In search for the man who broke my neck | Joshua Prager

Translator: Joseph Geni Reviewer: Morton Bast

Fordító: Zsófia Farsang Lektor: Anna Patai

One year ago, I rented a car in Jerusalem

Egy évvel ezelőtt autót béreltem Jeruzsálemben,

to go find a man I'd never met

hogy megtaláljak egy férfit, akivel még sosem találkoztam,

but who had changed my life.

mégis megváltoztatta az életem.

I didn't have a phone number to call to say I was coming.

Nem volt egy telefonszám, amit fel tudtam volna hívni, hogy jövök.

I didn't have an exact address,

Nem volt pontos címem,

but I knew his name, Abed,

de tudtam a nevét, Abed,

I knew that he lived in a town of 15,000, Kfar Kara,

tudtam, hogy egy 15.000 fős városban él, Kfar Karában,

and I knew that, 21 years before, just outside this holy city,

és tudtam, hogy 21 évvel ezelőtt, a szent városhoz közel

he broke my neck.

eltörte a nyakamat.

And so, on an overcast morning in January, I headed north

Úgyhogy egy felhős januári reggelen elindultam észak felé

off in a silver Chevy to find a man and some peace.

egy ezüst Chevy-ben, hogy megtaláljak egy embert és némi békét.

The road dropped and I exited Jerusalem.

Az útnak vége lett és elhagytam Jeruzsálemet.

I then rounded the very bend where his blue truck,

Aztán odaértem ahhoz a kanyarhoz, ahol az ő kék teherautója,

heavy with four tons of floor tiles,

négy tonnányi padlócsempével megrakva,

had borne down with great speed onto the back left corner

hatalmas sebességgel tarolta le a bal hátsó sarkát

of the minibus where I sat.

a minibusznak, amiben ültem.

I was then 19 years old.

19 éves voltam akkor.

I'd grown five inches and done some 20,000 pushups

12 centit nőttem és kb. 20.000 fekvőtámaszt csináltam meg

in eight months, and the night before the crash,

nyolc hónap alatt, és a karambol előtti estén

I delighted in my new body,

kiélveztem az új testemet,

playing basketball with friends

a barátaimmal kosárlabdáztunk

into the wee hours of a May morning.

a májusi reggel korai óráiig.

I palmed the ball in my large right hand,

A hatalmas jobb kezemben tartottam a labdát,

and when that hand reached the rim, I felt invincible.

és mikor ez a kéz elérte a peremet, legyőzhetetlennek éreztem magam.

I was off in the bus to get the pizza I'd won on the court.

Azért ültem a buszon, hogy megkapjam a pizzát amit előző este nyertem.

I didn't see Abed coming.

Nem láttam Abedet.

From my seat, I was looking up at a stone town

Az ülésemről egy kővárosra néztem fel

on a hilltop, bright in the noontime sun,

a domb tetején, a déli napban fürdött,

when from behind there was a great bang,

mikor egy nagy durranás jött mögülem,

as loud and violent as a bomb.

olyan hangosan és akkora erővel, mint egy bomba.

My head snapped back over my red seat.

A fejem hátralendült a piros ülésem fölött.

My eardrum blew. My shoes flew off.

A dobhártyám beszakadt. A cipőim leestek.

I flew too, my head bobbing on broken bones,

Én is repültem, a fejem törött csontokon dülöngélve,

and when I landed, I was a quadriplegic.

és mikor leérkeztem, már kvadriplégiás voltam. [mind a négy végtagjára béna]

Over the coming months, I learned to breathe on my own,

A következő hónapokban megtanultam egyedül lélegezni,

then to sit and to stand and to walk,

aztán ülni és felállni és sétálni,

but my body was now divided vertically.

de a testem függőlegesen ketté volt osztva.

I was a hemiplegic, and back home in New York,

Hemiplegiás voltam, és otthon New Yorkban

I used a wheelchair for four years, all through college.

négy évig kerekesszéket használtam, végig az egyetem alatt.

College ended and I returned to Jerusalem for a year.

