What we don't know about Europe's Muslim kids | Deeyah Khan

Translator: Crawford Hunt Reviewer: Joanna Pietrulewicz

Fordító: Klára Kult Lektor: Maria Ruzsane Cseresnyes

When I was a child, I knew I had superpowers.

Amikor kicsi voltam, tudtam, hogy szupererőkkel rendelkezem.

That's right.

Bizony.

(Laughter)

(Nevetés)

I thought I was absolutely amazing because I could understand

Úgy gondoltam, lenyűgöző ahogyan megértem a színesbőrű emberek érzéseit,

and relate to the feelings of brown people,

és azonosulni tudok velük.

like my grandfather, a conservative Muslim guy.

Mint a nagyapáméval, aki egy konzervatív muszlim ember.

And also, I could understand my Afghan mother, my Pakistani father,

Ráadásul megértettem afgán anyámat és pakisztáni apámat,

not so religious but laid-back, fairly liberal.

akik nem annyira vallásosak, hanem lazák és meglehetősen liberálisak.

And of course, I could understand

De természetesen fehérek

and relate to the feelings of white people.

érzéseit is megértettem, és azonosultam azokkal is.

The white Norwegians of my country.

A fehér norvégokéval, akik honfitársaim.

You know, white, brown, whatever --

Tudják, fehér, barna, akármilyen --

I loved them all.

mindegyiküket szerettem.

I understood them all,

Mindenkit megértettem,

even if they didn't always understand each other;

még ha ők nem is mindig értették meg egymást,

they were all my people.

mind az én embereim voltak.

My father, though, was always really worried.

Az apám azonban mindig aggódott.

He kept saying that even with the best education,

Folyton azt hajtogatta, hogy még a legjobb taníttatással sem

I was not going to get a fair shake.

fogom elérni azt, ami megillet.

I would still face discrimination, according to him.

Még mindig diszkriminálnának, szerinte.

And that the only way to be accepted by white people

És az egyetlen módja, hogy a fehér emberek elfogadjanak,

would be to become famous.

ha híressé válok.

Now, mind you, he had this conversation with me when I was seven years old.

És, vegyék figyelembe, hogy ez a beszélgetés hétéves koromban zajlott.

So while I'm seven years old, he said,

Szóval amikor hét voltam, azt mondta:

"Look, so it's either got to be sports, or it's got to be music."

"Nézd, ez vagy a sport, vagy a zene lesz."

He didn't know anything about sports -- bless him -- so it was music.

Nem értett a sporthoz - Isten áldja meg- úgyhogy maradt a zene.

So when I was seven years old, he gathered all my toys, all my dolls,

Így amikor hét éves voltam, összegyűjtötte az összes játékomat, az összes babámat,

and he threw them all away.

és mindet kihajította.

In exchange he gave me a crappy little Casio keyboard and --

És cserébe adott egy gagyi kis Casio szintetizátort és --

(Laughter)

(Nevetés)

Yeah. And singing lessons.

Igen. És énekórákat vettem.

And he forced me, basically, to practice for hours and hours every single day.

És tulajdonképpen arra kényszerített, hogy minden nap órákat és órákat énekeljek.

Very quickly, he also had me performing for larger and larger audiences,

Hamarosan egyre nagyobb és nagyobb közönség előtt kellett szerepelnem,

and bizarrely, I became almost a kind of poster child

és bizarr módon, majdhogynem a norvég multikulturalizmus

for Norwegian multiculturalism.

kirakatarcává váltam.

I felt very proud, of course.

Persze nagyon büszke voltam magamra.

Because even the newspapers at this point

Mert ekkor még az újságok is

were starting to write nice things about brown people,

elkezdtek jó dolgokat írni a színesbőrű emberekről,

so I could feel that my superpower was growing.

így éreztem, hogy nő az erőm.

So when I was 12 years old, walking home from school,

Amikor 12 éves voltam, sétáltam haza az iskolából,

I took a little detour

tettem egy kis kitérőt

because I wanted to buy my favorite sweets called "salty feet."

mert akartam venni kedvenc édességemből a "sós talpak"-ból.

I know they sound kind of awful,

Tudom, elég szörnyen hangzik,

but I absolutely love them.

de én egyenesen imádtam őket.

