3 fears about screen time for kids -- and why they're not true | Sara DeWitt

Fordító: Zsófia Herczeg Lektor: Maria Ruzsane Cseresnyes

I want us to start by thinking about this device,

Kezdjük azzal, hogy mit is gondolunk erről a készülékről.

the phone that's very likely in your pockets right now.

A telefonról, ami bizonyára mindannyiuk zsebében ott lapul.

Over 40 percent of Americans check their phones

Az amerikaiak több mint 40%-a ébredés után 5 percen belül

within five minutes of waking up every morning.

ránéz a telefonjára - minden reggel.

And then they look at it another 50 times during the day.

Aztán legalább 50-szer megteszik még ezt a nap során.

Grownups consider this device to be a necessity.

A felnőttek szerint ez a készülék létszükséglet.

But now I want you to imagine it in the hands of a three-year-old,

Most pedig kérem, képzeljék el ezt az eszközt egy hároméves gyerek kezében.

and as a society, we get anxious.

És mindenki rögtön aggódni kezd.

Parents are very worried

A szülők aggódnak,

that this device is going to stunt their children's social growth;

hogy ezek a készülékek késleltetik gyermekeik szociális érését,

that it's going to keep them from getting up and moving;

megakadályozzák őket abban, hogy előre jussanak az életben.

that somehow,

Hogy valamilyen formában

this is going to disrupt childhood.

ezek az eszközök megzavarják a gyermekkorukat.

So, I want to challenge this attitude.

Ezt a gondolkodásmódot szeretném most megkérdőjelezni.

I can envision a future

Egy olyan jövőt látok magam előtt,

where we would be excited to see a preschooler interacting with a screen.

melyben izgatottan nézzük, mit csinál egy óvodás a számítógépen.

These screens can get kids up and moving even more.

Ezek az eszközök akár segíthetik is a gyerekek fejlődését.

They have the power to tell us more about what a child is learning

Többet tudnak mondani nekünk arról, hogy mit tanul egy gyerek,

than a standardized test can.

mint a központi felmérők.

And here's the really crazy thought:

És még tovább megyek.

I believe that these screens have the power

Úgy hiszem, hogy ezek az eszközök arra is képesek,

to prompt more real-life conversations

hogy segítsék a valós kommunikációt

between kids and their parents.

a gyerekek és a szüleik között.

Now, I was perhaps an unlikely champion for this cause.

Valószínűleg én lettem volna az utolsó, aki egy ilyen elképzelést támogat.

I studied children's literature

Gyermekirodalmat tanultam.

because I was going to work with kids and books.

mert gyerekekkel és könyvekkel akartam dolgozni.

But about 20 years ago,

De körülbelül 20 évvel ezelőtt

I had an experience that shifted my focus.

olyan élményben volt részem, ami más irányba terelt.

I was helping lead a research study about preschoolers and websites.

Egy olyan kutatásban vettem részt, mely az ovisok és a honlapok kapcsolatát elemezte.

And I walked in and was assigned a three-year-old named Maria.

Első vizsgálati alanyom a hároméves Maria volt.

Maria had actually never seen a computer before.

Az igazság az, hogy Maria sosem látott még számítógépet azelőtt.

So the first thing I had to do was teach her how to use the mouse,

Így először azt mutattam meg neki, hogyan kezelje az egeret.

and when I opened up the screen, she moved it across the screen,

Mikor megnyitottam a képernyőt, elkezdte húzni az egeret a képernyőn át,

and she stopped on a character named X the Owl.

és megállt egy "X a Bagoly" nevű figuránál.

And when she did that,

Mikor odaért hozzá,

the owl lifted his wing and waved at her.

a bagoly felemelte a szárnyát és integetett neki.

Maria dropped the mouse, pushed back from the table, leaped up

Maria kezéből kiesett az egér, hátratolta a székét, felpattant,

and started waving frantically back at him.

és vadul integetni kezdett a bagolynak.

Her connection to that character

A kapcsolata a figurával

was visceral.

mindent elsöprő volt.

This wasn't a passive screen experience.

Ez tehát nem az, amit passzív képernyő élménynek neveznék.

This was a human experience.

