A mother and son's photographic journey through dementia | Tony Luciani

Fordító: Zsófia Herczeg Lektor: Zsuzsanna Lőrincz

When my 91-year-old mother, Elia, moved in with me,

Mikor 91 éves édesanyám, Elia hozzám költözött,

I thought I was doing her a service.

azt gondoltam, szívességet teszek neki.

In fact, it was the other way around.

Pedig fordítva történt.

You see, Mom was having issues with memory loss and accepting her age.

Anyának egyre több gondot okozott a memóriája és az életkora.

She looked defeated.

Elveszettnek tűnt.

I tried to make her as comfortable as possible,

Próbáltam neki a lehető legnagyobb kényelmet biztosítani,

but when I was at my easel, painting,

de mikor az állványom mellett festegettem,

I would peek over and see her just ... there.

és ránéztem, láttam, hogy egyszerűen csak van:

She'd be staring at nothing in particular.

bámul a semmibe.

I'd watch her slowly climb the stairs,

Figyeltem, ahogy lassan felmegy a lépcsőn.

and she wasn't the mom I grew up with.

Anyukám nem az volt már, aki mellett felnőttem.

I saw, instead, a frail,

Helyette egy törékeny,

tiny, old woman.

aprócska idős nőt láttam.

A few weeks went by, and I needed a break from my painting.

Eltelt néhány hét, és muszáj volt, hogy kicsit letegyem az ecsetet.

I wanted to play with the new camera I had just bought.

Ki akartam próbálni a fényképezőgépet, amit akkor vettem.

I was excited -- it had all sorts of dials,

Nagyon izgatott voltam. Volt rajta mindenféle tárcsa

buttons and settings I wanted to learn,

meg gomb meg beállítás; tudni akartam, mi hogy működik.

so I set up my tripod facing this large mirror,

Így aztán felállítottam az állványt egy nagy tükörrel szemben,

blocking the doorway to the only bathroom in the house.

és ezzel el is zártam az utat a ház egyetlen fürdőszobája felé.

(Laughter)

(Nevetés)

After a while, I hear,

Egy kis idő elteltével, aztán hallottam, hogy...

(Imitating Italian accent) "I need to use the washroom."

(Olasz akcentussal) "Ki kell mennem a mosdóba."

(Laughter)

(Nevetés)

"Five minutes, Mom. I need to do this."

"Csak öt perc, anya. Ez meg kell még csinálnom."

15 minutes later, and I hear, again,

15 perc múlva megint hallom:

"I need to use the washroom."

"Ki kell mennem a mosdóba."

"Five more minutes."

"Már csak öt perc."

Then this happened.

Aztán ez lett belőle.

(Laughter)

(Nevetés)

(Taps)

(Applause)

And this.

És ez.

(Laughter)

(Nevetés)

And then, this.

Aztán meg ez.

(Laughter)

(Nevetés)

I had my "aha!" moment.

És akkor hirtelen megértettem:

We connected.

létrejött köztünk valami!

We had something tangible we could do together.

Volt valami kézzelfogható, amit együtt csinálhattunk.

My mom was born in a small mountain village in central Italy,

Anyukám egy kis hegyi faluban született Olaszország közepén.

where her parents had land and sheep.

A szüleinek volt egy darab földje, birkákat is tartottak.

At a young age, her father died of pneumonia,

Az édesapja fiatalon tüdőgyulladásban meghalt

leaving his wife and two daughters alone with all the heavy chores.

hátrahagyva a feleségét, két kislányát és a rengeteg munkát.

They found that they couldn't cope.

Ők aztán hamar rá is jöttek, hogy egyedül nem győzik.

So a very hard decision was made.

Végül az a nehéz döntés született,

Mom, the oldest, at 13,

hogy az anyukámat, az idősebb lányt,

was married off to a complete stranger twice her age.

13 évesen férjez adták egy vadidegenhez, aki kétszer annyi idős volt, mint ő.

She went from being just a kid and was pushed into adulthood.