They're basically these little salty licorice bits in the shape of feet.

Ezek tulajdonképpen kis talp-alakú sós édesgyökér falatok voltak.

And now that I say it out loud, I realize how terrible that sounds,

És csak most, hogy mesélek róla, veszem észre, hogy mennyire szörnyen is hangzik,

but be that as it may, I absolutely love them.

de akkor is imádom őket.

So on my way into the store,

Szóval a bolt felé tartva,

there was this grown white guy in the doorway blocking my way.

az ajtóban egy felnőtt fehér fickó elállta az utamat.

So I tried to walk around him, and as I did that, he stopped me

Megpróbáltam kikerülni, de ő megállított,

and he was staring at me,

elkezdett bámulni,

and he spit in my face, and he said,

az arcomba köpött, és ezt mondta:

"Get out of my way

"Menj az utamból

you little black bitch, you little Paki bitch,

te kis fekete kurva, te kis paki kurva,

go back home where you came from."

menj vissza oda, ahonnan jöttél."

I was absolutely horrified.

Teljesen megrémültem.

I was staring at him.

Csak néztem rá.

I was too afraid to wipe the spit off my face,

Féltem még a köpést is letörölni az arcomról,

even as it was mixing with my tears.

akkor is amikor a könnyeimmel keveredett.

I remember looking around, hoping that any minute now,

Emlékszem, ahogy körülnéztem, remélve hogy felbukkan

a grown-up is going to come and make this guy stop.

egy felnőtt, aki leállítja ezt a pasast. De ehelyett

But instead, people kept hurrying past me and pretended not to see me.

az emberek csak elsiettek mellettem, és úgy tettek, mintha nem látnának.

I was very confused because I was thinking, well,

Nagyon össze voltam zavarodva, és azt gondoltam,

"My white people, come on! Where are they? What's going on?

"Hé, fehérek, mi lesz? Hol vannak? Mi történik?

How come they're not coming and rescuing me?"

Miért nem jönnek, hogy megmentsenek?"

So, needless to say, I didn't buy the sweets.

Felesleges is mondanom, nem vettem cukorkát.

I just ran home as fast as I could.

Hazafutottam, olyan gyorsan, ahogy tudtam.

Things were still OK, though, I thought.

Minden rendben van - gondoltam.

As time went on, the more successful I became,

Ahogy telt az idő, ahogy egyre sikeresebb lettem,

I eventually started also attracting harassment from brown people.

kezdtem vonzani a színesbőrű emberek zaklatását is.

Some men in my parent's community felt that it was unacceptable

Néhány férfi a szüleim közösségében úgy gondolta, hogy egy nő számára

and dishonorable for a woman to be involved in music

elfogadhatatlan és becstelen a zenével foglalkozni

and to be so present in the media.

és a médiában szerepelni.

So very quickly, I was starting to become attacked at my own concerts.

Így nagyon hamar elkezdődtek a támadások a koncertjeimen.

I remember one of the concerts, I was onstage, I lean into the audience

Emlékszem, az egyik koncerten a színpadon voltam, lehajoltam a közönséghez,

and the last thing I see is a young brown face,

és az utolsó amit láttam, egy fiatal barna arc,

and the next thing I know is some sort of chemical is thrown in my eyes

és a következő pillanatban valamilyen vegyi anyagot szórtak a szemembe,

and I remember I couldn't really see and my eyes were watering

és emlékszem, hogy alig láttam, a szemeim könnyeztek,

but I kept singing anyway.

de folytattam az éneklést.

I was spit in the face in the streets of Oslo, this time by brown men.

Arconköptek Osló utcáin, most barna bőrű férfiak.

They even tried to kidnap me at one point.

Egyszer még el is akartak rabolni.

The death threats were endless.

A halálos fenyegetések vég nélküliek voltak.

I remember one older bearded guy stopped me in the street one time,

Emlékszem, egyszer egy idősebb szakállas férfi állított meg az utcán,

and he said, "The reason I hate you so much

és azt mondta: "Azért utállak annyira

is because you make our daughters think

mert miattad gondolják azt lányaink

they can do whatever they want."

hogy bármit megtehetnek."

A younger guy warned me to watch my back.

Egy fiatal fiú figyelmeztetett, vigyázzak mit csinálok.

