When do kids start to care about other people's opinions? | Sara Valencia Botto

Fordító: Hella Wagner Lektor: Péter Pallós

I'd like you to take a moment

Szeretném, ha egy pillanatra elgondolkodnának azon,

and consider what you are wearing right now.

mit viselnek épp.

I have a deep, philosophical question for you.

Mély, filozófiai kérdésem van önökhöz.

Why are we not all wearing comfortable pajamas right now?

Miért nincs mindannyiunkon pizsama?

(Laughter)

(Nevetés)

Well, I'm a psychologist and not a mind reader,

Pszichológus vagyok, nem gondolatolvasó,

although many people think that's the same thing.

bár sokan azt hiszik, a kettő ugyanaz.

I can bet you that your response is somewhere along the lines of,

Lefogadom, hogy a válaszuk valami ilyesmi:

"I'm expected to not wear pj's in public"

„Nem illendő nyilvános helyen pizsamát viselni."

or "I don't want people to think I am a slob."

vagy „Nem akarom, hogy igénytelennek gondoljanak."

Either way, the fact that we all chose to wear business casual clothing,

Akárhogy is, az, hogy ma mind munkahelyi viseletet vettünk fel,

as opposed to our favorite pair of sweatpants,

és nem a kedvenc melegítőnket,

is not a silly coincidence.

nem a véletlen műve,

Instead, it reveals two defining human characteristics.

hanem két meghatározó emberi jellemvonást fed fel.

The first is that we are cognizant of what other people value,

Egy: érzékeljük, mások mit értékelnek,

like what they will approve or disapprove of,

mit helyeselnek és mit nem,

such as not wearing pj's to these sorts of settings.

mint pl. azt, hogy nem pizsamában jelenünk meg az efféle eseményeken.

And two, we've readily used this information to guide our behavior.

Kettő: e tudásunkat készségszerűen használjuk viselkedésünk szabályozására.

Sok más fajtól eltérően

Unlike many other species,

humans are prone to tailor their behavior in the presence of others

az emberek hajlamosak mások jelenlétében úgy igazítani a viselkedésüket,

to garner approval.

hogy azzal kivívják mások elismerését.

We spend valuable time putting on make up,

Értékes időt töltünk sminkeléssel,

choosing the right picture and Instagram filter,

a legjobb kép és Instagramfilter kiválasztásával,

and composing ideas that will undoubtedly change the world

és világmegváltó ötletek megfogalmazásával

in 140 characters or less.

kevesebb mint 140 karakterben.

Clearly, our concern with how other people will evaluate us

Amiatt érzett aggodalmunk, hogy mások miként értékelnek minket,

is a big part of being human.

az emberi természet fontos jellemvonása.

Despite this being a big human trait, however,

Ám igen keveset tudunk arról,

we know relatively little about when and how

hogy mikor és hogyan kezd el érdekelni minket mások véleménye.

we come to care about the opinion of others.

Now, this is a big question that requires many studies.

Nagy kérdés ez, mely sok kutatást igényel.

But the first step to uncovering this question

A kérdés megválaszolásához első lépésben

is to investigate when in development

meg kell vizsgálni,

fejlődésünk során mikor válunk érzékennyé mások véleményére.

we become sensitive to others' evaluations.

I have spent the past four years at Emory University

Az elmúlt négy évet az Emory Egyetemen töltöttem,

investigating how an infant,

azt kutatva, hogy a kisbaba,

who has no problem walking around the grocery store in her onesie,

aki nyugodt lélekkel mászkál kezeslábasban a boltban,

develops into an adult that fears public speaking

hogyan fejlődik azzá a felnőtté, aki fél a nyilvános beszédtől,

for fear of being negatively judged.

mert tart a negatív megítéléstől.

(Laughter)

(Nevetés)

Now, this is usually a point when people ask me,

Általában itt szokták megkérdezni:

"How do you investigate this question, exactly?