Az egyetemnek vége lett és egy évre visszatértem Jeruzsálembe.

There I rose from my chair for good,

Ott végleg elhagytam a széket,

I leaned on my cane, and I looked back,

egy botra támaszkodtam és visszanéztem,

finding all from my fellow passengers in the bus

mindenfélét találva a buszon velem utazóktól kezdve

to photographs of the crash,

az ütközésről készült fényképekig,

and when I saw this photograph,

és mikor megláttam ezt a fotót,

I didn't see a bloody and unmoving body.

nem egy véres és mozdulatlan testet láttam.

I saw the healthy bulk of a left deltoid,

A bal deltoidom egészséges dombját láttam,

and I mourned that it was lost,

és gyászoltam, hogy elvesztettem,

mourned all I had not yet done,

gyászoltam mindent, amit addig nem tettem meg

but was now impossible.

és már lehetetlen volt.

It was then I read the testimony that Abed gave

Aztán elolvastam Abed tanúvallomását

the morning after the crash,

amit a karambol utáni reggel adott,

of driving down the right lane of a highway toward Jerusalem.

hogy az autópálya jobb oldalán hajtott Jeruzsálem felé.

Reading his words, I welled with anger.

A szavait olvasva düh töltött el.

It was the first time I'd felt anger toward this man,

Először éreztem dühöt e felé az ember felé,

and it came from magical thinking.

és mind mágikus gondolkodásból jött.

On this xeroxed piece of paper,

Ezen a fénymásolt papírlapon

the crash had not yet happened.

a karambol még nem történt meg.

Abed could still turn his wheel left

Abed még elfordíthatná a kormányt balra

so that I would see him whoosh by out my window

és látnám elhussanni az ablakom mellett,

and I would remain whole.

és egész maradnék.

"Be careful, Abed, look out. Slow down."

"Vigyázz Abed, figyelj! Lassíts!"

But Abed did not slow,

De Abed nem lassított,

and on that xeroxed piece of paper, my neck again broke,

és azon a fénymásolt papírlapon a nyakam ismét eltört,

and again, I was left without anger.

és ismét nem volt bennem harag.

I decided to find Abed,

Úgy döntöttem, hogy megtalálom Abedet,

and when I finally did,

és mikor sikerült,

he responded to my Hebrew hello which such nonchalance,

a héber helló-mra olyan természetesen válaszolt,

it seemed he'd been awaiting my phone call.

olyan volt, mintha várta volna a hívásomat.

And maybe he had.

Talán várta is.

I didn't mention to Abed his prior driving record --

Nem említettem Abed előzetes autós múltját --

27 violations by the age of 25,

27 sértés 25 éves korára,

the last, his not shifting his truck into a low gear on that May day —

az utolsó, hogy nem váltott vissza azon a májusi napon --

and I didn't mention my prior record --

és nem említettem a saját múltamat --

the quadriplegia and the catheters,

a kvadriplégiát és a katétereket,

the insecurity and the loss —

a bizonytalanságot és a veszteséget --

and when Abed went on about how hurt he was in the crash,

és mikor Abed azzal folytatta, hogy mennyire megsérült a karambolban,

I didn't say that I knew from the police report

nem mondtam, hogy a rendőrségi jelentésből kiderült,

that he'd escaped serious injury.

hogy megúszta súlyos sérülés nélkül.

I said I wanted to meet.

Azt mondtam, hogy találkozni szeretnék vele.

Abed said that I should call back in a few weeks,

Abed azt válaszolta, hogy hívjam vissza néhány héten belül,

and when I did, and a recording told me

és mikor megtettem, egy felvétel elmondta,

that his number was disconnected,

hogy a számát kikapcsoltatta,

I let Abed and the crash go.

én pedig elengedtem Abedet és az ütközést.

Many years passed.

Sok év telt el.

I walked with my cane and my ankle brace and a backpack

A botommal és bokarögzítőmmel és hátizsákommal hat kontinensen

on trips in six continents.

sétáltam végig utakat.

