The power of women's anger | Soraya Chemaly

Translator: Ellen Maloney

Fordító: Reka Lorinczy Lektor: Péter Pallós

So sometimes I get angry,

Néha felmérgelődöm,

and it took me many years to be able to say just those words.

és sok évbe telt, amíg ki tudtam mondani e szavakat.

In my work,

A munkám során

sometimes my body thrums, I'm so enraged.

néha az egész testem beleremeg, annyira dühös vagyok.

But no matter how justified my anger has been,

De nem számított, dühöm mennyire volt jogos,

throughout my life,

egész életemben

I've always been led to understand that my anger is an exaggeration,

folyton azt tudatosították bennem, hogy a dühöm túlzás,

a misrepresentation,

helytelen viselkedés,

that it will make me rude and unlikable.

emiatt gorombának és barátságtalannak fognak tartani.

Mainly as a girl, I learned, as a girl, that anger is an emotion

Kislányként főként azt tanultam meg, hogy a düh érzését jobb,

better left entirely unvoiced.

ha egyáltalán nem fejezzük ki.

Think about my mother for a minute.

Édesanyám jut eszembe egy pillanatra.

When I was 15, I came home from school one day,

Amikor 15 éves voltam, egyszer arra jöttem haza az iskolából,

and she was standing on a long veranda outside of our kitchen,

hogy ott állt a hosszú tornácon kint a konyhánk előtt,

óriási halom tányért tartva a kezében.

holding a giant stack of plates.

Imagine how dumbfounded I was when she started to throw them like Frisbees...

Képzelhetik a megdöbbenésemet, mikor elkezdte frizbiként dobálni őket...

(Laughter)

(Nevetés)

into the hot, humid air.

bele a forró, párás levegőbe.

When every single plate had shattered into thousands of pieces

Amikor minden egyes tányér ezernyi darabra tört

on the hill below,

a dombon odalent,

she walked back in and she said to me, cheerfully, "How was your day?"

odajött hozzám, és kedvesen megkérdezte: "Milyen volt a napod?"

(Laughter)

(Nevetés)

Now you can see how a child would look at an incident like this

Érthető, hogy ilyen eset láttán miért gondolja egy gyerek,

and think that anger is silent, isolating, destructive, even frightening.

hogy a düh csendes, elszigetelő, romboló és még rémisztő is.

Especially though when the person who's angry is a girl or a woman.

Különösen, ha a dühös személy lány vagy nő.

The question is why.

A kérdés az, hogy miért.

Anger is a human emotion, neither good nor bad.

A düh emberi érzés, se nem jó, se nem rossz.

It is actually a signal emotion.

Valójában figyelmeztető érzelem.

It warns us of indignity, threat, insult and harm.

Méltatlanságra, veszélyre, fenyegetésre és sértésre figyelmeztet minket.

And yet, in culture after culture, anger is reserved as the moral property

Minden kultúrában a düh mégis morális tulajdonként van fenntartva

of boys and men.

fiúk és férfiak számára.

Now, to be sure, there are differences.

Valóban vannak különbségek.

So in the United States, for example,

Az Egyesült Államokban például

an angry black man is viewed as a criminal,

egy dühös fekete férfire bűnözőként tekintenek,

de egy dühös fehér férfi a polgári erények képviselője.

but an angry white man has civic virtue.

Regardless of where we are, however, the emotion is gendered.

Nem számít, hol vagyunk, az érzelem nemtől függő.

And so we teach children to disdain anger in girls and women,

Gyermekeinknek így tanítjuk meg: nőkben és lányokban vessék meg a dühöt,

and we grow up to be adults that penalize it.

és ezt büntető felnőttekké növünk fel.

So what if we didn't do that?

De mi lenne, ha nem így tennénk?

What if we didn't sever anger from femininity?

Mi lenne, ha a dühöt nem határolnánk el a nőiességtől?

Because severing anger from femininity means we sever girls and women

Ha elválasztjuk a dühöt a nőiességtől, akkor elválasztjuk a lányokat és nőket

from the emotion that best protects us from injustice.

a minket az igazságtalanságtól legjobban megvédő érzelemtől.

What if instead we thought about developing emotional competence

Mi lenne, ha helyette inkább

a fiúk és lányok érzelmi hozzáállását fejlesztenénk?

for boys and girls?

The fact is we still remarkably socialize children

A valóság az, hogy gyermekeinket jellemzően még mindig

in very binary and oppositional ways.

nagyon kettős és ellentétes módon neveljük.

