John Francis: Walk the earth ... my 17-year vow of silence | TED

Fordító: Anna Patai Lektor: Orsolya Szemere

(Music)

(Zene)

(Applause)

(Taps)

Thank you for being here.

Köszönöm, hogy itt vannak.

And I say "thank you for being here" because I was silent for 17 years.

És azért mondom, hogy köszönöm, hogy itt vannak, mert 17 évig néma voltam.

And the first words that I spoke were in Washington, D.C.,

És az első szavaimat Washingtonban ejtettem ki

on the 20th anniversary of Earth Day.

a Föld Napja 20. évfordulóján.

And my family and friends had gathered there to hear me speak.

És a családom és a barátaim eljöttek, hogy halljanak beszélni.

And I said, "Thank you for being here."

És azt mondtam: "Köszönöm, hogy itt vannak."

My mother, out in the audience, she jumped up,

Édesanyám, ott kinn a közönségben, felugrott,

"Hallelujah, Johnny’s talking!"

"Hallelúja, Johnny beszél!"

(Laughter)

(Nevetés)

Imagine if you were quiet for 17 years

Képzeljék el, hogy 17 évig hallgattak,

and your mother was out in the audience, say.

és az édesanyjuk a közönség soraiban ül.

My dad said to me, "That’s one" --

Apám azt mondta: "Ez egy." --

I’ll explain that.

Ezt később megmagyarázom.

But I turned around because I didn’t recognize where my voice was coming from.

Hátrafordultam, mert nem ismertem meg a saját hangomat.

I hadn’t heard my voice in 17 years,

Nem hallottam a hangomat 17 évig,

so I turned around and I looked and I said,

ezért hátrafordultam, és azt mondtam:

"God, who's saying what I’m thinking?"

"Jézusom, ki mondja azt, amire gondolok?"

And then I realized it was me, you know, and I kind of laughed.

Aztán rájöttem, hogy én, és elnevettem magam.

And I could see my father: "Yeah, he really is crazy."

És láttam apámat -- "Igen, tényleg bolond."

Well, I want to take you on this journey.

El akarom vinni Önöket egy utazásra.

And the journey, I believe, is a metaphor for all of our journeys.

És ez az utazás, azt hiszem metafora minden utazásunkra.

Even though this one is kind of unusual,

Ezért, bár az enyém kicsit szokatlan,

I want you to think about your own journey.

arra kérem Önöket, hogy gondoljanak a saját utazásukra.

My journey began in 1971

Az én utam 1971-ben kezdődött,

when I witnessed two oil tankers collide beneath the Golden Gate,

amikor szemtanúja voltam két olajszállító hajó ütközésének a Golden Gate híd alatt,

and a half a million gallons of oil spilled into the bay.

és kétmillió liter olaj ömlött az öbölbe.

It disturbed me so much

Annyira megrázott,

that I decided that I was going to give up riding and driving in motorized vehicles.

hogy elhatároztam, többet nem utazom, vagy vezetek motoros járművet.

That’s a big thing in California.

Ez egy nagy dolog Kaliforniában.

And it was a big thing in my little community of Point Reyes Station

És egy nagy dolog volt a kis közösségemben, Port Reyes Station-ben

in Inverness, California, because there were only

Invernessben, Kaliforniában, mert

about 350 people there in the winter – this was back in '71 now.

kb. csak 350 ember volt ott télen -- ez még 1971-ben volt.

And so when I came in and I started walking around, people --

Szóval amikor én elkezdtem gyalogolni, az emberek --

they just knew what was going on.

rögtön tudták, hogy miről van szó.

And people would drive up next to me

És lelassítottak mellettem, és azt mondták:

and say, "John, what are you doing?"

"John, mit csinálsz?"

And I’d say, "Well, I’m walking for the environment."

És azt válaszoltam: "Gyaloglok a környezetért."

And they said, "No, you’re walking to make us look bad, right?

Erre ők: "Nem, azért gyalogolsz, hogy mi rosszul nézzünk ki, ugye?"

You’re walking to make us feel bad."

Azért gyalogolsz, hogy mi rosszul érezzük magunkat."

And maybe there was some truth to that,

És talán volt ebben valami igazság,

because I thought that if I started walking, everyone would follow.

mert azt hittem, ha én elkezdek gyalogolni, akkor mindenki követni fog.

