What I learned as a prisoner in North Korea | Euna Lee

Translator: Joseph Geni Reviewer: Camille Martínez

Fordító: Jáni Orsolya Lektor: Zsuzsanna Lőrincz

I recently read about what the young generation of workers want

Mostanában olvastam a Harvard Business Review-ban,

in Harvard Business Review.

hogy mit akarnak a fiatal munkavállalók.

One thing that stuck out to me was: don't just talk about impact,

Az egyik dolog, ami megmaradt bennem, hogy ne csak beszéljünk a hatásról,

but make an impact.

hanem tegyünk érte.

I'm a little bit older than you,

Én egy picit idősebb vagyok, mint önök,

maybe much older than you,

talán sokkal idősebb,

but this is exactly the same goal that I had when I was in college.

de ez pont ugyanaz a cél, mint ami nekem volt főiskolás koromban.

I wanted to make my own impact for those who live under injustice;

Tenni akartam azokért, akik igazságtalanságban élnek;

it's the reason that I became a documentary journalist,

éppen ezért lettem dokumentumfilmes újságíró,

the reason I became

és emiatt lettem fogoly

a prisoner in North Korea for 140 days.

Észak-Koreában 140 napig.

It was March 17, 2009.

2009. március 17-e volt.

It is St. Patrick's Day for all of you,

Ez önöknek Szent Patrik napja,

but it was the day that turned my life upside down.

de nekem az a nap volt, amikor az életem a feje tetejére fordult.

My team and I were making a documentary about North Korean refugees

A csapatommal dokumentumfilmet forgattunk észak-koreai menekültekről,

living below human life in China.

akik Kínában élnek embertelen körülmények között.

We were at the border.

A határnál voltunk.

It was our last day of filming.

Az utolsó forgatási napunk volt.

There was no wire fence

Nem volt drótkerítés,

or bars

korlát

or sign to show that it is the border,

vagy jelzőtábla, ami mutatná, hogy itt a határ,

but this is a place that a lot of North Korean defectors use

de ez a hely az észak-koreai disszidensek

as an escape route.

egyik fő menekülési útvonala.

It was still winter,

Még tél volt,

and the river was frozen.

és a folyó be volt fagyva.

When we were in the middle of the frozen river,

Amikor a befagyott tó közepén voltunk,

we were filming about the condition of the cold weather

a hideg időjárási körülményekről forgattunk,

and the environment

és a környezetről,

that North Koreans had to deal with

amellyel az észak-koreaiaknak meg kell küzdeniük,

when they seek their freedom.

amikor a szabadságukat keresik.

And suddenly, one of my team members shouted,

Hirtelen egy csapattársam felkiáltott:

"Soldiers!"

“Katonák!”

So I looked back,

Visszanéztem,

and there were two small soldiers in green uniforms with rifles,

és ott volt két alacsony katona zöld egyenruhában, puskákkal,

chasing after us.

és minket üldöztek.

We all ran as fast as we could.

Olyan gyorsan rohantunk, ahogy csak bírtunk.

I prayed that, please don't let them shoot my head.

Azért imádkoztam, hogy nehogy főbe lőjenek.

And I was thinking that,

És az járt a fejemben,

ha a lábaim kínai területre érnek,

if my feet are on Chinese soil,

I'll be safe.

biztonságban leszek.

And I made it to Chinese soil.

És eljutottam a kínai területre.

Then I saw my colleague Laura Ling fall on her knees.

Akkor láttam, hogy az egyik kollégám, Laura Ling térdre esik.

I didn't know what to do at that short moment,

Abban a röpke pillanatban nem tudtam, hogy mit tegyek,

but I knew that I could not leave her alone there

de tudtam, hogy nem hagyhatom ott egyedül,

when she said, "Euna, I can't feel my legs."

amikor azt mondta: “Euna, nem érzem a lábaim.”

In a flash, we were surrounded by these two Korean soldiers.

Egy pillanat alatt körülvett a két katona.

They were not much bigger than us,

Nem voltak sokkal nagyobbak, mint mi,

but they were determined to take us to their army base.

de feltett szándékuk volt, hogy a katonai bázisukra visznek.

I begged and yelled for any kind of help,

Segítségért könyörögtem és kiáltottam,

hoping that someone would show up from China.

abban reménykedve, hogy valaki feltűnik Kínából.

