David Binder: The arts festival revolution

Translator: Thu-Huong Ha Reviewer: Morton Bast

Fordító: Anna Patai Lektor: Krisztian Stancz

Sydney. I had been waiting my whole life to get to Sydney.

Sydney. Egész életemben arra vágytam, hogy eljussak Sydney-be.

I got to the airport, to the hotel, checked in,

Megérkeztem a repülőtérre, a hotelbe, bejelentkeztem,

and, sitting there in the lobby, was a brochure

és az előtérben volt egy katalógus

for the Sydney Festival. I thumbed through it,

a Sydney Fesztiválról. Végiglapoztam,

and I came across a show called "Minto: Live."

és rábukkantam egy "Minto: Live"-nak nevezett programra.

The description read: "The suburban streets of Minto

A leírás szerint Minto kertváros utcái

become the stage for performances

színpaddá válnak olyan előadások számára,

created by international artists

amelyeket nemzetközi művészek alkottak

in collaboration with the people of Minto."

együttműködésben Minto helyi lakosaival.

What was this place called Minto?

Milyen hely ez a Minto?

Sydney, as I would learn, is a city of suburbs,

Sydney, ahogy később megtudtam, kertvárosokból áll,

and Minto lies southwest, about an hour away.

és Minto délnyugatra fekszik, kb. egy órányira.

I have to say, it wasn't exactly what I had in mind

Meg kell mondjam, nem pont így képzeltem el

for my first day down under.

az első napom Ausztráliában.

I mean, I'd thought about the Harbour Bridge or Bondi Beach,

A Harbour-hídra vagy a Bondi tengerpartra gondoltam,

but Minto? But still, I'm a producer,

de Minto? Mégis, producer vagyok,

and the lure of a site-specific theater project

és nem tudtam ellenállni egy helyszínspecifikus

was more than I could resist. (Laughter)

színházi projektnek. (Nevetés)

So, off I went into Friday afternoon traffic,

Így hát elindultam a péntek délutáni forgalomban,

and I'll never forget what I saw when I got there.

és sohasem fogom elfelejteni, amit láttam, amikor odaértem.

For the performance, the audience walked

Az előadásokhoz a közönség a

around the neighborhood from house to house,

háztól házig sétált,

and the residents, who were the performers,

és a lakosok, akik egyben az előadók voltak,

they came out of their houses, and they performed

kijöttek a házaikból és önéletrajzi

these autobiographical dances on their lawns,

ihletésű táncokat adtak elő az előkertjükben

on their driveways. (Laughter)

vagy az autófelhajtón. (Nevetés)

The show is a collaboration with a U.K.-based

Az előadás egy kollaboráció az Egyesült Királyságbeli

performance company called Lone Twin.

Lone Twin előadóművészeti társulattal.

Lone Twin had come to Minto and worked

A Lone Twin eljött Mintóba, és együtt dolgozott

with the residents, and they had created these dances.

a lakosokkal, és megalkották ezeket a táncokat.

This Australian-Indian girl, she came out and started

Ez az ausztrál-indiai lány előjött és elkezdett táncolni

to dance on her front lawn,

az előkertjükben,

and her father peered out the window to see

és az apja kinézett az ablakon, hogy lássa

what all the noise and commotion was about,

mi volt a zaj és a zűrzavar,

and he soon joined her.

és ő is csatlakozott hozzá.

And he was followed by her little sister.

És őt követte a húgocska is.

And soon they were all dancing this joyous,

És nemsokára mind táncoltak, egy örömteli,

exuberant dance right there on their lawn. (Laughter)

kirobbanó táncot ott, a saját kertjükben.

And as I walked through the neighborhood,

És ahogy körbejártam a környéken,

I was amazed and I was moved by the incredible

elcsodálkoztam és meghatódtam attól,

sense of ownership this community clearly felt

hogy a közösség láthatóan mennyire a magáénak érezte

about this event.

ezt az eseményt.

"Minto: Live" brought Sydneysiders into dialogue

A "Minto: Live" beszélgetést kezdeményezett Sydney lakói

with international artists, and really celebrated

és nemzetközi művészek között, és igazán megünnepelte

the diversity of Sydney on its own terms.

Sydney sokszínűséségét a saját feltételei szerint.

The Sydney Festival which produced "Minto: Live" I think

A Sydney Fesztivál, ami bemutatta a "Minto: Live"-ot azt hiszem

represents a new kind of 21st-century arts festival.

egy újfajta 21. századi művészeti fesztivált képvisel.

These festivals are radically open.

Ezek a fesztiválok radikálisan nyitottak.

They can transform cities and communities.

Át tudnak formálni városokat és közösségeket.

To understand this, I think it kind of makes sense

Hogy ezt megértsük, érdemes megnézni,

to look where we've come from.

hogy honnan jöttünk.

Modern arts festivals were born

A modern művészeti fesztiválok

in the rubble of World War II.

a második világháború romjain születtek.

Civic leaders created these annual events

A városi vezetők létrehozták ezeket az eseményeket,

to celebrate culture as the highest

hogy a kultúrát ünnepeljék, mint az emberi szellem

expression of the human spirit.

legmagasabb megnyilvánulását.