„Pontosan hogyan is kutatod ezt a kérdést?

Infants can't talk, right?"

A csecsemők nem tudnak beszélni, igaz?"

Well, if my husband were up here right now,

Ha a férjem most itt lenne,

he would tell you that I interview babies,

azt mondaná, babákat interjúvolok meg,

because he would rather not say that his wife experiments on children.

mert nem szívesen mondaná, hogy a felesége gyerekeken kísérletezik.

(Laughter)

(Nevetés)

In reality, I design experiments for children,

Valójában kísérleteket tervezek gyerekeknek,

usually in the form of games.

általában játékok formájában.

Developmental psychologist Dr. Philippe Rochat and I

Dr. Philippe Rochat fejlődéspszichológussal közösen

designed a "game" called "The Robot Task"

kidolgoztuk a robotfeladat nevű játékot,

to explore when children would begin to be sensitive

hogy feltérképezzük,

mikortól lesznek fogékonyak mások értékelésére a gyerekek.

to the evaluation of others.

Specifically, the robot task captures when children, like adults,

Konkrétan, a robotfeladat megmutatja, hogy a gyerekek, a felnőttekhez hasonlóan,

strategically modify their behavior when others are watching.

mikor változtatják meg a viselkedésük, ha mások figyelik őket.

To do this, we showed 14 to 24-month-old infants

Ehhez 14–24 hónapos csecsemőknek megmutattuk,

how to activate a toy robot,

hogyan kapcsolhatnak be egy robotot,

and importantly, we either assigned a positive value,

és fontos lépésként vagy pozitív értéket társítottunk hozzá,

saying "Wow, isn't that great!"

és azt mondtuk: „Nahát, ez remek!".

or a negative value, saying, "Oh, oh. Oops, oh no,"

Vagy negatív értékítéletet fejeztünk ki: „Ó, jaj! Hoppá! Jaj, ne!",

after pressing the remote.

miután megnyomták a távirányítót.

Following this toy demonstration,

A játék bemutatása után arra ösztönöztük a csecsemőket,

we invited the infants to play with the remote,

hogy játsszanak a távirányítóval,

and then either watched them

és aztán vagy figyeltük őket,

or turned around and pretended to read a magazine.

vagy elfordultunk, és úgy tettünk, mintha újságot olvasnánk.

The idea was that if by 24 months,

Az elképzelés az volt, hogyha 24 hónapos korukra

children are indeed sensitive to the evaluation of others,

a gyerekek valóban érzékenyek mások értékelésére,

then their button-pressing behavior should be influenced

akkor azt, hogy melyik gombot nyomják meg,

not only by whether or not they're being watched

nemcsak az befolyásolja, hogy figyelik-e őket,

but also by the values that the experimenter expressed

hanem a távirányító megnyomásakor

a kísérletvezető által kifejezett értékek is.

towards pressing the remote.

So for example,

Pl. arra számítottunk,

we would expect children to play with the positive remote significantly more

hogy a gyerekek jelentősen többet játszanak a pozitív távirányítóval,

if they were being observed

ha megfigyelik őket,

but then choose to explore the negative remote

de aztán a negatív távirányítóért nyúlnak,

once no one was watching.

amint nem figyel senki.

To really capture this phenomenon, we did three variations of the study.

Hogy megragadjuk a jelenséget, három változatban végeztük el a kísérletet.

Study one explored how infants would engage with a novel toy

Az első azt vizsgálta, szokatlan játékkal mit kezdenek a gyerekek,

ha nem kapnak értékelést vagy utasítást.

if there were no values or instructions provided.

So we simply showed infants how to activate the toy robot,

Egyszerűen megmutattuk a csecsemőknek, hogyan kapcsolhatják be a robotot,

but didn't assign any values,

de nem kapcsoltunk hozzá értékeket,

and we also didn't tell them that they could play with the remote,

és nem is mondtuk nekik, hogy játszhatnak a távirányítóval,

providing them with a really ambiguous situation.

