Lessons from Auschwitz: The power of our words - Benjamin Zander

Fordító: Zsuzsa Viola Lektor: Zsófia Herczeg

It really makes a difference what we say.

Valóban nem mindegy, mit mondunk.

I learned this from a woman who survived Auschwitz.

Ezt egy nőtől tanultam meg, aki túlélte Auschwitzot.

She went to Auschwitz when she was fifteen years old,

Tizenöt éves korában került Auschwitzba,

and her brother was eight, and the parents were lost.

és az öccse nyolcéves volt, szüleik eltűntek.

And she told me this,

Ezt mondta nekem:

"We were in the train going to Auschwitz,

"Az Auschwitzba tartó vonaton voltunk,

and I looked down, and I saw my brother's shoes were missing.

lenéztem, és láttam, hogy az öcsémen nincs cipő.

And I said, 'Why are you so stupid?

Azt mondtam: »Hogy lehetsz ilyen ostoba?

Can't you keep your things together?

Nem tudsz vigyázni a dolgaidra?

For goodness sake!'

Az ég szerelmére!«

The way an elder sister might speak to a younger brother."

Ahogy egy idősebb nővér beszél az öccsével."

Unfortunately, it was the last thing she ever said to him

Sajnos, ezt mondta neki utoljára,

because she never saw him again.

mert soha többé nem látta.

He did not survive.

Az öccse nem élte túl.

And so when she came out of Auschwitz, she made a vow.

Így amikor kijött Auschwitzból, fogadalmat tett.

She said, "I walked out of Auschwitz into life.

Azt mondta: "Kiléptem Auschwitzból az életbe.”

And the vow was,

A fogadalma ez volt:

"I will never say anything that couldn't stand

"Soha nem mondok semmit,

ami ne lehetne az utolsó dolog, amit valaha mondtam."

as the last thing I ever say."

Now, can we do that? No.

Nos, képesek vagyunk erre? Nem.

But it is a possibility to live in to.

De törekedhetünk rá.

Thank you.

Köszönöm.