Alberto Cairo: There are no scraps of men

Fordító: Sara Heltai Lektor: Krisztian Stancz

I've been in Afghanistan for 21 years.

21 éve vagyok Afganisztánban.

I work for the Red Cross

A Vöröskeresztnek dolgozom,

and I'm a physical therapist.

és fizikoterapeuta vagyok.

My job is to make arms and legs --

Munkám során karokat és lábakat készítek --

well it's not completely true.

bár ez nem teljesen igaz.

We do more than that.

Többet teszünk ennél.

We provide the patients,

A betegeinknek,

the Afghan disabled,

az afgán mozgássérülteknek,

first with the physical rehabilitation

először is fizikai rehabilitációt,

then with the social reintegration.

majd társadalmi reintegrációt nyújtunk.

It's a very logical plan,

Ez egy nagyon logikus terv,

but it was not always like this.

de ez nem volt mindig így.

For many years, we were just providing them

Sok éven át, csak művégtagokat

with artificial limbs.

biztosítottunk nekik.

It took quite many years

Sok évbe telt,

for the program to become what it is now.

hogy a program azzá váljon, ami most.

Today, I would like to tell you a story,

Ma, elmondok önöknek egy történetet,

the story of a big change,

egy nagy változás történetét,

and the story of the people

és azon emberek történetét,

who made this change possible.

akik ezt a változást lehetővé tették.

I arrived in Afghanistan

1990-ben érkeztem

in 1990

Afganisztánba,

to work in a hospital

hogy egy kórházban dolgozzak

for war victims.

háborús sebesültekkel.

And then, not only for war victims,

És aztán nem csak háborús sebesültekkel,

but it was for any kind of patient.

de bármilyen beteggel.

I was also working

Szintén dolgoztam

in the orthopedic center, we call it.

az ortopédiai központban, ahogy nevezzük.

This is the place where we make the legs.

Ez az a hely, ahol a lábakat készítjük.

At that time

Abban az időben

I found myself

egy furcsa helyzetben

in a strange situation.

találtam magamat.

I felt not quite ready

Nem éreztem magam teljesen

for that job.

felkészülve erre a munkára.

There was so much to learn.

Oly sok volt a tanulnivaló.

There were so many things new to me.

Olyan sok volt számomra az új dolog.

But it was a terrific job.

De egy csodálatos munka volt.

But as soon as the fighting intensified,

De ahogy a harcok erősödtek,

the physical rehabilitation was suspended.

a fizikai rehabilitációt felfüggesztették.

There were many other things to do.

Nagyon sok más dolgot kellett tenni.

So the orthopedic center was closed

Tehát az ortopédiai központot bezárták,

because physical rehabilitation

mert a fizikai rehabilitációt

was not considered a priority.

nem tartották elsődlegesnek.

It was a strange sensation.

Furcsa érzés volt.

Anyway, you know every time I make this speech --

Akárhogyis, tudják minden alkalommal, mikor elmondom ezt a beszédet --

it's not the first time -- but it's an emotion.

mert nem ez az első -- de ez egy érzelem.

It's something that comes out from the past.

Valami, ami a múltból bukkan elő.

It's 21 years,

21 év,

but they are still all there.

de még mindig mind ott van.

Anyway, in 1992,

Tehát, 1992-ben,

the Mujahideen took all Afghanistan.

a modzsahedek elfoglalták Afganisztánt.

And the orthopedic center was closed.

És az ortopédiai központ bezárt.

I was assigned to work for the homeless,

Engem a hajléktalanokhoz osztottak,

for the internally displaced people.

a lakóhelyüket elhagyni kényszerülőkhöz.

But one day, something happened.

De egy nap, valami történt.

I was coming back

Épp úton voltam vissza

from a big food distribution in a mosque

egy nagy ételosztásról egy mecsetből,

where tens and tens of people

ahol emberek százai

were squatting in terrible conditions.

laktak borzalmas körülmények között.

I wanted to go home. I was driving.

Csak haza akartam érni. Vezettem.

