Jacqueline Novogratz: Inspiring a life of immersion

Fordító: Orsolya Szemere Lektor: Laszlo Kereszturi

I've been spending a lot of time

Rengeteg időt töltöttem azzal,

traveling around the world these days,

hogy a világban utaztam az utóbbi időben,

talking to groups of students and professionals,

diákcsoportoknak és szakembereknek beszéltem.

and everywhere I'm finding that I hear similar themes.

És mindenhol ugyanazokkal a témákkal találkozom.

On the one hand, people say,

Először is, ezt mondják az emberek:

"The time for change is now."

"Most van itt a változás ideje."

They want to be part of it.

És részesei akarnak lenni! Arról beszélnek,

They talk about wanting lives of purpose and greater meaning.

hogy célratörőbb és komolyabb jelentőségű életet akarnak élni.

But on the other hand,

De másrészt pedig hallom azt is,

I hear people talking about fear,

amikor a félelmeikről beszélnek.

a sense of risk-aversion.

egyfajta kockázatkerülési értelemben.

They say, "I really want to follow a life of purpose,

Azt mondják: "Én tényleg értelmes életet akarok,

but I don't know where to start.

de fogalmam sincs, hol kezdjem. Nem akarok

I don't want to disappoint my family or friends."

csalódást okozni a családomnak, vagy a barátaimnak.

I work in global poverty.

A globális szegénység projektben dolgozom.

And they say, "I want to work in global poverty,

Ők is azt mondják: "Én is szeretnék a globális szegénység projektben dolgozni.

but what will it mean about my career?

de mit fog ez jelenteni a karrierem tekintetében?

Will I be marginalized?

Perifériára kerülök, kirekesztődöm?

Will I not make enough money?

Lehet, hogy nem fogok eleget keresni?

Will I never get married or have children?"

Lehet, hogy soha nem lesz így párom és gyerekem?

And as a woman who didn't get married until I was a lot older --

És olyan nőként, aki nem ment férjhez sokkal idősebb koráig --

and I'm glad I waited --

nagyon is örülök, hogy vártam --

(Laughter)

(Nevetés)

-- and has no children,

-- és nincsenek gyermekeim.

I look at these young people

Nézem ezeket a fiatalokat,

and I say, "Your job is not to be perfect.

és ezt válaszolom nekik: "Nem az a feladatotok, hogy tökéletesek legyetek!

Your job is only to be human.

Hanem, hogy emberek legyetek!

And nothing important happens in life

És az életben semmi fontosat nem kapunk

without a cost."

ingyen!"

These conversations really reflect what's happening

Ezek a párbeszédek tényleg azt tükrözik,

at the national and international level.

ami nemzeti és nemzetközi szinteken történik.

Our leaders and ourselves

A vezetőink és mi magunk is

want everything,

akarunk ugyan mindent,

but we don't talk about the costs.

de nem beszélünk arról, minek mi az ára,

We don't talk about the sacrifice.

nem beszélünk az áldozathozatalról.

One of my favorite quotes from literature

Egyik kedvenc irodalmi idézetem

was written by Tillie Olsen,

Tillie Olsen-től, a nagy amerikai írótól

the great American writer from the South.

származik, aki a Délen élt.

In a short story called "Oh Yes,"

Az "Ó, igen!" című rövid történetben

she talks about a white woman in the 1950s

egy 50-es évekbeli fehér asszonyról ír,

who has a daughter

akinek van egy lánya,

who befriends a little African American girl,

aki összebarátkozik egy kis afro-amerikai lánykával.

and she looks at her child with a sense of pride,

És büszkén néz ugyan a lányára,

but she also wonders,

de felmerül benne az is,

what price will she pay?

hogy vajon milyen árat kell majd fizetnie ezért?

"Better immersion

"Jobb az elmélyülés,

than to live untouched."

mint érintetlennek maradni."

But the real question is,

De a valódi kérdés az, hogy vajon mi

what is the cost of not daring?

az ára annak, ha nem merjük megtenni?!

What is the cost of not trying?

Mi az ára annak, ha nem próbáljuk meg?!

I've been so privileged in my life

Olyan kivételes helyzetben voltam életem során,

to know extraordinary leaders

hogy oly kiemelkedő vezetőket ismerhetek,

who have chosen to live lives of immersion.

akik az választották, hogy ilyen elkötelezett életet élnek.

