The revolutionary power of diverse thought | Elif Shafak

Fordító: Adam Kosa Lektor: Péter Pallós

"Can you taste words?"

"Meg tudod ízlelni a szavakat?"

It was a question that caught me by surprise.

A kérdés a meglepetés erejével hatott rám.

This summer, I was giving a talk at a literary festival,

Ezen a nyáron irodalmi fesztiválon tartottam előadást,

and afterwards, as I was signing books,

és utána, amint könyveimet dedikáltam,

a teenage girl came with her friend,

egy tinédzserlány a barátjával odajött,

and this is what she asked me.

és ezt kérdezte tőlem.

I told her that some people experience an overlap in their senses

Mondtam neki, néhányan átélik az érzékszerveik közötti átfedést,

so that they could hear colors

tehát képesek színeket hallani,

or see sounds,

vagy hangokat látni.

and many writers were fascinated by this subject, myself included.

Aztán számos írót – beleértve magamat – rabul ejtett a téma.

But she cut me off, a bit impatiently, and said, "Yeah, I know all of that.

De kissé türelmetlenül félbeszakított: "Igen, mindezt tudom.

It's called synesthesia. We learned it at school.

Szinesztéziának hívják. Tanultuk az iskolában.

But my mom is reading your book,

De anyukám olvassa a könyvedet,

and she says there's lots of food and ingredients

és azt mondja, sok étel, hozzávaló,

and a long dinner scene in it.

és egy hosszú vacsorajelenet van benne.

She gets hungry at every page.

Megéhezik minden lapnál.

So I was thinking,

Szóval gondolkoztam,

how come you don't get hungry when you write?

hogy nem vagy éhes, amikor írsz?

And I thought maybe, maybe you could taste words.

Aztán arra gondoltam, talán meg tudnád a szavakat ízlelni.

Does it make sense?"

Mond ez valamit?"

And, actually, it did make sense,

És, tulajdonképpen, mond valamit,

because ever since my childhood,

mert mióta az eszemet tudom,

each letter in the alphabet has a different color,

minden betűnek az ábécében más színe van,

and colors bring me flavors.

és a színek ízeket idéznek elő bennem.

So for instance, the color purple is quite pungent, almost perfumed,

Például, a lila szín egészen pikáns, majdnem parfümös,

and any words that I associate with purple

és bármely szó, amit a lilához társítok,

taste the same way,

ugyanígy érződik.

such as "sunset" -- a very spicy word.

Úgymint "naplemente" – nagyon csípős szó.

But I was worried that if I tell all of this to the teenager,

Azonban aggasztott, hogy ha ezt mondom a tinédzsernek,

it might sound either too abstract

akkor az vagy túl elvont lesz,

or perhaps too weird,

vagy esetleg túl furcsa.

and there wasn't enough time anyhow,

Aztán valahogy nem volt elég idő rá,

because people were waiting in the queue,

mert mások is vártak a sorban.

so it suddenly felt like what I was trying to convey

Szóval hirtelen úgy érződött, hogy amit próbáltam átadni,

was more complicated and detailed

az sokkal összetettebb, és részletekbe menőbb,

than what the circumstances allowed me to say.

mint aminek elmondását a körülmények lehetővé tették volna.

And I did what I usually do in similar situations:

Aztán azt tettem, amit általában hasonló helyzetben szoktam:

I stammered, I shut down, and I stopped talking.

Dadogtam, elnémultam, és nem beszéltem tovább.

I stopped talking because the truth was complicated,

Nem beszéltem tovább, mert az igazság túl összetett volt,

even though I knew, deep within,

még ha legbelül tudtam is:

that one should never, ever remain silent for fear of complexity.

soha senkinek sem kellene csendben maradnia, mert fél a bonyodalmaktól.

So I want to start my talk today

Azzal kezdem mai előadásomat,

with the answer that I was not able to give on that day.

hogy megválaszolom a kérdést, amit azon a napon képtelen voltam.

Yes, I can taste words --

Igen, meg tudom ízlelni a szavakat –

sometimes, that is, not always,

időnként, azaz nem mindig,

and happy words have a different flavor than sad words.

és a boldog szavaknak nem olyan aromájuk van, mint a szomorúaknak.