He said music is un-Islamic and the job of whores,

Azt mondta, hogy a zene iszlámellenes és a kurvák munkája,

and if you keep this up, you are going to be raped

ha folytatod, meg fognak erőszakolni

and your stomach will be cut out so that another whore like you will not be born.

és kivágják a beleidet, hogy ne születhessen még egy ilyen kurva.

Again, I was so confused.

Megint teljesen összezavarodtam.

I couldn't understand what was going on.

Nem értettem, mi folyik körülöttem.

My brown people now starting to treat me like this -- how come?

Hogyhogy a saját barna embereim így kezelnek?

Instead of bridging the worlds, the two worlds,

Ahelyett, hogy áthidaltam volna a két világ közötti szakadékot,

I felt like I was falling between my two worlds.

a két világ közé zuhantam.

I suppose, for me, spit was kryptonite.

Azt hiszem a köpés volt számomra a kriptonit.

So by the time I was 17 years old,

Mire 17 éves lettem,

the death threats were endless, and the harassment was constant.

a fenyegetések vég nélkülivé, a zaklatás állandóvá vált.

It got so bad, at one point my mother sat me down and said,

Olyan szörnyű volt, hogy anyám leültetett és azt mondta,

"Look, we can no longer protect you, we can no longer keep you safe,

"Nézd, mi nem tudunk többé megvédeni, nem tudunk biztonságban tartani,

so you're going to have to go."

el kell menned."

So I bought a one-way ticket to London, I packed my suitcase and I left.

Úgyhogy vettem egy jegyet Londonba, összepakoltam és elutaztam.

My biggest heartbreak at that point was that nobody said anything.

A legszívbemarkolóbb az volt, hogy senki nem mondott semmit.

I had a very public exit from Norway.

A távozásom Norvégiából nagyon publikus volt.

My brown people, my white people -- nobody said anything.

Sem a barnák, sem a fehérek -- senki nem mondott semmit.

Nobody said, "Hold on, this is wrong.

Senki sem mondta, "Várjunk, ez nem helyes.

Support this girl, protect this girl, because she is one of us."

Támogassuk ezt a lányt, védjük meg, hiszen közülünk való."

Nobody said that.

Senki nem mondott ilyesmit.

Instead, I felt like -- you know at the airport,

Ehelyett, úgy éreztem magam -- tudod, a reptéren,

on the baggage carousel you have these different suitcases

a poggyászkiadásnál ott van a sok különböző bőrönd

going around and around,

mennek körbe-körbe,

and there's always that one suitcase left at the end,

és mindig marad egy a legvégén,

the one that nobody wants, the one that nobody comes to claim.

amelyik senkinek sem kell, senki sem tart rá igényt.

I felt like that.

Na, így éreztem magam.

I'd never felt so alone. I'd never felt so lost.

Sosem éreztem magam ilyen egyedül, ilyen elveszettnek.

So, after coming to London, I did eventually resume my music career.

Miután Londonba jöttem, újraindítottam a zenei karrieremet.

Different place, but unfortunately the same old story.

A hely új volt, de sajnos a sztori ugyanaz.

I remember a message sent to me saying that I was going to be killed

Emlékszem az üzenetre, amit kaptam arról, hogy meg fognak ölni

and that rivers of blood were going to flow

és hogy a vérem patakokban fog folyni

and that I was going to be raped many times before I died.

és hogy hányszor fognak megerőszakolni, mielőtt meghalok.

By this point, I have to say,

Ekkor, azt kell mondjam,

I was actually getting used to messages like this,

igazából már hozzászoktam az ilyen üzenetekhez,

but what became different was that now they started threatening my family.

de ami most más volt, hogy elkezdték a családomat is fenyegetni.

So once again, I packed my suitcase, I left music and I moved to the US.

Úgyhogy ismét összepakoltam, abbahagytam a zenélést és az USA-ba költöztem.

I'd had enough.

Elegem volt.

I didn't want to have anything to do with this anymore.

Nem akartam többé ezzel foglalkozni.

And I was certainly not going to be killed for something

És nem akartam megöletni magam valamiért, ami

that wasn't even my dream -- it was my father's choice.

mégcsak nem is az én álmom volt -- hanem apám választása.

