Test yourself: Can you tell the difference between music and noise? - Hanako Sawada

Fordító: Evelin Marek Lektor: Zsófia Herczeg

In 1960, American composer John Cage went on national television

1960-ban John Cage amerikai zeneszerző

bemutatta legújabb művét a tévében.

to share his latest work.

But rather than employing traditional instruments,

Hagyományos hangszerek helyett

Cage appeared surrounded by household clutter,

különböző, a háztartásokban található tárggyal jelent meg,

including a bathtub, ice cubes, a toy fish, a pressure cooker,

mint például fürdőkáddal, jégkockával, játékhallal, kuktával,

a rubber duck, and several radios.

gumikacsával és különféle rádiókkal.

Armed with these tools and a stopwatch, he performed “Water Walk,”

Ezekkel és egy stopperrel felszerelkezve mutatta be „Water Walk” c. művét

setting off a series of sounds with a serious expression

komoly előadásmódban

and incredible precision.

és hihetetlen precizitással.

Some viewers found the performance hysterical,

Egyesek mulatságosnak,

while others thought it was completely absurd.

mások teljesen abszurdnak tartották az előadást.

But most people watching likely shared the same question:

De azokban, akik látták, leginkább ez a kérdés merült föl:

is this even music?

Zene ez egyáltalán?

This question is harder to answer than you might think.

A kérdést nehezebb megválaszolni, mint gondolnánk.

What we determine as music often depends on our expectations.

Hogy mit tartunk zenének, az gyakran elvárásainktól függ.

For example, imagine you’re in a jazz club listening

Például, képzeld el, hogy egy jazzklubban hallgatod a trombiták ritmusos harsogását.

to the rhythmic honking of horns.

Most people would agree that this is music.

A legtöbb ember egyetértene abban, hogy ez zene.

But if you were on the highway hearing the same thing, many would call it noise.

De ha az autópályán hallanád ugyanezt autódudákkal, sokan zajnak neveznék.

After all, car horns aren’t instruments

Végül is az autó kürtje nem hangszer,

and these drivers aren’t musicians... right?

és a sofőrök sem zenészek, nem igaz?

Expectations like these influence how we categorize everything we hear.

Az elvárások befolyásolják, hogyan kategorizáljuk azt, amit hallunk.

We typically think something sounds more musical

Általában úgy gondoljuk, zeneibb a hangzás,

if it uses a recognizable structure or popular sounds

ha felismerhető a szerkezete

vagy a hangzást valamilyen ismert mintázathoz tudjuk kötni.

arranged in well-known patterns.

And even within the realm of music,

A zene világában pedig arra számítunk,

we expect certain genres to use specific instruments and harmonies.

hogy bizonyos műfajokhoz bizonyos hangszerek és hangzások tartoznak.

These expectations are based on existing musical traditions,

Ezek az elvárások meglévő zenei hagyományokon alapulnak,

but those traditions aren't set in stone.

de az ilyen hagyományok nincsenek kőbe vésve.

They vary across different cultures and time periods.

Kultúránként és időszakonként váltakoznak.

And in the early 20th century,

A 20. század elején,

when many artists were pushing the boundaries of their fields,

amikor sok művész a saját határait feszegette,

John Cage wanted to discover what new kinds of music might exist

John Cage új zenei műfajokat akart felfedezni ezeken a határokon túl.

beyond those constraints.

He began pioneering new instruments that blurred the lines

Új hangszereket vezetett be, melyek összemosták a művészet

between art and everyday life,

és a mindennapi élet között húzódó vonalakat,

and used surprising objects to reinvent existing instruments.

mivel szokatlan tárgyakat használt hagyományos hangszerek újragondolására.

He also explored new ways for music to mingle with other art forms.

A zene és más művészeti ágak keveredésének új módjaival is kísérletezett.

He and his creative and romantic partner, Merce Cunningham,

Ő és kreatív, romantikus partnere, Merce Cunningham koncerteket adtak,

held recitals where Cage’s music and Cunningham’s choreography

amelyekhez Cage a zenét és Cunningham a koreogáfiát

would be created independently before being performed together.

egymástól függetlenül alkotta meg, mielőtt a műveket közösen előadták volna.