Here I was, being stubborn

Ott voltam, makacskodtam

towards a trained soldier with a gun.

egy képzett katonával szemben, akinek fegyvere volt.

I looked at his eyes.

A szemébe néztem.

He was just a boy.

Csak egy fiú volt.

At that moment, he raised his rifle to hit me,

Abban a pillanatban felemelte a fegyverét, hogy megüssön,

but I saw that he was hesitating.

de láttam, hogy hezitált.

His eyes were shaking,

A szemei reszkettek,

and his rifle was still up in the air.

és a fegyvere még mindig a levegőben volt.

So I shouted at him,

Szóval rákiáltottam:

"OK, OK, I'll walk with you."

“Jól van, jól van, veled megyek.”

And I got up.

És felálltam.

When we arrived at their army base,

Amikor megérkeztünk a katonai bázisra,

my head was spinning with these worst-case scenarios,

a legrosszabb forgatókönyvek cikáztak az agyamban,

and my colleague's statement wasn't helping.

és a kollégám kijelentése sem segített ezen.

She said, "We are the enemy."

Azt mondta: “Mi vagyunk az ellenség.”

She was right: we were the enemy.

Igaza volt, mi voltunk az ellenség.

And I was supposed to be frightened, too.

Nekem is ijedtnek kellett volna lennem.

But I kept having these odd experiences.

De újabb furcsa élményeket éltem át.

This time, an officer brought me his coat

Ezúttal egy tiszt nekem adta a kabátját,

to keep me warm,

hogy melegen tartson,

because I lost my coat on the frozen river

mivel a saját kabátomat elvesztettem a befagyott folyón,

while battling with one of these soldiers.

amikor az egyik katonával küzdöttem.

I will tell you what I mean by these odd experiences.

Elmondom önöknek, mit értek ezek alatt a furcsa élmények alatt.

I grew up in South Korea.

Dél-Koreában nőttem fel.

To us, North Korea was always the enemy,

Nekünk Észak-Korea mindig is az ellenségünk volt,

even before I was born.

már a születésem előtt is.

South and North have been under armistice for 63 years,

Dél és észak a fegyverszünet állapotában van egymással 63 éve,

since the end of the Korean War.

amióta véget ért a koreai háború.

And growing up in the South in the '80s and '90s,

A 80-as és 90-es években délen felnőve

we were taught propaganda about North Korea.

propagandát tanítottak nekünk Észak-Koreáról.

And we heard so many graphic stories,

És nagyon sok szemléletes történetet hallottunk,

such as, a little young boy being brutally killed

például, hogy egy fiatal fiút brutálisan megöltek

by North Korean spies just because he said,

az észak-koreai kémek, csak azért, mert azt mondta:

"I don't like communists."

“Nem bírom a kommunistákat.”

Or, I watched this cartoon series

Vagy néztem egy rajzfilmet,

about a young South Korean boy defeating these fat, big, red pig,

amely egy fiatal dél-koreai fiúról szólt, aki legyőzte a kövér, nagy, piros malacot,

which represented the North Koreans' first leader at the time.

amely az észak-koreaiak akkori első vezetőjét ábrázolta.

And the effect of hearing these horrible stories over and over

És annak a hatására, hogy újra és újra hallottam ezeket a rémes történeteket,

instilled one word in a young mind:

egy szó belenevelődött egy fiatal elmébe:

"enemy."

“ellenség.”

And I think at some point, I dehumanized them,

Azt hiszem, egy bizonyos ponton személytelenítettem őket,

and the people of North Korea became equated

és az észak-koreai emberek egyenlőek lettek

with the North Korean government.

az észak-koreai kormánnyal.

Now, back to my detention.

Most pedig vissza a fogva tartásomhoz.

It was the second day

A második napomat töltöttem

of being in a cell.

egy cellában.

I had not slept since I was out at the border.

Nem aludtam, amióta kint voltam a határon.

This young guard came to my cell

Egy fiatal őr bejött a cellámba,

and offered me this small boiled egg

megkínált egy főtt tojással,

and said, "This will give you strength to keep going."

és azt mondta: “Ez erőt fog adni a folytatáshoz.”

Do you know what it is like,

Tudják, milyen az,

receiving a small kindness in the enemy's hand?

amikor valaki elfogad egy kis kedvességet az ellenség kezéből?

