Why I keep speaking up, even when people mock my accent | Safwat Saleem

Fordító: Tímea Hegyessy Lektor: Csaba Lóki

I used to have this recurring dream

Volt egy visszatérő álmom:

where I'd walk into a roomful of people,

belépek egy emberekkel teli szobába,

and I'd try not to make eye contact with anyone.

és megpróbálok elkerülni minden szemkontaktust.

Until someone notices me,

Míg csak valaki észre nem vesz,

and I just panic.

és be nem pánikolok.

And the person walks up to me,

Ez a valaki odasétál hozzám,

and says, "Hi, my name is So-and-so.

és azt mondja: "Szia, ez-és-ez a nevem.

And what is your name?"

És téged hogy hívnak?"

And I'm just quiet, unable to respond.

Én pedig csak hallgatok, képtelen vagyok válaszolni.

After some awkward silence, he goes,

A kellemetlen csönd után így folytatja:

"Have you forgotten your name?"

"Elfelejtetted a neved?"

And I'm still quiet.

És még mindig hallgatok.

And then, slowly, all the other people in the room begin to turn toward me

És akkor, lassan, mindenki más is a szobában felém fordul

and ask, almost in unison,

és azt kérdezi, szinte kórusban,

(Voice-over, several voices) "Have you forgotten your name?"

(Több hang megszólal.) "Elfelejtetted a nevedet?"

As the chant gets louder, I want to respond, but I don't.

Ahogy a kántálás egyre hangosabb, válaszolni akarok, de nem teszem.

I'm a visual artist.

Egy vizuális művész vagyok.

Some of my work is humorous,

Néhány munkám humoros,

and some is a bit funny but in a sad way.

néhány egy kicsit vicces, amolyan szomorkás módon.

And one thing that I really enjoy doing

Az egyik dolog, amit igazán élvezek,

is making these little animations

az ezeknek a kis animációknak a készítése,

where I get to do the voice-over for all kinds of characters.

melyeknél minden karakternek én kölcsönözhetem a hangom.

I've been a bear.

Voltam medve.

(Video) Bear (Safwat Saleem's voice): Hi.

(Videó) Medve (Safwat Saleem hangja): Szia.

(Laughter)

(Nevetés)

Safwat Saleem: I've been a whale.

Safwat Saleem: voltam bálna.

(Video) Whale (SS's voice): Hi.

(Videó) Bálna (S.S. hangja): Szia.

(Laughter)

(Nevetés)

SS: I've been a greeting card.

S.S.: Voltam üdvözlőkártya.

(Video) Greeting card (SS's voice): Hi.

(Videó) Üdvözlőkártya (S.S. hangja): Szia.

(Laughter)

(Nevetés)

SS: And my personal favorite is Frankenstein's monster.

S.S.: És a kedvencem: Frankenstein szörnye.

(Video) Frankenstein's monster (SS's voice): (Grunts)

(Videó) Frankenstein szörnye (S.S. hangja): (Morgás)

(Nevetés)

(Laughter)

S.S.: Ennél csak morognom kellett egy csomót.

SS: I just had to grunt a lot for that one.

A few years ago, I made this educational video

Néhány éve csináltam egy oktatóvideót

about the history of video games.

a videojátékok történelméről.

And for that one, I got to do the voice of Space Invader.

Annál Space Invader hangját kellett alámondanom.

(Video) Space Invader (SS's voice): Hi.

(Videó) Space Invader (S.S. hangja): Szia.

SS: A dream come true, really,

S.S.: Egy álom vált valóra.

(Laughter)

(Nevetés)

And when that video was posted online,

Amikor az a videó online elérhető lett,

I just sat there on the computer, hitting "refresh,"

ott ültem a számítógép előtt, frissítgetve az oldalt,

izgatottan várva a válaszokat.

excited to see the response.

The first comment comes in.

Bejön az első hozzászólás.

(Video) Comment: Great job.

(Videó) Hozzászólás: Nagyon jó.

SS: Yes!

S.S.: Ez az!