I like to explore: What does the word "creativity" taste like,

Szeretném kitapasztalni: milyen a "kreativitás" íze,

or "equality,"

vagy az "egyenlőség"-é,

"love," "revolution?"

a "szerelem"-é, a "forradalom"-é?

And what about "motherland?"

És mi van a "szülőhazá"-val?

These days, it's particularly this last word that troubles me.

Mostanában különösen ez utóbbi szó kavar fel.

It leaves a sweet taste on my tongue,

Édes ízt hagy a nyelvemen,

like cinnamon, a bit of rose water

mint a fahéj, egy kis rózsavíz,

and golden apples.

és aranyalmák.

But underneath, there's a sharp tang,

Viszont alul maró utóízű,

like nettles and dandelion.

akár a csalán vagy a pitypang.

The taste of my motherland, Turkey,

Szülőhazám, Törökország illata

is a mixture of sweet and bitter.

az édes és savanyú keveréke.

And the reason why I'm telling you this

Azért mondom el ezt önöknek,

is because I think there's more and more people

mert azt hiszem, egyre többen vannak

all around the world today

ma szerte a világban,

who have similarly mixed emotions

akiknek hasonló vegyes érzéseik vannak

about the lands they come from.

az országgal kapcsolatban, ahonnan származnak.

We love our native countries, yeah?

Szeretjük a szülőhazánkat, nemde?

How can we not?

Hogy lehetne nem szeretni?

We feel attached to the people, the culture, the land, the food.

Kötődést érzünk az emberek, a kultúra,a föld, az étel iránt.

And yet at the same time,

Mégis, ugyanakkor

we feel increasingly frustrated by its politics and politicians,

politikájától és politikusainktól egyre inkább kínosan érezzük magunkat,

sometimes to the point of despair or hurt or anger.

időnként közel a kétségbeeséshez vagy a fájdalomhoz vagy a haraghoz.

I want to talk about emotions

Érzelmekről akarok beszélni,

and the need to boost our emotional intelligence.

és hogy erősítenünk kell érzelmi intelligenciánkat.

I think it's a pity

Azt hiszem, szomorú az,

that mainstream political theory pays very little attention to emotions.

hogy érzelmekre a politikaelmélet fősodra nagyon kevés figyelmet fordít.

Oftentimes, analysts and experts are so busy with data and metrics

Elemzőket és szakértőket gyakran annyira lekötik az adatok és mutatók,

that they seem to forget those things in life

hogy úgy látszik, elfelejtkeznek

that are difficult to measure

a nehéz mérhető tényezőkről,

and perhaps impossible to cluster under statistical models.

amelyeket statisztikai modellekbe talán lehetetlen beleszorítani.

But I think this is a mistake, for two main reasons.

Ez hiba, mégpedig két fő meggondolásból.

Firstly, because we are emotional beings.

Először is, érzelmi lények vagyunk.

As human beings, I think we all are like that.

Mint emberi lények, azt hiszem, mindannyian azok vagyunk.

But secondly, and this is new,

Másodsorban pedig, és ez új,

we have entered a new stage in world history

a világtörténelem új korszakába léptünk,

in which collective sentiments guide and misguide politics

amelyben kollektív érzület vezérli és vezeti félre a politikát,

more than ever before.

jobban, mint ezelőtt valaha is.

And through social media and social networking,

Aztán közösségi hálózatokon és közösségi médián keresztül

these sentiments are further amplified,

ezek az érzületek felerősödnek,

polarized, and they travel around the world quite fast.

polarizálódnak, és a világot igen rohamosan körbejárják.

Ours is the age of anxiety, anger,

A mi korunk a szorongásé, a haragé,

distrust, resentment

a bizalmatlanságé, a neheztelésé,

and, I think, lots of fear.

és szerintem, sok félelemé.

But here's the thing:

De valami figyelemre méltó:

even though there's plenty of research about economic factors,

annak ellenére, hogy gazdasági tényezőkről rengeteg kutatás van,

there's relatively few studies about emotional factors.

viszonylag kevés tanulmány szól érzelmi tényezőkről.

Why is it that we underestimate feelings and perceptions?

Miért van az, hogy alábecsüljük érzéseinket és érzékelésünket?

