Jake Wood: A new mission for veterans -- disaster relief

Translator: Joseph Geni Reviewer: Morton Bast

Fordító: Emil-Lorant Cocian Lektor: Anna Patai

Two years ago, after having served four years

Két évvel ezelőtt, miután négy évet szolgáltam

in the United States Marine Corps

az Egyesült Államok Tengerészgyalogosságában

and deployments to both Iraq and Afghanistan,

Irakban és Afganisztánban is,

I found myself in Port-au-Prince, leading a team

azon találtam magam, hogy Port-au-Prince-ben

of veterans and medical professionals

egy veteránokból és orvosokból álló csapatot vezetek

in some of the hardest-hit areas of that city,

a város legsúlyosabban érintett zónáiban,

three days after the earthquake.

három nappal a földrengés után.

We were going to the places that nobody else wanted to go,

Oda mentünk, ahova senki más nem akart menni,

the places nobody else could go, and after three weeks,

ahova senki más nem tudott eljutni, és három hét után

we realized something. Military veterans

rájöttünk valamire. A veteránok

are very, very good at disaster response.

nagyon, de nagyon jók, a katasztrófaelhárításra.

And coming home, my cofounder and I,

Mikor hazajöttünk, én és az alapító társam,

we looked at it, and we said, there are two problems.

megvizsgáltuk ezt, és azt mondtuk, hogy két probléma van.

The first problem is there's inadequate disaster response.

Az első probléma az, hogy a katasztrófaelhárítás nem megfelelő.

It's slow. It's antiquated. It's not using the best technology,

Lassú, elavult. Nem használja a legjobb technológiát

and it's not using the best people.

és nem használja a legjobb embereket.

The second problem that we became aware of

A másik probléma, amit felfedeztünk az volt,

was a very inadequate veteran reintegration,

hogy nagyon hiányos a veteránok integrációja.

and this is a topic that is front page news right now

A téma most az újságok első oldalain van,

as veterans are coming home from Iraq and Afghanistan,

ahogy a veteránok jönnek haza Irakból és Afganisztánból,

and they're struggling to reintegrate into civilian life.

és próbálnak beilleszkedni a civil életbe.

And we sat here and we looked at these two problems,

Csak ültünk, és néztük a két problémát,

and finally we came to a realization. These aren't problems.

s a végén jött a felismerése annak, hogy ezek nem problémák.

These are actually solutions. And what do I mean by that?

Ezek valójában megoldások. Mit is értek ezen?

Well, we can use disaster response as an opportunity

Nos, a katasztrófaelhárítást fel lehet használni

for service for the veterans coming home.

a leszerelt veteránok szolgálására.

Recent surveys show that 92 percent of veterans want

A legújabb felmérések szerint a veteránok 92%-a

to continue their service when they take off their uniform.

folytatni szeretné a szolgálatot, miután leveszi az egyenruhát.

And we can use veterans to improve disaster response.

Veteránokat lehetne használni a katasztrófaelhárítás jobbá tételére.

Now on the surface, this makes a lot of sense, and in 2010,

Látszólag ez logikus, és 2010-ben

we responded to the tsunami in Chile,

ott voltunk a chilei szökőárnál,

the floods in Pakistan, we sent training teams to the Thai-Burma border.

a pakisztáni áradásoknál, küldtünk kiképző csapatokat Thaiföld és Burma határára.

But it was earlier this year, when one of our

De ez év elején, az egyik alapító tag esete miatt

original members caused us to shift focus in the organization.

változtattunk a szervezet célkitűzésén.

This is Clay Hunt. Clay was a Marine with me.

Ez itt Clay Hunt. Clay velem volt tengerészgyalogos.

We served together in Iraq and Afghanistan.

Együtt szolgáltunk Irakban és Afganisztánban.

Clay was with us in Port-au-Prince. He was also with us in Chile.

Clay velünk volt Port-au-Prince-ben. És Chilében is.

Earlier this year, in March, Clay took his own life.

Ez év márciusában Clay öngyilkos lett.

This was a tragedy, but it really forced us

Egy szörnyű tragédia volt, de arra kényszerített,

to refocus what it is that we were doing.

hogy újragondoljuk, hogy valójában mit is csinálunk.

You know, Clay didn't kill himself because of what happened

Tudják, Clay nem az iraki vagy afganisztáni események miatt

in Iraq and Afghanistan. Clay killed himself

lett öngyilkos. Clay amiatt lett öngyilkos,

because of what he lost when he came home.

amit már nem talált, amikor hazajött.

He lost purpose. He lost his community.

Elvesztette a célját. Elvesztette a közösségét.

And perhaps most tragically, he lost his self-worth.

És ami szomorúbb, elvesztette az önbecsülését.

And so, as we evaluated, and as the dust settled

Felmértük a dolgot, és ahogy elült a por

from this tragedy, we realized that, of those two problems --

a tragédia körül, rájöttünk, hogy a két probléma közül --

in the initial iteration of our organization,

a szervezetünk az eredeti formájában

we were a disaster response organization that was using

egy katasztrófaelháritó szervezet volt,

veteran service. We had a lot of success,

amely veteránokat foglalkoztatott. Sok sikerélményünk volt,

and we really felt like we were changing the disaster response paradigm.