You know, when you want to forget,

Tudják, amikor csak el akarod felejteni,

you don't want to see things,

nem akarsz semmit látni,

so you just want to go to your room, to lock yourself inside

és csak be akarsz menni a szobádba, és bezárni magad

and say, "That's enough."

és azt mondani 'Ennyi elég.'

A bomb fell not far from my car --

Egy bomba hullott nem messze a kocsimtól --

well, far enough, but big noise.

jó, elég messze, de nagy volt a hangja.

And everybody disappeared from the street.

És mindenki eltűnt az utcáról.

The cars disappeared as well.

Az autók is eltűntek.

I ducked.

Én lebuktam.

And only one figure

És egyetlen alak

remained in the middle of the road.

maradt az utca közepén.

It was a man in a wheelchair

Egy tolószékes férfi volt,

desperately trying to move away.

aki kétségbeesetten próbált arrébb mozdulni.

Well I'm not a particularly brave person,

Hát nem vagyok egy kifejezetten bátor ember,

I have to confess it,

be kell, hogy valljam,

but I could not just ignore him.

de nem tudtam csak úgy semmibe venni.

So I stopped the car

Szóval megállítottam a kocsit

and I went to help.

és mentem segíteni.

The man was without legs

A férfinek nem voltak lábai,

and only with one arm.

és csak egy karja.

Behind him there was a child, his son,

Mögötte volt egy gyermek, a fia,

red in the face

vörös arccal

in an effort to push the father.

próbálta tolni az apját.

So I took him into a safe place.

Tehát elvittem egy biztonságos helyre.

And I ask, "What are you doing out in the street

És kérdem tőle, 'Mit csinálsz az utcán,

in this situation?"

ilyen helyzetben?'

"I work," he said.

'Dolgozom,' mondta.

I wondered, what work?

És én tűnődtem, vajon mit?

And then I ask an even more stupid question:

És akkor kérdeztem valami még butábbat:

"Why don't you have the prostheses?

'Miért nincsen protézised?

Why don't you have the artificial legs?"

Miért nincsenek műlábaid?'

And he said, "The Red Cross has closed."

És ő azt mondta, 'A Vöröskereszt bezárt.'

Well without thinking, I told him

Hát gondolkodás nékül, azt mondtam neki

"Come tomorrow.

'Gyere el holnap.

We will provide you with a pair of legs."

Mi majd ellátunk egy pár lábbal.'

The man, his name was Mahmoud,

A férfi, akinek a neve Mahmoud volt,

and the child, whose name was Rafi, left.

és a gyermek, akié Rafi, elmentek.

And then I said, "Oh, my God. What did I say?

És én azt mondtam, 'Te jó ég. Mit mondtam?'

The center is closed,

A központ bezárt,

no staff around.

személyzet nincs.

Maybe the machinery is broken.

Talán a gépek is elromlottak.

Who is going to make the legs for him?"

Ki fog ennek az embernek lábakat készíteni?'

So I hoped that he would not come.

Szóval reménykedtem, hogy nem jön el.

This is the streets of Kabul

Ezek Kabul utcái voltak

in those days.

azokban a napokban.

So I said, "Well I will give him some money."

Szóval azt mondtam, 'Hát adok neki valami pénzt.'

And so the following day,

És a következő nap,

I went to the orthopedic center.

elmentem az ortopédiai központba.

And I spoke with a gatekeeper.

És beszéltem a kapuőrrel.

I was ready to tell him,

Készenálltam, hogy azt mondjam,

"Listen, if someone such-and-such comes tomorrow,

'Figyelj, ha ez és ez idejön holnap,

please tell him that it was a mistake.

kérlek mondd meg neki, hogy ez egy tévedés volt!

Nothing can be done.

Nem lehet semmit tenni.

Give him some money."

Adj neki valami pénzt!'

But Mahmoud and his son were already there.

De Mahmoud és a fia már ott voltak.

And they were not alone.

És nem voltak egyedül.

There were 15, maybe 20, people like him waiting.

