Thomas P. Campbell: Weaving narratives in museum galleries

Translator: Joseph Geni Reviewer: Morton Bast

Fordító: Emil-Lorant Cocian Lektor: Anna Patai

When I was considering a career in the art world,

Amikor egy karrieren gondolkoztam a művészet világában,

I took a course in London,

elmentem egy kurzusra Londonban,

and one of my supervisors was this irascible Italian

s az egyik témavezető egy lobbanékony olasz,

called Pietro, who drank too much,

Pietro volt, aki túl sokat ivott,

smoked too much and swore much too much.

túl sokat cigarettázott, és még többet káromkodott.

But he was a passionate teacher,

De egy szenvedélyes tanár volt,

and I remember one of our earlier classes with him,

s emlékszem egy kezdeti órájára,

he was projecting images on the wall,

mikor képeket vetített a falra,

asking us to think about them,

arra kérve minket, hogy gondolkozzunk róluk,

and he put up an image of a painting.

és egy festményt vetített ki.

It was a landscape with figures, semi-dressed,

Tájkép volt félmeztelen, borozó figurákkal.

drinking wine. There was a nude woman

Egy meztelen nő volt

in the lower foreground, and on the hillside in the back,

az alsó előtérben, és a dombon a háttérben

there was a figure of the mythological god Bacchus,

a mitológiai Bacchus isten volt.

and he said, "What is this?"

és Pietro azt kérdezte: „Mi ez?”

And I -- no one else did, so I put up my hand, and I said,

Mire én – senki sem akart hozzászólni, hát én feltettem a kezem:

"It's a Bacchanal by Titian."

„Tiziáno, Bacchanália.”

He said, "It's a what?"

Erre ő: „Hogy mi?”

I thought maybe I'd pronounced it wrong.

Gondoltam, lehet rosszul ejtettem ki.

"It's a Bacchanal by Titian."

„Tiziáno, Bacchanália.”

He said, "It's a what?"

S ő: „Hogy mi?”

I said, "It's a Bacchanal by Titian." (Laughter)

Mondom: „Tiziáno, Bácchánália.” (Nevetés)

He said, "You boneless bookworm!

Erre ő ezt mondta: „Te gerinctelen könyvmoly,

It's a fucking orgy!"

ez egy kibaszott orgia!”

(Laughter)

(Nevetés)

As I said, he swore too much.

Mint mondtam, túl sokat káromkodott.

There was an important lesson for me in that.

Ez egy fontos lecke volt nekem.

Pietro was suspicious of formal art training,

Pietro gyanakvó volt a hivatalos művészeti,

art history training, because he feared

művészettörténeti képzésre, mert félt,

that it filled people up with jargon, and then they just

hogy teletukmálja az embert zsargonnal,

classified things rather than looking at them,

s ő majd csak minősít, mintsem nézi a dolgokat,

and he wanted to remind us that all art was once contemporary,

emlékeztetni akart minket, hogy minden művészet egyszer kortárs volt,

and he wanted us to use our eyes,

azt akarta, hogy használjuk a szemünket,

and he was especially evangelical about this message,

s különösen szenvedélyes volt ebből a szempontból,

because he was losing his sight.

mert egyre inkább veszítette el a látását.

He wanted us to look and ask basic questions of objects.

Azt akarta, hogy nézzük a tárgyakat, és alapvető kérdéseket tegyünk fel róluk.

What is it? How is it made? Why was it made?

Mi ez? Hogyan készült? Miért lett elkészítve?

How is it used?

Mire való?

And these were important lessons to me when

Ezek fontos tanulságok voltak számomra,

I subsequently became a professional art historian.

mikor később hivatásos művészettörténész lettem.

My kind of eureka moment came a few years later,

A heuréka-pillanatom néhány évvel később volt,

when I was studying the art of the courts of Northern Europe,

mikor az észak-európai udvarok művészetét tanulmányoztam,

and of course it was very much discussed in terms of

és persze nagyon is a korabeli festmények,

the paintings and the sculptures

szobrok, s az akkori építészet

and the architecture of the day.

függvényében írtak róluk.