I pitched overhand in a weekly softball game

Dobó voltam egy heti szoftball játékban,

that I started in Central Park,

amit én kezdtem a Central Parkban,

and home in New York, I became a journalist and an author,

és otthon, New Yorkban újságíró lettem és író,

typing hundreds of thousands of words with one finger.

szavak százait és ezreit gépelve egyetlen ujjal.

A friend pointed out to me that all of my big stories

Egy barát rámutatott, hogy az összes nagy sztorim

mirrored my own, each centering on a life

a sajátomat tükrözte, egy életre koncentráltak,

that had changed in an instant,

ami egy pillanat alatt változott meg,

owing, if not to a crash, then to an inheritance,

ha nem is egy karambol, de egy örökség,

a swing of the bat, a click of the shutter, an arrest.

egy ütő lendítése, egy pisztoly kattanása, egy letartóztatás miatt.

Each of us had a before and an after.

Mindannyiunknak volt egy "előtte" és egy "utána".

I'd been working through my lot after all.

Úgy tűnik mégis a saját problémáimon dolgoztam.

Still, Abed was far from my mind, when last year,

Abed mindenesetre messze állt a gondolataimtól, amíg tavaly

I returned to Israel to write of the crash,

vissza nem tértem Izraelbe, hogy a karambolról írjak,

and the book I then wrote, "Half-Life,"

és a könyv amit írtam, "Félélet",

was nearly complete when I recognized

majdnem elkészült mikor rájöttem,

that I still wanted to meet Abed,

hogy még mindig találkozni akartam Abeddel,

and finally I understood why:

és végre megértettem, miért:

to hear this man say two words: "I'm sorry."

hogy egy szót halljak ettől az embertől: "Bocsánat."

People apologize for less.

Az emberek kevesebbért is bocsánatot kérnek.

And so I got a cop to confirm that Abed still lived

Szóval egy rendőr megerősítette, hogy Abed még mindig

somewhere in his same town,

valahol ebben a városban él,

and I was now driving to it with a potted yellow rose in the back seat,

és máris egy sárga cserepes rózsával a hátsó ülésen vezettem,

when suddenly flowers seemed a ridiculous offering.

mikor hirtelen a virágok nevetséges ajándéknak tűntek.

But what to get the man who broke your fucking neck?

De mit veszel az embernek, aki eltörte a kibaszott nyakadat?

(Laughter)

(Nevetés)

I pulled into the town of Abu Ghosh,

Beértem Abu Ghosh városába,

and bought a brick of Turkish delight:

és vettem egy tégla török csemegét:

pistachios glued in rosewater. Better.

rózsavízzel összeragasztott pisztáciát. Jobb.

Back on Highway 1, I envisioned what awaited.

Ismét az 1-es főúton, elképzeltem, hogy mi vár rám.

Abed would hug me. Abed would spit at me.

Abed megölel. Abed leköp.

Abed would say, "I'm sorry."

Abed azt mondja: "Bocsánat."

I then began to wonder, as I had many times before,

Aztán elkezdtem gondolkozni, ahogy már sokszor előtte,

how my life would have been different

hogy az életem miben lenne más,

had this man not injured me,

ha ez az ember nem sebesít meg,

had my genes been fed a different helping of experience.

ha a génjeim másfajta tapasztalatokat élnek át.

Who was I?

Ki is vagyok én?

Was I who I had been before the crash,

Az voltam, aki az ütközés előtt,

before this road divided my life like the spine of an open book?

mielőtt ez az út kettéválasztotta az életem, mint egy nyitott könyvet a gerince?

Was I what had been done to me?

Az voltam, ami velem történt?

Were all of us the results of things done to us, done for us,

Mindannyian csak azok vagyunk, ami velünk történt, amit velünk tettek,

the infidelity of a parent or spouse,

egy szülő vagy házastárs hűtlensége,

money inherited?

örökölt pénz?

Were we instead our bodies, their inborn endowments and deficits?

Vagy a testünk vagyunk, a velünk született tehetség és hiányosságok?

It seemed that we could be nothing more than genes and experience,

Úgy tűnt, mintha nem lehetnénk több, mint gének és tapasztalatok,

but how to tease out the one from the other?

de hogyan választod el az egyiket a másiktól?

