The Future of News? Virtual Reality | Nonny de la Peña | TED Talks

Fordító: Rita Hajnal Lektor: Kata Szokolai

What if I could present you a story

Mi lenne, ha bemutatnék egy történetet,

that you would remember with your entire body

amire nem csak az elméjükkel,

and not just with your mind?

hanem az egész testükkel emlékeznének?

My whole life as a journalist, I've really been compelled

Újságíróként egész életemben, arra törekedtem,

hogy olyan történetek írjak, amelyek hatnak másokra,

to try to make stories that can make a difference

and maybe inspire people to care.

és törődésre inspirálják az embereket.

I've worked in print. I've worked in documentary.

Dolgoztam nyomtatott médiában, dokumentumfilmeken.

I've worked in broadcast.

Dolgoztam a televíziónál.

But it really wasn't until I got involved with virtual reality

De csak a virtuális valósággal való találkozás után

that I started seeing these really intense,

tűnt fel az emberek mélyreható

authentic reactions from people

és hiteles érzelmi reakciója,

that really blew my mind.

amitől egészen elképedtem.

So the deal is that with VR, virtual reality,

Az a helyzet, hogy a VR-el a virtuális valósággal

I can put you on scene

elvihetem Önöket a helyszínre,

in the middle of the story.

a történések kellős közepébe.

By putting on these goggles that track wherever you look,

A felhelyezett szemüveg követi a tekintet útvonalát,

you get this whole-body sensation,

és az egész testtel átérezhető,

like you're actually, like, there.

mintha tényleg ott lennének.

So five years ago was about when I really began to push the envelope

Úgy 5 évvel ezelőtt kezdtem el feszegetni a határokat

with using virtual reality and journalism together.

a virtuális valóság és újságírás kapcsán.

And I wanted to do a piece about hunger.

Szerettem volna készíteni egy anyagot az éhínségről.

Families in America are going hungry, food banks are overwhelmed,

Amerikában családok éheznek, az élelmiszerbankok túlterheltek,

and they're often running out of food.

és sokszor kifogynak az élelemből.

Now, I knew I couldn't make people feel hungry,

Tudtam, hogy az éhségérzetet nem lehet visszaadni,

but maybe I could figure out a way to get them to feel something physical.

de talán valahogy kiváltható némi tényleges érzés.

So -- again, this is five years ago --

Ismétlem -- ez 5 évvel ezelőtt volt --

so doing journalism and virtual reality together

szóval míg összevontam az újságírást a virtuális valósággal,

was considered a worse-than-half-baked idea,

ami egy félkész ötletnek bizonyult,

and I had no funding.

és finanszírozásom sem volt.

Believe me, I had a lot of colleagues laughing at me.

Gondolhatják hány munkatársam nevetett rajtam.

And I did, though, have a really great intern,

De volt egy nagyszerű gyakornokom,

a woman named Michaela Kobsa-Mark.

egy Michaela Kobsa-Mark nevű hölgy.

And together we went out to food banks

Együtt jártuk az élelmiszerbankokat,

and started recording audio and photographs.

hangfelvételeket és fényképeket kezdtünk el készíteni.

Until one day she came back to my office

Míg egy nap visszajött az irodámba,

and she was bawling, she was just crying.

és keservesen sírni kezdett.

She had been on scene at a long line,

Egy hosszú sorban állt az egyik helyszínen,

where the woman running the line was feeling extremely overwhelmed,

ahol a sort terelő nő nagyon feszültté vált,

and she was screaming, "There's too many people!

és kiabálni kezdett: "Túl sokan vannak!"

There's too many people!"

"Túl sokan vannak!"

And this man with diabetes doesn't get food in time,

Egy cukorbeteg férfi nem jutott időben élelemhez,

his blood sugar drops too low, and he collapses into a coma.

leesett a vércukra, és kómába esett.

As soon as I heard that audio,

Amint meghallottam a hangfelvételt,

I knew that this would be the kind of evocative piece

tudtam, hogy ez lesz az a bizonyos evokatív anyag,

that could really describe what was going on at food banks.

amivel érzékeltethetném, mi is zajlik pontosan az élelmiszerbankokban.

