Karima Bennoune: The side of terrorism that doesn't make headlines

Fordító: Péter Pallós Lektor: Orsolya Kiss

Could I protect my father

Megvédhetem-e az apámat

from the Armed Islamic Group with a paring knife?

egy késsel a Fegyveres Iszlám Csoporttól?

That was the question I faced

Ez a kérdés foglalkoztatott

one Tuesday morning in June of 1993,

1993 júniusának egy keddi reggelén,

when I was a law student.

amikor még joghallgató voltam.

I woke up early that morning

Aznap kora reggel arra ébredtem

in Dad's apartment

apám lakásában,

on the outskirts of Algiers, Algeria,

az algériai Algír külvárosában,

to an unrelenting pounding on the front door.

hogy valaki ádázul döngeti a bejárati ajtót.

It was a season as described by a local paper

Olyan időket éltünk — írta egy helyi újság —,

when every Tuesday a scholar fell

mikor keddenként egy-egy értelmiségi vált

to the bullets of fundamentalist assassins.

fundamentalista merénylők áldozatává.

My father's university teaching of Darwin

Apám Darwinról tanított az egyetemen,

had already provoked a classroom visit

ami kiváltotta az úgynevezett

from the head of the so-called Islamic Salvation Front,

Iszlám Felszabadítási Front vezetőjének megjelenését,

who denounced Dad as an advocate of biologism

aki elítélte apámat mint az evolúció helyeslőjét,

before Dad had ejected the man,

még mielőtt apám kidobta volna a teremből.

and now whoever was outside

Akárki állt is az ajtónk előtt,

would neither identify himself nor go away.

nem mondta meg a nevét, és nem akart távozni.

So my father tried to get the police on the phone,

Apám próbálta kihívni a rendőrséget, de ők,

but perhaps terrified by the rising tide

talán mert féltek a fegyveres szélsőségesek

of armed extremism that had already claimed

fokozódó áradatától, amely addigra

the lives of so many Algerian officers,

oly sok algériai rendőr életébe került,

they didn't even answer.

föl sem vették a telefont.

And that was when I went to the kitchen,

Kimentem a konyhába,

got out a paring knife,

előkaptam egy hámozókést,

and took up a position inside the entryway.

és beálltam az ajtó mögé.

It was a ridiculous thing to do, really,

Elég nevetséges lehettem,

but I couldn't think of anything else,

de más nem jutott eszembe:

and so there I stood.

így hát álltam és vártam.

When I look back now, I think that that was the moment

Visszagondolva, azt hiszem, ekkor döntöttem el,

that set me on the path was to writing a book

hogy könyvet fogok írni ezzel a címmel:

called "Your Fatwa Does Not Apply Here:

"A fetvád itt nem érvényes — A muszlim fundamentalizmus

Untold Stories from the Fight Against Muslim Fundamentalism."

elleni harc ismeretlen történetei".

The title comes from a Pakistani play.

A címet egy pakisztáni darabból kölcsönöztem.

I think it was actually that moment

Bizonyára abban a pillanatban

that sent me on the journey

határoztam úgy, hogy útra kelek,

to interview 300 people of Muslim heritage

és meginterjúvolok 300, muszlim gyökerű személyt,

from nearly 30 countries,

közel 30 országból,

from Afghanistan to Mali,

Afganisztántól Maliig,

to find out how they fought fundamentalism

hogy tudjam: miként küzdenek a fundamentalizmus ellen,

peacefully like my father did,

békés eszközökkel, akár az apám,

and how they coped with the attendant risks.

és hogy birkóznak meg a vele járó kockázattal.

Luckily, back in June of 1993,

Szerencsénkre, az 1993-ban

our unidentified visitor went away,

ajtónkat döngető ismeretlen elment,

but other families were so much less lucky,

de más családoknak nem volt ilyen szerencséjük,

and that was the thought that motivated my research.

Ez a gondolat sarkallt a kutatásra.

In any case, someone would return

Valóban, valaki visszatért

a few months later and leave a note

egy pár hónap múlva,

on Dad's kitchen table,

és cédulát hagyott az asztalunkon,

which simply said, "Consider yourself dead."

amin csak az állt: "Halott vagy."

Subsequently, Algeria's fundamentalist armed groups

Azután algériai fegyveres csoportok

would murder as many as 200,000 civilians

200 ezer polgári személyt öltek meg

in what came to be known

abban az időben,

as the dark decade of the 1990s,

amit sötét 90-es évekként emlegetünk,

including every single one

többek között azokat az asszonyokat,

of the women that you see here.

akik itt a képen láthatók.