One woman I knew who was a fellow

Az egyik közülük abban a programban volt társam,

at a program that I ran at the Rockefeller Foundation

amit a Rockefeller Alapítványnál működtettem,

was named Ingrid Washinawatok.

Ingrid Washinawatok-nak hívták.

She was a leader of the Menominee tribe,

A Menominee törzs főnöke volt,

a Native American peoples.

akik egy Amerikai bennszülött nép.

And when we would gather as fellows,

Amikor összegyűlt a társaságunk,

she would push us to think about

sürgetett bennünket, hogy végiggondoljuk,

how the elders in Native American culture

hogy az amerikai őslakos kultúra öregjei

make decisions.

hogyan hoznak döntést.

And she said they would literally visualize

Azt mondta, hogy ők szó szerint vizualizálnák

the faces of children

az elkövetkezendő 7 generáció

for seven generations into the future,

gyermekeinek arcát,

looking at them from the Earth,

a Földről nézve őket.

and they would look at them, holding them as stewards

És úgy tekintenének rájuk,

for that future.

mint a jövő helytartóira.

Ingrid understood that we are connected to each other,

Ingrid megértette, hogy összeköttetésben állunk

not only as human beings,

egymással, nemcsak emberi lényként,

but to every living thing on the planet.

hanem a bolygó minden egyes élőlényével!

And tragically, in 1999,

És tragikus módon, 1999-ben,

when she was in Colombia

amikor Kolumbiában járt,

working with the U'wa people,

az U'wa néppel dolgozott együtt éppen,

focused on preserving their culture and language,

arra fókuszálva, hogyan tudnák megóvni a kultúrájukat és nyelvüket,

she and two colleagues were abducted

elrabolták két kollégájával együtt,

and tortured and killed by the FARC.

megkínozták, végül megölte őket a FARC (Kolumbia Forradalmi Fegyveres Erői).

And whenever we would gather the fellows after that,

És azóta akármikor találkozunk a társainkkal,

we would leave a chair empty for her spirit.

mindig üresen hagyunk egy széket a ő lelkének.

And more than a decade later,

És több, mint egy évtizeddel később,

when I talk to NGO fellows,

amikor NGO társakkal beszélek,

whether in Trenton, New Jersey or the office of the White House,

akár Trentonban, New Jerseyben, akár a Fehér Házi irodánkban,

and we talk about Ingrid,

és szóba kerül Ingrid,

they all say that they're trying to integrate her wisdom

mind arról számolnak be, hogy próbálják

and her spirit

integrálni a bölcsességét és a lelkületét,

and really build on the unfulfilled work

és tényleg az ő életküldetésének

of her life's mission.

beteljesületlen munkáját továbbvinni.

And when we think about legacy,

És amikor a hagyatékára gondolok,

I can think of no more powerful one,

nem jut eszembe az övénél erőteljesebb,

despite how short her life was.

annak ellenére, milyen rövid is volt az élete.

And I've been touched by Cambodian women --

És megérintettek a kambodzsai nők,

beautiful women,

csodálatos nők,

women who held the tradition of the classical dance in Cambodia.

nők, akik őrzik a klasszikus kambodzsai tánc hagyományát.

And I met them in the early '90s.

A 90-es évek elején találkoztam velük.

In the 1970s, under the Pol Pot regime,

Az 1970-es években, a Pol Pot rezsim alatt,

the Khmer Rouge killed over a million people,

a Vörös Khmer több, mint 1 millió embert ölt meg.

and they focused and targeted the elites and the intellectuals,

Az elit és az értelmiségi réteget tűzték ki

the artists, the dancers.

célpontul, a művészeket, a táncosokat.

And at the end of the war,

És a háború végén, már csak

there were only 30 of these classical dancers still living.

30 klasszikus táncos volt közülük életben.

And the women, who I was so privileged to meet

És a nők, akikkel szerencsém volt találkozni

when there were three survivors,

amikor csak három túlélő volt,

told these stories about lying in their cots

elmesélték a történeteiket arról, amikor a

in the refugee camps.

tábori ágyaikon feküdtek a menekült táborban.

They said they would try so hard

Azt mondták nagyon keményen próbálták

to remember the fragments of the dance,

felidézni a táncok részleteit, abban reménykedve,

hoping that others were alive and doing the same.

hogy a többiek élnek és ugyanezt teszik.

