Becci Manson: (Re)touching lives through photos

Translator: Joseph Geni Reviewer: Morton Bast

Fordító: Maria Ruzsane Cseresnyes Lektor: Laszlo Kereszturi

Before March, 2011, I was a photographic retoucher

New York-i műhellyel rendelkező fotóretusőr

based in New York City.

voltam 2011 márciusáig.

We're pale, gray creatures.

Mi amolyan sápadt, szürke lények vagyunk.

We hide in dark, windowless rooms,

Sötét, ablaktalan szobákban bújunk meg,

and generally avoid sunlight.

és általában kerüljük a napfényt.

We make skinny models skinnier, perfect skin more perfect,

A sovány modelekből még soványabbat csinálunk, a tökéletes bőrből még tökéletesebbet,

and the impossible possible,

a lehetetlenből lehetségeset,

and we get criticized in the press all the time,

állandóan kritizálnak minket a sajtóban,

but some of us are actually talented artists

de vannak közöttünk valóban tehetséges művészek

with years of experience

sok éves tapasztalattal

and a real appreciation for images and photography.

és igazi érzékkel a képek és a fényképezés iránt.

On March 11, 2011, I watched from home, as the rest

2011. március 11-én otthonról néztem én is, ahogyan mindenki más a világban,

of the world did, as the tragic events unfolded in Japan.

hogy hogyan alakulnak Japánban a tragikus események.

Soon after, an organization I volunteer with,

Nem sokkal ezután egy szervezet, akikhez önkéntesként én is tartozom,

All Hands Volunteers, were on the ground, within days,

az "All Hands Volunteers" már a helyszínen volt, és napokon belül

working as part of the response efforts.

munkába állt a kármentésben.

I, along with hundreds of other volunteers,

Tudtam -- több száz más önkéntessel együtt --

knew we couldn't just sit at home,

hogy nem ülhetünk otthon ölbe tett kézzel,

so I decided to join them for three weeks.

így elhatároztam, hogy csatlakozunk hozzájuk három hétre.

On May the 13th, I made my way to the town of Ōfunato.

Május 13-án eljutottam Ōfunato városába.

It's a small fishing town in Iwate Prefecture,

Ez egy kis halászváros Iwate megyében,

about 50,000 people,

kb. 50,000 lakossal --

one of the first that was hit by the wave.

ez volt az egyik, amit elsőként elértek a hullámok.

The waters here have been recorded at reaching

A feljegyzések szerint

over 24 meters in height,

hullámok elérték a 24 métert,

and traveled over two miles inland.

és 3.6 km-t tett meg a szárazföld belsejében.

As you can imagine, the town had been devastated.

Gondolhatják, mennyire elpusztította a várost.

We pulled debris from canals and ditches.

Hordalékot szedtünk a csatornákból és az árkokból.

We cleaned schools. We de-mudded and gutted homes

Iskolákat takarítottunk. Iszaptól tisztítottunk meg és lomtalanítottunk otthonokat,

ready for renovation and rehabilitation.

előkészítve az újjáépítésre és a visszaköltözésre.

We cleared tons and tons of stinking, rotting fish carcasses

Büdös, bomló haltetemek tonnáit takarítottuk el

from the local fish processing plant.

a helyi halfeldolgozóból.

We got dirty, and we loved it.

Mocskosak lettünk, de örömmel csináltuk.

For weeks, all the volunteers and locals alike

Az önkéntesek és a helybéliek ehhez hasonló

had been finding similar things.

dolgokat találtak heteken keresztül.

They'd been finding photos and photo albums

Fényképeket találtak, fényképalbumokat,

and cameras and SD cards.

fényképezőgépeket és SD kártyákat.

And everyone was doing the same.

És mindenki ugyanazt tette:

They were collecting them up, and handing them in to

összegyűjtötte és átadta őket megőrzésre

various places around the different towns for safekeeping.

különféle helyeken az egyes városok környékén.

Now, it wasn't until this point that I realized

Addig föl sem fogtam,

that these photos were such a huge part

hogy ezeknek a fényképeknek milyen nagy részük van

of the personal loss these people had felt.

abban a személyes veszteségben, amit az emberek éreznek.

As they had run from the wave, and for their lives,

Ahogyan futottak a hullámok elől, hogy mentsék életüket,

absolutely everything they had,

mindenüket, amijük csak volt,

everything had to be left behind.

valóban mindenüket ott kellett hagyniuk.