I think it's going to be one of our biggest intellectual challenges,

Azt gondolom, ez lesz az egyik legnagyobb szellemi erőpróbánk,

because our political systems are replete with emotions.

mert politikai rendszereink érzelmekkel vannak telítve.

In country after country,

Egy sereg országban láttunk már

we have seen illiberal politicians exploiting these emotions.

érzelmeket kihasználó illiberális politikusokat.

And yet within the academia and among the intelligentsia,

Sőt, tudományos körökben, és az értelmiségiek között

we are yet to take emotions seriously.

sem vesszük még komolyan az érzelmeket.

I think we should.

Pedig szükség lenne rá.

And just like we should focus on economic inequality worldwide,

Ahogy koncentrálnunk kell a világon elterjedt gazdasági egyenlőtlenségre,

we need to pay more attention to emotional and cognitive gaps worldwide

ugyanúgy jobban kell figyelnünk a világot ellepő érzelmi és kognitív szakadékokra,

and how to bridge these gaps,

és áthidalásuk mikéntjére is,

because they do matter.

mert igenis, számítanak.

Years ago, when I was still living in Istanbul,

Évekkel ezelőtt, amikor még Isztambulban éltem,

an American scholar working on women writers in the Middle East

egy közel-keleti női szerzőket tanulmányozó amerikai kutató

came to see me.

látogatott meg engem.

And at some point in our exchange, she said,

Eszmecserénk során megjegyezte:

"I understand why you're a feminist,

"Értem, miért vagy feminista:

because, you know, you live in Turkey."

mert Törökországban élsz."

And I said to her,

Azt feleltem neki,

"I don't understand why you're not a feminist,

"Nem értem, te miért nem vagy feminista,

because, you know, you live in America."

hiszen Amerikában élsz."

(Laughter)

(Nevetés)

(Applause)

(Taps)

And she laughed.

Fölnevetett.

She took it as a joke,

Viccnek vette,

and the moment passed.

és a pillanat elmúlt.

(Laughter)

(Nevetés)

But the way she had divided the world into two imaginary camps,

Viszont ahogyan a nő két képzeletbeli táborra osztotta a világot –

into two opposite camps --

két szembenálló táborra –,

it bothered me and it stayed with me.

zavart, és nem hagyott nyugodni.

According to this imaginary map,

E képzeletbeli térkép szerint

some parts of the world were liquid countries.

a világ néhány részén képlékeny államok vannak,

They were like choppy waters not yet settled.

melyek, akár a változó sodrású vizek, még nem állandósultak.

Some other parts of the world, namely the West,

A világ más részein, mármint a Nyugaton,

were solid, safe and stable.

az államok szilárdak, biztonságosak, stabilak.

So it was the liquid lands that needed feminism

Tehát úgy néz ki, a képlékeny országok igénylik a feminizmust,

and activism and human rights,

az aktivizmust és az emberi jogokat.

and those of us who were unfortunate enough

Aztán azok, akiknek nem kedvezett a sors eléggé,

to come from such places

és ilyen helyről származnak,

had to keep struggling for these most essential values.

harcban állnak ezekért az alapvető értékekért.

But there was hope.

Azonban lenne remény.

Since history moved forward,

Mivel a történelem előre halad,

even the most unsteady lands would someday catch up.

még a legingatagabb országok is felzárkóznak valamikor.

And meanwhile, the citizens of solid lands

Közben a szilárd országok polgárai

could take comfort in the progress of history

élvezhetnék a történelmi haladásból eredő jólétet

and in the triumph of the liberal order.

és a liberális rend győzelmét,

They could support the struggles of other people elsewhere,

támogathatnák más népek küzdelmét,

but they themselves did not have to struggle

viszont nekik többé nem kellene küzdeniük

for the basics of democracy anymore,

a demokrácia alapfeltételeiért,

because they were beyond that stage.

mert túljutottak már azon a szakaszon.

I think in the year 2016,

Azt hiszem, 2016-ban

this hierarchical geography was shattered to pieces.

e földrajzi rangsorolás a darabjaira hullott.

Our world no longer follows this dualistic pattern

Világunk nem követi többé – ha követte valaha is –

in the scholar's mind, if it ever did.

a tudós fejében kialakult kettős sémát.

Now we know that history does not necessarily move forward.

Mostanra tudjuk, a történelem nem feltétlenül halad előre.

