Why should you read "Waiting For Godot"? - Iseult Gillespie

Fordító: Szilvia Tarsoly Lektor: Zsuzsa Viola

A shabby man named Estragon,

Egy ágrólszakadt ember, Estragon,

sits near a tree at dusk and struggles to remove his boot.

üldögél egy fa mellett a szürkületben, és próbálja levenni a bakancsát.

He’s soon joined by his friend Vladimir,

Hamarosan csatlakozik barátja, Vladimir,

who reminds his anxious companion that

aki emlékezteti aggódó társát,

they must wait here for someone called Godot.

hogy itt kell várakozniuk valakire, akit Godot-nak hívnak.

So begins a vexing cycle in which the two debate

Így indul egy nyugtalanító körforgás, amelyben a két férfi azon vitázik,

when Godot will come, why they’re waiting,

mikor érkezik meg Godot, miért várakoznak,

and whether they’re even at the right tree.

és hogy egyáltalán a jó fánál vannak-e.

From here, Waiting for Godot only gets stranger -

Ettől kezdve a Godot-ra várva csak még furább lesz –

but it’s considered a play that changed

de ez az a darab, amelyről úgy gondolják,

the face of modern drama.

hogy megváltoztatta a modern dráma arculatát.

Written by Samuel Beckett between 1949 and 1955,

Az 1949 és 1955 között Samuel Beckett által írt darab

it offers a simple but stirring question -

egy egyszerű, de felkavaró kérdést taglal:

what should the characters do?

mit kellene tenniük a szereplőknek?

Estragon: Don’t let's do anything. It's safer.

Estragon: Ne csináljunk semmit! Az biztonságosabb.

Vladimir: Let’s wait and see what he says.

Vladimir: Várjunk, és meglátjuk, mit mond.

Estragon: Who?

Estragon: Ki?

Vladimir: Godot.

Valdimir: Godot.

Estragon: Good idea.

Estragon: Jó ötlet.

Such cryptic dialogue and circular reasoning are

Az effajta rejtélyes párbeszédek és körkörös érvelések

key features of the Theatre of the Absurd,

a fő jellemzői az abszurd színháznak, annak az irányzatnak,

a movement which emerged after the Second World War

amely a II. világháború után emelkedett ki,

and found artists struggling

és amely rátalált azokra a művészekre,

to find meaning in devastation.

akik az értelem megtalálásával küszködtek a pusztulásban.

The absurdists deconstructed plot, character and language

Az abszurdisták lecsupaszították a cselekményt, a karaktert és a nyelvet,

to question their meaning and share

hogy megkérdőjelezzék azok jelentését, és megosszák

their profound uncertainty on stage.

mélységes bizonytalanságukat a színpadon.

While this may sound grim,

Lehet, hogy ez nyomasztónak hangzik,

the absurd blends its hopelessness with humor.

de az abszurd a reménytelenséget humorral ötvözi.

This is reflected in Beckett’s unique approach

Ez tükröződik Beckett egyedi hozzáállásában

to genre in Waiting for Godot,

a műfajhoz a Godot-ra várva darabban,

which he branded “a tragicomedy in two acts."

amelyet úgy minősített: "tragikomédia két felvonásban".

Tragically, the characters are locked in an

A tragédia nézőpontjából a szereplők be vannak zárva

existential conundrum: they wait in vain

egy egzisztenciális rejtélybe: hiába várakoznak

for an unknown figure to give them a sense of purpose,

egy ismeretlen figurára, aki célt adna nekik,

but their only sense of purpose

valójában az egyetlen céljuk

comes from the act of waiting,

a várakozás tényéből ered.

While they wait, they sink into boredom,

Mialatt várakoznak, unalomba süllyednek,

express religious dread and contemplate suicide.

kifejezik vallásos félelmeiket, és az öngyilkosságon tűnődnek.

But comically, there is a jagged humor to their predicament,

De a komédia szemszögéből van egy kicsorbult humora helyzetüknek,

which comes across in their language and movements.

amely a nyelvezetükön és a mozgásukon keresztül jön át.

Their interactions are filled with bizarre wordplay,

Interakcióik bizarr szójátékokkal, ismétlődésekkel

repetition and double entendres,

és kétértelműségekkel vannak tűzdelve,

as well as physical clowning, singing and dancing,

valamint bohóckodással, énekléssel és tánccal,

and frantically swapping their hats.

és őrülten cserélgetik kalapjaikat.