And one woman stood there with this perfect carriage,

És az egyik nő ott állt azzal a tökéletes

her hands at her side,

tartással, oldalra tett kézzel,

and she talked about

és arról mesélt, amikor

the reunion of the 30 after the war

30-an újra összetalálkoztak a háború után,

and how extraordinary it was.

és hogy milyen rendkívüli volt az.

And these big tears fell down her face,

És óriási könnycseppek folytak le az arcán,

but she never lifted her hands to move them.

de egyszer sem emelte fel a kezét, hogy letörölje őket.

And the women decided that they would train

És a nők elhatározták, hogy tanítani fogják,

not the next generation of girls, because they had grown too old already,

nem a következő generáció lányait, mert ők már túl idősek ehhez,

but the next generation.

hanem a legújabb generációt.

And I sat there in the studio

És ott ültem a stúdióban

watching these women clapping their hands --

néztem ahogy ezek a nők tapsoltak --

beautiful rhythms --

csodálatos ritmusokat --

as these little fairy pixies

ahogy azok a kis tündérkék

were dancing around them,

ott táncoltak körülöttük

wearing these beautiful silk colors.

gyönyörű, színes selymekbe öltözve.

And I thought, after all this atrocity,

És azt gondoltam, a sok elszenvedett gyötrelem után,

this is how human beings really pray.

valójában így imádkoznak az emberek.

Because they're focused on honoring

Mert arra koncentrálnak, hogy megbecsüljék

what is most beautiful about our past

azt, ami a legszebb a múltjukban

and building it into

és beépítsék

the promise of our future.

a jövő ígéretébe.

And what these women understood

És amit ezek a nők megértettek

is sometimes the most important things that we do

az az, hogy néha a legfontosabb dolog,

and that we spend our time on

amit teszünk, és amivel az időnket töltjük,

are those things that we cannot measure.

azok a dolgok, amik nem mérhetők.

I also have been touched

Megérintett még

by the dark side of power and leadership.

a hatalom és a vezetés sötét oldala is.

And I have learned that power,

És megtanultam, hogy a hatalom,

particularly in its absolute form,

és leginkább a totalitárius formája

is an equal opportunity provider.

egyenlő esélyeket nyújt.

In 1986, I moved to Rwanda,

1986-ban Ruandába költöztem,

and I worked with a very small group of Rwandan women

és egy kis csoport ruandai nővel dolgoztam

to start that country's first microfinance bank.

az ország mikrofinanszírozási bankjának elindításán.

And one of the women was Agnes --

És az egyik nő Agnes volt -

there on your extreme left --

a bal szélen --

she was one of the first three

egyike volt az első három

women parliamentarians in Rwanda,

női parlamenti képviselőnek Ruandában,

and her legacy should have been

és úgy kellene, hogy emlékezzenek rá,

to be one of the mothers of Rwanda.

mint Ruanda egyik szülőanyjára.

We built this institution based on social justice,

Mi építettük fel ezt a társadalmi igazságosságon

gender equity,

a nemek egyenlőségén alapuló intézményt,

this idea of empowering women.

tettük lehetővé a nők társadalmi pozíciójának erősítését.

But Agnes cared more about the trappings of power

De aztán Agnest jobban magával ragadta a hatalom mámora

than she did principle at the end.

és megfeledkezett az alapelvekről.

And though she had been part of building a liberal party,

És habár részese volt egy liberális párt

a political party

felépítésének, egy politikai pártnak,

that was focused on diversity and tolerance,

amely a sokféleségre és toleranciára összpontosított,

about three months before the genocide, she switched parties

kb. 3 hónappal a népirtás előtt pártot váltott,

and joined the extremist party, Hutu Power,

és csatlakozott a Hutu szélsőséges párthoz,

and she became the Minister of Justice

és ő lett az igazságügy miniszter

under the genocide regime

a népirtó rezsim alatt

and was known for inciting men to kill faster

és arról híresült el, hogy gyorsabb öldöklésre

and stop behaving like women.

bíztatta a férfiakat és hogy ne viselkedjenek nőként.

She was convicted

Elítélték

of category one crimes of genocide.

tömeggyilkosság elrendeléséért.

