Leslie T. Chang: The voices of China's workers

Translator: Joseph Geni Reviewer: Morton Bast

Fordító: Nora Janka Nagy Lektor: Krisztian Stancz

Hi. So I'd like to talk a little bit about the people

Helló! Azokról az emberekről beszélnék egy kicsit,

who make the things we use every day:

akik azokat a dolgokat készítik, amelyeket naponta használunk:

our shoes, our handbags, our computers and cell phones.

cipőinket, táskáinkat, számítógépeinket és telefonjainkat.

Now, this is a conversation that often calls up a lot of guilt.

Nos, ez az a beszélgetés, amely gyakorta bűntudatot ébreszt.

Imagine the teenage farm girl who makes less than

Képzeljék el a tizenéves paraszt lányt, aki nem keres

a dollar an hour stitching your running shoes,

egy dollárt sem óránként futócipők varrásával,

or the young Chinese man who jumps off a rooftop

vagy a fiatal kínai férfit, aki leugrik a tetőről

after working overtime assembling your iPad.

miután túlórában szerelte össze az iPadjeinket.

We, the beneficiaries of globalization, seem to exploit

Mi, a globalizáció haszonélvezői, úgy tűnik, kihasználjuk

these victims with every purchase we make,

ezeket az áldozatokat az összes vásárlásunkkal,

and the injustice

és az igazágtalanság

feels embedded in the products themselves.

beágyazottnak tűnik magukba a termékekbe.

After all, what's wrong with a world in which a worker

Végül is, mi a baj azzal a világgal, amelyben az

on an iPhone assembly line can't even afford to buy one?

iPhone szerelősorán dolgozó nem tud megvásárolni egyet?

It's taken for granted that Chinese factories are oppressive,

Egyértelműnek vesszük, hogy a kínai gyárak elnyomók,

and that it's our desire for cheap goods

és a mi vágyunk az olcsó áruk után

that makes them so.

teszi őket azzá.

So, this simple narrative equating Western demand

Tehát ez az egyszerű magyarázat, amely azonosítja a nyugati keresletet

and Chinese suffering is appealing,

a kínai szenvedéssel, vonzó,

especially at a time when many of us already feel guilty

különösen akkor, amikor közülünk már többen bűntudatot éreznek

about our impact on the world,

a világra gyakorolt hatásunk miatt,

but it's also inaccurate and disrespectful.

de mindemellett pontatlan és tiszteletlen.

We must be peculiarly self-obsessed to imagine that we

Különösen önimádónak kell lennünk, hogy azt képzeljük,

have the power to drive tens of millions of people

olyan hatalmunk van, amely emberek tízmillióit vezeti

on the other side of the world to migrate and suffer

a világ túlsó oldalán költözésre és szenvedésre

in such terrible ways.

ilyen szörnyű módokon.

In fact, China makes goods for markets all over the world,

Valójában Kína a világ minden tájának piacára termel,

including its own, thanks to a combination of factors:

beleértve a sajátját is, köszönhetően több tényezőnek:

its low costs, its large and educated workforce,

az alacsony költségeknek, a nagy és tanult munkaerőnek,

and a flexible manufacturing system

és a rugalmas termelési rendszerének,

that responds quickly to market demands.

amely gyorsan reagál a kereslet változására.

By focusing so much on ourselves and our gadgets,

A saját magunkra és a dolgainkra való fókuszálással

we have rendered the individuals on the other end

az egyéneket a világ másik oldalán átváltoztattuk

into invisibility, as tiny and interchangeable

láthatatlanná, apróvá és helyettesíthetővé,

as the parts of a mobile phone.

akár a mobiltelefonunk alkatrészei.

Chinese workers are not forced into factories

A kínai munkásokat nem a kielégíthetetlen

because of our insatiable desire for iPods.

iPod utáni vágyunk űzi a gyárakba.

