Why I fight for the education of refugee girls (like me) | Mary Maker

Fordító: Maja Varga Lektor: Reka Lorinczy

We do not choose where to be born.

Nem választhatjuk meg a születési helyünket.

We do not choose who our parents are.

Nem választhatjuk meg a szüleinket.

But we do choose how we are going to live our lives.

De megválaszthatjuk azt, hogyan fogjuk élni az életünket.

I did not choose to be born in South Sudan,

Nem én választottam, hogy Dél-Szudánba szülessek,

a country rife with conflict.

egy országba, ahol rengeteg konfliktus van.

I did not choose my name --

Nem én választottam a nevemet:

Nyiriak,

Nyiriak,

which means "war."

ami háborút jelent.

I've always rejected it

Mindig elutasítottam ezt a nevet,

and all the legacy it was born into.

azzal a rendszerrel együtt, amibe beleszülettem.

I choose to be called Mary.

A Mary nevet választottam.

As a teacher, I've stood in front of 120 students,

Tanárként álltam már 120 diák előtt,

so this stage does not intimidate me.

így ez a mostani színpad nem hat rám ijesztően.

My students come from war-torn countries.

A diákjaim háború sújtotta országokból jönnek.

They're so different from each other,

Mind különböznek egymástól,

but they have one thing in common:

viszont van bennük valami közös:

they fled their homes in order to stay alive.

elmenekültek az otthonukból azért, hogy életben maradhassanak.

Some of them belong to parents back home in South Sudan

Néhányan közülük olyan szülőkhöz tartoznak Dél-Szudánban,

who are killing each other

akik megölik egymást,

because they belong to a different tribe or they have a different belief.

mert különböző törzshöz tartoznak, vagy egyszerűen csak másban hisznek.

Others come from other African countries devastated by war.

Mások háború pusztította afrikai országokból jönnek.

But when they enter my class, they make friends,

De mikor belépnek az osztályomba, barátkozni kezdenek,

they walk home together,

együtt sétálnak haza,

they do their homework together.

együtt oldják meg a házi feladataikat.

There is no hatred allowed in my class.

Nálam a gyűlölet nem engedélyezett.

My story is like that of so many other refugees.

A történetem olyan, mint sok más menekülté.

The war came when I was still a baby.

Még kicsi gyerek voltam, amikor háború tört ki.

And my father,

Az apám

who had been absent in most of my early childhood,

kiskoromban sokat volt távol,

was doing what other men were doing:

a többi férfihoz hasonlóan tette a dolgát:

fighting for the country.

harcolt az országért.

He had two wives and many children.

Két felesége volt, és sok gyereke.

My mother was his second wife,

Anyukám második feleség volt,

married to him at the age of 16.

16 évesen ment férjhez hozzá.

This is simply because my mother came from a poor background,

Magától értetődő volt, hiszen az édesanyám szegény hátterű családból származott,

and she had no choice.

és nem volt más választása.

My father, on the other hand, was rich.

Másrészről az apám gazdag volt.

He had many cows.

Sok marhát birtokolt.

Gunshots were the order of the day.

Mindennaposak voltak a tűzharcok.

My community was constantly under attack.

Közösségünket folyamatosan támadták.

Communities would fight each other as they took water along the Nile.

A közösségek egymással harcoltak, miközben vizet vittek a Nílus mentén.

But that was not all.

De ez még nem minden.

Planes would drop the spinning and terrifying bombs

A repülőgépekből süvítő és ijesztő bombákat dobtak le,

that chopped off people's limbs.

amik megcsonkították az embereket.

But the most terrifying thing for every single parent

A legszörnyűbb mégis minden szülőnek az volt,

was to see their children being abducted and turned into young soldiers.

mikor elvitték a gyerekeiket, és fiatal katonává változtatták.

My mother dug a trench

Az én anyám lövészárkot ásott,

that soon became our home.

hamarosan teljesen berendezkedtünk benne.

