Charles Hazlewood: Trusting the ensemble

Fordító: Laszlo Kereszturi Lektor: Anna Patai

I am a conductor,

Karmester vagyok,

and I'm here today

és azért vagyok ma itt,

to talk to you about trust.

hogy a bizalomról beszéljek.

My job depends upon it.

Az állásom függ tőle.

There has to be, between me and the orchestra,

Köztem és a zenekar között kell legyen

an unshakable bond of trust,

egy megrendíthetetlen bizalmi kapcsolat,

born out of mutual respect,

kölcsönös tiszteletből fakadva,

through which we can spin a musical narrative

amin keresztül előadhatunk egy zenei elbeszélést

that we all believe in.

amiben mind hiszünk.

Now in the old days, conducting, music making,

A régi időkben a vezénylés, a zenélés,

was less about trust and more, frankly, about coercion.

kevésbé szólt a bizalomról, inkább a kényszerről.

Up to and around about the Second World War,

Megközelítőleg a Második Világ Háborúig

conductors were invariably dictators --

a karmesterek mind diktátorok voltak --

these tyrannical figures

ezek a zsarnoki figurák

who would rehearse, not just the orchestra as a whole, but individuals within it,

akik nem csak a zenekarral, hanem az egyénekkel is próbáltak,

within an inch of their lives.

majdnem kimerülésig.

But I'm happy to say now that the world has moved on,

De boldogan jelentem, hogy a világ tovább lépett,

music has moved on with it.

és a zene is vele fejlődött.

We now have a more democratic view and way of making music --

Most egy demokratikusabb látásmód és zenélési mód létezik --

a two-way street.

egy interaktív módszer.

I, as the conductor, have to come to the rehearsal with a cast-iron sense

Nekem, mint karmesternek, hoznom kell a próbára a zenemű

of the outer architecture of that music,

külső felépítéséről alkotott végleges értelmezésem,

within which there is then immense personal freedom

amin belül hatalmas egyéni szabadság létezik

for the members of the orchestra to shine.

a zenekar tagjai számára a tündöklésre.

For myself, of course,

Számomra, természetesen,

I have to completely trust my body language.

teljesen meg kell bíznom a testbeszédemben.

That's all I have at the point of sale.

Csak ezt használhatom vezénylés közben.

It's silent gesture.

Ezek a néma gesztusok.

I can hardly bark out instructions while we're playing.

Nem adhatok utasításokat miközben játszunk.

(Music)

(Zene)

Ladies and gentlemen, the Scottish Ensemble.

Hölgyeim és uraim, a Scottish Ensemble.

(Applause)

(Taps)

So in order for all this to work,

Azért, hogy mindez működjön,

obviously I have got to be in a position of trust.

nyilvánvalóan bizalmi helyzetben kell legyek.

I have to trust the orchestra,

Meg kell bíznom a zenekarban,

and, even more crucially, I have to trust myself.

és, ennél még fontosabb, meg kell bíznom magamban.

Think about it: when you're in a position of not trusting,

Gondolják el: amikor nincsenek bizalmi helyzetben,

what do you do?

mit tesznek?

You overcompensate.

Túlkompenzálnak.

And in my game, that means you overgesticulate.

És ez nálam túlgesztikulálást jelent.

You end up like some kind of rabid windmill.

A végén olyan vagy mint egy megveszett szélmalom.

And the bigger your gesture gets,

És mentül nagyobbak a gesztusaid,

the more ill-defined, blurry

annál rosszabbak, elmosódottabbak

and, frankly, useless it is to the orchestra.

és, őszintén, haszontalanok a zenekar számára.

You become a figure of fun. There's no trust anymore, only ridicule.

Nevetséges leszel. Nincs többé bizalom, csak nevetségesség.

And I remember at the beginning of my career,

És emlékszem a karrierem kezdetén,

again and again, on these dismal outings with orchestras,

újra és újra, azok a lehangoló fellépések a zenekarokkal,

I would be going completely insane on the podium,

teljesen megőrültem a pódiumon,

trying to engender a small scale crescendo really,

próbálva előidézni egy kisebb fokozatos hangerősödést,

just a little upsurge in volume.

csak egy parányi hangerő növelést.

Bugger me, they wouldn't give it to me.

De hiába, a zenekar nem akarta megtenni.

