

the longest-running women's film festival in the world.

a világ a leghosszabb ideje tartó női filmfesztiváljává fejlődött.

So while other kids were watching sitcoms and cartoons,

Így, míg a többi gyerek vígjátéksorozatokat és rajzfilmeket nézett,

I was watching very esoteric documentaries

én nők által, nőkről készített, nagyon elvont

made by and about women.

dokumentunfilmeket nézegettem.

You can see how this had an influence.

Önök is láthatják, ez milyen hatással járt.

But she was not the only feminist in the house.

De nem az anyám volt otthon az egyetlen feminista.

My dad actually resigned

Az apukám lemondta a tagságát

from the male-only business club in my hometown

a szülővárosomban működő, csak férfiak számára fenntartott üzleti klubban

because he said he would never be part of an organization

mert azt mondta, hogy soha nem lenne egy olyan szervezet tagja,

that would one day welcome his son, but not his daughter.

amely egy nap örömmel tagjai között látná a fiát, de elutasítaná a lányát.

(Applause)

(Taps)

He's actually here today.

Egyébként ma ő is itt van.

(Applause)

(Taps)

The trick here

A vicc az egészben az,

is my brother would become an experimental poet,

hogy a bátyám később kísérleti költészettel foglalkozott,

not a businessman,

tehát nem üzletember lett,

but the intention was really good.

de a jó szándék mindenesetre megvolt.

(Laughter)

(Nevetés)

In any case, I didn't readily claim the feminist label,

Egyébként egyáltalán nem vágytam arra, hogy feministának tartsanak,

even though it was all around me,

noha ez vett teljesen körül,

because I associated it with my mom's women's groups,

mert számomra ez egyet jelentett anyám női csoportjaival,

her swishy skirts and her shoulder pads --

húzott szoknyáival és válltöméseivel --

none of which had much cachet

és ezek egyike sem jöhetett szóba potenciális erőforrásként

in the hallways of Palmer High School

a Palmer High School folyosóin,

where I was trying to be cool at the time.

ahol abban az időben menő próbáltam lenni.

But I suspected there was something really important

De azért sejtettem, hogy van valami igazán fontos

about this whole feminism thing,

ebben az egész feminizmusban,

so I started covertly tiptoeing into my mom's bookshelves

ezért titokban oda-odasettenkedtem anyám könyvespolcaihoz,

and picking books off and reading them --

levettem egy-egy könyvet és elolvastam őket,

never, of course, admitting that I was doing so.

persze ezt soha nem vallottam be.

I didn't actually claim the feminist label

Valójában egész addig nem törekedtem a feminista jelzőre,

until I went to Barnard College

amíg a Barnard College-ba nem kerültem,

and I heard Amy Richards and Jennifer Baumgardner speak for the first time.

és nem hallottam, életemben először, Amy Richards és Jennifer Baumgardner előadását.

They were the co-authors of a book called "Manifesta."

Ők a „Manifesta” című könyv szerzői.

So what very profound epiphany, you might ask,

Kérdezhetnék, vajon miféle mély felismerés

was responsible for my feminist click moment?

juttatott el engem végső soron a feminizmus vállalásáig?

Fishnet stockings.

A neccharisnya.

Jennifer Baumgardner was wearing them.

Jennifer Baumgardner neccharisnyát viselt.

I thought they were really hot.

Úgy gondoltam, nagyon szexi a harisnyája.

I decided, okay, I can claim the feminist label.

Oké, döntöttem el, vállalhatom a feminista elnevezést.

Now I tell you this --

Azért mondom most ezt el Önöknek,

I tell you this at the risk of embarrassing myself,

még azt is vállalva, hogy kínos helyzetbe hozom magamat,

because I think part of the work of feminism

mert úgy gondolom, hogy a feminizmus egyik feladata éppen az,

is to admit that aesthetics, that beauty,

hogy beismerjük: az esztétikum, a szépség,

that fun do matter.

az, hogy jól érezzük magunkat, számít.

There are lots of very modern political movements

Számos nagyon modern politikai mozgalom létezik,

that have caught fire in no small part

amelyek nem kis részben azért tudtak megerősödni,

because of cultural hipness.

mert divatosakká váltak.