But as I began to read historical documents

De ahogy elkezdtem olvasni a történelmi dokumentumokat,

and contemporary descriptions,

és a korabeli leírásokat,

I found there was a kind of a missing component,

rájöttem, hogy volt egy hiányzó összetevő,

for everywhere I came across descriptions of tapestries.

mert mindenhol falikárpitok leírására bukkantam.

Tapestries were ubiquitous between the Middle Ages

A falikárpit mindenütt ott volt a középkorban,

and, really, well into the 18th century,

még a késői XVIII. században is,

and it was pretty apparent why.

elég nyilvánvaló, hogy miért.

Tapestries were portable. You could roll them up,

A falikárpit hordozható. Fel lehet göngyölíteni,

send them ahead of you, and in the time

előre lehet küldeni, és mire

it took to hang them up, you could transform a cold,

felteszik, egy hideg, nyirkos belső

dank interior into a richly colored setting.

megtelik pompás színekkel.

Tapestries effectively provided a vast canvas

A falikárpit egy hatalmas vászon volt,

on which the patrons of the day could depict the heroes

amin a kor mecénásai megmutathatták a hősöket

with whom they wanted to be associated,

akikkel azonosítani akarták magukat,

or even themselves,

vagy akár önmagukat is,

and in addition to that, tapestries were hugely expensive.

ezen kívül, a falikárpitok rendkívül drágák voltak.

They required scores of highly skilled weavers

Sok, magasan képzett szövőre volt szükség,

working over extended periods of time

akik hosszú ideig dolgoztak

with very expensive materials -- the wools, the silks,

nagyon drága anyagokkal – gyapjúkkal, selymekkel,

even gold and silver thread.

még arany- és ezüstcérnával is.

So, all in all, in an age when the visual image

Mindent összevetve, egy olyan korban, amikor ritka volt

of any kind was rare, tapestries were an incredibly potent

minden vizuális ábrázolás, a kárpit egy hihetetlenül erős

form of propaganda.

propagandaforma volt.

Well, I became a tapestry historian.

Nos falikárpit-történész lettem.

In due course, I ended up as a curator

Később kurátor lettem

at the Metropolitan Museum, because I saw the Met

a Metropolitan Museum-ban, mert úgy láttam,

as one of the few places where I could organize

hogy a Met egyike azon kevés helyeknek,

really big exhibitions about the subject

ahol igazán nagy kiállításokat lehet szervezni

I cared so passionately about.

a témáról, mely annyira izgatott.

And in about 1997, the then-director Philippe de Montebello

1997 körül, az akkori igazgató, Philippe de Montebello

gave me the go-ahead to organize an exhibition

szabad utat adott, hogy megszervezzek egy kiállítást

for 2002. We normally have these very long lead-in times.

2002-ben. Általában nagyon hosszú a felkészülési idő.

It wasn't straightforward. It's no longer a question

Nem volt egyszerű. Nem lehet csak úgy

of chucking a tapestry in the back of a car.

bedobni a falikárpitot a kocsi csomagtartójába.

They have to be wound on huge rollers,

Óriás görgőkre kell őket feltekerni,

shipped in oversized freighters.

és túlméretezett áruszállítókkal szállítani.

Some of them are so big we had, to get them into the museum,

Egyesek olyan nagyok, hogy amikor be akartuk hozni őket a múzeumba,

we had to take them up the great steps at the front.

a főbejárat nagy lépcsősorán kellett felvinni őket.

We thought very hard about how to present this

Sokat gondolkoztunk, hogyan mutassuk be ezt

unknown subject to a modern audience:

az ismeretlen témát a modern közönségnek:

the dark colors to set off the colors that remained

a sötét színeket melyek kiemelik a műtárgy

in objects that were often faded;

gyakran kifakult színeit;

the placing of lights to bring out the silk and the gold thread;

a fények elhelyezését, hogy látszódjon a selyem és arany szál;

the labeling.

a címkézést.

