Grief and love in the animal kingdom | Barbara J. King

Fordító: Zsuzsanna Lőrincz Lektor: Zsófia Herczeg

I'd like to tell you today about an orca named Tahlequah.

Egy kardszárnyú delfinről szeretnék ma beszélni önöknek.

Tahlequah is also known as J35 to scientists,

A Tahlequah nevű orkát a tudósok J35-ként is ismerik,

because she swims with the J Pod in the Salish Sea.

mivel a J jelű rajjal úszik a Salish-tengerben,

These are the waters off of British Columbia and Washington State.

amely Brit Columbia és Washington állam partjainál terül el.

Now, last year, in July 2018,

Tavaly, 2018 júliusában

she was well along in her 17-month pregnancy,

17 hónapos vemhessége a vége felé járt,

and scientists were very excited

és a tudósok nagyon izgultak,

because no baby had survived in this pod for three long years.

mert a rajban már három éve egyetlen borjú sem maradt életben.

Now, orcas are also known as killer whales.

Az orkát gyilkos bálnaként is emlegetik.

They're profoundly social and profoundly intelligent beings.

Természetüknél fogva társas lények és rendkívül intelligensek.

And scientists are very interested in their behavior,

A tudósokat nagyon foglalkoztatja a viselkedésük,

because in their social networks, they share habits, information

mert társas rendszereikben azonosak a szokásaik, kommunikálnak egymással,

and even affection.

sőt kötődnek egymáshoz.

They create true cultures of the ocean.

Saját kultúrákat hoznak létre az óceánban.

But this pod has been in trouble.

Ez a raj azonban fogyatkozóban van,

The Chinook salmon that the orcas favor has been way down in the region,

mivel kedvenc táplálékuk, a királylazac populációja csökkent a régióban,

and pollution has been up.

a környezetszennyezés pedig növekedett.

But on July 24th, Tahlequah gave birth to a daughter,

Ennek dacára július 24-én Tahlequah világra hozta nőstény borját,

and scientists were so excited by this development.

és az esemény lázba hozta a tudósokat.

But unfortunately, the same day -- in fact, shortly after birth --

De sajnos ugyanazon a napon – röviddel megszületése után –

the calf died.

a borjú elpusztult.

Well, what happened next electrified animal lovers

Ami ezután történt, minden állatbarátot lenyűgözött

across the world,

világszerte,

because Tahlequah refused to let her baby slip off into the water.

mert Tahlequah nem engedte, hogy kicsinye eltűnjön az óceán mélyében.

She kept it on her body and she swam with it.

A testén tartotta, és úgy úszott tovább.

If it did fall off, she would dive and rescue it,

Amikor a tetem lesüllyedt, alámerült, hogy megmentse,

and she battled stiff currents to do this.

és még erős árral szemben is visszahozta a felszínre.

Now, she kept this behavior up

17 napon át

for 17 days,

viselkedett így,

and during this time, she swam over 1,000 miles.

és ez idő alatt 1600 kilométert tett meg.

At that point, she let the little baby slip off into the water.

Végül engedte, hogy kicsiny borja elmerüljön.

So today, Tahlequah swims on with the J Pod,

Tahlequah ma vándorol tovább a rajával,

but her grief still moves me.

de gyásza még most is megrendít.

And I do believe that "grief" is the right word to use.

Hiszem, hogy a gyász a legjobb szó.

I believe that grief is the right word to use

Azt hiszem, a gyász a legtalálóbb szó számos esetben,

for numerous animals who mourn the dead.

amikor az állatok bánkódnak halottjuk miatt.

They may be friends or mates or relatives.

Gyászolhatják barátaikat, társukat, rokonaikat.

Because these visible cues, these behavioral cues,

Ezek a jól látható jelek, viselkedésbeli jelek ugyanis

tell us something about an animal's emotional state.

sokat elárulnak érzelmi állapotukról.

Now, for the last seven years,

Az elmúlt hét évben

I've been working to document examples of animal grief --

dokumentáltam az állatok gyászával kapcsolatos megfigyeléseket –

in birds, in mammals,

madarak, emlősök,

in domesticated animals and in wild animals --

házi- és vadállatok gyászreakcióit –,

and I believe in the reality of animal grief.