Anyone heard of these two guys as an example?

Hallott például valaki erről a két fickóról?

So my feminism is very indebted to my mom's,

Tehát az én feminizmusom nagyon sokat köszönhet az anyukáménak,

but it looks very different.

de megjelenésében nagyon eltérő.

My mom says, "patriarchy."

Az anyukám azt mondja: „Patriarchátus”.

I say, "intersectionality."

Én azt mondom: „Interszekcionalitás”.

So race, class, gender, ability,

Tehát a faj, osztály, társadalmi nem, képességek,

all of these things go into our experiences

ezek valamennyien hozzájárulnak a bennünk kialakuló tapasztalati képhez,

of what it means to be a woman.

hogy mit is jelent nőnek lenni.

Pay equity? Yes. Absolutely a feminist issue.

Egyenlő munkáért egyenlő bért? Igen. Ez egy igazi feminista téma.

But for me, so is immigration. (Applause)

De számomra ugyanilyen fontos téma a bevándorlás is.

Thank you.

Köszönöm.

My mom says, "Protest march."

Az anyukám azt mondja: „Tiltakozó menet”.

I say, "Online organizing."

Én azt mondom: „Online szervezkedés”.

I co-edit, along with a collective

Egy csoport szuperokos,

of other super-smart, amazing women,

bámulatos nővel együt szerkesztem

a site called Feministing.com.

a feministing.com nevű honlapot.

We are the most widely read feminist publication ever,

Mi vagyunk minden idők legolvasottabb feminista kiadványa.

and I tell you this

Ezt azért mondom el Önöknek,

because I think it's really important to see

mert úgy vélem, fontos, hogy észrevegyük

that there's a continuum.

a kontinuitást.

Feminist blogging is basically the 21st century version

A feminista bloggolás alapvetően a tudatosítás

of consciousness raising.

21. századi változata.

But we also have a straightforward political impact.

De közvetlen politikai hatásunk is van.

Feministing has been able

A Feministing elérte,

to get merchandise pulled off the shelves of Walmart.

hogy bizonyos árucikkek eltűnjenek a Walmart áruházak polcairól.

We got a misogynist administrator sending us hate-mail

Elértük, hogy kirúgják az egyik vezető iskolából azt a nőgyűlölő adminisztrátort,

fired from a Big Ten school.

aki gyűlölködő leveleket küldött nekünk.

And one of our biggest successes

És az egyik legnagyobb sikerünk az,

is we get mail from teenage girls in the middle of Iowa

ha tini lányoktól kapunk levelet Iowa közepéből,

who say, "I Googled Jessica Simpson and stumbled on your site.

akik azt írják: „Rákerestem a Google-on Jessica Simpsonra és ráakadtam a honlapukra.

I realized feminism wasn't about man-hating and Birkenstocks."

Rájöttem, hogy a feminizmus nem a férfigyűlöletről és a Birkenstock szandálról szól.”

So we're able to pull in the next generation

Tehát képesek vagyunk arra, hogy más módszerekkel vonzzuk magunkhoz

in a totally new way.

a következő generációt.

My mom says, "Gloria Steinem."

Az anyukám azt mondja:„Gloria Steinem.”

I say, "Samhita Mukhopadhyay,

Én azt mondom: „Samhita Mukhopadhyay,

Miriam Perez, Ann Friedman,

Miriam Perez, Ann Friedman,

Jessica Valenti, Vanessa Valenti,

Jessica Valenti, Vanessa Valenti,

and on and on and on and on."

és így tovább, és így tovább.”

We don't want one hero.

Nem egyetlen hőst akarunk.

We don't want one icon.

Nem egyetlen ikont akarunk.

We don't want one face.

Nem egyetlen arcot akarunk.

We are thousands of women and men across this country

Olyan nők és férfiak ezrei vagyunk az egész országból,

doing online writing, community organizing,

akik web-oldalakat írnak, közösségeket szerveznek,

changing institutions from the inside out --

intézményeket változtatnak meg belülről --

all continuing the incredible work

valamennyien folytatva azt a hihetetlen munkát,

that our mothers and grandmothers started.

amelyet anyáink és nagyanyáink kezdtek el.

