Jarrett J. Krosoczka: How a boy became an artist

Translator: Thu-Huong Ha Reviewer: Morton Bast

Fordító: Patricia Vadasz Lektor: Melissa Csikszentmihályi

Hello. My name is Jarrett Krosoczka,

Helló! Jarrett Krosoczka vagyok,

and I write and illustrate books for children for a living.

gyerekkönyvek írásából és illusztrálásából élek.

So I use my imagination as my full-time job.

Főállásban a képzeletemet használom.

But well before my imagination was my vocation,

Mielőtt a képzeletem a hivatásommá vált volna,

my imagination saved my life.

megmentette az életemet.

When I was a kid, I loved to draw,

Mikor gyerek voltam, imádtam rajzolni,

and the most talented artist I knew

és a legtehetségesebb művész, akit ismertem,

was my mother,

az anyám,

but my mother was addicted to heroin.

de az anyám heroinfüggő volt.

And when your parent is a drug addict,

Amikor egy szülő drogfüggő,

it's kind of like Charlie Brown trying to kick the football,

az olyan, mintha Charlie Brown bele akarna rúgni egy focilabdába,

because as much as you want to love on that person,

mert minél inkább szeretünk valakit,

as much as you want to receive love from that person,

annál inkább akarjuk, hogy az viszont szeressen bennünket.

every time you open your heart, you end up on your back.

Minden alkalommal, mikor kitárjuk a szívünket, pofára esünk.

So throughout my childhood, my mother was incarcerated

Az anyám egész gyerekkorom alatt börtönben volt,

and I didn't have my father because

és apám sem volt velem,

I didn't even learn his first name until I was in the sixth grade.

még a keresztnevét sem tudtam 6. osztályos koromig.

But I had my grandparents,

De ott voltak nekem a nagyszüleim,

my maternal grandparents Joseph and Shirley,

az anyai nagyszüleim, Joseph és Shirley,

who adopted me just before my third birthday

akik nem sokkal a harmadik születésnapom előtt fogadtak örökbe,

and took me in as their own,

és sajátjuknak tekintettek.

after they had already raised five children.

Azután, hogy már öt gyereket felneveltek.

So two people who grew up in the Great Depression,

Tehát két ember, aki a nagy gazdasági világválság idején nőtt fel,

there in the very, very early '80s took on a new kid.

akkor a 80-as évek elején bevállalt még egy gyereket.

I was the Cousin Oliver of the sitcom

A Krosoczka család helyzetkomédiájában

of the Krosoczka family,

én voltam Oliver unokatestvér,

the new kid who came out of nowhere.

az új gyerek, aki megjelent a semmiből.

And I would like to say that life was totally easy with them.

Szívesen mondanám, hogy az élet nagyon könnyű volt velük.

They each smoked two packs a day, each, nonfiltered,

Naponta két csomag cigarettát szívtak el, egyenként, füstszűrő nélkülit,

and by the time I was six,

és mire hat éves lettem,

I could order a Southern Comfort Manhattan,

már tudtam rendelni egy Southern Comfort Manhattant,

dry with a twist, rocks on the side,

szárazon, citromhéjjal, extra jéggel.

the ice on the side so you could fit more liquor in the drink.

A jeget külön, hogy több alkohol férjen az italba.

But they loved the hell out of me. They loved me so much.

De ők őrülten szerettek. Annyira szerettek.

And they supported my creative efforts,

Támogatták az alkotói hajlamaimat,

because my grandfather was a self-made man.

mivel a nagyapám is önmegvalósító figura volt.

He ran and worked in a factory.

A saját maga vezetett gyárban dolgozott.

My grandmother was a homemaker.

A nagyanyám háztartásbeli volt.

But here was this kid who loved Transformers

De itt volt ez a gyerek, aki imádta a Transformerst,

and Snoopy and the Ninja Turtles,

Snoopyt és a Tini Nindzsa Teknőcöket.

and the characters that I read about, I fell in love with,

Beleszerettem a rajzfilmfigurákba, akikről olvastam,

and they became my friends.