I spent a lot of time in those early years

Sok időt töltöttem azokban a kezdeti években

weeping silently in dressing rooms.

csendesen sírva az öltözőkben.

And how futile seemed the words of advice to me

És milyen hiábavalónak tűntek Sir Colin Davis,

from great British veteran conductor Sir Colin Davis

a híres veterán karmester, tanácsai számomra:

who said, "Conducting, Charles,

"Charles, a vezénylés olyan mintha

is like holding a small bird in your hand.

egy pici madárkát tartanál a kezedben.

If you hold it too tightly, you crush it.

Ha túl szorosan tartod, szétzúzod.

If you hold it too loosely, it flies away."

Ha túl lazán tartod, elrepül."

I have to say, in those days, I couldn't really even find the bird.

El kell mondjam, hogy azokban az időkben még a madarat se találtam.

Now a fundamental

Zenei szempontból, számomra

and really viscerally important experience for me, in terms of music,

egy alapvető és igazán zsigerien fontos tapasztalat volt

has been my adventures in South Africa,

a kalandozásom Dél-Afrikában,

the most dizzyingly musical country on the planet in my view,

szerintem a világ szédítően legzeneibb országa,

but a country which, through its musical culture,

de egy ország, mely a zenei kultúráján át,

has taught me one fundamental lesson:

megtanított nekem egy alapvető leckét:

that through music making

azt, hogy a zenélésen át

can come deep levels

az alapvető éltető bizalom

of fundamental life-giving trust.

mélyebb szintjei jöhetnek.

Back in 2000, I had the opportunity to go to South Africa

2000-ben lehetőségem volt Dél-Afrikába menni

to form a new opera company.

és egy új opera társulatot alapítani.

So I went out there, and I auditioned,

Tehát elmentem és meghallgatásokat tartottam,

mainly in rural township locations, right around the country.

főleg a vidéki városkákban, az egész országban.

I heard about 2,000 singers

Kb. 2000 énekest hallgattam meg

and pulled together a company

és összehoztam egy társulatot

of 40 of the most jaw-droppingly amazing young performers,

a 40 legmeglepőbben csodálatos fiatal előadóból,

the majority of whom were black,

akik többsége fekete volt,

but there were a handful of white performers.

de volt egy pár fehér előadó is.

Now it emerged early on in the first rehearsal period

Már az első próbákon kiderült, hogy

that one of those white performers

egy a fehér előadók közül,

had, in his previous incarnation,

előző életében

been a member of the South African police force.

a Dél-afrikai rendőrség tagja volt.

And in the last years of the old regime,

És a régi rendszer utolsó éveiben

he would routinely be detailed to go into the township

rutinszerűen rendelték ki vidékre

to aggress the community.

zaklatni a fekete közösséget.

Now you can imagine what this knowledge did to the temperature in the room,

El tudják képzelni mit tett ezt a tudás a szoba hőmérsékletével,

the general atmosphere.

az általános közérzettel.

Let's be under no illusions.

Ne legyenek illúzióik.

In South Africa, the relationship most devoid of trust

Dél-Afrikában a legbizalommentesebb kapcsolat

is that between a white policeman

a fehér rendőr és

and the black community.

a fekete közösség között van.

So how do we recover from that, ladies and gentlemen?

És hogyan épülünk fel ebből?

Simply through singing.

Egyszerűen énekléssel.

We sang, we sang,

Énekeltünk, énekeltünk,

we sang,

énekeltünk,

and amazingly new trust grew,

és egy csodálatosan új bizalom nőtt,

and indeed friendship blossomed.

és még barátságok is születtek.

And that showed me such a fundamental truth,

És ez egy alapvető igazságot mutatott meg nekem,

that music making and other forms of creativity

azt, hogy a zenélés és a kreativitás más formái

can so often go to places

sokszor ott is tudnak segíteni

where mere words cannot.

ahol a szavak már nem tudnak.

So we got some shows off the ground. We started touring them internationally.

Elindult egy pár előadásunk és külföldre is elvittük őket.

One of them was "Carmen."

Az egyik közülük volt a "Carmen".

We then thought we'd make a movie of "Carmen,"

És aztán filmet készítettünk a "Carmen"-ből,

which we recorded and shot outside on location

amit Cape Town egyik Khayelitsha nevű

in the township outside Cape Town called Khayelitsha.

külvárosában filmeztünk és vettünk fel.

