Who decides what art means? - Hayley Levitt

Fordító: Gyöngyi Iris Czachesz Lektor: Zsuzsanna Lőrincz

Képzeljék el, hogy barátjukkal egy művészeti tárlaton sétálgatnak,

Imagine you and a friend are strolling through an art exhibit

and a striking painting catches your eye.

és egy meglepő festményt vesznek észre.

The vibrant red appears to you as a symbol of love,

A vibráló vörös színről önnek a szerelem jut eszébe,

but your friend is convinced it's a symbol of war.

barátja szerint azonban az a háborút jelképezi.

And where you see stars in a romantic sky,

Amit ön csillagnak lát a romantikus égbolton,

your friend interprets global warming-inducing pollutants.

azt barátja a globális felmelegedést okozó szennyező anyagnak tartja.

To settle the debate, you turn to the internet, where you read

A vitát lezárandó az internethez fordulnak, ahol ez áll:

that the painting is a replica of the artist's first-grade art project:

a festményt az alkotó elsőosztályos korában készítette,

Red was her favorite color and the silver dots are fairies.

a piros a kedvenc színe volt, a szürke pöttyök pedig tündérek.

You now know the exact intentions that led to the creation of this work.

Most már tudják, mi volt az alkotó szándéka.

Are you wrong to have enjoyed it as something the artist didn’t intend?

Vajon rossz az, hogy önök mást élveztek benne, mint amit az alkotó elképzelt?

Do you enjoy it less now that you know the truth?

Vajon kevésbé élvezik most, miután tudják az igazságot?

Just how much should the artist's intention

Mennyire szükséges, hogy az alkotó szándéka

affect your interpretation of the painting?

befolyásolja a festmény értelmezését?

It's a question that's been tossed around

Ez a kérdés évtizedek óta foglalkoztatja a filozófusokat és műkritikusokat

by philosophers and art critics for decades, with no consensus in sight.

de egyelőre nem jutottak konszenzusra.

In the mid-20th century,

A 20. század közepén

literary critic W.K. Wimsatt and philosopher Monroe Beardsley

W.K. Wimsatt irodalomkritikus és Monroe Beardsley filozófus úgy érvelt,

argued that artistic intention was irrelevant.

hogy az alkotói szándék lényegtelen.

They called this the Intentional Fallacy:

Tézisüknek az „intencionalitás téveszméje” nevet adták.

the belief that valuing an artist's intentions was misguided.

Eszerint az alkotó szándékának vizsgálata felesleges.

Their argument was twofold:

Érvelésük két alappillére a következő:

First, the artists we study are no longer living,

először is a szóban forgó alkotó már nem él,

never recorded their intentions,

soha nem árulta el a művel kapcsolatos mondanivalóját,

or are simply unavailable to answer questions about their work.

vagy egyszerűen nem hajlandó erről nyilatkozni.

Second, even if there were a bounty of relevant information,

Másodszor, ha rendelkezésünkre is állna ilyen információ,

Wimsatt and Beardsley believed

Wimsatt és Beardsley szerint

it would distract us from the qualities of the work itself.

az csak elterelné figyelmünket a mű értékeiről.

They compared art to a dessert:

A művészetet desszerthez hasonlították.

When you taste a pudding,

Ha megkóstolunk egy pudingot,

the chef's intentions don't affect whether you enjoy its flavor or texture.

a cukrász szándékától függetlenül élvezhetjük az ízét és az állagát.

All that matters, they said, is that the pudding "works."

Az számít, hogy a puding "beválik-e".

Of course, what "works" for one person might not "work" for another.

Persze, ami az egyik embernél beválik, nem biztos, hogy a másiknál is működik.

And since different interpretations appeal to different people,

És mivel mindenki más értelmezést tart vonzónak,

the silver dots in our painting could be reasonably interpreted as fairies,

az ezüst pöttyök ugyanúgy lehetnek tündérek,

stars, or pollutants.

csillagok, vagy akár szennyező anyagok.

By Wimsatt and Beardsley's logic, the artist's interpretation of her own work

Wimsatt és Beardsley logikája szerint az alkotó saját értelmezése

would just be one among many equally acceptable possibilities.

csupán egy a sok egyenrangú értelmezési lehetőség közül.

If you find this problematic,

Ha mindezzel nem értenek egyet,

you might be more in line with Steven Knapp and Walter Benn Michaels,

nézzük Steven Knapp és Walter Benn Michaels elméletét,

two literary theorists who rejected the Intentional Fallacy.

akik elutasították az előbb említett nézetet.

They argued that an artist's intended meaning

A két irodalmár szerint az alkotó szándéka

was not just one possible interpretation,

nem pusztán egy lehetséges interpretáció,

but the only possible interpretation.

hanem az egyetlen lehetséges interpretáció.

For example, suppose you're walking along a beach

Képzeljük el például, hogy a tengerparton sétálgatva

and come across a series of marks in the sand that spell out a verse of poetry.

a homokban jeleket találunk, melyekből egy vers áll össze.

Knapp and Michaels believed the poem would lose all meaning

Knapp és Michael szerint a vers elvesztené értelmét,

if you discovered these marks were not the work of a human being,

ha kiderülne, hogy nem egy ember rajzolta a jeleket,

but an odd coincidence produced by the waves.

hanem a hullámok véletlenszerű mozgása.

They believed an intentional creator

Az alkotó szándékossága az,

is what makes the poem subject to understanding at all.

amitől a vers értelmezhetővé válik.

Other thinkers advocate for a middle ground,

Más gondolkodók a középutat választják:

suggesting that intention is just one piece in a larger puzzle.

szerintük a szándék csak egy darabkája a kirakós játéknak.

Contemporary philosopher Noel Carroll took this stance,

Noel Carroll filozófus úgy érvel,

arguing that an artist's intentions are relevant to their audience

hogy az alkotó szándéka lényeges a befogadó szempontjából,

the same way a speaker's intentions

éppen úgy, ahogy a beszélő szándéka is lényeges annak,

are relevant to the person they’re engaging in conversation.

akivel kommunikál.

To understand how intentions function in conversation,

Hogy megértsük, hogyan működik a szándék a párbeszédben,

Carroll said to imagine someone holding a cigarette and asking for a match.

képzeljük el, hogy valaki cigarettával a kezében gyufát kér.

You respond by handing them a lighter,

Válaszul átnyújtunk neki egy öngyújtót,

gathering that their motivation is to light their cigarette.

mert azt feltételezzük, hogy meg akarja gyújtani a cigarettát.

The words they used to ask the question are important,

Fontosak a szavak, melyekkel a kérést közölte,

but the intentions behind the question dictate your understanding and ultimately,

de a kérés mögött rejlő szándék az,

your response.

ami végül meghatározza a válaszunkat.

So which end of this spectrum do you lean towards?

Melyik nézet felé hajlunk inkább?

Do you, like Wimsatt and Beardsley, believe that when it comes to art,

Wimsattel és Beardsleyvel együtt úgy gondoljuk,

hogy a műértelmezést illetően a puding próbája az evés?

the proof should be in the pudding?

Or do you think that an artist's plans and motivations for their work

Vagy inkább azt valljuk, hogy az alkotó tervei és szándékai

affect its meaning?

befolyásolják a mű jelentését?

Artistic interpretation is a complex web

A műértelmezés egy bonyolult háló,

that will probably never offer a definitive answer.

amiből valószínűleg sosem fogjuk kibogozni a helyes választ.