In 1947, the Edinburgh Festival was born

1947-ben megszületett az Edinburgh-i Fesztivál,

and Avignon was born and hundreds of others

az Avignoni Fesztivál és még több száz másik

would follow in their wake.

követte őket.

The work they did was very, very high art,

Nagyon-nagyon magas szintű művészetet műveltek,

and stars came along like Laurie Anderson

és olyan csillagok jöttek el, mint Laurie Anderson,

and Merce Cunningham and Robert Lepage

Merce Cunningham és Robert Lepage,

who made work for this circuit,

akik ennek a fesztiválszcénának dolgoztak,

and you had these seminal shows like "The Mahabharata"

és olyan meghatározó munkákat alkottak, mint "A Mahabharata",

and the monumental "Einstein on the Beach."

és a monumentális "Einstein a tengerparton".

But as the decades passed,

De ahogy teltek az évtizedek,

these festivals, they really became the establishment,

ezek a fesztiválok váltak a valódi intézménnyé,

and as the culture and capital accelerated,

és ahogy a kultúra és a tőke felgyorsult,

the Internet brought us all together,

és az internet mindnyájunkat összehozott,

high and low kind of disappeared,

a magas és alacsony valahogy eltűnt,

a new kind of festival emerged.

egy újfajta fesztivál alakult ki.

The old festivals, they continued to thrive, but

A régi fesztiválok továbbra is virágzanak,

from Brighton to Rio to Perth, something new was emerging,

de Brightontól Rión át Perth-ig valami új volt kialakulóban,

and these festivals were really different.

és ezek a fesztiválok nagyon különbözőek.

They're open, these festivals, because, like in Minto,

Ezek a fesztiválok nyitottak, mint Minto,

they understand that the dialogue

megértik, hogy a párbeszéd

between the local and the global is essential.

a helyi és a globális között elengedhetetlen.

They're open because they ask the audience to be a player,

Nyitottak, mert arra kérik a közönséget, hogy legyen előadó,

a protagonist, a partner, rather than a passive spectator,

szereplő, partner, nem csak passzív befogadó,

and they're open because they know that imagination

és nyitottak, mert tudják, hogy a képzeletet

cannot be contained in buildings,

nem lehet beszorítani egy épületbe,

and so much of the work they do

ezért nagyon sok alkotásuk

is site-specific or outdoor work.

helyszínspecifikus vagy szabadtéri munka.

So, the new festival, it asks the audience to play

Tehát az új fesztivál arra kéri a közönségét, hogy játsszon

an essential role in shaping the performance.

meghatározó szerepet az előadás alakításában.

Companies like De La Guarda, which I produce, and Punchdrunk

Az olyan társulatok, mint a De La Guarda, aminek én vagyok a producere, és a Punchdrunk,

create these completely immersive experiences

teljesen immerzív élményeket alkotnak,

that put the audience at the center of the action,

amelyek a közönséget az események középpontjába helyezik,

but the German performance company Rimini Protokoll

de a német Rimini Protokoll társulat

takes this all to a whole new level.

ezt egy teljesen új szintre emeli.

In a series of shows that includes "100 Percent Vancouver,"

Egy előadássorozatukban, amiben szerepelt a "100% Vancouver",

"100 Percent Berlin," Rimini Protokoll makes shows

"100% Berlin", a Rimini Protokoll olyan előadásokat

that actually reflect society.

alkot, amelyek a társadalmat tükrözik.

Rimini Protokoll chooses 100 people that represent that city

A Rimini Protokoll kiválaszt 100 embert, akik képviselik azt a várost,

at that moment in terms of race and gender and class,

abban a pillanatban, faj, nem és osztály szempontjából,

through a careful process that begins three months before,

alapos kutatómunkán keresztül, ami 3 hónappal korábban kezdődik,

and then those 100 people share stories about

és az a 100 ember megoszt történeteket

themselves and their lives, and the whole thing

saját magáról és az életéről, és az egész

becomes a snapshot of that city at that moment.

egy pillanatfelvétel lesz a városról abban a pillanatban.

LIFT has always been a pioneer in the use of venues.

A LIFT mindig is úttörő volt a helyszínek használatát illetően.

They understand that theater and performance

Megértették, hogy a színház és az előadás

can happen anywhere.

bárhol megtörténhet.

You can do a show in a schoolroom,

Tarthatsz előadást egy osztályteremben,

in an airport, — (Laughter) —

egy repülőtéren -- (Nevetés) --

in a department store window.

egy áruház kirakatában.

Artists are explorers. Who better to show us the city anew?

A művészek felfedezők. Ki tudná jobban megmutatni a város egy új arcát?

Artists can take us to a far-flung part of the city

A művészek elvihetnek a város egy távoli sarkába,

that we haven't explored, or they can take us into

ahol még sohasem jártunk, vagy bevihetnek egy épületbe,

that building that we pass every day but we never went into.

amely mellett naponta elmegyünk, de sosem lépünk be.

An artist, I think, can really show us people

Egy művész, azt hiszem meg tud nekünk mutatni embereket,

that we might overlook in our lives.

akiken átnézünk a mindennapi életünkben.