és hiszem, hogy létezik gyász az állatvilágban.

Now, I say it this way

Azért fogalmazok így,

because I need to acknowledge to you right up front

mert őszintén be kell vallanom önöknek,

that not all scientists agree with me.

hogy nem minden tudós ért egyet velem.

And part of the reason, I think,

Ennek oka részben –

is because of what I call the "a-word."

ahogy mondani szoktam – az a-betűs szó,

The a-word is anthropomorphism,

az antropomorfizmus,

and historically, it's been a big deterrent

amely hosszú ideig megakadályozta

to recognizing animal emotions.

az állatok érzéseinek elismerését.

So, anthropomorphism is when we project onto other animals

Az antropomorfizmus során emberi tulajdonságainkat, érzéseinket

our capacities or our emotions.

vetítjük ki állatokra.

And we can all probably think of examples of this.

Bizonyára mindannyian tudnánk példákat sorolni.

Let's say we have a friend who tells us,

Mondjuk, egyik barátunk azzal jön,

"My cat understands everything I say."

hogy "a macskám mindent megért, amit mondok",

Or, "My dog, he's so sweet.

vagy "a kutyám olyan édes,

he ran right across the yard this morning towards a squirrel,

rohant ma reggel egy mókus felé a kertben,

and I know he just wants to play."

és tudom, hogy csak játszani akart vele."

Well, maybe.

Talán.

Or maybe not.

De lehet, hogy mégsem.

I'm skeptical about claims like those.

Kételkedem az ilyen állításokban.

But animal grief is different,

De az állati gyász más eset,

because we're not trying to read an animal's mind.

mert nem az állat gondolatait akarjuk megfejteni,

hanem viselkedésének jól látható jeleit tanulmányozzuk,

We're looking at visible cues of behavior

and trying to interpret them with some meaning.

és próbáljuk értelmezni.

Now, it's true -- scientists often push back at me,

Tudóskollégáim bizony gyakran kritizálnak

and they'll say,

ilyen megjegyzésekkel:

"Ah, look, the animal might be stressed,

"Nézd! Úgy tűnik, nyugtalan ez az állat,

or maybe the animal's just confused

vagy lehet, hogy csak összezavarodott,

because his or her routine has been disrupted."

mert felborult a napi rutinja."

But I think that this overworry about anthropomorphism

Úgy gondolom, az antropomorfizmussal szembeni túlzott aggodalom miatt

misses a fundamental point.

szem elől tévesztünk egy lényeges pontot.

And that is that animals can care very deeply for each other,

Mégpedig, hogy nagyon szoros összetartás létezhet állatok között,

maybe they even love each other.

sőt talán szeretet is.

And when they do,

És ha így van,

a survivor's heart can be pierced by a death.

a veszteség összetörheti a túlélő szívét.

Let's face it:

Lássuk be:

if we deny evolutionary continuity,

Ha megtagadjuk az evolúciós folytonosságot,

we are really missing out on embracing part of ourselves.

akkor önmagunk egy részét is megtagadjuk.

So yes, I believe in the reality of animal grief,

Szóval igen, hiszem, hogy létezik gyász az állatvilágban,

and I also think that if we recognize it,

és azt is gondolom, ha elismerjük ezt,

we can make the world a better place for animals,

jobb és boldogabb világot teremthetünk

a kinder place for animals.

az állatok számára.

So let me tell you a little bit more about animal grief.

Hadd meséljek néhány történetet az állatok gyászáról.

I'm going to start in Kenya.

Az első Kenyába visz minket.

You see here there's an elephant named Eleanor

Itt látható az Eleanor nevű elefánt,

who came one day with bruised legs,

aki összezúzta a lábait,

and she collapsed.

és egy nap összeesett.

You see on the left

Itt láthatják a bal oldalon,

that another female named Grace came to her right away

hogy egy másik nőstény elefánt, Grace rögtön odament hozzá,

and, using her own trunk, propped her up,

és az agyarával megpróbálta felállítani,

tried to get her up on her feet.

próbálta talpra segíteni.

And she did succeed,

Sikerült is,

but then Eleanor collapsed again.

de Eleanor újból a földre rogyott.