They choose to leave their homes in order to earn money,

Az ő választásuk az otthonuk elhagyása azért, hogy pénzt keressenek,

to learn new skills, and to see the world.

hogy új tudásra tegyenek szert, hogy világot lássanak.

In the ongoing debate about globalization, what's

Ami hiányzik a globalizációról folyó vitából,

been missing is the voices of the workers themselves.

az maguknak a munkásoknak a hangja.

Here are a few.

Itt van néhány.

Bao Yongxiu: "My mother tells me to come home

Bao Yongxiu: "Édesanyám mondja, hogy menjek haza

and get married, but if I marry now, before I have fully

és házasodjam meg, de ha most házasodnék, mielőtt

developed myself, I can only marry an ordinary worker,

igazán sokat tanulnék, csak egy egyszerű munkással házasodhatnék,

so I'm not in a rush."

szóval nem sietek."

Chen Ying: "When I went home for the new year,

Chen Ying: "Amikor hazamentem újévkor,

everyone said I had changed. They asked me,

mindenki azt mondta, megváltoztam. Kérdezték,

what did you do that you have changed so much?

mit csináltam, ami ilyen nagyon megváltoztatott?

I told them that I studied and worked hard. If you tell them

Azt mondtam, tanultam és keményen dolgoztam. Ha többet mondasz nekik,

more, they won't understand anyway."

úgysem értenék meg."

Wu Chunming: "Even if I make a lot of money,

Wu Chunming: "Még ha sok pénzt keresek is,

it won't satisfy me.

nem fog elégedetté tenni.

Just to make money is not enough meaning in life."

Csak pénzt keresni nem elégséges célja az életnek."

Xiao Jin: "Now, after I get off work, I study English,

Xiao Jin: "Most, miután végzem a munkával, angolul tanulok,

because in the future, our customers won't

mert a jövőben a vásárlóink nem csak

be only Chinese, so we must learn more languages."

kínaik lesznek, muszáj több nyelvet megtanulnunk."

All of these speakers, by the way, are young women,

Az összes idézet fiatal lányoktól,

18 or 19 years old.

18 vagy 19 évesektől származik.

So I spent two years getting to know assembly line workers

2 évet töltöttem azzal, hogy megismerjem a gyártósori munkásokat,

like these in the south China factory city called Dongguan.

mint ők, a dél-kínai gyárvárosban, Dongguanban.

Certain subjects came up over and over:

Bizonyos témák újra és újra előkerültek:

how much money they made,

mennyi pénzt keresnek,

what kind of husband they hoped to marry,

milyen férjet remélnek maguknak,

whether they should jump to another factory

másik gyárban kellene-e dolgozniuk,

or stay where they were.

vagy maradjanak, ahol vannak.

Other subjects came up almost never, including

Más témák szinte sosem kerültek szóba, ilyenek

living conditions that to me looked close to prison life:

az életkörülményeik, amelyek számomra börtönszerűnek tűntek:

10 or 15 workers in one room,

10 vagy 15 munkás egy szobában,

50 people sharing a single bathroom,

50 ember osztozik egyetlen fürdőszobán,

days and nights ruled by the factory clock.

nappalok és éjszakák a gyár rendjéhez igazodva.

Everyone they knew lived in similar circumstances,

Mindenki, akit ismernek, hasonló körülmények között él,

and it was still better than the dormitories and homes

és ez még mindig jobb volt, mint a hálótermek és otthonok

of rural China.

a falusi területeken.

The workers rarely spoke about the products they made,

A munkások alig beszéltek a termékekről, amelyeket készítenek,

and they often had great difficulty explaining

és gyakran nagyon nehezen magyarázták el,

what exactly they did.

mit csinálnak valójában.

When I asked Lu Qingmin,

Amikor Lu Qingmint kérdeztem,

the young woman I got to know best,

a fiatal nőt, akit legjobban megismertem,

what exactly she did on the factory floor,

mit csinál pontosan a gyárban,

she said something to me in Chinese that sounded like

valami olyasmit mondott, ami kínaiul úgy hangzott

"qiu xi."