As Yeats put that same universal question,

Ahogy Yeats ugyanígy feltette az egyetemes kérdést,

"O body swayed to music, o brightening glance,

"Ó, test, zenén ringj, szemek, gyúljatok!

how can we know the dancer from the dance?"

Táncosból a táncost kitudhatod?" [Tandori Dezső fordítása]

I'd been driving for an hour

Egy órája vezettem,

when I looked in my rearview mirror and saw my own brightening glance.

mikor belepillantottam a visszapillantó tükörbe és láttam a saját gyúló pillantásomat.

The light my eyes had carried for as long as they had been blue.

A fényt, amit a szemeim azóta hordoztak, mióta kékek.

The predispositions and impulses that had propelled me

A hajlamokat és impulzusokat amik arra hajtottak,

as a toddler to try and slip over a boat into a Chicago lake,

hogy kisgyerekként megpróbáljak egy hajóról a Chicago-tóba csúszni,

that had propelled me as a teen

amik arra hajtottak tinédzserként,

to jump into wild Cape Cod Bay after a hurricane.

hogy a viharos Cape Cod öbölbe ugorjak egy hurrikán után.

But I also saw in my reflection

De azt is láttam a tükörképemen,

that, had Abed not injured me,

hogyha Abed nem sebesít meg,

I would now, in all likelihood, be a doctor

most, legnagyobb valószínűséggel orvos lennék

and a husband and a father.

és férj és apa.

I would be less mindful of time and of death,

Kevésbé lennék tudatában az időnek és a halálnak,

and, oh, I would not be disabled,

és, ó, nem lennék mozgássérült,

would not suffer the thousand slings and arrows of my fortune.

nem szenvednék balsorsom ezernyi nyűgétől és nyilától.

The frequent furl of five fingers, the chips in my teeth

Öt ujj gyakori görcsei, a letört fogdarabok,

come from biting at all the many things

mert annyi dolgba harapok bele,

a solitary hand cannot open.

amit nem lehet egyetlen kézzel kinyitni.

The dancer and the dance were hopelessly entwined.

A táncos és a tánc reménytelenül összefonódtak.

It was approaching 11 when I exited right

11 felé járt, mikor jobbra letértem

toward Afula, and passed a large quarry

Afula irányába, elhaladtam egy nagy kőbánya

and was soon in Kfar Kara.

mellett és hamar Kfar Karába értem.

I felt a pang of nerves.

Ideges voltam.

But Chopin was on the radio, seven beautiful mazurkas,

De Chopin szólt a rádióból, hét gyönyörű mazurka,

and I pulled into a lot by a gas station

és én lehúzódtam egy benzinkút parkolójába

to listen and to calm.

kicsit hallgatni és megnyugodni.

I'd been told that in an Arab town,

Azt hallottam, hogy egy arab városban

one need only mention the name of a local

csak meg kell említened egy helyi nevét

and it will be recognized.

és felismerik.

And I was mentioning Abed and myself,

Én megemlítettem Abedet és magamat,

noting deliberately that I was here in peace,

direkt hangsúlyozva, hogy békével jöttem,

to the people in this town,

a város lakóinak,

when I met Mohamed outside a post office at noon.

mikor délben a posta előtt találkoztam Mohameddel.

He listened to me.

Meghallgatott.

You know, it was most often when speaking to people

Tudják, leggyakrabban az emberekkel beszélgetve gondolkoztam azon,

that I wondered where I ended and my disability began,

hogy hol végződöm én és hol kezdődik a sérülésem,

for many people told me what they told no one else.

mert sok ember olyasmit is elmondott nekem, amit senki másnak.

Many cried.

Sokan sírtak.

And one day, after a woman I met on the street did the same

És egy nap, miután egy nő, akivel az utcán találkoztam ezt tette

and I later asked her why,

én pedig megkérdeztem, miért

she told me that, best she could tell, her tears

azt mondta, próbálta mondani, hogy a könnyeinek

had had something to do with my being happy and strong,

volt valamennyi köze ahhoz, hogy milyen vidám és erős vagyok,

but vulnerable too.