So here's the real line. You can see how long it was, right?

Szóval itt a várakozó sor. Látják milyen hosszú, ugye?

And again, as I said, we didn't have very much funding,

Amint már mondtam, nem sok támogatásunk volt rá,

so I had to reproduce it with virtual humans that were donated,

így a kapott adományokból állítottam elő virtuális emberekkel.

and people begged and borrowed favors to help me create the models

Az emberek támogatásokért kilincseltek, hogy megcsinálhassam a modellt,

and make things as accurate as we could.

és minden részletet pontosan létrehozhassunk.

And then we tried to convey what happened that day

És akkor megpróbáltuk visszaadni, ami aznap történt,

with as much as accuracy as is possible.

olyan pontossággal, amennyire csak lehetett.

(Video) Voice: There's too many people! There's too many people!

(Videó) Hang: Túl sokan vannak! Túl sokan vannak!

Voice: OK, he's having a seizure.

Hang: OK, rohama van.

Voice: We need an ambulance.

Hang: Szükségünk van egy mentőre.

Nonny de la Peña: So the man on the right,

Nonny de la Peña: a jobboldali férfi

for him, he's walking around the body.

úgy érzékeli, hogy körbejárja a testet.

For him, he's in the room with that body.

úgy érzi egy helységben van a testtel.

Like, that guy is at his feet.

Mintha a férfi a lábánál lenne.

And even though, through his peripheral vision,

És bár a perifériás látásával látja,

he can see that he's in this lab space,

hogy a laborban van,

he should be able to see that he's not actually on the street,

és azt is láthatja, hogy valójában nem az utcán van,

but he feels like he's there with those people.

de mégis úgy érzi, mintha ott volna azokkal az emberekkel.

He's very cautious not to step on this guy

Nagyon óvatos, nehogy rálépjen a fickóra,

who isn't really there, right?

aki valójában nincs is ott, ugye?

So that piece ended up going to Sundance in 2012,

Szóval ez az anyag a Sundance-hez került 2012-ben.

a kind of amazing thing, and it was the first virtual reality film

Nagyszerű dolog volt, ez volt az első virtuális film,

ever, basically.

ami valaha létrejött.

And when we went, I was really terrified.

Amikor mi is elmentünk, rettentően féltem.

I didn't really know how people were going to react

Nem tudtam, hogyan reagálnak majd az emberek,

and what was going to happen.

és hogy mi fog történni.

And we showed up with this duct-taped pair of goggles.

Aztán megjelentünk ezzel a ragasztószalagos szemüvegünkkel.

(Video) Oh, you're crying. You're crying. Gina, you're crying.

(Videó) Ó, te sírsz. Te sírsz. Gina, te sírsz.

So you can hear the surprise in my voice, right?

Hallható a csodálkozás a hangomban, ugye?

And this kind of reaction ended up being the kind of reaction we saw

Ezt a fajta reakciót tapasztaltuk

over and over and over:

újra és újra:

people down on the ground trying to comfort the seizure victim,

Emberek, akik leguggolva próbálják megnyugtatni a beteget,

trying to whisper something into his ear

súgni próbálnak valamit a fülébe,

or in some way help, even though they couldn't.

vagy valamilyen módon segíteni akarnak rajta, még ha nem is tudnak.

And I had a lot of people come out of that piece saying,

Sok ember a végén azt mondta,

"Oh my God, I was so frustrated. I couldn't help the guy,"

"Istenem, de zavaró volt, hogy nem tudtam segíteni a fickón."

and take that back into their lives.

és ezt magukkal vitték a mindennapjaikba.

So after this piece was made,

Miután elkészült ez az anyag,

the dean of the cinema school at USC, the University of Southern California,

az USC, a Dél-Kaliforniai Egyetem filmművészeti karának dékánja,

brought in the head of the World Economic Forum to try "Hunger,"

bemutatta a Világgazdasági Fórum vezetőjének az „Éhínség” filmet.

and he took off the goggles,

Amikor levette a szemüveget,

and he commissioned a piece about Syria on the spot.

ott helyben előadott egy anyagot Szíriáról.