Because of the oil, everybody talked about the polllution.

Az olaj miatt, mindenki a szennyezésről beszélt.

And so I argued with people about that, I argued and I argued.

És vitatkoztam erről az emberekkel, vitatkoztam és vitatkoztam.

I called my parents up.

Felhívtam a szüleimet.

I said, "I’ve given up riding and driving in cars."

Azt mondtam: "Nem ülök kocsiba."

My dad said, "Why didn’t you do that when you were 16?"

Apám azt mondta: "Miért nem tudtad ezt 16 évesen eldönteni?"

(Laughter)

(Nevetés)

I didn’t know about the environment then.

Akkor még nem tudtam a környezetről.

They’re back in Philadelphia.

Ők Philadeplhiaban élnek.

And so I told my mother, "I’m happy though, I’m really happy."

És azt mondtam anyámnak: "Boldog vagyok, igazán boldog."

She said, "If you were happy, son, you wouldn’t have to say it."

Ő azt mondta: "Ha olyan boldog lennél, nem kéne mondanod."

Mothers are like that.

Az anyák már csak ilyenek.

And so, on my 27th birthday I decided, because I argued so much

Így a 27. születésnapomon elhatároztam, mert annyit vitatkoztam,

and I talk so much, that I was going to stop speaking

és annyit beszéltem, hogy abba akartam hagyni a beszédet

for just one day -- one day -- to give it a rest.

csak egy napra -- egy napra -- hogy szünetet tartsak.

And so I did.

És így tettem.

I got up in the morning and I didn’t say a word.

Felkeltem reggel, és egy szót sem szóltam.

And I have to tell you, it was a very moving experience,

És meg kell mondjam, nagyon megindító élmény volt,

because for the first time, I began listening -- in a long time.

mert hosszú idő óta először elkezdtem figyelni.

And what I heard, it kind of disturbed me.

És amit hallottam, az felkavart.

Because what I used to do, when I thought I was listening,

Mert hozzá voltam szokva, hogy amikor azt hittem figyelek,

was I would listen just enough to hear what people had to say

csak annyit hallottam meg, hogy tudjam mit akarnak mondani,

and think that I could -- I knew what they were going to say,

és azt hittem -- tudom, mit fognak mondani,

and so I stopped listening.

ezért nem figyeltem tovább.

And in my mind, I just kind of raced ahead

És az elmémben egyszerűen előreszaladtam,

and thought of what I was going to say back,

és azon gondolkodtam, hogy mit fogok válaszolni,

while they were still finishing up.

mialatt ők még befejezték a mondandójukat.

And then I would launch in.

És aztán belekezdtem.

Well, that just ended communication.

Nos, ez teljesen véget vetett a kommunikációnak.

So on this first day I actually listened.

Így aztán, ezen az első napon tényleg figyeltem!

And it was very sad for me,

És nagyon elszomorodtam,

because I realized that for those many years I had not been learning.

mert rájöttem, hogy sok éven keresztül nem tanultam semmit.

I was 27. I thought I knew everything.

27 éves voltam. Azt hittem, mindent tudok.

I didn’t.

Hát nem tudtam.

And so I decided I’d better do this for another day,

Elhatároztam, hogy ezt csinálom még egy napig,

and another day, and another day until finally,

és még egy napig, és még egy napig, egészen amíg

I promised myself for a year I would keep quiet

megígértem magamnak, hogy egy évig csendben leszek,

because I started learning more and more and I needed to learn more.

mert egyre többet tanultam, és szükségem volt rá, hogy tanuljak.

So for a year I said I would keep quiet,

Azt mondtam, egy évig csendben leszek,

and then on my birthday I would reassess what I had learned

aztán a születésnapomon újraértékelem, amit tanultam,

and maybe I would talk again.

és talán újra beszélni fogok.

Well, that lasted 17 years.

Nos, ez eltartott 17 évig.

Now during that time -- those 17 years -- I walked and I played the banjo

Ezalatt az idő alatt -- ezalatt a 17 év alatt -- gyalogoltam és bendzsóztam,

and I painted and I wrote in my journal, and

festettem és írtam a naplómat,

I tried to study the environment by reading books.