Back to Back is an Australian company of people

A Back to Back egy ausztráliai értelmi fogyatékkal élő

with intellectual disabilities. I saw their amazing show

emberekből álló társulat. Láttam az elképesztő előadásukat

in New York at the Staten Island Ferry Terminal

New Yorkban a Staten Island-i kompkikötőben,

at rush hour.

csúcsforgalomban.

We, the audience, were given headsets and seated

Mi, a közönség, fejhallgatókat kaptunk és leültettek

on one side of the terminal.

minket a váróterem egyik végében.

The actors were right there in front of us,

A színészek ott voltak előttünk,

right there among the commuters,

az ingázó utasok között,

and we could hear them,

és mi hallottuk őket,

but we might not have otherwise seen them.

de nem feltétlenül láttuk volna meg őket más körülmények között.

So Back to Back takes site-specific theater and uses it

Tehát a Back to Back fogja a helyszínspecifikus színházat, és arra használja,

to gently remind us about who and what we choose

hogy finoman emlékeztessen minket arra, hogy kit és mit

to edit out of our daily lives.

retusálunk ki a mindennapi életünkből.

So, the dialogue with the local and the global,

A párbeszéd a helyi és a globális között,

the audience as participant and player and protagonist,

a közönség mint résztvevő és szereplő,

the innovative use of site, all of these things

a helyszínek innovatív használata, mindezek

come to play in the amazing work

találkoznak a fantasztikus francia társulat,

of the fantastic French company Royal de Luxe.

a Royal de Luxe munkájában.

Royal de Luxe's giant puppets come into a city

A Royal de Luxe óriási bábjai megjelennek egy városban,

and they live there for a few days.

és ott élnek néhány napig.

For "The Sultan's Elephant," Royal de Luxe

"A szultán elefántjával" a Royal de Luxe

came to central London and brought it to a standstill

teljesen leállította London belvárosát

with their story of a giant little girl and her friend,

a történetükkel, egy óriási kislányról és a barátjáról,

a time-traveling elephant.

egy időutazó elefántról.

For a few days, they transformed a massive city

Néhány napra átváltoztattak egy hatalmas várost

into a community where endless possibility reigned.

egy közösséggé, ahol a végtelen lehetőségek uralkodtak.

The Guardian wrote, "If art is about transformation,

A Guardian azt írta: "Ha a művészet az átváltozásról szól,

then there can be no more transformative experience.

akkor nincsen élmény, ami ennél jobban átváltoztat.

What 'The Sultan's Elephant' represents is no less

Amit 'A szultán elefántja' képvisel, az nem kevesebb,

than an artistic occupation of the city

mint egy város művészi megszállása,

and a reclamation of the streets for the people."

és az utcák visszafoglalása az emberek számára."

We can talk about the economic impacts of these festivals

Beszélhetünk a fesztiválok gazdasági hatásairól

on their cities, but I'm much [more] interested in many more things,

a városaikra, de engem sokkal jobban érdekel sok más dolog,

like how a festival helps a city to express itself,

pl. hogy egy fesztivál hogyan segít egy városnak kifejezni önmagát,

how it lets it come into its own.

hogyan segíti megtalálni a saját hangját.

Festivals promote diversity,

A fesztiválok ünneplik a sokszínűséget,

they bring neighbors into dialogue,

beszélgetést kezdeményeznek a szomszédok között,

they increase creativity,

növelik a kreativitást,

they offer opportunities for civic pride,

lehetőséget adnak az állampolgári büszkeségre,

they improve our general psychological well-being.

és általában javítják a szellemi jólétünket.

In short, they make cities better places to live.

Röviden: élhetőbbé teszik a városokat.

Case in point:

Jó példa erre:

When "The Sultan's Elephant" came to London

"A szultán elefántja" csak 9 hónappal a július 7-i események

just nine months after 7/7, a Londoner wrote,

után érkezett Londonba, és egy lakó ezt írta:

"For the first time since the London bombings,

"Először a londoni bombázások óta,

my daughter called up with that sparkle back in her voice.

a lányom csilingelő hangon hívott fel.

She had gathered with others

Összegyűlt másokkal,

to watch 'The Sultan's Elephant,' and, you know,

hogy megnézzék 'A szultán elefántját', és tudod,

it just made all the difference."

ez hatalmas különbséget jelentett."

Lyn Gardner in The Guardian has written

Lyn Gardner azt írta a Guardianben,

that a great festival can show us a map of the world,

hogy egy fesztivál egy térképet adhat a világhoz,

a map of the city and a map of ourselves,

egy városhoz és saját magunkhoz,

but there is no one fixed festival model.

de nincs rögzített fesztiválmodell.

I think what's so brilliant about the festivals,

Szerintem az a fantasztikus a fesztiválokban,

the new festivals, is that they are really fully capturing

az új fesztiválokban, hogy teljes egészében ragadják meg

the complexity and the excitement

az összetettségét és izgalmát annak,

of the way we all live today.

ahogy ma élünk.

Thank you very much. (Applause)

Nagyon köszönöm. (Taps)