és milyen sebezhető is.

I listened to her words. I suppose they were true.

Figyeltem a szavaira. Gondolom igazak voltak.

I was me,

Én én voltam,

but I was now me despite a limp,

de már a bicegésem ellenére voltam én,

and that, I suppose, was what now made me, me.

és ez volt, azt hiszem ami mostanra engem magammá tett.

Anyway, Mohamed told me

Mindenesetre Mohamed elmondta,

what perhaps he would not have told another stranger.

amit valószínűleg más idegennek nem mondott volna el.

He led me to a house of cream stucco, then drove off.

Egy krémszínűre vakolt házhoz vezetett és elhajtott.

And as I sat contemplating what to say,

És ahogy ott üldögéltem, fontolgatva, hogy mit mondjak,

a woman approached in a black shawl and black robe.

egy nő közeledett fekete kendőben és fekete köntösben.

I stepped from my car and said "Shalom,"

Kiszálltam a kocsimból és azt mondtam "Salom,"

and identified myself,

bemutatkoztam,

and she told me that her husband Abed

és ő elmondta, hogy a férje Abed

would be home from work in four hours.

négy óra múlva ér haza a munkából.

Her Hebrew was not good, and she later confessed

A hébere nem volt túl jó, és később bevallotta,

that she thought that I had come to install the Internet.

hogy azt hitte, az internetet jöttem beszerelni.

(Laughter)

(Nevetés)

I drove off and returned at 4:30,

Elhajtottam és visszatértem 16:30-kor,

thankful to the minaret up the road

hálásan az út elején lévő minaretnek

that helped me find my way back.

ami segített visszatalálni.

And as I approached the front door,

Ahogy a bejárati ajtóhoz közeledtem,

Abed saw me, my jeans and flannel and cane,

Abed meglátott, farmerban és ingben, bottal,

and I saw Abed, an average-looking man of average size.

és én is láttam Abedet, egy átlagos magasságú átlagos kinézetű férfit.

He wore black and white: slippers over socks,

Feketét és fehéret viselt: papucsot zoknival,

pilling sweatpants, a piebald sweater,

szöszös melegítőt, tarka pulóvert

a striped ski cap pulled down to his forehead.

és egy csíkos sísapkát viselt a homlokáig lehúzva.

He'd been expecting me. Mohamed had phoned.

Már várt rám. Mohamed telefonált.

And so at once, we shook hands, and smiled,

És egyszer csak kezet ráztunk, és mosolygott,

and I gave him my gift,

én odaadtam neki az ajándékomat,

and he told me I was a guest in his home,

ő azt mondta, hogy vendég vagyok az otthonában

and we sat beside one another on a fabric couch.

és leültünk egymás mellé egy szövetkanapén.

It was then that Abed resumed at once

Ekkor történt, hogy Abed visszatért a gyásztörténethez

the tale of woe he had begun over the phone

amit még a telefonon kezdett mesélni

16 years before.

16 évvel ezelőtt.

He'd just had surgery on his eyes, he said.

Nemrég műtötték meg a szemét, mondta.

He had problems with his side and his legs too,

Az oldalával és a lábaival is voltak problémái,

and, oh, he'd lost his teeth in the crash.

és, ó, elvesztette a fogait a karambolban.

Did I wish to see him remove them?

Szeretném, hogy kivegye őket?

Abed then rose and turned on the TV

Abed felkelt és bekapcsolta a TV-t,

so that I wouldn't be alone when he left the room,

hogy ne legyek egyedül, amíg kimegy a szobából,

and returned with polaroids of the crash

aztán visszatért a karambolról készült polariodokkal

and his old driver's license.

és a régi jogosítványával.

"I was handsome," he said.

"Jóképű voltam," mondta.

We looked down at his laminated mug.

Lenéztünk a laminált fotójára.