I hit "refresh."

Újra frissítek.

(Video) Comment: Excellent video. I look forward to the next one.

(Videó) Hozzászólás: Remek videó. Várom a következőt.

S.S.: Ez csak az első része volt egy kétrészes videónak.

SS: This was just the first of a two-part video.

I was going to work on the second one next.

Ezután akartam készíteni a másodikat.

I hit "refresh."

Frissítek.

(Video) Comment: Where is part TWO? WHEREEEEE? I need it NOWWWWW!: P

(Videó) Hozzászólás: Hol van a MÁSODIK? HOOOL? Nekem MOOOST kell! :P

(Laughter)

(Nevetés)

SS: People other than my mom were saying nice things about me,

S.S.: Anyukámon kívül más emberek is szépeket mondtak rólam,

on the Internet!

az interneten!

It felt like I had finally arrived.

Úgy éreztem, megérkeztem.

I hit "refresh."

Frissítek.

(Videó) Hozzászólás: Annyira idegesítő a hangja. Nem bántásképp.

(Video) Comment: His voice is annoying. No offense.

SS: OK, no offense taken. Refresh.

S.S.: Ok, nem bántódtam meg. Frissítés.

(Video) Comment: Could you remake this without peanut butter in your mouth?

(Videó) Hozzászólás: Megcsinálnád újra mogyoróvaj-szopogatás nélkül?

SS: OK, at least the feedback is somewhat constructive. Hit "refresh."

S.S.: Ok, ez legalább némiképp építő jellegű. Frissítek.

(Video) Comment: Please don't use this narrator again

(Videó) Hozzászólás: Kérlek, ne használjátok ezt a narrátort,

u can barely understand him.

alig lehet érteni.

SS: Refresh.

S.S.: Frissítés.

(Video) Comment: Couldn't follow because of the Indian accent.

(Videó) Hozzászólás: Nem követhető az indiai akcentus miatt.

SS: OK, OK, OK, two things.

S.S.: OK, OK, OK, két dolog.

Number one, I don't have an Indian accent,

Először is, nincs indiai akcentusom.

I have a Pakistani accent, OK?

Pakisztáni akcentusom van, világos?

And number two, I clearly have a Pakistani accent.

És másodszor, egyértelműen pakisztáni akcentusom van.

(Laughter)

(Nevetés)

But comments like that kept coming in,

De a hozzászólások csak jöttek,

so I figured I should just ignore them

és arra gondoltam, hogy nem veszek róluk tudomást,

and start working on the second part of the video.

és elkezdek dolgozni a videó második részén.

I recorded my audio,

Felvettem a hangot,

but every time I sat down to edit,

de ahányszor leültem szerkeszteni,

I just could not do it.

egyszerűen nem tudtam megcsinálni.

Every single time, it would take me back to my childhood,

Minden egyes alkalommal a gyerekkoromra emlékeztetett,

when I had a much harder time speaking.

amikor sokkal nehezebb volt beszélnem.

I've stuttered for as long as I can remember.

Amennyire emlékszem, mindig dadogtam.

I was the kid in class

Az a gyerek voltam az osztályban,

who would never raise his hand when he had a question --

aki sose emelte fel a kezét, ha kérdése volt -

or knew the answer.

vagy ha tudta a választ.

Every time the phone rang,

Amikor csörgött a telefon,

I would run to the bathroom so I would not have to answer it.

mindig a fürdőszobába rohantam, hogy ne kelljen felvennem.

If it was for me, my parents would say I'm not around.

Ha tőlem függ, a szüleim mindig azt mondták volna, hogy nem vagyok ott.

I spent a lot of time in the bathroom.

Sok időt töltöttem a fürdőszobában.

And I hated introducing myself,

És utáltam bemutatkozni,

especially in groups.

főleg csoportokban.

I'd always stutter on my name, and there was usually someone who'd go,

Mindig dadogtam a nevemnél, és általában valaki mindig megkérdezte:

"Have you forgotten your name?"

"Elfelejtetted a nevedet?"

