What happens if you're injected with the wrong blood type? - Bill Schutt

Fordító: Szilárd Szlávik Lektor: Zsófia Herczeg

In 1881, doctor William Halsted rushed to help his sister Minnie,

1881-ben Dr. William Halsted, nővére, Minnie segítségére sietett,

who was hemorrhaging after childbirth.

aki szülés után vérezni kezdett.

He quickly inserted a needle into his arm,

A férfi gyorsan tűt szúrt saját karjába,

withdrew his own blood, and transferred it to her.

vért vett magától, és átadta a testvérének.

After a few uncertain minutes, she began to recover.

Néhány bizonytalan perc után a nő állapota javulni kezdett.

Halsted didn’t know how lucky they’d gotten.

Halsted nem tudta, milyen szerencséjük volt.

His transfusion only worked because he and his sister

A transzfúzió csakis azért sikerült,

mert mindkettőjüknek ugyanaz volt a vércsoportja –

happened to have the same blood type—

something that isn’t guaranteed, even among close relatives.

ez pedig még közeli rokonok esetében sem biztos.

Blood types hadn’t been discovered by Halsted’s time,

Halsted idejében még nem fedezték fel a vércsoportokat,

though people had been experimenting with transfusions for centuries—

bár az emberek századok óta kísérleteztek már a vérátömlesztéssel –

mostly unsuccessfully.

többnyire sikertelenül.

In 1667, a French physician named Jean-Baptiste Denis

1667-ben egy francia orvos, Jean-Baptiste Denis

became the first to try the technique on a human.

próbálta először emberen alkalmazni ezt az eljárást.

Denis transfused sheep’s blood into Antoine Mauroy,

Denis bárányvért adott Antoine Mauroy-nak,

a man likely suffering from psychosis,

aki valószínűleg pszichózisban szenvedett.

in the hopes that it would reduce his symptoms.

Az orvos reménykedett, hogy ez enyhítheti betege tüneteit.

Afterward, Mauroy was in good spirits.

Ezután Mauroy jobban lett.

But after a second transfusion, he developed a fever,

De a második transzfúzió után belázasodott,

severe pain in his lower back, intense burning in his arm,

erős fájdalmat érzett deréktájon és intenzív égést karjában;

and he urinated a thick, black liquid.

vizelete sűrű lett és fekete.

Though nobody knew it at the time,

Habár akkor ezt senki nem tudta,

these were the signs of a dangerous immune response unfolding inside his body.

ezek a testében jelentkező veszélyes immunreakció jelei voltak.

This immune response starts  with the production of proteins

Az immunválasz fehérjetermelődéssel kezdődik:

called antibodies,

az ún. antitestek,

which distinguish the body’s own cells from intruders.

megkülönböztetik testünk saját sejtjeit a betolakodóktól.

They do so by recognizing the foreign proteins, or antigens,

Az idegen fehérjéket vagyis antigéneket úgy ismerik fel,

embedded in an intruder’s cell membrane.

hogy beágyazódnak a betolakodók sejtmembránjába.

Antibodies latch onto the antigens,

Az antitestek az antigénekre kapcsolódnak, így jelzik a többi immunsejtnek,

signaling other immune cells to attack and destroy the foreign cells.

hogy támadják meg és pusztítsák el az idegent sejtet.

The destroyed cells are flushed from the body in urine.

Az elpusztított sejtek a vizelettel ürülnek ki a testből.

In extreme cases, the massive break down of cells

Szélsőséges esetekben, a sejtek tömeges lebontása

causes clots in the bloodstream that disrupt the flow of blood to vital organs,

vérrögöket képez a véráramban, megzavarva létfontosságú szerveink vérellátását;

overload the kidneys, and cause organ failure.

túlterheli a veséket, és szervi elégtelenséget okoz.

Fortunately, Denis’s patient survived the transfusion.

Szerencsére Denis betege túlélte a vérátömlesztést.