So I kind of got lost.

El voltam veszve.

I kind of fell apart.

és kicsit szétestem.

But I decided that what I wanted to do

De rájöttem, hogy amit tenni akarok,

is spend the next however many years of my life

az, hogy életem elkövetkező valahány évét azzal akarom tölteni,

supporting young people

hogy fiatalokat támogatok,

and to try to be there in some small way,

és ott legyek számukra valahogy,

whatever way that I could.

bárhogy, ahogy tudok.

I started volunteering for various organizations

Önkénteskedni kezdtem különböző szervezeteknél,

that were working with young Muslims inside of Europe.

akik fiatal muszlimokkal foglalkoztak Európában.

And, to my surprise, what I found was

És meglepetésemre, amit találtam,

so many of these young people were suffering and struggling.

a rengeteg fiatal volt, aki szenvedett és küzdött.

They were facing so many problems with their families and their communities

Annyi problémával szembesültek családjukban és közösségükben,

who seemed to care more about their honor and their reputation

akik jobban törődtek a becsületükkel és jó hírükkel,

than the happiness and the lives of their own kids.

mint a saját gyermekeik boldogságával és életével.

I started feeling like maybe I wasn't so alone, maybe I wasn't so weird.

Kezdtem úgy érezni, hogy talán mégsem voltam olyan egyedül vagy olyan furcsa.

Maybe there are more of my people out there.

Lehet, hogy sok hasonló ember van a világon.

The thing is, what most people don't understand

A lényeg, amit a legtöbb ember nem ért meg,

is that there are so many of us growing up in Europe

hogy annyian nőnek fel közülünk Európában,

who are not free to be ourselves.

akik nem lehetnek önmaguk. Nem engedik,

We're not allowed to be who we are.

hogy azok legyünk, akik vagyunk.

We are not free to marry

Nem házasodhatunk szabadon,

or to be in relationships with people that we choose.

vagy nem lehetünk azzal, akit választunk magunknak.

We can't even pick our own career.

Pályát sem választhatunk szabadon.

This is the norm in the Muslim heartlands of Europe.

Ezek a normák Európa muzulmán részein.

Even in the freest societies in the world, we're not free.

Még a világ legszabadabb közösségeiben sem vagyunk szabadok.

Our lives, our dreams, our future does not belong to us,

Életünk, álmaink, a jövőnk nem a sajátunk,

it belongs to our parents and their community.

hanem a szüleinké és a közösségüké.

I found endless stories of young people

Vége nincs a történeteknek az olyan fiatalokról,

who are lost to all of us,

akik mindannyiunk számára elvesztek,

who are invisible to all of us

akik láthatatlanok számunkra,

but who are suffering, and they are suffering alone.

akik szenvednek, és egyedül vannak a szenvedéseikkel.

Kids we are losing to forced marriages, to honor-based violence and abuse.

Gyerekeket vesztünk el kényszerházasságok, becsületbeli erőszak és zaklatás miatt.

Eventually, I realized after several years of working with these young people,

Miután évekig dolgoztam ezekkel a fiatalokkal, végül rájöttem,

that I will not be able to keep running.

hogy ezt így nem tudom folytatni.

I can't spend the rest of my life being scared and hiding

Nem tölthetem az életem hátralevő részét félelemben és rejtőzködve

and that I'm actually going to have to do something.

és hogy valamit tennem kell.

And I also realized that my silence, our silence,

És arra is rájöttem, hogy a hallgatásom,

allows abuse like this to continue.

a hallgatásunk teszi lehetővé, hogy az erőszak folytatódjon.

So I decided that I wanted to put my childhood superpower to some use

Ezért úgy döntöttem, hogy gyerekkori szuperképességeimet végre felhasználom,

by trying to make people on the different sides of these issues understand

hogy segítsek megérteni, milyen egy fiatalnak,

what it's like to be a young person stuck between your family and your country.

aki a családja és az országa közötti szorítóba került.

So I started making films, and I started telling these stories.

Ezért kezdtem el filmeket forgatni és elmondani történeteiket.

And I also wanted people to understand the deadly consequences of us

Az is célom volt, hogy megértessem az emberekkel annak végzetes következményeit,

not taking these problems seriously.

ha nem veszik komolyan ezeket.