Abed had been less handsome than substantial,

Abed kevésbé volt jóképű, mint elfogadható,

with thick black hair and a full face and a wide neck.

sűrű fekete hajjal és kerek arccal és vastag nyakkal.

It was this youth who on May 16, 1990,

Ez a fiatal volt az, aki 1990. május 16-án

had broken two necks including mine,

két nyakat tört el, köztük az enyémet,

and bruised one brain and taken one life.

és összezúzott egy agyat és elvett egy életet.

Twenty-one years later, he was now thinner than his wife,

Huszonegy évvel később vékonyabb volt, mint a felesége,

his skin slack on his face,

az arcbőre lógott,

and looking at Abed looking at his young self,

és Abedre nézve, amint fiatal önmagát nézi

I remembered looking at that photograph of my young self

eszembe jutott, ahogy a karambol után a saját fiatal fotómat

after the crash, and recognized his longing.

nézem, és felismertem a vágyakozását.

"The crash changed both of our lives," I said.

"A karambol mindkettőnk életét megváltoztatta," mondtam.

Abed then showed me a picture of his mashed truck,

Abed aztán megmutatta a képet az összetört teherautójáról,

and said that the crash was the fault of a bus driver

és azt mondta, hogy a karambol a buszsofőr hibája volt

in the left lane who did not let him pass.

a baloldali sávban, aki nem engedte el őt.

I did not want to recap the crash with Abed.

Nem akartam újraélni az ütközést Abeddel.

I'd hoped for something simpler:

Valami egyszerűbbre vágytam:

to exchange a Turkish dessert for two words and be on my way.

némi török édességet elcserélni egy szóra és visszatérni a dolgomhoz.

And so I didn't point out that in his own testimony

Úgyhogy nem mutattam rá, hogy a saját vallomásában

the morning after the crash,

a karambol utáni reggelen

Abed did not even mention the bus driver.

Abed nem is említette a buszsofőrt.

No, I was quiet. I was quiet because I had not come for truth.

Nem, csendben maradtam. Mert nem az igazságért jöttem.

I had come for remorse.

Bűntudatért jöttem.

And so I now went looking for remorse

Szóval a bűntudatot kerestem

and threw truth under the bus.

és az igazságot a busz alá löktem.

"I understand," I said, "that the crash was not your fault,

"Értem," mondtam, "hogy a karambol nem a te hibád volt,

but does it make you sad that others suffered?"

de nem tesz szomorúvá, hogy mások szenvedtek ezért?"

Abed spoke three quick words.

Abed két gyors szóval válaszolt.

"Yes, I suffered."

"Igen, szenvedtem."

Abed then told me why he'd suffered.

Abed aztán elmondta, miért szenvedett.

He'd lived an unholy life before the crash,

Szentségtelen életet élt a karambol előtt,

and so God had ordained the crash,

úgyhogy Isten elrendelte a balesetet,

but now, he said, he was religious, and God was pleased.

és most, mondta, vallásos, Isten pedig elégedett.

It was then that God intervened:

Akkor avatkozott Isten közbe:

news on the TV of a car wreck that hours before

a híradó a TV-ben egy balesetet mutatott

had killed three people up north.

amiben három ember halt meg északon.

We looked up at the wreckage.

A roncsokat néztük.

"Strange," I said.

"Furcsa," mondtam.

"Strange," he agreed.

"Furcsa," értett egyet.

I had the thought that there, on Route 804,

Azt gondoltam, hogy ott, a 804-es úton

there were perpetrators and victims,

voltak elkövetők és áldozatok,

dyads bound by a crash.

párba rendezve egy baleset által.

Some, as had Abed, would forget the date.

Néhányan, mint Abed, a dátumot is elfelejtik.

Some, as had I, would remember.

Néhányan, mint én, emlékezni fognak.

The report finished and Abed spoke.

A riportnak vége lett és Abed megszólalt.

"It is a pity," he said, "that the police

"Szomorú," mondta, "hogy a rendőrség

in this country are not tough enough on bad drivers."

ebben az országban nem elég kemény a rossz sofőrökkel."

I was baffled.

Értetlenül néztem.

Abed had said something remarkable.