And I would visit her in the prisons,

És eljártam meglátogatni a börtönökbe,

sitting side-by-side, knees touching,

egymás mellett ültünk, a térdeink öszeértek,

and I would have to admit to myself

és be kellett, hogy valljam magamnak

that monsters exist in all of us,

hogy szörnyek mindannyiunkban élnek,

but that maybe it's not monsters so much,

de lehet, hogy nem is annyira szörnyek,

but the broken parts of ourselves,

hanem a lényünk sérült részei,

sadnesses, secret shame,

bánatok, titkolt szégyen,

and that ultimately it's easy for demagogues

végtére is könnyű a demagógoknak

to prey on those parts,

megragadni ezeket a részeinket

those fragments, if you will,

ezt az oldalunkat, ha úgy tetszik

and to make us look at other beings, human beings,

és elérik, hogy úgy tekintsünk más lényekre,

as lesser than ourselves --

emberekre, mint akik kevesebbek nálunk --

and in the extreme, to do terrible things.

és extrém esetekben, hogy szörnyű dolgokat kövessünk el.

And there is no group

És nincs más olyan csoport, akik még annyira

more vulnerable to those kinds of manipulations

ki lennének téve az ilyen jellegű manipulációnak

than young men.

mint a fiatal férfiak.

I've heard it said that the most dangerous animal on the planet

Azt mondják, a legveszélyesebb állat

is the adolescent male.

a planétán, a serdülő korú hím.

And so in a gathering

És amikor összegyűlünk,

where we're focused on women,

hogy a nőkre fókuszáljunk, mert

while it is so critical that we invest in our girls

oly fontos, hogy foglalkozzunk a lányainkkal

and we even the playing field

és egyenlő lehetőségeket teremtsünk

and we find ways to honor them,

és megtaláljuk a módját, hogy tiszteletben legyenek tartva,

we have to remember that the girls and the women

ne felejtsük el, hogy a lányok és a nők

are most isolated and violated

azokban a társadalmakban a leginkább

and victimized and made invisible

elszigeteltek és bántalmazottak, áldozatok

in those very societies

és láthatatlanok, ahol

where our men and our boys

a férfiak és a fiúk

feel disempowered,

hatalom-vesztettnek érzik magukat,

unable to provide.

képtelennek arra, hogy gondoskodjanak.

And that, when they sit on those street corners

És amikor ott ülnek azokon az utcasarkokon

and all they can think of in the future

és a jövővel kapcsolatban csak arra tudnak

is no job, no education,

gondolni, hogy nincs állás, nincs oktatás,

no possibility,

nincsenek lehetőségek

well then it's easy to understand

nos, akkor könnyű megérteni,

how the greatest source of status

hogy lehet rangjuk legfőbb forrása

can come from a uniform

az egyenruha

and a gun.

és a fegyverek.

Sometimes very small investments

Néha nagyon kis befektetéssel, hatalmas,

can release enormous, infinite potential

végtelen potenciálokat szabadíthatunk fel,

that exists in all of us.

amelyek mindannyiunkban ott rejlenek.

One of the Acumen Fund fellows at my organization,

Az egyik Acumen Alapítványnál dolgozó kollegám,

Suraj Sudhakar,

Suraj Sudhakar,

has what we call moral imagination --

rendelkezik úgynevezett morális képzelőerővel --

the ability to put yourself in another person's shoes

azzal a képességgel, hogy más emberek helyzetébe képzeli magát

and lead from that perspective.

és ebből a perspektívából vezeti őket.

And he's been working with this young group of men

Már egy ideje dolgozik olyan fiatal emberek csoportjával

who come from the largest slum in the world, Kibera.

akik a világ legnagyobb nyomornegyedéből, Kiberából származnak.

And they're incredible guys.

Fantasztikus srácok.

And together they started a book club

És együtt létrehoztak egy könyvklubbot

for a hundred people in the slums,

száz ember részére a negyedben,

and they're reading many TED authors and liking it.

és sok TED szerzőt olvasnak és kedvelik őket.

And then they created a business plan competition.

És aztán kitaláltak egy üzleti terv versenyt.

Then they decided that they would do TEDx's.

És elhatározták, hogy TEDx-eket fognak csinálni.

And I have learned so much

És olyan sokat tanultam

from Chris and Kevin

Christől és Kevintől

and Alex and Herbert

Alextől és Herberttől

and all of these young men.