You know, we live in an age where we are so used

Tudják, manapság hozzászoktunk

to television images and photographs,

a TV-adásokhoz és a fényképekhez,

a one-hit image. These were big, complex things,

amelyek egyszerű képek. Ezek nagy, összetett dolgok voltak,

almost like cartoons with multiple narratives.

majdnem, mint a rajzfilmek, több történetszállal.

We had to draw our audience in, get them to slow down,

Be kellett hozni a közönséget, le kellett lassítani őket,

to explore the objects.

hogy vizsgálják meg a műtárgyakat.

There was a lot of skepticism. On the opening night,

Sokan szkeptikusak voltak. A megnyitó estéjén

I overheard one of the senior members of staff saying,

hallottam, az egyik vezető munkatársat mondván:

"This is going to be a bomb."

„Ez hatalmas bukás lesz.”

But in reality, in the course of the coming weeks and months,

De a valóságban, az elkövetkező hetekben és hónapokban

hundreds of thousands of people came to see the show.

több százezer ember jött, hogy lássa a kiállítást.

The exhibition was designed to be an experience,

A kiállítás célja az volt, hogy egy élmény legyen,

and tapestries are hard to reproduce in photographs.

a falikárpitot nehéz lefényképezni.

So I want you to use your imaginations,

Szeretném, hogy használják a fantáziájukat,

thinking of these wall-high objects,

és gondoljanak ezekre a fal méretű tárgyakra,

some of them 10 meters wide,

némelyik 10 méter széles,

depicting lavish court scenes with courtiers and dandies

melyek pazar fejedelmi jeleneteket ábrázolnak udvaroncokkal és piperkőcökkel,

who would look quite at home in the pages of the fashion press today,

kik egészen jól mutatnának a mai divatlapok oldalain,

thick woods with hunters crashing through the undergrowth

sűrű erdőket, ahol a vadászok gázolnak át az aljnövényzeten

in pursuit of wild boars and deer,

vaddisznókat és szarvasokat üldözve,

violent battles with scenes of fear and heroism.

véres harci jeleneteket teli félelemmel és a hősiességgel.

I remember taking my son's school class. He was eight at the time,

Emlékszem, elhoztam a fiam osztályát. Ő nyolcéves volt akkor,

and all the little boys, they kind of -- you know, they were little boys,

és minden fiúcska – kisfiúk voltak,

and then the thing that caught their attention

s amit észrevettek az volt,

was in one of the hunting scenes there was a dog

hogy az egyik vadászjeleneten egy kutya

pooping in the foreground — (Laughter) —

pont kakált az előtérben – (Nevetés) –

kind of an in-your-face joke by the artist.

a művész egyfajta direkt vicce.

And you can just imagine them.

El lehet képzelni őket.

But it brought it alive to them. I think they suddenly saw

De ez mindent megelevenített számukra. Azt hiszem,

that these weren't just old faded tapestries.

hirtelen látták, hogy ezek nem csak régi, kifakult falikárpitok.

These were images of the world in the past,

Ezek képek az elmúlt világról,

and that it was the same for our audience.

és ugyanezt jelentette a közönségünknek is.

And for me as a curator, I felt proud. I felt I'd shifted the needle a little.

Én, mint kurátor, büszke voltam. Úgy éreztem, megmozdítottam valamit.

Through this experience that could only be created

Ezzel az élménnyel, amelyet csak egy múzeumban

in a museum, I'd opened up the eyes of my audience --

lehet megtapasztalni, a közönségnek kinyílt a szeme –

historians, artists, press, the general public --

a történészek, művészek, a sajtó, a nagyközönség szeme –

to the beauty of this lost medium.

eme elveszett művészeti forma szépségére.

A few years later, I was invited to be the director

Néhány évvel később, felkértek, hogy legyek

of the museum, and after I got over that --

a múzeum igazgatója, és miután túljutottam azon, hogy

"Who, me? The tapestry geek? I don't wear a tie!" --

„Ki, én? A kárpit-manus? Nem hordok nyakkendőt!” –

I realized the fact: I believe passionately in that

rájöttem arra, hogy szenvedélyesen hiszek

curated museum experience.

a kurátor irányította múzeumi élményben.