és a barátaimmá váltak.

So my best friends in life were the characters

A legjobb barátaim azok a rajzfilmfigurák voltak,

I read about in books.

akiket a könyvekből ismertem.

I went to Gates Lane Elementary School in Worcester, Massachusetts,

Worcester, Massachusettsben lévő Gates Lane Általános Iskolába jártam,

and I had wonderful teachers there,

ahol csodálatos tanáraim voltak,

most notably in first grade Mrs. Alisch.

különösen Mrs. Alisch az 1. osztályban.

And I just, I can just remember the love that she offered

Még mindig, még mindig emlékszem arra a szeretetre,

us as her students.

amit diákként tőle kaptunk.

When I was in the third grade,

Mikor 3. osztályos lettem,

a monumental event happened.

hatalmas dolog történt.

An author visited our school, Jack Gantos.

Egy író, Jack Gantos ellátogatott az iskolánkba.

A published author of books came to talk to us

Egy publikáló író eljött hozzánk, és beszélt arról,

about what he did for a living.

amivel foglalkozott.

And afterwards, we all went back to our classrooms

Azután mindannyian visszamentünk az osztályterembe,

and we drew our own renditions of his main character,

és lerajzoltuk a fő karaktert, Rosszcsont Ralphot,

Rotten Ralph.

a saját interpretációnkban.

And suddenly the author appeared in our doorway,

Az író hirtelen megjelent az ajtónkban,

and I remember him sort of sauntering down the aisles,

emlékszem, ahogy ballagott a padsorok között,

going from kid to kid looking at the desks, not saying a word.

egyik gyerektől a másikig, ránézett a padokra, de nem szólt egy szót sem.

But he stopped next to my desk,

Mellettem megállt,

and he tapped on my desk, and he said,

rákoppintott a padomra, és azt mondta:

"Nice cat." (Laughter)

"Helyes macska." (Nevetés)

And he wandered away.

Azzal tovább ballagott.

Two words that made a colossal difference in my life.

Két szó, ami óriási hatással volt az életemre.

When I was in the third grade, I wrote a book for the first time,

3. osztályos koromban írtam először könyvet,

"The Owl Who Thought He Was The Best Flyer." (Laughter)

"A bagoly, aki azt gondolta, a legjobban repül." (Nevetés)

We had to write our own Greek myth,

Meg kellett írnunk a saját görög mítoszunkat,

our own creation story, so I wrote a story about an owl

a saját készítésű történetünket, így egy bagolyról írtam,

who challenged Hermes to a flying race,

aki repülőversenyre hívta Hermészt.

and the owl cheated,

A bagoly csalt,

and Hermes, being a Greek god, grew angry and bitter,

és Hermész, mint görög isten, irdatlan haragra gerjedt,

and turned the owl into a moon,

és a baglyot holddá változtatta,

so the owl had to live the rest of his life as a moon

így a bagolynak holdként kellett leélnie a hátralévő életét,

while he watched his family and friends play at night.

míg éjszaka a családját és a barátait nézte játék közben. (Nevetés)

Yeah. (Laughter)

Igen. (Nevetés)

My book had a title page.

A könyvemnek címlapja is volt.

I was clearly worried about my intellectual property when I was eight.

8 évesen nyilvánvalóan aggódtam a szellemi tulajdonom miatt.

(Laughter)

(Nevetés)

And it was a story that was told with words and pictures,

Ez egy képekkel és szavakkal elmesélt történet volt,

exactly what I do now for a living,

ugyanúgy, mint, amivel most is foglalkozom,

and I sometimes let the words have the stage on their own,

néha engedem, hogy a szavak kerüljenek előtérbe,

and sometimes I allowed the pictures to work on their own

néha pedig hagyom, hogy a képek vigyék a maguk

to tell the story.

útján a történetet.

My favorite page is the "About the author" page.