és a többi fiatalembertől.

Alex, in some ways, said it best.

Talán Alex fogalmazta meg a legjobban.

He said, "We used to feel like nobodies,

Azt mondta, " Régen senkinek éreztük magunkat,

but now we feel like somebodies."

de most már úgy érezzük, hogy vagyunk valakik."

And I think we have it all wrong

És úgy gondolom rosszul látjuk a dolgokat

when we think that income is the link.

ha azt hisszük, hogy a jövedelem a kapcsolódási pont.

What we really yearn for as human beings

Az amire emberi lényként igazán vágyunk,

is to be visible to each other.

az az, hogy láthatóak legyünk egymás számára.

And the reason these young guys

Ezek a fiatal srácok azért

told me that they're doing these TEDx's

határoztak úgy, hogy TEDx-eket fognak csinálni

is because they were sick and tired

mert már teljesen elegük van abból,

of the only workshops coming to the slums

hogy a negyedbe csak olyan előadásokat

being those workshops focused on HIV,

hoznak be, amelyek a HIV-re koncentrálnak

or at best, microfinance.

vagy jobb esetben a mikrofinanszírozásra.

And they wanted to celebrate

Ők viszont szerették volna azt ünnepelni

what's beautiful about Kibera and Mathare --

ami csodálatos Kiberában és Mathareban --

the photojournalists and the creatives,

a fotóriportereket és a kreatívokat,

the graffiti artists, the teachers and the entrepreneurs.

a graffiti művészeket, a tanárokat és a vállalkozókat.

And they're doing it.

És ezt teszik most.

And my hat's off to you in Kibera.

Megemelem a kalapom előttetek Kiberában.

My own work focuses

A saját munkámban arra koncentrálok,

on making philanthropy more effective

hogy a filantrópiát hatékonyabbá tegyem

and capitalism more inclusive.

a kapitalizmust pedig szélesebbé.

At Acumen Fund, we take philanthropic resources

Az Acumen alapítványnál a jótékonysági adományokat

and we invest what we call patient capital --

úgynevezett türelmes tőkébe fektetjük --

money that will invest in entrepreneurs who see the poor

ezt a pénzt olyan vállalkozók kapják, akik a szegényeket

not as passive recipients of charity,

nem adományok passzív elfogadóiként kezelik,

but as full-bodied agents of change

hanem a változások teljeskörű résztvevőiként,

who want to solve their own problems

olyanokként, akik szeretnék megoldani saját problémáikat

and make their own decisions.

és meghozni saját döntéseiket.

We leave our money for 10 to 15 years,

10-15 évig hagyjuk befektetve a pénzünket,

and when we get it back, we invest in other innovations

és amikor visszakapjuk, más olyan újításba fektetjük be,

that focus on change.

amely a változásokra koncentrál.

I know it works.

Tudom, hogy ez működik. Több mint

We've invested more than 50 million dollars in 50 companies,

50 millió dollárt fektettünk be 50 cégbe.

and those companies have brought another 200 million dollars

És azok a cégek még 200 milló dollárt

into these forgotten markets.

hoztak be ezekre az elfeledett piacokra.

This year alone, they've delivered 40 million services

Csak ebben az évben több mint 40 milló szolgáltatást nyújtottak,

like maternal health care and housing,

pl.egészségügyi szolgáltatást kismamák számára, lakóhelyeket,

emergency services, solar energy,

sürgősségi szolgáltatásokat, napenergiát,

so that people can have more dignity

azért, hogy az emberek több méltósággal

in solving their problems.

oldhassák meg a problémáikat.

Patient capital is uncomfortable

A türelmes tőke kényelmetlen

for people searching for simple solutions,

olyan emberek számára, akik egyszerű megoldásokat keresnek,

easy categories,

könnyű kategóriákat,

because we don't see profit as a blunt instrument.

mert mi a profitot nem nyers eszközként kezeljük.

But we find those entrepreneurs

Hanem megkeressük azokat a vállalkozókat,

who put people and the planet

akik az embereket és a bolygónkat

before profit.

a profit elé helyezik.

And ultimately, we want to be part of a movement

Végtére is egy olyan mozgalom részesei szeretnénk lenni

that is about measuring impact,

amely mérni tudja a hatásfokát,

measuring what is most important to us.

mérni tudja azt, ami a számunkra a legfontosabb.