In its harsh counterterrorist response,

Az állam a terroristák ellen kíméletlen harcot folytatott,

the state resorted to torture

kínzásokhoz folyamodott,

and to forced disappearances,

erőszakkal likvidálta a terroristákat,

and as terrible as all of these events became,

de bármilyen borzalmasak voltak is az események,

the international community largely ignored them.

a világ nem vett róluk tudomást.

Finally, my father, an Algerian peasant's son turned professor,

Apám, a parasztfiú, végül ugyan tanár lett,

was forced to stop teaching at the university

de kénytelen volt fölhagyni az egyetemi oktatással,

and to flee his apartment,

el kellett hazulról menekülnie,

but what I will never forget

s amit soha nem feledek apámmal,

about Mahfoud Bennoune, my dad,

Mahfoud Bennoune-nel kapcsolatban,

was that like so many other Algerian intellectuals,

hogy mint annyi más algériai értelmiségi,

he refused to leave the country

nem hagyta el a hazáját,

and he continued to publish pointed criticisms,

és továbbra is megjelentette éles kritikáját

both of the fundamentalists

mind a fundamentalisták ellen,

and sometimes of the government they battled.

mind néha az ellenük küzdő kormány ellen.

For example, in a November 1994 series

Például, 1994 novemberében

in the newspaper El Watan

az El Watanba írt cikksorozatot

entitled "How Fundamentalism

"Hogyan torkollott a fundamentalizmus

Produced a Terrorism without Precedent,"

példátlan terrorizmusba" címmel,

he denounced what he called

elítélve benne a terroristáknak

the terrorists' radical break with the true Islam

az igazi iszlámmal történt, ún. gyökeres szakítását,

as it was lived by our ancestors.

az iszlámmal, mely őseink életét megszabta.

These were words that could get you killed.

Az írásáért halállal is lakolhatott volna.

My father's country taught me

Apám hazája megtanított rá

in that dark decade of the 1990s that

abban a sötét 90-es évtizedben,

the popular struggle against Muslim fundamentalism

hogy a nép harca a muszlim fundamentalizmus ellen

is one of the most important

egyike a legfontosabb,

and overlooked human rights struggles

bár elhanyagolt emberi jogi küzdelmeknek

in the world.

az egész világon.

This remains true today, nearly 20 years later.

A gondolat ma is igaz, közel 20 év múltán is.

You see, in every country

Minden országban,

where you hear about armed jihadis

ahol fegyveres dzsihadistákról hallani,

targeting civilians,

akik civilekre támadnak,

there are also unarmed people

vannak fegyvertelen lakosok,

defying those militants that you don't hear about,

akik szembeszállnak velük, de a dacolókról nem esik szó.

and those people need our support to succeed.

Támogatásrunk nélkülözhetetlen a sikerükhöz.

In the West, it's often assumed

Nyugaton gyakran vélik úgy,

that Muslims generally condone terrorism.

hogy a muszlimok szemet hunynak a terrorizmust felett.

Some on the right think this because they view

Némely jobboldali szerint

Muslim culture as inherently violent,

a muszlim kultúra velejárója az erőszak.

and some on the left imagine this

A baloldaliak némelyike úgy véli,

because they view Muslim violence,

a muszlim erőszak,

fundamentalist violence,

a fundamentalisták erőszaka

solely as a product of legitimate grievances.

csupán jogos elégedetlenségük terméke.

But both views are dead wrong.

Mindkét nézet alapvetően hibás.

In fact, many people of Muslim heritage

Tény, hogy sok muszlim gyökerű ember

around the world are staunch opponents

szerte a világon eltökélt ellenfele

both of fundamentalism and of terrorism,

mind a fundamentalizmusnak, mind a terrorizmusnak,

and often for very good reason.

és gyakran alapos okuk van rá.

You see, they're much more likely to be victims

Ők inkább az áldozatai

of this violence than its perpetrators.

az erőszaknak, semmint az elkövetői.

Let me just give you one example.

Egy példát említenék.

According to a 2009 survey

Egy 2009-es felmérés szerint,

of Arabic language media resources,

melyet az arab nyelvű média végzett,

between 2004 and 2008,

2004 és 2008 között

no more than 15 percent of al Qaeda's victims

az al-Káida áldozatainak

were Westerners.

legfeljebb 15%-a volt nyugati.

That's a terrible toll, but the vast majority

A halottak száma tényleg borzalmas,

were people of Muslim heritage,

de túlnyomó részük muszlim származású,

killed by Muslim fundamentalists.

akiket muszlim fundamentalisták öltek meg.

Now I've been talking for the last five minutes

Már öt perce beszélek

about fundamentalism, and you have a right to know

a fundamentalizmusról, így jogos a kérdés,

exactly what I mean.

pontosan miről is van szó?

