Taiye Selasi: Don't ask where I'm from, ask where I'm a local | TED

Fordító: Peter Sikos Lektor: Maria Ruzsane Cseresnyes

Last year, I went on my first book tour.

Tavaly részt vettem az első könyvem promóciós körútján.

In 13 months, I flew to 14 countries

13 hónap alatt 14 országba repültem,

and gave some hundred talks.

és több száz beszédet tartottam.

Every talk in every country

Minden országban mindegyik beszéd

began with an introduction,

a bemutatásommal kezdődött,

and every introduction began, alas, with a lie:

és mindegyik sajnos hazugsággal indult:

"Taiye Selasi comes from Ghana and Nigeria,"

"Taiye Selasi Ghánából és Nigériából származik",

or "Taiye Selasi comes from England and the States."

vagy "Taiye Selasi Angliából és az Államokból származik".

Whenever I heard this opening sentence,

Amikor csak meghallom ezt a nyitómondatot,

no matter the country that concluded it --

mindegy melyik országról van szó - Angliáról, az USA-ról,

England, America, Ghana, Nigeria --

Ghánáról vagy Nigériáról -,

I thought, "But that's not true."

azt gondolom, hogy "De ez nem így van.".

Yes, I was born in England and grew up in the United States.

Igen, Angliában születtem és az Egyesült Államokban nőttem fel.

My mum, born in England, and raised in Nigeria,

Anyukám Angliában született és Nigériában nevelkedett,

currently lives in Ghana.

jelenleg pedig Ghánában él.

My father was born in Gold Coast, a British colony,

Apukám Aranyparton született, ami brit gyarmat volt,

raised in Ghana,

Ghánában nőtt fel,

and has lived for over 30 years in the Kingdom of Saudi Arabia.

és már több mint 30 éve Szaúd-Arábiában él.

For this reason, my introducers also called me "multinational."

Ebből kifolyólag, a felkonferálóim gyakran neveznek "többnemzetiségű"-nek.

"But Nike is multinational," I thought,

"A Nike, az multi [többnemzetiségű] - gondoltam -,

"I'm a human being."

én emberi lény vagyok."

Then, one fine day, mid-tour,

Aztán egy nap, a körút felénél,

I went to Louisiana, a museum in Denmark

ellátogattam a dániai Louisiana Múzeumba,

where I shared the stage with the writer Colum McCann.

ahol a színpadon Colum McCann íróval foglaltunk helyet.

We were discussing the role of locality in writing,

Arról beszélgettünk, mennyire meghatározó a helyszín az írásban.

when suddenly it hit me.

amikor hirtelen beütött a felismerés.

I'm not multinational.

Én nem vagyok többnemzetiségű.

I'm not a national at all.

Nincs nemzetiségem se.

How could I come from a nation?

Hogyan származnék én bármely országból?

How can a human being come from a concept?

Hogyan származhatna egy ember egy fogalomból?

It's a question that had been bothering me for going on two decades.

Ez a kérdés két évtizeden át foglalkoztatott.

From newspapers, textbooks, conversations,

Újságokból, tankönyvekből, beszélgetésekből

I had learned to speak of countries

megtanultam, hogy úgy beszélünk országokról,

as if they were eternal, singular, naturally occurring things,

mintha azok öröklétű, egyedüli, természetesen létrejövő dolgok lennének,

but I wondered:

de aztán elgondolkodtam:

to say that I came from a country

kijelenteni, hogy valamelyik országból származom

suggested that the country was an absolute,

az feltételezi, hogy az az ország feltétel nélküli,

some fixed point in place in time,

valamiféle helyben és időben rögzített pont,

a constant thing, but was it?

állandó dolog. De tényleg az?

In my lifetime, countries had disappeared -- Czechoslovakia;

Az életem során országok tűntek el - Csehszlovákia -,

appeared -- Timor-Leste; failed -- Somalia.

jöttek létre - Timor-Leste -, buktak el - Szomália.

My parents came from countries that didn't exist when they were born.

A szüleim olyan országokból származnak, amik születésükkor még nem is léteztek.