And my dream is we'll have a world one day

Az az álmom, hogy egy napon olyan világban élünk majd

where we don't just honor those who take money

amelyben nem csak azokat dicsőítjük,

and make more money from it,

akik a pénzből még több pénzt csinálnak,

but we find those individuals who take our resources

hanem megtaláljuk azokat a személyeket,

and convert it into changing the world

akik a forrásainkat arra használják, hogy

in the most positive ways.

a világot a lehető legjobb módon alakítsák.

And it's only when we honor them

És csak ha megbecsüljük őket,

and celebrate them and give them status

ha ünnepeljük őket és státuszt adunk nekik,

that the world will really change.

akkor lesz a világban igazán változás.

Last May I had this extraordinary 24-hour period

Múlt májusban átéltem egy különös 24 órás

where I saw two visions of the world

periódust, amelyben láttam a világ két

living side-by-side --

egymás mellett élő jövőképét --

one based on violence

az egyik az erőszakra épül

and the other on transcendence.

a másik a transzcendensre.

I happened to be in Lahore, Pakistan

Éppen Lahoreban voltam, Pakisztánban

on the day that two mosques were attacked

azon a napon amelyen két mecsetet

by suicide bombers.

támadtak meg öngyilkos merénylők.

And the reason these mosques were attacked

És ezeket a mecseteket azért támadták meg,

is because the people praying inside

mert a bennük imádkozó emberek az Iszlám

were from a particular sect of Islam

egy olyan felekezetéhez tartoztak, amelyet

who fundamentalists don't believe are fully Muslim.

a fundamentalisták nem tartanak hithű muszlimnak.

And not only did those suicide bombers

És azok az öngyilkos merénylők nem csak

take a hundred lives,

annak a száz embernek az életét vették el,

but they did more,

hanem annál többet tettek, hiszen

because they created more hatred, more rage, more fear

még több gyűlöletet és haragot, félelmet

and certainly despair.

szítottak, de mindenekelőtt kétségbeesést.

But less than 24 hours,

De kevesebb mint 24 óra múlva,

I was 13 miles away from those mosques,

21 kilométernyire voltam azoktól a mecsetektől,

visiting one of our Acumen investees,

az egyik Acumen-es befektetőnket látogattam

an incredible man, Jawad Aslam,

meg, egy fantasztikus embert, Jawad Aslam-ot,

who dares to live a life of immersion.

aki meri élni az elkötelezettek életét.

Born and raised in Baltimore,

Baltimore-ban született és nevelkedett,

he studied real estate, worked in commercial real estate,

ingatlan kereskedelmet tanult, ipari ingatlannal foglalkozott,

and after 9/11 decided he was going to Pakistan to make a difference.

a 9/11 támadás után elhatározta, hogy Pakisztánba megy és változásokat hoz létre.

For two years, he hardly made any money, a tiny stipend,

2 évig alig keresett valamit, minimális fizetést,

but he apprenticed with this incredible housing developer

de gyakorlatot szerzett egy fantasztikus

named Tasneem Saddiqui.

építési vállalkozónál, Tasneem Saddiqui-nál.

And he had a dream that he would build a housing community

És volt egy álma arról, hogy építeni fog

on this barren piece of land

egy lakóközösséget azon a kopár telken

using patient capital,

a türelmes tőkét felhasználva,

but he continued to pay a price.

de továbbra is fizette az árát.

He stood on moral ground

Nem engedett erkölcsi normáiból

and refused to pay bribes.

és nem volt hajlandó megvesztegetni senkit.

It took almost two years just to register the land.

Csak a telek bejegyeztetése 2 évig tartott.

But I saw how the level of moral standard can rise

De láttam, hogy az erkölcsi norma, pusztán

from one person's action.

egy ember tette nyomán is emelkedhet!

Today, 2,000 people live in 300 houses

Ma 2000 ember él itt 300 házban

in this beautiful community.

ebben a csodálatos lakóközösségben.

And there's schools and clinics and shops.

És vannak itt iskolák is, orvosi rendelők

But there's only one mosque.

és üzletek. De csak egyetlen mecset.

And so I asked Jawad,

Ezért megkérdeztem Jawad-ot:

"How do you guys navigate? This is a really diverse community.