Ez egy valós emberi élmény volt.

And it was exactly appropriate for a three-year-old.

És teljesen helyénvaló reakció egy háromévestől.

I've now worked at PBS Kids for more than 15 years,

Több, mint 15 éve dolgozom a PBS Kids csatornánál.

and my work there is focused on harnessing the power of technology

A munkám lényege, hogy a technológiát

as a positive in children's lives.

a gyerekek szolgálatába állítsam.

I believe that as a society, we're missing a big opportunity.

Úgy érzem, hogy óriási lehetőséget szalasztunk el, ha nem így teszünk,

We're letting our fear and our skepticism

ha hagyjuk, hogy a digitális eszközökkel szembeni félelmeink

about these devices

és a kétkedésünk

hold us back from realizing their potential

megakadályozzon minket abban, hogy meglássuk,

in our children's lives.

milyen lehetőségeket rejtenek a gyermekeink számára.

Fear about kids and technology is nothing new;

Nem új jelenség, hogy féltjük gyerekeinket a technikától.

we've been here before.

Volt már korábban is erre példa.

Over 50 years ago, the debate was raging about the newly dominant media:

Több mint 50 évvel ezelőtt, hatalmas vita dúlt az akkor új médiáról,

the television.

a televízióról.

That box in the living room?

Az a doboz a nappaliban?

It might be separating kids from one another.

Elválasztja egymástól a gyerekeket.

It might keep them away from the outside world.

Távol tartja őket a külvilágtól.

But this is the moment when Fred Rogers,

És ez volt az a pillanat, amikor Fred Rogers,

the long-running host of "Mister Rogers' Neighborhood,"

a népszerű "Rogers bácsi világa" c. sorozat házigazdája

challenged society to look at television as a tool,

arra ösztönözte az embereket, hogy a televízióra, mint eszközre tekintsenek.

a tool that could promote emotional growth.

Olyan eszközre, amely segítheti a gyermekek érzelmi fejlődését.

Here's what he did:

Nézzük, hogy is csinálta.

he looked out from the screen, and he held a conversation,

Rogers kinézett a képernyőből, és így beszélt a gyerekekhez.

as if he were speaking to each child individually

Úgy, mintha minden egyes gyereket egyenként kérdezne

about feelings.

az érzéseiről.

And then he would pause

Aztán megállt,

and let them think about them.

hagyta, hogy végiggondolják a választ.

You can see his influence across the media landscape today,

Ennek a hatását ma mindenütt megfigyelhetjük a médiában,

but at the time, this was revolutionary.

de akkor ez forradalmi dolog volt.

He shifted the way we looked at television in the lives of children.

Segített abban, hogy átértékeljük a gyerekek és a televízió kapcsolatát.

Today it's not just one box.

Ma már nem csak ez az egy doboz van.

Kids are surrounded by devices.

A gyerekeket készülékek veszik körül.

And I'm also a parent -- I understand this feeling of anxiety.

Én is szülő vagyok - tehát megértem az ezzel kapcsolatos aggodalmakat.

But I want us to look at three common fears

Mégis szerteném, ha megvizsgálnánk a szülői félelmek

that parents have,

három gyakori típusát,

and see if we can shift our focus

és megnéznénk, tudnánk-e helyettük

to the opportunity that's in each of them.

a lehetőségekre összpontosítani.

So.

Akkor, lássuk!

Fear number one:

Az első számú félelem:

"Screens are passive.

"A képernyő passzívvá tesz."

This is going to keep our kids from getting up and moving."

"Megakadályozza a gyerekeinket abban, hogy megmozduljanak."

Chris Kratt and Martin Kratt are zoologist brothers

Chris Kratt és Martin Kratt, a zoológus testvérpár vezeti

who host a show about animals called "Wild Kratts."

az "Állati küldetés" című sorozatot.

And they approached the PBS team to say,

Ezzel az ötlettel állítottak be a PBS-hez:

"Can we do something with those cameras

"Csinálhatnánk a kamerákkal valami olyasmit,

that are built into every device now?

ami ma már minden elektronikus eszközben megvan?"