és megpróbáltam tanulmányozni a környezetet könyveken keresztül.

And I decided that I was going to go to school. So I did.

Elhatároztam, hogy iskolába megyek, és így is tettem.

I walked up to Ashland, Oregon,

Elgyalogoltam Ashlandbe, Oregonban,

where they were offering an environmental studies degree.

ahol indítottak egy környezetvédelmi tanulmányok programot.

It’s only 500 miles.

Csupán 800 km-re volt.

And I went into the Registrar’s office and --

És bementem a tanulmányi osztályra és...

"What, what, what?"

Micsoda? Micsoda?

I had a newspaper clipping.

Volt nálam egy újsághirdetés.

"Oh, so you really want to go to school here?

Tényleg itt akar tanulni?

You don’t …?

Nincs...?

We have a special program for you." They did.

Van magának egy speciális programunk. És tényleg volt.

And in those two years, I graduated with my first degree -- a bachelor’s degree.

Ebben a két évben megszereztem az első diplomám -- egy BA diplomát.

And my father came out, he was so proud.

És eljött apám, annyira büszke volt.

He said, "Listen, we’re really proud of you son,

Azt mondta: "Fiam, nagyon büszkék vagyunk rád,

but what are you going to do with a bachelor’s degree?

de mit fogsz kezdeni ezzel a diplomával?

You don’t ride in cars, you don’t talk --

Nem ülsz kocsiba, nem beszélsz,

you’re going to have to do those things."

rá kell szánnod magad ezekre!"

(Laughter)

(Nevetés)

I hunched my shoulder, I picked my backpack up again

Felhúztam a vállam, felvettem a hátizsákom,

and I started walking.

és elkezdtem gyalogolni.

I walked all the way up to Port Townsend, Washington, where I built a wooden boat,

Elgyalogoltam Port Townsendbe, Washingtonban, ahol építettem egy fa hajót

rode it across Puget Sound

és áteveztem a Puget szoroson.

and walked across Washington [to] Idaho and down to Missoula, Montana.

Idaho -- átgyalogoltam Washingtonon, Idahon, le Missoulaba, Montanában.

I had written the University of Montana two years earlier

Írtam a Montana Egyetemnek két évvel korábban,

and said I'd like to go to school there.

azt mondtam, szeretnék ott tanulni.

I said I'd be there in about two years.

Azt mondtam, ott leszek két év múlva.

(Laughter)

(Nevetés)

And I was there. I showed up in two years and they --

És tényleg ott voltam. Megjelentem két év múlva és ők --

I tell this story because they really helped me.

azért mesélem ezt el, mert tényleg sokat segítettek.

There are two stories in Montana.

Két történet fűződik Montanahoz.

The first story is I didn’t have any money -- that’s a sign I used a lot.

Az első történet, hogy nem volt pénzem -- ezt a jelet rengeteget használtam.

And they said,"Don't worry about that."

És azt mondták: "Ne aggódj emiatt."

The director of the program said, "Come back tomorrow."

A program vezetője azt mondta: "Gyere vissza holnap."

He gave me 150 dollars,

Adott nekem 150 dollárt,

and he said, "Register for one credit.

és azt mondta: "Iratkozz fel egy szemeszterre.

You’re going to go to South America, aren’t you?"

Dél-Amerikába fogsz menni, ugye?"

And I said --

És azt mondta --

Rivers and lakes, the hydrological systems, South America.

Folyók és tavak, hidrológiai rendszerek, Dél-Amerika.

So I did that.

Szóval ezt tettem.

He came back; he said to me,

Visszajött, és azt mondta:

"OK John, now that you've registered for that one credit,

"Rendben John, most hogy feliratkoztál egy szemeszterre,

you can have a key to an office, you can matriculate --

kaphatsz egy kulcsot egy irodához, beiratkozhatsz --

you’re matriculating, so you can use the library.

ha beiratkozol, használhatod a könyvtárat.

And what we’re going to do

És azt fogjuk csinálni,

is, we’re going to have all of the professors allow you to go to class.

hogy megkérünk minden professzort, hogy látogathasd az óráit,

They’re going to save your grade,

meg fogják őrizni a jegyeidet,

and when we figure out how to get you the rest of the money,

és ha kitaláljuk, hogy hogyan szerezzük meg a pénz többi részét,

then you can register for that class and they’ll give you the grade."

feliratkozhatsz azokra az órákra, és megkapod a jegyeket."