We live in an age of ubiquitous information,

Olyan korban élünk, ahol az információ mindenütt elérhető,

and sort of "just add water" expertise,

és a "csak adj hozzá vizet” szakértelem korában,

but there's nothing that compares with the presentation

de semmi sem hasonlítható a jelentős tárgyak

of significant objects in a well-told narrative,

egy jól elmondott történetben való bemutatásával,

what the curator does, the interpretation of a complex,

ami a kurátor munkája, egy komplex, ezoterikus

esoteric subject, in a way that retains the integrity

téma értelmezése, oly módon, ami megőrzi a téma

of the subject, that makes it -- unpacks it

integritását, és kicsomagolja

for a general audience.

a nagyközönségnek.

And that, to me, today, is now the challenge and the fun

És ez nekem, ma, a kihívás és szórakozás a munkámban,

of my job, supporting the vision of my curators,

hogy támogatom a kurátoraim vízióját,

whether it's an exhibition of Samurai swords,

legyen ez egy szamurájkard kiállítás,

early Byzantine artifacts, Renaissance portraits,

korai bizánci leletek, reneszánsz portrék,

or the show we heard mentioned earlier,

vagy a kiállítás, amit korábban említettek,

the McQueen show, with which we enjoyed

a McQueen kiállítás,

so much success last summer.

amellyel oly nagy sikert arattunk tavaly nyáron.

That was an interesting case.

Ez egy érdekes eset volt.

In the late spring, early summer of 2010, shortly after

2010 késő tavaszán, nyár elején,

McQueen's suicide,

röviddel McQueen öngyilkossága után,

our curator of costume, Andrew Bolton, came to see me,

a kosztüm kurátorunk, Andrew Bolton, hozzám jött azzal, hogy

and said, "I've been thinking of doing a show on McQueen,

„Már gondoltam rá, hogy csináljunk egy kiállítást McQueen-ről,

and now is the moment. We have to, we have to do it fast."

s most itt a ideje. Meg kell csinálni, gyorsan."

It wasn't easy. McQueen had worked throughout his career

Nem volt könnyű. McQueen, egész pályafutása alatt,

with a small team of designers and managers

egy kis csapat tervezővel és menedzserrel dolgozott együtt,

who were very protective of his legacy,

akik nagyon is védték az örökségét,

but Andrew went to London and worked with them

de Andrew Londonba ment, együttműködött velük

over the summer and won their confidence, and that of

a nyár folyamán, megnyerte bizalmukat, úgymint a tervezőkét,

the designers who created his amazing fashion shows,

akik létre hozták a csodálatos divatbemutatóit,

which were works of performance art in their own right,

melyek önmagukban előadóművészeti teljesítmények voltak,

and we proceeded to do something at the museum,

és valami olyasmit csináltunk a múzeumban,

I think, we've never done before.

amit, azt hiszem, soha azelőtt.

It wasn't just your standard installation.

Nem csak egy szokványos installáció volt.

In fact, we ripped down the galleries to recreate

Lebontottuk a termek falait, hogy egészen más

entirely different settings, a recreation of his first studio,

belsőket teremtsünk: az első műterméét,

a hall of mirrors,

egy tükörtermet,

a curiosity box,

egy kincses dobozt,

a sunken ship, a burned-out interior,

egy elsüllyedt hajót, egy kiégett belsőt,

with videos and soundtracks that ranged from

videókkal és zenével, melyek operaáriáktól

operatic arias to pigs fornicating.

párosodó sertések hangjáig terjedtek.

And in this extraordinary setting, the costumes

Ebben a rendkívüli környezetben, a kosztümök

were like actors and actresses, or living sculptures.

olyanok voltak, mint a színészek és színésznők, vagy az élő szobrok.

It could have been a train wreck.

Lehetett volna katasztrofális.

It could have looked like shop windows on Fifth Avenue

Lehetett volna olyan, mint a boltok kirakatai karácsonykor

at Christmas, but because of the way that Andrew

a Fifth Avenue-n, de annak köszönhetően ahogy Andrew

connected with the McQueen team, he was channeling

összedolgozott a McQueen csapattal, közvetítette

the rawness and the brilliance of McQueen,

McQueen nyersességét és zsenialitását,

and the show was quite transcendant,

és a bemutató teljesen transzcendens volt,

and it became a phenomenon in its own right.