So the first film I made was about Banaz.

Az első filmem Banazról szólt.

She was a 17-year-old Kurdish girl in London.

Ő egy 17 éves londoni kurd lány volt.

She was obedient, she did whatever her parents wanted.

Engedelmes volt, megtett mindent, amit a szülei kívántak.

She tried to do everything right.

Mindent megpróbált jól csinálni.

She married some guy that her parents chose for her,

Összeházasodott egy fiúval, akit a szülei választottak,

even though he beat and raped her constantly.

mégha az folyton verte és erőszakolta is.

And when she tried to go to her family for help, they said,

És amikor a családjához fordult segítségért, azt mondták,

"Well, you got to go back and be a better wife."

"Nos, menj vissza hozzá és legyél jobb feleség."

Because they didn't want a divorced daughter on their hands

Csak mert nem akartak egy elvált lányt,

because, of course, that would bring dishonor on the family.

mert az becstelenséget hoz a családra.

She was beaten so badly her ears would bleed,

Annyira megverték, hogy vérzett a füle.

and when she finally left and she found a young man that she chose

Végül elmenekült, és talált egy fiatal férfit, akit ő választott,

and she fell in love with,

és akibe beleszeretett.

the community and the family found out

De a közösség és a családja rájött,

and she disappeared.

ő pedig eltűnt.

She was found three months later.

Három hónap múlva találták meg.

She'd been stuffed into a suitcase and buried underneath the house.

Egy bőröndben, a ház alatt elásva.

She had been strangled, she had been beaten to death

Összekötözte és halálra verte

by three men, three cousins, on the orders of her father and uncle.

három férfi, három unokatestvér, apjuk és nagybátyjuk parancsára.

The added tragedy of Banaz's story

Ami még szörnyűbb Banaz történetében,

is that she had gone to the police in England five times asking for help,

hogy ötször fordult segítségért a rendőrséghez Angliában,

telling them that she was going to be killed by her family.

elmondva, hogy a családja meg fogja ölni.

The police didn't believe her so they didn't do anything.

A rendőrök nem hittek neki, ezért nem tettek semmit.

And the problem with this

És a gond ezzel az,

is that not only are so many of our kids facing these problems

hogy nem elég, hogy gyermekeink közül sokan szembesülnek ilyen problémákkal

within their families and within their families' communities,

családjukban és családjuk közösségében,

but they're also meeting misunderstandings

de ráadásul még meg nem értés és apátia

and apathy in the countries that they grow up in.

fogadja őket az országban, ahol felnőttek.

When their own families betray them, they look to the rest of us,

Amikor a saját családjuk cserbenhagyja őket, a többiekhez fordulnak,

and when we don't understand,

és ha mi nem értjük meg őket,

we lose them.

elveszítjük őket.

So while I was making this film, several people said to me,

Amíg ezt a filmet forgattam, sokan mondták,

"Well, Deeyah, you know, this is just their culture,

"Nézd, Deeyah, tudod nekik ilyen a kultúrájuk,

this is just what those people do to their kids

ők így bánnak a gyerekeikkel,

and we can't really interfere."

mi nem tudunk beleavatkozni."

I can assure you being murdered is not my culture.

Megnyugtatom önöket: Az, hogy meggyilkolnak, nem a kultúránk része.

You know?

Tudták?

And surely people who look like me,

És azokat akik úgy néznek ki,

young women who come from backgrounds like me,

mint én, a fiatal nőket hozzám hasonló háttérrel,

should be subject to the same rights, the same protections

ugyanazok a jogok kellene, hogy megillessék és ugyanolyan védelem,

as anybody else in our country, why not?

mint bárki mást az országban, vagy talán nem?

So, for my next film, I wanted to try and understand

Így a következő filmemmel meg akartam próbálni megérteni,

why some of our young Muslim kids in Europe

hogy az Európában élő muzulmán fiatalok közül miért vonz néhányat

are drawn to extremism and violence.

a szélsőségesség és erőszak.

But with that topic,

De a téma kapcsán

I also recognized that I was going to have to face my worst fear:

rájöttem, hogy szembe kell néznem a legnagyobb félelmemmel is:

the brown men with beards.

a szakállas barnabőrű férfiakkal.