At this point, Grace became visibly distressed,

Ekkor Grace láthatóan nyugtalanná vált,

and she prodded the body, and she vocalized.

bökdöste a testet és morgott.

Eleanor collapsed again,

Eleanor újból összeesett,

and unfortunately, she did die.

és sajnos elpusztult.

What you see on the right is a female from another family named Maui,

Jobb oldalon egy másik család nősténye, Maui látható,

who came after the death, and she stayed at the body.

aki a haláleset után érkezett, és a test mellett maradt.

She held a vigil there, and she even rocked in distress

Ott virrasztott, közben nyugtalanul ringatózott

over the body.

a test felett.

So the scientists watching the elephants

Az elefántokat megfigyelő tudósok

kept close observation on Eleanor's body

hét napig folyamatosan szemmel tartották

for seven days.

Eleanor testét.

And during those seven days,

Ez idő alatt

a parade of elephants came

egy csordányi elefánt érkezett

from five different families.

öt különböző családból.

Now, some were just curious,

Páran csak kíváncsiak voltak,

but others carried out behaviors

de a többiek viselkedése

that I really believe should be classified as grief.

úgy gondolom, valóban gyászként értelmezhető.

So what does grief look like?

Milyen jelei vannak a gyásznak?

It can be rocking, as I said, in distress.

Lehet nyugtalan ringatózás, mint említettem.

It can also be social withdrawal,

Társaság megvonása,

when an animal just takes himself or herself away from friends

amikor az állat félrehúzódik a társaitól,

and stays by themselves,

és magában gubbaszt.

or a failure to eat or sleep properly,

Lehet étvágytalanság, alvászavar,

sometimes a depressed posture or vocalization.

néha depresszióra utaló testtartás vagy hang.

It can be very helpful for those of us studying this

Nagyon hasznos számunkra, akik e reakciókat tanulmányozzuk,

to be able to compare the behavior of a survivor before death

ha össze tudjuk hasonlítani a túlélőnek a haláleset előtti

and after death,

és utáni viselkedését.

because that increases the rigor of our interpretation.

Ez ugyanis javítja értelmezésünk pontosságát.

And I can explain this to you

Két kacsa példáján keresztül tudom ezt megvilágítani,

by talking about two ducks named Harper and Kohl.

a nevük Harper és Kohl.

So we're into birds now.

Tehát most madarakról lesz szó.

So Harper and Kohl were raised at a foie gras factory,

Harper és Kohl kacsamájtermelő telepen nevelkedtek,

and they were treated cruelly.

ahol kegyetlen bánásmódban volt részük.

Foie gras does involve force-feeding of birds.

A kacsamájtermelés során kényszertáplálást alkalmaznak,

So this hurt their bodies, and their spirits were not in good shape, either.

ami testi fájdalmat okozott nekik, és mentálisan is rossz állapotban voltak.

But thankfully, they were rescued by a farm sanctuary in upstate New York.

De szerencsére megmentette őket egy menhely New York állam északi részén.

And for four years, they stabilized, and they were fast friends.

Rendbe jöttek, és négy éven át szoros barátságban éltek.

They often took themselves to a small pond on the property.

Gyakran felkerestek egy kis tavat az állatmenhelynél.

Then, Kohl started to have really intractable pain in his legs,

Kohl lábát azonban leküzdhetetlen fájdalom gyötörte,

and it was clear to the sanctuary that he had to be euthanized humanely,

és egyértelmű volt, hogy humánus módon el kell altatni.

and he was.

Ez meg is történt.

But then the sanctuary workers did a brilliant thing,

A menhely dolgozói azonban zseniális dolgot találtak ki.

because they brought Harper to the body to see.

Odavitték Harpert, hogy láthassa a barátját.

And at first, Harper prodded the body of his friend,

Először bökdöste a testét,

but then he laid himself over it,

majd odabújt hozzá,

and he stayed there for over an hour with his friend.

és több mint egy órán át ott maradt mellette.

And in the weeks after,

A következő heteket

he had a hard time.

nehezen viselte.

He would go back to that same pond where he had been with Kohl,

Visszajárt a kis tóhoz, ahol együtt szoktak úszni Kohllal,

and he didn't want any other friends.

de nem akart más kacsákkal barátkozni.

