Barat Ali Batoor: My desperate journey with a human smuggler

Fordító: Zsuzsanna Dan Lektor: Orsi Mance

I am a Hazara,

Hazara vagyok,

and the homeland of my people is Afghanistan.

a népem hazája Afganisztán.

Like hundreds of thousands of other Hazara kids,

Több százezer más hazara gyermekhez hasonlóan

I was born in exile.

én magam is száműzetésben születtem.

The ongoing persecution and operation against the Hazaras

A folyamatos üldözés és a hazarák elleni műveletek

forced my parents to leave Afghanistan.

arra kényszerítették a szüleimet, hogy elhagyják Afganisztánt.

This persecution has had a long history going back to the late 1800s,

Ez az üldözés már régóta folyik, az 1800-as évek vége felé kezdődött,

and the rule of King Abdur Rahman.

Abdur Rahman király uralma idején.

He killed 63 percent of the Hazara population.

A király a hazara népesség 63 százalékát kiirtotta.

He built minarets with their heads.

Minareteket építtetett a fejükből.

Many Hazaras were sold into slavery,

Sok hazarát rabszolgának adtak el,

and many others fled the country for neighboring Iran and Pakistan.

míg mások elmenekültek a szomszédos Iránba és Pakisztánba.

My parents also fled to Pakistan,

A szüleim is Pakisztánba menekültek,

and settled in Quetta, where I was born.

és Kvettában telepedtek le - itt születtem én.

After the September 11 attack on the Twin Towers,

Az Ikertornyok elleni, szeptember 11-i támadás után

I got a chance to go to Afghanistan

lehetőségem nyílt külföldi újságírókkal,

for the first time, with foreign journalists.

életemben először Afganisztánba látogatni.

I was only 18, and I got a job working as an interpreter.

Csupán 18 éves voltam, és tolmácsként kaptam munkát.

After four years,

Négy év elteltével

I felt it was safe enough to move to Afghanistan permanently,

biztonságban éreztem magam annyira, hogy végleg Afganisztánba költözzek.

and I was working there as a documentary photographer,

Dokumentarista fotós lettem,

and I worked on many stories.

és sok témán dolgoztam.

One of the most important stories that I did

Az egyik legfontosabb munkám

was the dancing boys of Afghanistan.

az afganisztáni táncoló fiúkról szólt.

It is a tragic story about an appalling tradition.

Ez egy tragikus történet egy szörnyű hagyományról.

It involves young kids dancing for warlords

Fiatal gyermekekről szól, akik haduraknak és

and powerful men in the society.

a társadalom vezető embereinek táncoltak.

These boys are often abducted or bought from their poor parents,

Ezeket a fiúkat gyakran elrabolják vagy megveszik őket szegény családjuktól,

and they are put to work as sex slaves.

és szexrabszolgákként dolgoztatják.

This is Shukur.

Ő Shukur.

He was kidnapped from Kabul by a warlord.

Egy hadúr rabolta el Kabulból.

He was taken to another province,

Elvitték egy másik tartományba,

where he was forced to work as a sex slave for the warlord and his friends.

és kényszerítettek, hogy szexrabszolgaként dolgozzon a hadúrnak és barátainak.

When this story was published in the Washington Post,

Amikor ezt a történetet a Washington Post publikálta,

I started receiving death threats,

halálos fenyegetéseket kezdtem kapni,

and I was forced to leave Afghanistan,

és el kellett hagynom Afganisztánt,

as my parents were.

ahogy hajdanán a a szüleimnek is.

Along with my family, I returned back to Quetta.

A családommal visszatértem Kvettába.

The situation in Quetta had changed dramatically since I left in 2005.

Amióta 2005-ben elmentem, Kvettában radikálisan megváltozott a helyzet.

Once a peaceful haven for the Hazaras,

Ami egykor békés menedék volt a hazarák számára,

it had now turned into the most dangerous city in Pakistan.

most Pakisztán legveszélyesebb városává vált.

Hazaras are confined into two small areas,

A hazarák élettere két kis területre korlátozódik,

and they are marginalized socially, educationally, and financially.

és a sorsuk társadalmi és oktatási kirekesztettség, büntetettség.