And I really wanted to do something about Syrian refugee kids,

Én tényleg tenni akartam valamit a menekült szír gyerekekért,

because children have been the worst affected by the Syrian civil war.

mivel a polgárháború a gyerekeket súlytja a legjobban.

I sent a team to the border of Iraq to record material at refugee camps,

Elküldtem egy csapatot az iraki határra, hogy filmezzék le a menekülttábort,

basically an area I wouldn't send a team now,

egy olyan területen, ahova ma nem küldenék csapatot,

as that's where ISIS is really operating.

mivel az ISIS pontosan ott állomásozik.

And then we also recreated a street scene

Ezután rekonstruáltunk egy utcai jelenetet,

in which a young girl is singing and a bomb goes off.

amiben egy fiatal lány énekel, miközben felrobban egy bomba.

Now, when you're in the middle of that scene

Amikor a jelenet kellős közepén vagy,

and you hear those sounds,

és meghallod azokat a hangokat,

and you see the injured around you,

és látod magad körül a sebesülteket,

it's an incredibly scary and real feeling.

egy rettentően félelmetes és valós érzés.

I've had individuals who have been involved in real bombings tell me

Olyanok, akik átéltek igazi bombázásokat, azt mondták,

that it evokes the same kind of fear.

hogy ugyanolyan félelmet keltett bennük.

[A szíriai polgárháború távolinak tűnhet,]

[The civil war in Syria may seem far away]

[míg nem megtapasztalod te is.]

[until you experience it yourself.]

(Girl singing)

(Lány énekel)

(Explosion)

(Robbanás)

[Project Syria]

[Szíria Projekt]

[A virtual reality experience]

[Egy virtuálisvalóság-élmény]

NP: We were then invited to take the piece

NP: Azután meghívtak minket

to the Victoria and Albert Museum in London.

a londoni Victoria and Albert Museumba.

And it wasn't advertised.

Sehol nem volt hirdetve.

And we were put in this tapestry room.

Beraktak minket egy faliszőnyeg-terembe.

There was no press about it,

A sajtóban sem jelent meg,

so anybody who happened to walk into the museum to visit it that day

így bárki, aki aznap besétált a múzeumba,

would see us with these crazy lights.

láthatott minket az őrült fényekkel.

You know, maybe they would want to see the old storytelling of the tapestries.

Talán a régi faliszőnyegek történetét szerették volna inkább megismerni.

They were confronted by our virtual reality cameras.

Majd szembekerültek a virtuális kameráinkkal.

But a lot of people tried it, and over a five-day run

Rengeteg ember kipróbálta, és az ötnapos teszt után

we ended up with 54 pages of guest book comments,

végül 54 oldalnyi vendégkönyvi bejegyzéssel zártunk,

and we were told by the curators there

a kurátorok pedig azt mondták nekünk,

that they'd never seen such an outpouring.

hogy sosem tapasztaltak még ilyen élményáradatot.

Things like, "It's so real," "Absolutely believable,"

Beszámolók, mint az "Annyira valós," és "Abszolút hihető,"

or, of course, the one that I was excited about,

vagy természetesen, ami engem leginkább érdekelt,

"A real feeling as if you were in the middle of something

"Olyan valódi az érzés, mintha tényleg részese lennék

that you normally see on the TV news."

annak, amit a hírekben mutatnak."

So, it works, right? This stuff works.

Szóval működik, ugye? Ez a dolog működik.

And it doesn't really matter where you're from or what age you are --

És teljesen lényegtelen a hovatartozásod vagy az életkorod --

it's really evocative.

ez mindenképpen valósághű.

Now, don't get me wrong -- I'm not saying that when you're in a piece

Ne értsék félre, nem azt mondom, hogy amikor egy jelenet részesei,

you forget that you're here.

elfelejtik, hogy itt vannak.

But it turns out we can feel like we're in two places at once.

De úgy tűnik, képesek vagyunk egyszerre két helyen is lenni.

We can have what I call this duality of presence,

Képesek vagyunk az általam nevezett duális jelenlétre,

and I think that's what allows me to tap into these feelings of empathy.

és úgy gondolom emiatt vagyok képes az empatikus érzések kiváltására.

