Carina Morillo: To understand autism, don't look away (with English subtitles) | TED

Fordító: Franciska Kató Lektor: Zsuzsa Viola

"Look at me!"

Nézz a szemembe!

That phrase turned me into an eye-contact coach.

Ezekkel a szavakkal lettem nézésedző.

I'm the mother of Ivan; he's 15 years old.

A 15 éves Iván édesanyja vagyok.

Ivan has autism,

Iván autista, nem beszél,

he doesn't speak,

and he communicates through an iPad,

egy iPaden keresztül kommunikálunk vele,

where his whole universe of words exists in images.

amely egész szókincsét képekben mutatja.

He was diagnosed when he was two and a half.

amikor megkaptuk a diagnózist,

és még most is

I still remember that day painfully.

mély fájdalommal gondolok arra a percre.

A férjem és én is

My husband and I felt really lost;

nagyon elveszettnek éreztük magunkat.

Nem tudtuk, mihez kezdjünk.

we didn't know where to begin.

There was no internet,

Akkor még nem volt internet, mint most,

nem lehetett ráguglizni,

you couldn't Google information,

so we made those first steps

így az első lépések megtételénél

out of sheer intuition.

csak a megérzésünkre hagyatkozhattunk.

Ivan would not maintain eye contact,

Iván nem viselte el a szemkontaktust,

he had lost the words that he did know,

nem értette a szavakat,

and he didn't respond to his name or to anything we asked him,

nem reagált a nevére,

sem másra, amit kérdeztünk tőle,

as if words were noise.

mintha a szavakat zajnak fogta volna fel.

Az egyetlen módszerem arra,

The only way I could know

hogy tudjam, mit gondol,

what was going on with him,

what he felt,

mit érez,

was looking him in the eye.

az volt, hogy belenéztem a szemébe.

De ez a kapu is zárva volt.

But that bridge was broken.

How could I teach him about life?

Hogyan készítsük fel Ivánt az életre?

When I did things he liked, he would look at me,

Amikor olyasmiket csináltam, ami tetszett neki,

ő is rám nézett,

and we were connected.

éreztem, hogy együtt vagyunk.

So I dedicated myself to working with him on those things,

Akkor elkezdtem egyre többször ismételni

ezeket a dolgokat,

so we would have more and more eye-contact moments.

hogy több és több együtt töltött pillanatunk lehessen.

We would spend hours and hours playing tag with his older sister, Alexia,

Órákat töltöttünk fogócskázással

vele és a nővérével, Alexiával.

and when we said: "I caught you!"

Amikor azt mondtuk: "Elkaptalak!",

keresett minket a tekintetével,

he would look around for us,

and at that moment, I could feel he was alive.

és abban a pillanatban éreztem, hogy él.

We also hold a record for hours spent in a swimming pool.

A medencében is órákat töltöttünk.

Iván mindig is imádta a vizet.

Ivan always had a passion for water.

I remember when he was two and a half,

Emlékszem, hogy két és fél éves korában

on a rainy winter day,

egy esős téli napon

I was taking him to an indoor pool,

elvittük egy benti medencébe,

because even on rainy days we'd go swimming.

mert még ilyenkor sem hagytuk ki.

We were on the highway, and I took the wrong exit.

Mentünk az autópályán,

és elvétettem a kijáratot.

He burst into tears and cried inconsolably, nonstop,

Elkezdett vigasztalhatatlanul sírni,

amíg vissza nem fordultam,

until I turned back.

Only then did he calm down.

Csak akkor nyugodott meg.

How was it possible that a two and a half year old

Hogy lehet, hogy két és fél évesen

a nevére nem reagált,

didn't respond to his own name,

yet in the middle of the rain and fog, where I couldn't see anything,

de még abban a nagy esőben és ködben is, amiben én semmit sem láttam

he knew the exact route?

képes volt tökéletesen felismerni az útvonalat?

Akkor tudatosult bennem, hogy Ivánnak

That's when I realized that Ivan had an exceptional visual memory,

különlegesen fejlett vizuális memóriája van,

and that that would be my way in.

és ez lesz a kapu, mely elvezet hozzá.