15, talán 20 hozzá hasonló ember várt ott.

And there was some staff too.

És volt ott néhány alkalmazott is.

Among them there was my right-hand man,

Köztük volt az én jobbkezem,

Najmuddin.

Najmuddin.

And the gatekeeper told me,

És a kapuőr azt mondta nekem,

"They come everyday to see if the center will open."

'Minden nap eljönnek, hogy talán nyitva találják a központot.'

I said, "No.

Azt mondtam, 'Nem.

We have to go away. We cannot stay here."

El kell mennünk. Nem maradhatunk itt.'

They were bombing -- not very close -- but you could hear the noise of the bombs.

Bombáztak -- nem túl közel -- de hallani lehetett a bombak zaját.

So, "We cannot stay here, it's dangerous.

Tehát, 'Nem maradhatunk itt, ez veszélyes.

It's not a priority."

Ez nem egy prioritás.'

But Najmuddin told me, "Listen now, we're here."

De Najmuddin azt mondta nekem, 'Nézd, most már itt vagyunk.'

At least we can start repairing the prostheses, the broken prostheses of the people

Legalább elkezdhetjük a művégtagok javítását, a töröttekét,

and maybe try to do something

és talán próbálhatunk tenni valamit

for people like Mahmoud."

az olyan emberekért, mint Mahmoud.'

I said, "No, please. We cannot do that.

Azt mondtam, 'Nem, kérlek. Azt nem tehetjük!

It's really dangerous.

Nagyon veszélyes.

We have other things to do."

Más dolgokat kell tennünk!'

But they insisted.

De ragaszkodtak hozzá.

When you have 20 people

Amikor 20 ember áll

in front of you, looking at you

előtted, és téged néznek,

and you are the one who has to decide ...

és te vagy az akinek döntenie kell...

So we started doing some repairs.

Tehát elkezdtünk néhány javítást.

Also one of the physical therapists

És egyike a terapeutáknak

reported that Mahmoud

jelentette, hogy Mahmoud

could be provided with a leg,

kaphat új lábat,

but not immediately.

de nem azonnal.

The legs were swollen

A lábai meg voltak duzzadva,

and the knees were stiff,

és a térdei merevek voltak,

so he needed a long preparation.

tehát sok felkészítésre volt szüksége.

Believe me, I was worried

Higgyék el nekem, aggódtam,

because I was breaking the rules.

mert megszegtem a szabályokat.

I was doing something

Olyasmit csináltam,

that I was not supposed to do.

amit nem lett volna szabad.

In the evening,

Este,

I went to speak with the bosses at the headquarters,

elmentem a főhadiszállásra beszélni a főnökökkel,

and I told them -- I lied --

és elmondtam nekik -- hazudtam --,

I told them, "Listen, we are going to start

azt mondtam, 'Figyeljenek, elkezdünk

a couple of hours per day,

néhány órában egy nap,

just a few repairs."

csak néhány javítást.'

Maybe some of them are here now.

Talán némelyikük itt van most.

(Laughter)

(Nevetés)

So we started.

És elkezdtük.

I was working, I was going everyday

Dolgoztam, mindennap mentem, hogy

to work for the homeless.

a hontalanokkal dolgozzak.

And Najmuddin was staying there,

És Najmuddin ott volt,

doing everything and reporting on the patients.

mindent megcsinált és jelentett a betegekről.

He was telling me, "Patients are coming."

Mondta nekem, 'Jönnek a betegek.'

We knew that many more patients

Tudtuk, hogy sokkal több beteg

could not come, prevented by the fighting.

nem jöhet, akadályozták őket a harcok.

But people were coming.

De emberek mégis jöttek.

And Mahmoud was coming every day.

És Mahmoud eljött minden nap.

And slowly, slowly

És lassan, lassan,

week after week

hét, hét után,

his legs were improving.

a lábai feljlődtek.

The stump or cast prosthesis was made,

Elkészítettük a törzset vagy az öntött protézist,

and he was starting

és elkezdődött

the real physical rehabilitation.

az igazi fizikai rehabilitáció.