And then everybody would laugh.

Ilyenkor mindenki nevetett.

That joke never got old.

Ez a vicc sose maradhatott el.

(Laughter)

(Nevetés)

I spent my childhood feeling that if I spoke,

Úgy töltöttem a gyerekkoromat, hogy azt éreztem, ha beszélek,

it would become obvious that there was something wrong with me,

mindenkinek egyértelmű, hogy valami baj van velem,

that I was not normal.

hogy nem vagyok normális.

So I mostly stayed quiet.

Ezért többnyire csöndben maradtam.

And so you see, eventually for me to even be able to use my voice in my work

Az, hogy képes vagyok a hangomat használni a munkám során,

was a huge step for me.

egy hatalmas lépés volt számomra.

Every time I record audio,

Amikor felveszek egy hangot,

I fumble my way through saying each sentence many, many times,

minden egyes mondat kimondásán többször végigszenvedem magam,

and then I go back in

majd visszamegyek,

and pick the ones where I think I suck the least.

és kiválasztom azokat, amiknél a legkevesebbet bénáztam.

(Voice-over) SS: Audio editing is like Photoshop for your voice.

(Hangalámondás) S.S.: A hangszerkesztés a hangodnak a Photoshop-ja.

I can slow it down, speed it up, make it deeper, add an echo.

Lelassíthatom, felgyorsíthatom, mélyebbé tehetem, visszhangosíthatom.

And if I stutter along the way, and if I stutter along the way,

És ha dadogok közben, és ha dadogok közben,

I just go back in and fix it.

csak visszamegyek és kijavítom.

It's magic.

Ez varázslat.

SS: Using my highly edited voice in my work

S.S.: Precízen szerkesztett hangomat használva a munkámban,

was a way for me to finally sound normal to myself.

egy mód volt nekem arra, hogy normálisnak hallhassam magamat.

But after the comments on the video,

De a videóra kapott hozzászólások után

it no longer made me feel normal.

többé már nem éreztem így.

And so I stopped using my voice in my work.

Ezért abbahagytam a hangom használatát a munkám során.

Since then, I've thought a lot about what it means to be normal.

Azóta sokat gondolkodtam azon, mit jelent normálisnak lenni.

And I've come to understand

Aztán megértettem,

that "normal" has a lot to do with expectations.

hogy a "normális" leginkább az elvárásokkal van kapcsolatban.

Let me give you an example.

Hadd mutassak egy példát!

I came across this story

Ráakadtam erre a történetre

about the Ancient Greek writer, Homer.

az ókori görög íróról, Homéroszról.

Now, Homer mentions very few colors in his writing.

Homérosz nagyon kevés színt említ az írásaiban.

And even when he does,

Ha éppen mégis beleírja,

he seems to get them quite a bit wrong.

valahogy mégis kicsit rosszul értelmezi őket.

For example, the sea is described as wine red,

Például a tengert borvörösként írja le,

people's faces are sometimes green and sheep are purple.

az emberek arcát néha zöldként, a bárányokat pedig lilaként.

But it's not just Homer.

De nem csak Homérosznál van ez így.

If you look at all of the ancient literature --

Ha megfigyeljük a teljes ókori irodalmat -

Ancient Chinese, Icelandic, Greek, Indian

az ókori kínai, izlandi, görög, indiai

and even the original Hebrew Bible --

és még az eredeti héber Biblia is -

they all mention very few colors.

nagyon kevés színt említenek.

And the most popular theory for why that might be the case

A legnépszerűbb elmélet ennek történetéről az,

hogy a kultúrák akkor kezdték el felismerni a színeket,

is that cultures begin to recognize a color

only once they have the ability to make that color.

amikor képesek lettek előállítani azokat.

So basically, if you can make a color,

Tehát ha elő tudsz állítani egy színt,

only then can you see it.

csak akkor vagy képes látni is.

A color like red, which was fairly easy for many cultures to make --

A piros színt, amit számos kultúrában elég egyszerű volt előállítani -

they began to see that color fairly early on.

már a korai időkben elkezdték megkülönböztetni.