"qui xi."

Only much later did I realize that she had been saying

Csak sokkal később jöttem rá, hogy amit mondott, az

"QC," or quality control.

"QC" [quality control], vagyis minőség-ellenőrzés.

She couldn't even tell me what she did on the factory floor.

Azt sem tudta nekem megmondani, mit is csinál a gyárban.

All she could do was parrot a garbled abbreviation

Annyit tudott csak, hogy ismételgetett egy érthetetlen rövidítést,

in a language she didn't even understand.

egy olyan nyelven, amit nem is ért.

Karl Marx saw this as the tragedy of capitalism,

Karl Marx ezt a kapitalizmus tragédiájának látta,

the alienation of the worker from the product of his labor.

a munkásnak az általa készített terméktől való elidegenedését.

Unlike, say, a traditional maker of shoes or cabinets,

Nem úgy, mondjuk, mint egy hagyományos cipő- vagy szekrénykészítő,

the worker in an industrial factory has no control,

a gyári munkásnak nincs hatása,

no pleasure, and no true satisfaction or understanding

nincs öröme, nincs igazi elégedettsége vagy megértése

in her own work.

a saját munkájával kapcsolatban.

But like so many theories that Marx arrived at

De mint annyi teória, amelyre Marx jutott

sitting in the reading room of the British Museum,

a British Museum olvasószobájában ülve,

he got this one wrong.

nem írja le a valóságot.

Just because a person spends her time

Csupán azért, mert egy ember az idejét azzal tölti,

making a piece of something does not mean

hogy készít valamit, nem jelenti azt,

that she becomes that, a piece of something.

hogy a munkás azzá válik, amit készít.

What she does with the money she earns,

Hogy mit csinál a pénzzel, amit keres,

what she learns in that place, and how it changes her,

mit tanul azon a helyen, hogyan változik ő maga,

these are the things that matter.

ezek a dolgok számítanak.

What a factory makes is never the point, and

Sosem az a lényeg, hogy egy gyár mit készít, és

the workers could not care less who buys their products.

a munkások sem tudnának kevésbé törödni azzal, ki veszi meg a terméküket.

Journalistic coverage of Chinese factories,

A kínai gyárakról szóló újságírói tudósítások

on the other hand, plays up this relationship

ezzel szemben, túlhangsúlyozzák a kapcsolatot

between the workers and the products they make.

a munkás és az általa létrehozott termék között.

Many articles calculate: How long would it take

Sok cikk számolgatja: mennyi ideig tartana

for this worker to work in order to earn enough money

ennek a munkásnak annyi pénzt keresnie,

to buy what he's making?

hogy megvegye azt, amit készít?

For example, an entry-level-line assembly line worker

Példálul egy belépő szintű gyártósori munkásnak

in China in an iPhone plant would have to shell out

Kínában, egy iPhone-gyárban

two and a half months' wages for an iPhone.

két és fél havi bérét kellene adnia egy iPhone-ért.

But how meaningful is this calculation, really?

De mennyi értelme van ennek a számításnak?

For example, I recently wrote an article

Például nemrég jelent meg egy cikkem

in The New Yorker magazine,

a New Yorkerben,

but I can't afford to buy an ad in it.

de azt nem engedhetem meg, hogy hirdetést vásároljak benne.

But, who cares? I don't want an ad in The New Yorker,

De kit érdekel? Én nem akarok a New Yorkerben hirdetni,

and most of these workers don't really want iPhones.

és a munkások többsége sem szeretne igazán iPhone-t.

Their calculations are different.

Az ő számításaik mások.

How long should I stay in this factory?

Mennyi ideig kell ebben a gyárban maradnom?

How much money can I save?

Mennyi pénzt tudok félretenni?

How much will it take to buy an apartment or a car,

Mennyibe kerülne egy lakást, vagy egy autót venni,

to get married, or to put my child through school?

házasodni, vagy iskolába járatni a gyerekemet?

