How education helped me rewrite my life | Ashweetha Shetty

Fordító: Kertész Ágnes Lektor: Andi Vida

I was eight years old.

Nyolc éves voltam.

I remember that day clearly

Tisztán emlékszem arra a napra,

like it happened just yesterday.

mintha tegnap lett volna.

My mother is a bidi roller.

Édesanyám cigarettasodró.

She hand-rolls country cigarettes to sustain our family.

Kézzel sodort cigit árul, hogy eltartsa a családunkat.

She is a hard worker

Keményen dolgozik,

and spent 10 to 12 hours every day rolling bidis.

napi 10-12 órán át cigit sodor.

That particular day she came home and showed me her bidi-rolling wage book.

Azon a bizonyos napon hazajött, és megmutatta a bérkönyvét.

She asked me how much money she has earned that week.

Megkérdezte, mennyit keresett azon a héten.

I went through that book,

Átnéztem a könyvet,

and what caught my eyes were her thumbprints on each page.

és szemet szúrt minden oldalon a hüvelykujjának lenyomata.

My mother has never been to school.

Édesanyám soha nem járt iskolába.

She uses her thumbprints instead of a signature

Így a hüvelykujjával írta alá

to keep a record of her earnings.

a bevételének nyilvántartását.

On that day, for some reason,

Azon a napon valamiért meg akartam neki tanítani,

I wanted to teach her how to hold a pen and write her name.

hogyan fogja a tollat és hogyan írja le a nevét.

She was reluctant at first.

Először vonakodott.

She smiled innocently and said no.

Ártatlan mosollyal nemet mondott.

But deep down, I was sure she wanted to give it a try.

De biztos voltam benne, hogy legbelül mégis meg akarta próbálni.

With a little bit of perseverance and a lot of effort,

Némi kitartással, és nagyon sok munkával

we managed to write her name.

le tudtuk írni a nevét.

Her hands were trembling, and her face was beaming with pride.

A keze remegett, arca ragyogott a büszkeségtől.

As I watched her do this,

Ahogy néztem mindeközben,

for the first time in my life,

életemben először

I had a priceless feeling:

felbecsülhetetlen érzésem volt:

that I could be of some use to this world.

hogy hasznára lehettem a világnak.

That feeling was very special,

Nagyon különleges érzés volt,

because I am not meant to be useful.

mert addig sosem gondoltam rá, hogy hasznos legyek.

In rural India, girls are generally considered worthless.

Indiában vidéken a lányokat általában értéktelennek gondolják.

They're a liability or a burden.

Csak terhet jelentenek.

If they are considered useful,

Egyetlen hasznuk csak az lehet,

it is only to cook dishes, keep the house clean

hogy elmosogatnak és háztartást vezetnek

or raise children.

vagy gyereket nevelnek.

As a second daughter of my conservative Indian family,

Konzervatív indiai családom második lányaként

I was fairly clear from a very early age

egész kiskoromtól tisztában voltam vele,

that no one expected anything from me.

hogy senki semmit nem vár el tőlem.

I was conditioned to believe that the three identities that defined me --

Belém nevelték, hogy három dolog jellemezhet engem –

poor village girl --

szegény falusi lány –

meant that I was to live a life of no voice and no choice.

ami azt jelenti, hogy egész életemben meg se szólaljak, nincs választásom.

These three identities forced me to think

Ez a három jellemző kényszerített arra, hogy úgy gondoljam,

that I should never have been born.

soha nem kellett volna megszületnem.

Yet, I was.

Mégis megtörtént.

All throughout my childhood, as I rolled bidis alongside my mother,

Egész gyerekkoromban cigit sodortam édesanyám mellett.

I would wonder:

Gondolkoztam:

What did my future hold?

Milyen jövő vár rám?

I often asked my mother, with a lot of anxiety,

Sokszor félve megkérdeztem ezt anyámtól.

"Amma, will my life be different from yours?

"Anyu, az én életem más lesz, mint a tied?

Will I have a chance to choose my life?

Lesz esélyem dönteni az életemről?