és egy jelenséggé vált önmagában.

By the end of the show, we had people queuing

A kiállítás végére az emberek

for four or five hours to get into the show,

négy vagy öt órát álltak sorba, hogy bejuthassanak,

but no one really complained.

de igazán senki sem panaszkodott.

I heard over and over again, "Wow, that was worth it.

Hallottam újra és újra: „Hát, ez megérte."

It was a such a visceral, emotive experience."

Annyira zsigeri, érzelmi élmény volt.

Now, I've described two very immersive exhibitions,

Amit leírtam, két nagyon immerzív kiállítás volt,

but I also believe that collections, individual objects,

de azt gondolom, hogy a gyűjteményeknek, az egyedi tárgyaknak is

can also have that same power.

ugyanilyen nagy a varázsuk.

The Met was set up not as a museum of American art,

A Met-et nem azért hozták létre, hogy az amerikai művészetet mutassa be,

but of an encyclopedic museum,

hanem azért, hogy egy enciklopédikus múzeum legyen,

and today, 140 years later, that vision

és ma, 140 évvel később, ez a meglátás

is as prescient as ever,

még mindig egészen előrelátó,

because, of course, we live in a world of crisis,

mert persze, egy olyan világban élünk,

of challenge, and we're exposed to it

mely tele van válsággal, kihívással, s mi ki vagyunk téve ennek

through the 24/7 newsreels.

a 24 órás hírcsatornákon keresztül.

It's in our galleries that we can unpack the civilizations,

A múzeumokban tudjuk kicsomagolni a civilizációkat,

the cultures, that we're seeing the current manifestation of.

a kultúrákat, melyeknek a pillanatnyi megnyilvánulásait látjuk.

Whether it's Libya, Egypt, Syria,

Legyen ez Líbia, Egyiptom, Szíria,

it's in our galleries that we can explain

a múzeumokban tudjuk megmagyarázni,

and give greater understanding.

és mélyebb megértést lehetővé tenni.

I mean, our new Islamic galleries are a case in point,

Az új iszlám termek jó példák erre,

opened 10 years, almost to the week, after 9/11.

majdnem egy hétre pontosan 10 évvel 9/11 után nyitottak meg.

I think for most Americans, knowledge of the Islamic world

Azt hiszem, a legtöbb amerikai eléggé felületesen ismerte

was pretty slight before 9/11, and then it was thrust upon us

az iszlám világot 9/11 előtt, és hirtelen szakadt ránk

in one of America's darkest hours,

Amerika egyik legsötétebb órájában,

and the perception was through the polarization

és az arab világ megismerése e szörnyű esemény

of that terrible event.

szűrőjén keresztül történt.

Now, in our galleries, we show 14 centuries

Most a múzeumban, 14 századot felölelő

of the development of different Islamic cultures

különböző iszlám kultúrák fejlődését mutatjuk be,

across a vast geographic spread,

hatalmas földrajzi elterjedésben,

and, again, hundreds of thousands of people have come

s újból, több százezer ember jött el

to see these galleries since they opened last October.

megnézni ezt a kiállítást, amióta megnyitott tavaly októberben.

I'm often asked, "Is digital media replacing the museum?"

Gyakran kérdezik tőlem: „Vajon a digitális média a múzeumok helyébe lépett?”

and I think those numbers are a resounding rejection

és azt hiszem, e számok hangosan megcáfolják

of that notion. I mean, don't get me wrong,

ezt a gondolatot. Úgy értem, félre ne értsenek,

I'm a huge advocate of the Web.

nagy pártolója vagyok az internetnek.

It gives us a way of reaching out to audiences

Egy eszköz a közönség eléréséhez

around the globe, but nothing replaces the authenticity

mindenütt a világban, de semmi sem helyettesíti

of the object presented with passionate scholarship.

a szenvedélyes tudással bemutatott tárgy hitelességét .