The workers I got to know had a curiously abstract

A munkásoknak, akiket megismertem, igen elvont

relationship with the product of their labor.

kapcsolatuk van a munkájuk termékével.

About a year after I met Lu Qingmin, or Min,

Körülbelül egy évvel azután, hogy találkoztam Lu Qingminnel, vagyis Minnel,

she invited me home to her family village

meghívott haza a szülőfalujába,

for the Chinese New Year.

a kínai új év alkalmából.

On the train home, she gave me a present:

A vonaton hazafelé adott nekem egy ajándékot:

a Coach brand change purse with brown leather trim.

egy Coach márkájú pénztárcát barna bőr szegéllyel.

I thanked her, assuming it was fake,

Megköszöntem neki, feltételezve, hogy hamisítvány,

like almost everything else for sale in Dongguan.

mint majdnem minden Dongguanban, ami eladó.

After we got home, Min gave her mother another present:

Amikor hazaértünk, Min adott édesanyjának egy másik ajándékot:

a pink Dooney & Bourke handbag,

egy rózsaszín Dooney & Bourke táskát,

and a few nights later, her sister was showing off

és néhány estével később a húga mutatott

a maroon LeSportsac shoulder bag.

egy gesztenyebarna LeSportsac válltáskát.

Slowly it was dawning on me that these handbags

Lassan sejteni kezdtem, hogy ezek a táskák

were made by their factory,

az ő gyáraikban készültek,

and every single one of them was authentic.

és minden egyes darabjuk eredeti.

Min's sister said to her parents,

Min testvére azt mondta a szüleinek,

"In America, this bag sells for 320 dollars."

"Amerikában ezt a táskát 320 dollárért árulják."

Her parents, who are both farmers, looked on, speechless.

A szülők, mindketten farmerek, ránéztek szótlanul.

"And that's not all -- Coach is coming out with a new line,

"És ez nem minden -- a Coach egy új kollekciót hoz ki,

2191," she said. "One bag will sell for 6,000."

a 2191-et," mondta. "6.000-ért adnak majd egy táskát."

She paused and said, "I don't know if that's 6,000 yuan or

Megállt és azt mondta, "nem tudom, hogy 6.000 jüanért vagy

6,000 American dollars, but anyway, it's 6,000." (Laughter)

6.000 amerikai dollárért, de hát mégis 6.000." (Nevetés)

Min's sister's boyfriend, who had traveled home with her

Min testvérének a barátja, aki vele együtt utazott haza

for the new year, said,

az új évre, azt mondta,

"It doesn't look like it's worth that much."

"Nem látszik, hogy olyan sokat érne."

Min's sister turned to him and said, "Some people actually

Min testvére felé fordult, és azt mondta, "Néhány ember valóban

understand these things. You don't understand shit."

érti ezeket a dolgokat. Te szart sem értesz."

(Laughter) (Applause)

(Nevetés) (Taps)

In Min's world, the Coach bags had a curious currency.

Min világában a Coach táskáknak különös értékük van.

They weren't exactly worthless, but they were nothing

Nem igazán értéktelenek, de egyáltalán nem közelítik

close to the actual value, because almost no one they knew

a valódi értéküket, mert szinte senki, akit ismernek,

wanted to buy one, or knew how much it was worth.

sem akarna egyet venni, vagy tudná mennyit ér.

Once, when Min's older sister's friend got married,

Egyszer, amikor Min nővérének barátja megházasodott,

she brought a handbag along as a wedding present.

egy táskát hozott neki nászajándéknak.

Another time, after Min had already left

Másszor, miután Min otthagyta

the handbag factory, her younger sister came to visit,

a táska gyárat, a húga jött látogatóba,

bringing two Coach Signature handbags as gifts.

és hozott két Coach Signature táskát ajándékba.

I looked in the zippered pocket of one,

Belenéztem az egyik cipzáras zsebbe,

and I found a printed card in English, which read,

és egy angol nyelvű nyomtatott kártyát találtam, amin ez állt:

"An American classic.