He was coming every day,

Eljött minden nap,

crossing the front line.

át a frontvonalon.

A couple of times I crossed the front line

Néhány alkalommal én is átjöttem a frontvonalon,

in the very place where Mahmoud and his son were crossing.

azon a helyen, ahol Mahmoud és a fia keltek át.

I tell you, it was something so sinister

Elmondom önöknek, az valami olyan vészjósló,

that I was astonished he could do it every day.

hogy levagyok nyűgözve, hogy ő minden nap meg tudta tenni.

But finally, the great day arrived.

De legvégül, elérkezett a nagy nap.

Mahmoud was going to be discharged

Mahmoudot készültünk útjára bocsátani

with his new legs.

új lábaival.

It was April, I remember,

Április volt, emlékszem,

a very beautiful day.

egy nagyon gyönyörű nap.

April in Kabul is beautiful,

Április Kabulban gyönyörű,

full of roses, full of flowers.

tele rózsákkal, tele virágokkal.

We could not possibly stay indoors,

Semmiképpen nem maradhattunk bent,

with all these sandbags at the windows.

azzal a sok homokzsákkal az ablakban.

Very sad, dark.

Nagyon szomorú, sötét.

So we chose a small spot in the garden.

Így hát választottunk egy kis helyet a kertben.

And Mahmoud put on his prostheses,

És Mahmoud feltette a műlábait,

the other patients did the same,

és a többi beteg is így tett,

and they started practicing

és elkezdtek gyakorolni

for the last time before being discharged.

az utolsó alkalommal, elbocsájtásuk előtt.

Suddenly, they started fighting.

Hirtelen, harc tört ki.

Two groups of Mujahideen started fighting.

Két csapat modzsahed kezdett el harcolni.

We could hear in the air

Hallottuk a levegőben

the bullets passing.

a golyók süvítését.

So we dashed, all of us,

Nekiiramodtunk, mindannyian,

towards the shelter.

a menedék felé.

Mahmoud grabbed his son, I grabbed someone else.

Mahmoud megragadta a fiát, én másvalakit ragadtam meg.

Everybody was grabbing something.

Mindenki megragadott valamit.

And we ran.

És futottunk.

You know, 50 meters can be a long distance

Tudják, 50 méter lehet egy hosszú táv,

if you are totally exposed,

ha teljesen védtelen az ember,

but we managed to reach the shelter.

de nekünk sikerült elérnünk a menedéket.

Inside, all of us panting,

Bent, mindannyian lihegve,

I sat a moment and I heard Rafi telling his father,

ültem egy pillanatig, mikor meghallottam, ahogy Rafi azt mondja az apjának,

"Father, you can run faster than me."

'Apa, gyorsabban futsz nálam.'

(Laughter)

(Nevetés)

And Mahmoud, "Of course I can.

És Mahmoud, 'Persze, hogy így van.

I can run, and now you can go to school.

Tudok futni, és most már járhatsz iskolába.

No need of staying with me all the day

Nem kell, hogy egész nap velem maradj,

pushing my wheelchair."

hogy a tolószékemet told.'

Later on, we took them home.

Később, hazavittük őket.

And I will never forget

És soha nem felejtem el,

Mahmoud and his son walking together

Mahmoud és a fia, ahogy együtt sétálnak

pushing the empty wheelchair.

az üres tolószéket tolva.

And then I understood,

És ekkor megértettem,

physical rehabilitation is a priority.

hogy a fizikai rehabilitáció igenis prioritás.

Dignity cannot wait for better times.

A méltóság nem várhat jobb időkre.

From that day on, we never closed a single day.

Attól a naptól kezdve, nem zártunk be egyetlen napra sem.

Well sometimes we were suspended for a few hours,

Hát néha felfüggesztettünk néhány órára,

but we never, we never closed it again.

de soha, soha nem zártunk be újra.

I met Mahmoud one year later.

Mahmouddal egy évvel később találkoztam.