I cite the definition given by the Algerian sociologist

Egy algériai szociológus,

Marieme Helie Lucas,

Marieme Helie Lucas

and she says that fundamentalisms,

meghatározása szerint a fundamentalizmusok,

note the "s," so within all of the world's

— így többes számban,

great religious traditions,

a világ hagyományos nagy vallásaiban

"fundamentalisms are political movements of the extreme right

"a fundamentalizmusok jobboldali szélsőségesek politikai mozgalmai

which in a context of globalization

melyek globalizációs viszonyok között

manipulate religion in order to achieve

a vallást használják fel

their political aims."

politikai céljaik érdekében".

Sadia Abbas has called this the radical politicization

Sadia Abbas ezt a teológia radikális átpolitizálásának

of theology.

nevezte.

Now I want to avoid projecting the notion

Még a gyanúját is el akarom kerülni,

that there's sort of a monolith out there

hogy egyformának láttassam

called Muslim fundamentalism that is the same everywhere,

a muszlim fundamentalizmust,

because these movements also have their diversities.

mert a mozgalmak eltérők, helye válogatja.

Some use and advocate violence.

Némelyik vallja és alkalmazza az erőszakot;

Some do not, though they're often interrelated.

mások nem, bár gyakran összekapcsolódnak.

They take different forms.

A mozgalmak különféle formákat ölthetnek.

Some may be non-governmental organizations,

Lehetnek nem-kormányzati szervezetek,

even here in Britain like Cageprisoners.

még itt, Nagy-Britanniában is, mint a Cageprisoners.

Some may become political parties,

Lehetnek politikai pártok,

like the Muslim Brotherhood,

mint a Muzulmán Testvériség,

and some may be openly armed groups

mások nyíltan fegyveres csoportosulások

like the Taliban.

mint a tálibok.

But in any case, these are all radical projects.

De ezek egytől egyig radikális mozgalmak.

They're not conservative or traditional approaches.

Nem konzervatív vagy hagyományos felfogásúak.

They're most often about changing people's relationship with Islam

Céljuk az emberek Iszlámhoz való viszonyának megváltoztatása,

rather than preserving it.

nem pedig megóvása.

What I am talking about is the Muslim extreme right,

Az iszlám szélsőséges jobbszárnyáról beszélek,

and the fact that its adherents are

és bár hívei gyakran muszlimok,

or purport to be Muslim

vagy legalábbis ezt állítják magukról,

makes them no less offensive

ettől még ugyanolyan kártékonyak,

than the extreme right anywhere else.

bármely más jobboldali szélsőséges csoport.

So in my view, if we consider ourselves

Úgy gondolom, tartsuk akár magunkat

liberal or left-wing,

liberálisnak vagy baloldalinak,

human rights-loving or feminist,

emberi jogi aktivistának vagy feministának,

we must oppose these movements

állást kell foglalnunk e mozgalmakkal szemben,

and support their grassroots opponents.

és támogatnunk kell a helyi közösségekben élő ellenfeleit.

Now let me be clear

Hadd szögezzem le:

that I support an effective struggle

támogatom a hatékony harcot

against fundamentalism,

a fundamentalizmus ellen,

but also a struggle that must itself

de csak az olyat, mely tiszteletben tartja

respect international law,

a nemzetközi jogot.

so nothing I am saying should be taken

Ezért szavaimat senki ne tekintse úgy,

as a justification for refusals

mintha mentegetni akarnám

to democratize,

a demokratizálódást elutasítókat.

and here I send out a shout-out of support

Támogató üdvözletemet küldöm

to the pro-democracy movement in Algeria today, Barakat.

az algériai demokratikus mozgalomnak, a Barakatnak.

Nor should anything I say be taken

De szavaimat senki ne tekintse úgy sem,

as a justification of violations of human rights,

mintha mentegetni akarnám az emberi jogok megsértőit,

like the mass death sentences

mint a halálbüntetést tömegesen kiszabókat

handed out in Egypt earlier this week.

Egyiptomban, a héten.

But what I am saying

Szembe kell szállnunk

is that we must challenge these Muslim fundamentalist movements

ezekkel a fundamentalista muszlim mozgalmakkal,

because they threaten human rights

mert ezek az emberi jogokat fenyegetik

across Muslim-majority contexts,

muszlim-többségű környezetekben.

and they do this in a range of ways,

A fenyegetettség különböző formákat ölt,

most obviously with the direct attacks on civilians

és a felfegyverzett csoportok többnyire

by the armed groups that carry those out.

a polgári lakosságot támadják meg.

But that violence is just the tip of the iceberg.