But yet, we did not feel protected.

De ott sem éreztük magunkat biztonságban.

She had to flee in search of a safe place for us.

Menekülnie kellett, hogy biztonságos helyet keressen nekünk.

I was four years old, and my younger sister was two.

Négyéves voltam, a húgom kettő.

We joined a huge mass of people,

Egy hatalmas embertömeghez csatlakoztunk,

and together we walked for many agonizing days

és együtt tettük meg a napokig tartó kínzó menetelést

in search of a secure place.

biztonságos helyet keresve.

But we could barely rest

Alig tudtunk megpihenni,

before we were attacked again.

már ismét támadtak minket.

I remember my mother was pregnant,

Emlékszem, az anyukám terhes volt,

when she would take turns to carry me and my younger sister.

és hol engem, hol a húgomat cipelte.

We finally made it across the Kenyan border, yes.

Végül átléptük a kenyai határt, igen.

But that was the longest journey that I have ever had in my whole life.

De ez volt egész életem leghosszabb utazása.

My feet were raw with blisters.

A lábam felhólyagzott.

To our surprise,

Meglepetésünkre,

we found other family members who had fled into the camp earlier on,

találtunk olyan családtagokat,

akik korábban ugyanide menekültek,

where you all are today,

the Kakuma camp.

a Kakuma táborba.

Now, I want you all to be very quiet just for a moment.

Kérek mindenkit, hogy maradjon csendben egy percre.

Do you hear that?

Hallják?

The sound of silence.

A csend hangját.

No gunshots.

Nincsenek puskalövések.

Peace, at last.

Végre béke van.

That was my first memory of this camp.

Ez volt az első emlékem ebben a táborban.

When you move from a war zone

Amikor kikerülünk egy háborús övezetből

and come to a secure place like Kakuma,

egy olyan biztonságos helyre, mint Kakuma,

you've really gone far.

akkor minden megváltozik.

I only stayed in the camp for three years, though.

Alig három évig voltam ebben a táborban.

My father, who had been absent in most of my early childhood,

A kisgyerekkorom óta hiányolt apám

came back into my life.

visszatért az életembe.

And he organized for me to move with my uncle

Elintézte, hogy nagybátyámmal együtt

Nakuruba költözzek a családunkhoz.

to our family in Nakuru.

There, I found my father's first wife,

Ott találkoztam apám első feleségével

my half sisters and my half brothers.

és féltestvéreimmel.

I got enrolled in school.

Beiratkoztam az iskolába.

I remember my first day in school -- I could sing and laugh again --

Emlékszem az első napomra a suliban, ismét tudtam énekelni és nevetni.

and my first set of school uniforms, you bet.

Az első egyenruháim, képzelhetik,

It was amazing.

csodálatosak voltak.

But then I came to realize

De aztán rájöttem,

that my uncle did not find it fit for me to go to school,

hogy nagybátyám nem tartja helyénvalónak, hogy iskolába járjak,

simply because I was a girl.

egyszerűen azért, mert lány vagyok.

My half brothers were his first priority.

A fiúféltestvéreim előnyt élveztek.

He would say, "Educating a girl is a waste of time."

"Egy lány taníttatása időpocsékolás" – mondta.

And for that reason, I missed many days of school,

Sokat hiányoztam az iskolából,

because the fees were not paid.

mert nem fizette a tandíjat.

My father stepped in

Majd megérkezett az apám,

and organized for me to go to boarding school.

és elintézte, hogy bentlakásos iskolába mehessek.

I remember the faith that he put in me over the couple of years to come.

Hitet adott az elkövetkező időszakra.

He would say, "Education is an animal that you have to overcome.

"A tudás egy állat, amit le kell győznöd.

With an education, you can survive.

Tanulással túlélhetsz.

Education shall be your first husband."

A tudás lesz az első társad" – mondta.