So I started taking pictures of everything,

Elkezdtem mindent lefotózni,

és az életet így mutattam be neki,

and teaching him what life was like,

showing it to him, picture by picture.

képről képre.

Even now, it's the way Ivan communicates

Még ma is így kommunikál velünk,

what he wants,

így mondja el, mit szeretne,

what he needs

and also what he feels.

mire van szüksége, és hogy mit érez.

But it wasn't just Ivan's eye contact that mattered.

Nem csak Iván nézésében

van ott az a kapcsolódási pont.

Everyone else's did, too.

A többiekében is megvan.

How could I make people see not only his autism,

Hogyan érhetjük el,

hogy ne csak az autistát lássák Ivánban,

but see him the person

hanem őt magát,

and everything he can give;

és mindent, amit adni tud az embernek?

Mindent, amit képes megcsinálni,

everything he can do;

azokat a dolgokat, amiket szeret,

the things he likes and doesn't like,

és azokat, amiket nem,

just like any one of us?

mint bárki közülünk.

But for that, I also had to give of myself.

De ehhez nekem is oda kellett tenni magam.

I had to have the strength to let him go,

Erő kellett hozzá, hogy el tudjam engedni,

which was extremely difficult.

ami nagyon nehéz volt.

Ivan was 11 years old,

Iván 11 éves volt,

and he went for treatment in a neighborhood near our house.

és a lakásunkhoz közel,

a szomszéd negyedben volt kezelésen.

One afternoon, while I was waiting for him,

Egy délután, amíg vártam,

I went into a greengrocer,

odamentem egy zöldségesstandhoz.

a typical neighborhood store with a little bit of everything.

Tipikus helyi zöldséges volt, aki mindenfélét árult.

Vásárlás közben

While doing the shopping,

I started talking to Jose, the owner.

szóba elegyedtem José-val, az árussal.

Meséltem neki Ivánról, és arról, hogy autista,

I told him about Ivan,

that he had autism,

and that I wanted him to learn to walk down the street by himself,

és hogy szeretném megtanítani,

hogy egyedül járjon az utcán,

without anyone holding his hand.

anélkül, hogy valaki fogná a kezét.

So I decided to ask Jose if Thursdays around 2pm,

És bátorkodtam megkérdezni Josét,

hogy mi lenne,

ha csütörtökönként délután kettőkor

Ivan could come and help him arrange the water bottles on the shelves,

Iván eljönne segíteni neki

elrendezni a vizes üvegeket a polcokon,

because he loved to organize things.

mert imád rendet rakni,

And as a reward, he could buy some chocolate cookies,

és jutalmul vehetne magának

which were his favorite.

a kedvenc csokis süteményéből.

He said "yes" right away.

Azonnal igent mondott.

So that's how it went for a year:

És így ment ez nagyjából egy évig:

Ivan would go to Jose's greengrocer,

Iván megérkezett José zöltségesstandjához,

segített neki elrendezni a vizes üvegeket,

help him arrange the shelves of water bottles

így azok tökéletesen, címkével kifelé álltak,

with the labels perfectly lined up on the same side,

and he would leave happy with his chocolate cookies.

És boldogan távozott

a csokis sütijeivel.

José nem autizmus-szakértő.

Jose is not an expert in autism.

Nem kell szakértőnek lenni,

There is no need to be an expert

nor do anything heroic to include someone.

sem hősnek lenni ahhoz,

hogy bevonjuk a másikat.

We just need to be there --

Egyszerűen elég, ha vagyunk.

(Applause)

(Taps)

(Applause ends)

Really, no heroic deed --

Így igaz, hőstettek nélkül.

we simply need to be close.

Egyszerűen közel kell lennünk.

And if we are afraid of something

És ha valamitől félünk,

vagy ha valamit nem értünk, kérdezzünk!

or we don't understand something,

we need to ask.

Legyünk kíváncsiak!

Let's be curious

De sohasem közömbösek.

but never indifferent.

Legyen bátorságunk egymás szemébe nézni,

Let's have the courage to look each other in the eye,

mert a tekintetünkkel

because by looking,

we can open a whole world to someone else.

egy világot nyithatunk meg a másikban!

(Applause)

(Taps)

(Cheers)

(Ováció)