Julie Taymor: Spider-Man, The Lion King and life on the creative edge

Fordító: Tamás Kubik Lektor: Anna Patai

(Music)

(Zene)

["Oedipus Rex"]

Oedipus Rex

["The Lion King"]

Az oroszlánkirály

["Titus"]

Titusz

["Frida"]

Frida

["The Magic Flute"]

A varázsfuvola

["Across The Universe"]

Across the universe - Csak szerelem kell

(Applause)

(Taps)

Julie Taymor: Thank you. Thank you very much.

Julie Taymor: Köszönöm. Nagyon szépen köszönöm.

That's a few samples of the theater, opera

Az előbbi egy kis ízelítő volt azokból a színdarabokból, operákból

and films that I have done over the last 20 years.

és filmekből, amiket az elmúlt 20 év során rendeztem.

But what I'd like to begin with right now

De mindenekelőtt kezdjük azzal,

is to take you back to a moment

hogy visszarepítem önöket az időben arra a pillanatra,

that I went through in Indonesia,

amit Indonéziában éltem át,

which is a seminal moment in my life

és ami meghatározó része lett az életemnek

and, like all myths,

és mint minden mítoszt,

these stories need to be retold

ezeket a történeteket újra és újra el kell mesélnünk,

and told, lest we forget them.

nehogy elfelejtsük őket.

And when I'm in the turbulent times, as we know,

És amikor ezeken a viharos időkön megyek keresztül,

that I am right now, through the crucible

mint most, mint tudjuk, a tűzpróbán,

and the fire of transformation,

és a változás tüze,

which is what all of you do, actually.

amivel ti is foglalkoztok igazából.

Anybody who creates knows there's that point where

Bárki, aki alkot tudja, hogy eljön egy pont, amikor

it hasn't quite become the phoenix or the burnt char.

még nem dőlt el, hogy akkor most a főnix vagy a hamu lesz a végeredmény.

(Laughter)

(Nevetés)

And I am right there on the edge,

Szóval ott állok a szakadék szélén,

which I'll tell you about, another story.

amit majd elmesélek, ez egy másik történet.

I want to go back to Indonesia

De térjünk vissza Indonéziához,

where I was about 21, 22 years, a long time ago,

21-22 éves lehettem, jó régen volt már,

on a fellowship.

ösztöndíjasként.

And I found myself, after two years there

Egyszer ott álltam, két évnyi

and performing and learning, on the island of Bali,

előadás és tanulás után, Bali szigetén,

on the edge of a crater, Gunung Batur.

a Gunung Batur vulkán peremén.

And I was in a village where there was

Egy faluban, ahol

an initiation ceremony for the young men,

éppen fiatal férfiak estek át

a rite of passage.

a tűzkeresztségen.

Little did I know that it was mine as well.

Akkor még nem tudhattam, hogy az volt az én tűzkeresztségem is.

And as I sat in this temple square

És ahogy ott ültem a templom előtti téren

under this gigantic beringin banyan tree,

egy hatalmas fojtófüge alatt,

in the dark, there was no electricity, just the full moon,

az áram nélküli sötétben, a teli hold fényében,

down in this empty square,

ezen a kihalt téren,

and I heard the most beautiful sounds,

gyönyörűséges hangokat hallottam

like a Charles Ives concert

akárcsak egy Charles Ives koncerten,

as I listened to the gamelan music

miközben hallgattam a gamelánt

from all the different villagers that came

a falusiak előadásában, akik

for this once-every-five-years ceremony.

erre az ötévente megrendezett ünnepségre jöttek.

And I thought I was alone in the dark under this tree.

Úgy tűnt, mintha egyedül ülnék a sötétben a fa alatt.

And all of a sudden, out of the dark,

És akkor hirtelen a sötétségből

from the other end of the square,

a tér másik végéből

I saw the glint of mirrors lit by the moon.

megláttam a tükrökben megcsillanó hold fényét.