Right?

Nem igaz?

So that means, of course,

Ez azt jelenti persze,

hogy nagyon óvatosnak kell lennem, az ilyen jellegű anyagok készítésekor.

that I have to be very cautious about creating these pieces.

I have to really follow best journalistic practices

A legjobb újságírói gyakorlatokra kell hagyatkoznom,

and make sure that these powerful stories

és biztosítani, hogy ezek a hatásos történetek

are built with integrity.

feddhetetlenek legyenek.

If we don't capture the material ourselves,

Ha az anyagokat nem mi magunk készítjük,

we have to be extremely exacting

nagyon szigorúnak kell lennünk

about figuring out the provenance and where did this stuff come from

az anyag eredetét és forrását illetően,

and is it authentic?

és hogy mennyire hiteles?

Let me give you an example.

Hadd éljek egy példával.

With this Trayvon Martin case, this is a guy, a kid,

Vegyük Trayvon Martin ügyét,

egy 17 éves kölyökét, aki üdítőt és édességet vásárolt egy üzletben,

who was 17 years old and he bought soda and a candy at a store,

and on his way home he was tracked by a neighborhood watchman

majd hazamenet közben a helyi járőr Gerorge Zimmerman követte őt,

named George Zimmerman who ended up shooting and killing him.

míg végül lelőtte, és megölte a fiút.

To make that piece,

Az anyag elkészítéséhez

we got the architectural drawings of the entire complex,

megkaptuk az egész komplexum építészeti rajzát,

and we rebuilt the entire scene inside and out, based on those drawings.

a rajzok alapján az egész helyszínt újraépítettük, kívül és belül egyaránt.

All of the action

A történéseket

is informed by the real 911 recorded calls to the police.

a 911-es rendőrségi hívás alapján rekonstruáltuk.

And interestingly, we broke some news with this story.

Érdekes módon, ezzel a történettel bekerültünk a hírekbe.

The forensic house that did the audio reconstruction, Primeau Productions,

A Primeau Production törvényszéki ház, ahol a hanganyagot rekonstruálták,

they say that they would testify

hajlandó lenne tanúsítani,

that George Zimmerman, when he got out of the car,

hogy George Zimmerman a kocsiból kiszállva

he cocked his gun before he went to give chase to Martin.

fegyverét kibiztosította, mielőtt a fiú után eredt.

So you can see that the basic tenets of journalism,

Szóval Önök is láthatják, hogy az újságírás alapelvei

they don't really change here, right?

itt sem nagyon mások, nem igaz?

We're still following the same principles that we would always.

Ugyanazt az alapelvet követjük, amit mindig is követünk.

What is different is the sense of being on scene,

Az egyetlen különbség az érzés, mintha a helyszínen lennél,

whether you're watching a guy collapse from hunger

akár egy éhségtől elájuló fickót nézel,

or feeling like you're in the middle of a bomb scene.

vagy egy robbanás kellős közepén vagy.

And this is kind of what has driven me forward with these pieces,

És ez az, ami igazából hajtott engem ezekkel az anyagokkal kapcsolatosan,

and thinking about how to make them.

hogy hogyan készítsük el őket.

We're trying to make this, obviously, beyond the headset, more available.

Próbáljuk ezeket a fejhallgatón és szemüvegen túl is elérhetővé tenni.

We're creating mobile pieces like the Trayvon Martin piece.

Mobil anyagokat is készítünk, mint a Trayvon Martin film.

And these things have had impact.

És ezek igen komoly hatást értek el.

I've had Americans tell me that they've donated,

Találkoztam amerikaiakkal, akik adományoztak

direct deductions from their bank account, money to go to Syrian children refugees.

a bankszámlájukról közvetlen utaltak a szír menekült gyerekek részére.

And "Hunger in LA," well, it's helped start

az "Éhínség LA-ben" pedig hozzájárult

a new form of doing journalism

egy új keletű újságírás létrehozásához,

that I think is going to join all the other normal platforms

amiről úgy gondolom, más platformokon is érvényesülni fog

in the future.

valamikor a jövőben.

Thank you.

Köszönöm.

(Applause)

(Taps)