To me, a country -- this thing that could be born, die, expand, contract --

Számomra egy ország - ami születhet, meghalhat, terjeszkedhet, összemehet -,

hardly seemed the basis for understanding a human being.

nem igazán tűnik egy ember meghatározási alapjának.

And so it came as a huge relief to discover the sovereign state.

Megkönnyebbülésként hatott a szuverén állam fogalmának felfedezése.

Amit mi országoknak hívunk, azok tulajdonképpen

What we call countries are actually

various expressions of sovereign statehood,

szuverén államiságok különböző kifejezési formái,

an idea that came into fashion only 400 years ago.

egy eszme, ami csupán 400 évvel ezelőtt jött divatba.

When I learned this, beginning my masters degree in international relations,

Amikor erről tanultam, a nemzetközi tanulmányok mesterszakom indulásakor,

I felt a sort of surge of relief.

egyfajta megkönnyebbülést éreztem.

It was as I had suspected.

Épp ahogy sejtettem!

History was real, cultures were real,

A történelem valódi, a kultúra valódi,

but countries were invented.

de az országok csak kitalációk.

For the next 10 years, I sought to re- or un-define myself,

A következő 10 évben igyekeztem újra - vagy átdefiniálni önmagam,

my world, my work, my experience,

a világomat, a munkámat, az élményeimet,

beyond the logic of the state.

az állam logikáján túl.

In 2005, I wrote an essay, "What is an Afropolitan,"

2005-ben egy tanulmányt írtam, Mit jelent afropolitának lenni? - címmel,

sketching out an identity that privileged culture over country.

felvázolva egy identitást, ami a kultúrát az ország fölé helyezi.

It was thrilling how many people could relate to my experience,

Szenzációs, hány ember tapasztalta ugyanazt mint én,

and instructional how many others didn't buy my sense of self.

és tanulságos, mennyien nem érezték át azt.

"How can Selasi claim to come from Ghana," one such critic asked,

"Hogy mondhatja Selasi, hogy ghánai? - kérdezte egy kritikus -,

"when she's never known the indignities

mikor nem is ismeri azokat a megaláztatásokat,

of traveling abroad on a Ghanian passport?"

amiket a külföldre utazás jelent egy ghánai útlevéllel?"

Now, if I'm honest,

Ha most őszinte vagyok,

I knew just what she meant.

tudtam, miként értette.

I've got a friend named Layla who was born and raised in Ghana.

Volt egy barátnőm, Layla, aki Ghánában született és nőtt fel.

Her parents are third-generation Ghanians of Lebanese descent.

Szülei harmadik generációs libanoni származású ghánaiak voltak.

Layla, who speaks fluent Twi, knows Accra like the back of her hand,

Layla, aki folyékonyan beszél twiül, úgy ismeri Accrát, mint a tenyerét,

but when we first met years ago, I thought, "She's not from Ghana."

de amikor először találkoztunk néhány éve, azt gondoltam: "Nem is Ghánából való".

In my mind, she came from Lebanon,

Számomra ő libanoni volt,

despite the patent fact that all her formative experience

azon kétségtelen tény ellenére, hogy minden meghatározó élménye

took place in suburban Accra.

Accra külvárosából származott

I, like my critics,

Ahogy kritikusaim, én is valahogy

was imagining some Ghana where all Ghanaians had brown skin

úgy képzeltem Ghánát, ahol minden ghánai barna bőrű

or none held U.K. passports.

vagy egyiküknek sincs brit útlevele.

I'd fallen into the limiting trap

Beleesnék a sztereotípiák csapdájába,

that the language of coming from countries sets --

hogy mit is jelent az, hogy valaki egy adott országból származik --

the privileging of a fiction, the singular country,

amikor győz egy fikció, egy ország kivételessége,

over reality: human experience.

a valósággal, az emberi tapasztalattal szemben.

Speaking with Colum McCann that day, the penny finally dropped.

Ahogy aznap beszélgettünk Calum McCann-nal, hirtelen leesett a tantusz!

"All experience is local," he said.

"Minden tapasztalat helyhez kötődik!" - mondta.

"All identity is experience," I thought.

"Minden identitás tapasztalati" - gondoltam.

"I'm not a national," I proclaimed onstage.