And these 20 old men who I'd seen before

És ezek a húsz éves forma fiúk, akiket már láttam ezelőtt,

all of a sudden stood up in these full warrior costumes

hirtelen felálltak a harcos öltözetükben

with the headdress and the spears,

a fejükön fejdísz, a kezükben lándzsa,

and no one was in the square, and I was hidden in the shadows.

és senki nem volt a téren, én a sötét árnyak között bújkáltam.

No one was there, and they came out,

Senki sem volt ott, és akkor előjöttek

and they did this incredible dance.

és előadták ezt az elképesztő táncot.

"Huhuhuhuhuhuhuhahahahaha."

"Huhuhuhuhuhuhuhahahahaha."

And they moved their bodies and they came forward,

És ahogy mozogtak és jöttek előre

and the lights bounced off these costumes.

a fény visszaverődött a ruháikról.

And I've been in theater since I was 11 years old,

És bár 11 éves korom óta a színháznak élek,

and performing, creating, and I went,

és előadásokat csinálok, azt kérdeztem magamtól:

"Who are they performing for

"Kinek táncolnak

with these elaborate costumes,

ezekben a gyönyörű ruhákban

these extraordinary headdresses?"

és káprázatos fejdíszekben?"

And I realized that they were performing for God,

És akkor rájöttem, hogy Istennek táncoltak,

whatever that means.

bármit is jelentsen ez.

But somehow, it didn't matter about the publicity.

De valamiért nem volt fontos a közönség.

There was no money involved.

Nem volt itt szó pénzről.

It wasn't going to be written down. It was no news.

Senki sem jegyezte meg vagy adta hírül.

And there were these incredible artists

És akkor itt voltak ezek az elképesztő művészek,

that felt for me like an eternity as they performed.

és mintha egy örökkévalóságon keresztül csak táncoltak volna.

The next moment,

A következő pillanatban meg,

as soon as they finished and disappeared into the shadows,

amint befejezték a táncukat és elvesztek a sötétségben,

a young man with a propane lantern came on,

egy fiatal srác jött elő, kezében egy lámpás,

hung it up on a tree, set up a curtain.

amit felakasztott egy fára és felaggatott egy függönyt is.

The village square was filled with hundreds of people.

A tér megtelt több száznyi emberrel,

And they put on an opera all night long.

akik egy egész estén át tartó operát adtak elő.

Human beings needed the light.

Az embernek kell a fény,

They needed the light to see.

kellett nekik a fény, hogy lássanak.

So what I gained and gathered from this incredible,

Tehát amit ebből az elképesztő és meghatározó

seminal moment in my life as a young artist

pillanatból nyertem mint művész

was that you must be true

az az volt, hogy hűnek kell lenned

to what you believe as an artist all the way through,

ahhoz, amiben hiszel művészként, bármi áron

but you also have to be aware

de azt is tudnod kell,

that the audience is out there in our lives at this time,

hogy ugyanakkor ott van a közönség

and they also need the light.

és nekik is kell a fény.

And it's this incredible balance

És ez a hihetetlen egyensúly az,

that I think that we walk

amit nekünk meg kell találnunk,

when we are creating something that is breaking ground,

amikor valami formabontót alkotunk,

that's trying to do something you've never seen before,

olyat, amilyet még soha senki nem látott,

that imaginary world

egy képzelt világot,

where you actually don't know where you're going to end up,

amiben még te sem tudod, hol fogsz kilyukadni,

that's the fine line on the edge of a crater

ez a kráter peremének finom éle,

that I have walked my whole life.

ezen egyensúlyoztam egész életemben.

What I would like to do now is to tell you

Most pedig el szeretném magyarázni önöknek

a little bit

röviden

about how I work. Let's take "The Lion King."

hogyan is dolgozom. Vegyük például Az oroszlánkirályt.