At the end of my first week there, I found myself

Az első hét végén, amit ott töltöttem,

helping out in an evacuation center in the town.

a város egyik menekültközpontjában segítettem.

I was helping clean the onsen, the communal onsen,

Segítettem takarítani az "onsen"-t, a közösségi fürdőt,

the huge giant bathtubs.

az óriási méretű fürdőkádakat.

This happened to also be a place in the town where

Épp ez is egy olyan hely volt a városban,

the evacuation center was collecting the photos.

ahol a menekültközpont gyűjtötte a fényképeket.

This is where people were handing them in,

Itt adták be az emberek a fotókat,

and I was honored that day that they actually trusted me

és az egyik nap azt a megtisztelő feladatot kaptam,

to help them start hand-cleaning them.

hogy segítsek elkezdeni a megtisztításukat.

Now, it was emotional and it was inspiring,

Megható volt és megindító, és

and I've always heard about thinking outside the box,

mindig azt hallottam korábban, hogy próbáljam feltalálni magam,

but it wasn't until I had actually gotten outside of my box

de ha ez meg nem történik,

that something happened.

ugyan fel nem találom.

As I looked through the photos, there were some

Ahogy átnéztem a képeket, volt néhány

were over a hundred years old,

amely száz évnél régebbi lehetett,

some still in the envelope from the processing lab,

és voltak olyanok, amelyek még mindig a kidolgozó labor tasakjában voltak,

I couldn't help but think as a retoucher

nem tudtam másképp nézni rájuk, csak egy retusőr szemével,

that I could fix that tear and mend that scratch,

hogy eltűntethetném az a szakadást vagy kijavíthatnám azt a karcolást.

and I knew hundreds of people who could do the same.

És ismertem emberek százait, akik szintén meg tudnák csinálni ugyanezt.

So that evening, I just reached out on Facebook

Így ezen az estén felugrottam a Facebook-ra

and asked a few of them, and by morning

és megkérdeztem néhányukat, és reggelre

the response had been so overwhelming and so positive,

annyi választ kaptam és azok annyira pozitívak voltak,

I knew we had to give it a go.

hogy tudtam már, hogy csinálni kell.

So we started retouching photos.

Elkezdtünk hát fotókat retusálni.

This was the very first.

Ez volt a legelső.

Not terribly damaged, but where the water had caused

Nem volt nagyon megrongálódva, de azt az elszíneződést

that discoloration on the girl's face

a lány arcán, amit a víz okozott,

had to be repaired with such accuracy and delicacy.

nagyon finoman és pontosan kellett kijavítani.

Otherwise, that little girl isn't going to look

Máskülönben a kislány soha többet nem hasonlított volna

like that little girl anymore, and surely that's as tragic

arra a bizonyos kislányra, és ez alighanem ugyanolyan nagy baj

as having the photo damaged.

lett volna, mint maga az, hogy megrongálódott a kép.

(Applause)

(Taps)

Over time, more photos came in, thankfully,

Ahogy az idő haladt, egyre több fotó érkezett, hála Istennek,

and more retouchers were needed,

és több retusőrre volt szükségünk,

and so I reached out again on Facebook and LinkedIn,

így újra felmentem a Facebook-ra és a Linkedln-re,

and within five days, 80 people wanted to help

és 5 napon belül 12 országból 80 ember

from 12 different countries.

jelentkezett, hogy segítsen.

Within two weeks, I had 150 people

Két héten belül 150-en voltak,

wanting to join in.

akik csatlakozni akartak.

Within Japan, by July, we'd branched out

Júliusra kiterjesztettük Japánban a működésünket

to the neighboring town of Rikuzentakata,

Rikuzentaka egy szomszédos városára,

further north to a town called Yamada.

a tőle északra fekvő Yamadára.

Once a week, we would set up our scanning equipment

Hetente egyszer felállítottuk szkennerünket

in the temporary photo libraries that had been set up,

az ideiglenesen létrehozott fotótárban,

where people were reclaiming their photos.

ahol az emberek visszakaphatták képeiket.

The older ladies sometimes hadn't seen a scanner before,

Sok idős asszony még egyáltalán nem látott korábban szkennert,

but within 10 minutes of them finding their lost photo,

de ahogy megtalálták elveszett képeiket, 10 percen belül

they could give it to us, have it scanned,

már át is adták nekünk, hogy beszkenneltessék,

uploaded to a cloud server, it would be downloaded

feltöltessék őket egy felhő szerverre, hogy azután valahol,

by a gaijin, a stranger,

a Föld másik oldalán, letöltse

somewhere on the other side of the globe,

egy vadidegen, egy "gaijin",

and it'd start being fixed.