The piece was sung entirely in Xhosa,

Teljes egészében Xhosa nyelven volt énekelve,

which is a beautifully musical language, if you don't know it.

és ez egy gyönyörűen muzikális nyelv, ha nem tudnák.

It's called "U-Carmen e-Khayelitsha" --

"U-Carmen e-Khayelitsha"-nak nevezik --

literally "Carmen of Khayelitsha."

szó szerint "A Khayelitsha-i Carmen".

I want to play you a tiny clip of it now

Most egy rövid részletet akarok lejátszani,

for no other reason than to give you proof positive

csak azon okból, hogy bizonyítsam,

that there is nothing tiny about South African music making.

hogy a Dél-afrikai zenélés nem apróság.

(Music)

(Zene)

(Applause)

(Taps)

Something which I find utterly enchanting

Valami amit végképp varázslatosnak tartok

about South African music making

a Dél-afrikai zenélésben

is that it's so free.

az a rendkívüli szabadsága.

South Africans just make music really freely.

A dél-afrikaiak igazán szabadon zenélnek.

And I think, in no small way,

És azt gondolom, ez főleg annak az

that's due to one fundamental fact:

alapvető ténynek tudható be,

they're not bound to a system of notation.

hogy ők nincsenek lekötve egy jelölési rendszerhez.

They don't read music.

Ők nem a kottát olvassák.

They trust their ears.

Ők bíznak a hallásukban.

You can teach a bunch of South Africans a tune in about five seconds flat.

Öt másodperc alatt megtaníthatsz egy dallamot a dél-afrikaiak egy csoportjának.

And then, as if by magic,

És aztán, szinte varázslatosan,

they will spontaneously improvise a load of harmony around that tune

ők spontán improvizálni fognak arra a dallamra

because they can.

mert megtehetik.

Now those of us that live in the West, if I can use that term,

Mi akik Nyugaton élünk, ha mondhatom ezt,

I think have a much more hidebound attitude or sense of music --

inkább egy maradi hozzáállással közeledünk a zenéhez --

that somehow it's all about skill and systems.

mintha inkább a készségről és a rendszerről szólna.

Therefore it's the exclusive preserve

Ezért a zene az elit, tehetséges egyének

of an elite, talented body.

kizárólagos területe.

And yet, ladies and gentlemen, every single one of us on this planet

És mégis, minden egyes lakója ennek a bolygónak

probably engages with music on a daily basis.

naponta találkozik a zenével.

And if I can broaden this out for a second,

És ha kibővíthetem ezt egy pillanatra,

I'm willing to bet that every single one of you sitting in this room

fogadni merek, hogy mindenki aki itt ül a teremben

would be happy to speak with acuity, with total confidence,

boldogan beszélne, részletesen és teljes önbizalommal,

about movies, probably about literature.

filmekről és valószínűleg irodalomról.

But how many of you would be able to make a confident assertion

De vajon hányan lennének képesek egy magabiztos kijelentést

about a piece of classical music?

tenni egy klasszikus zenei darabról?

Why is this?

Miért van ez?

And what I'm going to say to you now

És amit most fogok mondani az az,

is I'm just urging you to get over

hogy sürgetlek titeket, hogy lépjetek túl

this supreme lack of self-confidence,

ezen a páratlan önbizalomhiányon,

to take the plunge, to believe that you can trust your ears,

ugorjatok bele, higgyétek el, hogy bízhattok a hallásotokban,

you can hear some of the fundamental muscle tissue,

meghallhatjátok a zenei anyagnak az alapvető

fiber, DNA,

szövetét, DNS-ét, mindent amitől

what makes a great piece of music great.

egy csodálatos zenei darab csodálatos lesz.

I've got a little experiment I want to try with you.

Ki akarok próbálni veletek egy apró kísérletet.

Did you know

Tudtátok-e, hogy

that TED is a tune?

a TED egy dallam?

A very simple tune based on three notes -- T, E, D.

Egy nagyon egyszerű dallam, három hangjegyre alapozva: T, E, D.

Now hang on a minute.

Várjunk egy kicsit.

I know you're going to say to me, "T doesn't exist in music."