Thank you.

Köszönöm.

(Applause)

(Taps)

Which brings me to the second paradox:

Ezzel el is érkeztem a második paradoxonhoz:

sobering up about our smallness

kijózanodni saját kicsinységünkkel kapcsolatban,

and maintaining faith in our greatness

és ezzel egyidőben megőrizni a nagyszerűségünkbe

all at once.

vetett hitet.

Many in my generation --

A generációm tagjai közül sokan --

because of well-intentioned parenting and self-esteem education --

a jószándékú szülők és az önbecsülést hangsúlyozó oktatás hatására --

were socialized to believe

arra szocializálódtunk, hogy elhiggyük,

that we were special little snowflakes --

hogy egyedi kis hópelyhek vagyunk,

(Laughter)

(Nevetés)

who were going to go out and save the world.

akik majd elindulnak, és megmentik a világot.

These are three words many of us were raised with.

Sokunkat neveltek ezzel a három szóval.

We walk across graduation stages,

Kijártuk az iskoláinkat,

high on our overblown expectations,

túlzó elvárásainktól repítve,

and when we float back down to earth,

és amikor leereszkedtünk a földre,

we realize we don't know what the heck it means

rá kellett jönnünk, hogy gőzünk sincs arról, hogy

to actually save the world anyway.

mit is jelent valójában az, hogy megmenteni a világot.

The mainstream media often paints my generation

Az átlag média gyakran apatikusnak mutatja

as apathetic,

a generációmat.

and I think it's much more accurate

De szerintem sokkal pontosabb lenne úgy fogalmazni,

to say we are deeply overwhelmed.

hogy megbénít bennünket a mélységes aggodalom.

And there's a lot to be overwhelmed about, to be fair --

És őszintén szólva van is miért aggódni:

an environmental crisis,

ökológiai válság,

wealth disparity in this country

a gazdagság olyan egyenlőtlen elosztása az országban,

unlike we've seen since 1928,

amelyet 1928 óta nem tapasztaltunk,

and globally,

globálisan pedig

a totally immoral and ongoing wealth disparity.

a gazdagság teljesen erkölcstelen és folyamatosan egyenlőtlen elosztása.

Xenophobia's on the rise. The trafficking of women and girls.

Nő az idegengyűlölet, vagy gondoljunk csak a nő- és leánykereskedelemre.

It's enough to make you feel very overwhelmed.

Mindez épp elég ok arra, hogy mélyen aggódjunk.

I experienced this firsthand myself

Pontosan ugyanezt tapasztaltam magam is,

when I graduated from Barnard College in 2002.

amikor 2002-ben diplomáztam a Barnard College-ban.

I was fired up; I was ready to make a difference.

Iszonyú lelkes voltam, kész voltam valami nagy tett végrehajtására.

I went out and I worked at a non-profit,

Egy non-profit szervezetnél kezdtem dolgozni,

I went to grad school, I phone-banked,

posztgraduális kurzusra jártam, telefonon kapmányoltam,

I protested, I volunteered,

tiltakoztam, önkéntes voltam,

and none of it seemed to matter.

és úgy tűnt, mindez tökéletesen hatástalan.

And on a particularly dark night

És egy különösen sötét decemberi estén

of December of 2004,

2004-ben,

I sat down with my family,

leültem a családommal,

and I said that I had become very disillusioned.

és azt mondtam nekik, hogy teljesen kiábrándultam.

I admitted that I'd actually had a fantasy -- kind of a dark fantasy --

Bevallottam nekik, hogy egyszer arról fantáziáltam, egy nagyon sötét pillanatomban,

of writing a letter

hogy egy levélben mindent összeírok,

about everything that was wrong with the world

ami csak rossz van a világban,

and then lighting myself on fire

és azután felgyújtom magam

on the White House steps.

a Fehér Ház lépcsőin.

My mom

Anyukám

took a drink of her signature Sea Breeze,

kortyolt egyet a szokásos Sea-breeze koktéljából,

her eyes really welled with tears,

szeme megtelt könnyel,

and she looked right at me and she said,

egyenesen a szemembe nézett és így szólt:

"I will not stand

„Nem vagyok hajlandó elfogadni

for your desperation."

a kétségbeesésedet.”