és elkezdje a helyrehozni.

The time it took, however, to get it back

Hogy mennyi időbe tellett, amíg visszakapják,

is a completely different story,

az persze egészen más történet,

and it depended obviously on the damage involved.

és nyilvánvalóan a rongálódás mértékétől függött.

It could take an hour. It could take weeks.

Lehet, hogy egy óra múlva, lehet, hogy hetek múlva.

It could take months.

Lehet, hogy hónapok teltek el.

The kimono in this shot pretty much had to be hand-drawn,

Ezen a felvételen a kimonót jórészt kézzel kellett megrajzolni

or pieced together, picking out the remaining parts of color

vagy összeilleszteni, a színeket és a részleteket azokból a

and detail that the water hadn't damaged.

részekből összeszedve, amiket a víz nem rongált meg.

It was very time-consuming.

Nagyon időígényes volt.

Now, all these photos had been damaged by water,

Az összes fénykép, amit megrongált a víz,

submerged in salt water, covered in bacteria,

ami elmerült a sós vízben, belepték a baktériumok

in sewage, sometimes even in oil, all of which over time

a szennyvízben és néha még az olaj is, ezek mindegyike idővel

is going to continue to damage them,

még tovább rongálódott volna,

so hand-cleaning them was a huge part of the project.

így a kézi tisztítás jelentős részét tette ki a projektnek.

We couldn't retouch the photo unless it was cleaned,

Nem tudtuk retusálni a képeket, amíg meg nem tisztították és

dry and reclaimed.

szárították őket.

Now, we were lucky with our hand-cleaning.

Szerencsénk volt a kézi tisztítókkal.

We had an amazing local woman who guided us.

Volt egy nagyszerű helyi asszony, aki irányított minket.

It's very easy to do more damage to those damaged photos.

Nagyon könnyű tovább rontani a megrongálódott fényképek állapotán.

As my team leader Wynne once said,

Ahogyan a csoportvezetőm, Wynne mondta egyszer,

it's like doing a tattoo on someone.

ez olyan dolog, mint a tetoválás.

You don't get a chance to mess it up.

Nem szabad elrontani.

The lady who brought us these photos was lucky,

Az a hölgy, aki ezeket a fotókat hozta, szerencsés volt,

as far as the photos go.

ami a képeket illeti.

She had started hand-cleaning them herself and stopped

Ő maga kezdte el tisztogatni, de abbahagyta,

when she realized she was doing more damage.

amikor észrevette, hogy csak tovább ront a helyzeten.

She also had duplicates.

Voltak neki másodpéldányai is.

Areas like her husband and her face, which otherwise

Máskülönben az olyan területeket, mint a férje és az ő arca

would have been completely impossible to fix,

teljes képtelenség lett volna kijavítani,

we could just put them together in one good photo,

de így össze tudtunk rakni belőlük egy jó fotót,

and remake the whole photo.

és újra megcsinálni az egész képet.

When she collected the photos from us,

Amikor ez a hölgy megkapta a fényképeket tőlünk,

she shared a bit of her story with us.

megosztotta a történetének egy darabkáját velünk.

Her photos were found by her husband's colleagues

A fényképeit a férje munkatársai találták meg

at a local fire department in the debris

a helyi tűzoltóságon, a törmelék között,

a long way from where the home had once stood,

messze attól a helytől, ahol valaha az otthonuk állt,

and they'd recognized him.

és felismerték.

The day of the tsunami, he'd actually been in charge

A cunami napján épp az ő dolga lett volna

of making sure the tsunami gates were closed.

hogy megbizonyosodjék róla, hogy a cunami kapuk zárva vannak.

He had to go towards the water as the sirens sounded.

Mennie kellett a víz felé, amikor megszólaltak a szirénák.

Her two little boys, not so little anymore, but her two boys

A két kisfia -- nem is annyira kicsik már -- szóval a két fiú

were both at school, separate schools.

iskolában volt éppen, két különböző iskolában.

One of them got caught up in the water.

Egyiküket elragadta a víz.

It took her a week to find them all again

Egy hetébe tellett az asszonynak, mire megtalálta mindannyiukat

and find out that they had all survived.

és megtudta, hogy életben vannak.

The day I gave her the photos also happened to be

Pont azon a napon volt a kisebbik fiú 14. születésnapja,

her youngest son's 14th birthday.

amikor átadtam neki a képeket.