De az erőszakoskodás csak a jéghegy csúcsa.

These movements as a whole purvey discrimination

A mozgalmak a vallási és nemi kisebbségek elleni

against religious minorities and sexual minorities.

hátrányos megkülönböztetés táptalaja is egyben.

They seek to curtail the freedom of religion

Igyekeznek korlátozni azok vallásszabadságát,

of everyone who either practices in a different way

akik másként akarják gyakorolni vallásukat,

or chooses not to practice.

vagy egyáltalán nem kívánják gyakorolni.

And most definingly, they lead an all-out war

Könyörtelen, totális háborút folytatnak

on the rights of women.

a nők jogai ellen.

Now, faced with these movements

E mozgalmak láttán az utóbbi években

in recent years, Western discourse

a nyugati világ

has most often offered

leggyakrabban két választ adott,

two flawed responses.

de mindkettő téves.

The first that one sometimes finds on the right

Az első: a jobboldaliak néha feltételezik,

suggests that most Muslims are fundamentalist

hogy a legtöbb muszlim fundamentalista,

or something about Islam is inherently fundamentalist,

avagy a fundamentalizmus az iszlám velejárója.

and this is just offensive and wrong,

Ez sértő és helytelen vélemény.

but unfortunately on the left one sometimes encounters

Sajnos, a baloldalon néha találkozhatunk

a discourse that is too politically correct

politikailag túl korrekt fölfogással,

to acknowledge the problem of Muslim fundamentalism at all

amely egészében tudomásul veszi a fundamentalizmust,

or, even worse, apologizes for it,

vagy ami még rosszabb, mentegetőzik miatta,

and this is unacceptable as well.

s ez úgyszintén elfogadhatatlan.

So what I'm seeking is a new way

A magam részéről más módszert keresek,

of talking about this all together,

hogy minderről együtt beszélhessünk.

which is grounded in the lived experiences

Az átélt tapasztalatunkra,

and the hope of the people on the front lines.

és a frontvonalakon élők reményére támaszkodva.

I'm painfully aware that there has been

Elkeserít, hogy az utóbbi években

an increase in discrimination against Muslims in recent years

nőtt a muszlimok hátrányos megkülönböztetése

in countries like the U.K. and the U.S.,

például az USA-ban és az Egyesült Királyságban,

and that too is a matter of grave concern,

és ez is súlyos gondot okoz,

but I firmly believe

de erősen bízom benne,

that telling these counter-stereotypical stories

hogy e sztereotípiát cáfoló történetek

of people of Muslim heritage

a muszlim gyökerű emberekről,

who have confronted the fundamentalists

akik szembeszállnak a fundamentalistákkal,

and been their primary victims

és ezek elsődleges áldozatai,

is also a great way of countering that discrimination.

segít ellenállni a hátrányos megkülönböztetésnek.

So now let me introduce you

Ezért hadd meséljem el önöknek,

to four people whose stories

— s ez nagy megtiszteltetés nekem —

I had the great honor of telling.

négy ember történetét.

Faizan Peerzada and the Rafi Peer Theatre

Faizan Peerzada és az apjáról elnevezett

workshop named for his father

Rafi Peer Színház workshopja évekig

have for years promoted the performing arts

az előadóművészet üstököse voltak

in Pakistan.

Pakisztánban.

With the rise of jihadist violence,

A dzsihadista erőszakhullám során

they began to receive threats

fenyegetni kezdték őket,

to call off their events, which they refused to heed.

hogy mondják le előadásaikat, de erre nem voltak hajlandók.

And so a bomber struck their 2008

2008-ban egy merénylő bombát dobott

eighth world performing arts festival in Lahore,

a lahorei 8. előadóművészeti fesztiválra,

producing rain of glass

a helyszínre záporozó

that fell into the venue

üvegszilánkoktól

injuring nine people,

kilenc ember sebesült meg,

and later that same night,

és még aznap este

the Peerzadas made a very difficult decision:

Peerzadáék nagyon nehéz döntést hoztak:

they announced that their festival

kihirdették, hogy fesztiváljuk

would continue as planned the next day.

a tervek szerint másnap folytatódik.

As Faizan said at the time,

Faizan kijelentette:

if we bow down to the Islamists,

"ha megalázkodunk az iszlamisták előtt,

we'll just be sitting in a dark corner.

ülhetünk a sötét sarokban".

But they didn't know what would happen.

De nem tudták, mi lesz másnap.

Would anyone come?

Vajon eljön-e egyáltalán valaki?