így igen zavaros helyzetbe hoztuk őket.

In study two,

A második kísérletbe

we incorporated the two values, a positive and a negative.

már beépítettük a két értéket: a negatívat és a pozitívat.

And in the last study, we had two experimenters and one remote.

Az utolsóban pedig két kísérletvezető és két távirányító szerepelt.

One experimenter expressed a negative value towards pressing the remote,

Az egyik kísérletvezető negatívan értékelte a távirányító megnyomását,

saying, "Yuck, the toy moved,"

és azt mondta: „Fúj, megmozdult a játék!"

while the other experimenter expressed a positive value, saying,

Eközben a másik pozitív értéket fejezett ki, és azt mondta:

"Yay, the toy moved."

„Azta, megmozdult a játék!"

And this is how the children reacted to these three different scenarios.

A gyerekek a következőképp reagáltak a három különféle felállásra.

So in study one, the ambiguous situation,

Az első kísérlet: a bizonytalan helyzet.

I'm currently watching the child.

Éppen nézem a gyereket.

She doesn't seem to be too interested in pressing the remote.

Úgy tűnik, nem érdekli különösebben a távirányító.

Once I turned around --

Amint elfordultam...

now she's ready to play.

máris készen áll a játékra.

(Laughter)

(Nevetés)

Currently, I'm not watching the child.

Épp nem nézem a gyereket.

She's really focused.

Nagyon összpontosít.

I turn around.

Megfordulok.

(Laughter)

(Nevetés)

She wasn't doing anything, right?

Nem is csinált semmit, igaz?

In study two, it's the two remotes,

A második kísérletben két távirányító szerepelt,

one with the positive and one with the negative value.

egyik a pozitív, a másik a negatív értéket képviselte.

I'm currently observing the child.

Jelenleg a gyerekre figyelek.

And the orange remote is a negative remote.

A narancsszínű a negatív távirányító.

She's just looking around, looking at me, hanging out.

Körbenéz, rám pillant, elvan.

Then I turn around ...

Aztán elfordulok...

(Laughter)

(Nevetés)

That's what she's going for.

Azt választja!

I'm not watching the child.

Nem nézem a gyereket.

He wants the mom to play with it, right?

Azt akarja, hogy anya játsszon vele.

Take a safer route.

Biztos, ami biztos.

I turn around ...

Megfordulok...

(Laughter)

(Nevetés)

He wasn't doing anything, either.

Ő sem csinált semmit.

Yeah, he feels awkward.

Igen, zavarban van.

(Laughter)

(Nevetés)

Everyone knows that side-eyed glance, right?

Mindenki ismeri ezt az oldalpillantást, ugye?

Study three, the two experimenters, one remote.

Harmadik kísérlet: két kísérletvezető, egy távirányító.

The experimenter that reacted negatively towards pressing the remote

A kísérletvezető, aki negatívan reagált a távirányító megnyomására,

is watching the child right now.

figyeli a gyereket.

She feels a little awkward, doesn't know what to do, relying on Mom.

A gyerek kicsit zavarban van, nem tudja, mit tegyen, anyára hagyatkozik.

And then, she's going to turn around

Aztán meg fog fordulni,

so that the experimenter that expressed a positive response is watching.

és így a pozitívan értékelő kísérletvezető fog csak figyelni.

Coast is clear -- now she's ready to play.

Tiszta a levegő! Most már kész játszani.

(Laughter)

(Nevetés)

So, as the data suggests,

Ahogy arra az adatok is utalnak,

we found that children's button-pressing behavior

rájöttünk, hogy a gyerekek hajlandóságát a gomb megnyomására

was indeed influenced by the values and the instructions of the experimenter.

valóban befolyásolták a kísérletvezető által kifejezett értékek és utasítások.