A kedvencem "A szerzőről" oldal.

(Laughter)

(Nevetés)

So I learned to write about myself in third person

Így már fiatal korban megtanultam, hogy harmadik személyben

at a young age.

írjak magamról.

So I love that last sentence: "He liked making this book."

Szeretem azt az utolsó mondatot: "Örömét lelte e könyv írásában."

And I liked making that book because I loved using my imagination,

Szívesen írtam a könyvet, mert imádtam a képzeletemet használni,

and that's what writing is.

és az írás erről szól.

Writing is using your imagination on paper,

Az írás az, amikor papírra veted a fantáziádat.

and I do get so scared because I travel to so many schools now

Egészen megrémülök, mert mostanában sok iskolába ellátogatok,

and that seems like such a foreign concept to kids,

és úgy tűnik, hogy a gyerekeknek ismeretlen fogalom

that writing would be using your imagination on paper,

az, hogy papíron használják a képzeletüket,

if they're allowed to even write now within the school hours.

ha egyáltalán szabad nekik tanítási idő alatt rajzolni.

So I loved writing so much that I'd come home from school,

Annyira szerettem írni, hogy, amikor csak hazaértem az iskolából,

and I would take out pieces of paper,

papírlapokat vettem elő,

and I would staple them together,

összefűztem őket,

and I would fill those blank pages with words and pictures

hogy teleírjam őket szavakkal, és telerajzoljam őket képekkel,

just because I loved using my imagination.

csak azért, mert szerettem a képzeletemet használni.

And so these characters would become my friends.

Így váltak ezek a karakterek a barátaimmá.

There was an egg, a tomato, a head of lettuce and a pumpkin,

Volt egy tojás, egy paradicsom, egy fejes saláta és egy tök,

and they all lived in this refrigerator city,

ők mindannyian a Hűtőszekrényvárosban laktak.

and in one of their adventures they went to a haunted house

Egyik kalandjuk során egy kísértetházban jártak,

that was filled with so many dangers

ami tele volt veszélyekkel,

like an evil blender who tried to chop them up,

mint egy gonosz turmixgép, aki megpróbálta felaprítani őket,

an evil toaster who tried to kidnap the bread couple,

egy gonosz kenyérpirító, aki megpróbálta elrabolni a kenyérpárt,

and an evil microwave who tried to melt their friend

és egy gonosz mikrohullámú sütő, aki megpróbálta felolvasztani a barátjukat,

who was a stick of butter. (Laughter)

a darab vajat. (Nevetés)

And I'd make my own comics too,

Saját képregényeket is készítettem,

and this was another way for me to tell stories,

ez volt a másik módja annak, hogy történetek meséljek el

through words and through pictures.

szavak és képek segítségével.

Now when I was in sixth grade,

Mikor 6. osztályos voltam,

the public funding all but eliminated the arts budgets

a közfinanszírozás szinte teljesen megszüntette a worcesteri

in the Worcester public school system.

állami iskolarendszer művészeti költségvetését.

I went from having art once a week

Először hetente egyszer volt művészetórám,

to twice a month

majd havonta kétszer,

to once a month to not at all.

aztán egyszer, és végül teljesen megszűnt.

And my grandfather, he was a wise man,

A nagyapám, aki bölcs ember volt,

and he saw that as a problem, because he knew

ezt problémának tartotta, mert tudta,

that was, like, the one thing I had. I didn't play sports.

hogy az volt az egyetlen dolog, amit szerettem. Nem sportoltam.

I had art.

A művészet volt a nekem való.

So he walked into my room one evening,

Egyik este besétált a szobámba,

and he sat on the edge of my bed,

leült az ágyam szélére,

and he said, "Jarrett, it's up to you, but if you'd like to,

és azt mondta: "Jarrett, ha te is szeretnéd,

we'd like to send you to the classes at the Worcester Art Museum."

akkor beíratunk a Worcester Művészeti Múzeum óráira."

