Jake Barton: The museum of you

Fordító: Maria Ruzsane Cseresnyes Lektor: Laszlo Kereszturi

This is Charley Williams.

Ez itt Charley Williams.

He was 94 when this photograph was taken.

94 éves volt, amikor ez a fénykép készült róla.

In the 1930s, Roosevelt put

Az 1930-as években Roosevelt amerikaiak

thousands and thousands of Americans back to work

ezreit vezette vissza a munka világába

by building bridges and infrastructure and tunnels,

a hidak, infrastruktúra és alagutak építésével,

but he also did something interesting,

de csinált más érdekes dolgot is:

which was to hire a few hundred writers

felvett néhány száz írót,

to scour America to capture the stories of ordinary Americans.

hogy bejárják Amerikát, és történeteket gyűjtsenek az átlag amerikaiakról.

Charley Williams, a poor sharecropper,

Charley Williams, egy szegény arató,

wouldn't ordinarily be the subject of a big interview,

máskülönben aligha lehetett volna egy terjedelmes interjú alanya,

but Charley had actually been a slave

pedig Charley rabszolga volt

until he was 22 years old.

22 éves koráig.

And the stories that were captured of his life

És azok a történetek, amelyeket az életéről gyűjtöttek,

make up one of the crown jewels

a történelem, a valamikori rabszolgák

of histories, of human-lived experiences

által megélt tapasztalatok

filled with ex-slaves.

legszebb gyöngyszemeit alkotják.

Anna Deavere Smith famously said that

Anna Deavere Smith híres mondása,

there's a literature inside of each of us,

hogy mindannyiunkban ott rejtőzik egy regény.

and three generations later, I was part of a project

Három generációval később részese voltam egy munkának,

called StoryCorps,

aminek a StoryCorps címet adták,

which set out to capture

amit azért indítottak, hogy

the stories of ordinary Americans

történeteket gyűjtsenek a hétköznapi ameriakaikról oly módon,

by setting up a soundproof booth in public spaces.

hogy hangszigelt fülkéket állítotak fel nyilvános tereken.

The idea is very, very simple.

Az ötlet igen egyszerű.

You go into these booths, you interview your grandmother

Bárki bemehet egy ilyen fülkébe, és elkészíthet egy interjút a nagymamájával

or relative, you leave with a copy of the interview

vagy más rokonával; egy példányt magával visz,

and an interview goes into the Library of Congress.

és egy interjú bekerül a Kongresszusi Könyvtárba.

It's essentially a way to make a national oral histories archive

Ez tulajdonképpen egy módszer arra, hogy beszélgetésenként

one conversation at a time.

megírjuk egy nemzet elbeszélt történelmét.

And the question is, who do you want to remember --

A kérdés csak az, hogy kire akarunk visszaemlékezni,

if you had just 45 minutes with your grandmother?

ha mindössze 45 percünk van a nagymamával?

What's interesting, in conversations with the founder, Dave Isay,

Ami érdekes, hogy az alapító Dave Isay-jal

we always actually talked about this

mindig úgy beszéltünk erről,

as a little bit of a subversive project,

hogy ez egy kissé rendhagyó vállalkozás,

because when you think about it,

mert ha utánagondolunk,

it's actually not really about the stories that are being told,

itt valójában nem az elmondott történet a lényeg,

it's about listening,

hanem a figyelmes hallgatás,

and it's about the questions that you get to ask,

és a feltett kérdések,

questions that you may not have permission to

azok a kérdések, amelyeket soha máskor

on any other day.

nem szabad feltennünk.

I'm going to play you just a couple of quick excerpts from the project.

Miindjárt lejátszom néhány szemelvényt a projektből.

[Jesus Melendez talking about poet Pedro Pietri's final moments]

[Jesus Melendez beszél Pedro Pietri költő utolsó perceiről]

Jesus Melendez: We took off, and as we were ascending,

Jesus Melendez: Felszálltunk, és ahogyan emelkedtünk,

before we had leveled off,

mielőtt vízszintesbe került volna a gép,

our level-off point was 45,000 feet,

(14 km-re akartunk felmenni),

so before we had leveled off,

szóval, mielőtt befejeztük volna az emelkedést,

Pedro began leaving us,

Pedro kezdett itthagyni minket,

and the beauty about it

és ebben az volt a szép,

is that I believe that there's something after life.

hogy már elhiszem, hogy van valami az élet után.