Sometimes it draws circles,

Időnként köröket húz,

even slides backwards,

sőt vissza is lép,

and that generations can make the same mistakes

és a nemzedékek elkövetik ugyanazokat a hibákat,

that their great-grandfathers had made.

melyeket dédapáik követtek el.

And now we know that there's no such thing

Mostanra tudjuk, nincs olyan dolog,

as solid countries versus liquid countries.

hogy szilárd kontra képlékeny országok.

In fact, we are all living in liquid times,

Valójában mindannyian képlékeny időket élünk,

just like the late Zygmunt Bauman told us.

ahogy azt a néhai Zygmunt Bauman mondta nekünk.

And Bauman had another definition for our age.

Baumannak volt egy másik meghatározása korunkra.

He used to say we are all going to be walking on moving sands.

Azt mondta, hogy mindannyian futóhomokon fogunk majd sétálni.

And if that's the case, I think,

Ha ez a helyzet, azt hiszem,

it should concern us women more than men,

minket, nőket, jobban kellene érdekeljen ez, mint a férfiakat,

because when societies slide backwards into authoritarianism,

mert amikor társadalmak tekintélyelvűségbe

nationalism or religious fanaticism,

vallási fanatizmusba vagy nacionalizmusba lépnek vissza,

women have much more to lose.

a nőknek több veszíteni valójuk van.

That is why this needs to be a vital moment,

Ezért ez létfontosságú kell legyen

not only for global activism,

nemcsak a globális aktivizmus,

but in my opinion, for global sisterhood as well.

hanem a globális női testvériség érdekében is.

(Applause)

(Taps)

But I want to make a little confession before I go any further.

Folytatás előtt bevallok valamit.

Until recently, whenever I took part in an international conference or festival,

Egészen mostanáig, ha nemzetközi konferencián vagy ünnepélyen vettem részt,

I would be usually one of the more depressed speakers.

általában én voltam a legkedvetlenebb előadók egyike.

(Laughter)

(Nevetés)

Having seen how our dreams of democracy and how our dreams of coexistence

Látván, hogyan zúzták szét a demokrácia és az együttélés álmát

were crushed in Turkey,

Törökországban

both gradually but also with a bewildering speed,

fokról fokra, de rémisztő gyorsasággal,

over the years I've felt quite demoralized.

ez az évek alatt teljesen elcsüggesztetett.

And at these festivals there would be some other gloomy writers,

Az ünnepélyeken jelen volt néhány más komor szerző,

and they would come from places such as Egypt, Nigeria, Pakistan,

kik olyan helyekről jöttek, mint Egyiptom, Nigéria, Pakisztán,

Bangladesh, Philippines, China, Venezuela, Russia.

Oroszország, Fülöp-szigetek, Kína, Venezuela, Banglades.

And we would smile at each other in sympathy,

Együttérzéssel mosolyogtunk egymásra.

this camaraderie of the doomed.

A kudarca ítéltek társasága.

(Laughter)

(Nevetés)

And you could call us WADWIC:

Hívhattatok volna minket úgy, hogy ADNÍK:

Worried and Depressed Writers International Club.

Aggódó és Depressziós Nemzetközi Írók Klubja.

(Laughter)

(Nevetés)

But then things began to change,

De a dolgok változásnak indultak,

and suddenly our club became more popular,

és klubunk hirtelen népszerűbb lett,

and we started to have new members.

aztán elkezdtünk felvenni új tagokat.

I remember --

Emlékszem...

(Laughter)

(Nevetés)

I remember Greek writers and poets joined first, came on board.

Emlékszem, először görög írók és költők léptek be,

And then writers from Hungary and Poland,

aztán pedig magyar és lengyel írók jöttek,

and then, interestingly, writers from Austria, the Netherlands, France,

majd, érdekes mód, osztrákok, hollandok és franciák,

and then writers from the UK, where I live and where I call my home,

aztán az Egyesült Királyságból, ahol élek, és amit otthonomnak hívok,

and then writers from the USA.

majd USA-beli írók.

Suddenly, there were more of us

Hirtelen többen lettek közülünk azok,

feeling worried about the fate of our nations

akik aggódtak nemzetük sorsa

and the future of the world.

és a világ jövője miatt.

