Cara E. Yar Khan: The beautiful balance between courage and fear | TED

Fordító: Dominika Kiraly Lektor: Zsuzsa Viola

When we're young, we're innocently brave,

Gyermekként még naivan bátrak vagyunk,

and we fearlessly dream about what our lives might be like.

vakmerő álmokat szövünk az életünkről.

Maybe you wanted to be an astronaut or a rocket scientist.

Talán űrhajós vagy űrkutató akartál lenni.

Maybe you dreamed of traveling to every continent.

Talán arról álmodtál, hogy bejársz minden földrészt.

Since I was very young,

Én gyerekkorom óta arról álmodtam,

I dreamed of working for the United Nations

hogy az ENSZ-nek dolgozzak

in some of the most difficult countries in the world.

a legsúlyosabb helyzetű országokban a világon.

And thanks to a lot of courage

Rengeteg bátorságnak köszönhetően

that dream came true.

ez az álmom valóra vált.

But here's the thing about courage:

De mondok valamit a bátorságról:

it doesn't just appear whenever we need it.

Nem mindig bukkan elő, amikor szükségünk lenne rá.

It's the result of tough reflection and real work,

Szigorú önvizsgálat és kemény munka eredménye,

involving the balance between fear and bravery.

valamint meg kell találnunk hozzá a félelem és bátorság közti egyensúlyt.

Without fear, we'll do foolish things.

Félelem nélkül sok őrültséget követnénk el.

And without courage, we'll never step into the unknown.

De bátorság nélkül sosem vágnánk bele az ismeretlenbe.

The balance of the two is where the magic lies,

A kettő közti egyensúlyban rejlik a csoda,

and it's a balance we all deal with every day.

és ezért az egyensúlyért nap mint nap megküzdünk.

First, a word about my fancy wheels.

Kezdésképp pár szó a csinos kerekesszékemről:

I haven't always used a wheelchair.

nem mindig kellett kerekesszéket használnom.

I grew up like many of you,

Úgy nőttem fel, mint bárki más.

running, jumping and dancing.

Futkároztam, ugráltam és táncoltam.

I love to dance.

Imádok táncolni.

However, in my mid-twenties,

Azonban a húszas éveim közepén

I began to experience a series of inexplicable falls.

egyre többször estem el megmagyarázhatatlan módon.

And a few years later,

Néhány évvel később

I was diagnosed with a recessive genetic condition

egy recesszíven öröklődő genetikai betegséggel diagnosztizáltak,

called hereditary inclusion body myopathy,

amit örökletes zárványtestes izombetegségnek,

or HIBM.

vagy hIBM-nek neveznek.

It's a progressive muscle wasting disease

Ez egy progresszív, izomsorvadást okozó betegség,

that affects all of my muscles from head to toe.

ami tetőtől talpig minden izmomra hatással van.

HIBM is very rare.

Ez a betegség nagyon ritka.

In the United States there are less than 200 people diagnosed.

Az Egyesült Államokban kevesebb mint 200 diagnosztizált beteg van.

To date, there is no proved treatment or cure,

Jelenleg nincs rá tudományosan bizonyított gyógymód,

and within 10 to 15 years of its onset,

és a megbetegedéstől számított 10-15 év múlva

HIBM typically leads to quadriplegia,

jellemzően mind a négy végtag bénulását okozza.

which is why I now use a wheelchair.

Ezért vagyok kerekesszékben.

When I was first diagnosed, everything changed.

Miután diagnosztizáltak a betegséggel, minden megváltozott.

It was frightening news

Ijesztő volt, mert nem volt tapasztalatom krónikus betegségekkel

because I had no experience with chronic illness or disabilities.

és mozgáskorlátozottsággal.

And I had no idea how the disease might progress.

Fogalmam sem volt a betegségem előrehaladásának gyorsaságáról.

But what was most disheartening

De ami a legelkeserítőbb volt,

was to listen to other people advise me

mások tanácsait hallgatni,

to limit my ambitions and dreams,

miszerint korlátoznom kell az álmaim, ambícióim,

and to change my expectations of what to expect from life.

és változtatnom kell az élettel kapcsolatos elvárásaimon.

"You should quit your international career."

"Abba kellene hagynod a nemzetközi pályafutásod."

"No one will marry you this way."

"Senki sem fog így feleségül venni."