He was in good shape --

Jó állapotban volt --

a bit thinner.

egy kicsit vékonyabb.

He needed to change his prostheses --

Le kellett cserélnie a protézisét --

a new pair of prostheses.

egy új párra.

I asked about his son.

Kérdeztem a fiáról.

He told me, "He's at school. He'd doing quite well."

Azt mondta, 'Iskolába jár. Elég jól tanul.'

But I understood he wanted to tell me something.

De megértettem, hogy mondani akar még valamit.

So I asked him, "What is that?"

Tehát megkérdeztem, 'Mi az?'

He was sweating.

Izzadt.

He was clearly embarrassed.

Nagyon szégyellte magát.

And he was standing in front of me,

És ott állt előttem,

his head down.

fejét leszegve.

He said, "You have taught me to walk.

Azt monda, 'Megtanítottál járni.

Thank you very much.

Nagyon szépen köszönöm.

Now help me not to be a beggar anymore."

Most segíts, hogy ne legyek többé koldus!'

That was the job.

Ez volt a munkája.

"My children are growing.

'A gyermekeim nőnek.

I feel ashamed.

Szégyellem magam.

I don't want them to be teased at school

Nem akarom, hogy gyötörje őket az iskolában

by the other students."

a többi diák.'

I said, "Okay."

Azt mondtam, 'Oké.'

I thought, how much money do I have in my pocket?

Azt gondoltam, mennyi pénz van a zsebemben?

Just to give him some money.

Csak, hogy adjak neki valami pénzt.

It was the easiest way.

Ez a legegyszerűbb módszer.

He read my mind,

Olvasott a gondolataimban,

and he said, "I ask for a job."

és azt mondta, 'Munkát keresek.'

And then he added something

És aztán mondott még valamit,

I will never forget for the rest of my life.

amit nem felejtek el, amíg élek.

He said, "I am a scrap of a man,

Azt mondta, 'Én egy embertöredék vagyok,

but if you help me,

de ha segítesz rajtam,

I'm ready to do anything,

megteszek mindent,

even if I have to crawl on the ground."

még ha földön is kell csúsznom.'

And then he sat down.

És aztán leült.

I sat down too with goosebumps everywhere.

Én is leültem, libabőrös voltam mindenütt.

Legless, with only one arm,

Lábatlan, egyetlen karral,

illiterate,

analfabéta,

unskilled --

szakképzetlen --

what job for him?

milyen munka való neki?

Najmuddin told me, "Well we have a vacancy

Najmuddin azt mondta nekem, 'Hát van egy üresedésünk

in the carpentry shop."

az asztalos részlegben.'

"What?" I said, "Stop."

'Mi?' Mondtam, 'Állj!'

"Well yes, we need to increase the production of feet.

'Hát igen, növelnünk kell a lábak gyártását!

We need to employ someone

Fel kell vennünk valakit, hogy

to glue and to screw the sole of the feet.

ragassza és csavarozza a talpakat!

We need to increase the production."

Növelnünk kell a termelést!'

"Excuse me?"

'Tessék?'

I could not believe.

Nem tudtam elhinni.

And then he said,

És aztán azt mondta,

"No, we can modify the workbench

'Nem, tudjuk módosítani a munkapadot,

maybe to put a special stool,

talán betenni egy speciális hokedlit,

a special anvil, special vice,

egy speciális üllőt, speciális satut,

and maybe an electric screwdriver."

és talán egy elektromos csavarhúzót.'

I said, "Listen, it's insane.

Azt mondtam, 'Nézd, ez őrültség!

And it's even cruel to think of anything like this.

És kegyetlen bármi ilyesmire gondolni.

That's a production line and a very fast one.

Ez egy gyártósor, és ráadásul nagyon gyors.

It's cruel

Kegyetlenség

to offer him a job

felajánlani neki egy munkát,

knowing that he's going to fail."

mikor tudjuk, hogy belebukik.'

But with Najmuddin, we cannot discuss.

De Najmuddinnal nem lehet beszélni.

