The healing power of reading | Michelle Kuo

Fordító: Ádám Kósa Lektor: Aliz Böcskey

I want to talk today about how reading can change our lives

Arról fogok beszélni, hogy az olvasás hogyan változtathat életünkön,

and about the limits of that change.

és e változás korlátairól.

I want to talk to you about how reading can give us a shareable world

Arról, hogy az olvasással hogyan lehetünk képesek megalkotni

of powerful human connection.

a mély emberi összetartozás közös világát.

But also about how that connection is always partial.

Viszont annak az összetartozásnak a tökéletlenségéről is.

How reading is ultimately a lonely, idiosyncratic undertaking.

Hogy az olvasás végül magányos, idegenséggel teli folyamat marad.

The writer who changed my life

A szerző, aki megváltoztatta életemet,

was the great African American novelist James Baldwin.

az afroamerikai regényíró, James Baldwin volt.

When I was growing up in Western Michigan in the 1980s,

Az 1980-as évek Western Michiganében, fiatalabb koromban,

there weren't many Asian American writers interested in social change.

kevés ázsia-amerikai írót érdekelt a társadalmi változás.

And so I think I turned to James Baldwin

Ezért James Baldwinhoz nyúltam,

as a way to fill this void, as a way to feel racially conscious.

hogy kitöltsem ezt az űrt, tudatában legyek a rasszoknak.

But perhaps because I knew I wasn't myself African American,

Mivel pedig én magam nem voltam afroamerikai,

I also felt challenged and indicted by his words.

szavai felelősségérzetet és bűntudatot keltettek bennem.

Especially these words:

Főleg ezek a szavak:

"There are liberals who have all the proper attitudes,

"Vannak liberálisok, akikben minden kellő jó szándék megvan,

but no real convictions.

de nincs valódi meggyőződésük.

When the chips are down and you somehow expect them to deliver,

Amikor szorul a hurok, és elvárnánk tőlük, hogy kiálljanak,

they are somehow not there."

valahogy eltűnnek."

They are somehow not there.

Valahogy eltűnnek.

I took those words very literally.

Ezeket a szavakat szó szerint vettem.

Where should I put myself?

Hová tegyem magam?

I went to the Mississippi Delta,

A Mississippi-deltát választottam,

one of the poorest regions in the United States.

az Egyesült Államok egyik legszegényebb régióját,

This is a place shaped by a powerful history.

ezt a történelmi erők formálta helyet.

In the 1960s, African Americans risked their lives to fight for education,

Az 1960-as években afroamerikaik életüket kockáztatták az oktatásért,

to fight for the right to vote.

a szavazati jog megszerzéséért.

I wanted to be a part of that change,

Részese akartam lenni a változásnak,

to help young teenagers graduate and go to college.

hogy fiatal tinédzsereket segíthessek a továbbtanulásban.

When I got to the Mississippi Delta,

Amikor a Mississippi-deltához érkeztem,

it was a place that was still poor,

még mindig szegény,

still segregated,

fajilag elkülönített,

still dramatically in need of change.

és drasztikus változásokért kiáltó hely volt.

My school, where I was placed,

Az iskolának, ahová kihelyeztek,

had no library, no guidance counselor,

nem volt könyvtára, iskolai tanácsadója,

but it did have a police officer.

de rendőrbiztosa igen.

Half the teachers were substitutes

A tanárok fele csak helyettesített,

and when students got into fights,

ha pedig a diákok verekedtek,

the school would send them to the local county jail.

az iskola a megyei börtönbe küldte őket.

This is the school where I met Patrick.

Ebben az iskolában ismertem meg Patrickot.

He was 15 and held back twice, he was in the eighth grade.

Tizenöt éves volt, kétszer bukott, nyolcadikba járt.

He was quiet, introspective,

Csendes, befelé forduló,

like he was always in deep thought.

mindig mélyen a gondolataiba merülő.

And he hated seeing other people fight.

Nem bírta nézni, ahogy mások verekednek.

I saw him once jump between two girls when they got into a fight

Láttam egyszer, amint odaugrott két egymásnak eső lányhoz,

and he got himself knocked to the ground.

akik aztán leverték a földre.

Patrick had just one problem.

Particknak csak egy baja volt.

He wouldn't come to school.

Nem járt iskolába.

He said that sometimes school was just too depressing

Szerinte az iskola túlságosan lehengerlő

because people were always fighting and teachers were quitting.

az állandó verekedések és a tanárok felmondása miatt.

