Are all of your memories real? - Daniel L. Schacter

Fordító: Sandor Csaba Kiss Lektor: Csaba Lóki

In a study in the 1990s,

A kilencvenes években egy kísérletben

participants recalled getting lost in a shopping mall as children.

a résztvevők azt idézték fel, amikor gyerekként eltévedtek egy nagy áruházban.

Some shared these memories in vivid detail—

Többen is részletesen le tudták írni az élményt,

one even remembered that the old man who rescued him

sőt, volt, aki arra is emlékezett, hogy az őt megtaláló idős úr

was wearing a flannel shirt.

flanel inget viselt.

But none of these people had actually gotten lost in a mall.

Pedig valójában egyikük sem tévedt el soha bevásárlóközpontban.

They produced these false memories

A hamis emlékek akkor keletkeztek, amikor a kísérletvezető pszichológusok

when the psychologists conducting the study told them they’d gotten lost,

közölték velük, hogy gyerekként eltévedtek,

and although they might not remember the incident,

és bár nem biztos, hogy van erről emlékük,

their parents had confirmed it.

de a szüleik emlékeznek rá.

And it wasn’t just one or two people who thought they remembered getting lost—

És nemcsak mutatóban voltak, akik emlékezni véltek az eseményre –

a quarter of the participants did.

a résztvevők negyede emlékezett.

These findings may sound unbelievable,

Ez valószínűtlenül magas aránynak tűnik,

but they actually reflect a very common experience.

de valójában egy gyakran tapasztalt jelenség áll mögötte.

Our memories are sometimes unreliable.

Az emlékeink néha megbízhatatlanok.

And though we still don’t know precisely what causes this fallibility

Bár egyelőre nem ismerjük e téves működés

on a neurological level,

idegrendszeri magyarázatát,

research has highlighted some of the most common ways our memories

a kutatások rávilágítottak a leggyakoribb esetekre,

diverge from what actually happened.

amikor emlékeink képesek eltávolodni a valós eseményektől.

The mall study highlights how we can incorporate information

Az áruházi kísérlet arra mutat rá, hogy a külső forrásból,

from outside sources,

például más személytől vagy hírekből

like other people or the news,

származó információ hogyan épül be

into our personal recollections without realizing it.

saját személyes emlékeink közé, anélkül, hogy észrevennénk.

This kind of suggestibility is just one influence on our memories.

És ez a fajta befolyásolhatóság csak egy az emlékeinkre ható tényezők közül.

Take another study,

Egy másik kísérletben

in which researchers briefly showed a random collection of photographs

a kutatók a résztvevőknek véletlenszerűen összeválogatott képeket

to a group of participants,

villantottak fel,

including images of a university campus none of them had ever visited.

köztük egy olyan egyetemről is, ahol addig egyikük sem járt.

When shown the images three weeks later,

Amikor a képeket három héttel később újra megmutatták,

a majority of participants said that they had probably or definitely

a résztvevők többsége úgy vélte, hogy valószínűleg vagy egészen biztosan

visited the campus in the past.

jártak már valamikor az egyetemen.

The participants misattributed information from one context— an image they’d seen—

A résztvevők egy adott kontextusban kapott információt – a látott képet –

onto another— a memory of something they believed they actually experienced.

tévesen egy valódinak hitt emlékhez társították.

In another experiment, people were shown an image of a magnifying glass,

Egy másik kutatásban a résztvevőknek egy nagyító képét mutatták,

and then told to imagine a lollipop.

majd arra kérték őket, hogy képzeljenek maguk elé egy nyalókát.

They frequently recalled that they saw the magnifying glass and the lollipop.

Sokan erre úgy emlékeztek később, hogy a nagyítót és a nyalókát is látták.

They struggled to link the objects to the correct context—

Problémát okozott, hogy a tárgyakat a megfelelő kontextusba helyezzék:

whether they actually saw them, or simply imagined them.

vagyis, hogy tényleg látták, vagy csak elképzelték őket.

Another study, where a psychologist questioned over 2,000 people

Egy másik tanulmány, amelyben több mint 2000 alany véleményét kérték ki

on their views about the legalization of marijuana,

a marihuána legalizálásáról,

highlights yet another kind of influence on memory.

az emlékeket befolyásoló további hatásra világított rá.