In fact, thousands of people came out the next day

Másnap ezrek jöttek,

to support the performing arts in Lahore,

hogy támogassák a lahorei előadóművészetet,

and this simultaneously thrilled

ami egyszerre megindította

and terrified Faizan,

és megrémítette Faizant,

and he ran up to a woman

aki odafutott

who had come in with her two small children,

egy kisgyerekeivel megjelent asszonyhoz,

and he said, "You do know there was a bomb here yesterday,

és így szólt: "Tudja, hogy tegnap itt bomba robbant,

and you do know there's a threat here today."

és ma is kaptunk fenyegetést?"

And she said, "I know that,

Az asszony így felelt:

but I came to your festival

"Tudom, de anyámmal jártunk a fesztiválon,

with my mother when I was their age,

mikor akkora voltam, mint a gyerekeim,

and I still have those images in my mind.

és máig emlékszem rá.

We have to be here."

Itt a helyünk."

With stalwart audiences like this,

Ilyen hűséges közönséggel

the Peerzadas were able to conclude

Peerzadáék program szerint

their festival on schedule.

megtartották a fesztivált.

And then the next year,

De a következő évben

they lost all of their sponsors

minden szponzoruk elpártolt tőlük

due to the security risk.

a biztonsági kockázat miatt.

So when I met them in 2010,

Amikor 2010-ben találkoztam velük,

they were in the middle of the first subsequent event

épp a következő rendezvény közepén voltak,

that they were able to have in the same venue,

melyet ugyanott tudtak tartani:

and this was the ninth youth performing arts festival

ez volt a 9. ifjúsági előadóművészeti fesztivál

held in Lahore in a year when that city

Lehoréban; abban az évben a városban

had already experienced 44 terror attacks.

már a 44. terrortámadást szenvedték el.

This was a time when the Pakistani Taliban

Abban az időben a pakisztáni tálibok

had commenced their systematic targeting

rendszeres célpontjai

of girls' schools that would culminate

leányiskolák voltak;

in the attack on Malala Yousafzai.

ekkor támadták meg Malala Yousafzait.

What did the Peerzadas do in that environment?

Mit tettek Peerzadáék ebben a helyzetben?

They staged girls' school theater.

Színházat szerveztek a leányiskolában.

So I had the privilege of watching "Naang Wal,"

Megtiszteltetés, hogy részt vehettem a Naang Wal c.

which was a musical in the Punjabi language,

pandzsábi musical előadásán,

and the girls of Lahore Grammar School

amelyben lahorei iskoláslányok

played all the parts.

játszottak minden szerepet.

They sang and danced,

Énekeltek és táncoltak,

they played the mice and the water buffalo,

eljátszották az egereket és a vízi bivalyt,

and I held my breath, wondering,

s én visszafojtott lélegzettel figyeltem,

would we get to the end

baj nélkül lezajlik-e

of this amazing show?

ez a csodás előadás?

And when we did, the whole audience

S amikor sikeresen véget ért a darab,

collectively exhaled,

a nézőtér egy emberként sóhajtott föl,

and a few people actually wept,

néhányan elsírták magukat.

and then they filled the auditorium

Azután a nézők

with the peaceful boom of their applause.

tapsviharban törtek ki.

And I remember thinking in that moment

Emlékszem, eszembe jutott akkor,

that the bombers made headlines here

hogy két évvel azelőtt a terroristák kerültek

two years before

az újságok címoldalára,

but this night and these people

de ez az este és ezek az emberek

are as important a story.

legalább ilyen fontosak.

Maria Bashir is the first and only

Maria Bashir az első és egyetlen

woman chief prosecutor in Afghanistan.

főügyésznő Afganisztánban.

She's been in the post since 2008

2008 óta van hivatalban,

and actually opened an office to investigate

irodája a nők elleni erőszakos esetek

cases of violence against women,

vizsgálatával foglalkozik,

which she says is the most important area

véleménye szerint munkájának

in her mandate.

ez a legfontosabb területe.

When I meet her in her office in Herat,

Amikor herati hivatalában találkoztunk,

she enters surrounded by

négy tagbaszakadt,

four large men with four huge guns.

fegyveres férfi kísérte.

In fact, she now has 23 bodyguards,

Ma már 23 testőre van,

because she has weathered bomb attacks

mert több bombatámadás érte,

that nearly killed her kids,

melyek majdnem megölték a gyermekeit,

and it took the leg off of one of her guards.

és amelyben egyik testőre elvesztette a lábát.

Why does she continue?

Miért folytatja mégis?

She says with a smile that that is the question

Mosolyogva válaszol: ezt a kérdést

that everyone asks—

már sokan feltették neki —,

as she puts it, "Why you risk not living?"

a válasza: "Maga miért kockáztatja, hogy életét veszti?"