Boys are held to absurd, rigid norms of masculinity --

A fiúknak a férfiasság abszurd és merev normáinak kell megfelelniük,

told to renounce the feminine emotionality of sadness or fear

el kell hagyniuk a bánat vagy félelem nőies érzelemvilágát,

and to embrace aggression and anger as markers of real manhood.

és elsajátítaniuk az erőszakosságot és dühöt: a valódi férfiasság jellemzőit.

On the other hand, girls learn to be deferential,

Másfelől pedig, a lányoknak meg kell tanulniuk tisztelettudónak lenni,

and anger is incompatible with deference.

a düh pedig nem fér össze a tisztelettudással.

In the same way that we learned to cross our legs and tame our hair,

Megtanultuk a lábunkat keresztbe tenni és a hajunkat kezelni,

we learned to bite our tongues and swallow our pride.

ugyanúgy megtanultuk tartani a szánkat, és lenyelni a büszkeségünket.

What happens too often is that for all of us,

Mindannyiunk számára teljesen mindennapos,

indignity becomes imminent in our notions of femininity.

hogy a megaláztatás a nőiességhez tartozó.

There's a long personal and political tale to that bifurcation.

Hosszú személyes és politikai története van ennek a megosztottságnak.

In anger, we go from being spoiled princesses and hormonal teens,

Ha dühösek vagyunk, nevünk: elkényeztetett hercegnő, hisztis tini,

to high maintenance women and shrill, ugly nags.

nehezen kezelhető satrafa és sápítozó, ronda zsémbeskedő.

We have flavors, though; pick your flavor.

Vannak hangulataink. Éljük meg őket!

Are you a spicy hot Latina when you're mad?

Csípős, forró latinák vagyunk dühösen?

Or a sad Asian girl? An angry black woman? Or a crazy white one?

Vagy szomorú ázsiai lányok? Dühös fekete nők? Vagy örült fehérek?

You can pick.

Lehet választani.

But in fact, the effect is that when we say what's important to us,

De a valóság az, hogy amikor elmondjuk, mi a fontos számunkra, –

which is what anger is conveying,

ez az, amit a düh közvetít –,

people are more likely to get angry at us for being angry.

az emberek többnyire ránk lesznek dühösek, amiért dühösek vagyunk.

Whether we're at home or in school or at work or in a political arena,

Mindegy, hogy otthon vagyunk, iskolában vagy munkában vagy a politikában,

anger confirms masculinity, and it confounds femininity.

a düh a férfiasság jele, és nem illik a nőiesség képébe.

So men are rewarded for displaying it,

A férfiakat megjutalmazzák érte,

and women are penalized for doing the same.

a nőket pedig ugyanezért büntetik.

This puts us at an enormous disadvantage,

Ez óriási hátrány számunkra,

particularly when we have to defend ourselves and our own interests.

különösen akkor, amikor magunkat és érdekeinket meg kell védenünk.

If we're faced with a threatening street harasser, predatory employer,

Ha fenyegető utcai zaklatóval, kizsákmányoló munkáltatóval,

szexistával, rasszista osztálytárssal kerülünk szembe,

a sexist, racist classmate,

our brains are screaming, "Are you kidding me?"

az agyunk azt sikítja: "Te most szórakozol velem?"

And our mouths say, "I'm sorry, what?"

De szánk ezt mondja: "Elnézést, tessék?"

(Laughter)

(Nevetés)

Right?

Ugye?

And it's conflicting because the anger gets all tangled up

Ez feszültséget kelt bennünk, mert a düh teljesen összegubancolódik

with the anxiety and the fear and the risk and retaliation.

a szorongással és a félelemmel és a kockázattal és a megtorlással.

If you ask women what they fear the most in response to their anger,

A nők a dühükre kapott reakciók közül

nem az erőszaktól félnek legjobban,

they don't say violence.

They say mockery.

hanem a gúnyolódástól.

Gondoljunk csak bele, hogy ez mit jelent.

Think about what that means.

If you have multiple marginalized identities, it's not just mockery.

Ha több marginális identitásunk van, ez nem csak gúnyolódás.

If you defend yourself, if you put a stake in the ground,

Ha megvédjük magunkat, ha kiállunk magunkért,

there can be dire consequences.

annak borzalmas következményei lehetnek.

Now we reproduce these patterns not in big, bold and blunt ways,

E mintákat szoktuk ismételgetni, nem nagy, merész, nyers módon,

but in the everyday banality of life.

hanem az életi mindennapi apróságai során.