-Nem tartozom egy nemzethez sem. - jelentettem ki a színpadon -,

"I'm a local. I'm multi-local."

Én helyhez kötődöm. Sok helyen vagyok otthon.

See, "Taiye Selasi comes from the United States," isn't the truth.

Például, "Taiye Selasi az Egyesült Államokból származik" - nem ez az igazság.

I have no relationship with the United States,

Semmi közöm nincs az Egyesült Államokhoz,

all 50 of them, not really.

az ötven államhoz egészében. Igazán semmi.

My relationship is with Brookline, the town where I grew up;

Kapcsolatom van viszont Brookline-nal, a várossal ahol felnőttem;

with New York City, where I started work;

New York Cityvel, ahol elkezdtem dolgozni;

with Lawrenceville, where I spend Thanksgiving.

Lawrenceville-el, ahol a hálaadásokat töltöm.

What makes America home for me is not my passport or accent,

Nem az útlevelem vagy az akcentusom tesz engem amerikaivá,

but these very particular experiences

hanem ezek az egyedi tapasztalatok

and the places they occur.

és a helyek, ahol ezeket megszerzem.

Despite my pride in Ewe culture,

Az ewe kultúrához való tartozásom büszkesége,

the Black Stars, and my love of Ghanaian food,

a Black Stars focicsapat, és a ghánai ételek imádata ellenére,

I've never had a relationship with the Republic of Ghana, writ large.

sosem volt semmilyen kapcsolatom a nagybetűs Ghánai Köztársasággal.

My relationship is with Accra, where my mother lives,

Accra-val viszont van, ahol édesanyám lakik,

where I go each year,

ahova minden évben elmegyek,

with the little garden in Dzorwulu where my father and I talk for hours.

a kis kerttel Dzorwuluban, ahol apukám él és órákon át beszélgetünk.

These are the places that shape my experience.

Ezek azon helyszínek, melyek a tapasztalatomat formálják.

My experience is where I'm from.

A tapasztalatom abból ered, hogy honnét jövök.

What if we asked, instead of "Where are you from?" --

Tegyük fel, hogy a "Honnét származol?" helyett azt kérdeznénk,

"Where are you a local?"

"Hol érzed magad otthon?"

This would tell us so much more about who and how similar we are.

Sokkal érthetőbb lenne, hogy kik vagyunk és mennyire vagyunk hasonlóak egymáshoz.

Tell me you're from France, and I see what, a set of clichés?

Mondd, hogy Franciaországból jössz, és egy klisé-halmazt látok.

Adichie's dangerous single story, the myth of the nation of France?

Adichie's veszélyes, egyedi történetét, a francia nemzet mitoszát?

Tell me you're a local of Fez and Paris,

Mondd, hogy Fez-ben és Párizsban ismerős vagy,

better yet, Goutte d'Or, and I see a set of experiences.

vagy inkább a Goutte d'Or-ban, és tapasztalatok halmázát látom.

Our experience is where we're from.

A tapasztalatunk abból ered, hogy honnét jövünk.

So, where are you a local?

Szóval, hol érzed magad otthon?

I propose a three-step test.

Egy három lépcsős tesztet ajánlanék.

I call these the three "R’s": rituals, relationships, restrictions.

Úgy hívom, hogy SZKK: szertartások, kapcsolatok, korlátok.

First, think of your daily rituals, whatever they may be:

Először is, gondoljunk a napi szertartásainkra, bármik is legyenek azok:

making your coffee, driving to work,

kávét főzünk, bemegyünk a munkahelyünkre,

harvesting your crops, saying your prayers.

betakarítjuk a termést, elmondjuk az imákat.

What kind of rituals are these?

Miféle szertartások ezek?

Where do they occur?

Hol mennek végbe?

In what city or cities in the world do shopkeepers know your face?

A világ mely városában vagy városaiban ismernek minket a boltosok?

As a child, I carried out fairly standard suburban rituals in Boston,

Gyermekként - mondhatni - átlagos bostoni külvárosi szertartásaim voltak,

with adjustments made for the rituals my mother brought from London and Lagos.

összekapcsolva azokkal, amelyeket anyám hozott Londonból és Lagosból.