But a color like blue, which was much harder to make --

De a kék színt, amit sokkal nehezebb volt előállítani -

many cultures didn't begin to learn how to make that color

sok kultúra nem tanulta meg, hogy állítsa elő ezt a színt,

until much later.

csak sokkal később.

They didn't begin to see it until much later as well.

Nem is ismerték fel ezt a színt, csak sokkal később.

So until then, even though a color might be all around them,

Ezért addig, bár egy szín mindenhol körülvehette őket,

they simply did not have the ability to see it.

egyszerűen nem volt meg a képességük, hogy lássák.

It was invisIble.

Láthatatlan volt.

It was not a part of their normal.

Nem volt az életük része.

And that story has helped put my own experience into context.

Ez a történet segített a saját tapasztalatomat megérteni.

So when I first read the comments on the video,

Amikor először elolvastam a videó hozzászólásait,

my initial reaction was to take it all very personally.

első reakcióként személyes sértésnek vettem.

But the people commenting did not know

De a hozzászóló emberek nem tudták,

how self-conscious I am about my voice.

hogy milyen érzékeny vagyok a hangommal kapcsolatban.

They were mostly reacting to my accent,

Leginkább az akcentusomat bírálták,

that it is not normal for a narrator to have an accent.

hogy nem normális egy narrátornál az akcentus.

But what is normal, anyway?

De mit nevezünk normálisnak?

We know that reviewers will find more spelling errors in your writing

Tudjuk, hogy a lektorok több helyesírási hibát találnak az írásodban,

if they think you're black.

ha azt gondolják, fekete vagy.

We know that professors are less likely to help female or minority students.

Tudjuk, hogy a tanárok kevésbé segítenek a női vagy kisebbségi diákoknak.

And we know that resumes with white-sounding names

Tudjuk, hogy az önéletrajzok, melyeken fehér hangzású név van,

get more callbacks than resumes with black-sounding names.

több visszahívást kapnak, mint a fekete hangzásúak.

Why is that?

Miért van ez?

Because of our expectations of what is normal.

A normálissal szembeni elvárásaink miatt.

We think it is normal

Azt gondoljuk, hogy normális,

when a black student has spelling errors.

ha egy fekete tanulónak helyesírási hibái vannak.

We think it is normal

Azt gondoljuk, hogy normális,

when a female or minority student does not succeed.

ha egy lány vagy kisebbségi diák nem teljesít jól.

And we think it is normal

És azt gondoljuk, hogy normális,

that a white employee is a better hire than a black employee.

hogy egy fehér alkalmazott jobb választás, mint egy fekete.

But studies also show that discrimination of this kind,

De tanulmányok azt is mutatják, hogy ez a fajta diszkrimináció

in most cases, is simply favoritism,

legtöbb esetben csak részrehajlás,

and it results more from wanting to help people that you can relate to

ami abból ered, hogy többet akarsz segíteni azoknak, akik hozzád hasonlóak,

than the desire to harm people that you can't relate to.

nem pedig ártani akarsz azoknak, akiket nem érzel hasonlónak.

And not relating to people starts at a very early age.

Ez az érzés az emberekkel már nagyon fiatalon megmutatkozik.

Let me give you an example.

Hadd mutassak egy példát!

One library that keeps track of characters

Egy könyvtár, ami évről-évre nyomon követi

in the children's book collection every year,

a gyerekkönyvek szereplőit,

found that in 2014, only about 11 percent of the books

2014-ben azt találta, hogy a könyveknek csak 11 százalékában

had a character of color.

voltak színes bőrű karakterek.

And just the year before, that number was about eight percent,

Az előtte levő évben ez a szám nyolc százalék volt,

even though half of American children today come from a minority background.

miközben az amerikai gyerekek fele ma kisebbségi háttérből származik.

Half.

A fele.

So there are two big issues here.

Szóval két nagy probléma van itt.