és tényleg úgy éreztük, hogy meg tudjuk változtatni a katasztrófaelháritás paradigmáját.

But after Clay, we shifted that focus, and suddenly,

De Clay esete után, ez a nézet változott, és hirtelen,

now moving forward, we see ourselves

egy veteránokat foglalkoztató szervezetnek

as a veteran service organization that's using disaster response.

látjuk magunkat, amely a katasztrófaelhárítást használja ehhez.

Because we think that we can give that purpose

Mert hisszük, hogy vissza tudjuk adni a veteránnak

and that community and that self-worth back to the veteran.

az életcélt, a közösséget, és az önbecsülést.

And tornadoes in Tuscaloosa and Joplin, and then later

A tuscaloosai és joplini tornádók, és később

Hurricane Irene, gave us an opportunity to look at that.

az Irene hurrikán alkalmat adott, hogy megvizsgáljuk ezt.

Now I want you to imagine for a second an 18-year-old boy

Képzeljenek el egy pillanatra egy 18 éves fiút,

who graduates from high school in Kansas City, Missouri.

aki elvégzi a középiskolát Kansas City-ben, Missouri államban.

He joins the Army. The Army gives him a rifle.

Elmegy katonának. A katonaságban adnak neki egy puskát.

They send him to Iraq.

Kiküldik Irakba.

Every day he leaves the wire with a mission.

Minden nap egy küldetéssel hagyja el a dróthálót.

That mission is to defend the freedom of the family that he left at home.

A küldetése, hogy megvédje az otthon maradt családja szabadságát.

It's to keep the men around him alive.

Hogy életben tartsa az embereket maga körül.

It's to pacify the village that he works in.

Hogy megbékítse a falut, ahol szolgál.

He's got a purpose. But he comes home [to] Kansas City, Missouri,

Van egy célja. De hazajön Kansas City-be, Missouri-ba,

maybe he goes to college, maybe he's got a job,

talán beiratkozik a főiskolára, talán munkát talál,

but he doesn't have that same sense of purpose.

de már nincs neki egy ugyanolyan értelemben vett célja.

You give him a chainsaw. You send him to Joplin, Missouri

Adsz neki egy láncfűrészt. Elküldöd Joplinba, Missouri-ba

after a tornado, he regains that.

a tornádó után, és visszanyeri a célját.

Going back, that same 18-year-old boy graduates from high school

Menjünk vissza. Ugyanaz a 18 éves fiú elvégzi a középiskolát

in Kansas City, Missouri, joins the Army,

Kansas City-ben, Missouri-ban, elmegy katonának,

the Army gives him a rifle, they send him to Iraq.

a katonaságban adnak neki egy puskát, kiküldik Irakba.

Every day he looks into the same sets of eyes around him.

Minden nap ugyanazoknak a társaknak néz a szemébe.

He leaves the wire. He knows that those people have his back.

Elhagyja a dróthálót. Tudja, hogy azok az emberek megvédik.

He's slept in the same sand. They've lived together.

Ugyanabban a homokban aludt velük. Együtt éltek.

They've eaten together. They've bled together.

Együtt ettek. Együtt véreztek.

He goes home to Kansas City, Missouri.

Leszerel, hazatér Kansas-be, Missouri államba.

He gets out of the military. He takes his uniform off.

Leszerel a hadseregből. Leveszi az egyenruhát.

He doesn't have that community anymore.

Már nincs meg az a közössége.

But you drop 25 of those veterans in Joplin, Missouri,

De ha 25 ilyen összeszokott veteránt viszel Joplin-ba, Missouri-ba,

they get that sense of community back.

visszajön a közösségérzetük.

Again, you have an 18-year-old boy who graduates

Újból van egy 18 éves fiú, aki elvégzi

high school in Kansas City.

a középiskolát Kansas City-ben.

He joins the Army. The Army gives him a rifle.

Elmegy katonának. A katonaságban adnak neki egy puskát.

They send him to Iraq.

Kiküldik Irakba.

They pin a medal on his chest. He goes home to a ticker tape parade.

Kitüntetik. Leszerel, otthon ünnepséggel várják.

He takes the uniform off. He's no longer Sergeant Jones

Leveszi az egyenruhát. Már nem Jones őrmester

in his community. He's now Dave from Kansas City.

a saját közösségében. Már csak Dave Kansas City-ből.

He doesn't have that same self-worth.

Az önbecsülése már nem ugyanaz.

But you send him to Joplin after a tornado,

De küldd el a tornádó utáni Joplin-ba,

and somebody once again is walking up to him

és valaki újból odamegy hozzá,

and shaking their hand and thanking them for their service,

kezet fog vele, és megköszöni azt amit tett.

now they have self-worth again.

Most már újra megvan az önbecsülése.

I think it's very important, because right now

Azt hiszem, ez nagyon fontos, mert most

somebody needs to step up,

valakinek fel kell emelkednie a feladathoz,

and this generation of veterans has the opportunity

és ennek a veterángenerációnak adatott az alkalom,

to do that if they are given the chance.

hogy ezt tegyék, ha lehetőséget kapnak rá.

Thank you very much. (Applause)

Nagyon szépen köszönöm. (Taps)