You can see it in Pedro.

Lehetett látni Pedron.

[Danny Perasa to his wife Annie Perasa married 26 years]

[Danny Perasa feleségéhez, Annie Perasahoz, akivel 26 éve élnek együtt]

Danny Perasa: See, the thing of it is,

Danny Perasa: Látod, az a helyzet,

I always feel guilty when I say "I love you" to you,

hogy mindig bűnösnek érzem magam, ha azt mondom, "szeretlek"

and I say it so often. I say it to remind you

és ezt gyakran mondom. Csak emlékeztetlek,

that as dumpy as I am, it's coming from me,

hogy amilyen rozoga vagyok, ez úgy hangzik tőlem,

it's like hearing a beautiful song from a busted old radio,

mint amikor egy gyönyörű dalt hallgatunk egy ócska, régi rádión;

and it's nice of you to keep the radio around the house.

és egyáltalán, szép tőled, hogy nem dobtad ki még ezt a rádiót.

(Laughter)

(Nevetés)

[Michael Wolmetz with his girlfriend Debora Brakarz]

[Michael Wolmetz a barátnőjével, Debora Brakarz-cel]

Michael Wolmetz: So this is the ring that my father gave to my mother,

Michael Wolmetz: Szóval, ez az a gyűrű, amit apám adott anyámnak.

and we can leave it there.

Itt is hagyhatjuk.

And he saved up and he purchased this,

Spórolt rá, és megvette,

and he proposed to my mother with this,

és ezzel kérte meg anya kezét,

and so I thought that I would give it to you

és azt gondoltam, hogy neked adnám.

so that he could be with us for this also.

és így ő is velünk lehetne most.

So I'm going to share a mic with you right now, Debora.

Így most odaadom a mikrofont neked, Debora.

Where's the right finger?

Melyik is az az ujjad?

Debora Brakarz: (Crying)

Debora Brakarz: (Sír)

MW: Debora, will you please marry me?

MW: Debora, hozzám jössz feleségül?

DB: Yes. Of course. I love you.

DB: Igen. Persze. Szeretlek.

(Kissing)

(Csók)

MW: So kids, this is how your mother and I got married,

MW: Szóval, gyerekek, így történt, hogy anya és én eljegyeztük egymást,

in a booth in Grand Central Station with my father's ring.

egy fülkében, a Grand Central megállóban, apa gyűrűjével.

My grandfather was a cab driver for 40 years.

Nagyapám 40 éven keresztül taxisofőr volt.

He used to pick people up here every day.

Itt vette fel az utasait minden nap.

So it seems right.

Így hát ez a hely megfelelőnek tűnik.

Jake Barton: So I have to say

Jake Barton: Meg kell mondjam,

I did not actually choose those individual samples to make you cry

hogy nem azért választottam pont ezeket a példákat, hogy megríkassam Önöket,

because they all make you cry.

mert mindegyik olyan, hogy megkönnyeznék.

The entire project is predicated on this act of love

A teljes projekt a szeretet nyilvánulására épül,

which is listening itself.

ahogyan maga a figyelmes hallgatás is az.

And that motion of building an institution

Cégem, a Local Projectnek általában olyan dolgokkal foglalkozik,

out of a moment of conversation and listening

amelyeknél a munka nagy részét az teszi ki,

is actually a lot of what my firm, Local Projects,

hogy megalkotunk valamit

is doing with our engagements in general.

a beszélgetés és hallgatás egy pillanatából.

So we're a media design firm, and we're working

Mi egy média tervezéssel foglalkozó cég vagyunk, és

with a broad array of different institutions

és a legkülönfélébb intézményekkel dolgozunk együtt,

building media installations for museums and public spaces.

média-installációkat készítünk múzeumok és közösségi terek számára.

Our latest engagement is the Cleveland Museum of Art,

A Cleveland-i Művészeti Múzeum a legutóbbi megbízónk; akinek a számára

which we've created an engagement called Gallery One for.

létrehoztunk egy alkalmazást, amit Gallery One-nak hívunk.