Will I go to college?"

Fogok főiskolára járni?"

And she would reply back,

Azt válaszolta,

"Try to finish high school first."

"Előbb a középiskolát fejezd be!"

I am sure my mother did not mean to discourage me.

Biztos vagyok benne, hogy anyám nem akart elbizonytalanítani.

She only wanted me to understand

Csak meg akarta értetni velem,

that my dreams might be too big for a girl in my village.

hogy az álmaim talán túl nagyok egy ilyen falusi lánynak.

When I was 13, I found the autobiography of Helen Keller.

Mikor 13 voltam, rátaláltam Helen Keller önéletrajzára.

Helen became my inspiration.

Helen lett az inspirációm.

I admired her indomitable spirit.

Csodáltam a megfékezhetetlen lényét.

I wanted to have a college degree like her,

Én is diplomát akartam, mint ő,

so I fought with my father and my relatives to be sent to college,

ezért harcoltam az apámmal és a rokonokkal, hogy küldjenek főiskolára,

and it worked.

és így történt.

During my final year of my undergraduate degree,

Az alapképzésem utolsó évében

I desperately wanted to escape from being forced into marriage,

kétségbeesetten próbáltam elkerülni, hogy házasságba kényszerítsenek,

so I applied to a fellowship program in Delhi,

így jelentkeztem egy csereprogramra Delhibe,

which is about 1,600 miles away from my village.

ami nagyjából 2600 kilométerre van a falumtól.

(Laughter)

(Nevetés)

In fact, I recall that the only way I could fill out the application

Emlékszem, egyedül akkor nyílt lehetőségem kitölteni a jelentkezést,

was during my commute to college.

mikor úton voltam a főiskolára.

I did not have access to computers,

Nem jutottam géphez,

so I had to borrow a college junior's cell phone.

így kölcsön kellett kérnem egy elsőéves mobilját.

As a woman, I could not be seen with a cell phone,

Nőként nem volt szabad mobillal mutatkoznom,

so I used to huddle his phone under my shawl

így mindig a szárim alá rejtettem,

and type as slowly as possible

és olyan lassan írtam, ahogy csak tudtam,

to ensure that I would not be heard.

nehogy meghallja valaki.

After many rounds of interviews,

Több fordulós felvételi után

I got into the fellowship program with a full scholarship.

teljes ösztöndíjat nyertem a csereprogramra.

My father was confused, my mother was worried --

Apám össze volt zavarodva, anyám aggódott –

(Applause)

(Taps)

My father was confused, my mother was worried,

Apám össze volt zavarodva, anyám aggódott,

but I felt butterflies in my stomach

de én nagyon izgatott voltam,

because I was going to step out of my village

mert életemben először

for the first time

elhagyhattam a falumat,

to study in the national capital.

hogy a fővárosban tanuljak.

Of the 97 fellows selected that year,

A 97 kiválasztott ösztöndíjasból

I was the only rural college graduate.

én jöttem egyedül vidéki főiskoláról.

There was no one there who looked like me or spoke like me.

Senki sem nézett ki úgy, vagy beszélt úgy, mint én.

I felt alienated, intimidated and judged by many.

Kirekesztve, megfélemlítve és elítélve éreztem magam.

One fellow called me "Coconut Girl."

Az egyik társam "Kókuszlánynak" hívott.

Can you guess why?

Kitalálják, miért?

Anyone?

Valaki?

That's because I applied a lot of coconut oil to my hair.

Azért, mert sok kókuszolajat kentem a hajamra.

(Laughter)

(Nevetés)

Another asked me where I had learned to speak English,

Más azt kérdezte, hol tanultam angolul beszélni,

and some of my peers did not prefer to have me on their assignment teams

és voltak, akik nem akartak velem együtt dolgozni a beadandókon,

because they thought I would not be able to contribute to their discussion.

mert azt gondolták, nem tudnék hozzászólni a megbeszélésükhöz.

