What role does luck play in your life? | Barry Schwartz

Fordító: Beatrix Turán Lektor: Zsuzsanna Lőrincz

Hello, everybody.

Üdv mindenkinek!

I'm honored to be here to talk to you,

Megtiszteltetés, hogy önök előtt beszélhetek.

and what I'm going to talk about today is luck and justice

A szerencséről és az igazságosságról fogok beszélni,

and the relation between them.

és a kettő közti kapcsolatról.

Some years ago,

Néhány évvel ezelőtt

a former student of mine called me

felhívott egy volt tanítványom;

to talk about his daughter.

a lányáról akart beszélni.

It turns out his daughter was a high school senior,

Mint kiderült, lánya végzős volt a középiskolában,

was seriously interested in applying to Swarthmore,

és komolyan érdeklődött a Swarthmore Főiskola iránt,

where I taught,

ahol én is tanítottam.

and he wanted to get my sense of whether she would get in.

A volt tanítványom szerette volna tudni, szerintem van-e esélye a lányának.

Swarthmore is an extremely hard school to get into.

Swarthmore-ba rendkívül nehéz bekerülni.

So I said, "Well, tell me about her."

Úgyhogy azt mondtam: "Mesélj egy kicsit a lányodról!"

And he told me about her,

Az illető mesélt róla,

a jegyeiről, felvételi pontszámairól,

what her grades were like, her board scores,

her extracurricular activities.

az iskolán kívüli tevékenységeiről.

And she just sounded like a superstar,

A lány szupersztárnak tűnt,

wonderful, wonderful kid.

fantasztikus, elképesztő gyereknek.

So I said, "She sounds fabulous.

Úgyhogy azt mondtam: "Csodás lánynak tűnik!

She sounds like just the kind of student

Pont olyan diák,

that Swarthmore would love to have."

akit boldogan fogadna a Swarthmore."

And so he said, "Well, does that mean that she'll get in?"

Erre megkérdezte: "Akkor ez azt jelenti, hogy be fog jutni?"

And I said, "No.

Mire én: "Nem.

There just aren't enough spots in the Swarthmore class

Egyszerűen nincs elég hely a Swarthmore-ban,

for everybody who's good.

hogy mindenki bejusson, aki jó.

There aren't enough spots at Harvard or Yale or Princeton or Stanford.

Nincs elég hely a Harvardon, a Yale-en, a Princetonon vagy a Stanfordon sem.

There aren't enough spots at Google or Amazon or Apple.

Nincs elég hely a Google-nél, az Amazonnál vagy az Apple-nél.

There aren't enough spots at the TED Conference.

Nincs elég hely egy TED-konferencián.

There are an awful lot of good people,

Rengeteg kiváló jelölt van,

and some of them are not going to make it."

és nem mindenkinek jut hely."

So he said, "Well, what are we supposed to do?"

Mire megkérdezte: "Akkor hát mit tegyünk?"

And I said, "That's a very good question."

Mire én: "Ez egy nagyon jó kérdés."

What are we supposed to do?

Mégis mit tegyünk?

And I know what colleges and universities have done.

Tudom, mit tesznek a főiskolák és egyetemek.

In the interest of fairness,

A méltányosság jegyében

what they've done is they've kept ratcheting up the standards

folyton emelik a lécet,

because it doesn't seem fair to admit less qualified people

mert nem tűnik jogosnak felvenni kevésbé alkalmas jelentkezőket,

and reject better qualified people,

és elutasítani a jobbakat,

so you just keep raising the standards higher and higher

úgyhogy addig emelik a lécet,

until they're high enough that you can admit

amíg elég magas ahhoz,

hogy csak annyi diák ugorja meg, ahánynak jut is hely.

only the number of students that you can fit.

And this violates a lot of people's sense of what justice and fairness is.

Ez sérti sok ember elgondolását arról, mi igazságos, és mi méltányos.