The same men, or similar men,

Ugyanolyan, vagy hasonló férfiakkal,

to the ones that have hounded me for most of my life.

mint akik életem legnagyobb részében üldöztek.

Men that I've been afraid of most of my life.

Férfiakkal, akiktől egész életemben rettegtem.

Men that I've also deeply disliked,

Olyan férfiakkal, akiket mélyen elítéltem

for many, many years.

hosszú-hosszú éveken át.

So I spent the next two years interviewing convicted terrorists,

Így a következő két évet azzal töltöttem, hogy elítélt terroristákat interjúvoltam,

jihadis and former extremists.

dzsihadistákat és volt szélsőségeseket.

What I already knew, what was very obvious already,

Amit eddig is tudtam, ami mindig is teljesen világos volt,

was that religion, politics, Europe's colonial baggage,

hogy a vallás, politika, Európa gyarmatosító múltja,

also Western foreign policy failures of recent years,

a Nyugat jelen külpolitikai kudarcai

were all a part of the picture.

mind beletartoznak a képbe.

But what I was more interested in finding out was what are the human,

De ami jobban érdekelt, rá akartam jönni, hogy milyen emberi,

what are the personal reasons

milyen személyes indokok miatt

why some of our young people are susceptible to groups like this.

válnak a fiatalok fogékonnyá a hasonló csoportosulások iránt.

And what really surprised me was that I found wounded human beings.

És ami a legjobban meglepett, hogy sérült emberi lényeket találtam.

Instead of the monsters that I was looking for,

A szörnyetegek helyett, akiket kerestem, akiket

that I was hoping to find --

reméltem, hogy találok --

quite frankly because it would have been very satisfying --

őszintén, mert az nagyon kielégítő lett volna --

I found broken people.

megtört embereket találtam.

Just like Banaz,

Pont, mint Banaz,

I found that these young men were torn apart

láttam, ahogy ezeket a fiatal embereket tönkretette,

from trying to bridge the gaps

ahogy próbálták áthidalni a szakadékot

between their families and the countries that they were born in.

a családjuk és anyaországuk között.

And what I also learned is that extremist groups, terrorist groups

És amit még megtanultam, hogy a szélsőséges és terrorista csoportok

are taking advantage of these feelings of our young people

kihasználják a fiatalok eféle érzéseit

and channeling that -- cynically -- channeling that toward violence.

és - cinikus módon- az erőszak felé terelik őket.

"Come to us," they say.

"Gyere hozzánk" - mondják.

"Reject both sides, your family and your country

"Utasítsd el mindkét oldalt, a családodat és a hazádat,

because they reject you.

mert ők is elutasítanak téged.

For your family, their honor is more important than you

A családodnak fontosabb a becsülete, mint te

and for your country,

és az országodnak

a real Norwegian, Brit or a French person will always be white and never you."

egy igazi norvég, brit vagy francia mindig fehér lesz, de te sosem."

They're also promising our young people the things that they crave:

Olyanokat ígérnek fiataljainknak, amik után sóvárognak:

significance, heroism, a sense of belonging and purpose,

elismertséget, hősiességet, a valahova tartozás érzését, célt,

a community that loves and accepts them.

egy közösséget, ahol szeretik és elfogadják őket.

They make the powerless feel powerful.

A gyengék erősnek érezhetik magukat.

The invisible and the silent are finally seen and heard.

Akik észrevétlenek és csendesek voltak, azokat végre meglátják és meghallgatják.

This is what they're doing for our young people.

Ezt nyújtják fiataljainknak.

Why are these groups doing this for our young people and not us?

Miért fiataljainkkal teszik ezt, és miért nem velünk?

The thing is,

Nem próbálok mentséget

I'm not trying to justify

vagy kifogást

or excuse any of the violence.

keresni az erőszakra.

What I am trying to say is that we have to understand

Azt próbálom elmondani, hogy meg kell értenünk,

why some of our young people are attracted to this.

miért vonz ez néhányat fiataljaink közül.

I would like to also show you, actually --

Igazából meg szeretném önöknek mutatni

these are childhood photos of some of the guys in the film.

ezeket a gyerekkori képeket a filmben szereplő férfiakról.