It’s often unclear whether the audience is supposed to

Gyakran nem világos, hogy a közönségnek

laugh or cry - or whether Beckett saw

sírnia vagy nevetnie kéne – vagy egyáltalán Beckett

any difference between the two.

látott-e különbséget a kettő között.

Born in Dublin, Beckett studied English,

Beckett Dublinban született,

French and Italian before moving to Paris,

angolt, franciát és olaszt tanult, mielőtt Párizsba költözött,

where he spent most of his life writing theatre,

ahol élete nagy részét töltötte

poetry and prose.

színművek, versek és prózák írásával.

While Beckett had a lifelong love of language,

Bár Beckett örök szerelemben volt a nyelvvel,

he also made space for silence by incorporating gaps,

azért a csendnek is adott helyet: munkái szerves részévé tette

pauses and moments of emptiness into his work.

a hézagokat, a szüneteket és az üresség pillanatait.

This was a key feature of his trademark

Ezáltal névjegye legfőbb jellemzői

uneven tempo and black humor,

az egyenetlen tempó és a fekete humor,

which became popular throughout the Theatre of the Absurd.

amely aztán az abszurd színház körében népszerűvé vált,

He also cultivated a mysterious persona,

valamint kialakított egy titokzatos személyiséget,

and refused to confirm or deny any speculations

és elutasította, hogy tagadja vagy megerősítse

about the meaning of his work.

a munkáival kapcsolatos feltevéseket.

This kept audiences guessing,

A nézőt találgatásokra készteti,

increasing their fascination with his surreal worlds

szürreális világával és talányos szereplőivel,

and enigmatic characters.

így fokozva érdeklődésüket.

The lack of any clear meaning makes Godot

Az egyértelmű jelentés hiánya Godot-t

endlessly open to interpretation.

mindig nyitott értelmezés tárgyává teszi.

Critics have offered countless readings of the play,

A kritikusok számtalan olvasatát nyújtották már a darabnak,

resulting in a cycle of ambiguity and speculation

a kétértelműség és spekuláció körében mozogva,

that mirrors the plot of the drama itself.

amely végtére is magát a dráma cselekményét tükrözi.

It's been read as an allegory of the Cold War,

Értelmezték már a hidegháború,

the French Resistance,

a francia ellenállás

and Britain’s colonization of Ireland.

és Írország brit gyarmatosításának allegóriájaként.

The dynamic of the two protagonists has

A két főhős dinamikája

also sparked intense debate.

ugyancsak heves vitákat lobbantott ki.

They’ve been read as survivors of the apocalypse,

Értelmezik őket egy apokalipszis túlélőiként,

an aging couple, two impotent friends,

egy idősödő házaspárként, két tehetetlen barátként,

and even as personifications of Freud’s ego and id.

de még a freudi én és ösztön-én megszemélyesítéseként is.

Famously, Beckett said the only thing he could

Beckett híres mondása szerint csak egy dologról biztos

be sure of was that Vladimir and Estragon

Vladimirral és Estragonnal kapcsolatban, és ez az, hogy:

were "wearing bowler hats."

"keménykalapot viselnek".

Like the critical speculation and maddening plot,

Mint az értelmezési találgatások és az őrjítő cselekmény,

their language often goes in circles as the two

a beszédük ugyanazokat a köröket írják le,

bicker and banter, lose their train of thought,

amint civódnak és tréfálkoznak, elveszítik a fonalat,

and pick up right where they left off:

és aztán felveszik ugyanott, ahol elveszítették.

Vladimir: We could start all over again perhaps

Vladimir: Kezdhetnénk talán az egészet elölről.

Estragon: That should be easy

Estragon: Az lehet, hogy könnyű lenne.

Vladimir: It’s the start that’s difficult

Vladimir: A kezdet az, ami nehéz.

Estragon: You can start from anything

Estragon: Kezdheted akárhonnan.

Vladimir: Yes, but you have to decide.

Vladimir: Igen, de el kell döntened.

Beckett reminds us that just like our daily lives,

Beckett arra emlékeztet bennünket, hogy akárcsak a mindennapi életünk,

the world onstage doesn’t always make sense.

a színpadon megjelenített világnak sincs mindig értelme.

It can explore both reality and illusion,

Feltárhatja mind a valóságot, mind az illúziót,

the familiar and the strange.

az ismerőst és az idegent is.

And although a tidy narrative still appeals,

És habár az egyértelmű elbeszélési mód még mindig vonzó a nézők számára,

the best theatre keeps us thinking – and waiting.

a legjobb színházak elgondolkodtatnak – és megváratnak.