"You would be selfish to have children."

"Önző dolog lenne így gyereket szülni."

The fact that someone who wasn't me

A tény, hogy idegenek

was putting limitations on my dreams and ambitions

korlátokat szabtak az álmaimnak és ambícióimnak

was preposterous.

egyszerűen abszurd volt

And unacceptable.

és elfogadhatatlan.

So I ignored them.

Így nem hallgattam rájuk.

(Cheers and applause)

(Éljenzés) (Taps)

I did get married.

Végül férjhez mentem.

And I decided for myself not to have children.

És magam döntöttem úgy, hogy nem vállalok gyereket.

And I continued my career with the United Nations

És folytattam a munkámat az ENSZ-nél.

after my diagnosis,

Miután diagnosztizáltak,

going to work for two years in Angola,

két évig dolgoztam Angolában, mely akkor egy 27 évig tartó

a country recovering from 27 years of brutal civil war.

brutális polgárháborúból kilábaló ország volt.

However, it would be another five years

Ezután öt évbe telt,

until I officially declared my diagnosis to my employer.

mire hivatalosan is megosztottam a munkaadómmal a diagnózisom.

Because I was afraid

Mert féltem,

that they would question my capacity to manage and I'd lose my job.

hogy megkérdőjeleznék a képességeim, és elveszíteném a munkám.

I was working in countries where polio had been common,

Olyan országokban dolgoztam, ahol a gyermekbénulás gyakori volt,

so when I overheard someone say

így amikor meghallottam, hogy azt mondják rólam,

that they thought I might have survived polio,

valószínűleg megúsztam a gyermekbénulást,

I thought my secret was safe.

azt gondoltam, a titkom biztonságban van.

No one asked why I was limping.

Senki sem kérdezte, miért sántítok.

So I didn't say anything.

Így nem is mondtam semmit.

It took me over a decade

Több mint tíz évbe telt,

to internalize the severity of HIBM,

mire átéreztem a betegségem súlyosságát.

even as basic tasks and functions became increasingly difficult.

Még az alapvető tevékenységek is egyre nehezebbé váltak.

Yet, I continued to pursue my dream of working all over the world,

Mégis követtem az álmom, és folytattam a munkám szerte a világban.

and was even appointed as a disability focal point

A mozgássérültek kapcsolattartójának is kinevezett az UNICEF

for UNICEF in Haiti,

Haitin,

where I served for two years after the devastating 2010 earthquake.

ahol két évig tevékenykedtem a 2010-es pusztító földrengés után.

And then my work brought me to the United States.

Ezután a munkám az Egyesült Államokba hozott.

And even as the disease progressed significantly

Még amikor a betegségem jelentősen előrehaladottá vált,

and I needed leg braces and a walker to get around,

és lábmerevítőre, valamint járókeretre volt szükségem a járáshoz,

I still longed for adventure.

akkor is hajtott a kalandvágy.

And this time,

Ezúttal egy grandiózus

I started dreaming of a grand outdoor adventure.

szabadtéri kalandról álmodoztam.

And what's more grand than the Grand Canyon?

És mi lehet grandiózusabb, mint maga a Grand Canyon?

Did you know that for every five million people who visit the Rim

Önök tudták, hogy ötmillió látogatónak

only one percent go down to the canyon's base?

csak egy százaléka tesz túrát a kanyon aljára?

I wanted to be a part of that one percent.

Én abba az egy százalékba akartam tartozni.

The only thing is --

Az egyetlen bökkenő –

(Applause)

(Taps)

The only thing is that the Grand Canyon isn't exactly accessible.

az egyetlen bökkenő az volt, hogy a Grand Canyon nem akadálymentesített.

I was going to need some assistance

Tehát szükségem volt némi segítségre,

to get down the 5,000-foot descent of vertical loose terrain.

hogy lejussak az 1500 méter mélyre ereszkedő meredek, bizonytalan terepen.

Now, when I face obstacles,

Amikor akadályokba ütközöm,

fear doesn't necessarily immediately set in

a félelem nem feltétlenül uralkodik el azonnal rajtam,

because I assume that one way or another,

mert arra gondolok, hogy így, vagy úgy,

I'll figure it out.

de a végén úgyis megoldom.

And in this case, my thought was,

Ebben az esetben úgy gondoltam,

well, if I can't walk down,

ha nem tudok lemenni gyalog,

I could learn to ride a horse.

megtanulhatnék lovagolni.