"Egy amerikai klasszikus.

In 1941, the burnished patina

1941-ben, egy fényesre patinásodott

of an all-American baseball glove

igazi, amerikai baseball kesztyű

inspired the founder of Coach to create

inspirálta a Coach alapítóját, hogy

a new collection of handbags from the same

egy új kollekciót tervezzen ugyanabból az

luxuriously soft gloved-hand leather.

elképesztően puha kesztyűbőrből.

Six skilled leatherworkers crafted 12 Signature handbags

Hat képzett bőrmunkás készített 12 Signature táskát

with perfect proportions and a timeless flair.

tökéletes arányokkal és időtlen érzékkel.

They were fresh, functional, and women everywhere

Frissek voltak, praktikusak, és a nők mindenütt

adored them. A new American classic was born."

imádták őket. Egy új amerikai klasszikus született."

I wonder what Karl Marx would have made of Min

Azon tanakodom, Karl Marx vajon mit mondott volna Minről

and her sisters.

és a testvéreiről.

Their relationship with the product of their labor

A kapcsolatuk a munkájuk termékével

was more complicated, surprising and funny

sokkal bonyolultabb, meglepőbb és viccesebb,

than he could have imagined.

mint ahogy képzelte volna.

And yet, his view of the world persists, and our tendency

És mégis, a világképe kitart, és hajlandóak vagyunk

to see the workers as faceless masses,

arctalan tömegnek látni a munkásokat,

to imagine that we can know what they're really thinking.

és azt képzeljük, mi tudhatjuk, mit gondolnak valójában.

The first time I met Min, she had just turned 18

Amikor először találkoztam Minnel, épp betöltötte a 18-at,

and quit her first job on the assembly line

kilépett első gyártósori munkahelyéről,

of an electronics factory.

egy elektronikai gyárból.

Over the next two years, I watched as she switched jobs

A következő két évben figyeltem, ahogyan váltogatta munkahelyeit

five times, eventually landing a lucrative post

öt alkalommal, végül egy jól fizető pozícióban kötött ki

in the purchasing department of a hardware factory.

egy hardvergyártó cég beszerzési osztályán.

Later, she married a fellow migrant worker,

Később összeházasodott egy szintén migráns munkással,

moved with him to his village,

elköltöztek a férfi falujába,

gave birth to two daughters,

szült két lány gyermeket,

and saved enough money to buy a secondhand Buick

és elég pénzt gyűjtött ahhoz, hogy vegyen egy használt Buickot

for herself and an apartment for her parents.

magának, és egy lakást a szüleinek.

She recently returned to Dongguan on her own

Nemrég visszatért Dongguanba egyedül,

to take a job in a factory that makes construction cranes,

hogy munkát vállaljon egy gyárban, amely darukat készít,

temporarily leaving her husband and children

ideiglenesen otthagyva férjét és gyermekeit

back in the village.

a faluban.

In a recent email to me, she explained,

Egy minapi e-mailben megmagyarázta,

"A person should have some ambition while she is young

"Egy embernek kell, hogy legyen némi ambíciója, amikor fiatal,

so that in old age she can look back on her life

hogy idős korában vissza tudjon tekinteni az életére,

and feel that it was not lived to no purpose."

és érezze, hogy nem élt ok nélkül."

Across China, there are 150 million workers like her,

Kínában 150 millió olyan munkás van, mint ő,

one third of them women, who have left their villages

egyharmaduk nő, akik elhagyják falujukat,

to work in the factories, the hotels, the restaurants

hogy gyárakban, hotelekben, éttermekben

and the construction sites of the big cities.

és nagyvárosok építési területein dolgozzanak.