Azt akarjátok mondani nekem: "A T nem létezik a zenében."

Well ladies and gentlemen, there's a time-honored system,

Hölgyeim és uraim, létezik egy hagyományos rendszer,

which composers have been using for hundreds of years,

amit a zeneszerzők több száz éve használnak,

which proves actually that it does.

ami bizonyítja, hogy létezik a T.

If I sing you a musical scale: A, B, C, D, E, F, G --

Ha eléneklem a zenei skálát: A, B, C, D, E, F, G --

and I just carry on with the next set of letters in the alphabet, same scale:

és folytatom ugyanazt a skálát a következő betűkkel:

H, I, J, K, L, M, N,

H, I, J, K, L, M, N,

O, P, Q, R, S, T -- there you go.

O, P, Q, R, S, T -- na meg is van.

T, see it's the same as F in music.

T, látják ugyanaz mint az F a zenében.

So T is F.

Tehát a T az F.

So T, E, D is the same as F, E, D.

Tehát T, E, D ugyanaz mint F, E, D.

Now that piece of music that we played at the start of this session

Az a zenedarab amit az előadásom kezdetén játszottunk

had enshrined in its heart

kegyelettel őrzi a szívében

the theme, which is TED.

a témát, ami a TED.

Have a listen.

Hallgassátok meg.

(Music)

(Zene)

Do you hear it?

Halljátok?

Or do I smell some doubt in the room?

Vagy némi kétséget érzek a teremben?

Okay, we'll play it for you again now,

Rendben, eljátsszuk még egyszer,

and we're going to highlight, we're going to poke out the T, E, D.

és kifogjuk emelni, lökdösni a T, E, D témát.

If you'll pardon the expression.

Bocsánat a kifejezésért.

(Music)

(Zene)

Oh my goodness me, there it was loud and clear, surely.

Te jó isten! Hát ott volt hangosan és tisztán, ez biztos.

I think we should make this even more explicit.

Azt gondolom ezt még világosabbá kell tennünk.

Ladies and gentlemen, it's nearly time for tea.

hölgyeim és uraim, majdnem itt a tea ideje.

Would you reckon you need to sing for your tea, I think?

Nem vélik-e úgy, hogy énekelniük kell a teájukért?

I think we need to sing for our tea.

Azt gondolom énekelnünk kell a teánkért.

We're going to sing those three wonderful notes: T, E, D.

Azokat a csodálatos hangjegyeket fogjuk énekelni: T, E, D.

Will you have a go for me?

Kipróbálnák a kedvemért?

Audience: T, E, D.

Hallgatóság: T, E, D.

Charles Hazlewood: Yeah, you sound a bit more like cows really than human beings.

Charles Hazlewood: Hát igen, egy kicsit úgy hangzott mintha tehenek lettek volna, nem emberi lények.

Shall we try that one again?

Megpróbáljuk még egyszer?

And look, if you're adventurous, you go up the octave.

És ha kalandvágyóak, felmehetnek egy oktávval.

T, E, D.

T, E, D.

Audience: T, E, D.

Hallgatóság: T, E, D.

CH: Once more with vim. (Audience: T, E, D.)

CH: Mégegyszer, életerővel. (Hallgatóság: T, E, D.)

There I am like a bloody windmill again, you see.

Íme itt vagyok megint mint egy átkozott szélmalom, látják.

Now we're going to put that in the context of the music.

Most ezt befogjuk illeszteni a zenébe.

The music will start, and then at a signal from me, you will sing that.

Elindul majd a zene és az én jelzésemre, eléneklik majd azt.

(Music)

(Zene)

One more time,

Még egyszer,

with feeling, ladies and gentlemen.

érzéssel, hölgyeim és uraim.

You won't make the key otherwise.

Másképp nem lesz jó a hangzás.

Well done, ladies and gentlemen.

Szép munka volt, hölgyeim és uraim.

It wasn't a bad debut for the TED choir,

Nem volt egy rossz kezdet a TED kórus számára,

not a bad debut at all.

egyáltalán nem rossz kezdet.

Now there's a project that I'm initiating at the moment

Íme egy projekt amit most indítok és

that I'm very excited about and wanted to share with you,

amitől lelkes vagyok és meg akartam osztani veletek,

because it is all about changing perceptions,

mert a felfogások megváltoztatásáról szól,

and, indeed, building a new level of trust.