And within two months, he died as well.

Két hónapon belül ő is meghalt.

Now, I'm happy to say

Szerencsére

that not all grieving animals have this sorrowful outcome.

nem minden gyászoló állat végzi ilyen szomorúan.

Last summer, I flew to Boston to visit my adult daughter, Sarah.

Múlt nyáron Bostonba repültem meglátogatni felnőtt lányomat, Sarah-t.

I was with my husband Charlie.

Férjemmel, Charlie-val mentem.

I really needed a break from work.

Tényleg muszáj volt kizökkennem a munkából.

But I succumbed, and I checked my work email.

De nem bírtam megállni, hogy ne nézzek rá a leveleimre.

You know how that is.

Tudják, hogy van ez.

And there was a communication about a dejected donkey.

Egy lehangolt szamár volt a téma.

Now, as an anthropologist, this wasn't what I expected,

Antropológusként meglepett az eset,

but there it was, and I'm glad I read it.

de megtörtént, és örültem, hogy elolvastam.

Because a donkey named Lena had gone to another farm sanctuary,

Egy Lena nevű szamár új menhelyre került

this one in Alberta, Canada,

Kanadában, Alberta tartományban,

as the only donkey there,

és mint az egyetlen ottani szamár

and had trouble making friends for that reason.

nehezen illeszkedett be.

But she eventually did make friends with an older horse named Jake,

De aztán összebarátkozott egy idősebb, Jake nevű lóval,

and for three years they were inseparable.

és három évig elválaszthatatlanok voltak.

But the reason the email came was that Jake, at age 32, the horse,

Az email azért jött, mert Jake 32 éves korában

had become gravely ill and had to be put down,

súlyosan megbetegedett, és el kellett altatni.

and this is what was going on.

Ez történt tehát.

This is Lena standing on Jake's grave.

Itt Lena látható Jake sírjánál.

She didn't want to come in at night. She didn't want to come in for food.

Nem akart bemenni éjszakára, nem akart bemenni enni.

She didn't want to come in for water.

Nem akart bemenni inni.

She pawed at the grave, she brayed in distress,

Lábával kaparta a sírt, fájdalmas bőgést hallatott,

and there she stood.

el sem mozdult onnan.

So we talked and we brainstormed.

Erről beszélgettünk és ötleteltünk.

What do you do for an animal like this?

Mit tehetünk egy ilyen állatért?

And we talked about the role of time,

Szóba került, hogy fontos szerepe van az időnek,

of extra love and kindness from people

és hogy több szeretetet, kedvességet kapjon az emberektől,

and of urging her to make a new friend.

hogy ösztönözzük a barátkozásra.

And here's where her trajectory does diverge from that of Harper the duck,

A szamár története ezen a ponton eltért Harper kacsáétól,

because she did make a new friend,

mert sikerült új barátot szereznie,

and sanctuary workers wrote back and said it worked out well.

és a menhely dolgozói visszajelezték, hogy szépen alakulnak a dolgok.

Now sometimes, scientists supplement observation

A tudósok néha hormonanalízissel is

with hormonal analysis.

kiegészítik megfigyeléseiket.

There's an example of a group of scientists in Botswana,

Például egy botswanai tudóscsoport

who took fecal material from baboons and compared two different groups.

páviánok ürülékéből vett mintát, és két csoportot hasonlított össze.

The first group were females who had witnessed a predator attack

Az egyikben olyan nőstények voltak, akik látták, hogy támad a ragadozó,

and lost someone in that attack,

és el is veszítettek valakit a támadásban.

and the second group were females who had witnessed an attack

A másikban pedig olyanok, akik látták a támadást,

but had not lost someone.

de nem veszítettek el senkit.

And the stress hormones were way up in that first group.

A stresszhormon jóval magasabb volt az első csoportban,

But here's the thing:

de most jön a lényeg:

the scientists didn't just call them "stressed baboons,"

a tudósok nem úgy említették őket, hogy "nyugtalan páviánok",

they called them "bereaved baboons,"

hanem úgy, hogy "gyászoló páviánok",

and in part, that's because of the observations that they made.

részben a megfigyeléseik alapján.