We took off our shoes in the house,

A bejáratnál kibújtunk a cipőnkből,

we were unfailingly polite with our elders,

mély tisztelettel bántunk az időseinkkel,

we ate slow-cooked, spicy food.

lassan főtt, fűszeres ételeket ettünk.

In snowy North America, ours were rituals of the global South.

A havas Észak-Amerikában mi a déli félteke szertartásait végeztük.

The first time I went to Delhi or to southern parts of Italy,

Amikor először jutottam el Delhibe, vagy Olaszország déli részeire,

I was shocked by how at home I felt.

elképedtem, mennyire otthon éreztem magam.

The rituals were familiar.

Nagyon hasonló szokásaik voltak.

"R" number one, rituals.

"SZ", mint szertartás.

Now, think of your relationships, of the people who shape your days.

Gondoljunk azon emberekkel való kapcsolatunkra, akik napjainkat alakítják.

To whom do you speak at least once a week,

Melyikükkel beszélünk legalább heti egy alkalommal,

be it face to face or on FaceTime?

akár személyesen vagy FaceTime-on?

Be reasonable in your assessment;

Legyünk korrektek a válaszunkkal:

I'm not talking about your Facebook friends.

nem a Facebook-barátainkról beszélek,

I'm speaking of the people who shape your weekly emotional experience.

hanem azokról, akik az érzelmeinkre hatással vannak minden héten.

My mother in Accra, my twin sister in Boston,

Accrában édesanyám, Bostonban az ikernővérem,

my best friends in New York:

New Yorkban a legjobb barátaim:

these relationships are home for me.

ezek a kapcsolatok számomra az otthont jelentik.

"R" number two, relationships.

"K", mint kapcsolatok.

We're local where we carry out our rituals and relationships,

Ott vagyunk helybéliek, ahol szertartásaink és kapcsolataink zajlanak,

but how we experience our locality

de egy adott helyhez tartozás érzése

depends in part on our restrictions.

részben a korlátainktól függ.

By restrictions, I mean, where are you able to live?

Korlátok alatt azt értem, hogy hol vagyunk képesek élni?

What passport do you hold?

Milyen útlevelünk van?

Are you restricted by, say, racism, from feeling fully at home where you live?

Korlátozza mondjuk a rasszizmus, hogy otthon érezzük magunkat ott, ahol élünk?

By civil war, dysfunctional governance, economic inflation,

Vagy polgárháború, működésképtelen kormányzat, infláció,

from living in the locality where you had your rituals as a child?

meggátol-e minket, hogy ott éljünk, ahol a gyerekkori szertartásaink zajlottak?

This is the least sexy of the R’s,

Ez a legkevésbé vonzó "K",

less lyric than rituals and relationships,

kevésbé érzelgős mint a szertartások és a kapcsolatok.

but the question takes us past "Where are you now?"

De ezáltal a "Hol vagy most?" kérdésből

to "Why aren't you there, and why?"

eljutunk a "Miért nem vagy ott, miért?" kérdéshez.

Rituals, relationships, restrictions.

Szertartások, kapcsolatok, korlátok.

Take a piece of paper

Vegyünk egy papírlapot

and put those three words on top of three columns,

és csináljunk három oszlopot, megfejelve az iménti szavakkal.

then try to fill those columns as honestly as you can.

Majd próbáljuk annyira őszintén kitölteni őket, amennyire csak tudjuk.

A very different picture of your life in local context,

Egészen másmilyen képek kerülhetnek felszínre helyi vonatkozásban

of your identity as a set of experiences,

életünkről, identitásunkról

may emerge.

tapasztalataink alapján.

So let's try it.

Próbáljuk csak ki!

I have a friend named Olu.

Van egy barátom, Olu.

He's 35 years old.

35 éves.

His parents, born in Nigeria, came to Germany on scholarships.

Szülei, akik Nigériában születtek, ösztöndíjjal érkeztek Németországba.

Olu was born in Nuremberg and lived there until age 10.

Olu Nürnbergben született, és 10 éves koráig ott is élt.

When his family moved to Lagos, he studied in London,

Ekkor a család Lagosba költözött, aztán Olu Londonban tanult,

then came to Berlin.

majd Berlinbe jött.