She said, "You are smarter, more creative

Majd folytatta: „Ennél te sokkal okosabb, kreatívabb

and more resilient than that."

és életrevalóbb vagy.”

Which brings me to my third paradox.

Ezzel el is értünk a harmadik paradoxonhoz.

Growing up is about aiming to succeed wildly

A felnőtté válás arról szól, hogy az ember a teljes sikerre törekszik,

and being fulfilled by failing really well.

és azután annak is örül, ha a bukása jól sikerül.

(Laughter)

(Nevetés)

(Applause)

(Taps)

There's a writer I've been deeply influenced by, Parker Palmer,

Van egy író, Parker Palmer, aki nagyon mély hatással volt rám,

and he writes that many of us are often whiplashed

és ő írja, hogy sokan csigolyatörést kapunk,

"between arrogant overestimation of ourselves

„a saját magunk öntelt túlértékelése

and a servile underestimation of ourselves."

és megalázkodó alulértékelése közötti rángatózásban.”

You may have guessed by now,

Talán már kitalálták,

I did not light myself on fire.

hogy nem gyújtottam fel magam.

I did what I know to do in desperation, which is write.

Azt tettem, amire kétségbeesésemben is képes vagyok, ez pedig az írás.

I wrote the book I needed to read.

Megírtam azt a könyvet, amelynek elolvasására szükségem volt.

I wrote a book about eight incredible people

Írtam egy könyvet nyolc hihetetlen emberről

all over this country

az ország legkülönbözőbb részeiből,

doing social justice work.

akik a társadalmi igazságosságon munkálkodnak.

I wrote about Nia Martin-Robinson,

Írtam Nia Martin-Robinsonról,

the daughter of Detroit and two civil rights activists,

Detroit és két polgárjogi aktivista lányáról,

who's dedicating her life

aki életét

to environmental justice.

a környezeti igazságosságnak szenteli.

I wrote about Emily Apt

Írtam Emily Aptről,

who initially became a caseworker in the welfare system

aki kezdetben szociális munkásként dolgozott a társadalombiztosítási rendszerben,

because she decided that was the most noble thing she could do,

mert úgy vélte, ez a legnemesebb dolog, amire csak vállalkozhat,

but quickly learned, not only did she not like it,

de hamarosan rádöbbent, hogy nemcsak hogy nem szereti ezt a munkát,

but she wasn't really good at it.

de nem is igazán csinálja jól.

Instead, what she really wanted to do was make films.

Rájött, hogy amivel igazán foglalkozni akar, az a filmezés.

So she made a film about the welfare system

Tehát készített egy filmet a társadalombiztosítási rendszerről,

and had a huge impact.

amellyel igazán nagy hatást ért el.

I wrote about Maricela Guzman, the daughter of Mexican immigrants,

Írtam Maricela Guzmanról, akinek mexikói bevándorlók a szülei,

who joined the military so she could afford college.

és aki belépett a hadseregbe, hogy főiskolai tanulmányait finanszírozni tudja.

She was actually sexually assaulted in boot camp

A kiképzőtáborban szexuálisan bántalmazták,

and went on to co-organize a group

ezért többedmagával szervezett egy

called the Service Women's Action Network.

„Fegyveres Szolgálatot Teljesítő Nők Akcióhálózata” nevű csoportot.

What I learned from these people and others

Amit megtanultam ezektől az emberektől, és másoktól is

was that I couldn't judge them

az az, hogy nem mondhatok véleményt róluk pusztán azon

based on their failure to meet their very lofty goals.

az alapon, hogy nem sikerült magasztos céljaikat elérniük.

Many of them are working in deeply intractable systems --

Sokan nagyon betokosodott rendszerekben dolgoznak,

the military, congress,

a hadseregben, a kongresszusban,

the education system, etc.

az oktatási rendszerben, stb.

But what they managed to do within those systems

Amit azonban sikerült elérniük ezeken a rendszereken belül,

was be a humanizing force.

az az volt, hogy emberarcúvá próbálták formálni azokat.