And also, his mother worked two jobs and was just too tired to make him come.

Illetve anyjának két munkája volt, akinek így nem volt kedve noszogatni.

So I made it my job to get him to come to school.

Én pedig kitűztem célul, hogy rábírom a bejárásra.

And because I was crazy and 22 and zealously optimistic,

Mivel 22 voltam, eltökélt és lelkes optimista, azt terveztem,

my strategy was just to show up at his house

hogy egyszerűen beállítok hozzá

and say, "Hey, why don't you come to school?"

ezekkel a szavakkal: "Gyere az iskolába!"

And this strategy actually worked,

Tervem pedig bejött.

he started to come to school every day.

Elkezdett bejárni, minden nap.

And he started to flourish in my class.

Az osztályomban pedig remekelt.

He was writing poetry, he was reading books.

Verseket írt, könyveket olvasott.

He was coming to school every day.

Egy napot sem hagyott ki.

Around the same time

Nagyjából ez idő tájt,

that I had figured out how to connect to Patrick,

amikor sikerült közelebb kerülnöm Patrickhoz,

I got into law school at Harvard.

felvettek a Harward jogi karára.

I once again faced this question, where should I put myself,

Most pedig újra megkérdeztem magamtól, hová tegyem magam,

where do I put my body?

hová tegyem magam fizikailag?

And I thought to myself

Azon gondolkodtam,

that the Mississippi Delta was a place where people with money,

hogy a Mississippi-deltából, akiknek pénze volt,

people with opportunity,

akinek lehetőségei voltak,

those people leave.

mind lelépett.

And the people who stay behind

Akik pedig ott maradtak,

are the people who don't have the chance to leave.

azoknak nem volt esélyük lelépni.

I didn't want to be a person who left.

Nem akartam az lenni, aki lelép.

I wanted to be a person who stayed.

Az akartam lenni, aki marad.

On the other hand, I was lonely and tired.

Másrészről egyedül voltam és kimerült.

And so I convinced myself that I could do more change

Tehát meg kellett győzzem magam,

on a larger scale if I had a prestigious law degree.

hogy elismert jogi diplomával nagyobb fokú változást érhetnék el.

So I left.

Szóval leléptem.

Three years later,

Három év múlva,

when I was about to graduate from law school,

amikor már majdnem végeztem a jogi karon,

my friend called me

barátom felhívott és elmesélte,

and told me that Patrick had got into a fight and killed someone.

hogy Patrick verekedés közben megölt valakit.

I was devastated.

A hír letarolt.

Part of me didn't believe it,

Egyik felem nem hitte el,

but part of me also knew that it was true.

a másik viszont tudta, hogy igaz.

I flew down to see Patrick.

Odarepültem, hogy láthassam.

I visited him in jail.

Meglátogattam a börtönben.

And he told me that it was true.

Igazat adott a hírnek,

That he had killed someone.

hogy megölt valakit,

And he didn't want to talk more about it.

de nem akart róla többet beszélni.

I asked him what had happened with school

Kérdeztem tőle, az iskolában mi történt,

and he said that he had dropped out the year after I left.

elmondta, hogy kirúgták abban az évben, amikor leléptem.

And then he wanted to tell me something else.

Majd elterelte a témát valami másra.

He looked down and he said that he had had a baby daughter

Lenézett és közölte velem,

who was just born.

hogy épp lánya született.

And he felt like he had let her down.

És úgy érezte, cserben hagyta őt.

That was it, our conversation was rushed and awkward.

Aztán ennyi; beszélgetésünk siettetett és kínos volt.

When I stepped outside the jail, a voice inside me said,

Amikor kijöttem a börtönből, egy hang megszólalt bennem:

"Come back.

"Gyere vissza,

If you don't come back now, you'll never come back."

ha most nem jössz, soha nem is fogsz."

So I graduated from law school and I went back.

Így ahogy végeztem jogon, visszamentem.

I went back to see Patrick,

Visszamentem Patrickhoz,

I went back to see if I could help him with his legal case.

hogy megnézzem, segíthetem-e valahogy az ügyét.

And this time, when I saw him a second time,

Második találkozásunkkor úgy gondoltam,

I thought I had this great idea, I said,

közlöm vele remek ötletem:

"Hey, Patrick, why don't you write a letter to your daughter,

"Patrick, írhatnál a lányodnak,

so that you can keep her on your mind?"

ezzel tudathatnád vele, hogy nem felejtetted el.