He loves going to Nigeria --

Imád Nigériába menni -

the weather, the food, the friends --

az időjárás, az ételek, a barátok miatt -,

but hates the political corruption there.

de utálja az ott jelen lévő politikai korrupciót.

Where is Olu from?

Honnét származik hát Olu?

I have another friend named Udo.

Vagy egy másik barátom, Udo.

He's also 35 years old.

Ő is 35 éves.

Udo was born in Córdoba, in northwest Argentina,

Udo Córdobában született, Argentína északnyugati részén,

where his grandparents migrated from Germany, what is now Poland,

ahová nagyszülei egy háború utáni német területről vándoroltak ki,

after the war.

ami ma Lengyelországhoz tartozik.

Udo studied in Buenos Aires, and nine years ago came to Berlin.

Udo Buenos Airesben tanult, majd 9 évvel ezelőtt Berlinbe érkezett.

He loves going to Argentina -- the weather, the food, the friends --

Imád Argentínába menni - az időjárás, az ételek, a barátok miatt -,

but hates the economic corruption there.

de utálja az ottani gazdasági korrupciót.

Where is Udo from?

Honnan származik hát Udo?

With his blonde hair and blue eyes, Udo could pass for German,

Szőke hajával és kék szemével, Udo elmehetne németnek,

but holds an Argentinian passport, so needs a visa to live in Berlin.

de argentin útlevele van, úgyhogy vízum kell neki, hogy Berlinben élhessen.

That Udo is from Argentina has largely to do with history.

Az, hogy Udo Argentínából származik, leginkább a történelemmel magyarázható.

That he's a local of Buenos Aires and Berlin,

Az, hogy Buenos Airesben és Berlinben is helybéli,

that has to do with life.

leginkább az élettel.

Olu, who looks Nigerian, needs a visa to visit Nigeria.

Olu, aki nigériainak néz ki, csak vízummal utazhat Nigériába.

He speaks Yoruba with an English accent,

Angol akcentussal beszéli a yoruba nyelvet

and English with a German one.

és némettel az angolt.

To claim that he's "not really Nigerian," though,

Azonban kijelenteni, hogy "nem igazán nigériai",

denies his experience in Lagos,

nem venné figyelembe a lagosi tapasztalatait,

the rituals he practiced growing up,

a szertartásokat, amiket gyakorolva felnőtt,

his relationship with family and friends.

a kapcsolatát családjával és barátaival.

Meanwhile, though Lagos is undoubtedly one of his homes,

Miközben, bár egyik otthona kétségtelenül Lagos,

Olu always feels restricted there,

Olu ott korlátozva érzi magát,

not least by the fact that he's gay.

nem mellékesen amiatt, mert meleg.

Both he and Udo are restricted by the political conditions

Udóval együtt mindkettejüket szüleik országának

of their parents' countries,

politikai helyzete tartja vissza attól,

from living where some of their most meaningful rituals

hogy ott éljenek, ahová egyes fontos szertartásaik

and relationships occur.

és kapcsolataik kötik.

To say Olu is from Nigeria and Udo is from Argentina

Azt mondani, hogy Olu Nigériából, Udo pedig Argentínából származik

distracts from their common experience.

elvonatkoztat közös tapasztalatuktól.

Their rituals, their relationships, and their restrictions are the same.

Szertartásaik, kapcsolataik és korlátjaik ugyanazok.

Persze, mikor feltesszük a "Honnét származol?" -kérdést,

Of course, when we ask, "Where are you from?"

we're using a kind of shorthand.

egy leegyszerűsítéssel élünk.

It's quicker to say "Nigeria" than "Lagos and Berlin,"

Egyszerűbb azt mondani, hogy Nigériából, mint, hogy Lagosból és Berlinből,

and as with Google Maps, we can always zoom in closer,

és ahogy a Google Maps-szel is mindig ráközelíthetünk:

from country to city to neighborhood.

országokból eljuthatunk, városokon át a negyedekig.

But that's not quite the point.

De nem is igazán ez a lényeg.

The difference between "Where are you from?"

A különbség aközött, hogy "Honnét származol?"

and "Where are you a local?"