What really struck me is that so many of them --

Ami különösen megérintett, hogy annyiaknak közülük --

I never would have thought this --

sosem gondoltam volna --

but so many of them have absent or abusive fathers.

nagyon sokuknak nem volt apjuk, vagy bántalmazta őket.

And several of these young guys

És számos fiatal fiú

ended up finding caring and compassionate father figures

talált végül egy törődő és kedves apafigurára

within these extremist groups.

ezekben a radikális csoportokban.

I also found men brutalized by racist violence,

Találtam olyanokat is, akikből a rasszista erőszak váltotta ki a brutalitást,

but who found a way to stop feeling like victims

csak úgy nem érezték magukat áldozatnak,

by becoming violent themselves.

hogy végül ők is erőszakossá váltak.

In fact, I found something, to my horror, that I recognized.

Rémülten fedeztem fel, hogy amit találtam, ismerős:

I found the same feelings that I felt as a 17-year-old as I fled from Norway.

Azokat az érzéseket, amiket én éreztem, amikor 17 évesen elmenekültem Norvégiából.

The same confusion, the same sorrow,

Ugyanazt a zavarodottságot, ugyanazt a szomorúságot,

the same feeling of being betrayed

az elárultságnak ugyanazt az érzését,

and not belonging to anyone.

a senkihez nem tartozást.

The same feeling of being lost and torn between cultures.

Ugyanazt az elhagyatottságot és őrlődést a kultúrák között.

Having said that, I did not choose destruction,

Viszont én nem a pusztítást választottam,

I chose to pick up a camera instead of a gun.

a kamerámhoz nyúltam fegyver helyett.

And the reason I did that is because of my superpower.

És ezt a szupererőm miatt tettem.

I could see that understanding is the answer, instead of violence.

Én láttam, hogy a válasz a megértés, nem az erőszak.

Seeing human beings

Az emberi lényeket látni

with all their virtues and all their flaws

összes erényükkel és hibáikkal,

instead of continuing the caricatures:

ahelyett, hogy folytatnánk a leegyszerűsítést

the us and them, the villains and victims.

gazemberekre és áldozatokra - rájuk és miránk.

I'd also finally come to terms with the fact

Végül arra jutottam,

that my two cultures didn't have to be on a collision course

hogy a két kultúrám nem kell, hogy egy ütközőpont legyen

but instead became a space where I found my own voice.

hanem egy olyan rés lehet, ahol megtalálhatom a saját hangomat.

I stopped feeling like I had to pick a side,

Nem éreztem többé, hogy állást kell foglalnom,

but this took me many, many years.

és ez sok-sok évembe került.

There are so many of our young people today

Annyi fiatal küzd ma

who are struggling with these same issues,

ugyanazokkal a problémákkal,

and they're struggling with this alone.

és egyedül kell küzdeniük.

And this leaves them open like wounds.

Emiatt nyitottak, mint egy seb.

And for some, the worldview of radical Islam

Néhányuknak a radikális iszlám által nyújtott világkép

becomes the infection that festers in these open wounds.

elfertőzi ezeket a sebeket.

There's an African proverb that says,

Van egy afrikai szólás, ami így hangzik:

"If the young are not initiated into the village,

"Ha a fiatalokat nem vonják be a falu életébe,

they will burn it down just to feel its warmth."

felégetik majd, csak hogy érezzék a melegét."

I would like to ask --

Itt megkérdezném --

to Muslim parents and Muslim communities,

a muszlim szülőket és muszlim közösségeket:

will you love and care for your children

Feltételek nélkül fogjátok szeretni

without forcing them to meet your expectations?

és gondozni gyermekeiteket?

Can you choose them instead of your honor?

Tudjátok őket választani a becsületetek helyett?

Can you understand why they're so angry and alienated

Meg tudjátok érteni, miért olyan mérgesek, miért idegenednek el,

when you put your honor before their happiness?

amikor a becsületeteket eléjük helyezitek?

Can you try to be a friend to your child

Meg tudjátok próbálni, hogy gyerekeitek barátja legyetek,

so that they can trust you

hogy megbízhassanak bennetek,

and want to share with you their experiences,

hogy veletek akarják megosztani tapasztalataikat,

rather than having to seek it somewhere else?

ahelyett, hogy máshova kelljen menekülniük?