"Hogy tudjátok ezt megoldani? Ez egy nagyon vegyes közösség.

Who gets to use the mosque on Fridays?"

Ki kapja meg péntekenként a mecsetet?"

He said, "Long story.

Azt mondta: "Hosszú történet

It was hard, it was a difficult road,

Nehéz volt, kemény menet,

but ultimately the leaders of the community came together,

de végül a közösség vezetői egyetértésre jutottak abban,

realizing we only have each other.

hogy magunknak kell megoldani.

And we decided that we would elect

És elhatároztuk, hogy kiválasztjuk a három

the three most respected imams,

legnagyobb tiszteletnek örvendő imámot,

and those imams would take turns,

akik egymást váltva fogják

they would rotate who would say Friday prayer.

a pénteki imákat megtartani.

But the whole community,

De az egész közösség,

all the different sects, including Shi'a and Sunni,

a különböző felekezetek, köztük a Shia és a Sunni is

would sit together and pray."

együtt ülnek le imádkozni."

We need that kind of moral leadership and courage

Szükség van az ilyen fajta erkölcsi

in our worlds.

vezetésre és bátorságra a világainkban.

We face huge issues as a world --

Kemény dolgokkal kell szembe néznünk

the financial crisis,

a világban -- a pénzügyi válsággal,

global warming

a globális felmelegedéssel,

and this growing sense of fear and otherness.

a növekvő félelemérzettel és a másság érzésével.

And every day we have a choice.

És minden nap van választási lehetőségünk.

We can take the easier road,

választhatjuk a könnyebb utat

the more cynical road,

a cinikusabb utat,

which is a road based on

amely néha olyan múltbéli álmokon alapszik,

sometimes dreams of a past that never really was,

ami nem is létezett soha a valóságban,

a fear of each other,

vagy az egymástól való félelmen, illetve

distancing and blame.

az elidegenedésen és vádaskodáson alapszik;

Or we can take the much more difficult path

vagy választhatjuk a sokkal nehezebb utat,

of transformation, transcendence,

ami egyben az átalakulás, a transzcendencia,

compassion and love,

az együttérzés és a szeretet,

but also accountability and justice.

sőt a felelősség és igazság útja is!

I had the great honor

Abban a megtiszteltetésben volt részem,

of working with the child psychologist Dr. Robert Coles,

hogy együtt dolgozhattam Dr. Robert Coles-szal,

who stood up for change

a gyermekpszichológussal, aki kiállt a változásokért

during the Civil Rights movement in the United States.

az Emberi Jogok mozgalma idején az USA-ban.

And he tells this incredible story

Elmesélte ezt a hihetetlen történetet, amikor együtt

about working with a little six-year-old girl named Ruby Bridges,

dolgozott egy hatéves, Ruby Bridges nevű kislánnyal,

the first child to desegregate schools in the South --

aki elsőként lépett fel a szegregáció elleni Délen --

in this case, New Orleans.

az ő esetében New Orleansban.

And he said that every day

És elmondta, hogy nap mint nap

this six-year-old, dressed in her beautiful dress,

ez a hatéves kislány, a szép kis ruhájában

would walk with real grace

kecsesen végigsétált

through a phalanx of white people

a fehér emberek tömegében

screaming angrily, calling her a monster,

akik dühösen kiabáltak rá, szörnynek nevezték őt,

threatening to poison her --

fenyegették, hogy megmérgezik --

distorted faces.

eltorzult arcaikkal.

And every day he would watch her,

És ő mindennap figyelte a kislányt,

and it looked like she was talking to the people.

mintha beszélt volna az emberekhez.

And he would say, "Ruby, what are you saying?"

Megkérdezte tőle: "Ruby, mit mondasz?"

And she'd say, "I'm not talking."

Azt felelte: "Nem beszélek."

And finally he said, "Ruby, I see that you're talking.

Végül azt mondta: "Dehát Ruby, látom, hogy beszélsz!

What are you saying?"

Mit mondasz?"

And she said, "Dr. Coles, I am not talking;

Mire ő: "Coles doktor, nem beszélek;

I'm praying."

imádkozom."

And he said, "Well, what are you praying?"

Megkérdezte: "És mit imádkozol?"