Whenever they were kind to me, I thought the worst case

Mindig, amikor kedvesek voltak velem, rögtön arra gondoltam,

was waiting for me after the kindness.

hogy a legrosszabb dolog vár rám a kedvesség után.

One officer noticed my nervousness.

Egy tiszt észrevette, hogy ideges vagyok.

He said, "Did you think we were all these red pigs?"

Azt mondta: “Azt hitted, hogy mindannyian piros malacok vagyunk?” -

referring to the cartoon that I just showed you.

utalva a rajzfilmre, amit az előbb mutattam önöknek.

Every day was like a psychological battle.

Minden nap pszichológiai hadviselés volt.

The interrogator had me sit at a table

A kihallgató leültetett az asztalhoz,

six days a week

egy héten hat nap,

and had me writing down about my journey, my work,

és leíratott velem mindent az utazásomról, a munkámról,

over and over until I wrote down the confession that they wanted to hear.

újra és újra, amíg le nem írtam azt a vallomást, amit ők hallani akartak.

After about three months of detention,

Három hónapnyi fogva tartás után

the North Korean court sentenced me

az észak-koreai bíróság

12 évnyi munkatáborra ítélt.

to 12 years in a labor camp.

So I was just sitting in my room to be transferred.

Csak ültem a szobámban az áthelyezésemre várva.

At that time, I really had nothing else to do,

Akkor semmi más dolgom nem volt,

so I paid attention to these two female guards

szóval elkezdtem figyelni a két női őrt,

and listened to what they were talking about.

és hallgattam, hogy miről beszélnek.

Guard A was older,

Az “A” őr idősebb volt,

and she studied English.

és angolt tanult.

She seemed like she came from an affluent family.

Úgy nézett ki, mint aki gazdag családból jött.

She often showed up with these colorful dresses,

Sokszor jelent meg színes ruhákban,

and then loved to show off.

és imádott hencegni velük.

And Guard B was the younger one,

A “B” őr volt a fiatalabb,

and she was a really good singer.

és nagyon jó énekes volt.

She loved to sing Celine Dion's "My Heart Will Go On" --

Szerette énekelni Celine Diontól a “My Heart Will Go On” című számot.

sometimes too much.

Néha túlságosan is.

She knew just how to torture me without knowing.

Tudta, hogyan kínozzon engem anélkül, hogy tudta volna.

(Laughter)

(Nevetés)

And this girl spent a lot of time in the morning to put on makeup,

Ez a lány nagyon sok időt töltött reggelente azzal, hogy kisminkelje magát,

like you can see in any young girl's life.

ugyanúgy, mint más fiatal lány.

And they loved to watch this Chinese drama,

Nagyon szerettek nézni egy kínai drámasorozatot,

a better quality production.

amely jobb minőséget képviselt.

I remember Guard B said,

Emlékszem, “B” őr azt mondta:

"I can no longer watch our TV shows after watching this."

“Nem tudom többet nézni a mi TV-műsorainkat ezután.”

She got scolded

Leszidták azért,

for degrading her own country's produced TV shows.

mert becsmérelte a saját országában gyártott TV-műsorokat.

Guard B had more of a free mind than Guard A,

“B” őr sokkal nyitottabb volt, mint “A” őr,

and she often got scolded by Guard A whenever she expressed herself.

és “A” őr gyakran leszidta, amikor kifejezte a véleményét.

One day, they invited all these female colleagues --

Egy nap odahívták az összes női munkatársukat -

I don't know where they came from --

nem tudom, honnan jöttek -

to where I was held,

a helyre, ahol fogva tartottak;

and they invited me

behívtak

to their guard room

az őrszobájukba,

and asked

és megkérdezték,

if one-night stands really happen in the US.

hogy tényleg vannak-e egyéjszakás kalandok az Egyesült Államokban.

(Laughter)

(Nevetés)

This is the country where young couples are not even allowed

Ez az az ország, ahol a fiatal pároknak az sem megengedett,

to hold hands in public.

hogy megfogják egymás kezét közhelyeken.

I had no idea where they had gotten this information,

Fogalmam sem volt, honnan szedték ezt az információt,

but they were shy and giggly even before I said anything.

de mind szégyenlősen kacarásztak, mielőtt még mondtam volna bármit.

I think we all forgot that I was their prisoner,

Azt hiszem, mind elfelejtettük azt, hogy én a foglyuk vagyok,

and it was like going back to my high school classroom again.

