What happens when you die? A poetic inquiry

Take a ride in Emily Dickinson's chariot.

Fordító: Peter Pallós Lektor: Reka Lorinczy

Szálljunk be Emily Dickinson kocsijába!

But beware... there's no turning back.

De vigyázzunk... nincs visszaút.

"Because I could not stop for Death" by Emily Dickinson

Emily Dickinson Nem várhattam be a Halált

Because I could not stop for Death – He kindly stopped for me –

Nem várhattam be a Halált, Bevárt hát szépen Ő,

The Carriage held but just Ourselves – And Immortality.

Ketten voltunk csak kocsiján S a méretlen Idő.

We slowly drove – He knew no haste And I had put away

Kocogtunk csak — ráért, s mivel Oly nyájas volt velem,

My labor and my leisure too, For His Civility –

Feladtam mind, mi rég kötött: Kényelmem s gondjaim.

We passed the School, where Children strove

Iskolát hagytunk el – szünetben Kölykök birkóztak ott –,

At Recess – in the Ring – We passed the Fields of Gazing Grain –

Ránk bámuló búzamezőt,

We passed the Setting Sun –

Majd a nyugvó napot.

Or rather – He passed Us – The Dews drew quivering and Chill –

Vagy – Ő haladt tovább? A harmat hullt, borzongva hűlt,

For only Gossamer, my Gown – My Tippet – only Tulle –

Ökörnyál volt a köntösöm, A sálam könnyű tüll.

We paused before a House that seemed A Swelling of the Ground –

Megálltunk egy háznál: talaj- Dudornak vélhető

The Roof was scarcely visible – The Cornice – in the Ground –

Volt, a párkánya föld alatt S csak sejlett a tető.

Since then – 'tis Centuries – and yet Feels shorter than the Day

Hány százada már! ám a nap Hosszabbnak tűnt, melyen

I first surmised the Horses' Heads Were toward Eternity –

Láttam: az Öröklét felé Fut a fogat velem.