And I handed him a pen and a piece of paper,

Tollat és papírt adtam a kezébe,

and he started to write.

majd írni kezdett.

But when I saw the paper that he handed back to me,

De amint megláttam a visszaadott papírt

I was shocked.

ledöbbentem.

I didn't recognize his handwriting,

Nem ismertem fel a kézírását,

he had made simple spelling mistakes.

egyszerű helyesírási hibákat vétett.

And I thought to myself that as a teacher,

Mint tanár, azon gondolkoztam,

I knew that a student could dramatically improve

hogy tudtam, a tanuló nagyon rövid idő alatt

in a very quick amount of time,

drámai fejlődésen mehet keresztül,

but I never thought that a student could dramatically regress.

de azt nem hittem volna, hogy ugyanúgy vissza is eshet.

What even pained me more,

Amit pedig még jobban fájó volt látni,

was seeing what he had written to his daughter.

hogy mindezt a lányának írta.

He had written,

Ez állt levelében:

"I'm sorry for my mistakes, I'm sorry for not being there for you."

"Sajnálom, amit elkövettem, Sajnálom, hogy nem vagyok melletted."

And this was all he felt he had to say to her.

Úgy érezte, ez minden amit közölne vele.

And I asked myself how can I convince him that he has more to say,

Majd azon töprengtem, mivel bírhatnám rá, hogy itt nincs vége,

parts of himself that he doesn't need to apologize for.

beszélhetne arról a feléről, aminek nem kell bocsánatot kérni.

I wanted him to feel

Azt akartam, hogy érezze,

that he had something worthwhile to share with his daughter.

vannak olyan értékei, amelyeket megoszthat lányával.

For every day the next seven months,

A következő hét hónap minden napján

I visited him and brought books.

könyvekkel megrakodva látogattam meg.

My tote bag became a little library.

Vászontáskámból kis könyvtár lett.

I brought James Baldwin,

Volt benne James Baldwin,

I brought Walt Whitman, C.S. Lewis.

Walt Whitman és C.S. Lewis.

I brought guidebooks to trees, to birds,

Voltak ismeretterjesztők fákról, madarakról,

and what would become his favorite book, the dictionary.

és ami végül kedvence lett, a szótár.

On some days,

Voltak napok,

we would sit for hours in silence, both of us reading.

amikor órákig csendben olvastunk egymás mellett.

And on other days,

Voltak olyanok is,

we would read together, we would read poetry.

hogy együtt olvastunk, verseket.

We started by reading haikus, hundreds of haikus,

Haikuval kezdtünk, rengeteget olvastunk belőlük,

a deceptively simple masterpiece.

mesterkélten egyszerű remekművek.

And I would ask him, "Share with me your favorite haikus."

Kérdezgettem tőle, "Melyik a kedvenc haikud?"

And some of them are quite funny.

Néhányuk egészen vicces.

So there's this by Issa:

Itt van egy Isszától:

"Don't worry, spiders, I keep house casually."

"Ne ijedj meg, pók! Ritkán állok neki a takarításnak."

And this: "Napped half the day, no one punished me!"

Vagy ez: "Átszundikáltam a fél napot, de senki meg nem büntetett."

And this gorgeous one, which is about the first day of snow falling,

Ez a gyöngyszem pedig az első hóesésről szól:

"Deer licking first frost from each other's coats."

"Őzek lenyalják az első havat egymásnak bundájáról."

There's something mysterious and gorgeous

Valami rejtelmet és gyönyörűséget kelt

just about the way a poem looks.

már a versek puszta kinézete is.

The empty space is as important as the words themselves.

Az üres tér, csakolyan fontos, mint maguk a szavak.

We read this poem by W.S. Merwin,

W.S Mervintől azt a verset olvastuk,

which he wrote after he saw his wife working in the garden

amelyet azután írt, hogy kertben dolgozó feleségét figyelte,

and realized that they would spend the rest of their lives together.

miközben ráébred, hogy hátralévő életük együtt fogják tölteni.