And with these words came in his first big investment.

Ezekkel a szavakkal indított el utamra.

I felt lucky!

Szerencsésnek éreztem magam!

But I was missing something:

De valami hiányzott:

my mother.

az anyukám.

My mother had been left behind in the camp,

Ő a táborban maradt,

and I had not seen her since I left it.

és azóta nem láttam, hogy eljöttem onnan.

Six years without seeing her was really long.

Hat hosszú év telt el nélküle.

I was alone,

Egyedül voltam,

in school,

éppen az iskolában,

when I heard of her death.

mikor a haláláról értesültem.

I've seen many people back in South Sudan

Láttam sokakat életüket veszteni

lose their lives.

Dél-Szudánban.

I've heard from neighbors

Hallottam szomszédoktól,

lose their sons, their husbands,

hogy elveszítették a fiaikat, a férjeiket,

their children.

gyerekeiket.

But I never thought that that would ever come into my life.

De soha nem gondoltam, hogy ez velem is meg fog történni.

A month earlier, my stepmother,

Egy hónappal korában először meghalt a mostohaanyám,

who had been so good to me back in Nakuru, died first.

aki jó volt hozzám, amikor Nakuruba érkeztem.

Then I came to realize that after giving birth to four girls,

Utána tudtam meg, hogy négy lánygyermek után

my mother had finally given birth to something

az anyukám végül

that could have made her be accepted into the community --

a társadalmában dicsőséget jelentő

a baby boy,

fiúnak adott életet:

my baby brother.

a kisöcsémnek.

But he, too,

De ő is

joined the list of the dead.

hamar elhunyt.

The most hurting part for me

A legfájóbb ebben,

was the fact that I wasn't able to attend my mother's burial.

hogy nem lehettem ott az édesanyám temetésén.

I wasn't allowed.

Nem engedélyezték.

They said her family did not find it fit

Azt mondták, hogy anyukám családja nem találta megfelelőnek azt,

for her children, who are all girls, to attend her burial,

hogy a gyermekei, akik kivétel nélkül lányok voltak, részt vegyenek a temetésen,

simply because we were girls.

egyszerűen, mert lányok.

They would lament to me and say,

Sajnálkozva mondták:

"We are sorry, Mary, for your loss.

"Mary, sajnáljuk, hogy ekkora veszteség ért.

We are sorry that your parents never left behind any children."

Sajnáljuk, hogy a szüleid után nem maradtak gyerekek."

And I would wonder:

Csodálkoztam:

What are we?

Akkor mi kik vagyunk?

Are we not children?

Mi nem vagyunk gyerekek?

In the mentality of my community,

A közösségem felfogásában,

only the boy child counted.

csak és kizárólag a fiú számít gyereknek.

And for that reason, I knew this was the end of me.

Éppen ezért tudtam, hogy itt a végem.

But I was the eldest girl.

Én voltam a legidősebb lány.

I had to take care of my siblings.

Vigyáznom kellett a testvéreimre,

I had to ensure they went to school.

és biztosítanom kellett azt, hogy iskolába járjanak.

I was 13 years old.

13 éves voltam.

How could I have made that happen?

Hogy oldjam ezt meg?

I came back to the camp to take care of my siblings.

Visszamentem a táborba a testvéreimre vigyázni.

Soha nem éreztem magam ennyire szorult helyzetben.

I've never felt so stuck.

But then, one of my aunts, Auntie Okoi,

De aztán Okoi, az egyik nénikém, úgy döntött,

hogy magához veszi a húgaimat.

decided to take my sisters.

My father sent me money from Juba for me to go back to school.

Az apám Jubából küldött nekem pénzt, hogy visszamehessek tanulni.

Boarding school was heaven, but it was also so hard.

A bentlakásos iskola maga volt a mennyország, de egyben nehéz is.