And at the end of the day,

És mindent összevetve,

what could possibly be more important than that?

mi lehet ennél fontosabb?

Cornel West says, "Of course it's a failure.

Comel West írja: „Ez természetesen bukás,

But how good a failure is it?"

De mennyire sikeres bukás is ez?”

This isn't to say we give up our wildest, biggest dreams.

Ez nem azt jelenti, hogy feladjuk a legmerészebb, legnagyobb álmainkat.

It's to say we operate on two levels.

Ez azt jelenti, hogy egy időben két szinten működünk.

On one,

Az egyik szinten

we really go after changing these broken systems

tényleg nekimegyünk ezeknek a romlott rendszereknek,

of which we find ourselves a part.

amelyeknek magunk is részei vagyunk.

But on the other, we root our self-esteem

Önbecsülésünk viszont a másikban gyökerezik, abban,

in the daily acts of trying to make one person's day

ahogy napról napra megpróbáljuk egy-egy ember napjait

more kind, more just, etc.

kedvesebbé, igazságosabbá, stb. tenni.

So when I was a little girl,

Kislány koromban

I had a couple of very strange habits.

volt néhány furcsa szokásom.

One of them was

Az egyik az volt,

I used to lie on the kitchen floor of my childhood home,

hogy feküdtem otthon a konyhakövön,

and I would suck the thumb of my left hand

és a bal kezem hüvelykujját szoptam,

and hold my mom's cold toes with my right hand.

miközben jobb kezemmel anyukám hideg lábujjait fogtam.

(Laughter)

(Nevetés)

I was listening to her talk on the phone, which she did a lot.

Hallgattam, ahogy telefonál, amit nagyon gyakran csinált.

She was talking about board meetings,

Bizottsági ülésekről beszélt,

she was founding peace organizations,

békeszervezeteket alapított,

she was coordinating carpools, she was consoling friends --

megszervezte, hogy ki kit vigyen el autóval, vigasztalta barátait -

all these daily acts of care and creativity.

a gondoskodás és kreativitás napi megjelenési formái.

And surely, at three and four years old,

Biztos vagyok abban, hogy három- vagy négyévesen

I was listening to the soothing sound of her voice,

valójában a megnyugtató hangjára figyeltem.

but I think I was also getting my first lesson in activist work.

De azt hiszem, megkaptam az első leckét az aktivista munkáról is.

The activists I interviewed

Az aktivisták, akikkel interjút készítettem,

had nothing in common, literally, except for one thing,

egy dolog kivételével szó szerint semmiben sem hasonlítottak egymáshoz.

which was that they all cited their mothers

Az egyetlen kivétel az volt, hogy valamennyien az édesanyjukat említették,

as their most looming and important

amikor a számukra legmeghatározóbb

activist influences.

aktivista hatásról beszéltek.

So often, particularly at a young age,

Oly gyakran fordul elő, különösen fiatalabb korban,

we look far afield

hogy távoli helyeken kutatunk,

for our models of the meaningful life,

hogy példaképeket találjunk az értelmes élethez,

and sometimes they're in our own kitchens,

akik pedig néha ott vannak a konyhában,

talking on the phone, making us dinner,

telefonálnak, vacsorát készítenek nekünk,

doing all that keeps the world going around and around.

és mindent megtesznek, hogy a világ olajozottan működjön.

My mom and so many women like her

Anyukám és oly sok hozzá hasonló nő

have taught me that life is not about glory,

azt tanította meg nekem, hogy az élet nem dicsőségről,

or certainty, or security even.

bizonyosságról vagy akár biztonságról szól.

It's about embracing the paradox.

Arról szól, hogy beépítjük a paradoxont.

It's about acting in the face of overwhelm.

Arról szól, hogy a bénító aggódás dacára teszünk valamit.

And it's about loving people really well.

Arról szól, hogy jól szeretjük az embereket.

And at the end of the day,

Végső soron

these things make for a lifetime

mindez egy életre elegendő

of challenge and reward.

kihívással és jutalommal szolgál.

Thank you.

Köszönöm.

(Applause)

(Taps)