And maybe there were more of us now

És talán most több vannak közülünk,

feeling like strangers in our own motherlands.

kik a saját szülőföldjükön érzik magukat idegennek.

And then this bizarre thing happened.

Aztán ez a bizar dolog történt.

Those of us who used to be very depressed for a long time,

Akik közülünk már régóta nagyon le voltak hangolódva,

we started to feel less depressed,

kezdték jobban érezni magukat;

whereas the newcomers, they were so not used to feeling this way

az újonnan érkezők pedig, akiknek szokatlan volt ez az érzés,

that they were now even more depressed.

még csüggedtebbnek érezték magukat.

(Laughter)

(Nevetés)

So you could see writers from Bangladesh or Turkey or Egypt

Láthattunk bangladesi, török és egyiptomi írókat,

trying to console their colleagues

amint a választások utáni USA-ból, vagy a brexit utáni Nagy-Britanniából

from Brexit Britain or from post-election USA.

érkezett kollégáikat vigasztalják.

(Laughter)

(Nevetés)

But joking aside,

De viccet félretéve,

I think our world is full of unprecedented challenges,

azt hiszem, világunk tele van soha nem látott kihívásokkal,

and this comes with an emotional backlash,

és ezek érzelmileg visszahatnak,

because in the face of high-speed change,

mert a gyors változással szemben

many people wish to slow down,

sokan inkább le szeretnének lassulni.

and when there's too much unfamiliarity,

Amikor túl sok az ismeretlen,

people long for the familiar.

az emberek az ismertre vágynak.

And when things get too confusing,

Ha a dolgok túl összezavarodnak,

many people crave simplicity.

sokan egyszerűség iránt sóvárognak.

This is a very dangerous crossroads,

Ez nagyon veszélyes tévút,

because it's exactly where the demagogue enters into the picture.

hiszen pontosan itt jön képbe a demagóg.

The demagogue understands how collective sentiments work

A demagóg remekül érti a kollektív érzület működését,

and how he -- it's usually a he -- can benefit from them.

és férfi – általában férfi az – hogyan húzhat hasznot belőle.

He tells us that we all belong in our tribes,

Elmondja: mindannyian egy törzsbe tartozunk,

and he tells us that we will be safer if we are surrounded by sameness.

hasonszőrűek társaságában biztonságosabb.

Demagogues come in all sizes and in all shapes.

Demagógok megtalálhatóak minden méretben és formában.

This could be the eccentric leader of a marginal political party

Ez lehet valamely jelentéktelen politikai párt hóbortos vezére

somewhere in Europe,

valahol Európában,

or an Islamist extremist imam preaching dogma and hatred,

vagy szélsőséges iszlám imám, ki dogmáról és gyűlöletről prédikál,

or it could be a white supremacist Nazi-admiring orator somewhere else.

vagy lehet máshol fehér felsőbbrendűséget hirdető náciimádó szónok.

All these figures, at first glance -- they seem disconnected.

Első pillantásra úgy tűnik, e figuráknak semmi közük egymáshoz.

But I think they feed each other,

De mégis: egymást táplálják,

and they need each other.

és szükségük van egymásra.

And all around the world,

A világon mindenhol,

when we look at how demagogues talk and how they inspire movements,

amikor demagógok beszédeit figyeljük, és hogy szítanak mozgalmakat,

I think they have one unmistakable quality in common:

össze nem téveszthető közös tulajdonságot láthatunk bennük:

they strongly, strongly dislike plurality.

a sokféleség ádáz elutasítását.

They cannot deal with multiplicity.

Nem tudnak kiegyezni a sokrétűséggel.

Adorno used to say,

Adorno mondta:

"Intolerance of ambiguity is the sign of an authoritarian personality."

"A kétértelműség el nem tűrése a tekintélyelvű személyiség ismérve."

But I ask myself:

De felteszem a kérdést:

What if that same sign,

Mi van, ha ugyanaz a jel,

that same intolerance of ambiguity --

a kétértelműség el nem tűrése...

what if it's the mark of our times, of the age we're living in?

mi van, ha ez korunk ismérve?

Because wherever I look, I see nuances withering away.

Mert bármerre nézek, azt látom, az árnyalatok kiveszőben vannak.

On TV shows, we have one anti-something speaker

A tévéműsorokban van egy valami ellen előadó,

situated against a pro-something speaker.

aki szembe van állítva egy valami melletti előadóval.