So that's what I did.

Szóval pontosan ezt tettem.

And with that fateful decision

Ez a sorsfordító döntés

began a four-year commitment,

négyéves elköteleződést jelentett,

tossing back and forth between fear and courage

és a félelem és bátorság közötti folytonos vívódást,

to undertake a 12-day expedition.

hogy vállaljam-e a 12 napos expedíciót.

Four days on horseback to cross Grand Canyon rim to rim,

Négy nap lóháton a Grand Canyon egyik peremétől a másikig,

and eight days rafting 150 miles of the Colorado River,

nyolc nap vadvízi evezés a Colorado folyó 240 kilométeres szakaszán,

all with a film crew in tow.

egy filmes csapattal a hátunk mögött.

Spoiler alert -- we made it.

Elárulom: sikerült.

But not without showing me how my deepest fear

De ez az élmény megmutatta, hogy a legeslegnagyobb félelmem

can somehow manifest a mirror response of equal courage.

képes ugyanakkora adag bátorsággal párosulni.

On April 13, 2018,

2018. április 13-án

sitting eight feet above the ground,

két és fél méterre a földtől

riding a mustang horse named Sheriff,

egy Seriff nevű musztáng ló hátán

my first impression of Grand Canyon

a Grand Canyonról alkotott első benyomásom

was one of shock and terror.

sokk és rémület volt.

Who knew I had a fear of heights.

Fogalmam sem volt, hogy tériszonyom van.

(Laughter)

(Nevetés)

But there was no giving up now.

De ekkor már nem volt visszaút.

I mustered up every ounce of courage inside me

Összegyűjtöttem minden bátorságom,

to not let my fear get the best of me.

és nem hagytam, hogy a félelem győzedelmeskedjen.

Embarking on the South Rim,

A Déli-peremről indultunk,

all I could do to keep myself composed

és csak úgy tudtam megőrizni a higgadtságom,

was to breathe deeply, stare up into the clouds

hogy mélyeket lélegeztem, csak az eget néztem,

and focus on my team's voices.

és a csapatom hangjára koncentráltam.

But then, in the first hour, disaster struck.

De aztán az első órában valami katasztrofális dolog történt.

Unable to hold myself upright in the saddle,

Nem tudtam egyenesen tartani magam a nyeregben,

going down an oversized step,

és egy nagyobb bukkanón keresztülhaladva

I flung forward and smacked my face on the back of the horse's head.

arccal a ló fejének csapódtam.

There was panic,

Kitört a pánik,

my head hurt fiercely,

a fejem rettenetesen fájt,

but the path was too narrow for us to dismount.

de az út túl keskeny volt, hogy leszálljunk a lovakról.

Only at the halfway point at 2,300 feet,

Csak a 700 méter magasan fekvő félúti pihenőnél –

at least another two hours down,

ami onnan legalább két órára volt –

could we stop and remove my helmet

tudtunk megállni és levenni a sisakom,

and see the egg-sized bump protruding from my forehead.

hogy megvizsgáljuk a tojás méretű kiálló púpot, ami a homlokomra nőtt.

For all of that planning and gear,

A sok tervezés és felszerelés ellenére

how is it that we didn't even have an ice pack?

hogy lehet, hogy nem vittünk magunkkal jeget?

(Nevetés)

(Laughter)

Luckily for all of us, the swelling came outwards,

Szerencsére a duzzanat leapadt,

and would drain into my face as two fantastic black eyes

és két gyönyörű monoklit hagyva szívódott fel, ami kifejezetten előnyös,

which is an amazing way to look in a documentary film.

ha az ember dokumentumfilmben szerepel.

(Laughter)

(Nevetés)

(Applause and cheers)

(Taps) (Éljenzés)

This was not an easy, peaceful journey,

Ez nem volt békés és könnyű út,

and yet, that was exactly the point.

de pontosan ez volt a lényeg.

Even though I was afraid to get back into the saddle,

Ugyan féltem visszaülni a nyeregbe,

I got back in.

mégis megtettem.

The descent alone to the canyon floor

A kanyon aljára érni

took a total of 10 hours

összesen 10 órába telt,

and that was just day one of four riding.

és ez még csak az első nap volt a négyből lóháton.

