A new way to think about the transition to motherhood | Alexandra Sacks

Fordító: Zsuzsanna Lőrincz Lektor: Péter Pallós

Do you remember a time when you felt hormonal and moody?

Emlékeznek egy bizonyos időszakra, amikor hormonális és hangulati tüneteket éreztek?

Your skin was breaking out,

A bőrön pattanások jelentek meg,

your body was growing in strange places and very fast,

egyes testrészek gyors tempóban növekedtek,

and at the same time,

és máris

people were expecting you to be grown-up in this new way.

felnőttként kellett megfelelni az elvárásoknak.

Teenagers, right?

A serdülőkor, igaz?

Well, these same changes happen to a woman when she's having a baby.

Nos, ugyanilyen változások zajlanak le a kismama életében is, amikor babát vár.

And we know that it's normal for teenagers to feel all over the place,

És mint tudjuk, normális, ha egy tizenéves össze van zavarodva.

so why don't we talk about pregnancy in the same way?

Akkor miért nem kezeljük a terhességet is ugyanígy?

There are entire textbooks written about the developmental arc of adolescence,

Egész könyvek szólnak a kamaszkor fejlődési ívéről,

and we don't even have a word to describe the transition to motherhood.

miközben semmilyen leírás nincs az anyává érés folyamatáról.

We need one.

Pedig fontos lenne.

I'm a psychiatrist who works with pregnant and postpartum women,

Pszichiáterként terhes és szülésen átesett nőkkel foglalkozom,

a reproductive psychiatrist,

a reproduktív viselkedés a szakterületem,

and in the decade that I've been working in this field,

és az itt eltöltött tíz év alatt

I've noticed a pattern.

felfedeztem egyfajta sémát.

It goes something like this:

Nagy vonalakban ez történik:

a woman calls me up,

felhív egy anyuka,

she's just had a baby,

most szült,

and she's concerned.

és aggódik.

She says, "I'm not good at this. I'm not enjoying this.

Azt mondja: „Nem megy ez nekem. Nem okoz örömet.

Do I have postpartum depression?"

Szülés utáni depresszióm van?”

So I go through the symptoms of that diagnosis,

Ellenőrzöm a kór tüneteit,

and it's clear to me that she's not clinically depressed,

és egyértelmű számomra, hogy klinikai értelemben nem depressziós.

and I tell her that.

Elmondom neki,

But she isn't reassured.

de nem nyugszik meg.

"It isn't supposed to feel like this," she insists.

„Nem így kellene éreznem”– bizonygatja.

So I say, "OK. What did you expect it to feel like?"

Mondom neki: „Rendben. Mire számított, mit kellene éreznie?”

She says, "I thought motherhood would make feel whole and happy.

Mire ő: „Azt gondoltam, az anyaság teljessé és boldoggá tesz.

I thought my instincts would naturally tell me what to do.

Azt gondoltam, nyugodtan hagyatkozhatok az ösztöneimre.

I thought I'd always want to put the baby first."

Azt gondoltam, hogy mindig a kisbabám lesz számomra az első.”

This -- this is an unrealistic expectation

Ez irreális elvárás

of what the transition to motherhood feels like.

az anyává érés folyamatával kapcsolatban.

And it wasn't just her.

Nem egyedüli az említett példa.

I was getting calls with questions like this from hundreds of women,

Több száz anyuka hívott fel hasonló kérdésekkel,

all concerned that something was wrong,

mind aggódnak, hogy valami nincs rendben,

because they couldn't measure up.

mert képtelenek megfelelni az elvárásoknak.

And I didn't know how to help them,

Nem tudtam, hogyan segítsek,

because telling them that they weren't sick

mert attól, hogy elmondtam nekik, hogy nem betegek,

wasn't making them feel better.

nem érezték jobban magukat.

I wanted to find a way to normalize this transition,

Szerettem volna elfogadtatni ezt az átmeneti időszakot,

to explain that discomfort is not always the same thing as disease.

elmagyarázni, hogy a szorongás nem feltétlen jelent betegséget.

So I set out to learn more about the psychology of motherhood.

Elhatároztam, hogy tanulmányozom az anyaság pszichológiáját.

But there actually wasn't much in the medical textbooks,

De nem sok minden találtam az orvosi szakkönyvekben,

because doctors mostly write about disease.

mert az orvosok többnyire betegségekről írnak.

So I turned to anthropology.

Így az antropológiához fordultam.

And it took me two years, but in an out-of-print essay

Két évig tartott, de végül egy ki nem nyomtatott,

written in 1973 by Dana Raphael,

Dana Raphael által 1973-ban írt tanulmányban

I finally found a helpful way to frame this conversation:

ráleltem arra, ami segít megragadni a lényeget:

matrescence.

"anyakor".

It's not a coincidence that "matrescence" sounds like "adolescence."

Nem véletlen, hogy az "anyakor" hasonló kifejezés, mint a kamaszkor.

Both are times when body morphing and hormone shifting

Mindkét időszakban a testi és hormonális átalakulás

lead to an upheaval in how a person feels emotionally

felborítja az érzelmi életünket

and how they fit into the world.