Egy csapásra kellett felnőtté váljon.

Mom had her first child when she was only 16.

16 évesen szülte meg első gyermekét.

Years later, and now living in Toronto,

Évekkel később, mikor már Torontóban élt,

Mom got work in a clothing factory

egy textilgyárban kapott munkát,

and soon became manager of a very large sewing department.

és hamarosan egy nagy varrodát vezetett.

And because it was full of immigrant workers,

Volt ott mindenféle bevándorló,

Mom taught herself words from translation books.

ezért anya különböző szavaknak nézett utána kifejezésgyűjteményekben.

She then practiced them in French, Greek, Spanish, Portuguese, Danish,

Otthon gyakorolta a francia, görög, spanyol, portugál, dán,

Polish, Russian, Romanian, Hungarian, all around the house.

lengyel, orosz, román és magyar szavakat.

I was in awe of her focus and determination to succeed

Mindig lenyűgözött, milyen elszántan dolgozik azért,

hogy el tudja érni, amit akar.

at whatever she loved to do.

After that bathroom "aha!" moment,

Miután ott a fürdőszobánál létrejött köztünk ez a kapcsolat,

I practiced my newfound camera skills with Mom as portrait model.

továbbfejlesztettem friss fényképezési ismereteimet: anyukám volt a modell.

Through all of this, she talked, and I listened.

Ő végig beszélt, én pedig figyeltem.

She'd tell me about her early childhood and how she was feeling now.

Mesélt a gyermekkoráról, és arról, hogy érzi magát mostanában.

We had each other's attention.

Figyeltünk egymásra.

Mom was losing her short-term memory,

Rövid távú memóriája rohamosan romlott,

but was better recalling her younger years.

fiatal éveire viszont annál jobban emlékezett.

I'd ask, and she would tell me stories.

Kérdezgettem, ő pedig mesélt.

I listened, and I was her audience.

Hallgattam. Én voltam a közönsége.

I got ideas.

Közben mindenféle ötletem támadt.

I wrote them down, and I sketched them out.

Leírtam ezeket, és vázlatokat készítettem.

I showed her what to do by acting out the scenarios myself.

Megmutattam neki, mit szeretnék,

We would then stage them.

ő pedig eljátszotta a jeleneteket.

So she posed, and I learned more about photography.

Ő pózolt, én pedig egyre ügyesebben bántam a fényképezőgéppel.

Mom loved the process, the acting.

Anya nagyon élvezte az egészet, szeretett játszani.

She felt worthy again, she felt wanted and needed.

Újra úgy érezte, ér valamit, hogy szükség van rá.

And she certainly wasn't camera-shy.

És egyáltalán nem volt szégyellős.

(Laughter)

(Nevetés)

(Applause)

(Taps)

Mom laughed hysterically at this one.

Anyukám ezen könnyesre nevette magát.

(Laughter)

(Nevetés)

The idea for this image came from an old German film I'd seen,

Egy régi német filmből jött az ötlet, amit korábban láttam.

about a submarine, called "Das Boot."

Egy tengeralattjáróról szólt, és "Das Boot" volt a címe.

As you can see, what I got instead looked more like "E.T."

Ahogy önök is látják, a végeredmény inkább E.T.-t idézi.

(Laughter)

(Nevetés)

So I put this image aside, thinking it was a total failure,

Félretettem ezt a képet. Úgy gondoltam, egyáltalán nem sikerült,

because it didn't reach my particular vision.

mert nem adta vissza azt, amit elképzeltem.

But Mom laughed so hard,

Anyukám viszont annyit nevetett rajta,

I eventually, for fun, decided to post it online anyway.

hogy végül úgy döntöttem, ezt is felteszem a netre, csak úgy viccből.

It got an incredible amount of attention.

Elképzelhetetlenül sokan felfigyeltek rá.