és a "Hol érzed otthon magad?"

isn't the specificity of the answer;

nem a válaszban rejlik;

it's the intention of the question.

hanem a kérdés szándékában.

Replacing the language of nationality with the language of locality asks us

A nemzethez tartozás nyelvezetét felváltva a helyhez tartozásé, és azt kéri tőlünk,

to shift our focus to where real life occurs.

hogy figyelmünket arra irányítsuk, ahol igazából zajlik az életünk.

Even that most glorious expression of countryhood, the World Cup,

Még a nemzethez tartozás legmagasztosabb kifejezési formájában, a Világkupában is

gives us national teams comprised mostly of multilocal players.

a nemzeti válogatottat játékosainak többsége több helyhez kötődik.

As a unit of measurement for human experience,

Az emberi tapasztalat számára az ország,

the country doesn't quite work.

mint mértékegység, nem egészen felel meg.

That's why Olu says, "I'm German, but my parents come from Nigeria."

Ezért jelentheti ki Olu, hogy "Német vagyok, de szüleim Nigériából származnak".

The "but" in that sentence belies the inflexibility of the units,

A "de" ebben a mondatban a mértékek rugalmatlanságára utal,

one fixed and fictional entity bumping up against another.

egy rögzített és fikciós entitás száll szembe egy másikkal.

"I'm a local of Lagos and Berlin," suggests overlapping experiences,

"Lagosban is, Berlinben is otthon vagyok" - ez többszörös tapasztalatokat sejtet,

layers that merge together, that can't be denied or removed.

egymáshoz kötődő rétegeket, amiket nem lehet megtagadni vagy elvenni.

You can take away my passport,

Elveheted az útlevelemet,

but you can't take away my experience.

de nem veheted el az élményeimet.

That I carry within me.

Azokat én hordozom.

Where I'm from comes wherever I go.

Akárhonnét is jövök, akárhová is tartsak.

To be clear, I'm not suggesting that we do away with countries.

Tisztázzuk: nem azt javaslom, hogy vessük el az országokat.

There's much to be said for national history,

Sok előnye van a nemzeti történelemnek,

more for the sovereign state.

mégtöbb a szuverén államnak.

Culture exists in community, and community exists in context.

A kultúra a közösségben él, és a közösség egy bizonyos környezetben.

Geography, tradition, collective memory: these things are important.

Földrajz, népszokások, kollektív emlékezet: ezek mind fontos dolgok.

What I'm questioning is primacy.

Én ezek elsőbbségét kérdőjelezem meg.

All of those introductions on tour began with reference to nation,

A turnémon azok a bizonyos bemutatkozások mind nemzetre való utalással indítanak:

as if knowing what country I came from would tell my audience who I was.

mintha az, hogy melyik országból származom tudatná a közönségemmel, hogy ki vagyok.

What are we really seeking, though, when we ask where someone comes from?

De mit is szeretnénk tudni, amikor megkérdezzük valakitől, hogy honnét jön?

And what are we really seeing when we hear an answer?

És mi sejlik fel a szemünk előtt, amikor erre választ kapunk?

Here's one possibility:

Íme egy lehetőség:

basically, countries represent power.

az országok alapvetően az erőt képviselik.

"Where are you from?" Mexico. Poland. Bangladesh. Less power.

"Honnét származol?". Mexikóból. Lengyelországból. Bangladesből. Gyengék.

America. Germany. Japan. More power.

Amerikából. Németországból. Japánból. Ezek erősek.

China. Russia. Ambiguous.

Kínából. Oroszországból. Bizonytalan.

(Laughter)

(Nevetés)

It's possible that without realizing it, we're playing a power game,

Talán anélkül, hogy észrevennénk, egy hatalmi játékot játszunk,

especially in the context of multi-ethnic countries.

különösen a több nemzetiségű országok kontextusában.

As any recent immigrant knows,

Ahogy minden mostani bevándorló számára ismert,

the question "Where are you from?" or "Where are you really from?"

a "Honnét származol?" kérdés vagy a "Valójában honnét származol?"

is often code for "Why are you here?"

a "Miért vagy itt?"-et fedi le.