Abed valami nagyon jelentőségteljeset mondott.

Did it point up the degree to which he'd absolved himself of the crash?

Azt mutatta volna, hogy mennyire feloldozta magát a baleset alól?

Was it evidence of guilt, an assertion

Vagy a bűntudat bizonyítéka volt, kijelentés,

that he should have been put away longer?

hogy több időre kellett volna őt bezárni?

He'd served six months in prison, lost his truck license for a decade.

Hat hónapot töltött börtönben, a teherautójogosítványát elvesztette egy évtizedre.

I forgot my discretion.

Nem voltam többé diszkrét.

"Um, Abed," I said,

"Öm, Abed," mondtam,

"I thought you had a few driving issues before the crash."

"azt hittem volt neked is néhány incidensed a baleset előtt."

"Well," he said, "I once went 60 in a 40."

"Hát," mondta, "egyszer 60-nal mentem 40 helyett."

And so 27 violations --

És így 27 szabályszegés --

driving through a red light, driving at excessive speed,

piros lámpán való áthajtás, kiemelkedő gyorshajtás,

driving on the wrong side of a barrier,

a korlát rossz oldalán hajtás,

and finally, riding his brakes down that hill --

és végül, hogy azon a dombon egyszerre lépett a fékre és a gázra --

reduced to one.

egyetlen egyre apadt.

And it was then I understood that no matter how stark the reality,

Itt értettem meg, hogy bármilyen zord is a valóság,

the human being fits it into a narrative that is palatable.

az emberi lény mindig kellemes narratívába helyezi magát.

The goat becomes the hero. The perpetrator becomes the victim.

A kecske lesz a hős. Az elkövető lesz az áldozat.

It was then I understood that Abed would never apologize.

Ekkor értettem meg, hogy Abed sosem fog bocsánatot kérni.

Abed and I sat with our coffee.

Abed és én ültünk a kávénkkal.

We'd spent 90 minutes together,

90 percet töltöttünk együtt,

and he was now known to me.

és már ismertem őt.

He was not a particularly bad man

Nem volt egy különösebben rossz ember,

or a particularly good man.

sem egy különösebben jó ember.

He was a limited man

Egy korlátozott ember volt,

who'd found it within himself to be kind to me.

aki azt találta, hogy kedves lesz velem.

With a nod to Jewish custom,

A zsidó szokásnak megfelelően

he told me that I should live to be 120 years old.

azt mondta, hogy éljek 120 évig.

But it was hard for me to relate to one who had

De nehéz volt azonosulnom vele,

so completely washed his hands of his own calamitous doing,

aki ennyire mosta kezeit saját gyászos tettei fölött,

to one whose life was so unexamined that he said

aki annyira nem volt tudatában a saját életének,

he thought two people had died in the crash.

hogy azt hitte, két ember halt meg a balesetben.

There was much I wished to say to Abed.

Sok mindent szerettem volna Abednek mondani.

I wished to tell him that, were he to acknowledge my disability,

El akartam mondani, hogy ha elfogadná a sérülésemet,

it would be okay,

rendben lenne,

for people are wrong to marvel

mert az embereknek nincs igazuk mikor

at those like me who smile as we limp.

álmélkodnak rajtunk, hogy sántán is mosolygunk.

People don't know that they have lived through worse,

Az emberek nem tudják, hogy éltek át rosszabbat is,

that problems of the heart hit with a force greater than a runaway truck,

hogy a szív bajai nagyobb erővel bírnak, mint egy elszabadult teherautó,

that problems of the mind are greater still,

hogy az elme problémái nagyobbak,

more injurious, than a hundred broken necks.

többet sebeznek, mint száz eltört nyak.

I wished to tell him that what makes most of us who we are

El akartam mondani neki, hogy ami leginkább meghatározza,

most of all

hogy kik vagyunk,

is not our minds and not our bodies

az nem az elménk és nem a testünk

and not what happens to us,

és nem az, hogy mi történik velünk,

but how we respond to what happens to us.

hanem hogy hogyan reagálunk arra, ami történik velünk.