You saw many examples of my work up there,

Láthattak az ízelítőben részleteteket a munkáimból,

but it's one that people know.

de igazából Az oroszlánkirály az, amit mindenki ismer.

I start with the notion of the ideograph.

Egy képírásjellel kezdek.

An ideograph is like a brush painting, a Japanese brush painting.

A képírás olyan, mint egy japán tusfestmény.

Three strokes, you get the whole bamboo forest.

Három vonás, és megelevenedik egy egész bambuszerdő.

I go to the concept of "The Lion King"

Fogom az Az oroszlánkirály koncepcióját,

and I say, "What is the essence of it?

és azt kérdezem magamtól, "Mi ennek a magja?

What is the abstraction?

Hol történik az absztrakció?

If I were to reduce this entire story

Hogyha az egész történetet egy képbe

into one image, what would it be?"

kellene sűrítenem, mi lenne az?"

The circle. The circle. It's so obvious.

A kör. Hát persze, hogy a kör.

The circle of life. The circle of Mufasa's mask.

Az élet körforgása. Mufasa maszkjának köre.

The circle that, when we come to Act II and there's a drought,

Vagy mint például amikor a második felvonás végén szárazság tör ki,

how do you express drought?

hogyan lehetne érzékeltetni a szárazságot?

It's a circle of silk on the floor

Egy selyemből készült kört terítettünk a földre,

that disappears into the hole in the stage floor.

ami eltűnik a színpad padlójának süllyesztésében.

The circle of life comes in the wheels

Az élet körforgása visszaköszön a karikákban.

of the gazelles that leap.

amiket szökkenő gazellák vetnek.

And you see the mechanics.

És látszanak a bábusok.

And being a theater person, what I know and love about the theater

Színházi emberként, amit igazán szeretek a színházban,

is that when the audience comes in

az az, amikor beül a közönség

and they suspend their disbelief,

és félreteszi a hitetlenkedését,

when you see men walking or women walking

amikor látnak egy férfit vagy egy nőt átsétálni a színpadon

with a platter of grass on their heads,

a fejükön egy nagy tál fű,

you know it's the savanna.

és tudják, hogy az a szavanna.

You don't question that.

És nem kérdőjelezik ezt meg.

I love the apparent truth of theater.

Imádom a színház látszólagos igazságát.

I love that people are willing to fill in the blanks.

Imádom, hogy az emberek hajlandóak kipótolni a hiányzó részeket.

The audience is willing to say,

A közönség hajlandó azt mondani, hogy

"Oh, I know that's not a real sun.

"Bár tudom, hogy az nem egy igazi Nap.

You took pieces of sticks.

Csak fogtatok egy pár pálcikát.

You added silk to the bottom.

Ráaggattatok egy kis selymet.

You suspended these pieces. You let it fall flat on the floor.

Aztán felakasztottátok. És engeditek leesni a földre.

And as it rises with the strings, I see that it's a sun.

És amikor a zsineggel a magasba húzzák, tudom, hogy az a Nap.

But the beauty of it is that it's just silk and sticks.

De az egésznek az a szépsége, hogy ez csak pár pálcika és egy darab selyem.

And in a way, that is what makes it spiritual.

És valahogy ettől válik az egész spirituálissá.

That's what moves you.

Ez az, ami meghat.

It's not the actual literal sunrise that's coming.

Nem egy szó szerinti napfelkeltét látsz.

It's the art of it.

Hanem művészetet.

So in the theater, as much as the story is critical

A színházban, akármilyen fontos is a történet

and the book and the language,

a szövegkönyv és a nyelvezet,

the telling of the story, how it's told,

de a történet elmesélése, az, hogy hogyan mesélik el,

the mechanics, the methods that you use,

és milyen eszközöket használnak ehhez,

is equal to the story itself.

legalább annyira fontos, mint a történet maga.

And I'm one who loves high tech and low tech.

Én egyaránt szeretem a high-tech és "low tech" megoldásokat.

So I could go from --

Vegyünk például egy...