And Gallery One is an interesting project

Ez egy érdekes projekt,

because it started with this massive, $350 million expansion

ezzel a tekitélyes, 350 millió dolláros fejlesztéssel kezdődött,

for the Cleveland Museum of Art,

a Cleveland Múzeum számára,

and we actually brought in this piece

ezt a munkát azért csináltuk,

specifically to grow new capacity, new audiences,

hogy megnöveljük a kapacitást, az új közönséget hozzunk,

at the same time that the museum itself is growing.

és eközben maga a múzeum is gyarapodjon.

Glenn Lowry, the head of MoMA, put it best when he said,

Glenn Lowry, a New York-i Modern Művészetek Múzeuma igazgatója, ezt mondja bölcsen:

"We want visitors to actually cease being visitors.

"Azt szeretnénk, hogy a látogatóink megszűnjenek látogatók lenni"

Visitors are transient. We want people who live here,

Látogatónak lenni múlékony dolog. Olyan embereket szeretnénk, akik itt élnek,

people who have ownership."

embereket, akik részesei a dolognak."

And so what we're doing is making a broad array

Azt csináljuk tehát, hogy széles választékát

of different ways for people to actually engage

kínáljuk azoknak a lehetőségeknek, amivel az

with the material inside of these galleries,

az emberek a galériák anyagát befogadhatják,

so you can still have a traditional gallery experience,

így megmarad a hagyományos képtári élmény,

but if you're interested, you can actually engage

de akit érdekel, az valóban elmélyülhet bármelyik

with any individual artwork and see the original context

művészeti alkotásban, megnézheti eredeti környzetében,

from where it's from, or manipulate the work itself.

ahonnan származik, vagy magát a műalkotást is manipulálhatja.

So, for example, you can click on this individual lion head,

Például, rá lehet kattintani erre az oroszlánfejre,

and this is where it originated from, 1300 B.C.

és itt van, honnan származik, Kr. e. 1300-ból.

Or this individual piece here,

Vagy itt ez az egyedi darab,

you can see the actual bedroom. It really changes the way

meg lehet nézni, hogy milyen volt egy hálószoba akkoriban. Ettől valóban másképp gondolunk

you think about this type of a tempera painting.

az eféle tempera-festményekre.

This is one of my favorites because you see the studio itself.

Ez az egyik kedvencem, mert itt magát a műtermet látjuk.

This is Rodin's bust. You get the sense

Ez Rodin mellszobra. Érezzük belőle

of this incredible factory for creativity.

azt az elképesztő alkotóerőt.

And it makes you think about literally the hundreds

Valóban elgondolkoztat az emberi alkotóerő

or thousands of years of human creativity and how

évszázadairól, évezredeiről, és arról, ahogyan

each individual artwork stands in for part of that story.

az egyes alkotások magukba sürítik a történet egy részletét.

This is Picasso,

Ez Picasso,

of course embodying so much of it from the 20th century.

megtestesítve magát a 20. század egy darabját.

And so our next interface, which I'll show you,

És itt a következő eszközünk, amit most megmutatok,

actually leverages that idea of this lineage of creativity.

ez valóban használja az alkotás leszármaztatásának gondolatát.

It's an algorithm that actually allows you to browse

Ez egy olyan eljárás, amely az arcfelismerést használja fel

the actual museum's collection using facial recognition.

az adott múzeumi gyűjtemény böngészéséhez.

So this person's making different faces,

Ez az ember itt különböző képeket vág,

and it's actually drawing forth different objects

és attól függően, hogy hogyan néz ki éppen,

from the collection that connect with exactly how she's looking.

előrángat különböző tárgyakat a gyűjteményből.

And so you can imagine that, as people are performing

El tudják képzelni, ahogyan a múzeumban

inside of the museum itself, you get this sense

az emberek eljátszanak ezzel, megkapják annak

of this emotional connection,

az érzelmi kapcsolatnak az érzetét,

this way in which our face connects with the thousands

ami az arckifejezésüket

and tens of thousands of years.

ezer vagy tízezer évekkel összeköti.

This is an interface that actually allows you to draw

Ez itt egy olyan eszköz, amivel rajzolni lehet,

and then draws forth objects using those same shapes.

és kikeresi azokat a tárgyakat, amelyek ilyen formájúak.