For her, despite all of this, those photos

Hogy ő visszaadhatta azokat a képeket a fiának,

were the perfect gift back to him,

tökéletes ajándék volt,

something he could look at again, something he remembered from before

valami, amit újra megnézhetett a gyerek, valami, amire emlékezett korábbról,

that wasn't still scarred from that day in March

amit még nem sebzett meg az a bizonyos márciusi nap,

when absolutely everything else in his life had changed

ami az életében mindent, de mindent megváltoztatott

or been destroyed.

vagy lerombolt.

After six months in Japan,

A Japánban eltöltött hat hónap után

1,100 volunteers had passed through All Hands,

1,100 önkéntes került kapcsolatba az All Hands-hez,

hundreds of whom had helped us hand-clean

akik közül több százan segítettek megtisztítani

over 135,000 photographs,

a 135,000-nél is több fényképet,

the large majority — (Applause) —

a nagy többségük -- (Taps)--

a large majority of which did actually find their home again,

a nagy többségük megtalálta újra az otthonát,

importantly.

ez lényeges.

Over five hundred volunteers around the globe

Több, mint 500 önkéntes szerte a világból

helped us get 90 families hundreds of photographs back,

segített abban, hogy 90 családnak visszaadjunk több száz fotót

fully restored and retouched.

tökéletesen helyreállítva és retusálva.

During this time, we hadn't really spent more than

Ez alatt az idő alatt felszerelésekre és anyagokra

about a thousand dollars in equipment and materials,

-- jórészt tintapatronra --

most of which was printer inks.

nem költöttünk többet ténylegesen, mint kb. ezer dollárt,

We take photos constantly.

Fotózunk állandóan.

A photo is a reminder of someone or something,

A fénykép emlékeztet valakire vagy valamire,

a place, a relationship, a loved one.

egy helyre, egy kapcsolatra, egy szeretett lényre.

They're our memory-keepers and our histories,

Ezek mind a mi emlékeink, a mi történeteink,

the last thing we would grab

a legutolsó dolog, amit felkapnánk,

and the first thing you'd go back to look for.

és a legelső, amiért visszamennénk, hogy megkeressük.

That's all this project was about,

Ez az egész projekt erről szólt,

about restoring those little bits of humanity,

emberi mivoltunk apró darabjainak helyreállításáról,

giving someone that connection back.

ezeknek a kötelékeknek a visszaadásáról.

When a photo like this can be returned to someone like this,

Amikor egy ehhez hasonló fotót vissza tudunk juttatni valakinek,

it makes a huge difference

az nagy változást hoz

in the lives of the person receiving it.

azoknak az embereknek az életében, akik megkapják.

The project's also made a big difference in the lives of the retouchers.

A projekt a retusőrök életét is nagyban megváltoztatta.

For some of them, it's given them a connection

Néhányukat hozzákapcsolta

to something bigger, giving something back,

valami magasabb rendűhöz az által, hogy törlesztettek valamit,

using their talents on something

a tehetségüket valami egészen másra használták,

other than skinny models and perfect skin.

mint a sovány modellek és a tökéletes bőr.

I would like to conclude by reading an email

Az egyik e-mail felolvasásával zárom,

I got from one of them, Cindy,

amit egyikőjüktől, Cindy-től kaptam,

the day I finally got back from Japan after six months.

azon a napon, amikor hat hónap után végre visszatértem Japánból.

"As I worked, I couldn't help but think about the individuals

"Amíg dolgoztam, nem tudtam másra gondolni, mint azokra az emberekre

and the stories represented in the images.

és történetekre, amiket a képek jelentettek.

One in particular, a photo of women of all ages,

Különösen egy fénykép érintett meg -- különböző életkorú nők,

from grandmother to little girl, gathered around a baby,

nagymamától egyészen aprócska lányig, egy kisbabát fognak körül --

struck a chord, because a similar photo from my family,

mert az én családomról is függ egy hasonló kép a falunkon:

my grandmother and mother, myself,

nagymamám, édesanyám, én magam,

and newborn daughter, hangs on our wall.

és az újszülött kislányom.

Across the globe, throughout the ages,

Mindenütt a világon, minden korban,

our basic needs are just the same, aren't they?"

alapvetően ugyanazok a dolgok fontosak számunkra, hát nem?"

Thank you. (Applause)

Köszönöm. (Taps)

(Applause)

(Taps)