Because in study one, children did not know

Mivel az első kísérletben a gyerekek nem tudták,

what would be positively or negatively evaluated,

mi esik pozitív vagy negatív megítélés alá,

hajlamosak voltak a legbiztonságosabb utat választani,

they tended to take the safest route

and wait until I turned my back to press the remote.

és a gomb megnyomásával megvárták, amíg elfordulok.

Children in study two

A második kísérletben a gyerekek

chose to press the positive remote significantly more when I was watching,

sokkal gyakrabban használták a pozitív távirányítót, ha figyeltem őket,

but then once I turned my back,

de aztán, amikor elfordultam,

they immediately took the negative remote and started playing with it.

rögtön a negatívval kezdtek játszani.

Importantly, in a control study,

Fontos, hogy a kontrollvizsgálatban

where we removed the different values of the remotes --

kiiktattuk a távirányítókhoz kapcsolt különböző értékeket,

so we simply said, "Oh, wow" after pressing either of the remotes --

és miután megnyomták a távirányítót, egyszerűen azt mondtuk: „Nahát!"

children's button-pressing behavior no longer differed across conditions,

Így a gyerekek viselkedése többé nem tért el a változó körülmények hatására,

suggesting that it was really the values that we gave the two remotes

ez pedig arra utal, hogy valóban a távirányítóknak tulajdonított értékek

that drove the behavior in the previous study.

álltak az előző kísérletben tapasztalt viselkedés hátterében.

Last but not least,

Végül, de nem utolsósorban,

children in study three chose to press a remote significantly more

a harmadik kísérletben a gyerekek sokkal többször nyomták meg a távirányítót,

when the experimenter that expressed a positive value was watching,

amikor a pozitívan értékelő kísérletvezető figyelte őket,

as opposed to the experimenter that had expressed a negative value.

mint amikor a negatívan értékelő kísérletvezető.

Not coincidentally,

Nem véletlen egybeesés,

it is also around this age that children begin to show embarrassment

hogy a gyerekek ekkortájt kezdik kimutatni zavarukat olyan helyzetekben,

in situations that might elicit a negative evaluation,

melyekben negatívan ítélhetik meg őket,

such as looking at themselves in the mirror

mint amikor a tükörbe pillantva

and noticing a mark on their nose.

észrevesznek egy foltot az orrukon.

The equivalent of finding spinach in your teeth, for adults.

Olyan ez, mint amikor a felnőttek spenótot találnak a foguk közt.

(Laughter)

(Nevetés)

So what can we say, based on these findings?

Mire jutottunk e felfedezésnek köszönhetően?

Besides the fact that babies are actually really, really sneaky.

Azon kívül, hogy a kisbabák nagyon-nagyon huncutok.

(Laughter)

(Nevetés)

From very early on, children, like adults,

A gyerekek, akárcsak a felnőttek, már kiskoruktól kezdve érzékenyek arra,

are sensitive to the values that we place on objects and behaviors.

miként értékelünk tárgyakat és viselkedéseket.

And importantly, they use these values to guide their behavior.

Ezek az értékek viselkedésük iránymutatóiként szolgálnak.

Whether we're aware of it or not,

Akár tudatában vagyunk, akár nem,

we're constantly communicating values to those around us.

folyamatosan értékeket közvetítünk a környezetünk felé.

Now, I don't mean values like "be kind" or "don't steal,"

Nem olyan értékekre gondolok, mint „Légy kedves!", vagy „Ne lopj!".

although those are certainly values.

Noha ezek kétségkívül értékek,

I mean that we are constantly showing others, specifically our children,

itt arra gondolok, hogy folyamatosan kimutatjuk, különösképp a gyerekeinknek,

what is likeable, valuable and praiseworthy, and what is not.

mi rokonszenves, értékes, dicséretre méltó, és mi nem az.

And a lot of the times,

Sokszor észrevétlenül tesszük.

we actually do this without even noticing it.