So more and more we're trying to find ways

Próbálunk hát egyre több lehetőséget találni,

for people to actually author things inside of the museums themselves,

hogy a látogatók maguk is alkossanak a múzeumban,

to be creative even as they're looking

hogy maguk is kreatívak legyenek, miközben mások

at other people's creativity and understanding them.

alkotásait nézik és megértik.

So in this wall, the collections wall,

Ezeken a falakon, a kiállításon,

you can actually see all 3,000 artworks all at the same time,

jelenleg 3000 műalkotás látható egyszerre,

and you can actually author your own

és bárki felépítheti a saját

individual walking tours of the museum, so you can share them,

egyéni körsétáját a múzeumban, megoszthatja másokkal,

and someone can take a tour with the museum director

és bárki megtehet egy körsétát a múzeum igazgatójával

or a tour with their little cousin.

vagy a kishúgával.

But all the while that we've been working

De végig, amíg a Cleveland-i szerződésen

on this engagement for Cleveland,

dolgoztunk,

we've also been working in the background

szintén dolgoztunk a háttérben

on really our largest engagement to date,

a jelenlegi legnagyobb szerződésünkön,

and that's the 9/11 Memorial and Museum.

a Szeptember 11. Emlékhely és Múzeum-on

So we started in 2006

2006-ban kezdtük,

as part of a team with Thinc Design

a Thinc Design-nal közösen létrehozott team egy részeként,

to create the original master plan for the museum,

hogy elkészítsünk egy eredeti, minden részletre kiterjedő tervet a múzeum számára,

and then we've done all the media design

és azután elvégeztük az összes média-tervezési munkát

both for the museum and the memorial and then the media production.

mind a múzeum, mind az emlékhely számára és végül létrehoztuk magát a média anyagot..

So the memorial opened in 2011,

Az emlékhely 2011-ben megnyílt,

and the museum's going to open next year in 2014.

és a múzeum is megnyílik jövőre, 2014-ben.

And you can see from these images,

És láthatják ezekből a képekből,

the site is so raw and almost archaeological.

hogy a helyszín nyers, szinte régészeti jellegű.

And of course the event itself is so recent,

És persze maga az esemény annyira mai,

somewhere between history and current events,

valahol félúton a történelem és a napi események között,

it was a huge challenge to imagine

nagy erőpróba volt kigondolni, hogy

how do you actually live up to a space like this,

hogyan feleljünk meg egy ilyen helyszínnek,

an event like this, to actually tell that story.

egy ilyen eseménynek, hogy tényleg elmesélje a történteket.

And so what we started with

Amivel kezdtük,

was really a new way of thinking about building an institution,

az egy valóban egészen új megközelítés volt,

through a project called Make History,

egy projekten keresztül, ami 2009-ben indult,

which we launched in 2009.

és a neve: "Csináljunk Történelmet".

So it's estimated that a third of the world

A becslések szerint a világ harmada

watched 9/11 live,

élőben figyelte szeptember 11-et,

and a third of the world

másik harmada 24 órán belül

heard about it within 24 hours,

értesült róla,

making it really by nature of when it happened,

ezzel a közös tudat sosem látott pillanata

this unprecedented moment of global awareness.

teremtődött meg, magától értetődően.

And so we launched this to capture the stories

Így hát elindítottuk ezt az egészet, hogy történeteket

from all around the world,

gyűjtsünk a világ minden részéről,

through video, through photos,

videókon, fényképeken,

through written history,

írott történetekben,

and so people's experiences on that day,

az emberek aznapi tapasztalatairól,

which was, in fact, this huge risk for the institution

ami valóban elég kockázatos volt az intézmény számára:

to make its first move this open platform.

megtenni az első lépéseket a nyilvánosság felé.

But that was coupled together with this oral histories booth,

De ezt összekapcsoltuk ezzel az elbeszélt történelemmel,

really the simplest we've ever made,

ami valóban legegyszerűbb dolog volt, amit valaha is csináltunk,

where you locate yourself on a map.

ahol bejelüli az ember a helyét a térképen.

It's in six languages, and you can tell your own story

Hat nyelven van meg, és mindenki el tudja mondani a saját történetét,

about what happened to you on that day.

hogy mi történt vele aznap.