And it is simply that for her,

A felelete egyszerű:

a better future for all the Maria Bashirs to come

egy jobb jövő minden leendő Maria Bashirnak

is worth the risk,

megéri a kockázatot.

and she knows that if people like her

Tudja, ha a hozzá hasonlók

do not take the risk,

nem vállalják a kockázatot,

there will be no better future.

nem jön el a jobb jövő.

Later on in our interview,

Később a beszélgetésünk során

Prosecutor Bashir tells me how worried she is

elmondja, mennyire nyugtalanítja

about the possible outcome

kormányának

of government negotiations with the Taliban,

a tálibokkal folyó tárgyalása,

the people who have been trying to kill her.

azokkal, akik megpróbálták eltenni láb alól.

"If we give them a place in the government,"

"Ha azok helyet kapnak a kormányban,

she asks, "Who will protect women's rights?"

ki védi meg a nők jogait?" - kérdi.

And she urges the international community

Arra ösztökéli a világ nemzeteit,

not to forget its promise about women

ne feledkezzenek meg a nőknek tett ígéretükről,

because now they want peace with Taliban.

mert most meg akarnak békélni a tálibokkal.

A few weeks after I leave Afghanistan,

Pár héttel azután, hogy elhagytam Afganisztánt,

I see a headline on the Internet.

szemembe ötlött egy hír az interneten,

An Afghan prosecutor has been assassinated.

Egy afgán ügyész ellen merényletet követtek el.

I google desperately,

Rémülten gugliztam.

and thankfully that day I find out

Szerencsémre még aznap megtudtam,

that Maria was not the victim,

hogy Mariának semmi baja,

though sadly, another Afghan prosecutor

de sajnos, egy másik afgán ügyészt

was gunned down on his way to work.

munkába menet lelőttek.

And when I hear headlines like that now,

Amikor ilyen híreket hallok,

I think that as international troops

az jár az eszemben: miután a nemzetközi békefenntartók

leave Afghanistan this year and beyond,

idén elhagyják Afganisztánt,

we must continue to care

továbbra is törődnünk kell

about what happens to people there,

az ország lakosaival,

to all of the Maria Bashirs.

hogy mi fog történni a sok Maria Bashirral.

Sometimes I still hear her voice in my head

Néha még a fülemben cseng a hangja,

saying, with no bravado whatsoever,

amint szerényen azt mondja:

"The situation of the women of Afghanistan

"Az afgán nők helyzete

will be better someday.

egyszer majd megjavul.

We should prepare the ground for this,

Nekünk kell ehhez előkészítenünk a talajt,

even if we are killed."

ha belepusztulunk is."

There are no words adequate

Nincs rá szó, mellyel eléggé megbélyegezhetném

to denounce the al Shabaab terrorists

az al Shabaab terroristákat,

who attacked the Westgate Mall in Nairobi

akik megtámadták a Westgate üzletközpontot Nairobiban,

on the same day as a children's cooking competition

épp a gyerekek főzőversenyének napján,

in September of 2013.

2013 szeptemberében.

They killed 67, including poets and pregnant women.

67 személyt öltek meg, köztük költőket és terhes nőket.

Far away in the American Midwest,

A távoli amerikai középnyugaton

I had the good fortune of meeting Somali-Americans

találkozhattam szomáliai származású amerikaiakkal,

who were working to counter the efforts of al Shabaab

akik az al Shabaab tervének meghiúsításán munkálkodtak,

to recruit a small number of young people

hogy ne toborozhassanak fiatalokat

from their city of Minneapolis

városukból, Minneapolisból,

to take part in atrocities like Westgate.

a Westgate-féle rémtettekre.

Abdirizak Bihi's studious

Abdirizak Bihi 17 éves, szorgalmas

17-year-old nephew Burhan Hassan

unokaöccsét, Burhan Hassant

was recruited here in 2008,

2008-ban beszervezték,

spirited to Somalia,

titokban kicsempészték Szomáliába,

and then killed when he tried to come home.

majd mikor vissza akart térni, megölték.

Since that time, Mr. Bihi,

Azóta Bihi úr,

who directs the no-budget Somali Education and Advocacy Center,

aki a vegetáló Szomáliai Oktatási és Támogatási Központot vezeti,

has been vocally denouncing the recruitment

élesen elítéli a beszervezéseket,

and the failures of government

és a kormányt, valamint

and Somali-American institutions

az amerikai-szomáliai intézményeket hibáztatja

like the Abubakar As-Saddique Islamic Center

mint pl. az Abubakar As-Saddique iszlám központot -

where he believes his nephew was radicalized

ahol szerinte unokaöccse szélsőségessé vált

during a youth program.

egy ifjúsági program alatt.