Yeah? It's good ratings.

Igaz? Nézettségből jeles.

It's even better if they shout at each other.

Még jobb, ha kiabálnak egymásra.

Even in academia, where our intellect is supposed to be nourished,

Még a tudományos világban is, ahol értelmiségünket táplálni kellene,

you see one atheist scholar competing with a firmly theist scholar,

az ateista kutatót a makacsul teista kutatóval látjuk versenyezni,

but it's not a real intellectual exchange,

de nincs érdemi eszmecsere köztük,

because it's a clash between two certainties.

mert kétféle hit csap össze egymással.

I think binary oppositions are everywhere.

Azt gondolom, mindenhol bináris ellentétek vannak.

So slowly and systematically,

Így lassan és rendszerszerűen

we are being denied the right to be complex.

a komplexitáshoz való jogot megvonják tőlünk.

Istanbul, Berlin, Nice, Paris, Brussels,

Berlin, Nizza, Párizs, Brüsszel, Isztambul,

Dhaka, Baghdad, Barcelona:

Dakka, Bagdad, Barcelona:

we have seen one horrible terror attack after another.

az egyik borzalmas terrorista támadást láttunk a másik után.

And when you express your sorrow, and when you react against the cruelty,

Mikor szomorúságunknak adunk hangot, mikor a kegyetlenségre reagálunk,

you get all kinds of reactions,

sokféle válasz érkezik,

messages on social media.

üzenetek a közösségi médiából.

But one of them is quite disturbing,

Egyikük elég zavaró,

only because it's so widespread.

mert annyira el van terjedve.

They say, "Why do you feel sorry for them?

Mondják: "Miért sajnálod őket?

Why do you feel sorry for them?

Miért sajnálod őket?

Why don't you feel sorry for civilians in Yemen

Miért nem sajnálod a jemeni civileket

or civilians in Syria?"

vagy a szíriai civileket?"

And I think the people who write such messages

Akik ilyen üzeneteket írnak,

do not understand

nem értik azt,

that we can feel sorry for and stand in solidarity with

hogy sajnálhatjuk az erőszak és terrorizmus áldozatait,

victims of terrorism and violence in the Middle East, in Europe,

szolidaritást vállalva velük, legyen az a Közel-Keleten vagy Európában,

in Asia, in America, wherever, everywhere,

Ázsiában, Amerikában, bárhol, mindenhol,

equally and simultaneously.

egyformán és egyidejűleg.

They don't seem to understand that we don't have to pick one pain

Úgy tűnik, hogy nem értik meg, nem kell egy fájdalmat kiemelnünk,

and one place over all others.

és előtérbe helyeznünk.

But I think this is what tribalism does to us.

De a tribalizmus ezt teszi velünk.

It shrinks our minds, for sure,

Zsugorítja elménket, az biztos,

but it also shrinks our hearts,

de szívünkkel is ezt teszi.

to such an extent that we become numb to the suffering of other people.

Oly mértékben, hogy érzéketlenné válunk más emberek szenvedéseire.

And the sad truth is, we weren't always like this.

A szomorú igazság, hogy nem volt ez mindig így.

I had a children's book out in Turkey,

Kijött egy gyerekkönyvem Törökországban,

and when the book was published, I did lots of events.

és kiadása után számos eseményt szerveztem.

I went to many primary schools,

Sok általános iskolában voltam,

which gave me a chance to observe younger kids in Turkey.

ami esélyt adott arra, hogy megfigyeljem a török kisgyerekeket.

And it was always amazing to see how much empathy, imagination

Bámulatos volt mindig látni, mennyi beleérzés, képzelőerő

and chutzpah they have.

és hücpeség szorult beléjük.

These children are much more inclined to become global citizens

E gyerekeknek sokkal nagyobb kedvük van világpolgárrá válni,

than nationalists at that age.

mint korunk nacionalistáinak.

And it's wonderful to see, when you ask them,

Csodás látni, mikor kérdezem őket,

so many of them want to be poets and writers,

hogy hányan akarnak költők, írók lenni,

and girls are just as confident as boys,

a lányok annyira magabiztosak,

if not even more.

mint a fiúk, vagy még inkább.