Wow, they don’t do that in graduate schools, I don’t think.

Azt hiszem ezt nem sok egyetemen teszik meg.

But I use that story because they really wanted to help me.

De azért mesélem el ezt a történetet, mert ők tényleg segíteni akartak.

They saw that I was really interested in the environment,

Látták, hogy nagyon érdekel a környezet,

and they really wanted to help me along the way.

és komolyan segíteni akartak nekem.

And during that time, I actually taught classes without speaking.

És ezalatt az idő alatt tanítottam is, beszéd nélkül.

I had 13 students when I first walked into the class.

13 diákom volt, amikor bementem az első órámra,

I explained, with a friend who could interpret my sign language,

és elmagyaráztam egy barátommal, aki le tudta fordítani a jelnyelvemet,

that I was John Francis, I was walking around the world,

hogy a nevem John Francis, járom a világot,

I didn’t talk and this was the last time

nem beszélek, és ez volt az utolsó alkalom,

this person’s going to be here interpreting for me.

hogy valaki tolmácsolt nekem.

All the students sat around and they went ...

A diákok csak ültek, és...

(Laughter)

(Nevetés)

I could see they were looking for the schedule,

Láttam, hogy az órarendet nézik,

to see when they could get out.

hogy hogyan szökhetnének meg.

They had to take that class with me.

De kötelező volt ez az óra velem.

Two weeks later, everyone was trying to get into our class.

Két héttel később mindenki az én órámra akart járni.

And I learned in that class -- because I would do things like this ...

És megtanultam ezen az órán -- mert ilyen dolgokat csináltam...

and they were all gathered around, going, "What's he trying to say?"

és körbevettek, és találgatták, hogy mit akarok mondani.

"I don't know, I think he's talking about clear cutting." "Yeah, clear cutting."

"Nem tudom, azt hiszem erdőirtásról beszél. Igen, az erdőirtásról."

"No, no, no, that's not clear cutting, that’s -- he's using a handsaw."

"Nem, nem, nem, ez nem erdőirtás -- kézi fűrészt használ.

"Well, you can’t clearcut with a ..."

Nem lehet erdőt irtani vele..."

"Yes, you can clear cut ..."

"De lehet, de lehet..."

"No, I think he’s talking about selective forestry."

"Szerintem a szelektív erdőgazdálkodásról beszél."

Now this was a discussion class and we were having a discussion.

Ez egy szóbeli óra volt, és mi beszélgettünk.

I just backed out of that, you know, and I just kind of kept the fists from flying.

Én csak visszavonultam, és csak ügyeltem, nehogy verekedés törjön ki.

But what I learned was that sometimes I would make a sign

De azt tanultam, hogy néha jeleztem valamit,

and they said things that I absolutely did not mean,

és olyan dolgokat mondtak, amikre egyáltalán nem gondoltam,

but I should have.

pedig kellett volna!

And so what came to me is, if you were a teacher

Arra jöttem rá, ha tanár vagy,

and you were teaching, if you weren’t learning

és tanítsz, de közben nem tanulsz,

you probably weren’t teaching very well.

akkor valószínűleg nem tanítasz valami jól!

And so I went on.

És így folytattam.

My dad came out to see me graduate

Apám eljött a diplomaosztómra,

and, you know, I did the deal,

megtörtént a dolog,

and my father said, "We’re really proud of you son, but ... "

és apám azt mondta: "Nagyon büszkék vagyunk rád fiam, de..."

You know what went on,

És tudják, mi következett,

he said, "You’ve got to start riding and driving and start talking.

azt mondta: "El kell kezdened vezetni és beszélni."

What are you going to do with a master’s degree?"

Mit fogsz kezdeni a diplomáddal?"

I hunched my shoulder, I got my backpack

Felhúztam a vállam, felvettem a hátizsákom,

and I went on to the University of Wisconsin.

és elmentem a Wisconsin Egyetemre.

I spent two years there writing on oil spills.

Két évet töltöttem ott, azzal, hogy olajkatasztrófákról írtam.

No one was interested in oil spills.

Senkit sem érdekeltek az olajkatasztrófák.