And she said, "I'm praying, 'Father, forgive them,

A kislány: "Azt imádkozom, Atyám, bocsáss meg nekik,

for they know not what they are doing.'"

mert nem tudják mit tesznek."

At age six,

Ez a gyerek 6 évesen,

this child was living a life of immersion,

elkötelezett életet élt,

and her family paid a price for it.

és a családja nagy árat fizetett érte.

But she became part of history

De ő bekerült a történelembe,

and opened up this idea

és feltárta ezt az elképzelést,

that all of us should have access to education.

hogy mindenki hozzá kell férhessen az oktatáshoz!

My final story is about a young, beautiful man

Az utolsó történetem egy fiatal, gyönyörű fiúról

named Josephat Byaruhanga,

szól, akinek a neve Josephat Byaruhanga,

who was another Acumen Fund fellow,

aki szintén egy Acumen Fund társam volt,

who hails from Uganda, a farming community.

aki Ugandából, egy gazdálkodó közösségből származott.

And we placed him in a company in Western Kenya,

Mi helyeztük el őt egy céghez Nyugat Kenyában,

just 200 miles away.

épp csak 200 mérfölddel odébb.

And he said to me at the end of his year,

Azt mondta nekem az év leteltével,

"Jacqueline, it was so humbling,

"Jacqueline, olyan megalázó volt,

because I thought as a farmer and as an African

mert gazdálkodóként, és afrikaiként azt hittem,

I would understand how to transcend culture.

meg fogom érteni, hogyan kell átlépni a kultúrák határait.

But especially when I was talking to the African women,

De különösképpen, amikor az afrikai asszonyokkal beszéltem,

I sometimes made these mistakes --

néha elkövettem ezeket a hibákat --

it was so hard for me to learn how to listen."

annyira nehezemre esett megtanulni, hogyan kell meghallgatni őket."

And he said, "So I conclude that, in many ways,

Mire azt mondta: "Azt a következtetést vonom hát le,

leadership is like a panicle of rice.

hogy vezetőnek lenni olyan, mint egy rizsvirágzat füzér.

Because at the height of the season,

Mert a fő szezonjában,

at the height of its powers,

a hatalom magasán,

it's beautiful, it's green, it nourishes the world,

gyönyörű, zöld, táplálja a világot,

it reaches to the heavens."

felér a mennyekig."

And he said, "But right before the harvest,

És még azt is hozzátette: "De közvetlenül az aratás előtt

it bends over

meghajlik,

with great gratitude and humility

végtelen hálával és alázattal,

to touch the earth from where it came."

hogy megérintse a földet, ahonnan származik!"

We need leaders.

Szükségünk van vezetőkre.

We ourselves need to lead

Olyan helyről kiindulva kell vezetnünk,

from a place that has the audacity

ahol megvan a kellő elszántság ahhoz,

to believe we can, ourselves,

hogy elhigyjük, hogy mi magunk

extend the fundamental assumption

elterjeszthetjük azt az alapvető feltételezést,

that all men are created equal

miszerint minden ember egyenlő,

to every man, woman and child on this planet.

minden férfi, nő és gyermek ezen a bolygón.

And we need to have the humility to recognize

És kell, hogy legyen alázat bennünk ahhoz,

that we cannot do it alone.

hogy felismerjük: ezt nem tudjuk egyedül véghezvinni!

Robert Kennedy once said

Robert Kennedy egyszer azt mondta:

that "few of us have the greatness to bend history itself,

"nem mindenkiben van meg a nagyság ahhoz, hogy megváltoztassa

but each of us can work

magát a történelmet, de mindannyian dolgozhatunk

to change a small portion of events."

azon, hogy az események kis részére hatással legyünk.

And it is in the total of all those acts

És ezen tettek összessége az, amely

that the history of this generation will be written.

e generáció történelmét írni fogja."

Our lives are so short,

Életeink olyan rövidek,

and our time on this planet

és a bolygón töltött időnk

is so precious,

oly értékes,

and all we have is each other.

és csak mi vagyunk egymásnak.

So may each of you

Éljenek hát mindannyian elmélyült,

live lives of immersion.

elkötelezett életet!

They won't necessarily be easy lives,

Nem feltétlenül lesznek könnyű életek,

but in the end, it is all that will sustain us.

de végül is ez az egyetlen dolog, amiért érdemes élni!

Thank you.

Köszönöm.

(Applause)

(Taps)