But then I would go to high schools,

Viszont mikor középiskolákra mentem,

and everything has changed.

minden megváltozott.

Now nobody wants to be a writer anymore,

Senki sem akar már többé szerző lenni,

now nobody wants to be a novelist anymore,

senki sem akar már többé regényíró lenni,

and girls have become timid,

a lányok elgyávultak,

they are cautious, guarded,

gyanakvóak, tartózkodóak,

reluctant to speak up in the public space,

vonakodnak nyilvános helyen megszólalni,

because we have taught them --

mert megtanítottuk őket –

the family, the school, the society --

a család, az iskola, a társadalom –

we have taught them to erase their individuality.

megtanítottuk őket arra, hogyan irtsák ki egyéniségüket.

I think East and West,

Keleten és Nyugaton

we are losing multiplicity,

veszítünk a sokféleségből,

both within our societies and within ourselves.

mind társadalmi, mind egyéni szinten.

And coming from Turkey, I do know that the loss of diversity

Törökországot megjárva, bizony, tudom,

is a major, major loss.

hogy a sokszínűség elvesztése óriási kár.

Today, my motherland became the world's biggest jailer

Mára szülőföldem az újságírók legnagyobb fogvatartójává vált

for journalists,

világviszonylatban,

surpassing even China's sad record.

maga mögé utasítva még Kína szomorú lajstromát is.

And I also believe that what happened over there in Turkey

Meggyőződésem, hogy ami Törökországban történt,

can happen anywhere.

bárhol megtörténhet.

It can even happen here.

Megtörténhet még itt is.

So just like solid countries was an illusion,

Ahogy országok szilárdsága illúzió,

singular identities is also an illusion,

úgy a kizárólagos identitás is az,

because we all have a multiplicity of voices inside.

mert bensőnkben mindenki hangja sokféle.

The Iranian, the Persian poet, Hafiz,

Háfiz perzsa költő mondta:

used to say, "You carry in your soul every ingredient necessary

"Lelked hordozza minden kellő összetevőt ahhoz,

to turn your existence into joy.

hogy léted örömmé váljon.

All you have to do is to mix those ingredients."

Tenned annyit kell, hogy kevered ezen összetevőket."

And I think mix we can.

Azt hiszem, keverjük, amit tudunk.

I am an Istanbulite,

Isztambuli vagyok,

but I'm also attached to the Balkans,

de ugyanakkor a Balkánhoz is kötődök,

the Aegean, the Mediterranean,

az Égei-tengerhez, a Földközi-tengerhez,

the Middle East, the Levant.

a Közel-Kelethez, Levantéhoz.

I am a European by birth, by choice,

Európai vagyok, mert ott születtem, azt választottam,

the values that I uphold.

az értékeihez ragaszkodom.

I have become a Londoner over the years.

Az évek múltával londonivá váltam.

I would like to think of myself as a global soul, as a world citizen,

Szeretnék úgy tekinteni magamra, mint globális szerzetre, világpolgárra,

a nomad and an itinerant storyteller.

nomádra és vándorló mesemondóra.

I have multiple attachments, just like all of us do.

Kötődéseim sokrétűek, mint mindannyiunknak.

And multiple attachments mean multiple stories.

A sokrétű kötődés sokrétű történetet jelent.

As writers, we always chase stories, of course,

Írókként, persze, mindig történetek után futkosunk,

but I think we are also interested in silences,

de a csend és a dolgok is,

the things we cannot talk about,

melyekről nem beszélhetünk, érdekelnek minket:

political taboos, cultural taboos.

politikai és kulturális tabuk.

We're also interested in our own silences.

A saját csendünk szintén érdekel.

I have always been very vocal about and written extensively

Mindig is hangoztattam, és kimerítően írtam arról,

about minority rights, women's rights,

mi a kisebbségi jog, női esélyegyenlőség,

LGBT rights.

LMBT jog.

But as I was thinking about this TED Talk,

De amint ezen a TED-es előadáson gondolkoztam,

I realized one thing:

valamire rájöttem:

I have never had the courage to say in a public space

sohasem volt bátorságom nyilvános helyen kimondani,

that I was bisexual myself,

hogy én magam biszexuális vagyok.

because I so feared the slander

Annyira féltem a sértegetéstől,

and the stigma and the ridicule

a megbélyegzéstől meg a gúnytól,

and the hatred that was sure to follow.