But he doesn't just criticize the mosque.

De nemcsak a mecsetet bírálja.

He also takes on the government

Dühös a kormányra is,

for its failure to do more

hogy nem képes többet tenni

to prevent poverty in his community.

közösségének szegénysége ellen.

Given his own lack of financial resources,

Mivel intézményének kevés a pénze,

Mr. Bihi has had to be creative.

Bihi úrnak találékonynak kellett lennie.

To counter the efforts of al Shabaab

Dacolva az Al Shabaab toborzóival,

to sway more disaffected youth,

akik az elégedetlen fiatalokat akarták behálózni,

in the wake of the group's 2010 attack

a 2010-es világkupa nézőinek megtámadása után,

on World Cup viewers in Uganda,

tudjuk, Ugandában történt,

he organized a Ramadan basketball tournament

válaszul ramadán idejére kosárlabdaversenyt szervezett

in Minneapolis in response.

Minneapolisban.

Scores of Somali-American kids came out

Rengeteg szomáli-amerikai kölyök jött el

to embrace sport

és választotta a sportot,

despite the fatwa against it.

nem törődve a fetva tiltásával.

They played basketball

A kölykök kosaraztak,

as Burhan Hassan never would again.

de Burhan Hassan már nem lehet közöttük.

For his efforts, Mr. Bihi has been ostracized

Tevékenységéért Bihi urat kiközösítette

by the leadership of the Abubakar As-Saddique Islamic Center,

az Abubakar As-Saddique iszlám központ vezetősége,

with which he used to have good relations.

amellyel addig jó viszonyban volt.

He told me, "One day we saw the imam on TV

"Egyszer az imám a tévében

calling us infidels and saying,

hitetleneknek nevezett bennünket, és így szólt:

'These families are trying to destroy the mosque.'"

'Ezek a családok le akarják rombolni a mecsetet'".

This is at complete odds

Ez teljesen ellentétes azzal,

with how Abdirizak Bihi understands

amit Abdirizak Bihi

what he is trying to do

próbál tenni, leleplezve

by exposing al Shabaab recruitment,

az al Shabaab toborzó tevékenységét,

which is to save the religion I love

egyben védve szeretett vallásomat

from a small number of extremists.

a csekély számú szélsőségestől.

Now I want to tell one last story,

Van még a tarsolyomban egy utolsó történet

that of a 22-year-old law student in Algeria

egy 22 éves algériai joghallgató lányról.

named Amel Zenoune-Zouani

A neve Amel Zenoune-Zouani,

who had the same dreams of a legal career

ugyanúgy jogi pályáról ámodott

that I did back in the '90s.

mint én a 90-es években.

She refused to give up her studies,

Nem hagyta abba a tanulmányait,

despite the fact that the fundamentalists

bár a fundamentalisták

battling the Algerian state back then

az algériai állam ellen harcolva

threatened all who continued their education.

megfenyegettek mindenkit, aki nem hagyta abba a tanulmányait.

On January 26, 1997, Amel boarded the bus

1997. január 26-án Amel buszra szállt

in Algiers where she was studying

Algírban, ahol tanult.

to go home and spend a Ramadan evening

Hazafelé tartott, hogy a Ramadán egy estéjét

with her family,

hogy családja körében töltse,

and would never finish law school.

de sosem fejezte be a tanulmányait.

When the bus reached the outskirts

Amikor busza városának

of her hometown, it was stopped

külterületére ért, megállt

at a checkpoint manned by men

egy ellenőrző pontnál, ahol

from the Armed Islamic Group.

a Fegyveres Iszlám Csoport tagjai várakoztak.

Carrying her schoolbag,

Táskájával együtt

Amel was taken off the bus

Amelt leszállították a buszról,

and killed in the street.

és az utcán megölték.

The men who cut her throat

A férfiak, akik elvágták a torkát,

then told everyone else,

figyelmeztették a többi utast:

"If you go to university,

"Ha valaki egyetemre jár,

the day will come when we will kill all of you

azt előbb vagy utóbb

just like this."

ugyanúgy megöljük, mint őt."

Amel died at exactly 5:17 p.m.,

Amel délután 5:17-kor halt meg.

which we know because when she fell in the street,

Onnan tudjuk az idejét, mert mikor a földre zuhant,

her watch broke.

eltörött az órája.

Her mother showed me the watch

Az anyja megmutatta nekem a lány óráját,

with the second hand still aimed

amelynek mutatója

optimistically upward

optimistán fölfelé nézett,

towards a 5:18 that would never come.

az 5:18 felé, ami már soha nem jön el számára.