For example, this mother-daughter pair were very close,

Például ez az anya és lánya szoros kötelékben éltek együtt,

and then the daughter was killed by a lion.

de az utódot megölte egy oroszlán.

The mother removed herself from all her friends,

Az anyaállat félrevonult

from her grooming networks, and just stayed by herself for weeks --

a társas rendszerében élő barátaitól, és hetekig magában gubbasztott –

bereavement --

gyászolt –

and she then slowly recovered.

majd lassan felépült.

So we have bereaved baboons.

Tehát vannak gyászoló páviánok.

Will science tell us someday about bereaved bees?

Beszél-e a tudomány egy nap gyászoló méhekről?

Will we hear about frogs who mourn?

Fogunk-e hallani békákról, akiket emészt a bánat?

I don't think so, and I think the reason is because animals really need

Nem hiszem, ehhez ugyanis az egyedeknek

one-to-one, close relationships for that to happen.

nagyon szoros kapcsolatban kell állniuk.

I also know that circumstance matters, and personality matters.

Emellett számít a környezet és a személyiség is.

I have documented cats and dogs who grieve,

Dokumentáltam társállataink,

our companion animals,

kutyák és macskák gyászreakcióit,

but I also interacted with a woman who was extremely bothered

de beszéltem olyan hölggyel is, akit nagyon aggasztott,

because her dog wasn't grieving.

hogy a kutyája nem gyászolt.

She said to me, "The first dog in the house has died.

Azt mondta: "Meghalt az első kutyánk,

The second animal does not seem concerned, the second dog.

és a második a jelek szerint nincs lesújtva.

What is wrong with him?"

Mi a baj vele?"

(Laughter)

(Nevetés)

And as I listened to her,

Miközben hallgattam, rájöttem:

I realized that this dog was now the only animal in the household,

ez a kutya az egyetlen állat most a háznál,

and as far as he was concerned, that was a pretty good deal.

és az ő szempontjából, ez remek pozíció.

So circumstances matter.

Tehát számítanak a körülmények.

Now, in any case, animals are not going to grieve

Az állatok semmi esetre sem gyászolnak

exactly like we do.

pont úgy, ahogy mi.

We have human creativity.

Nekünk van emberi alkotóképességünk.

We paint our grief, dance our grief,

Lefestjük, eltáncoljuk,

write our grief.

megírjuk a gyászunkat.

We also can grieve for people we've never met,

Gyászolhatunk olyan embereket is,

akikkel térben és időben sosem találkoztunk.

across space and time.

I felt this strongly when I went to Berlin

Mélyen átéreztem ezt, amikor elmentem Berlinbe,

and I stood at the Holocaust Memorial.

és ott álltam a Holokauszt-emlékmű előtt.

Animals don't grieve exactly like we do,

Az állatok tehát nem úgy gyászolnak, ahogy mi,

but this doesn't mean that their grief isn't real.

ám ez nem jelenti azt, hogy a gyászuk ne lenne valódi.

It is real, and it's searing,

Valódi a gyászuk, és nyomot hagy bennük.

and we can see it if we choose.

Látnunk kell ezt.

Now, I've lost both my parents.

Én mindkét szülőmet elvesztettem,

I lost a very dear friend at a young age from AIDS.

meghalt egy nagyon kedves barátom fiatalon, AIDS-ben.

I believe most likely most of you here have lost someone.

Bizonyára önök közül is sokan elvesztettek már valakit.

And I have found it a genuine comfort,

Számomra igazi vigaszt, megnyugvást jelentett a tudat,

a solace, to know that we aren't the only beings on this earth

hogy nem mi vagyunk az egyetlen lények ezen a Földön,

who feel love and grief.

akik szeretetet és gyászt éreznek.

And I think this is important.

Úgy gondolom, ez fontos.

I also think we can take this a step further,

Azt is gondolom, hogy ez előbbre vihet minket

and we can realize that the reality of animal grief

annak felismeréséhez, hogy az állati gyász létezése

can help us be better and do better for animals.

jobbá tehet minket, és segíthet, hogy többet tegyünk értük.