I remember during the visiting days when parents would come to school,

Emlékszem, amikor a szülök eljöttek meglátogatni a gyerekeiket,

and my father would miss.

és az én apám nem jött el.

But when he did come,

Majd mikor eljött,

he repeated the same faith in me.

ugyanúgy biztatott.

This time he would say,

Ez időben ezt mondogatta:

"Mary, you cannot go astray,

"Mary, te nem tévedhetsz el,

because you are the future of your siblings."

mert te vagy a húgaid jövője."

But then, in 2012,

2012-ben viszont

life took away the only thing that I was clinging on.

az élet elvette az egyetlen kapaszkodóm.

My father died.

Meghalt az apám.

My grades in school started to collapse,

Az osztályzataim a suliban elkezdtek romlani,

and when I sat for my final high school exams in 2015,

és amikor 2015-ben ott ültem a végső gimnáziumi vizsgáimon,

I was devastated to receive a C grade.

tönkretettek a gyenge eredmények.

OK, I keep telling students in my class,

Azt szoktam mondani a diákjaimnak: "Ez nem a kiváló osztályzatról szól,

"It's not about the A's; it's about doing your best."

hanem arról, hogy a legjobbat hozd ki magadból."

That was not my best.

Nem ez volt a legjobb formám.

I was determined.

Elszánt voltam.

I wanted to go back and try again.

Vissza akarok menni, és ismét megpróbálni.

But my parents were gone.

Viszont szüleim már nem voltak,

I had no one to take care of me,

senki nem gondoskodott rólam,

and I had no one to pay that fee.

senki nem fizette ki a tandíjat.

I felt so hopeless.

Reménytelennek éreztem magam.

But then, one of my best friends,

De aztán az egyik legjobb barátnőm,

a beautiful Kenyan lady, Esther Kaecha,

a gyönyörű kenyai hölgy, Esther Kaecha,

called me during this devastating moment,

ebben a kilátástalan helyzetben így szólt hozzám:

and she was like, "Mary, you have a strong will.

"Mary, erős akaratod van.

And I have a plan, and it's going to work."

Nekem pedig van egy tervem, és működni fog."

OK, when you're in those devastating moments, you accept anything, right?

Mikor kilátástalan helyzetben vagyunk, akkor bármit elfogadsunk, nem?

So the plan was, she organized some travel money

A terv a következő volt: szerzett pénzt nekünk,

for us to travel to Anester Victory Girls High School.

hogy az Anester Victory Girls Gimnáziumba utazhassunk.

I remember that day so well.

Nagyon jól emlékszem arra a napra.

It was raining when we entered the principal's office.

Esett az eső, amikor beléptünk az igazgatói irodába.

We were shaking like two chickens that had been rained on,

Remegtünk, mint két csirke, akik el is áztak,

és csak néztünk az Igazgatóra.

and we looked at him.

He was asking, "What do you want?"

"Mit akartok?" – kérdezte.

And we looked at him with the cat face.

Mi pedig macskaszemekkel néztünk rá:

"We just want to go back to school."

"Vissza akarunk jönni az iskolába."

Well, believe it or not, he not only paid our school fees

Nos, hiszitek vagy sem, nem csak a tandíjunkat fizette ki,

but also our uniform and pocket money for food.

de az egyenruhánkat is, és zsebpénzt is adott ételre.

Clap for him.

Taps neki.

(Applause)

(Taps)

When I finished my high school career,

Mikor befejeztem gimnáziumi tanulmányaimat,

I became the head girl.

iskolai képviselő lettem.

And when I sat for the KCSE for a second time,

Az érettségi vizsgán második próbálkozásra

I was able to receive a B minus. Clap.

négyes alát kaptam. Taps.

(Applause)

(Taps)

Thank you.

Köszönöm szépen.

So I really want to say thank you to Anester Victory, Mr. Gatimu

Köszönetet szeretnék mondani Gatimu úrnak, az Anester Victoryban,

and the whole Anester fraternity for giving me that chance.