And to our young people tempted by extremism,

És azoknak a gyermekeknek, akiket csábít a szélsőség,

can you acknowledge that your rage is fueled by pain?

segítetek felismerni, hogy az a dühöt és a szenvedést táplálja?

Will you find the strength to resist those cynical old men

Összeszeditek az erőtöket, hogy szembeszálljatok a cinikus öregekkel,

who want to use your blood for their own profits?

akik a ti véreteket a saját hasznukra akarják fordítani?

Can you find a way to live?

Utat engedtek az életnek?

Can you see that the sweetest revenge

Meglátjátok, hogy úgy vehettek édes elégtételt,

is for you to live a happy, full and free life?

ha egy boldog, teljes és szabad életet éltek?

A life defined by you and nobody else.

Egy életet, amit csak ti, és senki más nem határoz meg.

Why do you want to become just another dead Muslim kid?

Miért akartok egy újabb halott muszlim gyermekké válni?

And for the rest of us, when will we start listening to our young people?

És mi, a többiek, mikor fogunk odafigyelni a fiatalokra?

How can we support them

Hogyan támogathatjuk őket,

in redirecting their pain into something more constructive?

hogy fájdalmukban ne romboljanak, hanem építsenek?

They think we don't like them.

Azt hiszik, nem szeretjük őket.

They think we don't care what happens to them.

Azt hiszik, nem érdekel minket mi történik velük.

They think we don't accept them.

Azt hiszik, nem fogadjuk el őket.

Can we find a way to make them feel differently?

Megtaláljuk vajon a módját, hogy máshogy érezhessenek?

What will it take for us to see them and notice them

Mibe kerül nekünk, hogy észrevegyük őket,

before they become either the victims or the perpetrators of violence?

mielőtt erőszak áldozatává vagy elkövetőjévé válnak?

Can we make ourselves care about them and consider them to be our own?

Sikerül vajon törődnünk velük, és a mieinknek tekintenünk őket?

And not just be outraged when the victims of violence look like ourselves?

Hogy nem csak akkor háborodunk fel, amikor az erőszak áldozata úgy néz ki, mint mi?

Can we find a way to reject hatred and heal the divisions between us?

Vissza tudjuk utasítani a gyűlöletet, hogy áthidaljuk a köztünk lévő viszályokat?

The thing is we cannot afford to give up on each other or on our kids,

Az a helyzet, hogy nem mondhatunk le egymásról vagy gyermekeinkről

even if they've given up on us.

akkor sem, ha ők elfordulnak tőlünk.

We are all in this together.

Ez közös felelősségünk.

And in the long term, revenge and violence will not work against extremists.

És hosszú távon a bosszú és az erőszak nem működik a szélsőségesek ellen.

Terrorists want us to huddle in our houses in fear,

A terroristák azt akarják, hogy a házunkban bujkáljunk félelmünkben,

closing our doors and our hearts.

bezárva az ajtót és szívünket.

They want us to tear open more wounds in our societies

Még több sebet akarnak feltépni a társadalmainkban

so that they can use them to spread their infection more widely.

hogy azokon keresztül még szélesebb körben terjeszthessék a fertőzést.

They want us to become like them:

Azt akarják, hogy olyanok legyünk, mint ők:

intolerant, hateful and cruel.

intoleránsak, gyűlölködőek és kegyetlenek.

The day after the Paris attacks,

A párizsi merényletek másnapján,

a friend of mine sent this photo of her daughter.

az egyik barátom ezt a képet küldte a lányáról.

This is a white girl and an Arab girl.

Ez itt egy fehér lány és egy arab lány.

They're best friends.

Legjobb barátok.

This image is the kryptonite for extremists.

Ez a kép a kriptonit a radikálisok számára.

These two little girls with their superpowers

Ez a két kislány a szupererejével

are showing the way forward

megmutatja az előre vezető utat

towards a society that we need to build together,

egy olyan társadalom felé, amit együtt kell felépítenünk,

a society that includes and supports,

egy olyan felé, ami befogadja és támogatja,

rather than rejects our kids.

nem pedig visszautasítja gyermekeinket.

Thank you for listening.

Köszönöm,hogy meghallgattak.

(Applause)

(Taps)