Először, a gyerekek azt hallják, hogy bármivé válhatnak,

Number one, children are told that they can be anything,

they can do anything,

bármit tehetnek,

and yet, most stories that children of color consume

de a történetek, amiket a színes bőrű gyerekek hallanak,

are about people who are not like them.

hozzájuk nem hasonló emberekről szólnak.

Number two is that majority groups don't get to realize

Másodszor pedig, a többi ember nincs tisztában azzal,

the great extent to which they are similar to minorities --

hogy milyen nagy mértékben hasonlítanak a kisebbségekhez.

our everyday experiences, our hopes,

A mindennapi tapasztalataink, reményeink,

our dreams, our fears

álmaink, félelmeink

and our mutual love for hummus.

és a humusz iránti imádatunk.

It's delicious!

Felséges!

(Laughter)

(Nevetés)

Just like the color blue for Ancient Greeks,

Mint a kék szín az ókori görögöknek,

minorities are not a part of what we consider normal,

a kisebbségek még nem részei annak, amit normálisnak tekintünk,

because normal is simply a construction of what we've been exposed to,

mert a normális egyszerűen annak az eredménye, amivel eddig találkoztunk,

and how visible it is around us.

és amennyire az látható körülöttünk.

And this is where things get a bit difficult.

És itt válnak a dolgok nehezebbé.

I can accept the preexisting notion of normal -- that normal is good,

Elfogadhatom azt a már meglévő elképzelést a normálisról, hogy a normális jó,

and anything outside of that very narrow definition of normal is bad.

és minden, ami a normális szűk tartományán kívül esik, az rossz.

Or I can challenge that preexisting notion of normal

Vagy kétségbe vonhatom a normális már meglévő fogalmát

with my work

a munkámmal,

and with my voice

és a hangommal,

and with my accent

és az akcentusommal,

and by standing here onstage,

és azzal, hogy ezen a színpadon állok,

even though I'm scared shitless and would rather be in the bathroom.

miközben iszonyatosan félek és szívesebben lennék a fürdőszobában.

(Laughter)

(Nevetés)

(Applause)

(Taps)

(Video) Sheep (SS's voice): I'm now slowly starting to use my voice

(Videó) Bárány (S.S. hangja): Lassan újra elkezdem használni

in my work again.

a hangom a munkámban.

And it feels good.

És ez jó érzés.

It does not mean I won't have a breakdown

Nem jelenti azt, hogy nem omlok össze

the next time a couple dozen people say that I talk

legközelebb, amikor azt mondják, úgy beszélek,

(Motyogás) mintha mogyoróvaj lenne a számban.

(Mumbling) like I have peanut butter in my mouth.

(Laughter)

(Nevetés)

SS: It just means I now have a much better understanding

S.S.: Ez csak azt jelenti, hogy már jobban értem azt,

hogy mi forog kockán,

of what's at stake,

and how giving up is not an option.

és hogy feladni nem egy választási lehetőség.

The Ancient Greeks didn't just wake up one day and realize

Az nem úgy volt, hogy az ókori görögök egy szép napon felébredtek, és rájöttek,

that the sky was blue.

hogy az ég kék.

It took centuries, even, for humans to realize what we had been ignoring

Évszázadokba telt az embereknek, hogy rájöjjenek, miről nem vettek tudomást

for so long.

olyan sokáig.

And so we must continuously challenge our notion of normal,

Folyamatosan kétségbe kell vonnunk a normalitás fogalmát,

because doing so is going to allow us as a society

mert ez biztosítani fogja nekünk, mint a társadalomnak,

to finally see the sky for what it is.

hogy végre olyannak láthassuk az eget, amilyen.

(Video) Characters: Thank you. Thank you. Thank you. Thank you. Thank you.

(Videó) Szereplők: Köszönöm. Köszönöm. Köszönöm. Köszönöm. Köszönöm.

Frankenstein's monster: (Grunts)

Frankenstein szörnye: (Morgás)

(Laughter)

(Nevetés)

SS: Thank you.

S.S.: Köszönöm.

(Applause)

(Taps)