But, after other cross-species transfusions proved fatal,

De néhány végzetes, fajok közötti transzfúziót követően

the procedure was outlawed across Europe,

az eljárást betiltották Európában,

falling out of favor for several centuries.

és évszázadokig nem is foglalkoztak vele.

It wasn’t until 1901 that Austrian physician Karl Landsteiner

Egészen addig, amíg Karl Landsteiner osztrák orvos 1901-ben

discovered blood types,

felfedezte a vércsoportokat,

the crucial step in the success of human to human blood transfusions.

ami döntő lépés volt az emberek közötti transzfúzió sikerére nézve.

He noticed that when different types were mixed together, they formed clots.

Landsteiner megfigyelte, hogy különböző vércsoportok keverése rögöket eredményez.

This happens when antibodies latch on to cells with foreign antigens,

Amikor az antitestek idegen antigéneket tartalmazó sejtekhez kapcsolódnak,

causing blood cells to clump together.

a vérsejtek összecsomósodnak.

But if the donor cells are the same blood type as the recipient’s cells,

De ha a donor vércsoportja ugyanaz mint a betegé,

the donor cells won’t be flagged for destruction, and won’t form clumps.

a donor sejtjei ellen nem indul támadás, és nem képződnek rögök.

By 1907,

1907-re

doctors were mixing together small amounts of blood before transfusing it.

az orvosok már kis mennyiségű vért kevertek össze transzfúzió előtt.

If there were no clumps, the types were a match.

Ha nem volt rögösödés, akkor a két típus összeillő.

This enabled them to save thousands of lives,

Ezzel több ezer életet tudtak megmenteni,

laying the foundation for modern transfusions.

és megteremtették a modern transzfúzió alapjait.

Up to this point, all transfusions had occurred in real time,

Ekkor még minden transzfúzió azonnal és közvetlenül történt meg

directly between two individuals.

a két érintett között.

That’s because blood begins to clot almost immediately

Ennek oka az, hogy a vér szinte azonnal alvadni kezd,

after coming into contact with air—

amikor levegővel érintkezik.

a defense mechanism to prevent excessive blood loss after injury.

Ez egy védekező mechanizmus, hogy sérülés esetén ne veszítsünk sok vért.

In 1914, researchers discovered that the chemical sodium citrate

Kutatók 1914-ben felfedezték, hogy a nátrium-citrát

stopped blood coagulating by removing the calcium necessary for clot formation.

az alvadáshoz szükséges kalcium elvonásával megállítja a véralvadást.

Citrated blood could be stored for later use—

A citrátos vér későbbi felhasználásig tárolható.

the first step in making large scale blood transfusions possible.

Ez volt az első lépés a nagyobb volumenű transzfúziók sikere felé.

In 1916, a pair of American scientists found an even more effective anticoagulant

Két amerikai tudós 1916-ban talált egy még hatékonyabb véralvadásgátlót,

called heparin, which works by deactivating enzymes that enable clotting.

a heparint, amely kikapcsolja az alvadást kiváltó enzimet.

We still use heparin today.

Még ma is heparint alkalmazunk.

At the same time,

Ugyanekkor

American and British researchers developed portable machines

amerikai és brit tudósok hordozható gépeket fejlesztettek ki,

that could transport donor blood onto the battlefields of World War I.

amelyekkel a vért az első világháború során a harctérre szállították.

Combined with the newly-discovered heparin,

Ötvözve ezt az újonnan felfedezett heparinnal

medics safely stored and preserved liters of blood,

az orvosok több liternyi vért tudtak biztonságosan tárolni

wheeling it directly onto the battlefield to transfuse wounded soldiers.

és közvetlenül a harctérre szállítani a sebesültek ellátása érdekében.

After the war, this crude portable box would become the inspiration

A háború után ez az egyszerű hordozható doboz adhatta az ötletet

for the modern-day blood bank, a fixture of hospitals around the world.

a modern vérbankhoz, mely ma már a kórházakban világszerte alapfelszerelés.