This is already happening with Tahlequah,

Tahlequah esetében ezt már láthatjuk is,

because the United States and Canada have renewed their talks with greater urgency

hiszen az Egyesült Államok és Kanada újból tárgyalásokat folytat,

hogy miként lehetne határozottabban segíteni az orkáknak,

for how to help the orcas,

how to restore the Chinook salmon

megakadályozni a királylazac kihalását,

and how to help with the water pollution.

és csökkenteni a vízszennyezést.

We can also see that if grief is real,

Azt is beláthatjuk, hogyha a gyász valódi,

there's tremendous plausibility to the notion

nagyon valószínű az a feltevés,

that animals feel a whole range of things.

hogy az állatoknak sokféle érzése van.

So we could look at joy, sadness, even hope.

Vizsgálhatnánk az öröm, a szomorúság, sőt a remény képességét is.

And if we do that,

És akkor

here's how we can start to think about the world.

elkezdhetnénk másképp nézni a világot.

We can look at orcas and say,

Nézzük a kardszárnyú delfineket:

we know they grieve, we know they feel their lives,

tudjuk, hogy gyászolnak, tudjuk, hogy érzik az életet,

and we can refuse to confine them to small tanks in theme parks

és elutasíthatjuk, hogy szórakoztató parkok kis medencéiben tartsák őket,

and make them perform for our entertainment.

és mutatványokat adjanak elő a szórakoztatásunkra.

(Applause)

(Taps)

Thank you.

Köszönöm.

We can look at elephants and say, yes, they grieve,

Nézzük az elefántokat: igen, ők is képesek gyászolni,

and we can renew our efforts against international trophy hunting

és újult erőfeszítéssel felléphetünk a nemzetközi trófeavadászat

and against poaching.

és orvvadászat ellen.

(Applause)

(Taps)

Thank you.

Köszönöm.

And we can look at our closest living relatives, monkeys and apes,

És nézzük legközelebbi rokonainkat, a majmokat, csimpánzokat:

and know yes they grieve, they feel their lives,

tudjuk, hogy gyászolnak, hogy érzik az életet,

so they don't deserve to be confined

tehát méltatlan, hogy befogjuk őket

in highly invasive biomedical experiments

invazív orvosbiológiai kísérletek céljából

year after year.

újra és újra.

And, you know --

És tudják...

(Applause)

(Taps)

the ducks Harper and Kohl, they tell us something too.

Harper és Kohl kacsa története is üzen nekünk valamit.

They help us connect the dots and realize that what we eat

Abban segít, hogy felismerjük az összefüggést és ráébredjünk:

az étel, amit megeszünk, hatással van az állatok életére.

affects how animals live.

And it's not just foie gras, and it's not just ducks.

Nemcsak hizlalt májról, és nemcsak kacsákról van szó.

We can think about pigs and chickens and cows in factory farms,

Elég, ha a nagyüzemi gazdaságokban tartott sertésekre, csirkékre,

szarvasmarhákra gondolunk.

and we can know.

I can tell you the science is real that these animals feel, too.

Azt kell mondanom, a tudomány szerint ezek az állatok is éreznek.

So every single time we choose a plant-based meal,

Minden alkalommal, amikor növényi alapú ételt fogyasztunk,

we are contributing to reducing animal suffering.

hozzájárulunk az állatok szenvedésének csökkentéséhez.

(Applause)

(Taps)

So yes, I believe in the reality of animal grief.

Szóval igen, hiszem, hogy létezik gyász az állatvilágban.

I believe in the reality of animal love,

Hiszem, hogy létezik állati szeretet,

and I think it is time for us humans

és úgy gondolom, ideje felismernünk,

to recognize that we don't own these things.

hogy mi, emberek nem birtokoljuk ezeket a lényeket.

And when we see that,

Ha ezt belátjuk,

we have an opportunity to make the world so much better for animals,

sokkal jobb világot teremthetünk az állatok számára,

a kinder world, a gentler world,

egy boldogabb, barátságosabb világot,

and along the way, we might just save ourselves, too.

és mindeközben talán magunkat is megmenthetjük.

Thank you so much.

Köszönöm szépen.

(Applause)

(Taps)

Thank you. Thank you.

Köszönöm.

(Applause)

(Taps)