és a gyűlölettől, ami bizonyára ezzel jár.

But of course, one should never, ever, remain silent

Azonban soha senkinek sem kellene csendben maradnia

for fear of complexity.

a bonyodalmaktól való félelme miatt.

(Applause)

(Taps)

And although I am no stranger to anxieties,

Bár nem idegen tőlem a szorongás,

and although I am talking here about the power of emotions --

bár az érzelmek erejéről beszélek,

I do know the power of emotions --

ismerem az érzelmek erejét is:

I have discovered over time

idővel felfedeztem,

that emotions are not limitless.

hogy az érzelmek nem határtalanok.

You know? They have a limit.

Van végük.

There comes a moment --

Eljön egy pillanat –

it's like a tipping point or a threshold --

mint egy határpont, egy küszöb –,

when you get tired of feeling afraid,

amikor belefáradunk a félelembe,

when you get tired of feeling anxious.

amikor belefáradunk a szorongásba.

And I think not only individuals,

Azt hiszem, nemcsak egyéneknek,

but perhaps nations, too, have their own tipping points.

hanem talán nemzeteknek is megvan a maguk határpontja.

So even stronger than my emotions

Érzelmeimnél még szilárdabb

is my awareness

a tudatosságom,

that not only gender, not only identity,

ami több mint nem és identitás,

but life itself is fluid.

mert az élet mint olyan, cseppfolyós.

They want to divide us into tribes,

Törzsekbe akarnak minket elkülöníteni,

but we are connected across borders.

de határokon átívelve kapcsolódunk egymáshoz.

They preach certainty,

Bizonyosságról prédikálnak,

but we know that life has plenty of magic

de tudjuk, az élet tele van varázslattal,

and plenty of ambiguity.

és tele van kétértelműséggel.

And they like to incite dualities,

Szeretnének a dualitás felé terelni,

but we are far more nuanced than that.

de mi árnyaltabbak vagyunk annál.

So what can we do?

Tehát, mit tehetünk?

I think we need to go back to the basics,

Vissza kell térnünk az alapokhoz,

back to the colors of the alphabet.

vissza az ábécé színeihez.

The Lebanese poet Khalil Gibran used to say,

Halíl Dzsibrán libanoni költő mondta:

"I learned silence from the talkative

"Csendet tanultam a beszédesektől,

and tolerance from the intolerant

toleranciát a türelmetlenektől

and kindness from the unkind."

és kedvességet a durváktól."

I think it's a great motto for our times.

Nagyszerű mottója ez korunknak.

So from populist demagogues, we will learn

A populista demagógoktól így megtanuljuk

the indispensability of democracy.

a demokrácia nélkülözhetetlenségét.

And from isolationists, we will learn the need for global solidarity.

Izolacionistáktól megtanuljuk a globális szolidaritás szükségét.

And from tribalists, we will learn the beauty of cosmopolitanism

Tribalistáktól pedig megtanuljuk a világpolgári szemlélet szépségét

and the beauty of diversity.

és a sokféleség szépségét.

As I finish, I want to leave you with one word, or one taste.

Befejezésképpen egy szóval vagy ízzel búcsúzom.

The word "yurt" in Turkish means "motherland."

A török yurt szó azt jelenti: szülőhaza.

It means "homeland."

azt jelenti: szülőföld.

But interestingly, the word also means

De érdekes mód a szó jelenti

"a tent used by nomadic tribes."

a nomád törzsek által használt sátort is.

And I like that combination, because it makes me think

Szeretem ezt a keveredést, arra a gondolatra késztet,

homelands do not need to be rooted in one place.

hogy a hazának nem kell egy helyről erednie.

They can be portable.

Lehet hordozható.

We can take them with us everywhere.

Magunkkal vihetjük bármerre.

And I think for writers, for storytellers,

Azt hiszem, íróknak, történetmesélőknek

at the end of the day,

végső soron

there is one main homeland,

egyetlen fő hazájuk van,

and it's called "Storyland."

és azt úgy hívják: "Történethon".

And the taste of that word

Az íze pedig ennek a szónak

is the taste of freedom.

a szabadság íze.

Thank you.

Köszönöm.

(Applause)

(Taps)