Could those cameras capture a very natural kid play pattern --

"Mi lenne, ha megörökítenénk a gyerekeket játék közben --

pretending to be animals?"

amikor azt játszák, hogy ők az állatok?

So we started with bats.

Először denevérekkel kezdtünk.

And when kids came in to play this game,

És amikor a gyerekek bejöttek, hogy játszanak,

they loved seeing themselves on-screen with wings.

nagyon tetszett nekik, hogy szárnyakkal látják magukat viszont a képernyőn.

But my favorite part of this,

A kedvenc részem mégis az volt,

when the game was over and we turned off the screens?

amikor vége volt a játéknak, és kikapcsoltuk a monitorokat.

The kids kept being bats.

A gyerekek tovább folytatták a denevéresdit.

They kept flying around the room,

Tovább röpködtek a teremben.

they kept veering left and right to catch mosquitoes.

Jobbra, balra szlalomoztak, hogy elkapják a szúnyogokat.

And they remembered things.

És mindenre emlékeztek.

They remembered that bats fly at night.

Emlékeztek arra, hogy a denevérek éjszaka repülnek.

And they remembered that when bats sleep,

Emlékeztek arra, hogy amikor alszanak,

they hang upside down and fold their wings in.

fejjel lefelé lógnak, és összehajtják a szárnyukat.

This game definitely got kids up and moving.

Ez a játék valóban segítette a gyerekek fejlődését.

But also, now when kids go outside,

Ha egy ilyen gyerek kimegy a szabadba,

do they look at a bird and think,

meg fogja nézni a madarakat, és felteszi a kérdést

"How does a bird fly differently than I flew

"Miért röpülnek a madarak másként,

when I was a bat?"

mint én, amikor denevér voltam."

The digital technology prompted embodied learning

A digitális technológia előhívta az ún. a cselekvésre épülő tanulást,

that kids can now take out into the world.

amelyre a gyerekek később is épithetnek.

Fear number two:

Nézzük a kettes számú félelmünket.

"Playing games on these screens is just a waste of time.

"A számítógépes játék időpocséklás,

It's going to distract children from their education."

elvonja a gyerekek figyelmét a tanulástól."

Game developers know

A játékfejlesztők tudják,

that you can learn a lot about a player's skill

hogy rengeteget tudhatunk meg egy játékosról,

by looking at the back-end data:

ha megvizsgáljuk a játékról tárolt adatokat.

Where did a player pause?

Mikor tartott szünetet?

Where did they make a few mistakes before they found the right answer?

Hol hibázott, mielőtt rájött volna a helyes megoldásra?

My team wanted to take that tool set and apply it to academic learning.

A csoport célja az volt, hogy ezt az iskolai tanulásra is alkalmazzuk.

Our producer in Boston, WGBH,

A bostoni WGHB csatorna producere

created a series of Curious George games

elkészített egy sor "Bajkeverő majom" játékot,

focused on math.

amelyek a matematikára koncentrálnak.

And researchers came in and had 80 preschoolers play these games.

Megérkeztek a kutatók, és megkértek 80 ovist, hogy játsszanak ezekkel.

They then gave all 80 of those preschoolers

Ezután mind a 80 gyerek megoldott

a standardized math test.

egy központi matematika feladatlapot.

We could see early on

Hamar kiderült,

that these games were actually helping kids

hogy ezek a játékok valóban segítenek a gyerekeknek

understand some key skills.

némi alapkészség megszerzésében.

But our partners at UCLA wanted us to dig deeper.

A kaliforniai egyetem munkatársai azt kérték, ássunk még mélyebbre.

They focus on data analysis and student assessment.

Őket az adatelemzés és a diákok eredményeinek vizsgálata érdekelte.

And they wanted to take that back-end game-play data

Meg akarták vizsgálni a játékról tárolt számítógépes adatokat,

and see if they could use it to predict a child's math scores.

hogy lehet-e ezekből következtetni a gyerekek matematika eredményeire.

So they made a neural net -- they essentially trained the computer

Létrehoztak egy elektronikus neuronhálót. Arra programozták be a számítógépet,

to use this data,

hogy elemezze ezeket az adatokat.

and here are the results.

Az eredményt itt láthatják.