Psychologists study behavior to explore the contents of the mind,

A pszichológusok azért vizsgálják a viselkedést, hogy megismerjék az agyat,

because our behavior often reflects our beliefs,

mivel a viselkedésünk gyakran tükrözi a meggyőződésünket,

our values and our desires.

értékeinket és vágyainkat.

Here in Atlanta, we all believe the same thing.

Itt, Atlantában mind ugyanúgy vélekedünk:

That Coke is better than Pepsi.

a Coca-Cola jobb, mint a Pepsi.

(Applause)

(Taps)

Now, this might have to do with the fact that Coke was invented in Atlanta.

Ennek lehet némi köze ahhoz, hogy itt Atlantában találták fel.

But regardless,

Akárhogy is,

this belief is expressed in the fact that most people will chose to drink Coke.

ez a meggyőződés abban nyilvánul meg, hogy a legtöbben a Coca-Colát választják.

In the same way,

Ugyanígy értéket közvetítünk,

we are communicating a value

when we mostly complement girls

amikor a lányokat leginkább a szép hajukért vagy csinos ruhájukért dicsérjük,

for their pretty hair or their pretty dress,

but boys, for their intelligence.

de a fiúkat az eszükért.

Or when we chose to offer candy, as opposed to nutritious food,

Vagy amikor tápláló étel helyett édességgel jutalmazzuk a jó magaviseletet.

as a reward for good behavior.

Adults and children are incredibly effective

Felnőttek és gyerekek egyaránt hihetetlenül fogékonyak

at picking up values from these subtle behaviors.

az ilyen viselkedésből kiérződő értékekre.

And in turn, this ends up shaping their own behavior.

Végül ez formálja az ő viselkedésüket is.

The research I have shared with you today

A kutatás, melyet az előbb ismertettem,

suggests that this ability emerges very early in development,

azt sejteti, hogy ez a képesség igen korán kifejlődik,

még mielőtt képesek lennénk egész mondatokban beszélni,

before we can even utter a complete sentence

or are even potty-trained.

vagy szobatiszták lennénk.

And it becomes an integral part of who we grow up to be.

Később felnőtt énünk szerves részévé válik.

So before I go,

Mielőtt befejezném,

I'd like to invite you to contemplate on the values

szeretném arra kérni önöket, hogy gondolkodjanak el az értékeken,

that we broadcast in day-to-day interactions,

amelyeket hétköznapi kapcsolataink során közvetítünk,

and how these values might be shaping the behavior of those around you.

és hogy ezek az értékek hogyan formálhatják a körülöttünk élőket.

For example, what value is being broadcasted

Pl. milyen értéket közvetíthet,

when we spend more time smiling at our phone

ha többet mosolygunk a telefonunkra, mint másokra?

than smiling with other people?

Likewise, consider how your own behavior has been shaped by those around you,

Ugyanígy gondolják át, hogyan formálta a környezetük a saját viselkedésüket úgy,

in ways you might not have considered before.

ahogy arra eddig nem is gondoltak volna.

To go back to our simple illustration,

Hogy visszatérjek egyszerű példánkhoz:

do you really prefer Coke over Pepsi?

valóban jobban szeretik a Coca-Colát, mint a Pepsit?

Vagy egyszerűen azért részesítik előnyben, mert a környezetük is így tett?

Or was this preference simply driven by what others around you valued?

Parents and teachers certainly have the privilege

A szülőknek és tanároknak kétségkívül megadatott a kiváltság,

to shape children's behavior.

hogy formálják a gyerekek viselkedését.

But it is important to remember

Fontos azonban megjegyezni,

that through the values we convey in simple day-to-day interactions,

hogy az egyszerű hétköznapi társalgásaink során közvetített értékeinkkel

we all have the power to shape the behavior of those around us.

mindannyian képesek vagyunk formálni a körülöttünk élők viselkedését.

Thank you.

Köszönöm.

(Applause)

(Taps)