Shortly before her death,

Halála előtt

Amel had said to her mother of herself

Amel azt mondta anyjának magáról

and her sisters,

és lánytestvéreiről:

"Nothing will happen to us, Inshallah, God willing,

"Ha Allah is úgy akarja, semmi sem történik velünk,

but if something happens,

de ha mégis,

you must know that we are dead for knowledge.

tudnod kell, hogy a tudás miatt halunk meg.

You and father must keep your heads held high."

Neked és apának nem szabad csüggednetek."

The loss of such a young woman is unfathomable,

Egy ilyen fiatal nő elvesztése fölfoghatatlan.

and so as I did my research

Ahogy a kutatásommal haladtam,

I found myself searching for Amel's hope again

rájöttem, hogy újból Amel reményét keresem,

and her name even means "hope" in Arabic.

hiszen a neve arabul reményt jelent.

I think I found it in two places.

Úgy vélem, két helyen is ráleltem.

The first is in the strength of her family

Az első: családjának és minden más családnak

and all the other families to continue telling their stories

az akaratereje, hogy kitartóan meséljék történeteiket,

and to go on with their lives despite the terrorism.

és a terrorizmus ellenére tovább éljék életüket.

In fact, Amel's sister Lamia overcame her grief,

Lamia, Amel húga, úrrá lett bánatán,

went to law school,

beiratkozott a jogi karra,

and practices as a lawyer in Algiers today,

és most ügyvéd Algírban,

something which is only possible

ami csak azért lehetséges,

because the armed fundamentalists

mert a fegyveres fundamentalisták

were largely defeated in the country.

döntő vereséget szenvedtek hazámban.

And the second place I found Amel's hope

A másik hely, amely reményül szolgálhatna Amelnak:

was everywhere that women and men

szerte a világon, férfiak és nők

continue to defy the jihadis.

nem szűnnek egyként elítélni a dzsihadistákat.

We must support all of those in honor of Amel

Amel emlékét tisztelve támogatnunk kell mindenkit,

who continue this human rights struggle today,

aki küzd az emberi jogokért,

like the Network of Women Living Under Muslim Laws.

mint a "Muszlim Törvények Szerint Élő Nők Hálózata".

It is not enough, as the victims rights advocate

Ez még kevés, mondta az áldozatok szószólója,

Cherifa Kheddar told me in Algiers,

Cherifa Kheddar, Algírban.

it is not enough just to battle terrorism.

Nem elég csak küzdeni a terrorizmus ellen.

We must also challenge fundamentalism,

A fundamentalizmus ellen is föl kell lépni,

because fundamentalism is the ideology

mert a fundamentalizmus az az ideológia,

that makes the bed of this terrorism.

amely táptalaja a terrorizmusnak.

Why is it that people like her, like all of them

Miért nem ismerjük jobban az olyanokat mint Amel,

are not more well known?

vagy a hozzá hasonlókat?

Why is it that everyone knows who Osama bin Laden was

Miért van az, hogy mindenki tudja, ki volt Osama bin Laden,

and so few know of all of those

s oly kevesen tudnak azokról, akik környezetükben

standing up to the bin Ladens in their own contexts.

ellenállnak a Laden-féléknek?

We must change that, and so I ask you

Ezen változtatnunk kell, és kérem önöket,

to please help share these stories

terjesszék ismeretségi körükben

through your networks.

ezeket a történeteket.

Look again at Amel Zenoune's watch,

Vessünk ismét egy pillantást Amel Zenoune órájára,

forever frozen,

amely többé már nem jár,

and now please look at your own watch

és kérem, most nézzenek a sajátjukra,

and decide this is the moment that you commit

és döntsenek: ez az a pillanat, amikor eltökélték,

to supporting people like Amel.

hogy ezentúl támogatják az Amelhez hasonlókat.

We don't have the right to be silent about them

Nincs jogunk hallgatni róluk,

because it is easier

csak mert az egyszerűbb,

or because Western policy is flawed as well,

vagy, mert a nyugati politika is hibás;

because 5:17 is still coming

hiszen az 5:17 eljő

to too many Amel Zenounes

sok-sok Amel Zenoune számára

in places like northern Nigeria,

olyan vidékeken mint Észak-Nigéria,

where jihadis still kill students.

ahol a dzsihadisták még mindig diákokat ölnek.

The time to speak up in support of all of those

Ideje síkraszállnunk azok támogatására,

who peacefully challenge fundamentalism

akik lakóhelyükön békés eszközökkel állnak ellen

and terrorism in their own communities

a fundamentalizmusnak és a terrorizmusnak.

is now.

Legfőbb ideje.

Thank you.

Köszönöm.

(Taps)

(Applause)