és egy új szintű bizalom építéséről.

The youngest of my children was born with cerebral palsy,

A legkisebb gyermekem agybénulással született,

which as you can imagine,

ami, mint el tudják képzelni,

if you don't have an experience of it yourself,

ha nincs erről személyes tapasztalatuk,

is quite a big thing to take on board.

eléggé súlyos dolog.

But the gift that my gorgeous daughter has given me,

De az ajándék amit a nagyszerű lányom adott nekem,

aside from her very existence,

a saját léte mellett,

is that it's opened my eyes to a whole stretch of the community

az volt, hogy rá irányította a figyelmem egy olyan közösségre

that was hitherto hidden,

amelyik eddig rejtett volt,

the community of disabled people.

a fogyatékos emberek közösségére.

And I found myself looking at the Paralympics and thinking how incredible

Elkezdtem nézni a paralimpiát és azon gondolkodni, hogy mennyire

how technology's been harnessed to prove beyond doubt

hihetetlenül hasznosították a technológiát annak bizonyítására,

that disability is no barrier

hogy a fogyaték nem akadály

to the highest levels of sporting achievement.

a legmagasabb szintű sport teljesítmények előtt.

Of course there's a grimmer side to that truth,

Természetesen létezik egy nyomasztóbb része ennek,

which is that it's actually taken decades for the world at large

vagyis az, hogy évtizedekig tartott a világnak, mint egésznek,

to come to a position of trust,

hogy bizalmi álláspontra jusson,

to really believe that disability and sports can go together

hogy igazán elhiggye, hogy a fogyaték és a sport összeférhet

in a convincing and interesting fashion.

egy meggyőző és érdekes módon.

So I find myself asking:

És elkezdtem kérdezni magamat:

where is music in all of this?

hol van a zene mindebben?

You can't tell me that there aren't millions of disabled people,

Nem mondhatják nekem, hogy nincs milliónyi fogyatékos ember,

in the U.K. alone,

csak az Egyesült Királyságban,

with massive musical potential.

hatalmas zenei potenciállal.

So I decided to create a platform for that potential.

Tehát eldöntöttem, hogy készítek egy platformot ennek a potenciálnak.

It's going to be Britain's first ever

Ez lesz Nagy-Britannia legelső

national disabled orchestra.

fogyatékos nemzeti zenekara.

It's called Paraorchestra.

Paraorchestrá-nak nevezik.

I'm going to show you a clip now

Most bemutatok egy felvételt

of the very first improvisation session that we had.

az első improvizációs műhelyünkről.

It was a really extraordinary moment.

Egy igazán rendkívüli pillanat volt.

Just me and four astonishingly gifted disabled musicians.

Csak én és négy elképesztően tehetséges fogyatékos zenész.

Normally when you improvise --

Normálisan amikor improvizálsz --

and I do it all the time around the world --

és én állandóan ezt teszem bárhol --

there's this initial period of horror,

létezik egy kezdeti iszonyatos időszak,

like everyone's too frightened to throw the hat into the ring,

amikor mindenki fél, hogy teljesen beleélje magát,

an awful pregnant silence.

egy szörnyű terhes csend.

Then suddenly, as if by magic, bang! We're all in there

És aztán hirtelen, mintha csoda történne, bumm! Mind belépünk

and it's complete bedlam. You can't hear anything.

és kész tébolyda. Nem hallasz semmit.

No one's listening. No one's trusting.

Senki se hallgat. Senki se bízik.

No one's responding to each other.

Senki se válaszol másnak.

Now in this room with these four disabled musicians,

De ebben a teremben, ezzel a négy fogyatékos zenésszel,

within five minutes

öt perc alatt

a rapt listening, a rapt response

feszült figyelem, belemélyedt válaszok

and some really insanely beautiful music.

és valami igazán őrülten csodálatos zene.

(Video) (Music)

(Videó) (Zene)

Nicholas:: My name's Nicholas McCarthy.

Nicholas: A nevem Nicholas McCarthy.

I'm 22, and I'm a left-handed pianist.

22 éves vagyok, balkezes zongorista.

And I was born without my left hand -- right hand.

Bal kéz nélkül születtem -- az az jobb kéz nélkül.