When my daughter was in preschool, every single morning

Amikor a lányom óvodába járt, minden egyes reggel

she built an elaborate castle -- ribbons and blocks --

bonyolult kastélyt épített szalagokból és kockákból,

and every single morning the same boy knocked it down gleefully.

és minden reggel ugyanaz a fiú vidáman lerombolta.

His parents were there, but they never intervened before the fact.

A szülei ott voltak, de soha nem léptek közbe.

They were happy to provide platitudes afterwards:

Csak közhelyeket mondtak elégedetten:

"Boys will be boys."

"A fiúk már csak ilyenek."

"It's so tempting, he just couldn't help himself."

"Annyira hívogató volt, hogy nem tudott ellenállni."

I did what many girls and women learn to do.

A tanult mintát követtem.

I preemptively kept the peace,

Békés megelőzést kerestem,

and I taught my daughter to do the same thing.

és megtanítottam a lányomat is, hogy így tegyen.

She used her words.

Próbálkozott szavakkal.

She tried to gently body block him.

Megpróbálta kedvesen az útját állni.

She moved where she was building in the classroom, to no effect.

Másik helyen épített a csoportban, de nem használt.

So I and the other adults mutually constructed a particular male entitlement.

Mi, felnőttek közösen sajátos férfijogosultságot hoztunk létre.

He could run rampant and control the environment,

A fiú féktelenkedhetett, és uralhatta a környezetet,

and she kept her feelings to herself and worked around his needs.

a lányom megtartotta magának az érzelmeit, és próbált megfelelni a fiú igényeinek.

We failed both of them by not giving her anger the uptake

Elbuktunk mindkét esetben: a lányomnak nem adtuk meg, hogy dühös legyen,

and resolution that it deserved.

sem a döntési jogot, ami megillette.

Now that's a microcosm of a much bigger problem.

Ez itt cseppben a tenger.

Because culturally, worldwide,

Mert kulturálisan, világszerte

we preference the performance of masculinity --

előnyben részesítjük a férfias teljesítményt:

and the power and privilege that come with that performance --

az erőt és a vele járó kiváltságot

over the rights and needs and words of children and women.

a nők és gyerekek jogaival, szükségleteivel és szavával szemben.

So it will come as absolutely no surprise, probably, to the people in this room

Talán senkit nem lep meg a teremben,

that women report being angrier in more sustained ways and with more intensity

hogy a nők sokkal kitartóbban és hevesebben dühöngenek,

than men do.

mint a férfiak.

Some of that comes from the fact that we're socialized to ruminate,

Néha azért, mert úgy szocializálódtunk,

to keep it to ourselves and mull it over.

hogy rágódjunk, nyeljünk és újra rágódjunk.

But we also have to find socially palatable ways

De meg kell találjuk a társadalmilag elfogadható módját,

to express the intensity of emotion that we have

hogy kifejezzük erős érzelmeinket,

and the awareness that it brings of our precarity.

és tudatosítsuk, hogy kihozzon a jelentéktelenségünkből.

So we do several things.

Teszünk pár dolgot ennek érdekében.

If men knew how often women were filled with white hot rage when we cried,

Ha a férfiak tudnák, milyen sokszor forr bennünk düh, mikor sírunk,

they would be staggered.

akkor beleremegnének.

(Laughter)

(Nevetés)

We use minimizing language.

Mi meg mellébeszélünk:

"We're frustrated. No, really, it's OK."

"Feszült vagyok. Semmiség, rendben van."

(Laughter)

(Nevetés)

We self-objectify and lose the ability

Tárgyiasítjuk magunkat,

és elveszítjük a dühre utaló fiziológiai jelek felismerésének képességét.

to even recognize the physiological changes that indicate anger.

Mainly, though, we get sick.

De sokszor megbetegszünk tőle.

Anger has now been implicated in a whole array of illnesses

A düh a betegségek széles skáláját hozza létre,

that are casually dismissed as "women's illnesses."

melyekre mellékesen legyintenek: "á, ezek női betegségek".

Higher rates of chronic pain, autoimmune disorders, disordered eating,

Krónikus nagy fájdalmak, autoimmun betegségek, étkezési rendellenességek,

mental distress, anxiety, self harm, depression.

mentális distressz, szorongás, önmarcangolás, depresszió.

Anger affects our immune systems, our cardiovascular systems.