I felt that many of my peers believed that a person from rural India

Úgy éreztem, sok társam azt hiszi, hogy egy vidéki indiai

could not supply anything of value,

semmiféle értéket nem tud felmutatni,

yet the majority of Indian population today is rural.

bár India népességének ma nagy része vidéki.

I realized that stories like mine were considered to be an exception

Rájöttem, hogy az én történetem kivételesnek számít,

and never the expectation.

semmiképp nem elvárás.

I believe that all of us are born into a reality that we blindly accept

Azt hiszem, mind beleszületünk egy valóságba, amit vakon elfogadunk,

until something awakens us and a new world opens up.

míg valami fel nem nyitja a szemünket, és kinyílik a világ.

When I saw my mother's first signature on her bidi-rolling wage book,

Mikor láttam anyám első aláírását a cigisodró bevételi könyvön,

when I felt the hot Delhi air against my face

mikor megéreztem Delhi forró levegőjét az arcomon

after a 50-hour train journey,

egy ötven órás vonatút után,

when I finally felt free and let myself be,

mikor végre szabadnak éreztem magam és önmagam lehettem,

I saw a glimpse of that new world I longed for,

egy pillanatra láttam az új világot, amire annyira vágytam.

a world where a girl like me is no longer a liability or a burden

Egy új világot, ahol egy magamfajta lány már nem csak hátráltató tényező,

but a person of use, a person of value

hanem hasznos, becses személy,

and a person of worthiness.

értékes ember.

By the time my fellowship ended, my life had changed.

Mire az ösztöndíj lejárt, megváltozott az életem.

Not only had I traced my lost voice,

Nemcsak az elveszett hangomat találtam meg,

but also had a choice to make myself useful.

de azt is eldöntöttem, hogy hasznossá teszem magam.

I was 22.

Huszonkét éves voltam.

I came back to my village to set up the Bodhi Tree Foundation,

Visszajöttem a faluba, és létre hoztam a Bódhi-fa Alapítványt,

an institution that supports rural youth

egy olyan intézményt, ami a vidéki fiataloknak biztosít

by providing them with education, life skills and opportunities.

oktatást, élettapasztalatot és lehetőségeket.

We work closely with our rural youth

Szorosan együttműködünk a vidéki ifjúsággal,

to change their life and to benefit our communities.

hogy megváltoztassuk az életüket és hasznára váljunk falvainknak.

How do I know my institution is working?

Honnan tudom, hogy működik az intézetem?

Well, six months ago, we had a new joinee.

Hat hónapja lett egy új tagunk.

Her name is Kaviarasi.

Kaviarasinak hívják.

I first spotted her in a local college in Tirunelveli

Először a tirunelveli helyi főiskolán láttam meg őt

during one of my training sessions.

az egyik képzésem alatt.

As you can see, she has a smile which you can never forget.

Láthatják, olyan mosolya van, amit az ember soha nem felejt el.

We guided her to get an opportunity to study at Ashoka University, Delhi.

Segítettünk, hogy lehetőséget kapjon az Ashoka Egyetemen tanulni, Delhiben.

The best part of her story is that she is now back at Bodhi Tree as a trainer

Az ő történetében az a legjobb, hogy visszatért a Bodhi-fához tanárként,

working with dedication to make a change in the lives of others like her.

és elszántan dolgozik, hogy változtasson a hozzá hasonló emberek életén.

Kaviarasi doesn't want to feel like an exception.

Kaviarasi nem akarja kivételnek érezni magát.

She wants to be of use to others in this world.

Azt akarja, hogy mások hasznára lehessen ezen a földön.

Recently, Kaviarasi mentored Anitha,

Mostanában Anithának segített,

who also comes from a remote, rural village,

aki szintén egy távoli, vidéki faluból jött

lives in a 10-foot-by-10-foot home,

egy 3x3 méteres otthonból,

her parents are also farm laborers.

a szülei szintén földművesek.

Kaviarasi helped Anitha secure admission in a prestigious undergraduate program

Kaviarasi segített Anithának bejutni ösztöndíjjal egy nagy nevű alapképzésre,

in a top university in India with a full scholarship.