"Let me imagine that we will come again

"Ne fossz meg a visszatérés gondolatától

when we want to and it will be spring

hogy ha akarunk itt leszünk és tavasz lesz

We will be no older than we ever were

Tovább öregségünk már nem öregszik

The worn griefs will have eased like the early cloud

Az elnyűtt gyász lefoszlik mint a korai felhő

through which morning slowly comes to itself"

amelyet apránként vet le magáról a reggel"

I asked Patrick what his favorite line was, and he said,

A kérdésemre, hogy melyik a kedvenc sora, ezt válaszolta:

"We will be no older than we ever were."

"Tovább öregségünk már nem öregszik."

He said it reminded him of a place where time just stops,

Azt mondta, olyan helyet idéz fel benne, ahol megáll az idő,

where time doesn't matter anymore.

ahol az idő többé nem számít.

And I asked him if he had a place like that,

Kérdésemre pedig, hogy tud-e ilyen helyet,

where time lasts forever.

ahol örökké tart minden,

And he said, "My mother."

azt válaszolta: "Anyám."

When you read a poem alongside someone else,

Amikor valakivel együtt olvasunk verset,

the poem changes in meaning.

a vers jelentése megváltozik.

Because it becomes personal to that person, becomes personal to you.

Személyessé válik mindkét fél számára.

We then read books, we read so many books,

Aztán könyveket olvastunk, rengeteget,

we read the memoir of Frederick Douglass,

olvastuk Frederick Douglass,

an American slave who taught himself to read and write

amerikai rabszolga emlékiratát, aki magát írásra, olvasásra tanította,

and who escaped to freedom because of his literacy.

és aki műveltségével váltotta ki szabadságát.

I had grown up thinking of Frederick Douglass as a hero

Frederick Douglass számomra mindig is hős volt,

and I thought of this story as one of uplift and hope.

életútjára úgy tekintettem, mint ami felemel és reményt ad.

But this book put Patrick in a kind of panic.

De a könyv egyfajta szorongást keltett Patrickban.

He fixated on a story Douglass told of how, over Christmas,

Megragadt benne Douglasnak az az elbeszélése,

masters give slaves gin

amikor karácsonykor a rabszolgákat ginnel kínálja uruk,

as a way to prove to them that they can't handle freedom.

így mutatva rá, hogy a szabadsággal nem tudnak megbirkózni.

Because slaves would be stumbling on the fields.

Merthogy a rabszolgák dülöngélnének a földeken.

Patrick said he related to this.

Patricknak ez ismerős volt.

He said that there are people in jail who, like slaves,

Mondta, hogy a börtönben egyesek, akár a rabszolgák,

don't want to think about their condition,

nem mernek belegondolni helyzetükbe,

because it's too painful.

túl fájdalmas volna nekik.

Too painful to think about the past,

Túl fájdalmas a múltra gondolni,

too painful to think about how far we have to go.

arra, hogy mi minden van még hátra.

His favorite line was this line:

Kedvenc sora ez volt:

"Anything, no matter what, to get rid of thinking!

"Történjen bármi, akármi, szabadulj a gondolattól!

It was this everlasting thinking of my condition that tormented me."

Helyzetem örökös gondolata volt minden gyötrődésem forrása."

Patrick said that Douglass was brave to write, to keep thinking.

Patrick szerint Douglass bátor volt, hogy tovább írt, gondolkodott.

But Patrick would never know how much he seemed like Douglass to me.

De Patrick sose gondolná, hogy ő olyan volt nekem, mint Douglass.

How he kept reading, even though it put him in a panic.

Hogyan folytatta az olvasást, még ha az szorongást is keltett.

He finished the book before I did,

Előttem végzett a könyvvel,

reading it in a concrete stairway with no light.

amit egy lámpa nélküli beton lépcsőházban olvasott.

And then we went on to read one of my favorite books,

Aztán folytatta egyik kedvenc könyvemmel,

Marilynne Robinson's "Gilead,"

a "Gilead"-dal, Marilynne Robinsontól,

which is an extended letter from a father to his son.

amely egy elnyújtott levél, amit az apa a fiának szánt.

He loved this line:

Imádta ezt a pár sort:

"I'm writing this in part to tell you

"Részben azért írom ezt neked,

that if you ever wonder what you've done in your life ...

hogy elmondjam, ha azon tűnődsz, életedben mit követtél el ...

you have been God's grace to me,

Isten áldása voltál számomra,

a miracle, something more than a miracle."

csoda, valamivel több mint csoda."

Something about this language, its love, its longing, its voice,

A nyelvében volt valami, a szeretet, a vágyakozás, a szólam,

rekindled Patrick's desire to write.

amitől fellobbant az írás utáni vágya.