And when we started seeing the incredible images

És amikor elkezdtük átnézni a hihetetlen képeket

and stories that came forth

és a történeteket, amelyek

from all around the world --

a világ minden részéről érkeztek,

this is obviously part of the landing gear --

-- ez nyilvánvalóan egy leszállóegység része --

we really started to understand

kezdtük valóban érteni,

that there was this amazing symmetry

hogy van egy furcsa szimmetria

between the event itself,

maguk az események,

between the way that people were telling the stories of the event,

ahogyan az emberek elmesélik azokat, és aközött,

and how we ourselves needed to tell that story.

ahogyan mi magunk szükségesnek érezzük elmondani a történetet.

This image in particular really captured

Ez a kép különösen megragadta

our attention at the time,

a figyelmünket abban az időben,

because it so much sums up that event.

mert annyira jól összefoglalja az eseméyneket.

This is a shot from the Brooklyn-Battery Tunnel.

Ezt a Brookly -Battery alagútból fényképezték.

There's a firefighter that's stuck, actually, in traffic,

Van itt egy túzoltóautó, ami eleakadt a forgalomban,

and so the firefighters themselves are running

és a tűzoltók maguk rohantak

a mile and a half to the site itself

2,5 km-t a helyszínre

with upwards of 70 pounds of gear on their back.

35 kilógrammos felszereléssel a hátukon.

And we got this amazing email that said,

És kaptunk egy furcsa e-mailt, amiben ez áll:

"While viewing the thousands of photos on the site,

"Amikor a helyszínről készült fotók ezreit átnéztem,

I unexpectedly found a photo of my son.

váratlanul rábukkantam egy fényképre a fiamról.

It was a shock emotionally, yet a blessing to find this photo,"

Érzelmileg szörnyű volt számomra, és mégis egy áldás volt, hogy megtaláltam,"

and he was writing because he said,

azért írt, hogy elmondja,

"I'd like to personally thank the photographer

"Szeretném személyesen megköszönni a felvétel készítőjének,

for posting the photo,

hogy közre adta a képet,

as it meant more than words can describe to me

ez többet jelentett annál, mint amit a szavak el tudnak mondani,

to have access to what is probably

hogy megvan az a felvétel, ami valószínűleg

the last photo ever taken of my son."

a legutolsó fénykép a fiamról."

And it really made us recognize

És ez ráébreszett minket,

what this institution needed to be

hogy milyennek kell lennie ennek az intézménynek,

in order to actually tell that story.

hogy elmesélje azt a történetet.

We can't have just a historian or a curator narrating

Nem kell okvetlen történész vagy kurátor ahhoz,

objectively in the third person about an event like that,

hogy beszámoljon tárgyilagosan, harmadik személyben egy olyan eseményről, mint ez,

when you have the witnesses to history

amikor tanúi is vannak a történetnek,

who are going to make their way

akik megteszik azt

through the actual museum itself.

az említett múzeumon keresztül.

And so we started imagining the museum,

Így hát elkezdtük elképzelni a múzeumot,

along with the creative team at the museum and the curators,

azzal a múzeumnál is dolgozó kreatív csoporttal, és a kurátorokkal,

thinking about how the first voice that you would hear

azon töprengve, hogy legelőször más látogatók

inside the museum would actually be of other visitors.

hangját kéne meghallanunk a múzeumban.

And so we created this idea of an opening gallery

Így jutottunk el ahhoz az ötelethez, hogy nyissunk egy kiállítást

called We Remember.

"Emlékezünk" címmel.

And I'll just play you part of a mockup of it,

Mindjárt lejátszom egy részletet a mintaanyagból,

but you get a sense of what it's like to actually enter

az lesz az érzésük, mintha ténylegesen belépnének

into that moment in time

abba az időpillanatba,

and be transported back in history.

és visszacsöppentek volna a történelembe.

(Video) Voice 1: I was in Honolulu, Hawaii. Voice 2: I was in Cairo, Egypt.

(Videó) 1.hang: Honoluluban voltam, Hawaiiban. 2. hang: Kairóban voltam, Egyiptomban.

Voice 3: Sur les Champs-Élysées, à Paris. Voice 4: In college, at U.C. Berkeley.

3.hang: Sur les Champs-Élysées, à Paris. 4.hang: A főiskolán, Berkelev-ben.

Voice 5: I was in Times Square. Voice 6: São Paolo, Brazil.

5.hang: a Times téren voltam. 6. hang: São Paolo, Brazília.