és az egész Anesternek, hogy esélyt adtak nekem.

From time to time,

Időről időre,

members of my family will insist that my sister and I should get married

a családom győzköd, hogy menjünk férjhez a húgaimmal,

so that somebody will take care of us.

hogy legyen, aki gondoskodjon rólunk.

They will say,

Mondják:

"We have a man for you."

"Van egy megfelelő parti."

I really hate the fact that people took us as property rather than children.

Utálom a tényt, hogy inkább tulajdonként kezelnek minket, mint gyerekként.

Sometimes they will jokingly say,

Néha viccesen megjegyzik:

"You are going to lose your market value

"Veszítetek piaci értéketekből

the more educated you become."

a sok tanulással."

But the truth is,

De az igazság az,

an educated woman is feared in my community.

hogy félnek a tanult nőktől a közösségemben.

But I told them, this is not what I want.

Tájékoztattam őket, hogy nem ez a célom.

I don't want to get kids at 16 like my mother did.

Nem akarok 16 évesen szülni, ahogy az anyám tette.

This is not my life.

Ez nem én vagyok.

Even though my sisters and I are suffering,

Annak ellenére, hogy a húgaimmal szenvedünk,

there's no way we are heading in that direction.

mégsem változtatnánk meg felfogásunkat.

I refuse to repeat history.

Nem akarom megismételni a történelmet.

Educating a girl will create equal and stable societies.

A lányok oktatása egyenlő és stabil társadalmakat hoz létre.

And educated refugees will be the hope

A képzett menekültek jelentik a reményt

of rebuilding their countries someday.

országaik újjáépítésére valamikor.

Girls and women have a part to play in this

A lányok és nők ugyanúgy részt kell vegyenek benne,

just as much as men.

mint a férfiak.

Well, we have men in my family that encourage me to move on:

Nos, a családomban vannak férfiak, akik bátorítanak a folytatásra,

my half brothers and also my half sisters.

a féltestvéreim: fiúk, illetve lányok.

When I finished my high school career,

Amikor befejeztem a gimnáziumot,

I moved my sisters to Nairobi, where they live with my stepsister.

Nairobiba költöztettem a húgaimat, ahol a mostohanővéremmel élnek.

They live 17 people in a house.

17 ember él egy házban,

But don't pity us.

de nem kell sajnálni minket.

The most important thing is that they all get a decent education.

A legfontosabb dolog az, hogy megfelelő oktatást kapnak.

The winners of today

A ma győztesei,

are the losers of yesterday,

a tegnap vesztesei,

but who never gave up.

akik soha nem adták fel.

And that is who we are,

Ezek vagyunk mi,

my sisters and I.

testvéreimmel.

And I'm so proud of that.

Nagyon büszke vagyok erre.

My biggest investment in life --

A legnagyobb befektetés az életemben

(Applause)

(Taps)

is the education of my sisters.

a húgaim taníttatása.

Education creates an equal and fair chance for everyone to make it.

Az oktatás mindenkinek egyenlő és méltányos esélyt teremt.

I personally believe education is not all about the syllabus.

Személy szerint hiszem, hogy az oktatás nem csak a tantervről szól.

It's about friendship.

Hanem a barátságról.

It's about discovering our talents.

Arról, hogy felfedezzük tehetségünket.

It's about discovering our destiny.

Sorsunk felismeréséről.

I will, for example, not forget the joy that I had

Például sosem fogom elfelejteni azt az örömöt,

when I first had singing lessons in school,

mikor először énekeltem az iskolában,

which is still a passion of mine.

ami azóta is a szenvedélyem.

But I wouldn't have gotten that

Nem tudtam volna ezt megszerezni

anywhere else.

sehol máshol.

As a teacher, I see my classroom as a laboratory

Tanárként laboratóriumnak tekintem az osztályom,

that not only generates skills and knowledge

ahol nemcsak készség és tudás születik,

but also understanding and hope.

hanem megértés és remény is.