But something happened --

Aztán történt valami --

Exxon Valdez.

Exxon Valdez.

And I was the only one in the United States writing on oil spills.

És én voltam az egyetlen az Egyesült Államokban, aki olajkatasztrófákról írt.

My dad came out again.

Apám megint eljött.

He said, "I don't know how you do this, son --

Azt mondta: "Nem tudom, hogy csinálod ezt fiam,

I mean, you don't ride in cars, you don’t talk.

nem ülsz kocsiba, nem beszélsz.

My sister said maybe I should leave you alone,

A nővérem szerint lehet, hogy inkább békén kéne hagyjalak,

because you seem to be doing a lot better

mert úgy tűnik, sokkal jobban mennek a dolgaid,

when you’re not saying anything."

amikor nem mondasz semmit."

(Laughter)

(Nevetés)

Well, I put on my backpack again.

Nos, megint felvettem a hátizsákom.

I put my banjo on and I walked all the way to the East Coast,

Felvettem a bendzsómat és elgyalogoltam a keleti partra,

put my foot in the Atlantic Ocean --

bedugtam a lábam az Atlanti-óceánba --

it was seven years and one day it took me to walk across the United States.

Hét évig és egy napig tartott keresztülgyalogolnom az Egyesült Államokon.

And on Earth Day, 1990 --

És a Föld Napján 1990-ben

the 20th anniversary of Earth Day -- that’s when I began to speak.

a Föld Napja 20. születésnapján, akkor kezdtem el beszélni.

And that’s why I said, "Thank you for being here."

És ezért mondtam: "Köszönöm, hogy itt vannak."

Because it's sort of like that tree in the forest falling;

Kicsit olyan, mint a fa, ami kidől az erdőben,

and if there's no one there to hear, does it really make a sound?

de senki nincs ott, aki hallja -- vajon hangosan teszi azt?

And I’m thanking you, and I'm thanking my family

És köszönöm önöknek, köszönöm a családomnak,

because they had come to hear me speak.

mert eljöttek, hogy halljanak beszélni.

And that’s communication.

És ez a kommunikáció.

And they also taught me about listening -- that they listened to me.

És tanítottak valamit a figyelésről -- azzal, hogy ők meghallgattak engem.

And it’s one of those things that came out of the silence,

És ez az egyik dolog, ami a csend eredménye volt,

the listening to each other.

egymás meghallgatása.

Really, very important --

Tényleg nagyon fontos --

we need to listen to each other.

meg kell hallgatnunk egymást.

Well, my journey kept going on.

Az utam tovább folytatódott.

My dad said, "That’s one,"

Apám azt mondta: "Ez egy."

and I still didn’t let that go.

de még mindig nem adtam fel.

I worked for the Coastguard, was made a U.N. Goodwill Ambassador.

Dolgoztam a partiőrségnél és az ENSZ jószolgálati nagykövete lettem.

I wrote regulations for the United States --

Rendeleteket írtam az Egyesült Államoknak --

I mean, I wrote oil spill regulations.

úgy értem olajömléssel kapcsolatos rendeleteket fogalmaztam.

20 years ago, if someone had said to me,

Ha 20 évvel ezelőtt valaki azt mondja nekem,

"John, do you really want to make a difference?"

"John, szeretnéd megváltoztatni a világot?"

"Yeah, I want to make a difference."

"Igen, meg akarom változtatni a világot."

He said, "You just start walking east;

Azt mondta volna: "Te csak indulj el gyalog kelet felé,

get out of your car and just start walking east."

szállj ki a kocsidból és kezdj el gyalogolni kelet felé!"

And as I walked off a little bit, they'd say, "Yeah, and shut up, too."

És amikor elindulok, azt is mondták volna: "Ja, és a szádat is fogd be!

(Laughter)

(Nevetés)

"You’re going to make a difference, buddy."

Meg fogod változtatni a világot, haver!"

How could that be, how could that be?

Hogy lehet ez? Hogy lehet ez?

How could doing such a simple thing like walking and not talking

Hogy lehet, hogy ilyen egyszerű dolgok, mint a gyaloglás és a nembeszélés,

make a difference?

ilyen változást hoznak?

Well, my time at the Coast Guard was a really good time.

A partiőrségnél eltöltött idő tényleg nagyon klassz volt.