For instance, I'll show you some "Spider-Man" later,

Mondjuk itt van a Pókember, amiből mutatok majd egy kicsit később.

Itt vannak ezek az elképesztő gépezetek, amik felrepitik az embereket.

these incredible machines that move people along.

But the fact is, without the dancer

De az igazság az, hogy a táncosok nélkül,

who knows how to use his body and swing on those wires,

akik pontosan tudják, hogyan mozogjanak a drótokon lógva a levegőben,

it's nothing.

mindez nem működne.

So now I'm going to show you

Most pedig mutatni fogok

some clips from the other big project of my life this year,

egy-két jelenetet az idei másik nagyobb lélegzetű munkámból,

"The Tempest."

A viharból.

It's a movie. I did "The Tempest" on a stage three times

Ez most egy film. A vihart már háromszor megcsináltam színpadon

in the theater since 1984, '86,

'84-86 óta.

and I love the play.

Imádom ezt a darabot.

I did it always with a male Prospero.

Mindig is férfi színészt kértem fel Pospero szerepére.

And all of a sudden, I thought,

Aztán egyszer csak gondoltam egyet,

"Well, who am I gonna get to play Prospero?

"Kit kérjek fel Prosperonak?

Why not Helen Mirren? She's a great actor. Why not?"

Miért is ne Helen Mirrent? Hiszen ő egy nagyszerű színész. Miért is ne?"

And this material really did work for a woman equally as well.

És ez a darab egyaránt működött női szereplővel is.

So now, let's take a look at some of the images

Szóval íme egy pár jelenet

from "The Tempest."

A viharból.

(Music)

(Zene)

(Video) Prospera: Hast thou, spirit, performed to the point the tempest that I bade thee?

Prospera: Te szellem, a vihart parancsom szerint kavartad?

Ariel: A király hajójára szálltam; a kabinokban rémként lángoltam.

Ariel: I boarded the king's ship. In every cabin, I flamed amazement.

Prospera: At first sight, they have changed eyes.

Prospera: Első villanásra tekintetet váltottak.

Miranda: Do you love me?

Miranda: Szeretsz engem?

Ferdinand: Beyond all limit.

Ferdinand: Minden határon túl.

HM: They are both in either's powers.

HM: Egymás hatalmát érzik.

Trinculo: Misery acquaints a man with strange bedfellows.

Trinculo: Különös hálótársakkal hozza össze az embert a szükség.

(Music)

(Zene)

Looking for business, governor?

Mi járatban kormányzó úr?

Caliban: Hast thou not dropped from heaven?

Caliban: Nem az égből pottyantál?

Stephano: Out of the moon, I do assure thee.

Stephano: A Holdból, biztosíthatlak.

Prospera: Caliban!

Prospera: Caliban!

Caliban: This island is mine.

Caliban: Ez a sziget anyám révén enyém.

Prospera: For this, be sure, tonight thou shalt have cramps.

Prospero: Ezért ma este beléd áll a görcs.

Antonio: Here lies your brother no better than the earth he lies upon.

Antonio: Itt van a bátyád, nem volna több, mint a föld, melyen fekszik.

Sebastian: Draw thy sword.

Sebastian: Húzz kardot.

And I, the king, shall love thee.

És én mint király szeretlek majd.

Prospera: I will plague them all, even to roaring.

Prospera: Mind megkínzom, hogy üvöltenek majd.

Ariel: I have made you mad.

Ariel: Őrüljetek meg.

Prospera: We are such stuff as dreams are made on.

Prospera: Mert olyan szövetből készültünk, mint az álmok:

and our little life is rounded with a sleep.

kis életünket a mély alvás köríti.

(Music)

(Zene)

JT: Okay.

JT: Oké.