And he would fill notebooks upon notebooks

Rengeteg füzetet írt tele

with letters to his daughter.

lányához szóló levelekkel.

In these beautiful, intricate letters,

Ezekben a szép, kusza levelekben

he would imagine him and his daughter going canoeing down the Mississippi river.

elképzelte kettőjüket, amint eveznek a Mississippi folyón,

He would imagine them finding a mountain stream

amint ketten rábukkannak

with perfectly clear water.

egy kristálytiszta hegyi patakra.

As I watched Patrick write,

Miközben figyeltem, ahogy ír,

I thought to myself,

azon gondolkoztam,

and I now ask all of you,

és most mindenkitől megkérdezném,

how many of you have written a letter to somebody you feel you have let down?

mennyien írtak levelet olyan valakihez, akit úgy éreztek, cserbenhagytak?

It is just much easier to put those people out of your mind.

Sokkal könnyebb csakúgy félretenni őket.

But Patrick showed up every day, facing his daughter,

De Patrick mindennap jelentkezett lánya előtt,

holding himself accountable to her,

mint aki felelősséggel tartozik érte,

word by word with intense concentration.

minden szavával magához szorítva őt.

I wanted in my own life

Szeretnék életemben én is

to put myself at risk in that way.

hasonló kockázatot vállalni.

Because that risk reveals the strength of one's heart.

Mert az ilyen kockázat kimutatja a szív erejét.

Let me take a step back and just ask an uncomfortable question.

De mielőtt folytatnánk, feltennék egy zavarba ejtő kérdést.

Who am I to tell this story, as in this Patrick story?

Hogy jövök én elmondani mindezt Patrick történetében?

Patrick's the one who lived with this pain

Ő volt, aki együtt élt a fájdalommal,

and I have never been hungry a day in my life.

míg én az életemben sohasem éheztem.

I thought about this question a lot,

Rengeteget gondolkoztam ezen,

but what I want to say is that this story is not just about Patrick.

de amit mondani akarok, hogy ez nem csak Patrickról szól.

It's about us,

Rólunk is,

it's about the inequality between us.

a köztünk lévő egyenlőtlenségről.

The world of plenty

A jólét világágról,

that Patrick and his parents and his grandparents

amiből Patrick, szülei és nagyszülei

have been shut out of.

ki lettek zárva.

In this story, I represent that world of plenty.

Ebben a történetben a jólét világát képviselem.

And in telling this story, I didn't want to hide myself.

Ebben a történetben nem elrejteni akarom magam.

Hide the power that I do have.

Elrejteni a hatalmat, amim van.

In telling this story, I wanted to expose that power

Ebben a történetben ezt a hatalmat akarom bemutatni,

and then to ask,

majd megkérdezni,

how do we diminish the distance between us?

hogyan mossuk el a köztünk lévő különbségeket?

Reading is one way to close that distance.

Az olvasással halványíthatjuk.

It gives us a quiet universe that we can share together,

Békés univerzumában közösen osztozhatunk,

that we can share in equally.

egyenlő mértékben.

You're probably wondering now what happened to Patrick.

Talán most azon tűnődnek, hogyan alakult Patrick sorsa.

Did reading save his life?

Az olvasás megmentette életét?

It did and it didn't.

Igen is, meg nem is.

When Patrick got out of prison,

Amikor Patrick kijött a börtönből,

his journey was excruciating.

gyötrelmes út állt előtte.

Employers turned him away because of his record,

A munkáltatók előélete miatt visszautasították,

his best friend, his mother, died at age 43

legjobb barátja, anyja 43 évesen

from heart disease and diabetes.

szív- és cukorbetegségben meghaltak.

He's been homeless, he's been hungry.

Étel és fedél nélkül volt.

So people say a lot of things about reading that feel exaggerated to me.

Mondanak mindenfélét az olvasásról, amit én túlzásnak érzek.

Being literate didn't stop him form being discriminated against.

Attól még, hogy művelt volt még diszkriminálták.

It didn't stop his mother from dying.

Attól még anyja ugyanúgy haldoklott.

So what can reading do?

Akkor mégis mire jó az olvasás?

I have a few answers to end with today.

Befejezésképp álljon itt néhány válasz.

