How to write descriptively - Nalo Hopkinson

Fordító: Lívia Sági Lektor: Izabella Szalma

We read fiction for many reasons.

Sok oka van, hogy irodalmat olvasunk.

To be entertained,

Hogy szórakozzunk,

to find out who done it,

hogy megtudjuk, ki a tettes,

to travel to strange, new planets,

hogy új, idegen bolygókra utazzunk,

to be scared,

hogy féljünk,

to laugh,

to cry,

nevessünk,

sírjunk,

to think,

gondolkodjunk,

to feel,

érezzünk,

to be so absorbed that for a while we forget where we are.

hogy annyira elmerüljünk benne, hogy egy pillanatra elfelejtsük, hol vagyunk.

So, how about writing fiction?

De mi van az irodalom írásával?

How do you suck your readers into your stories?

Hogy szippantsuk be az olvasókat a történetünkbe?

With an exciting plot? Maybe.

Egy izgalmas cselekménnyel? Talán.

Fascinating characters? Probably.

Lenyűgöző szereplőkkel? Valószínűleg.

Beautiful language? Perhaps.

Gyönyörű nyelvezettel? Lehetséges.

"Billie's legs are noodles. The ends of her hair are poison needles.

"Billie lába, mint a tészta. A hajvégei mérgező tűk.

Her tongue is a bristly sponge, and her eyes are bags of bleach."

A nyelve, akár egy durva szivacs, a szemei pedig savas táskák."

Did that description almost make you feel as queasy as Billie?

Ettől a leírástól önök is úgy émelyegnek, mint Billie?

We grasp that Billie's legs aren't actually noodles.

Felfogtuk, hogy Billie lába valójában nem tészta.

To Billie, they feel as limp as cooked noodles.

De Billie úgy érzi, hogy olyan puha és ernyedt, mint a főtt tészta.

It's an implied comparison, a metaphor.

Ez egy burkolt hasonlat, egy metafora.

So, why not simply write it like this?

De akkor miért nem írjuk egyszerűen így?

"Billie feels nauseated and weak."

"Billie gyenge és hányingere van."

Chances are the second description wasn't as vivid to you as the first.

Nagy eséllyel a második leírás nem volt olyan élénk, mint az első.

The point of fiction is to cast a spell,

Az irodalom lényege, hogy elvarázsoljuk az olvasót,

a momentary illusion that you are living in the world of the story.

hogy azt az illúziót keltsük, hogy az olvasó valóban a történetben van.

Fiction engages the senses,

Az irodalom leköti az érzékeket,

helps us create vivid mental simulacra

színes de csalóka látszatot kelt

of the experiences the characters are having.

a szereplők élményeiről.

Stage and screen engage some of our senses directly.

A színpad és a kivetítő közvetlenül kötik le az érzékeink egy részét.

We see and hear the interactions of the characters and the setting.

Látjuk és halljuk a szereplők interakcióját és a díszleteket.

But with prose fiction,

De a prózában

all you have is static symbols on a contrasting background.

csak statikus szimbólumok vannak egy ellentétes színű háttéren.

If you describe the story in matter of fact, non-tactile language,

Ha valamit tárgyilagosan és nem kézzelfoghatóan írunk le,

the spell risks being a weak one.

a történet varázsa gyenge lesz.

Your reader may not get much beyond interpreting the squiggles.

Az olvasónak nem lesz része semmiben, a kacskaringók értelmezésén kívül.

She will understand what Billie feels like,

Megérti, hogy mit érez Billie,

but she won't feel what Billie feels.

de nem fogja azt érezni, amit Billie.

She'll be reading, not immersed in the world of the story,

Csak olvassa a történetet, de nem merül el benne,

discovering the truths of Billie's life at the same time that Billie herself does.

nem Billie-vel együtt fedezi fel a lány életének részleteit.

Fiction plays with our senses:

Az irodalom játszik az érzékeinkkel:

taste,

ízleléssel,

smell,

szaglással,

touch,

tapintással,

hearing,

hallással,

sight,

látással,

and the sense of motion.

és a mozgással.

It also plays with our ability to abstract and make complex associations.

Valamint a képességünkkel, hogy elvonatkoztassunk és társítsunk.

Look at the following sentence.

Figyeljük meg a következő mondatot:

"The world was ghost-quiet,

"Síri csend volt,

except for the crack of sails and the burbling of water against hull."

a vitorlák csattogása és a hajóderékhoz csapódó hullámok moraja hallatszott csak."

The words, "quiet," "crack," and "burbling,"

A "csend," "csattogás," és "moraj" szavak

engage the sense of hearing.

lekötik a hallásunkat.

Notice that Buckell doesn't use the generic word sound.

Észrevettük, hogy Buckell nem használja az általános hang szót.

Each word he chooses evokes a particular quality of sound.

Mindegyik szó, amit használ, feleleveníti a hang egy-egy bizonyos jellegét.

Then, like an artist laying on washes of color

Azután, mint egy művész, aki több réteg festékkel

to give the sense of texture to a painting,

ad textúrát a festménynek,

he adds anoter layer, motion, "the crack of sails,"

hozzáad a szöveghez még egy réteget, a mozgást: "a vitorlák csattogása,"

and touch, "the burbling of water against hull."

és a tapintást: "a hajóderékhoz csapódó hullámok moraja."

Finally, he gives us an abstract connection

Végül pedig egy elvont kapcsolattal szolgál,

by linking the word quiet with the word ghost.

amikor összeköti a csendet a sír szóval.

Not "quiet as a ghost,"

Nem "csendes, mint egy sír"

which would put a distancing layer of simile

amely egy hasonlat, és távolságot teremt

between the reader and the experience.

az olvasó és az élmény közt.

Instead, Buckell creates the metaphor "ghost-quiet"

Ehelyett Buckell létrehozza a "síri csend" metaforát

for an implied, rather than overt, comparison.

egy burkolt, nem pedig nyílt összehasonlítás céljából.

Writers are always told to avoid cliches

Az íróknak mindig azt tanítják hogy kerüljék a kliséket,

because there's very little engagement for the reader in an overused image,

mert egy elkoptatott kép nem köti le az olvasót,

such as "red as a rose."

például: "vörös, mint a rózsa."

But give them,

Viszont:

"Love...began on a beach.

"A szerelmük a tengerparton kezdődött.

It began that day when Jacob saw Anette in her stewed-cherry dress,"

Azon a napon, amikor Jacob meglátta Anette-et pároltmeggy-színű ruhájában."

and their brains engage in the absorbing task

Az olvasók elméjét leköti az érdekfeszítő feladat,

of figuring out what a stewed-cherry dress is like.

hogy kitalálják, milyen az a pároltmeggy-színű ruha.

Suddenly, they're on a beach about to fall in love.

A tengerparton találják magukat, amint épp beleszeretnek valakibe.

They're experiencing the story at both a visceral and a conceptual level,

Megtapasztalják a történetet mind zsigeri, mind fogalmi szinten,

meeting the writer halfway in the imaginative play

ebben a fantáziadús játékban félúton találkoznak az íróval,

of creating a dynamic world of the senses.

amint felkavarja az érzékek viharát.

So when you write, use well-chosen words

Amikor írunk, válogassuk meg a szavainkat,

to engage sound, sight, taste, touch, smell, and movement.

hogy lekössük a hallást, látást, ízlelést, tapintást, szaglást és a mozgás érzékét.

Then create unexpected connotations among your story elements,

Majd alkossunk váratlan kapcsolatokat a történet elemei közt,

and set your readers' brushfire imaginations alight.

és gerjesszük fel az olvasók erdőtűzszerű képzelőerejét.