How could so many people support Hitler? - Joseph Lacey

Fordító: Zsófia Herczeg Lektor: Zsuzsa Viola

In Jerusalem, on April 11th, 1961,

1961. április 11-én Adolf Eichmannt emberiség elleni bűncselekményei miatt

Adolf Eichmann stood trial for crimes against humanity.

bíróság elé állították Jeruzsálemben.

Eichmann had been a Nazi official tasked with organizing the transport

Eichmann náci tiszt feladata az volt,

hogy megszervezze több mint 1,5 millió európai zsidó

of over 1.5 million European Jews to ghettos and concentration camps.

gettókba és koncentrációs táborokba történő deportálását.

He was popularly described as an evil mastermind

Sokak szemében ő volt "a gonosz mester",

who orchestrated atrocities from a cushy German office,

aki kényelmes németországi irodájából irányította az eseményeket,

and many were eager to see the so-called “desk murderer” tried for his crimes.

és sokan voltak, akik alig várták,

hogy az "íróasztali gyilkost" a vádlottak padján lássák.

But the squeamish man who took the stand seemed more like a dull bureaucrat

De az a pedáns kis ember, aki végül a bíróság elé állt,

sokkal inkább tűnt unalmas hivatalnoknak, mint szadista gyilkosnak.

than a sadistic killer.

The disparity between Eichmann’s nature and his actions

A tiszt jelleme és tettei között tátongó szakadék

was unsettling for many viewers,

sok nézőt elborzasztott.

but for philosopher Hannah Arendt,

Hannah Arendt filozófust viszont

this contradiction inspired a disturbing revelation.

ez az ellentmondás sokkoló felismeréshez vezette.

Arendt was a German Jew who fled her homeland in 1933

Arendt német zsidó volt, aki 1933-ban menekült el hazájából,

after being briefly imprisoned by the German secret police.

miután a német titkosrendőrség rövid időre bebörtönözte.

As a refugee in France and then the United States,

Franciaországban, majd az Egyesült Államokban élt menekültként.

she dedicated herself to understanding how the Nazi regime came to power,

Munkásságát annak szentele, hogy megértse, hogyan jutott hatalomra a náci rezsim,

and more specifically, how it inspired so many atrocities.

és hogyan került sor az általuk elkövetett rengeteg bűncselekményre.

Akkoriban általánosan elfogadott nézet volt,

A common opinion at the time was that the Third Reich was a historical oddity;

hogy a Harmadik Birodalom olyan történelmi baleset,

a perfect storm of uniquely evil leaders

mely úgy jöhetett létre, hogy a sötét lelkű vezetők vízióját

supported by German citizens looking for revenge

támogatta a német társadalom egy rétege is,

akiket az előző háborúban elszenvedett vereség miatti bosszúvágy hajtott.

after their defeat in World War I.

But Arendt believed the true conditions behind this unprecedented rise

Arendt viszont úgy vélte,

hogy a totalitarizmus példátlan térhódítása

of totalitarianism weren’t specific to Germany.

nem német sajátosság.

Throughout the 1950s, Arendt developed a theory of the human condition

Az 1950-es években Arendt megalkotta az emberi állapotról szóló elméletét,

that divided life into three facets:

mely az emberi létet három fázisra osztja:

labor— in which we satisfy our material needs and desires;

munkára, mellyel anyagi szükségleteinket és vágyainkat elégítjük ki,

work— in which we build the world’s physical and cultural infrastructure;

előállításra, melynek során

világunk fizikai és kulturális infrastruktúráját alkotjuk meg,

and action— in which we publicly articulate our values

és cselekvésre, mely nem más, mint értékrendünk nyílt megfogalmazása

annak érdekében, hogy a minket körülvevő világot közösen formálhassuk.

to collectively shape the world around us.

It was this last facet, the life of action,

Arendt úgy gondolta, hogy ez az utolsó fázis,

that Arendt believed was under attack,

a cselekvési szakasz került veszélybe Németországban

both in Germany and many other industrialized societies.

és sok más ipari országban.

She saw modernity as an age ruled by labor,

A modern kort a munka koraként írja le,

where individuals mainly appear in the social world

melyben az egyén társadalmi szerepe az,

to produce and consume goods and services

hogy terméket és szolgáltatást fogyasszon és állítson elő,

rather than share ideas and shape communities.

nem pedig az, hogy elmondja véleményét,

és formálja a közösséget.

Arendt believed this had fostered societies and ideologies

Arendt szerint ennek eredményeként

olyan társadalmak és ideológiák jöttek létre,

where individuals were seen only for their economic value,

melyekben az egyén csak gazdasági szempontból érték,

rather than their moral and political capacities.

erkölcsi és politikai lehetőségei viszont háttérbe szorulnak.

She believed this isolated people from their neighbors and their sense of self.

Úgy vélte, ez elszigeteli az embereket másoktól és önmaguktól.