Reading charged his inner life

Az olvasás belső életét

with mystery, with imagination,

rejtéllyel, képzelőerővel

with beauty.

szépséggel töltötte el.

Reading gave him images that gave him joy:

Az olvasásban örömet adó képekre talált:

mountain, ocean, deer, frost.

hegy, óceán, szarvas, fagy.

Words that taste of a free, natural world.

Szavakban érződő szabad természetet.

Reading gave him a language for what he had lost.

Az olvasás nyelvet adott cserébe azért, amit elvesztett.

How precious are these lines from the poet Derek Walcott?

Mekkora értékkel bírnak a költő, Derek Walcott sorai?

Patrick memorized this poem.

Patrick megtanulta ezt a verset.

"Days that I have held,

"Napok, amiket megtartottam,

days that I have lost,

napok, amiket elvesztettem,

days that outgrow, like daughters,

napok, amik mint a lányaim, kinőttek

my harboring arms."

menedéket adó karjaim közül."

Reading taught him his own courage.

Az olvasás bátorságra nevelte.

Remember that he kept reading Frederick Douglass,

Emlékezzünk rá, hogy tovább olvasta Frederick Douglasst,

even though it was painful.

még ha az fájdalmas is volt.

He kept being conscious, even though being conscious hurts.

Tudatos maradt, még ha az szenvedéssel is járt.

Reading is a form of thinking,

Az olvasás egyfajta gondolkodás.

that's why it's difficult to read because we have to think.

Olvasni nehéz, mert gondolkodnunk kell.

And Patrick chose to think, rather than to not think.

Patrick a gondolkodást választotta a nem gondolkodás helyett.

And last, reading gave him a language to speak to his daughter.

Végül az olvasással elsajátított nyelven a lányához szólhatott.

Reading inspired him to want to write.

Az olvasás írásra ösztönözte.

The link between reading and writing is so powerful.

Az olvasás és írás közti kapcsolat nagyon erőteljes.

When we begin to read,

Amikor elkezdett olvasni,

we begin to find the words.

új szavakat fedezett fel,

And he found the words to imagine the two of them together.

amikkel képes volt kettőjüket együtt elképzelni,

He found the words

olyan szavakat,

to tell her how much he loved her.

amikkel ki tudta fejezni szeretetét.

Reading also changed our relationship with each other.

Az olvasás a mi kapcsolatunkat is megváltoztatta.

It gave us an occasion for intimacy,

Közelebb kerültünk egymáshoz,

to see beyond our points of view.

hogy eltávolodjunk saját nézőpontunktól.

And reading took an unequal relationship

Az olvasással egy egyenlőtlen kapcsolat

and gave us a momentary equality.

ideiglenesen egyenlővé vált.

When you meet somebody as a reader,

Ha valakit olvasóként ismerünk meg,

you meet him for the first time,

először látjuk,

newly, freshly.

frissen, újonnan.

There is no way you can know what his favorite line will be.

Semmiképp sem mondható meg, melyik lesz a kedvenc idézete.

What memories and private griefs he has.

Milyen emlékei és egyéni kínlódásai vannak.

And you face the ultimate privacy of his inner life.

A végsőkig elzárt belső életével állunk szemben.

And then you start to wonder, "Well, what is my inner life made of?

Majd azon tűnődünk, "Vajon az én belső életem mi adja?

What do I have that's worthwhile to share with another?"

Mi van bennem, amit érdemes lenne megosztanom másokkal?"

I want to close

Zárásképpen

on some of my favorite lines from Patrick's letters to his daughter.

Patricknak lányához írott leveleinek egyik kedvenc sorát idézném:

"The river is shadowy in some places

"A folyót néhány helyen homály fedi,

but the light shines through the cracks of trees ...

de a fák résein keresztülszűrődik a fény ...

On some branches hang plenty of mulberries.

Néhány ágon tömkeleg eper csüng.

You stretch your arm straight out to grab some."

Karjaid kinyújtod, hogy magadhoz végy néhány szemet."

And this lovely letter, where he writes,

Ezt abból a gyönyörű levélből, ahol írja,

"Close your eyes and listen to the sounds of the words.

"Hunyd le a szemed és figyeld, amint csengenek a szavak.

I know this poem by heart

Ezt a verset fejből tudom,

and I would like you to know it, too."

és szeretném, hogy ha te is tudnád."

Thank you so much everyone.

Nagyon köszönöm mindenkinek.

(Applause)

(Taps)