Then we have the scholar William Deresiewicz's writing

És ahogy a tudós William Deresiewicz írja

of elite American colleges.

az amerikai elit egyetemekről:

"Students think that their environment is diverse

"A hallgatók úgy vélik, hogy más a környezete annak,

if one comes from Missouri and another from Pakistan --

aki Missouriból, és annak aki Pakisztánból jön

never mind that all of their parents are doctors or bankers."

- még akkor is, ha mindnyájuk szülei orvosok vagy bankárok."

I'm with him.

Egyetértek vele.

To call one student American, another Pakistani,

Egyik hallgatót amerikainak, a másikat pedig pakisztáninak mondani,

then triumphantly claim student body diversity

aztán diadalmasan sokszínűséget kiáltani a diákság összetételére

ignores the fact that these students are locals of the same milieu.

nem veszi figyelembe, hogy mindannyian ugyanabból a közegből érkeztek.

The same holds true on the other end of the economic spectrum.

És ugyanez érvényes a gazdasági spektrum másik végén.

A Mexican gardener in Los Angeles and a Nepali housekeeper in Delhi

Egy mexikói kertészben Los Angelesben és egy nepáli gondnokban Delhiben

have more in common in terms of rituals and restrictions

sokkal több a közös a szertartások és korlátok tekintetében,

mint ahogy az nemzetiségükből következne.

than nationality implies.

Perhaps my biggest problem with coming from countries

A származást országhoz kötni azért problémás számomra,

is the myth of going back to them.

mert felveti visszatérés gondolatát.

I'm often asked if I plan to "go back" to Ghana.

Gyakran kérdezik tőlem, hogy tervezem-e visszatérni Ghánába.

I go to Accra every year, but I can't "go back" to Ghana.

Minden évben elmegyek Accrába, de nem "mehetek vissza" Ghánába.

It's not because I wasn't born there.

Nem azért, mert nem ott születtem.

My father can't go back, either.

Apukám sem térhet vissza.

The country in which he was born,

Az az ország, ahol ő született,

that country no longer exists.

az már nem létezik.

We can never go back to a place and find it exactly where we left it.

Nem térhetünk vissza helyekre és ta- lálhatjuk olyannak, mint mikor elhagytuk.

Something, somewhere will always have changed,

Valami, valahol mindig változik,

most of all, ourselves.

leginkább mi magunk.

People.

Hölgyeim és uraim!

Finally, what we're talking about is human experience,

Végülis az emberi tapasztalásról beszélünk,

this notoriously and gloriously disorderly affair.

erről az egyszerre hírhedt és remek, féktelen dologról.

In creative writing, locality bespeaks humanity.

Az irodalomban a helyszín az emberről vall.

The more we know about where a story is set,

Minél többet tudunk arról, hol zajlik egy történet,

the more local color and texture,

mennél inkább helyiek a színek és benyomások,

the more human the characters start to feel,

annál inkább emberinek kezdenek érződni a karakterek,

the more relatable, not less.

egyre jobban kötődünk hozzájuk.

The myth of national identity and the vocabulary of coming from

A nemzeti identitás mítosza, a valahonnét származás szóhasználata megzavar azzal,

confuses us into placing ourselves into mutually exclusive categories.

hogy egymást kölcsönösen kizáró kategóriákban helyezzük el magunkat.

In fact, all of us are multi -- multi-local, multi-layered.

Valójában mindannyian multik vagyunk, "multi-helybéliek", multi-tapasztalattal.

To begin our conversations with an acknowledgement of this complexity

Úgy gondolom, ha beszélgetéseinket ezen komplexitásnak a tudatában kezdjük,

brings us closer together, I think, not further apart.

az közelebb hoz minket, nem pedig eltaszít egymástól.

So the next time that I'm introduced,

Szóval, ha legközelebb bemutatnak,

I'd love to hear the truth:

akkor szeretném az igazságot hallani:

"Taiye Selasi is a human being, like everybody here.

"Taiye Selasi egy emberi lény, mint mindenki más a jelenlévők közül.

She isn't a citizen of the world, but a citizen of worlds.

Nem világpolgár, hanem világok polgára.

She is a local of New York, Rome and Accra."

Otthon van New Yorkban, Rómában és Accrában."

Thank you.

Köszönöm szépen.

(Applause)