Let's take a tree.

Vegyünk például egy fát.

A tree may have its branches cut,

Egy fa ágait le lehet vágni,

but give it water, and it will grow new branches.

de adjunk neki vizet, és új ágakat fog növeszteni.

For the child of war,

A háború gyermekénél

an education can turn their tears of loss into a passion for peace.

az oktatás átalakíthatja a veszteség könnyeit a béke szenvedélyévé.

And for that reason, I refuse to give up on a single student in my class.

Ez az oka, hogy soha nem adnám fel egyetlen diákom esetében sem.

(Applause)

(Taps)

Education heals.

Az oktatás gyógyít.

The school environment

Az iskolai környezet segít abban,

gives you a focus to focus ahead.

hogy a jövőre összpontosíts.

Let's take it this way:

Vegyünk ismét egy példát:

when you're busy solving mathematical equations,

amikor buzgón oldunk matematikai egyenleteket,

and you are memorizing poetry,

amikor éppen verset memorizálunk,

you forget the violence that you witnessed back home.

elfelejtjük az erőszakot, aminek tanúi voltunk otthon.

And that is the power of education.

Ez adja az oktatás erejét.

It creates this place for peace.

Ez hozza létre itt a békét.

Kakuma is teeming with learners.

Kakuma tele van nyüzsgő tanulókkal.

Over 85,000 students are enrolled in schools here,

Közel 85 000 diák iratkozott be az itteni iskolákba,

which makes up 40 percent of the refugee population.

ez a menekültek 40%-át jelenti.

It includes children who lost years of education because of the war back home.

Beletartoznak azok a gyerekek is, akik éveket veszítettek a háború miatt.

And I want to ask you a question:

Fel szeretnék tenni egy kérdést:

If education is about building a generation of hope,

Ha az oktatás a remény generációjának kialakításáról szól,

why are there 120 students packed in my classroom?

akkor miért van 120 diák az osztálytermemben?

Why is it that only six percent of the primary school students

Az általános iskolák diákjainak miért csak hat százaléka

are making it to high school,

jut be gimnáziumba,

simply because we do not have enough places for them?

mert egyszerűen nincs több helyünk a számukra?

And why is it that only one percent of the secondary school graduates

Miért csak egy százalék az,

aki az érettségi után egyetemre mehet?

are making it to university?

I began by saying that I am a teacher.

Azzal kezdtem, hogy tanár vagyok.

But once again, I have become a student.

De ismét diák lettem.

In March, I moved to Rwanda

Márciusban Ruandába költöztem

on a scholarship program called "Bridge2Rwanda."

"Bridge2Rwanda" ösztöndíj program miatt.

It prepares scholars for universities.

Ösztöndíjasokat készítenek fel egyetemekre.

They are able to get a chance to compete for universities abroad.

Esélyt kapnak, hogy külföldi egyetemre járhassanak.

I am now having teachers telling me what to do,

Tanárok irányítanak,

instead of the other way round.

mit tegyek másképp.

People are once again investing in me.

Az emberek ismételten belém fektetnek.

So I want to ask you all to invest in young refugees.

Így mindenkit meg szeretnék kérni, hogy fektessenek be fiatal menekültekbe.

Think of the tree that we mentioned earlier.

Gondoljatok a fára, amit korábban említettünk.

We are the generation to plant it,

Mi vagyunk az a generáció, aki telepít,

so that the next generation can water it,

a következő megöntözi,

and the one that follows will enjoy the shade.

és az utána következő nemzedék élvezni tudja majd az árnyékot.

They will reap the benefits.

Ők élvezik majd a hasznát.

And the greatest benefit of them all

A leghasznosabb mindebben

is an education that will last.

a tartós tudás.

Thank you.

Köszönöm szépen.

(Applause)

(Taps)