Participants answered questions in 1973 and 1982.

A résztvevőknek 1973-ban és 1982-ben tettek fel kérdéseket.

Those who said they had supported marijuana legalization in 1973,

Azok, akik 1973-ban kiálltak a marihuána legalizálása mellett,

but reported they were against it in 1982,

de 1982-ben ellene voltak,

were more likely to recall that they were actually against legalization in 1973—

nagyobb eséllyel emlékeztek úgy, hogy már 1973-ban is ellene voltak –

bringing their old views in line with their current ones.

így teremtve meg az összhangot a korábbi és az aktuális véleményük között.

Our current opinions, feelings, and experiences

Aktuális véleményünk, érzéseink és élményeink

can bias our memories of how we felt in the past.

befolyásolhatják a múltbéli érzéseinkről tárolt emlékeket.

In another study,

Egy másik kísérletben

researchers gave two groups of participants background information

a kutatók a résztvevők két csoportjával egy háború körülményeit ismertették,

on a historical war and asked them to rate the likelihood that each side would win.

majd azt kérték tőlük, hogy értékeljék a felek esélyét a győzelemre.

They gave each group the same information,

Mindkét csoportnak ugyanazt az információt adták,

except that they only told one group who had actually won the war—

de csak az egyik csoportnak mondták el, ki nyerte meg valójában a háborút.

the other group didn’t know the real world outcome.

A másik csoport nem ismerte a történelmi esemény valós kimenetelét.

In theory, both groups’ answers should be similar,

Elméletben a két csoport válaszainak hasonlítaniuk kell,

because the likelihood of each side winning

mivel a győzelem esélyét nem befolyásolja,

isn’t effected by who actually won—

hogy valójában ki győzött.

if there’s a 20% chance of thunderstorms, and a thunderstorm happens,

Ha 20% esély van egy viharra, és kitör a vihar,

the chance of thunderstorms doesn’t retroactively go up to 100%.

a vihar esélye ettől még nem változik visszamenőlegesen 100%-ra.

Still, the group that knew how the war ended

Mégis, az a csoport, amelyik ismerte a háború kimenetelét,

rated the winning side as more likely to win than the group who did not.

a győztes felet esélyesebbnek látta a győzelemre, mint a másik csoport.

All of these fallibilities of memory can have real-world impacts.

Az emlékezés e hibáinak a való életben is lehetnek következményei.

If police interrogations use leading questions with eye witnesses or suspects,

Ha nyomozók irányítottan kérdeznek szemtanúkat vagy gyanúsítottakat,

suggestibility could result in incorrect identifications or unreliable confessions.

a befolyásolhatóság miatt lehetséges, hogy egy személyt tévesen azonosítanak,

vagy a vallomások nem lesznek megbízhatók.

Even in the absence of leading questions,

De ha nem is alkalmaznak irányított kérdéseket,

misattribution can lead to inaccurate eyewitness testimony.

a téves emlékkapcsolás is okozhat pontatlanságot a szemtanúk beszámolójában.

In a courtroom,

A bíróságon,

if a judge rules a piece of evidence inadmissible

ha a bíró egy bizonyítékot figyelmen kívül hagy,

and tells jurors to disregard it, they may not be able to do so.

és ezt kéri az esküdtektől is, nem biztos, hogy azok képesek lesznek rá.

In a medical setting, if a patient seeks a second opinion

Az egészségügyben, ha egy beteg másodvéleményt szeretne,

and the second physician is aware of the first one’s diagnosis,

és a második orvos ismeri az első diagnózisát,

that knowledge may bias their conclusion.

ez az ismeret befolyásolhatja a következtetését.

Our memories are not ironclad representations of reality,

Az emlékeink nem tükrözik tökéletesen a valóságot,

but subjective perceptions.

inkább szubjektív észlelések.

And there’s not necessarily anything wrong with that—

És ez nem feltétlenül baj.

the problems arise when we treat memory as fact,

Gond akkor van, ha az emlékeket tényként kezeljük,

rather than accepting this fundamental truth

ahelyett, hogy elfogadnánk ezt az alapigazságot

about the nature of our recollections.

emlékeink természetéről.