és olyan volt, mintha visszamentem volna a középiskolás osztályomba.

And I learned that these girls also grew up watching a similar cartoon,

Megtanultam, hogy ezek a lányok ugyanolyan rajzfilmen nőttek fel,

but just propaganda towards South Korea and the US.

csak a propaganda Dél-Korea és az Egyesült Államok ellen szólt.

I started to understand where these people's anger was coming from.

Elkezdtem megérteni, hogy honnan származik ezeknek az embereknek a haragja.

If these girls grew up learning that we are enemies,

Hogyha ezek a lányok úgy nőttek fel, hogy mi ellenség vagyunk,

it was just natural that they would hate us

akkor normális, hogy utálnak minket,

just as I feared them.

csak úgy, mint ahogy én féltem tőlük.

But at that moment, we were all just girls

De abban a pillanatban, mi mind csak lányok voltunk,

who shared the same interests,

akik osztoznak az érdeklődésükben,

beyond our ideologies that separated us.

túl az ideológiákon, amelyek szétválasztottak minket.

I shared these stories with my boss at Current TV at the time

Elmeséltem ezeket a történeteket a főnökömnek a Current TV-nél,

after I came home.

miután hazajöttem.

His first reaction was,

Az első reakciója az volt:

"Euna, have you heard of Stockholm Syndrome?"

“Euna, hallottál már a Stockholm-szindrómáról?”

Yes, and I clearly remember

Igen, tisztán emlékszem

the feeling of fear

a félelem

and being threatened,

és a fenyegetettség érzésére,

and tension rising up between me and the interrogator

a fokozódó feszültségre köztem és a kihallgató között,

when we talked about politics.

amikor politikáról beszéltünk.

There definitely was a wall that we couldn't climb over.

Kétségkívül volt egy fal közöttünk, amelyet nem tudtunk áttörni.

But we were able to see each other as human beings

De képesek voltunk emberként látni egymást,

when we talked about family,

amikor a családunkról,

everyday life,

a mindennapi életről

the importance of the future for our children.

és a gyerekeink jövőjének fontosságáról beszéltünk.

It was about a month before I came home.

Körülbelül egy hónappal azelőtt, hogy hazajöttem,

I got really sick.

nagyon beteg lettem.

Guard B stopped by my room to say goodbye,

“B” őr megállt a szobámnál, hogy elbúcsúzzon,

because she was leaving the detention center.

mivel elhagyta a fogvatartási központot.

She made sure that no one watched us,

Biztosra ment, hogy senki nem lát,

no one heard us,

és nem hall minket,

and quietly said,

és csendesen azt mondta,

"I hope you get better

“Remélem, jobban leszel,

and go back to your family soon."

és hamarosan visszamész a családodhoz.”

It is these people --

Ezek azok az emberek -

the officer who brought me his coat,

a tiszt, aki nekem adta a kabátját,

the guard who offered me a boiled egg,

az őr, aki megkínált egy főtt tojással,

these female guards who asked me about dating life in the US --

a női őrök, akik az egyesült államokbeli randizásról kérdezősködtek -

they are the ones that I remember of North Korea:

ők azok, akikre emlékezni fogok Észak-Koreából:

humans just like us.

emberek, akik olyanok, mint mi.

North Koreans and I were not ambassadors of our countries,

Az észak-koreaiak és én nem voltunk országaink nagykövetei,

but I believe that we were representing

de hiszek abban,

hogy az emberi fajt képviseltük.

the human race.

Now I'm back home and back to my life.

Most már itthon vagyok, és visszatértem a saját életemhez.

The memory of these people has blurred as time has passed.

Az emlék ezekről az emberekről idővel elmosódott.

And I'm in this place

Most itt vagyok ezen a helyen,

where I read and hear about North Korea provoking the US.

és arról olvasok, hogy Észak-Korea provokálja az Egyesült Államokat.

I realized how easy it is

Rájöttem, milyen könnyű

to see them as an enemy again.

újra ellenségnek látni őket.

But I have to keep reminding myself that when I was over there,

De emlékeztetnem kell magam arra, hogy amikor ott voltam,

I was able to see humanity

képes voltam az emberséget látni,

over hatred

nem a gyűlöletet,

in my enemy's eyes.

az ellenségeim szemében.

Thank you.

Köszönöm.

(Applause)

(Taps)