Together, they make up the largest migration in history,

Együttesen kiteszik a történelem legnagyobb migrációját,

and it is globalization, this chain that begins

és ez a globalizáció, ez az a lánc,

in a Chinese farming village

amely Kína vidéki falvaiban kezdődik,

and ends with iPhones in our pockets and Nikes on our feet

és iPhone-nal a zsebünkben és Nike cipővel a lábunkon

and Coach handbags on our arms

és Coach táskával a kezünkben végződik,

that has changed the way these millions of people

amely megváltoztatta emberek millióinak

work and marry and live and think.

munkáját, házasságát, életét és gondolkodását.

Very few of them would want to go back

Közülük nagyon kevés vágyik vissza

to the way things used to be.

a régi életébe.

When I first went to Dongguan, I worried that

Amikor először mentem Dongguanba, aggódtam, hogy

it would be depressing to spend so much time with workers.

nyomasztó lesz olyan sok időt tölteni munkásokkal.

I also worried that nothing would ever happen to them,

Aggódtam azért is, hogy semmi sem fog történni velük,

or that they would have nothing to say to me.

vagy nem lesz számomra semmi mondanivalójuk.

Instead, I found young women who were smart and funny

Ehelyett, fiatal nőket találtam, akik okosak és viccesek

and brave and generous.

és bátrak és nagylelkűek.

By opening up their lives to me,

Azzal, hogy megmutatták nekem az életüket,

they taught me so much about factories

nagyon sokat tanultam a gyárakról

and about China and about how to live in the world.

és Kínáról, és arról, hogyan kell élni a világban.

This is the Coach purse that Min gave me

Ez az a Coach pénztárca, amit Min adott nekem

on the train home to visit her family.

a vonaton hazafelé, amikor a családját látogattuk meg.

I keep it with me to remind me of the ties that tie me

Magamal hordom, hogy emlékeztessen azokra a kapcsokra, amelyek kötnek

to the young women I wrote about,

azokhoz a fiatal nőkhöz, akikről írok,

ties that are not economic but personal in nature,

kapcsokra, amelyek nem gazdasági, hanem emberi természetűek,

measured not in money but in memories.

nem pénzben, hanem emlékekben mérhetőek.

This purse is also a reminder that the things that you imagine,

Ez a pénztárca arra is emlékeztet, hogy a dolgok, amiket elképzelsz

sitting in your office or in the library,

az irodádban vagy a könyvtárban ülve,

are not how you find them when you actually go out

azokat nem pontosan úgy fogod megtalálni

into the world.

a világban.

Thank you. (Applause)

Köszönöm. (Taps)

(Applause)

(Taps)

Chris Anderson: Thank you, Leslie, that was an insight

Chris Anderson: Köszönjük Leslie ezt a bepillantást,

that a lot of us haven't had before.

amely sokunk számára újdonság volt.

But I'm curious. If you had a minute, say,

De kíváncsi vagyok. Ha lenne egy perced, mondjuk

with Apple's head of manufacturing,

az Apple gyártásának vezetőjével,

what would you say?

mit mondanál?

Leslie Chang: One minute?

Leslie Chang: Egy perc?

CA: One minute. (Laughter)

CA: Egy perc. (Nevetés)

LC: You know, what really impressed me about the workers

LC: Tudod, ami nagy hatással volt rám a munkásokkal kapcsolatban, az az,

is how much they're self-motivated, self-driven,

hogy mennyire motiváltak, mennyire tevékenyek,

resourceful, and the thing that struck me,

leleményesek, és ami a legjobban megfogott, az az,

what they want most is education, to learn,

hogy amit leginkább akarnak, az az oktatás, tanulni,

because most of them come from very poor backgrounds.

mert legtöbben közülük nagyon szegény körülmények közül jönnek.

They usually left school when they were in 7th or 8th grade.

Általában 7. vagy 8. osztályos koruk körül otthagyták az iskolát.

Their parents are often illiterate,

A szüleik gyakran írástudatlanok,

and then they come to the city, and they, on their own,

és eljönnek a városba, és maguktól,

at night, during the weekends, they'll take a computer class,

esténként, hétvégente, számítógépes oktatásra mennek,

they'll take an English class, and learn

angol órára járnak, és tanulnak

really, really rudimentary things, you know,

nagyon, nagyon alapvető dolgokat, tudod,

like how to type a document in Word,

például hogyan írjanak egy Word dokumentumot,

or how to say really simple things in English.

vagy hogyan mondjanak egyszerű dolgokat angolul.

