What happens when you remove the hippocampus? - Sam Kean

Fordító: Eva Ballago Lektor: Zsuzsa Viola

On September 1st, 1953,

1953. szeptember 1-jén

William Scoville used a hand crank and a cheap drill saw

William Scoville egy kézi forgattyúval és egy olcsó fúrógéppel

to bore into a young man's skull, cutting away vital pieces of his brain

belefúrt egy fiatalember koponyájába, levágta agyának létfontosságú részeit,

and sucking them out through a metal tube.

és kiszippantotta őket egy fémcsövön keresztül.

But this wasn't a scene from a horror film or a gruesome police report.

Ez nem egy horrorfilm egyik jelenete vagy egy rémes rendőrségi jelentés része.

Dr. Scoville korának egyik neves idegsebésze volt,

Dr. Scoville was one of the most renowned neurosurgeons of his time,

and the young man was Henry Molaison, the famous patient known as "H.M.",

a fiatalember pedig Henry Molaison volt, a "H. M." néven ismert híres beteg,

akinek esete elképesztő betekintést adott agyunk működésébe.

whose case provided amazing insights into how our brains work.

As a boy, Henry had cracked his skull in an accident

Kisfiú korában Henry koponyája megrepedt egy balesetben,

and soon began having seizures, blacking out and losing control of bodily functions.

ezután nem sokkal rohamok és eszméletvesztés kezdődött nála,

és kezdte elveszíteni a teste feletti irányítást.

After enduring years of frequent episodes, and even dropping out of high school,

Miután gyakran voltak rohamai éveken át, és a középiskolából is kibukott,

the desperate young man had turned to Dr. Scoville,

a kétségbeesett fiatalember Dr. Scoville-hez,

a daredevil known for risky surgeries.

a kockázatos műtéteiről ismert merész orvoshoz fordult.

Partial lobotomies had been used for decades to treat mental patients

A részleges lobotómiát már évtizedek óta alkalmazták a pszichés betegek kezelésében

based on the notion that mental functions were strictly localized

arra alapozva,

hogy az egyes pszichés funkciókért adott agyterület felelős.

to corresponding brain areas.

Having successfully used them to reduce seizures in psychotics,

Miután pszichózisban szenvedőknél sikeresen csökkentette a rohamokat,

Scoville úgy döntött, eltávolítja H. M. hippokampuszát,

Scoville decided to remove H.M.'s hippocampus,

a part of the limbic system that was associated with emotion

a limbikus rendszer érzelemhez kapcsolódó részét,

melynek funkciója ismeretlen volt.

but whose function was unknown.

At first glance, the operation had succeeded.

Első ránézésre úgy tűnt, a műtét sikeres volt.

H.M.'s seizures virtually disappeared, with no change in personality,

H. M. rohamai gyakorlatilag megszűntek, személyisége nem változott meg,

and his IQ even improved.

és IQ-ja még magasabb is lett.

But there was one problem: His memory was shot.

Csupán egy probléma volt: emlékezete megromlott.

Besides losing most of his memories from the previous decade,

Amellett, hogy nem emlékezett az előző évtized nagy részére,

H.M. was unable to form new ones, forgetting what day it was,

H.M. nem tudott új emlékeket tárolni, elfelejtette, milyen nap van,

repeating comments, and even eating multiple meals in a row.

megismételte, amit mondott, és akár többször is evett egymás után.

Mikor Scoville beszélt az eredményekről egy másik szakértőnek, Wilder Penfieldnek,

When Scoville informed another expert, Wilder Penfield, of the results,

he sent a Ph.D student named Brenda Milner to study H.M. at his parents' home,

ő elküldte Brenda Milner PhD hallgatót, hogy megfigyelje H.M.-et,

aki szülei otthonában apró feladatokkal töltötte mindennapjait,

where he now spent his days doing odd chores,

and watching classic movies for the first time, over and over.

és először látott klasszikus filmeket újra és újra.

What she discovered through a series of tests and interviews

Amit ő a tesztek és interjúk során felfedezett,

didn't just contribute greatly to the study of memory.

nem csak nagyban hozzájárult az emlékezet tanulmányozásához.

It redefined what memory even meant.

Átformálta, mit is jelent az emlékezet.

One of Milner's findings shed light on the obvious fact

Milner egyik megállapítása rávilágított arra a nyilvánvaló tényre,

that although H.M. couldn't form new memories, he still retained information

hogy bár H.M. nem tudott új emlékeket formálni,

képes volt percről percre elég információt tárolni ahhoz,

long enough from moment to moment to finish a sentence or find the bathroom.

hogy befejezzen egy mondatot vagy megtalálja a fürdőszobát.

When Milner gave him a random number,

Amikor Milner találomra adott neki egy számot,

he managed to remember it for fifteen minutes

képes volt tizenöt percig emlékezni rá,

ha folyamatosan ismételgette magában.

by repeating it to himself constantly.