This is Nadir.

Ő Nadir.

I had known him since my childhood.

Gyerekkorom óta ismertem.

He was injured when his van was ambushed by terrorists in Quetta.

Megsebesült, amikor a teherautóján utazva Kvettában terroristák ütöttek rajta.

He later died of his injuries.

Később belehalt a sérüléseibe.

Around 1,600 Hazara members

A különféle támadások során

had been killed in various attacks,

körülbelül 1600 hazara vesztette életét,

and around 3,000 of them were injured,

körülbelül 3000-en sebesültek meg,

and many of them permanently disabled.

és sokan véglegesen nyomorékká váltak.

The attacks on the Hazara community would only get worse,

A Hazara közösségre mért támadások csak rosszabbodtak,

so it was not surprising that many wanted to flee.

így nem meglepő, hogy sokan el akartak menekülni.

After Afghanistan, Iran, Pakistan,

Afganisztán, Irán és Pakisztán után

Australia is home to the fourth largest population of Hazaras in the world.

Ausztrália ad otthont a világ negyedik legnagyobb hazara közösségének.

When it came time to leave Pakistan,

Amikor eljött az idő, hogy elhagyjuk Pakisztánt,

Australia seemed the obvious choice.

Ausztrália tűnt a logikus választásnak.

Financially, only one of us could leave,

Anyagi okok miatt csak egyikünk mehetett,

and it was decided that I would go,

és úgy döntöttünk, hogy én megyek -

in the hope that if I arrived at my destination safely,

abban a reményben, hogy ha majd biztonságban megérkezem,

I could work to get the rest of my family to join me later.

azért fogok dolgozni, hogy a családom is utánam jöhessen a későbbiekben.

We all knew about the risks,

Mindenki tudta a kockázatokat,

and how terrifying the journey is,

és hogy milyen rémisztő ez az utazás.

and I met many people who lost loved ones at sea.

Sok olyan emberrel találkoztam már, aki elvesztette szeretteit a tengeren.

It was a desperate decision to take, to leave everything behind,

Kétségbeesett döntés volt mindent magam mögött hagyni -

and no one makes this decision easily.

ilyet senki nem hoz könnyedén.

If I had been able to simply fly to Australia,

Ha egyszerűen repülőre tudtam volna ülni,

it would have taken me less than 24 hours.

az út kevesebb mint 24 órámba került volna.

But getting a visa was impossible.

De vízumot szerezni lehetetlenség volt.

My journey was much longer,

Így az utam sokkal tovább tartott,

much more complicated,

jóval bonyolultabb volt,

and certainly more dangerous,

és nyilván sokkal veszélyesebb is.

traveling to Thailand by air,

Thaiföldre utaztam repülővel,

and then by road and boat to Malaysia and into Indonesia,

onnan szárazföldön, majd csónakkal tovább Malajziába és Indonéziába,

paying people and smugglers all the way

és útközben embereket és csempészeket kellett lefizetnem.

and spending a lot of time hiding

Rengeteg időt töltöttem bujkálással

and a lot of time in fear of being caught.

és rettegtem, hogy elkaphatnak.

In Indonesia, I joined a group of seven asylum seekers.

Indonéziában csatlakoztam egy héttagú menedékkérő csoporthoz.

We all shared a bedroom

Mindannyian egy szobában aludtunk

in a town outside of Jakarta called Bogor.

egy Bogor nevű kisvárosban, Jakarta mellett.

After spending a week in Bogor,

Miután egy hetet töltöttünk Bogorban,

three of my roommates left for the perilous journey,

a szobatársaim közül hárman veszedelmes útra indultak.

and we got the news two days later

Két nappal később megkaptuk a híreket,

that a distressed boat sank in the sea en route to Christmas Island.

hogy egy hajó elsüllyedt a tengeren, útban a Karácsony-sziget felé.

We found out that our three roommates -- Nawroz, Jaffar and Shabbir --

Kiderült, hogy a három szobatársunk - Nawroz, Jaffar és Shabbir -

were also among those.

az utasok között volt.

Only Jaffar was rescued.

Csak Jaffart mentették meg.

Shabbir and Nawroz were never seen again.