This is a subset of the children's standardized math scores.

Ez itt egy része a gyerekek matematika-teszteredményeinek.

And this

És ez

is the computer's prediction of each child's score,

az a becslés, amit a számítógépes elemzés adott

based on playing some Curious George games.

a "Bajkeverő majom" játékok alapján.

The prediction is astonishingly accurate,

A becsült adatok tehát elképesztően pontosak,

especially considering the fact that these games weren't built

különösen, ha figyelembe vesszük, hogy ezek a játékok

for assessment.

nem azért készültek, hogy a gyerekeket teszteljék.

The team that did this study believes that games like these

A tanulmány készítői arra jutottak, hogy az ilyen játékok

can teach us more about a child's cognitive learning

segíthetnek abban, hogy többet tudjunk meg a gyerekek tanulási folyamatairól,

than a standardized test can.

mint amennyi a központi tesztekből kiderül.

What if games could reduce testing time in the classroom?

Lehetséges, hogy a játékok csökenthetik az iskolai tesztekre fordítandó időt.

What if they could reduce testing anxiety?

Lehetséges, hogy csökkenthetik a dolgozatírással járó stresszt.

How could they give teachers snapshots of insight

Lehet, hogy segítségükkel a tanárok betekintést nyerhenek abba,

to help them better focus their individualized learning?

hogy hogyan segíthetik jobban a gyerekek egyéni fejlődédét.

So the third fear I want to address

A harmadik félelem, amiről beszélni szeretnék,

is the one that I think is often the biggest.

gyakran a legnagyobb félelmünk.

And that's this:

Ez pedig nem más, mint hogy

"These screens are isolating me from my child."

"Ez az eszköz elválaszt a gyerekemtől."

Let's play out a scenario.

Nézzünk erre egy gyakorlati példát.

Let's say that you are a parent,

Tegyük fel, hogy mi vagyunk a szülők,

and you need 25 minutes of uninterrupted time

és szükségünk van 25 percnyi nyugalomra,

to get dinner ready.

hogy elkészítsük a vacsorát.

And in order to do that, you hand a tablet to your three-year-old.

Ezért aztán odaadunk egy tabletet hároméves gyermekünknek.

Now, this is a moment where you probably feel very guilty

Ez az a pont, amikor valószínűleg mindenkinek

about what you just did.

lelkiismeret-furdalása is lesz emiatt.

But now imagine this:

Na most, képzeljük el,

Twenty minutes later, you receive a text message.

hogy 20 perc múlva egy SMS-t kapunk

on that cell phone that's always within arm's reach.

a telefonunkra, ami ugye mindig nálunk van,

And it says: "Alex just matched five rhyming words.

és ezt olvassuk: "Alex épp most talált meg 5 rímpárt."

Ask him to play this game with you.

"Kérd meg, hogy veled is játsszon ilyet!"

Can you think of a word that rhymes with 'cat'?

"Tudsz olyan szót, ami rímel arra, hogy "macska"?

Or how about 'ball'?"

Vagy arra, hogy "labda"?

In our studies, when parents receive simple tips like these,

Tanulmányunkból kiderül, hogy ha a szülők ilyen jellegű tippeket kapnak,

they felt empowered.

úgy érzezik, támogatják őket.

They were so excited

Izgatottak voltak,

to play these games at the dinner table with their kids.

hogy ők is játszhassanak ilyet a vacsoránál a gyerekekkel.

And the kids loved it, too.

És a gyerekek is nagyon élvezték.

Not only did it feel like magic that their parents knew

Amellett, hogy kész csoda volt, hogy a szüleik tudják,

what they had been playing,

mit játszottak,

kids love to play games with their parents.

imádtak együtt játszani a szüleikkel.

Just the act of talking to kids about their media

Elképesztő hatása van, ha beszélünk a gyerekekkel arról,

can be incredibly powerful.

amit az elektronikus eszközökön játszanak.

Last summer, Texas Tech University published a study

Tavaly nyáron a Texasi Műszaki Egyetemen kiadtak egy tanulmányt

that the show "Daniel Tiger's Neighborhood" could promote

mely szerint a "Dani, a tigris" c. sorozat segíthet abban, hogy

the development of empathy among children.

a gyermekek jobban együtt tudjanak érezni másokkal.