So the only things I could manage to obtain

Tehát az egyetlen dolog amit ki tudtam csikarni,

was a kind of a compromise.

az valamiféle kompromisszum volt.

Only one week --

Csak egy hét --

one week try and not a single day more.

egy hét próbaidő, egyetlen nappal se több.

One week later,

Egy héttel később,

Mahmoud was the fastest in the production line.

Mahmoud volt a leggyorsabb a gyártósoron.

I told Najmuddin, "That's a trick.

Mondtam Najmuddinnak, 'Ez egy trükk.

I can't believe it."

Ezt nem hiszem el.'

The production was up 20 percent.

A termelés 20 százalékkal növekedett.

"It's a trick, it's a trick," I said.

'Ez egy trükk, ez egy trükk,' mondtam én.

And then I asked for verification.

És aztán bizonyítékot kértem.

It was true.

Igaz volt.

The comment of Najmuddin was Mahmoud has something to prove.

Najmuddin megjegyezte, hogy Mahmoudnak volt bizonyítani valója.

I understood

Megértettem,

that I was wrong again.

hogy már megint tévedtem.

Mahmoud had looked taller.

Mahmoud magasabbnak tűnt.

I remember him sitting behind the workbench smiling.

Emlekszem rá, ahogy a munkapad mögött ült, mosolyogva.

He was a new man,

Új ember volt,

taller again.

újra magasabb.

Of course, I understood

Persze, megértettem,

that what made him stand tall --

hogy ez tette magasabbá --

yeah they were the legs, thank you very much --

igen a lábai, köszönöm szépen --

but as a first step,

de első lépésként,

it was the dignity.

a méltóság.

He has regained his full dignity

Visszaszerezte teljes méltóságát

thanks to that job.

annak a munkának hála.

So of course, I understood.

Tehát, persze, megértettem.

And then we started a new policy --

És új politikát kezdtünk --

a new policy completely different.

egy teljesen más politikát.

We decided to employ

Úgy döntöttünk, hogy annyi

as many disabled as possible

mozgássérültet veszünk fel, amennyit lehetséges,

to train them in any possible job.

hogy kiképezzük őket bármelyik lehetséges munkára.

It became a policy of "positive discrimination,"

Ebből lett a 'pozitív diszkrimináció' politikája,

we call it now.

ahogy most nevezzük.

And you know what?

És tudják mit?

It's good for everybody.

Ez mindenkinek jó.

Everybody benefits from that --

Mindenkinek a javára vált --

those employed, of course,

az alkalmazottaknak, persze,

because they get a job

mert lett munkájuk

and dignity.

és méltóságuk.

But also for the newcomers.

De az újonnan jötteknek is.

They are 7,000 every year --

7.000-en vannak minden évben --

people coming for the first time.

emberek jönnek életükben először.

And you should see the faces of these people

És látniuk kellene az arcát ezeknek az embereknek,

when they realize that those assisting them are like them.

mikor rájönnek, hogy segítőik olyanok mint ők.

Sometimes you see them,

Néha látni őket,

they look, "Oh."

néznek, 'Oh.'

And you see the faces.

És látni az arcukat.

And then the surprise turns into hope.

És akkor a meglepetés reménnyé válik.

And it's easy for me as well to train someone

És könnyű nekem is, hogy olyan valakit képezzek,

who has already passed through the experience of disability.

aki már tapasztalta a fogyatékosságot.

Poof, they learn much faster -- the motivation,

Hopp, sokkal gyorsabban tanulnak -- a motiváció,

the empathy they can establish with the patient

az empátia, amit a beteggel tudnak felépíteni

is completely different, completely.

teljesen más, teljesen.

Scraps of men do not exist.

Embertöredékek nem léteznek.

People like Mahmoud

A Mahmoudhoz hasolnló emberek

are agents of change.

a változás okozói.

And when you start changing, you cannot stop.

És amikor elkezdődik a változás, nem áll meg.