But whatever his approach,

Különböző eszközökkel Cage arra igyekezett rávenni a hallgatóságot,

Cage gleefully dared listeners to question the boundaries between music and noise,

hogy feltegyék a kérdést, hol a határ zene és zaj,

as well as sound and silence.

valamint hang és csend között.

Perhaps the best example is one of Cage’s most famous compositions—

Talán a legjobb példa erre Cage egyik leghíresebb kompozíciója,

a solo piano piece consisting of nothing but musical rests

egy szóló zongoradarab, amely csak zenei szünetekből áll

for four minutes and 33 seconds.

négy perc 33 másodpercig.

This wasn’t intended as a prank, but rather, as a question.

Ezt nem tréfának szánta, hanem inkább kérdésnek.

Could the opening and closing of a piano lid be music?

Lehet-e a zongora fedelének nyitása és zárása zene?

What about the click of a stopwatch?

És mi a helyzet a stopperóra ketyegésével?

The rustling, and perhaps even the complaining, of a crowd?

A tömeg zsibongásával vagy nyugtalankodásával?

Like the white canvases of his painting peers,

Ahogy a festő művésztársak az üres vásznakkal,

Cage asked the audience to question their expectations about what music was.

Cage így kérdezte meg a hallgatóságot, mit várnak el a zenétől.

And while the piece didn’t evoke the drama of some traditional compositions,

És bár a zenemű nem idézte fel a hagyományos kompozíció drámaiságát,

it certainly elicited a strong emotional response.

mindenképpen erős érzelmi reakciót váltott ki.

Cage’s work frequently prioritized these spontaneous, ephemeral experiences

Cage művei gyakran előtérbe helyezik a spontán, múlékony élményt

over precise, predictable performances.

a merev, kiszámítható előadással szemben.

He even developed processes that left some compositional decisions up to chance.

Sőt műveivel kapcsolatos egyes döntéseit a véletlenre bízta.

One of his favorite such systems was the I Ching,

Egyik kedvenc eszköze egy ősi kínai jövendőmondó könyv

an ancient Chinese divination text.

a Ji csing volt.

Using just a handful of coins,

Egy maroknyi érme segítségével

the I Ching allows readers to produce a pattern of lines

az olvasók létrehozhatnak egy vonalmintát,

which can be interpreted to answer questions and offer fortunes.

amely alapján a könyvből kérdéseikre választ vagy jóslatot kaphatnak.

But Cage adapted these patterns into a series of tables

Cage ezeket a mintákat olyan táblázatok sorozatává alakította,

that generated different musical durations, tempos, and dynamics.

amelyekből különböző időtartamú, tempójú és dinamikájú zeneművek jöttek létre.

Eventually, he even used early computers to help produce these random parameters.

Végül még az első számítógépeket is felhasználta

véletlenszerű jelenségek előállításához.

For some pieces, Cage went even further,

Néhány darab esetében Cage még tovább ment,

offering musicians incomplete compositions notated with broad instructions,

a zenészek kezébe félkész műveket adott, tágan értelmezhető utasításokkal,

allowing them to compose on the fly with the help of his guidelines.

hogy iránymutatásai segítségével menet közben komponáljanak.

Some composers rejected Cage's seemingly careless approach.

Néhány zeneszerző elutasította Cage látszólag „hanyag” megközelítését.

They believed it was the composer’s job to organize sound and time

Úgy vélték, hogy a zeneszerző feladata a hang és az idő megszerkesztése

for a specific, intentional purpose.

egy bizonyos cél érdekében.

After all, if these strange compositions were music,

Elvégre, ha ezek a furcsa kompozíciók zenei alkotások,

then where do we draw the line?

akkor hol húzzuk meg a határt?

But like a bold explorer, Cage didn't want to be bound by restrictions,

De mint vakmerő felfedező, Cage nem akarta magát korlátozni,

and he certainly didn't want to follow old rules.

és végképp nem akart szabályokat követni.

He dedicated himself to shattering our expectations,

Az elvárások lerombolását tűzte ki célul,

creating a series of once in a lifetime experiences

hogy így olyan megismételhetetlen élményt hozzon létre,

that continue encouraging musicians and audiences

amely a továbbiakban is arra bátorítja a zenészeket és a közönséget,

to embrace the unexpected.

hogy fogadják el a váratlant.