And I was so thrilled.

Annyira izgatott voltam.

So from sixth through 12th grade,

Így a 6. osztálytól a 12-ig

once, twice, sometimes three times a week,

hetente egyszer, kétszer, néha háromszor

I would take classes at the art museum,

a Művészeti Múzeumban vettem órákat,

and I was surrounded by other kids who loved to draw,

és olyan gyerekekkel voltam körülvéve, akik imádtak rajzolni,

other kids who shared a similar passion.

olyan gyerekekkel, akikkel közös volt a szenvedélyünk.

Now my publishing career began when I designed the cover

A kiadói karrierem akkor indult el, mikor megterveztem

for my eighth grade yearbook,

a nyolcadikos évkönyvem borítóját.

and if you're wondering about the style of dress I put our mascot in,

Ha a ruha stílusán csodálkoznak, amibe a kabalánkat öltöztettem,

I was really into Bell Biv DeVoe and MC Hammer

abban az időben nagyon odavoltam Bell Biv DeVoe-ért, MC Hammerért

and Vanilla Ice at the time. (Laughter)

és Vanilla Ice-ért. (Nevetés)

And to this day, I still can do karaoke to "Ice, Ice Baby"

A mai napig tudok karaokézni az "Ice, Ice Baby"-re

without looking at the screen.

anélkül, hogy a kivetítőre néznék.

Don't tempt me, because I will do it.

Ne kísértsenek, mert megteszem.

So I get shipped off to private school,

Magániskolába kerültem.

K through eight, public schools, but for some reason

Óvodától 8. osztályig, állami iskola, de valamilyen oknál fogva

my grandfather was upset that somebody

a nagyapám ideges lett, mert

at the local high school had been stabbed and killed,

a helyi középiskolában leszúrtak valakit, aki meg is halt,

so he didn't want me to go there.

és nem akarta, hogy oda járjak.

He wanted me to go to a private school, and he gave me an option.

Azt akarta, hogy magániskolába járjak, és választhattam.

You can go to Holy Name, which is coed,

"Mehetsz a Holy Name-be, ami koedukált,

or St. John's, which is all boys.

vagy a St. John's-ba, ami fiúiskola."

Very wise man, because he knew I would,

Nagyon bölcs ember, mert úgy éreztem,

I felt like I was making the decision on my own,

én hozom a döntést,

and he knew I wouldn't choose St. John's,

de ő tudta, hogy nem fogom a St. John's-t választani.

so I went to Holy Name High School,

Így a Holy Name Középiskolába mentem,

which was a tough transition because, like I said,

a váltás nehéz volt, mert ahogy már mondtam,

I didn't play sports,

nem sportoltam,

and it was very focused on sports,

és az iskola nagyon a sportokra koncentrált,

but I took solace in Mr. Shilale's art room.

de Mr. Shilale művészetóráin megnyugvást találtam.

And I just flourished here.

Kivirultam itt.

I just couldn't wait to get to that classroom every day.

Egyszerűen mindennap alig vártam , hogy beérjek az osztályterembe.

So how did I make friends?

Hogy szereztem barátokat?

I drew funny pictures of my teachers -- (Laughter) --

Vicces képeket rajzoltam a tanáraimról, -- (Nevetés) --

and I passed them around.

és körbeadtam.

Well, in English class, in ninth grade,

Nos, 9. osztályban, angolórán,

my friend John, who was sitting next to me,

a barátom, John, aki mellettem ült,

laughed a little bit too hard.

egy kicsit túlzásba vitte a nevetést.

Mr. Greenwood was not pleased.

Mr. Greenwood nem örült. (Nevetés)

(Laughter)

(Nevetés)

He instantly saw that I was the cause of the commotion,

Rögtön észrevette, hogy én voltam a felfordulás okozója,

and for the first time in my life, I was sent to the hall,

és életemben először kiküldtek a folyosóra.

and I thought, "Oh no, I'm doomed.

Azt gondoltam: "Ó, ne, végem.