Next came the mighty rapids.

Ezután következtek a bővizű zúgók.

The Colorado River in the Grand Canyon

A Colorado folyó Grand Canyont átszelő része

has some of the highest white water in the country.

az ország vadvizekben egyik leggazdagabb folyószakasza.

And just to be prepared in case we should capsize,

És hogy fel legyek készülve arra az esetre is, ha borulunk,

we'd practice having me swim through a smaller rapid.

gyakorlásképp segítettek nekem átúszni egy kisebb zúgón.

And it's safe to say it wasn't glamorous.

Biztonsággal kijelenthetem, hogy nem ment könnyedén.

(Laughter)

(Nevetés)

I took my breath in the wrong part of the wave,

Rosszkor vettem levegőt,

choked on river water

ezért vizet nyeltem,

and was unable to steer myself.

és nem tudtam magam irányítani.

Yes, it was scary,

Igen, nagyon félelmetes volt,

but it was also fantastic.

de ugyanakkor fantasztikus.

Waterfalls, slick canyons

Vízesések, sima falú kanyonok

and a couple billion years of bedrock

és néhány millió évnyi alapkőzet,

that seemed to change color throughout the day.

ami napszakonként változtatta a színét.

The Grand Canyon is true wilderness

A Grand Canyon maga a vadon,

and worthy of all of its accolades.

és nemhiába dicsérik annyian.

(Applause)

(Taps)

The expedition,

Az expedíció,

all that planning and the trip itself,

a felkészülés és maga a kirándulás során

showed me a level of fear I had never experienced before.

olyan szintű félelmet ismertem meg, mint még soha.

But more importantly,

De ami ennél is fontosabb, rájöttem,

it showed me how boldly courageous I can be.

mennyire hihetetlenül bátor tudok lenni.

My Grand Canyon journey was not easy.

A Grand Canyon-beli utazásom nem volt könnyű.

This was not a vision of an Amazonian woman

Ez nem egy amazon álomszerű kalandja volt,

effortlessly making her way through epic scenery.

ahogy könnyedén átszel eposzba illő tájakat.

This was me crying,

Hanem az enyém volt, ahogy sírva,

exhausted and beat up with two black eyes.

kimerülten és monoklikkal a szemem alatt küzdöttem.

It was scary,

Félelmetes volt,

it was stressful,

stresszes

it was exhilarating.

és felvillanyozó.

Now that the trip is over,

Az utazásra visszatekintve

it's easy to be blasé about what we achieved.

könnyű ilyen nyugodtan beszélni arról, amit elértünk.

I know I want to raft the river again.

Biztosan szeretnék újra vadvízen evezni.

This time, all 277 miles of it.

De ezúttal végig a 445 kilométeres szakaszon.

(Applause)

(Taps)

But I also know that I would never do the horseback-riding part again.

Abban is biztos vagyok, hogy a lovaglós részt nem csinálnám újra.

(Laughter)

(Nevetés)

It's just too dangerous.

Túlságosan veszélyes.

And that's my real point.

És ez a mondanivalóm lényege.

I'm not just here to show you my film footage.

Nem csak azért vagyok itt, hogy megmutassam a filmfelvételeim,

I'm here to remind us all

hanem hogy mindannyiukat emlékeztessem,

that life is really just a lesson

az élet egy nagy lecke,

in finding the balance between fear and courage.

ami segít megtalálni a félelem és bátorság közti egyensúlyt,

And understanding what is and what isn't a good idea.

és megkülönböztetni a jó ötleteket a rosszaktól.

(Laughter)

(Nevetés)

Life is already scary,

Az élet önmagában is félelmetes.

so for our dreams to come true, we need to be brave.

Ha valóra akarjuk váltani az álmainkat, bátraknak kell lennünk.

In facing my fears

Az, hogy szembenéztem a félelmeimmel,

and finding the courage to push through them,

és bátorságra leltem, hogy legyőzzem őket,

I swear my life has been extraordinary.

rendkívülivé tette az életemet.

So live big

Falják nagykanállal az életet,

and try to let your courage outweigh your fear.

és engedjék, hogy a bátorságuk nagyobb legyen a félelmüknél.

You never know where it might take you.

Sosem tudhatják, mi kerekedhet ki belőle.

Thank you.

Köszönöm.

(Applause and cheers)

(Taps) (Éljenzés)