India egyik legjobb egyetemére.

When Anitha's parents were reluctant to send her that far,

Mikor Anitha szülei nem akarták elengedni a lányukat olyan messzire,

we asked the district administration officials

megkértük a körzeti hivatalnokot,

to speak to Anitha's parents,

hogy beszéljen velük,

and it worked.

és ez segített.

And then there is Padma.

Ott van Padma.

Padma and I went to college together.

Padma és én együtt jártunk a főiskolára.

She's the first in her entire village to attend graduation.

Ő az első az egész falujában, aki diplomát szerzett.

She had been working with me at Bodhi Tree

Velem dolgozott a Bódhi-fánál,

until one day she decides to go to graduate school.

míg úgy nem döntött, hogy egyetemre megy.

I asked her why.

Megkérdeztem, miért.

She told me that she wanted to make sure

Azt mondta, biztosítani akarja,

that she would never be a liability or a burden to anyone

hogy soha az életben

at any point in her life.

ne legyen terhére senkinek.

Padma, Anitha and Kaviarasi

Padma, Anitha és Kaviarasi

grew up in the most tough families and communities

a legkeményebb családokban és falvakban nőttek fel,

one could only imagine.

amit csak el tudunk képzelni.

Yet the journey of finding my usefulness in this world

Mégis, az út, ahogy rátaláltam saját feladatomra a világban,

served them in finding their usefulness to this world.

segített nekik megtalálni a maguk feladatát a világban.

Of course there are challenges.

Persze, vannak kihívások.

I'm aware change does not happen overnight.

Tudom, hogy a változás nem megy egyik napról a másikra.

A lot of my work involves working with families and communities

Sok munkám van a családokkal és a településekkel.

to help them understand why getting an education

Segítek nekik megérteni, miért hasznos az oktatás

is useful for everyone.

mindenki számára.

The quickest way to convince them is by doing.

A meggyőzés leggyorsabb módja a cselekvés.

When they see their kids getting a real education,

Mikor látják, hogy a gyerekeik igazi oktatást kapnak,

getting a real job, they begin to change.

majd igazi munkát, meggondolják magukat.

The best example is what happened at my home.

A legjobb példa erre az, ami az én otthonomban történt.

I was recently given an award in recognition of my social work

Nemrég kaptam egy díjat a közösségi munkám elismeréseként

by the chief minister of my state.

államunk főminiszterétől.

That meant I was going to be on television.

Ez azt jelentette, hogy benne leszek a televízióban.

(Laughter)

(Nevetés)

Everyone was hooked on to the television that morning, including my parents.

Mindenki csüngött a tévén aznap reggel, a szüleim is.

I would like to believe that seeing her daughter on television

Szeretném azt hinni, hogy mikor látta a lányát a tévében,

made my mother feel useful too.

édesanyám is hasznosnak érezte magát.

Hopefully, she will stop pressuring me to get married now.

Remélhetőleg abbahagyja a győzködést, hogy menjek végre férjhez.

(Laughter)

(Nevetés)

Finding my use has helped me to break free from the identities

Az, hogy megtaláltam a feladatomat, segített kitörni az identitásból,

society thrusts on me --

amit a társadalom kényszerített rám –

poor village girl.

a szegény falusi lány képéből.

Finding my use has helped me to break free from being boxed,

Az, hogy megtaláltam a feladatomat, segített kitörni a beskatulyázásból,

caged and bottled.

a bezártságból, a burokból.

Finding my use has helped me to find my voice,

Azzal, hogy megtaláltam a feladatomat, rátaláltam a hangomra,

my self-worth and my freedom.

az önbecsülésemre és a szabadságomra.

I leave you with this thought:

Ezzel a gondolattal búcsúzom:

Where do you feel useful to this world?

Hol érezzük magunkat hasznosnak ebben a világban?

Because the answer to that question

Mert erre a kérdésre a válasz az:

is where you will find your voice and your freedom.

ahol majd a hangunkat és a szabadságunkat találjuk meg.

Thank you.

Köszönöm.

(Applause)

(Taps)