Now, with any Alzheimer's, dementia,

Ha az Alzheimer-kórról vagy a demenciáról van szó,

there's a certain amount of frustration and sadness

mindenképpen számolnunk kell azzal, hogy valamilyen szinten

for everyone involved.

minden érintettet utolér a kétségbeesés és a szomorúság.

This is Mom's silent scream.

Ez anya néma sikolya.

Her words to me one day were,

Azt mondta nekem egy nap:

"Why is my head so full of things to say,

(Olasz akcentussal) "Miért van tele a fejem mindenféle mondanivalóval,

but before they reach my mouth, I forget what they are?"

ha elfelejtem, mielőtt kimondhatnám?"

"Why is my head so full of things to say,

"Miért van tele a fejem mindenféle mondanivalóval,

but before they reach my mouth, I forget what they are?"

ha elfelejtem, mielőtt kimondhatnám?"

(Applause)

(Taps)

Now, as full-time care partner and full-time painter,

Most, hogy a festés mellett főállásban gondoskodtam róla,

I had my frustrations too.

nekem is voltak nehéz pillanataim.

(Laughter)

(Nevetés)

But to balance off all the difficulties, we played.

Hogy oldjuk a feszültséget, játszottunk.

That was Mom's happy place.

Anya így boldog volt,

And I needed her to be there, too.

nekem pedig jó volt, ha ő boldog.

(Laughter)

(Nevetés)

(Laughter)

(Nevetés)

(Laughter)

(Nevetés)

Now, Mom was also preoccupied with aging.

Anyukámat folyton foglalkoztatta az öregedés is.

She would say, "How did I get so old, so fast?"

Azt mondta: "Hogy lettem én ilyen öreg, és ilyen gyorsan?"

(Audience sighs)

(A közönség felsóhajt)

"So old."

"Ilyen öreg."

"So fast."

"Ilyen gyorsan."

I also got Mom to model for my oil paintings.

Megkértem, hogy üljön modellt olajfestményekhez is.

This painting is called "The Dressmaker."

Ennek a festménynek a címe: "A varrónő".

I remember, as a kid,

Emlékszem, hogy gyerekkoromban

Mom sewing clothes for the whole family

anya varrt ruhát az egész családnak

on this massive, heavy sewing machine

ezen a nehéz, robusztus varrógépen,

that was bolted to the floor in the basement.

ami a pincénkben volt a padlóhoz csavarozva.

Many nights, I would go downstairs and bring my schoolwork with me.

Esténként lementem hozzá, vittem a tanulnivalómat is.

I would sit behind her in this overstuffed chair.

Leültem mögé, erre a mindenfélével telepakolt székre.

The low hum of the huge motor and the repetitive stitching sounds

A hatalmas motor halk zúgása és a tű egyenletes surrogása

were comforting to me.

nagyon megnyugtató volt.

When Mom moved into my house,

Mikor anya hozzám költözött,

I saved this machine and stored it in my studio for safekeeping.

előkerestem ezt a gépet, és a műteremben tároltam, hogy jó helyen legyen.

This painting brought me back to my childhood.

Ez a kép visszavitt a gyerekkoromba.

The interesting part

A legérdekesebb az volt benne,

was that it was now Mom, sitting behind me,

hogy most anya ült mögöttem,

watching me paint her

és nézte, ahogy lefestem,

working on that very same machine she sewed at

miközben ugyanazon a gépen dolgozik, mint egykor,

when I sat behind her, watching her sew,

mikor én ültem mögötte, és nézem, ahogy varr –

50 years earlier.

50 évvel azelőtt.

I also gave Mom a project to do, to keep her busy and thinking.

Hogy elfoglalja magát és gondolkodjon, feladatot is adtam neki.

I provided her with a small camera

Kapott tőlem egy kis fényképezőgépet,

and asked her to take at least 10 pictures a day of anything she wanted.

és megkértem, hogy minden nap készítsen legalább 10 képet – bármiről.

These are Mom's photographs.

Ezek anya képei.

She's never held a camera in her life before this.

Soha nem volt azelőtt fényképezőgép a kezében.