Bringing people face to face with our objects

Szembehozni az embert a tárggyal

is a way of bringing them face to face with people

egy módja annak, hogy összehozzunk embereket

across time, across space, whose lives may have been

időn és téren keresztül, akiknek az élete ugyan lehetett

very different to our own, but who, like us,

nagyon eltérő a miénktől, de akiknek, mint nekünk,

had hopes and dreams, frustrations and achievements

voltak reményeik és álmaik, voltak csalódottak és eredményesek

in their lives. And I think this is a process

az életük során. Hiszem, hogy ez egy olyan folyamat,

that helps us better understand ourselves,

mely segít jobban megérteni önmagunkat,

helps us make better decisions about where we're going.

segít jobb döntéseket hozni arról, hogy merre tartunk.

The Great Hall at the Met is one of the great portals of the world,

A Met Nagyterme egyike a világ nagy bejáratainak,

awe-inspiring, like a medieval cathedral.

bámulatos, mint egy középkori katedrális.

From there, you can walk in any direction

Innen, bármely irányba el lehet sétálni,

to almost any culture.

majdnem minden kultúrába.

I frequently go out into the hall and the galleries

Gyakran kimegyek a hallba és a galériákba,

and I watch our visitors coming in.

s nézem, hogy jönnek be a látogatók.

Some of them are comfortable. They feel at home.

Egyesek nyugodtak. Otthon érzik magukat.

They know what they're looking for.

Tudják, mit keresnek.

Others are very uneasy. It's an intimidating place.

Mások pedig nagyon nyugtalanak. A hely riasztó.

They feel that the institution is elitist.

Úgy érzik, az intézmény elitista.

I'm working to try and break down that sense of that elitism.

Próbálom lebontani az elitizmus érzését.

I want to put people in a contemplative frame of mind,

Az embereket egy elmélkedő hangulatba akarom hozni,

where they're prepared to be a little bit lost, to explore,

ahol hajlandóak egy kicsit elveszni, felfedezni,

to see the unfamiliar in the familiar,

hogy meglássák az ismeretlent az ismerősben,

or to try the unknown.

vagy próbálják ki az ismeretlent.

Because for us, it's all about bringing them face to face

Mert számunkra ez arról szól, hogy összehozzuk őket

with great works of art,

nagy művekkel,

capturing them at that moment of discomfort,

hogy kapjuk el őket abban a kellemetlen pillanatban,

when the inclination is kind of to reach for your iPhone,

mikor hajlamosak vagyunk, hogy fogjuk az iPhone-t,

your Blackberry, but to create a zone

a Blackberry-t, és inkább hozzunk létre egy olyan zónát,

where their curiosity can expand.

ahol a kíváncsiságuk ki tud bontakozni.

And whether it's in the expression of a Greek sculpture

És ha ez lehet egy görög szobor arckifejezése,

that reminds you of a friend,

ami emlékeztet egy barátra,

or a dog pooping in the corner of a tapestry,

vagy a falikárpit sarkában kakáló kutya,

or, to bring it back to my tutor Pietro,

vagy, hogy térjek vissza a tanáromra, Pietrora,

those dancing figures

azok a táncoló figurák

who are indeed knocking back the wine,

akik valóban vedelik a bort,

and that nude figure in the left foreground.

és az a meztelen női alak az előtér bal oldalán.

Wow. She is a gorgeous embodiment of youthful sexuality.

Hú. Ő a fiatalos szexualitás egy gyönyörű megtestesítője.

In that moment, our scholarship can tell you

Abban a pillanatban a mi tudományos műveltségünk

that this is a bacchanal,

mondhatja, hogy ez egy bacchanália,

but if we're doing our job right,

de ha jól tesszük a dolgunkat,

and you've checked the jargon at the front door,

s ha a bejárati ajtónál leadták a zsargont,

trust your instinct.

bízzanak az ösztöneikben.

You know it's an orgy.

Tudják, hogy ez egy orgia.

Thank you. (Applause)

Köszönöm. (Taps)

(Applause)

(Taps)