And in her 1951 book, “The Origins of Totalitarianism,”

1951-es A totalitarizmus gyökerei c. művében Arhendt azzal érvelt,

Arendt argued these conditions provided fertile ground for totalitarian regimes,

hogy ez az állapot termékeny talajt biztosít a totalitarius rezsimeknek,

which use fear and violence to increase isolation

melyek a megfélemlítés és az erőszak eszközeivel

nemcsak az elszigeteltséget növelik,

and make it dangerous to publicly engage as freethinking political agents.

de a nyilvános, szabadgondolkodó politikai tevékenységet is veszélyessé teszik.

In this lonely state, participating in the regime

Az ilyen magányos államokban

csak úgy élhetjük át az identitás és az összetartozás érzését,

becomes the only way to recover a sense of identity and community.

ha a rezsim részévé válunk.

Arendt believed it was this kind of environment

Arendt úgy vélte,

Eichmann is ilyen közegben hajtotta végre bűncselekményeit.

where Eichmann committed his crimes.

Most people expected the Jewish German philosopher

Sokan azt várták a német zsidó filozófustól,

to judge the ex-Nazi harshly.

hogy élesen bírálja az egykori náci tisztet,

But while she condemned his monstrous actions,

és bár Arendt elítélte Eichmann szörnyű tetteit,

Arendt saw no evidence that Eichmann himself was uniquely evil.

arra nem talált bizonyítékot, hogy ő maga kivételesen gonosz lett volna.

She saw him as a distinctly ordinary man who considered diligent obedience

Kimondottan átlagos embernek látta, aki a szorgalmas engedelmességet tartja

the highest form of civic duty.

a polgári kötelességvállalás legmagasabb fokának.

And for Arendt, it was exactly this ordinariness that was most terrifying.

Arendt épp ezt a középszerűséget találta legijesztőbbnek.

Her point wasn't just that anyone could do what Eichmann did,

Nemcsak azért, mert így bárki megtehette volna, amit Eichmann tett,

but that his story suggested ordinary people

hanem azért is, mert története azt sugallja,

hogy az átlagember vonakodás nélkül elfogadja

could willingly accept their societal role—

a rá szabott társadalmi szerepet akkor is, ha ezzel népirtás részesévé válik.

even when it contributed to genocide.

Arendt called this phenomenon “the banality of evil,”

Ennek a jelenségnek Arendt a "gonosz banalitása" elnevezést adta.

and warned that it can emerge whenever society inhibits our ability to think;

Arra figyelmeztetett, hogy ez bárhol bekövetkezhet,

ahol a társadalom akadályozza a szabad gondolkodást,

or more specifically, to question our beliefs and actions

vagy még pontosabban egy belső monológon keresztül

in a self-reflective internal dialogue.

megkérdőjelezi hitünket és cselekedeteinket.

Arendt believed this kind of thinking is the only way to confront moral problems,

Arendt véleménye szerint viszont

csak ilyen szemlélettel oldhatunk meg erkölcsi problémákat,

and that our responsibility to self-reflect is especially important

és az önvizsgálat különösen fontos kötelességünk,

when independent thought is threatened.

ha az önálló gondolkodást fenyegeti veszély.

She acknowledged that critical thinking in oppressive spaces

Arendt elismerte, hogy a kritikai gondolkodás

elnyomó környezetben szembenállást jelent, amihez bátorság kell.

is a defiant act that requires personal courage.

But it must be done regardless,

Ezt viszont minden körülmények között gyakorolnunk kell,

which is why Arendt still held Eichmann accountable.

és végső soron ebben látta Eichmann felelősségét.

This thread runs throughout Arendt's work,

Ez a gondolat végigkíséri Arendt írásait, aki mindvégig amellett érvelt,

where she continually insisted that thinking was our greatest weapon

hogy a modern kor fenyegetéseivel szemben a gondolkodás a legerősebb fegyverünk -

against the threats of modernity.

Namely, a relentless drive for economic and technological development

különösen abban az esetben, ha a gazdasági és technikai fejlődés iránti vágy

which would increase social alienation and inhibit human freedom.

fokozza a társadalmi elidegenedést, és gátat szab az emberi szabadságnak.

To foster this essential value,

Arendt úgy vélte, hogy ahhoz, hogy ezeket az értékeket megerősítsük,

Arendt believed we need to create formal and informal forums

formális és informális fórumokat kell létrehoznunk,

that allowed for open conversations about shaping our collective future.

melyek lehetővé teszik a közös jövőről folytatott nyílt párbeszédet.

These might include townhall meetings, self-governing workplaces,

De akár a városházán, akár a munkahelyeken,

or student unions.

akár a diákönkormányzatokban történik ez meg,

But whatever shape they take,

what’s most important to Arendt is that they value open dialogue

Arendt szerint az a legfontosabb, hogy mindig a nyílt párbeszéd

and critical self-reflection.

és a kritikus önvizsgálat legyen az elsődleges cél.