My grandfather's just going to kill me."

A nagyapám meg fog ölni."

And he came out to the hallway and he said,

Kijött a folyosóra, és azt mondta:

"Let me see the paper."

"Hadd nézzem a papírt!"

And I thought, "Oh no. He thinks it's a note."

Azt gondoltam: "Jaj, ne! Biztos, azt gondolja, hogy levél."

And so I took this picture, and I handed it to him.

Fogtam ezt a képet, és odaadtam neki.

And we sat in silence for that brief moment,

Egy ideig csendben ültünk,

and he said to me,

majd azt mondta:

"You're really talented." (Laughter)

"Nagyon tehetséges vagy." (Nevetés)

"You're really good. You know, the school newspaper

"Nagyon jó vagy! Az iskolaújságnak

needs a new cartoonist, and you should be the cartoonist.

szüksége van egy új karikaturistára, ennek neked kell lenned.

Just stop drawing in my class."

Csak hagyd abba az óráimon való rajzolást!"

So my parents never found out about it.

Így a szüleim sosem tudták meg.

I didn't get in trouble. I was introduced to Mrs. Casey,

Nem kerültem bajba. Bemutattak Mrs. Casey-nek,

who ran the school newspaper,

aki az iskolaújságot vezette.

and I was for three and a half years

Három és fél évig én voltam

the cartoonist for my school paper,

az iskolaújság karikaturistája,

handling such heavy issues as,

és olyan komoly témákkal foglalkoztam, mint

seniors are mean,

a végzősök közönségesek,

freshmen are nerds,

az elsősök stréberek,

the prom bill is so expensive. I can't believe how much it costs to go to the prom.

a szalagavató nagyon költséges. Nem is gondoltam volna, hogy egy szalagavató ennyibe kerül.

And I took the headmaster to task

Majd az igazgató lett a témám,

and then I also wrote an ongoing story about a boy named Wesley

azután pedig írtam egy folytatásos történetet egy Wesley nevű fiúról,

who was unlucky in love, and I just swore up and down

akinek nem volt szerencséje a szerelemben, össze-vissza esküdöztem,

that this wasn't about me,

hogy ez nem rólam szól.

but all these years later it was totally me.

Pár évvel később azonban teljesen én voltam.

But it was so cool because I could write these stories,

De annyira klassz volt, hogy megírhattam ezeket a történeteket,

I could come up with these ideas,

előjöhettem ezekkel a gondolatokkal,

and they'd be published in the school paper,

és megjelenhettek az iskolaújságban.

and people who I didn't know could read them.

Olyan emberek is olvashatták, akiket nem is ismertem.

And I loved that thought, of being able to share my ideas

Szerettem azt a gondolatot, hogy megoszthatom az elképzeléseimet

through the printed page.

nyomtatott formában.

On my 14th birthday, my grandfather and my grandmother

A 14. születésnapomra a nagyapám és a nagyanyám

gave me the best birthday present ever:

minden idők legjobb ajándékát adták:

a drafting table that I have worked on ever since.

egy rajzasztalt, azóta is azon dolgozom.

Here I am, 20 years later,

Itt vagyok, 20 évvel később,

and I still work on this table every day.

és még mindig ezen az asztalon dolgozom minden nap.

On the evening of my 14th birthday,

A 14. szülinapom estéjén

I was given this table, and we had Chinese food.

kaptam meg ezt az asztalt, és kínait ettünk.

And this was my fortune:

A jóslatot:

"You will be successful in your work."

"Sikeres leszel a munkádban."

I taped it to the top left hand of my table,

Az asztalom bal felső sarkába ragasztottam,

and as you can see, it's still there.

és amint látják, még mindig ott van.

Now I never really asked my grandparents for anything.

Nem igazán kértem soha semmit a nagyszüleimtől.

Well, two things: Rusty, who was a great hamster

Nos, csak két dolgot: Rustyt, 4. osztályban,

and lived a great long life when I was in fourth grade.

aki egy nagyszerű hörcsög volt, és szép hosszú életet élt.