So, if you really want to help these workers,

Szóval, ha igazán segíteni akarsz ezeknek a munkásoknak,

start these small, very focused, very pragmatic classes

akkor indíts ilyen kis, nagyon fókuszált, nagyon gyakorlatias képzéseket

in these schools, and what's going to happen is,

ezekben az iskolákban, és az fog történni,

all your workers are going to move on,

hogy a munkásaid továbblépnek,

but hopefully they'll move on into higher jobs within Apple,

de remélhetőleg az Apple-ön belül lépnek magasabb pozícióba,

and you can help their social mobility

és segítheted a szociális mobilitásukat,

and their self-improvement.

és önmaguk fejlesztését.

When you talk to workers, that's what they want.

Amikor beszélgetsz ezekkel a munkásokkal, ezt akarják.

They do not say, "I want better hot water in the showers.

Nem mondják, hogy "Jobb meleg vizet akarok a tusolóba.

I want a nicer room. I want a TV set."

Szebb szobát akarok. TV-t akarok."

I mean, it would be nice to have those things,

Úgy értem, jó lenne, ha megkapnák ezeket,

but that's not why they're in the city,

de nem ezért vannak a városban,

and that's not what they care about.

nem ezzel foglalkoznak.

CA: Was there a sense from them of a narrative that

CA: Volt olyan érzés bennük az elbeszélés során, hogy

things were kind of tough and bad, or was there a narrative

a dolgok kemények és rosszak, vagy inkább

of some kind of level of growth, that things over time

növekedésről beszéltek, arról, hogy a dolgok idővel

were getting better?

jobbra fordulnak?

LC: Oh definitely, definitely. I mean, you know,

LC: Ó igen, határozottan. Úgy értem, tudod,

it was interesting, because I spent basically two years

érdekes volt, mivel valójában két évet töltöttem

hanging out in this city, Dongguan,

ebben a városban, Dongguanban járva,

and over that time, you could see immense change

és ez idő alatt hatalmas változást lehetett látni

in every person's life: upward, downward, sideways,

minden ember életében: felfelé ívelést, lefelé ívelést, kitérőket,

but generally upward.

de általában felfelé haladtak.

If you spend enough time, it's upward, and I met people

Ha elég időt fordítasz rá, akkor felfelé, és találkoztam olyannal,

who had moved to the city 10 years ago, and who are now

aki 10 éve költözött a városba, és mostanra

basically urban middle class people,

valójában egy városi középosztálybeli ember,

so the trajectory is definitely upward.

tehát a pálya egyértelműen felfelé ívelő.

It's just hard to see when you're suddenly

Csak ezt nehéz látni, mikor hirtelen

sucked into the city. It looks like everyone's poor and

bekerülsz a városba. Úgy tűnik, mindenki szegény

desperate, but that's not really how it is.

és kétségbeesett, de valójában nem így van.

Certainly, the factory conditions are really tough,

Valóban, a gyári körülmények igazán kemények,

and it's nothing you or I would want to do,

és nem olyan, amit te vagy én szívesen csinálnánk,

but from their perspective, where they're coming from

de az ő nézőpontjuk az, hogy

is much worse, and where they're going

sokkal rosszabb helyről jönnek, és ahová mennek,

is hopefully much better, and I just wanted to give

az remélhetőleg sokkal jobb, és csak azt akartam megmutatni,

that context of what's going on in their minds,

milyen összefüggések járnak a fejükben,

not what necessarily is going on in yours.

nem pedig azt, ami a tiédben van.

CA: Thanks so much for your talk.

CA: Nagyon köszönjük az előadást.

Thank you very much. (Applause)

Nagyon szépen köszönöm. (Taps)