A düh hat az immunrendszerünkre, a szív- és érrendszerünkre.

Some studies even indicate that it affects mortality rates,

Kutatások támasztják alá, hogy hozzájárul az elhalálozáshoz,

particularly in black women with cancer.

különösen rákos néger nőknél.

I am sick and tired of the women I know being sick and tired.

Belebetegedtem és belefáradtam a sok beteg és fáradt nőbe.

Our anger brings great discomfort,

Dühünk nagyon kényelmetlen,

and the conflict comes because it's our role to bring comfort.

ellentétes a vigasztaló szerepünkkel.

There is anger that's acceptable.

Létezik elfogadható düh.

We can be angry when we stay in our lanes and buttress the status quo.

Lehetünk dühösek, ha betartjuk a szabályokat, és óvjuk a status quót.

As mothers or teachers,

Mint anyák és tanárok lehetünk őrültek,

we can be mad, but we can't be angry about the tremendous costs of nurturing.

de nem haragudhatunk a neveltetésünkért.

We can be angry at our mothers.

Haragudhatunk édesanyánkra.

Let's say, as teenagers -- patriarchal rules and regulations --

Mondjuk, tiniként, a patriarchális törvények és szabályok miatt

we don't blame systems, we blame them.

nem szidjuk a rendszert, őt okoljuk.

We can be angry at other women, because who doesn't love a good catfight?

Lehetünk mérgesek a többi nőre, kinek van ellenére az igazi veszekedés?

And we can be angry at men with lower status in an expressive hierarchy

Haragudhatunk alacsonyabb beosztású férfiakra –

that supports racism or xenophobia.

rasszista és idegengyűlölő hierarchiánkban.

But we have an enormous power in this.

Ebben hatalmas energiánk rejlik.

Because feelings are the purview of our authority,

Az érzelmek határozzák meg hatalmunk hatáskörét,

and people are uncomfortable with our anger.

és az emberek nincsenek hozzászokva a dühünkhöz.

We should be making people comfortable with the discomfort they feel

Hozzá kell szoktatni őket e kényelmetlenséghez,

when women say no, unapologetically.

mikor a nők nem mentegetőzésként mondanak nemet.

We can take emotions and think in terms of competence and not gender.

Fogadjuk az érzelmeket, és alkalmasság szerint gondolkodjunk, nemiség helyett.

People who are able to process their anger and make meaning from it

Akik tudják kezelni a haragjukat, értelmet adnak neki,

are more creative, more optimistic,

azok kreatívabbak, optimistábbak,

they have more intimacy,

több meghittségben van részük,

they're better problem solvers,

jobb feladatmegoldók,

they have greater political efficacy.

és jobb a politikai hatásosságuk.

Now I am a woman writing about women and feelings,

Nő vagyok, nőkről és érzésekről írok,

so very few men with power

nagyon kevés befolyásos férfi

are going to take what I'm saying seriously, as a matter of politics.

veszi komolyan mondandómat politikai szempontból.

We think of politics and anger in terms of the contempt and disdain and fury

Politikára és dühre megvetéssel, lekicsinyléssel és indulattal gondolunk,

that are feeding a rise of macho-fascism in the world.

ez a világban a macsó-fasizmus elterjedéséhez vezet.

But if it's that poison, it's also the antidote.

De minden méregre létezik ellenszer.

We have an anger of hope, and we see it every single day

A remény dühével találkozunk naponta

in the resistant anger of women and marginalized people.

a nők és peremre szorultak ellenállásában.

It's related to compassion and empathy and love,

Az együttérzés, empátia és szeretet érzésével hasonlatos,

and we should recognize that anger as well.

a dühöt is fel kellene ismerjük.

The issue is that societies that don't respect women's anger don't respect women.

A nők indulatait nem tisztelő társadalmak a nőket sem tisztelik.

The real danger of our anger isn't that it will break bonds or plates.

Dühünk veszélyét nem felbomló kapcsolatok és törött tányérok jelentik.

It's that it exactly shows how seriously we take ourselves,

Azt mutatja meg, hogy mennyire vesszük komolyan magunkat,

and we expect other people to take us seriously as well.

és másoktól is ezt az elismerést várjuk el.

When that happens, chances are very good

Mikor erre sor kerül, jó esély van arra,

that women will be able to smile when they want to.

hogy a nők szabad akaratukból mosolyogjanak.

(Applause)

(Taps)

Thank you.

Köszönöm.

(Applause) (Cheers)

(Taps) (Ujjongás)