(Applause)

(Taps)

So I went from theater, doing "The Tempest"

Miután megrendeztem A vihart színházban

on the stage in a very low-budget production

egy kis költségvetésű produkcióban

many years ago,

sok-sok évvel ezelőtt,

and I love the play, and I also think

és imádom a darabot és mivel úgy tudom, hogy

it's Shakespeare's last play,

ez Shakespeare utolsó darabja,

and it really lends itself, as you can see, to cinema.

jól illik A vihar a mozivászonra is.

But I'm just going to give you a little example about

Mondok egy példát, hogy

how one stages it in theater

hogyan állít valaki egy darabot színpadra

and then how one takes that same idea or story

és utána hogyan ülteti át ugyanazt a történetet

and moves it into cinema.

egy mozi filmre.

The ideograph that I talked to you about before,

A képírásjel, amiről már előbb beszéltem,

what is it for "The Tempest"?

vajon mi lenne A vihar esetében?

What, if I were to boil it down,

Ha össze kellene foglalnom

would be the one image that I could

egyetlen képben a darabot, amire

hang my hat on for this?

az életemet is feltehetném, mi volna az?

And it was the sand castle,

A homokvár lett végül,

the idea of nurture versus nature,

a születés és környezet problematikája,

that we build these civilizations --

hogy felépítjük ezeket a civilizációkat --

she speaks about it at the end, Helen Mirren's Prospera --

Helen Mirren Prosperája is erről beszél a darab végén --

we build them, but under nature, under the grand tempest,

szóval felépítjük ezeket a civilizációkat, de ki vannak téve a környezetnek, a fergeteges viharnak,

these cloud-capped towers, these gorgeous palaces will fade

és ezek a felhőkbe fúró tornyok, káprázatos paloták mind eltűnnek majd,

and there will -- leave not a rack behind.

és helyettük... nyom nélkül eltűnnek.

So in the theater, I started the play,

Szóval a színházban a darab kezdetekor,

it was a black sand rake, white cyc,

csak egy fekete homok gereblye, egy fehér háttér,

and there was a little girl, Miranda, on the horizon,

és Miranda látható csak a színpadon,

building a drip castle, a sand castle.

amint épp egy homokvárat épít.

And as she was there on the edge of that stage,

És amíg Miranda a színpad szélén homokozik,

two stagehands all in black

két kellékes lép be, talpig feketében.

with watering cans ran along the top

Kezükben locsoló kannával futnak a színpad tetején

and started to pour water on the sand castle,

és elkezdik locsolni a homokvárat.

and the sand castle started to drip and sink,

A homokvár meg omlani kezd,

but before it did,

de mielőtt szétomlana,

the audience saw the black-clad stagehands.

a közönség látja a feketébe öltözött kellékeseket.

The medium was apparent. It was banal. We saw it.

A közeg egyértelmű. Banális. Láthattuk mind.

But as they started to pour the water,

De ahogy elkezdték önteni a vizet,

the light changed from showing you the black-clad stagehands

a fényt a feketébe öltözött kellékesekről,

to focusing, this rough magic that we do in theater,

- ez a színház igazi nyers varázslata -

it focused right on the water itself.

szóval a kellékesekről a vízre irányítottuk a fényt.

And all of a sudden, the audience's perspective changes.

És hirtelen megváltozik a közönség látásmódja.

It becomes something magically large.

A víz mágikusan hatalmassá duzzad,

It becomes the rainstorm.

és vihar lesz belőle.

The masked actors, the puppeteers, they disappear,

A maszkot viselő színészek, bábosok eltűnnek,

and the audience makes that leap into this world,

és a közönség átlép ebbe a világba,

into this imaginary world of "The Tempest" actually happening.

ebbe a képzeletbeli világba, ahol A vihar éppen történik.