(Multiple voices)

(Hangzavar)

Voice 7: It was probably about 11 o'clock at night.

7.hang: Kb éjjel 11 volt.

Voice 8: I was driving to work at 5:45 local time in the morning.

8.hang: Éppen munkába mentem kocsival, helyi idő szerint hajnali 5:45-kor.

Voice 9: We were actually in a meeting

9. hang: Épp egy megbeszélésen voltunk,

when someone barged in and said,

amikor valaki berontott és azt mondta,

"Oh my God, a plane has just crashed into the World Trade Center."

"Jaj Istenem, egy repülő most ütközött neki a World Trade Centernek."

Voice 10: Trying to frantically get to a radio.

10.hang: Eszeveszetten próbál odaférni a rádióhoz.

Voice 11: When I heard it over the radio --

11.hamg: Amikor hallottam a rádióban --

Voice 12: Heard it on the radio.

12. hang A rádióban hallottam.

(Multiple voices)

(Hangzavar)

Voice 13: I got a call from my father. Voice 14: The phone rang, it woke me up.

13. Apám hívott fel. 14. Csengett a telefon, felébresztett.

My business partner told me to turn on the television.

Az üzlettársam szólt, hogy kapcsoljam be a tévét.

Voice 15: So I switched on the television.

15. hang. Bekapcsoltam hát a tévét.

Voice 16: All channels in Italy were displaying the same thing.

16. hang: Olaszországban minden csatorna ugyanazt mutatta.

Voice 17: The Twin Towers. Voice 18: The Twin Towers.

17.hang: Az ikertornyok. 18. hang Az ikertornyok.

JB: And you move from there

JB: És innen elmegyünk

into that open, cavernous space.

ebbe a nyitott, üreges térbe.

This is the so-called slurry wall.

Ez egy úgynevezett iszap fal.

It's the original, excavated wall at the base of the World Trade Center

Ez egy eredeti, feltárt fal a World Trade Center alapjainál

that withstood the actual pressure from the Hudson River

ami ellenállt a Hudson folyó akkori nyomásának

for a full year after the event itself.

egy teljes éven át az esemény után.

And so we thought about carrying that sense of authenticity,

És arra gondoltunk, hogy a pillanat

of presence of that moment

hitelességének érzetét bevisszük

into the actual exhibition itself.

magába a kiállításba.

And we tell the stories of being inside the towers

És ugyanezen az audio-kollázson keresztül

through that same audio collage,

mesélünk el történeteket arról, hogy bent vagyunk a tornyok belsejében,

so you're hearing people literally talking about

így halljuk, amint a szó szoros értelmében arról beszélnek emberek,

seeing the planes as they make their way into the building,

hogy látják, amint a gépek az épület felé tartanak,

or making their way down the stairwells.

vagy arról, hogy éppen lefelé tartanak a lépcsőn.

And as you make your way into the exhibition

És ahogyan bemegyünk a kiállításra,

where it talks about the recovery,

ahol a mentésről beszélnek,

we actually project directly onto these moments

ténylegesen átéljük azokat a pillanatokat,

of twisted steel all of the experiences from people

amint az acélszerkezet megcsavarodik, és az emberek

who literally excavated on top of the pile itself.

kikaparják magukat a törmelék alól.

And so you can hear oral histories --

És meg lehet hallgatni az elbeszélt történelmet --

so people who were actually working the so-called bucket brigades

embereket, akik az un. szállító brigádokban dolgoztak,

as you're seeing literally the thousands of experiences

a tapasztalatok ezreit látjuk

from that moment.

arról a pillanatról.

And as you leave that storytelling moment

És ahogy otthagyjuk a történetmesélést,

understanding about 9/11,

megértve valamit szeptember 11-ből,

we then turn the museum back into a moment of listening

visszatérünk a múzeumba, a figyalmes hallgatáshoz,

and actually talk to the individual visitors

és megszólítjuk a látogatókat, megkérdezzük őket

and ask them their own experiences about 9/11.

a szeptember 11-gyel kapcsolatos saját tapasztalataikról.

And we ask them questions that are actually

És felteszünk nekik olyan kérdéseket,

not really answerable, the types of questions

amelyek nem igazán megválaszolhatóak, olyanokat

that 9/11 itself draws forth for all of us.

amelyeket maga szeptember 11. tesz fel nekünk.