And after that -- I only worked one year --

És azután -- csak egy évig dolgoztam ott --

I said, "That's enough. One year's enough for me to do that."

Azt mondtam: "Egy év elég, egy év elég arra, hogy ezt csináljam."

I got on a sailboat and I sailed down to the Caribbean,

Felszálltam egy vitorlásra, és levitorláztam a Karib-szigetekre,

and walked through all of the islands, and to Venezuela.

és végiggyalogoltam mindegyik szigeten és tovább Venezuelaba.

And you know, I forgot the most important thing,

És a legfontosabb dolgot elfelejtettem,

which is why I started talking, which I have to tell you.

hogy miért kezdtem el beszélni, amit el kell mesélnem.

I started talking because I had studied environment.

Azért kezdtem el beszélni, mert tanulmányoztam a környezetet,

I’d studied environment at this formal level,

ezen a magas, akadémiai szinten,

but there was this informal level.

de volt egy közvetlen szint is.

And the informal level --

A közvetlen szint --

I learned about people, and what we do and how we are.

tanultam az emberekről, hogy mit csinálunk és milyenek vagyunk.

And environment changed from just being about trees and birds

És a környezet már nem csak a fákról és a madarakról szólt,

and endangered species to being about how we treated each other.

és veszélyeztetett fajokról, hanem arról, hogy hogy bánunk egymással.

Because if we are the environment,

Mert ha mi vagyunk a környezet,

then all we need to do is look around us

akkor csak azt kell tennünk, hogy körülnézünk,

and see how we treat ourselves and how we treat each other.

és meglátjuk, hogy hogy bánunk magunkkal és másokkal.

And so that’s the message that I had.

Szóval ez volt az üzenetem.

And I said, "Well, I'm going to have to spread that message."

És azt mondtam: "Terjesztenem kell ezt az üzenetet."

And I got in my sailboat, sailed all the way through the Caribbean --

Felszálltam a vitorlásomra, körbevitorláztam a Karib-tengert --

it wasn't really my sailboat, I kind of worked on that boat --

nem volt igazán az én vitorlásom, igazából dolgoztam rajta --

got to Venezuela and I started walking.

eljutottam Venezuelaba és elkezdtem gyalogolni.

This is the last part of this story, because it’s how I got here,

Ez a történet utolsó fejezete, mert arról szól, hogy hogy jutottam ide,

because I still didn't ride in motorized vehicles.

mert még mindig nem ültem motoros járművekre.

I was walking through El Dorado -- it's a prison town, famous prison,

El Doradon keresztül gyalogoltam -- ez egy börötnváros, híres börtön,

or infamous prison -- in Venezuela, and I don’t know what possessed me,

vagy hírhedt börtön -- Venezuelaban, és nem tudom, mi ütött belém,

because this was not like me.

mert ez nem volt rám jellemző.

There I am, walking past the guard gate and the guard stops and says,

Elgyalogoltam a őrbódé mellett, és az őr megállt és azt mondta:

"Pasaporte, pasaporte," and with an M16 pointed at me.

"Pasaporte, pasaporte" és egy M16-ost fogott rám.

And I looked at him and I said, "Passport, huh?

Ránéztem, és azt mondtam: "Útlevél? Ugyan,

I don't need to show you my passport. It’s in the back of my pack.

nem kell megmutatnom az útlevelem, a hátizsákom alján van.

I'm Dr. Francis; I'm a U.N. Ambassador and I'm walking around the world."

Dr. Francis vagyok, ENSZ nagykövet, és körbegyaloglom a világot."

And I started walking off.

És továbbmentem.

What possessed me to say this thing?

Mi ütött belém, hogy ezt mondtam?

The road turned into the jungle.

Az út bekanyarodott a dzsungelbe.

I didn’t get shot.

Nem lőttek le.

And I got to -- I start saying, "Free at last --

És elkezdtem mondani, végre szabad,

thank God Almighty, I’m free at last."

hála a Mindenhatónak, végre szabad vagyok.

"What was that about," I’m saying. What was that about?

Ez mi volt, mondtam magamban, ez honnan jött?

It took me 100 miles to figure out that, in my heart, in me,

160 kilométert kellett gyalogolnom, hogy rájöjjek, a szívemben,

I had become a prisoner.

magamban, rab lettem.