People in American society have different opinions

Az amerikai társadalomban megoszlanak a nézetek arról,

about what it means to say that some sort of process is just,

mit jelent, hogy egy folyamat igazságos,

but I think there's one thing that pretty much everyone agrees on,

de abban szerintem mindenki egyetért,

that in a just system, a fair system,

hogy egy igazságos, méltányos rendszerben

people get what they deserve.

az emberek azt kapják, amit érdemelnek.

And what I was telling my former student

Azt mondtam volt diákomnak,

is that when it comes to college admissions,

hogy ami az egyetemi felvételit illeti,

it just isn't true that people get what they deserve.

egyszerűen nem igaz, hogy az ember azt kapja, amit megérdemel.

Some people get what they deserve, and some people don't,

Egyesek azt kapják, mások pedig nem,

and that's just the way it is.

és ezzel nincs mit tenni.

When you ratchet up requirements as colleges have done,

Ha folyton emeljük a lécet, ahogy az egyetemek teszik,

what you do is you create a crazy competition

őrült versenyhelyzetet teremtünk

among high school kids,

a középiskolás diákok körében,

because it's not adequate to be good,

mert nem elég jónak lenni,

it's not adequate to be good enough,

nem elég egyszerűen jónak lenni –

you have to be better than everybody else who is also applying.

minden más jelentkezőnél jobbnak kell lenni.

And what this has done,

Ez azzal járt,

or what this has contributed to,

vagy legalábbis hozzájárult ahhoz,

is a kind of epidemic of anxiety and depression

hogy a szorongás és depresszió járványa

that is just crushing our teenagers.

sújtja kamaszainkat.

We are wrecking a generation with this kind of competition.

Egy egész nemzedéket nyomorítunk meg ezzel a fajta versengéssel.

As I was thinking about this,

Ahogy ezen gondolkodtam,

it occurred to me there's a way to fix this problem.

eszembe jutott, hogyan lehetne megoldani a problémát.

And here's what we could do:

A következőt tehetnénk:

when people apply to college,

amikor a diákok jelentkeznek az egyetemre,

we distinguish between the applicants who are good enough to be successful

két csoportra osztjuk őket: azokra, akik elég jók, hogy sikeresek lehessenek,

and the ones who aren't,

és azokra, akik nem elég jók.

and we reject the ones who aren't good enough to be successful,

A nem elég jók jelentkezését elutasítjuk,

and then we take all of the others, and we put their names in a hat,

az elég jók nevét pedig bedobjuk egy kalapba,

and we just pick them out at random

véletlenszerűen húzunk belőle,

and admit them.

és a nyerteseket felvesszük.

In other words, we do college admissions by lottery,

Más szóval: sorsolással döntünk az egyetemi felvételikről,

and maybe we do job offers at tech companies by lottery,

s talán sorsolással döntünk arról, ki kerüljön be egy nagy tech céghez,

and -- perish the thought --

vagy – Isten őrizz –

maybe we even make decisions about who gets invited to talk at TED

akár arról is sorsolással döntünk,

kit hívnak meg TED-előadónak.

by lottery.

Now, don't misunderstand me,

Félreértés ne essék:

a lottery like this is not going to eliminate the injustice.

egy efféle sorsolás nem szünteti meg az igazságtalanságot.

There will still be plenty of people who don't get what they deserve.

Továbbra is sokan lesznek, akik nem azt kapják, amit érdemelnek.

But at least it's honest.

Ám ez a rendszer legalább őszinte.

It reveals the injustice for what it is instead of pretending otherwise,

Feltárja az alapvető igazságtalanságot, ahelyett hogy tagadná a létét,

and it punctures the incredible pressure balloon

s véget vet az elképesztő nyomásnak,

that our high school kids are now living under.

amely alatt ma középiskolás kamaszaink élnek.

So why is it that this perfectly reasonable proposal,

Miért van az, hogy ezt a teljesen logikus javaslatot –

if I do say so myself,

szerintem teljesen logikus –

doesn't get any serious discussion?

sehol nem veszik komolyan?

I think I know why.

Azt hiszem, tudom, miért.