So employing people, yes,

Tehát az emberek foglalkoztatása, igen,

but also we started programming projects

de szintén elkezdtünk program projekteket

of microfinance, education.

mint mikrovállalkozás, oktatás.

And when you start, you cannot stop.

És amikor elkezded, nem tudod abbahagyni.

So you do vocational training,

Tehát csináltunk szakképzést,

home education for those who cannot go to school.

otthoni oktatást azoknak, akik nem tudtak iskolába járni.

Physical therapies can be done, not only in the orthopedic center,

Fizikoterápiát lehet végezni, nem csak az ortopédiai központban,

but also in the houses of the people.

de emberek otthonában is.

There is always a better way to do things.

Mindig van egy jobb megoldás a dolgokra.

That's Najmuddin, the one with the white coat.

Ez Najmuddin, a fehér köpenyben.

Terrible Najmuddin, is that one.

Szörnyű Najmuddin, ez ő.

I have learned a lot

Sokat tanultam

from people like Najmuddin, Mahmoud, Rafi.

olyan emberektől, mint Najmuddin, Mahmoud, Rafi.

They are my teachers.

Ők az én tanáraim.

I have a wish, a big wish,

Van egy kívánságom, egy nagy kívánságom,

that this way of working, this way of thinking,

hogy a munka és gondolatmenet ezen fajtája

is going to be implemented in other countries.

más országokban is megvalósuljon.

There are plenty of countries at war like Afghanistan.

Bőven van még háborús ország, mint Afganisztán.

It is possible and it is not difficult.

Lehetséges, és nem nehéz.

All we have to do

Mindössze annyit kell tennünk,

is to listen to the people

hogy hallgatunk azokra az emberekre,

that we are supposed assist,

akiken segítenünk kellene,

to make them part

hogy részévé tegyük őket

of the decision-making process

a döntéshozatali folyamatnak,

and then, of course, to adapt.

és aztán, természetesen, alkalmazkodni.

This is my big wish.

Ez az én nagy kívánságom.

Well don't think that the changes in Afghanistan are over;

Persze nem gondolom, hogy a változások mind végbementek Afganisztánban,

not at all. We are going on.

egyáltalán nem. Haladunk tovább.

Recently we have just started a program,

Nemrég épphogy elkezdtünk egy programot,

a sport program --

egy sportprogramot --

basketball for wheelchair users.

kosárlabda tolószékeseknek.

We transport the wheelchairs everywhere.

Visszük a tolószékeket mindenhova.

We have several teams in the main part of Afghanistan.

Számos csapatunk van Afganisztán fő területein.

At the beginning,

Eleinte,

when Anajulina told me,

amikor Najmuddin elmondta nekem,

"We would like to start it,"

'El szeretnénk kezdeni,'

I hesitated.

Hezitáltam.

I said, "No," you can imagine.

Azt mondtam, 'Nem,' el tudják képzelni.

I said, "No, no, no, no, we can't."

Mondtam, 'Nem, nem, nem, nem, nem tudjuk.'

And then I asked the usual question:

Aztán megkérdeztem a szokásos kérdést:

"Is it a priority?

'Ez prioritás?

Is it really necessary?"

Ez tényleg szükséges?'

Well now you should see me.

Hát látniuk kéne most engem.

I never miss a single training session.

Nem mulasztok el egyetlenegy edzést sem.

The night before a match I'm very nervous.

A meccs előtti éjszakán nagyon izgulok.

And you should see me during the match.

És látniuk kéne a meccs alatt.

I shout like a true Italian.

Kiabálok, mint egy igazi olasz.

(Laughter)

(Nevetés)

What's next? What is going to be the next change?

Mi a következő? Mi lesz a következő változás?

Well I don't know yet,

Hát még nem tudom,

but I'm sure Najmuddin and his friends,

de biztos vagyok benne, hogy Najmuddin és barátai

they have it already in mind.

már forgatnak valamit a fejükben.

That was my story. Thank you very much.

Ez az én történetem. Nagyon szépen köszönöm.

(Applause)

(Taps)