Can I do that one again?

Megismételhetem ezt?

(Music)

(Zene)

Lyn: When I'm making music,

Lyn: Amikor zenélek,

I feel like a pilot in the cockpit flying an airplane.

pilótának érzem magam egy repülő pilótafülkéjében.

I become alive.

Életre kelek.

(Music)

(Zene)

Clarence: I would rather be able to play an instrument again

Clarence: Inkább tudnék egy hangszeren újra játszani,

than walk.

mint járni.

There's so much joy and things

Annyi boldogságot és dolgot

I could get from playing an instrument and performing.

kaphatok játszva egy hangszeren és előadva.

It's removed some of my paralysis.

Eltüntette a bénulásom egy részét.

(Music)

(Zene)

(Applause)

(Taps)

CH: I only wish that some of those musicians were here with us today,

CH: Csak azt kívánom, bár lennének itt velünk ma ezek a zenészek,

so you could see at firsthand how utterly extraordinary they are.

azért, hogy első kézből láthassátok milyen rendkívüliek ők.

Paraorchestra is the name of that project.

Paraorchestra a projekt neve.

If any of you thinks you want to help me in any way

Ha bárki gondolja, hogy akarna segíteni nekem bármi módon

to achieve what is a fairly impossible and implausible dream still at this point,

megvalósítani ezt a most még eléggé lehetetlen és valószínűtlen álmot,

please let me know.

kérem tudassa velem.

Now my parting shot

A végső dobásomat

comes courtesy of the great Joseph Haydn,

a nagy Joseph Haydn-nak köszönhetem,

wonderful Austrian composer in the second half of the 18th century --

egy csodálatos osztrák zeneszerző a 18. század második feléből --

spent the bulk of his life

élete nagy részét

in the employ of Prince Nikolaus Esterhazy, along with his orchestra.

Eszterházy Miklós herceg alkalmazásában töltötte, a zenekarával együtt.

Now this prince loved his music,

A herceg kedvelte Haydn zenéjét,

but he also loved the country castle that he tended to reside in most of the time,

de szintén kedvelte a vidéki kastélyát, ahol legtöbb idejét töltötte volna,

which is just on the Austro-Hungarian border,

az osztrák-magyar határ közelében,

a place called Esterhazy --

egy Kismartonnak nevezett helyen --

a long way from the big city of Vienna.

távol a nagyváros Bécstől.

Now one day in 1772,

Egy nap, 1772-ben,

the prince decreed that the musicians' families,

a herceg kijelentette, hogy a zenészek családjai,

the orchestral musicians' families,

a zenekari zenészek családjai,

were no longer welcome in the castle.

nem maradhatnak többet a kastélyban.

They weren't allowed to stay there anymore; they had to be returned to Vienna --

Nem engedték őket tovább maradni, vissza kellett térjenek Bécsbe --

as I say, an unfeasibly long way away in those days.

amint mondtam, egy kellemetlenül hosszú út akkoriban.

You can imagine, the musicians were disconsolate.

Elképzelhetik, hogy a zenészek búsak voltak.

Haydn remonstrated with the prince, but to no avail.

Haydn panaszt tett a hercegnél, de hiába.

So given the prince loved his music,

Mivel a herceg kedvelte a zenéjét,

Haydn thought he'd write a symphony to make the point.

Haydn azt gondolta ír egy szimfóniát, hogy megértesse vele.

And we're going to play just the very tail end of this symphony now.

És most eljátsszuk a szimfónia legvégét.

And you'll see the orchestra in a kind of sullen revolt.

Láthatják a zenekar morcos lázadását.

I'm pleased to say, the prince did take the tip

Örömmel mondhatom, a herceg megértette az üzenetet

from the orchestral performance,

a zenekar előadásából,

and the musicians were reunited with their families.

és a zenészek visszakapták családjaikat.

But I think it sums up my talk rather well, this,

Azt gondolom ez elég jól összefoglalja beszédem lényegét,

that where there is trust,

vagyis: ahol van bizalom,

there is music -- by extension life.

ott van zene -- és kibővítve élet is.

Where there is no trust,

Ahol nincs bizalom,

the music quite simply withers away.

ott a zene egyszerűen elsorvad.

(Music)

(Zene)

(Applause)

(Taps)