But there was a really important catch to this study:

De van ebben a tanulmányban még egy érdekes fordulat.

the greatest benefit was only when parents talked to kids

A legjobb eredményeket akkor érték el, amikor a szülők megbeszélték a gyerekekkel

about what they watched.

amit láttak.

Neither just watching

Sem magában az, hogy látták a műsort,

nor just talking about it was enough;

sem az, ha csak megbeszélték, nem volt elég.

it was the combination that was key.

A kettő együtt volt a siker kulcsa.

Így hát, mikor elolvastam ezt a tanulmányt,

So when I read this study,

I started thinking about

elkezdtem gondolkodni azon,

how rarely parents of preschoolers actually talk to kids about the content

hogy milyen ritkán is van az, hogy a szülők és az óvodás korú gyerekeik

megbeszélik, amit a gyerek játszik, vagy amit a tévében néz.

of what they're playing and what they're watching.

And so I decided to try it with my four-year-old.

Úgy döntöttem, hogy kipróbálom ezt a saját négyéves gyermekemmel.

I said,

Azt mondtam neki:

"Were you playing a car game earlier today?"

"- Játszottál ma autósat?"

And Benjamin perked up and said,

Bejamin felragyogott és azt válaszolta:

"Yes! And did you see that I made my car out of a pickle?

"Igen! És láttad, hogy csináltam autót csemegeuborkából?

It was really hard to open the trunk."

Nagyon nehéz volt kinyitni a csomagtartót."

(Laughter)

(nevetés)

This hilarious conversation about what was fun in the game

Ezt a vicces beszélgetést, hogy mi volt a jó a játékban,

and what could have been better

és hogy hogyan lehetett volna még jobb,

continued all the way to school that morning.

folytattuk egész úton az óvodáig.

I'm not here to suggest to you that all digital media is great for kids.

Nem azt akarom ezzel Önöknek mondani, hogy minden digitális tartalom jó a gyereknek.

There are legitimate reasons for us to be concerned

Vannak jogos aggályok, amiért nem árt az óvatosság

about the current state of children's content

a gyermeknek szóló különböző

on these screens.

oldalakkal szemben.

And it's right for us to be thinking about balance:

És nagyon fontos, hogy odafigyeljünk az egyensúlyra.

Where do screens fit against all the other things

Hogyan illeszkedik a digitális anyag mindahhoz,

that a child needs to do to learn and to grow?

amit egy gyereknek meg kell tennie azért, hogy tanuljon és fejlődjön.

But when we fixate on our fears about it,

De ha csak a félelmeinkre koncentrálunk,

we forget a really major point,

elfeledkezünk egy fontos dolgoról.

and that is, that kids are living in the same world that we live in,

Mégpedig arról, hogy a gyerekek ugyanabban a világban élnek, amelyben mi.

the world where the grownups check their phones

Olyan világban, ahol a felnőttek

more than 50 times a day.

naponta több mint 50-szer ránéznek a telefonjukra.

Screens are a part of children's lives.

A digitális világ gyermekeink életének része,

And if we pretend that they aren't,

és ha megpróbálunk úgy tenni, mintha ez nem így lenne,

or if we get overwhelmed by our fear,

ha megbénítanak a félelmeink,

kids are never going to learn how and why to use them.

a gyerekek soha nem tanulják meg, hogyan és miért használják ezeket az eszközöket.

What if we start raising our expectations

Tegyük hát magasabbra a mércét

for this media?

ezekkel az eszközökkel szemben!

What if we start talking to kids regularly

Beszélgessünk rendszeresen a gyerekeinkkel arról,

about the content on these screens?

amivel gépezés közben találkoznak!

What if we start looking for the positive impacts

Vegyük észre a pozitív hatásokat is,

that this technology can have in our children's lives?

melyeket ezek az eszközök a gyermekeink életére tehetnek!

That's when the potential of these tools can become a reality.

Így tudjuk kihasználni a bennük rejlő lehetőségeket.

Thank you.

Köszönöm.

(Applause)

(Taps.)