And so these are questions like,

Ilyeneket, mint,

"How can a democracy balance freedom and security?"

"Hogyan találhatja meg a demokrácia az egyensúlyt a szabadság és a biztonság között?"

"How could 9/11 have happened?"

"Hogyan történhetett meg szeptember 11.?"

"And how did the world change after 9/11?"

"Hogyan változott meg a világ szeptember 11. után?"

And so these oral histories,

Ez tehát az elbeszélt történelem,

which we've actually been capturing already for years,

amelyet már évek óta gyűjtünk,

are then mixed together with interviews

összevegyítve interjúkkal,

that we're doing with people like Donald Rumsfeld,

olyan emberektől, mint Donald Rumsfeld,

Bill Clinton, Rudy Giuliani,

Bill Clinton, Rudy Giuliani;

and you mix together these different players

összekeverjük ezeket a különféle szereplőket,

and these different experiences,

ezeket a különféle tapasztalatokat,

these different reflection points about 9/11.

és ezeket a kölönféle viszonyulási pontokat szeptember 11-gyel kapcsolatban.

And suddenly the institution, once again,

És hirtelenjében ez az egész újra

turns into a listening experience.

a figyelmes hallgatás élményévé alakul át.

So I'll play you just a short excerpt

Lejátszom mindjárt egy rövid részletet

of a mockup that we made of a couple of these voices,

abból a mintaanyagból, amit ezekből a hangokból válogattunk össze,

but you really get a sense

és meg fogják érezni

of the poetry of everyone's reflection on the event.

a költészetet a reakciókban.

(Video) Voice 1: 9/11 was not just a New York experience.

(Videó) 1. hang: Szeptember 11. nem csak New York-i tapasztalat volt.

Voice 2: It's something that we shared, and it's something that united us.

2. hang. Ez valami olyan volt, amiben mindannyian osztoztunk és ami összehozott bennünket.

Voice 3: And I knew when I saw that,

3. Amikor láttam,

people who were there that day who immediately

hogy az ott lévő emberek azonnal

went to help people known and unknown to them

mentek segíteni ismerősnek, ismeretlennek,

was something that would pull us through.

tudtam, hogy át fogjuk vészelni.

Voice 4: All the outpouring of affection and emotion

4. hang: Az érzelmeknek és a szeretetnek ez a kiáradása,

that came from our country was something really

ami az országunkból jött, valami olyan volt,

that will forever, ever stay with me.

ami örökké velem marad.

Voice 5: Still today I pray and think about those

5. hang: A mai napig imádkozom azokért, és gondolok rájuk,

who lost their lives,

akik életüket vesztették,

and those who gave their lives to help others,

és akik életüket adták azért, hogy másokon segítsenek,

but I'm also reminded of the fabric of this country,

de egyben emlékeztet is engem ennek az országnak a szellemiségére,

the love, the compassIon, the strength,

a szeretetre, a részvétre, az erőre,

and I watched a nation come together

és egy olyan nemzetet láttam, ami összefog

in the middle of a terrible tragedy.

egy tragédia kellős közepén.

JB: And so as people make their way out of the museum,

JB: És ahogyan az emberek mennek ki a múzeumból,

reflecting on the experience, reflecting on their own thoughts of it,

a tapasztaltak és saját gondolataik benyomása alatt,

they then move into the actual space of the memorial itself,

akkor elérkeznek magához az emlékműhöz,

because they've gone back up to grade,

mert felmentek egy emelkedőn,

and we actually got involved in the memorial

és az emlékmű tervezésében is részt vettünk,

after we'd done the museum for a few years.

miután már pár éve dolgoztunk a múzeumon.

The original designer of the memorial, Michael Arad,

Az emlékhely eredeti tervezőjének, Michael Aradnak,

had this image in his mind of all the names appearing

az volt az elképzelése, hogy az összes név

undifferentiated, almost random,

megkülönböztetés nélkül, szinte véletlen sorrendben jelenik meg,

really a poetic reflection on top of the nature

valóban költői visszatükröződése egy terrorcselekmény

of a terrorism event itself,

természetének,

but it was a huge challenge for the families, for the foundation,

de ez nem tetszett a családoknak, az alapítványnak,

certainly for the first responders,

és bizonyára az első reagálóknak sem,

and there was a negotiation that went forth

és volt egy egyeztetés, ahogy haladtak előre,

and a solution was found

azt a megoldást találták,

to actually create not an order in terms of chronology,

hogy nem időrendi sorrendet állítanak,

or in terms of alphabetical,

vagy betűrend szerintit,

but through what's called meaningful adjacency.

hanem, jelentéssel bírót.