I was a prisoner and I needed to escape.

Rab lettem, és ki kellett szabadulnom.

The prison that I was in was the fact that I did not drive

A börtönöm az a tény volt, hogy nem vezettem,

or use motorized vehicles.

vagy használtam motoros járműveket.

Now how could that be?

Hogy lehet ez?

Because when I started, it seemed very appropriate to me

Mert amikor elkezdtem, nagyon is megfelelőnek tűnt számomra,

not to use motorized vehicles.

hogy ne használjak motoros járműveket.

But the thing that was different

De az volt a különbség,

was that every birthday, I asked myself about silence,

hogy minden születésnapomon megkérdeztem magam a csendről,

but I never asked myself about my decision to just use my feet.

de soha nem kérdőjeleztem meg a döntésem, hogy csak a lábam használjam.

I had no idea I was going to become a U.N. Ambassador.

Nem tudtam, hogy ENSZ nagykövet leszek.

I had no idea I would have a Ph.D.

Nem tudtam, hogy doktorim lesz.

And so I realized that I had a responsibility to more than just me,

És rájöttem, hogy nem csak magamnak tartozom felelősséggel,

and that I was going to have to change.

és hogy bizony meg kell változnom.

You know, we can do it.

Tudják, hogy lehetséges!

I was going to have to change.

Meg kellett változnom.

And I was afraid to change,

És féltem a változástól,

because I was so used to the guy who only just walked.

mert annyira megszoktam a férfit, aki csak gyalogolt.

I was so used to that person that I didn’t want to stop.

Hozzá voltam szokva ehhez a személyhez, és ezen nem akartam változtatni.

I didn’t know who I would be if I changed.

Nem tudtam, ki leszek, ha megváltozom.

But I know I needed to.

De tudtam, hogy szükségem van rá.

I know I needed to change, because it would be the only way

Tudtam, hogy meg kell változnom, mert ez volt az egyetlen módja,

that I could be here today.

hogy ma itt lehessek.

And I know that a lot of times

És tudom, hogy gyakran

we find ourselves in this wonderful place where we’ve gotten to,

csodálatos helyeken találjuk magunkat, ahova elértünk,

but there’s another place for us to go.

de van számunkra más hely is, ahová továbbmehetünk!

And we kind of have to leave behind the security of who we’ve become,

És úgymond hátra kell hagynunk annak a személynek a biztonságát, akivé váltunk,

and go to the place of who we are becoming.

és továbbmennünk afelé, akivé válni fogunk.

And so, I want to encourage you to go to that next place,

És arra akarom bátorítani önöket, hogy induljanak tovább arra a következő helyre,

to let yourself out of any prison that you might find yourself in,

szabadítsák ki magukat a börtönből, mert lehet, hogy abban találják magukat,

as comfortable as it may be, because we have to do something now.

bármennyire kényelmes, mert tennünk kell valamit most!

We have to change now.

Most kell megváltoznunk!

As our former Vice President said,

Ahogy a volt alelnökünk mondta,

we have to become activists.

aktivistákká kell válnunk.

So if my voice can touch you,

Ha a hangom megérinti önöket,

if my actions can touch you, if my being here can touch you,

ha a tetteim megérintik önöket, ha az ittlétem megérinti önöket,

please let it be.

hagyják, hadd történjen meg.

And I know that all of you have touched me

És tudom, hogy mindannyian megérintettek engem,

while I’ve been here.

amíg itt voltam.

So, let’s go out into the world

Menjünk ki a világba,

and take this caring, this love, this respect

és vigyük magunkkal ezt a törődést, szeretetet, megbecsülést,

that we’ve shown each other right here at TED,

amit itt mutatunk egymásnak a TED-en,

and take this out into the world.

vigyük magunkkal a világba.

Because we are the environment,

Mert mi vagyunk a környezet,

and how we treat each other

és ahogy bánunk egymással,

is really how we’re going to treat the environment.

úgy fogunk bánni a környezettel is.

So I want to thank you for being here

Így hát köszönöm, hogy itt lehetek,

and I want to end this in five seconds of silence.

és szeretném 5 másodperc csenddel befejezni.

Thank you.

Köszönöm.

(Applause)

(Taps)