I think it's that we hate the idea

Azért, mert gyűlöljük a gondolatot,

that really important things in life might happen by luck or by chance,

hogy az élet legfontosabb dolgai a szerencsén vagy véletlenen múlnak,

that really important things in our lives are not under our control.

hogy életünk legfontosabb dolgait nem mi irányítjuk.

I hate that idea.

Én is gyűlölöm a gondolatot.

It's not surprising that people hate that idea,

Nem meglepő, hogy az emberek gyűlölik a gondolatot,

but it simply is the way things are.

de egyszerűen ez a dolgok rendje.

First of all, college admissions already is a lottery.

Először is, az egyetemi felvételi már most is lutri.

It's just that the admissions officers pretend that it isn't.

Csak arról van szó, hogy a felvételiztetők tagadják ezt.

So let's be honest about it.

Legyünk őszinték.

And second,

Másodszor:

I think if we appreciated that it was a lottery,

ha elismernénk, hogy a felvételi lényegében lutri,

it would also get us to acknowledge the importance of good fortune

azzal elismernénk a szerencse fontos szerepét

in almost every one of our lives.

gyakorlatilag mindannyiunk életében.

Take me.

Vegyük az én példámat.

Almost all the most significant events in my life have occurred,

Életem legnagyobb eseményei szinte kivétel nélkül

to a large degree,

nagymértékben

as a result of good luck.

a szerencsén múltak.

When I was in seventh grade, my family left New York

Amikor hetedikes voltam, elköltöztünk New Yorkból

and went to Westchester County.

Westchester megyébe.

Right at the beginning of school,

Rögtön a tanév elején

I met a lovely young girl who became my friend,

megismertem egy bájos lányt, aki a barátom lett,

then she became my best friend,

majd később a legjobb barátom,

then she became my girlfriend

majd a barátnőm,

and then she became my wife.

majd pedig a feleségem.

Happily, she's been my wife now

Örömmel mondom,

for 52 years.

hogy már 52 éve a feleségem.

I had very little to do with this. This was a lucky accident.

Nem sok beleszólásom volt ebbe. Szerencsés véletlen volt.

I went off to college,

Amikor egyetemre mentem,

and in my first semester, I signed up for a class in introduction to psychology.

az első félévben felvettem a Bevezetés a pszichológiába kurzust.

I didn't even know what psychology was,

Azt sem tudtam, mi fán terem a pszichológia,

but it fit into my schedule and it met requirements,

de passzolt az órarendembe, és kaptam érte kreditet,

so I took it.

úgyhogy felvettem.

And by luck, the class was taught

Tiszta szerencse volt, hogy a kurzust

by a superstar introductory psychology teacher, a legend.

a bevezető pszichológiai kurzusok legendás tanára tartotta.

Because of that, I became a psychology major.

Emiatt végül pszichológia szakra mentem.

Went off to graduate school.

Aztán doktori iskolába mentem.

I was finishing up.

Már végzős voltam.

A friend of mine who taught at Swarthmore decided

Egy barátom, aki a Swarthmore-on tanított,

he didn't want to be a professor anymore,

úgy döntött, nem akar tovább tanítani,

and so he quit to go to medical school.

felmondott, és orvosi egyetemre ment.

The job that he occupied opened up,

Megüresedett az állása,

I applied for it, I got it,

én jelentkeztem rá, és megkaptam.

the only job I've ever applied for.

Az egyetlen állás, amire valaha jelentkeztem.

I spent 45 years teaching at Swarthmore,

45 évig tanítottam a Swarthmore-on,

an institution that had an enormous impact on the shape that my career took.

abban az intézményben, amely óriási hatással volt pályám alakulására.

And to just give one last example,

S még egy utolsó példa:

I was giving a talk about some of my work in New York,

New Yorkban tartottam előadást a munkámról,

and there was somebody in the audience who came up to me after my talk.

s a közönség egy tagja megkeresett az előadás után.

He introduced himself.

Bemutatkozott.

He said, "My name is Chris.

Azt mondta: "Chris vagyok.

Would you like to give a talk at TED?"

Volna kedve előadást tartani a TED-en?"

And my response was, "What's TED?"