Now the difference

Na most, a különbség

when I went and did it in the cinema,

a mozi film esetében, hogy

I started the actual movie

magát a filmet

with a close-up of a sand castle, a black sand castle,

egy fekete homokvárra közelítve kezdtem,

and what cinema can do is,

és ami lehetséges filmen,

by using camera, perspective,

a kamera által, az a perspektíva teremtése,

and also long shots and close-ups,

és persze a közeli és a távoli felvételek.

it started on a close-up of the sand castle,

Szóval egy közelivel kezdődött a homokvárról,

and as it pulled away,

és ahogy távolodott a kamera,

you saw that it was a miniature sitting in the palm

láthatóvá vált, hogy egy miniatűr volt

of the girl's hands.

a lány tenyerében.

And so I could play with the medium,

Szóval játszhattam egy kicsit a közeggel,

and why I move from one medium to another

és szeretek egyikből a másikba átlépni,

is to be able to do this.

hogy megcsinálhassam ezt.

Now I'm going to take you to "Spider-Man."

Most pedig megmutatom önöknek a Pókembert.

(Music)

(Zene)

(Video) Peter Parker: ♪ Standing on the precipice,

Peter Parker: A mélység peremén

I can soar away from this. ♪

magam mögött hagyok mindent.

JT: We're trying to do everything in live theater

JT: A színházban lehetséges minden,

that you can't do in two dimensions

amit nem lehet megcsinálni két dimenzióban

in film and television.

a moziban vagy a tévében.

PP: ♪ Rise above yourself and take control. ♪

PP: Lépj túl magadon és vedd a kezedbe sorsodat.

George Tsypin: We're looking at New York from a Spider-Man point of view.

George Tsypin: New York-ot Pókember szemszögéből láthatjuk.

Spider Man is not bound by gravity.

Pókemberen nem fog a gravitáció.

Manhattan in the show is not bound by gravity either.

Így az előadás béli Manhattenen sem.

PP: ♪ Be yourself and rise above it all. ♪

PP: Légy önmagad és emelkedj fölül mindenen.

Ensemble: ♪ Sock! Pow! ♪

Együtt: Csihi. Puhi.

♪ Slam! Scratch! ♪

Dirr. Durr.

Danny Ezralow: I don't want you to even think there's a choreographer.

Danny Ezralow: Nem akarom, hogy koreografáltnak tűnjön.

It's real, what's happening.

Ami történik, igaziból történik.

I prefer you to see people moving,

Inkább össze-vissza mozgó embereket láss,

and you're going, "Whoa, what was that?"

hogy rácsodálkozz: "Hű, az meg mi volt?"

(Music)

(Zene)

JT: If I give enough movement in the sculpture,

JT: Hogyha eléggé mozgalmasra sikerül a maszk,

and the actor moves their head, you feel like it's alive.

mikor a színész megmozdítja a fejét, olyan, mintha életre kelne.

It's really comic book live. It's a comic book coming alive.

Mint egy képregény élőben. Mintha tényleg egy képregény kelne életre.

(Music)

(Zene)

Bono: They're mythologies.

Bono: Egy mítosz részei,

They're modern myths, these comic book heroes.

ezek a képregény hősök egy modern mítosz részei.

PP: ♪ They believe. ♪

PP: Hisznek bennem.

(Screams)

(Sikoly)

(Music)

(Zene)

(Applause)

(Taps)

JT: Ohhhh. What was that?

JT: Hát ez meg mi volt?

Circus, rock 'n' roll, drama.

Cirkusz, rock 'n' roll, dráma.

What the hell are we doing up there on that stage?

Mi a fenét művelünk ott fent a színpadon?

Well, one last story, very quickly.

Még egy utolsó történet, röviden.

After I was in that village, I crossed the lake,

Miután elhagytam azt a falut, egy tavon keltem át,

and I saw that the volcano was erupting

és láttam, hogy épp kitör a vulkán,

on the other side, Gunung Batur,

Gunnung Batur, a tó túl oldalán.

and there was a dead volcano next to the live volcano.

Az aktív vulkán mellett volt egy alvó vulkán.

I didn't think I'd be swallowed by the volcano,

Nem gondoltam, hogy majd az a vulkán fog elnyelni,

and I am here.