She was 93.

93 éves volt ekkor.

We would sit down together and talk about our work.

Aztán leültünk, és beszélgettünk a munkánkról.

I would try to explain

Próbáltam elmagyarázni...

(Laughter)

(Nevetés)

how and why I did them,

...hogyan és miért készülnek a képeim:

the meaning, the feeling, why they were relevant.

hogy mit jelentenek, milyen érzéseket keltenek, és miért fontosak nekem.

Mom, on the other hand, would just bluntly say,

De anyukám csak annyit mondott erre, hogy:

"sì,"

(Olaszul) "Sì."

"no,"

"No."

"bella" or "bruta."

"Bella" vagy "bruta".

(Laughter)

(Nevetés)

I watched her facial expressions.

Figyeltem az arcát.

She always had the last say, with words or without.

Mindig az övé volt az utolsó szó, akár szavak nélkül is.

This voyage of discovery hasn't ended with Mom.

A felfedezések, amiket anyukámmal tettünk, nem értek véget.

She is now in an assisted living residence,

Most egy gondozási központban él

a 10-minute walk away from my home.

10 perc sétára az otthonomtól.

I visit her every other day.

Minden másnap meglátogatom.

Her dementia had gotten to the point

Demenciája arra a pontra jutott,

where it was unsafe for her to be in my house.

hogy már nem volt biztonságos velem laknia.

It has a lot of stairs.

Sok lépcső van a házban.

She doesn't know my name anymore.

A nevemre már nem emlékszik.

(Voice breaking) But you know what? That's OK.

(A hangja elcsuklik) De tudják mit? Nem is baj.

She still recognizes my face

Lényeg, hogy még megismer,

and always has a big smile when she sees me.

és mindig boldogan mosolyog, ha meglát.

(Applause)

(Taps)

(Applause ends)

(Taps vége)

I don't take pictures of her anymore.

Már nem készítek róla képeket.

That wouldn't be fair or ethical on my part.

Ez már nem lenne részemről fair vagy etikus.

And she wouldn't understand the reasons for doing them.

Nem értené, miért készítem őket.

My father,

Az édesapám,

my brother,

a bátyám...

(Voice breaking) my nephew,

(A hangja elcsuklik) ...az unokaöcsém,

my partner and my best friend,

a társam és legjobb barátom

all passed away suddenly.

mind hirtelen haltak meg.

And I didn't have the chance

Esélyem sem volt, hogy elmondjam nekik,

to tell them how much I appreciated and loved them.

mennyire fontosak voltak nekem, és mennyire szerettem őket.

With Mom, I need to be there

Azt akartam, hogy anyukámmal másként legyen,

and make it a very long goodbye.

hogy nagyon hosszan tudjunk elbúcsúzni egymástól.

(Taps)

(Applause)

(Applause ends)

(Taps vége)

For me, it's about being present and really listening.

Nekem most csak az számít, hogy vele legyek, és figyeljek rá.

Dependents want to feel a part of something, anything.

Szeretnék még vele együtt megélni valamit, bármit.

It doesn't need to be something exceptionally profound that's shared --

Nem kell ennek a valaminek különleges dolognak lennie,

it could be as simple as walks together.

lehet akár egy közös séta is.

Give them a voice

De legyen egyértelmű

of interaction, participation,

a kapcsolat, a jelenlét,

and a feeling of belonging.

az összetartozás érzése.

Make the time meaningful.

Legyen az együtt töltött időnek súlya.

Life, it's about wanting to live

Az élet szóljon arról, hogy élni akarunk,

and not waiting to die.

ne pedig arról, hogy várjuk a halált.

(Applause)

(Taps)

(Applause ends)

(Taps vége)

Can I get a wave and a smile from everyone, please?

Kérem, integessenek, mosolyogjanak.

(Laughter)

(Nevetés)

This is for you, Mom.

Ezt neked küldöm, anya.

(Camera clicks)

(Kattan a fényképezőgép)

(Applause)

(Taps)