But only five minutes later, he forgot the test had even taken place.

De csupán öt perccel később elfelejtette, hogy a teszt valaha megtörtént.

Neuroscientists had though of memory as monolithic,

Az idegtudósok monolitikusnak tekintik az emlékezetet,

all of it essentially the same and stored throughout the brain.

mely lényegében mindenhol egyforma, és az egész agyban tárolódik.

Milner's results were not only the first clue for the now familiar distinction

Milner eredményei nemcsak az első ismeretek voltak

a már megszokott rövid és hosszú távú memória megkülönböztetésében,

between short-term and long-term memory,

but show that each uses different brain regions.

hanem azt is felfedték, hogy azok más agyterületeket használnak.

Ma már tudjuk, hogy az emlékképződés több lépésből áll.

We now know that memory formation involves several steps.

After immediate sensory data is temporarily transcribed by neurons in the cortex,

Miután a közvetlen érzékszervi adatot a neuronok kis időre átírják a kéregben,

it travels to the hippocampus,

a hippokampuszba kerül,

where special proteins work to strengthen the cortical synaptic connections.

ahol speciális fehérjék erősítik a kérgi szinaptikus kapcsolatokat.

Ha az élmény elég meghatározó volt,

If the experience was strong enough,

or we recall it periodically in the first few days,

vagy az első pár napban időről időre felidézzük,

the hippocampus then transfers the memory back to the cortex for permanent storage.

a hippokampusz visszaküldi az emléket a kéregbe állandó tárolásra.

H.M.'s mind could form the initial impressions,

H. M. elméje kialakította az első lenyomatokat,

but without a hippocampus to perform this memory consolidation,

de anélkül, hogy a hippokampusz elvégezte volna az emlékek megerősítését,

azok elkoptak, mint a homokba írt üzenetek.

they eroded, like messages scrawled in sand.

But this was not the only memory distinction Milner found.

De Milner nem csak ezt a különbséget találta az emlékezés kapcsán.

In a now famous experiment, she asked H.M. to trace a third star

Egyik ma híres tesztjében azt kérte, H.M. kövessen végig egy harmadik csillagot

in the narrow space between the outlines of two concentric ones

két koncentrikus csillag körvonala közötti szűk résben úgy,

while he could only see his paper and pencil through a mirror.

hogy a papírt és a ceruzát csak egy tükörben látja.

Like anyone else performing such an awkward task for the first time,

Mint mindenki más, aki először hajt végre ilyen furcsa feladatot,

he did horribly.

ő is borzalmasan teljesített.

But surprisingly, he improved over repeated trials,

De meglepő módon, fejlődött az ismétlődő kísérletek során,

even though he had no memory of previous attempts.

annak ellenére, hogy nem emlékezett korábbi próbálkozásaira.

Tudattalan motoros központjai emlékeztek arra, amit tudatos elméje elfelejtett.

His unconscious motor centers remembered what the conscious mind had forgotten.

What Milner had discovered was that the declarative memory of names, dates and facts

Milner azt fedezte fel, hogy a nevek, dátumok és tények deklaratív emléke

is different from the procedural memory of riding a bicycle or signing your name.

különbözik a kerékpározás vagy a nevünk aláírásának nem deklaratív emlékétől.

Ma már azt is tudjuk, hogy a nem deklaratív emlékezet

And we now know that procedural memory

relies more on the basal ganglia and cerebellum,

inkább a törzsdúcokra és a kisagyra támaszkodik,

structures that were intact in H.M.'s brain.

amelyek épek voltak H. M. agyában.

Ez a "tudni valamit" és "tudni hogyan" közti különbség az alapja

This distinction between "knowing that" and "knowing how"

has underpinned all memory research since.

azóta minden emlékezettel kapcsolatos kutatásnak.

H.M. died at the age of 82 after a mostly peaceful life in a nursing home.

H.M. egy többnyire békés élet után 82 évesen hunyt el egy szanatóriumban.

Over the years, he had been examined by more than 100 neuroscientists,

Az évek során több mint 100 idegtudós vizsgálta meg,

making his the most studied mind in history.

így az ő agyát tanulmányozták legtöbbször a történelem során.

Upon his death, his brain was preserved and scanned

Halálakor agyát konzerválták, és átvizsgálták

before being cut into over 2000 individual slices

mielőtt több mint 2000 részre vágták,

and photographed to form a digital map down to the level of individual neurons,

és lefényképezték, hogy neuronok szintjéig érő digitális térképet hozzanak létre,

all in a live broadcast watched by 400,000 people.

miközben mindezt élő adásban 400 000 ember nézte.

Though H.M. spent most of his life forgetting things,

Bár H.M. élete nagy részében elfelejtett dolgokat,

he and his contributions to our understanding of memory

rá és közreműködésére az emlékezet megértésében

will be remembered for generations to come.

a következő generációk is emlékezni fognak.