és a környezetünkkel való kapcsolatot.

And like adolescence, matrescence is not a disease,

A kamaszkorhoz hasonlóan az "anyakor" sem betegség,

but since it's not in the medical vocabulary,

de mivel nem szerepel az orvosi szaknyelvben,

since doctors aren't educating people about it,

és az orvosok nem tartanak róla felvilágosítást,

it's being confused with a more serious condition

összetévesztik egy sokkal súlyosabb állapottal,

called postpartum depression.

a szülés utáni depresszióval.

I've been building on the anthropology literature

Az antropológiai szakirodalomra támaszkodom,

and have been talking about matrescence with my patients

és az úgynevezett taszító és vonzó tényezők fogalmát használom,

using a concept called the "push and pull."

amikor pácienseimmel az anyasági érésről beszélek.

Here's the pull part.

Nézzük a vonzás részét.

As humans, our babies are uniquely dependent.

Az emberi újszülött rendkívül kiszolgáltatott.

Unlike other animals, our babies can't walk,

Az állatokkal ellentétben nem tud járni,

they can't feed themselves,

önállóan táplálkozni.

they're very hard to take care of.

Folyamatos gondoskodást igényel.

So evolution has helped us out with this hormone called oxytocin.

Az evolúció az oxitocin nevű hormonnal segített rajtunk.

It's released around childbirth

Az oxitocin szülés során,

and also during skin-to-skin touch,

valamint bőr-bőr kontaktus hatására termelődik,

so it rises even if you didn't give birth to the baby.

tehát akkor is megemelkedhet, ha nem szült valaki.

Oxytocin helps a human mother's brain zoom in, pulling her attention in,

A hormon felkészíti a kismama agyát, bevonzza a figyelmét,

so that the baby is now at the center of her world.

hogy minden idegszálával a babára koncentráljon.

But at the same time, her mind is pushing away,

De érvényesül a taszító erő is,

because she remembers there are all these other parts to her identity --

mert emlékszik, hogy személyiségének vannak más fontos részei is –

other relationships,

különböző kapcsolatok,

her work,

a munkája,

hobbies,

hobbik,

a spiritual and intellectual life,

lelki és szellemi élet,

not to mention physical needs:

nem beszélve a fizikai szükségletekről:

to sleep, to eat, to exercise,

evés, alvás, torna,

to have sex,

szeretkezés,

to go to the bathroom,

kimenni a mosdóba

alone --

egyedül –

(Laughter)

(Nevetés)

if possible.

ha lehet.

This is the emotional tug-of-war of matrescence.

Ez az érzelmi vívódás játszódik le az anyasági érés folyamatában.

This is the tension the women calling me were feeling.

Ezt a feszültséget érzik a hozzám forduló nők.

It's why they thought they were sick.

Emiatt gondolják, hogy betegek.

If women understood the natural progression of matrescence,

Ha megértenék, hogy az anyává érést nem lehet siettetni,

if they knew that most people found it hard to live inside this push and pull,

ha tudnák, hogy a legtöbb ember nehezen éli át ezt a huzavonát,

if they knew that under these circumstances,

ha tudnák, hogy ebben az élethelyzetben

ambivalence was normal and nothing to be ashamed of,

normális, ha vegyesek az érzelmeink, és nincs mit szégyellni,

they would feel less alone,

akkor kevésbé éreznék magukat magányosnak,

they would feel less stigmatized,

kevésbé éreznék magukat megbélyegezettnek,

and I think it would even reduce rates of postpartum depression.

és szerintem a szülés utáni depresszió is ritkábban fordulna elő.

I'd love to study that one day.

Szívesen tanulmányoznám ezt egy napon.

I'm a believer in talk therapy,

Hiszek a terápiás beszélgetésben,

so if we're going to change the way our culture understands

ezért ha meg akarjuk változtatni az anyaság kibontakozásáról való

this transition to motherhood,

általános felfogást,

women need to be talking to each other,

akkor a nőknek egymással is beszélgetniük kell,

not just me.

nemcsak velem.

So mothers, talk about your matrescence

Szóval anyukák, beszélgessetek az anyává érésről

with other mothers, with your friends,

egymással, barátaitokkal,

and, if you have one, with your partner,

és ha van, társatokkal,

so that they can understand their own transition

hogy megértsék ezt az átmeneti időszakot,

and better support you.

és nagyobb törődést tudjanak adni.

But it's not just about protecting your relationship.

De mindez nemcsak a kapcsolatot védi.

When you preserve a separate part of your identity,

Ha megőrizzük személyiségünk egy részét,

you're also leaving room for your child to develop their own.

gyermekünk személyiségének kibontakozását is segítjük.

When a baby is born, so is a mother,

Amikor kisbaba születik, vele együtt anya is születik.

each unsteady in their own way.

Mindketten bizonytalanok a maguk módján.

Matrescence is profound,

Csodálatos dolog anyává érni,

but it's also hard,

ám óriási feladat is,

and that's what makes it human.

és éppen ez teszi emberivé.

Thank you.

Köszönöm.

(Applause)

(Taps)