Shabbir és Nawroz soha nem került elő.

It made me think,

Elgondolkodtam:

am I doing the right thing?

vajon helyesen cselekszem?

I concluded I really had no other choice but to go on.

Rájöttem, hogy nincs más választásom, mint hogy folytatom, amit elkezdtem.

A few weeks later, we got the call from the people smuggler

Néhány héttel később felhívott minket az embercsempész,

to alert us that the boat is ready for us to commence our sea journey.

és szólt, hogy a hajó készen áll a tengeri utazásunkra.

Taken in the night towards the main vessel

Éjszaka motorcsónakkal vittek bennünket

on a motorboat,

a főhajóhoz.

we boarded an old fishing boat that was already overloaded.

Felszálltunk egy régi halászhajóra, ami már amúgy is tele volt.

There were 93 of us,

93-an voltunk,

and we were all below deck.

és mind a fedélzet alatt húzódtunk meg.

No one was allowed up on the top.

Senkinek sem volt szabad fölmennie.

We all paid 6,000 dollars each

6000 dollárt fizettünk fejenként

for this part of the trip.

az utazás ezen részéért.

The first night and day went smoothly,

Az első éjszaka és nap simán ment,

but by the second night, the weather turned.

de a második éjszakára elromlott az idő.

Waves tossed the boat around, and the timbers groaned.

Hullámok dobálták a hajót, és nyikorogtak a hajógerendák.

People below deck were crying, praying, recalling their loved ones.

Az emberek a fedélzet alatt sírtak, imádkoztak, szeretteikre emlékeztek.

They were screaming.

Sikoltoztak.

It was a terrible moment.

Rettenetes pillanat volt.

It was like a scene from doomsday,

Olyan volt, mint az Ítélet napja,

or maybe like one of those scenes from those Hollywood movies

vagy talán mint egy olyan jelenet a hollywoodi filmekből,

that shows that everything is breaking apart

ahol minden darabokra törik,

and the world is just ending.

és a világ éppen véget ér.

It was happening to us for real.

De ez nekünk valóság volt.

We didn't have any hope.

Nem volt semmi reményünk.

Our boat was floating like a matchbox on the water

A hajónk, mint egy gyufásdoboz, sodródott a tengeren

without any control.

nem volt, aki irányítsa.

The waves were much higher than our boat,

A hullámok sokkal magasabbak voltak, mint a hajónk,

and the water poured in faster than the motor pumps could take it out.

és a víz gyorsabban ömlött be, mint ahogy a szivattyúk ki tudták volna nyomni.

We all lost hope.

Elvesztettük minden reményünket.

We thought, this is the end.

Gondoltuk, ez a vég.

We were watching our deaths,

Néztük a halálunkat,

and I was documenting it.

én pedig dokumentáltam.

The captain told us

A kapitány szólt,

that we are not going to make it,

hogy nem fogjuk tudni megtenni az utat,

we have to turn back the boat.

és vissza kell fordítanunk a hajót.

We went on the deck

Felmentünk a fedélzetre

and turned our torches on and off

és ki-be kapcsoltuk az elemlámpáinkat,

to attract the attention of any passing boat.

hogy magunkra vonjuk bármilyen, közelben elhaladó hajó figyelmét.

We kept trying to attract their attention by waving our life jackets and whistling.

Mentőmellényeinkkel integetve és fütyülve tovább próbálkoztunk.

Eventually, we made it to a small island.

Végül egy kis szigeten kötöttünk ki.

Our boat crashing onto the rocks,

A hajónk nekicsapódott a köveknek,

I slipped into the water

belecsúsztam a vízbe,

and destroyed my camera, whatever I had documented.

és tönkrement a kamerám és minden, amit megörökítettem.

But luckily, the memory card survived.

De szerencsére a memóriakártya megmaradt.

It was a thick forest.

Sűrű volt az erdő.

We all split up into many groups as we argued over what to do next.

Csoportokra oszoltunk, mivel vita támadt arról, hogy mit tegyünk ezután.

We were all scared and confused.

Mindenki félt és össze volt zavarodva.