Mire én: "Mi az a TED?"

Well, I mean, he told me,

Mire ő elmondta,

and TED then wasn't what it is now.

és a TED akkor még nem volt olyan ismert, mint most.

But in the intervening years,

Az azóta eltelt években

the talks I've given at TED have been watched

a TED-előadásaimat

több mint 20 millióan látták.

by more than 20 million people.

So the conclusion is, I'm a lucky man.

Lényeg a lényeg: szerencsés ember vagyok.

I'm lucky about my marriage.

Szerencsés a házasságomban.

I'm lucky about my education.

Szerencsés a tanulmányaimban.

I'm lucky about my career.

Szerencsés a pályámon.

And I'm lucky to have had a platform and a voice at something like TED.

És szerencsés abban is, hogy kiállhattam egy olyan fórumra, mint a TED.

Did I deserve the success I've had?

Megérdemeltem mindezt a sikert?

Sure I deserve that success,

Persze, hogy megérdemeltem,

just as you probably deserve your success.

ahogy bizonyára önök is megérdemlik a sikereiket.

But lots of people also deserve successes like ours

Ám rengetegen vannak, akik hasonló sikert érdemelnének,

who haven't had it.

ám nem kapják meg.

So do people get what they deserve?

Azt kapják az emberek, amit érdemelnek?

Is society just?

Igazságos a társadalom?

Of course not.

Természetesen nem az.

Working hard and playing by the rules is just no guarantee of anything.

A kemény munka és a szabálykövetés nem garancia semmire.

If we appreciate the inevitability of this kind of injustice

Ha elfogadjuk, hogy az efféle igazságtalanság elkerülhetetlen,

and the centrality of good fortune,

s hogy milyen fontos a szerencse,

we might ask ourselves

talán feltehetjük a kérdést,

what responsibilities do we have

milyen felelősséggel tartozunk azok iránt,

to the people we are now celebrating as heroes in this time of the pandemic

akiket a járvány idején hősként ünneplünk,

when a serious illness befalls their family

ha súlyos betegség éri családjukat,

to make sure that they remain whole and their lives aren't ruined

hogy biztosítsuk, hogy épek maradnak, és életük nem omlik össze

by the cost of dealing with the illness?

a betegséggel való küzdelemben?

What do we owe people who struggle,

Mivel tartozunk azoknak, akik küzdenek,

work hard and are less lucky than we are?

keményen dolgoznak, ám nálunk kevésbé szerencsések?

About a half century ago,

Félszáz évvel ezelőtt

the philosopher John Rawls wrote a book called "A Theory of Justice,"

a filozófus John Rawls könyvet írt Az igazságosság elmélete címmel,

and in that book, he introduced a concept that he called "the veil of ignorance."

amelyben bevezette a "tudatlanság fátyla" fogalmat.

The question he posed was:

A következő kérdést tette fel:

If you didn't know what your position in society was going to be,

Ha nem tudnánk, milyen szerepbe fogunk kerülni egy társadalomban,

what kind of a society would you want to create?

milyen társadalmat akarnánk építeni?

And what he suggested

Meglátása szerint

is that when we don't know whether we're going to enter society

ha nem tudjuk, a társadalmi létra alján vagy tetején

at the top or at the bottom,

fogunk-e elhelyezkedni,

what we want is a society that is pretty damn equal,

olyan társadalmat akarunk, ami nagyon is az egyenlőségre épül,

so that even the unlucky

hogy még a kevésbé szerencsések is

will be able to live decent, meaningful and satisfying lives.

élhető, értelmes és kielégítő életet élhessenek.

So bring this back, all of you lucky, successful people, to your communities,

Vigyék magukkal ezt az üzenetet, önök, szerencsések és sikeresek,

and do what you can to make sure that we honor and take care of

és tegyenek meg mindent azért, hogy megbecsüljük és segítsük azokat,

people who are just as deserving of success as we are,

akik épp annyira megérdemlik a sikert, mint mi,

but just not as lucky.

csak kevésbé szerencsések.

Thank you.

Köszönöm.