"This," wrote the psychiatrist Viktor Frankl,

"Ez," írta Viktor Frankl, a pszichiáter,

"is the last of the human freedoms:

"az utolsó az emberi szabadságok közül:

to choose one's attitude in any given set of circumstances."

megválasztani a hozzáállásunkat bármilyen körülmények között."

I wished to tell him that not only paralyzers

El szerettem volna mondani, hogy nem csak a bénáknak

and paralyzees must evolve, reconcile to reality,

és a bénítóknak kell fejlődni, megbékélni a valósággal,

but we all must --

de mindannyiunknak --

the aging and the anxious and the divorced and the balding

az öregedőknek és a rettegőknek és a válóknak és a kopaszodóknak

and the bankrupt and everyone.

és a csődbemenőknek és mindenkinek.

I wished to tell him that one does not have to say

El szerettem volna mondani, hogy nem kell azt mondani,

that a bad thing is good,

hogy egy rossz dolog jó,

that a crash is from God and so a crash is good,

hogy a baleset Istentől való és ezért jó,

a broken neck is good.

egy törött nyak jó.

One can say that a bad thing sucks,

Elmondhatjuk, hogy a rossz dolgok szörnyűek,

but that this natural world still has many glories.

de ez a világ még bővelkedik csodákban.

I wished to tell him that, in the end, our mandate is clear:

El szerettem volna mondani, hogy végül is a megbízatásunk világos:

We have to rise above bad fortune.

felül kell emelkednünk a balszerencsén.

We have to be in the good and enjoy the good,

Át kell élnünk a jót és élvezni azt,

study and work and adventure and friendship -- oh, friendship --

a tanulást és a munkát és a kalandot és a barátságot -- ó, a barátság --

and community and love.

és a közösséget és a szeretetet.

But most of all, I wished to tell him

De leginkább azt szerettem volna elmondani neki,

what Herman Melville wrote,

amit Herman Melville írt,

that "truly to enjoy bodily warmth,

hogy "ahhoz, hogy tényleg élvezd a test melegét,

some small part of you must be cold,

valamilyen kis részednek hidegnek kell lennie,

for there is no quality in this world

mert nincs olyan tulajdonság a világban

that is not what it is merely by contrast."

amit nem a kontraszt tenne azzá, ami."

Yes, contrast.

Igen, a kontraszt.

If you are mindful of what you do not have,

Ha tisztában vagy vele, hogy mid nincsen,

you may be truly mindful of what you do have,

igazán tisztában lehetsz vele, hogy mid is van,

and if the gods are kind, you may truly enjoy what you have.

és ha az istenek kegyesek, ki is élvezheted, amid van.

That is the one singular gift you may receive

Ez az egyetlen ajándék, amit kaphatsz

if you suffer in any existential way.

ha valaha egzisztenciálisan szenvedsz.

You know death, and so may wake each morning

Ismered a halált, így minden reggel

pulsing with ready life.

az élet lüktetésével kelhetsz.

Some part of you is cold,

Valamilyen részed hideg,

and so another part may truly enjoy what it is to be warm,

hogy valami másik részed tényleg élvezhesse mit jelent melegnek lenni,

or even to be cold.

vagy akár hidegnek is.

When one morning, years after the crash,

Mikor egy reggel, évekkel a baleset után

I stepped onto stone and the underside of my left foot

kőre léptem és a bal talpam megérezte

felt the flash of cold, nerves at last awake,

a hideg érintését, az idegek végre ébren,

it was exhilarating, a gust of snow.

üdítő volt, egy hófuvallat.

But I didn't say these things to Abed.

De nem mondtam el ezt Abednek.

I told him only that he had killed one man, not two.

Annyit mondtam csak, hogy csak egy embert ölt meg, nem kettőt.

I told him the name of that man.

Elmondtam neki a nevét.

And then I said, "Goodbye."

Aztán azt mondtam, "Viszlát."

Thank you.

Köszönöm.

(Applause)

(Taps)

Thanks a lot.

Nagyon köszönöm.

(Applause)

(Taps)