és láss csodát, itt vagyok.

But it's very easy to climb up, is it not?

De hát olyan könnyű felmászni oda, nem?

You hold on to the roots,

Belekapaszkodsz a gyökerekbe,

you put your foot in the little rocks

a lábadat megveted a kis kövekben,

and climb up there, and you get to the top,

felmászol, és felérsz a csúcsra.

and I was with a good friend who was an actor,

Egy jó barátommal voltam, aki színész,

and we said, "Let's go up there.

és azt mondtuk magunkban, "Menjünk fel oda!

Let's see if we can come close to the edge

Lássuk, közel tudunk-e kerülni

of that live volcano."

az aktív vulkán pereméhez."

And we climbed up and we got to the very top,

Szóval felmásztunk és felértünk a vulkán legtetejére,

and we're on the edge, on this precipice,

és ott állunk a peremén, a szakadék szélén,

Roland disappears into the sulfur smoke

Roland meg eltűnik a kénes gomolygásban

at the volcano at the other end,

a vulkán másik végén,

and I'm up there alone

én meg ott állok egyedül

on this incredible precipice.

a hihetetlen mélység szélén.

Did you hear the lyrics?

Hallották a dalszövegben?

I'm on the precipice looking down

Ott állok a mélység peremén és lenézek balra

into a dead volcano to my left.

az alvó vulkán torkába.

To my right is sheer shale. It's coming off.

Jobbra meg minden csupa málló agyag.

I'm in thongs and sarongs. It was many years ago.

Papucsban és szoknyában. Már jó régen volt.

And no hiking boots.

És persze semmi túracipő.

And he's disappeared, this mad French gypsy actor,

És ez az őrült francia roma színész meg eltűnt

off in the smoke, and I realize,

a sűrű füstben, és akkor jöttem rá,

I can't go back the way that I've come. I can't.

hogy nem mehetek vissza úgy, ahogy idejöttem. Nem lehet.

So I throw away my camera. I throw away my thongs,

Szóval eldobtam a fényképezőgépemet, a papucsomat,

and I looked at the line straight in front of me,

és csak az előttem lévő perem vonalát néztem.

and I got down on all fours like a cat,

Leereszkedtem négykézláb, mint egy macska,

and I held with my knees to either side

és odaszorítottam a térdem

of this line in front of me,

a perem mindkét oldalához.

for 30 yards or 30 feet, I don't know.

30 méter, vagy 3 méter, már nem is tudom.

The wind was massively blowing,

A szél meg csak fújt, kitartóan,

and the only way I could get to the other side

és az egyetlen mód, hogy átjussak a túloldalra

was to look at the line straight in front of me.

az az volt, hogy az előttem lévő egyenes vonalat néztem szüntelen.

I know you've all been there.

Tudom, hogy már mindannyian megjárták ezt.

I'm in the crucible right now.

Tűzpróbán megyek most keresztül.

It's my trial by fire.

Ez az én tűzpróbám.

It's my company's trials by fire.

A társulatomé.

We survive because our theme song is "Rise Above."

De átvészeljük, mert a dalunk azt mondja: "Emelkedj felül."

Boy falls from the sky, rise above.

Fiúk hullanak alá az égből, de aztán újra felemelkednek.

It's right there in the palm of both of our hands,

Itt van a sorsunk mindkét kezünkben,

of all of my company's hands.

a társulatom kezeiben.

I have beautiful collaborators, and we as creators

Gyönyörű emberekkel dolgozom együtt, és mi, az alkotók

only get there all together.

csak együtt tudunk eljutni oda.

I know you understand that.

Tudom, hogy értik, miről beszélek.

And you just stay going forward,

És te csak mész előre egyenesen,

and then you see this extraordinary thing

és akkor meglátod ezt az káprázatos dolgot

in front of your eyes.

pont a szemeid előtt.

Thank you.

Köszönöm!

(Applause)

(Taps)