Then, after spending the night on the beach,

Aztán, miután egy éjszakát a parton töltöttünk,

we found a jetty and coconuts.

találtunk egy mólót, és kókuszdiókat is.

We hailed a boat from a nearby resort,

Odahívtunk egy közeli üdülőhelyhez tartozó hajót,

and then were quickly handed over to Indonesian water police.

ők aztán gyorsan át is adtak minket az indonéziai vízi rendőrségnek.

At Serang Detention Center,

A serangi fogolyközpontban

an immigration officer came and furtively strip-searched us.

egy bevándorlási tiszt titokban megmotozott minket.

He took our mobile, my $300 cash,

Elvette a mobilunkat, 300 dollár készpénzemet,

our shoes that we should not be able to escape,

és a cipőinket, hogy ne tudjunk megszökni.

but we kept watching the guards, checking their movements,

De mi figyeltük az őröket, a mozgásukat,

and around 4 a.m. when they sat around a fire,

és hajnali 4 óra felé, amikor a tűz köré ültek,

we removed two glass layers from an outside facing window

eltávolítottunk két üvegréteget egy kifele néző ablakról,

and slipped through.

és átbújtunk rajta.

We climbed a tree next to an outer wall that was topped with the shards of glass.

Fára másztunk egy külső fal mellett - a teteje üvegszilánkokkal volt teleszórva.

We put the pillow on that

Rátettünk egy párnát

and wrapped our forearms with bedsheets

és alkarunkat lepedőkkel kötöttük be.

and climbed the wall,

Átmásztunk a falon,

and we ran away with bare feet.

és mezítláb megszöktünk.

I was free,

Szabad voltam,

with an uncertain future,

előttem egy bizonytalan jövővel,

no money.

pénztelenül.

The only thing I had was the memory card with the pictures and footage.

Csak a képeket és felvételeket tartalmazó memóriakártyám maradt meg.

When my documentary was aired on SBS Dateline,

Amikor a dokumentumfilmemet levetítették az SBS Dateline-on,

many of my friends came to know about my situation,

sok barátom megismerte a helyzetemet,

and they tried to help me.

és megpróbáltak segíteni rajtam.

They did not allow me to take any other boat to risk my life.

Nem engedték meg, hogy újabb hajóúttal kockáztassam az életemet.

I also decided to stay in Indonesia and process my case through UNHCR,

Úgy döntöttem, Indonéziában maradok és az UNHCR elé viszem az ügyemet,

but I was really afraid that I would end up in Indonesia

de tartottam attól, hogy évekre Indonéziában rekedek,

for many years doing nothing and unable to work,

semmit téve, képtelenül a munkára,

like every other asylum seeker.

mint minden más menedékkérő.

But it had happened to be a little bit different with me.

De velem kicsit másként történtek a dolgok.

I was lucky.

Szerencsés voltam. Az ismerőseim segítettek,

My contacts worked to expedite my case through UNHCR,

hogy az UNHCR gyorsabban foglalkozzon az ügyemmel,

and I got resettled in Australia in May 2013.

és 2013 májusában áttelepítettek Ausztráliába.

Not every asylum seeker is lucky like me.

Nem minden menedékkérő olyan szerencsés, mint én.

It is really difficult to live a life with an uncertain fate, in limbo.

Nagyon nehéz úgy élni, hogy az ember sorsa bizonytalan, lóg a levegőben.

The issue of asylum seekers in Australia

Az ausztráliai menedékkérők ügye

has been so extremely politicized

olyan mértékben lett politikai harcok tárgya,

that it has lost its human face.

hogy már elvesztette emberi arcát.

The asylum seekers have been demonized and then presented to the people.

A menedékkérőket befeketítették és így mutatták be az embereknek.

I hope my story and the story of other Hazaras

Remélem, hogy a történetem és más hazarák történetei is

could shed some light to show the people

hozzájárulnak ahhoz, hogy megmutassák,

how these people are suffering in their countries of origin,

hogy ezek az emberek szenvednek a szülőföldjükön,

and how they suffer,

és hogy hogyan szenvednek,

why they risk their lives to seek asylum.

és hogy miért kockáztatják életüket a menedékkérésért.

Thank you.

Köszönöm.

(Applause)

(Taps)