So these are groupings of the names themselves

Tehát ezek itt a nevek csoportosítása,

which appear undifferentiated but actually have an order,

amelyek megkülönböztetés nélkül bukkannak fel, de valójában van egy sorrend,

and we, along with Jer Thorp, created an algorithm

és Jer Thorppal kitaláltunk egy algoritmust,

to take massive amounts of data

vesszük az adatok egy tömegét,

to actually start to connect together all these different names themselves.

és elkezdjük összekötni őket, az összes különböző nevet.

So this is an image of the actual algorithm itself

Ez tehát egy kép magáról az algoritmusról,

with the names scrambled for privacy,

kódolt nevekkel, a magánszféra védelmében,

but you can see that these blocks of color

de itt látni ezeket színblokkokat,

are actually the four different flights,

ezek jelentik a négy repülőt,

the two different towers, the first responders,

a két tornyot, az elsőként reagálókat,

and you can actually see within that different floors,

és látni lehet mindezt emeletek szerint,

and then the green lines are the interpersonal connections

a zöld vonalak jelentik a személyes kapcsolatokat,

that were requested by the families themselves.

amiket maguk a családok kértek.

And so when you go to the memorial,

Ha elmennek az emlékhelyre,

you can actually see the overarching organization

valóban láthatják a bonyolult rendszert

inside of the individual pools themselves.

az elkülönülő csoportokon belül.

You can see the way that the geography of the event

Láthatják, ahogyan az esemény helyszínrajza

is reflected inside of the memorial,

megjelenik az emlékhely belsejében,

and you can search for an individual name,

és rá is kereshetnek az egyes nevekre,

or in this case an employer, Cantor Fitzgerald,

vagy ebben az esetben egy munkaadóra, Cantor Fitzgerald,

and see the way in which all of those names,

és megnézhetik, ahogyan azok a nevek,

those hundreds of names, are actually organized

nevek százai, össze vannak rendezve

onto the memorial itself,

magába az emlékhelybe,

and use that to navigate the memorial.

és ezt használhatjuk az emlékhely bejárására.

And more importantly, when you're actually at the site

És ami még lényegesebb, ott, az emlékezés helyszínén

of the memorial, you can see those connections.

láthatjuk az összefüggéseket.

You can see the relationships between the different names themselves.

Láthatjuk magukat a kapcsolatokat a nevek között.

So suddenly what is this undifferentiated, anonymous

Így hirtelen ay egyenértékű, ismeretlen

group of names springs into reality as an individual life.

nevek csoportja valóságossá válik, egyedi életekké.

In this case, Harry Ramos,

Ebben az esetben Harry Ramos.

who was the head trader at an investment bank,

vezető tőzsdeügynök volt az befektetési banknál,

who stopped to aid Victor Wald on the 55th floor of the South Tower.

megállt, hogy segítsen Victor Waldnak a déli torony 55. emeletén.

And Ramos told Wald, according to witnesses,

A tanuk szerint Ramos azt mondta Waldnak,

"I'm not going to leave you."

"Nem fogom itthagyni."

And Wald's widow requested that they be listed next to each other.

Wald özvegye azt kérte, hogy ők, ketten egymás mellé kerüljenek a listán.

Three generations ago, we had to actually get people

Három generációval ez előtt, rá kellett vegyük az embereket,

to go out and capture the stories for common people.

hogy menjenek, gyűjtsenek történeteket a hétköznapi emberekről.

Today, of course, there's an unprecedented amount of stories

Ma persze példa nélküli mennyiségű történet áll rendelkezésünkre,

for all of us that are being captured for future generations.

amelyeket az elkövetkezendő generáció számára gyűjtöttek.

And this is our hope, that's there's poetry inside of each of our stories.

És ez a mi reményünk, hogy van valami költői minden történetünkben.

Thank you very much.

Nagyon köszönöm.

(Applause)

(Taps)