(Laughter)

(Nevetés)

And a video camera.

És egy videokamerát.

I just wanted a video camera.

Csak egy videokamerát akartam.

And after begging and pleading for Christmas,

Kérés és könyörgés után karácsonyra

I got a second-hand video camera,

kaptam egy használt videokamerát,

and I instantly started making my own animations

és azonnal elkezdtem a saját rajzfilmjeimet

on my own,

készíteni.

and all throughout high school I made my own animations.

Egész középiskola alatt saját rajzfilmeket készítettem.

I convinced my 10th grade English teacher to allow me

10. osztályban meggyőztem az angoltanáromat,

to do my book report on Stephen King's "Misery"

hogy könyvismertetőt készíthessek Stephen King "Tortúra" című könyvéről,

as an animated short. (Laughter)

animációs rövidfilm formájában. (Nevetés)

And I kept making comics.

Továbbra is készítettem képregényeket.

I kept making comics, and at the Worcester Art Museum,

Továbbra is készítettem képregényeket, és a Worcester Művészeti Múzeumban,

I was given the greatest piece of advice by any educator I was ever given.

a lehető legjobb tanácsot kaptam, amit egy pedagógustól valaha kaphattam.

Mark Lynch, he's an amazing teacher

Mark Lynch csodálatos tanár,

and he's still a dear friend of mine,

és most is nagyon jó barátom.

and I was 14 or 15,

14-15 éves voltam,

and I walked into his comic book class halfway through the course,

mikor besétáltam az óra közepén a képregény tanfolyamára,

and I was so excited, I was beaming.

és annyira izgatott voltam, hogy majd kicsattantam.

I had this book that was how to draw comics in the Marvel way,

Volt egy könyvem, a "Hogyan rajzoljunk képregényt Marvel módra",

and it taught me how to draw superheroes,

innen tanultam meg, hogy rajzoljak szuperhőst,

how to draw a woman, how to draw muscles

nőt, izmokat,

just the way they were supposed to be

úgy, ahogy ki kell nézniük,

if I were to ever draw for X-Men or Spiderman.

ha valamikor az X-Menhez vagy Pókemberhez kellene rajzolnom.

And all the color just drained from his face,

Elsápadt,

and he looked at me, and he said,

rám nézett és ezt mondta:

"Forget everything you learned."

"Felejts el mindent, amit eddig tanultál!"

And I didn't understand. He said, "You have a great style.

Nem értettem. A következőt mondta: "Nagyszerű stílusod van.

Celebrate your own style. Don't draw the way you're being told to draw.

Ünnepeld a saját stílusodat! Ne úgy rajzolj, ahogy mondják!

Draw the way you're drawing and keep at it,

Rajzolj továbbra is úgy, mint eddig,

because you're really good."

mert nagyon jól csinálod!"

Now when I was a teenager, I was angsty as any teenager was,

Tinédzser koromban, szorongó voltam, mint minden más tinédzser,

but after 17 years of having a mother

de miután 17 évig az anyám

who was in and out of my life like a yo-yo

hol megjelent az életemben, hol eltűnt, mint egy jojó,

and a father who was faceless, I was angry.

és egy arc nélküli apa, már dühös voltam.

And when I was 17, I met my father for the first time,

17 évesen találkoztam először apámmal,

upon which I learned I had a brother and sister I had never known about.

akkor tudtam meg, hogy van egy fiú- és egy lánytestvérem, akik létezéséről addig nem is tudtam.

And on the day I met my father for the first time,

Aznap találkoztam először az apámmal,

I was rejected from the Rhode Island School of Design,

amikor kiderült, hogy nem nyertem felvételt a Rhode Island Design Iskolába,

my one and only choice for college.

az egyetlen főiskolára, amit választottam.

But it was around this time I went to Camp Sunshine

Akkoriban egy hétig önkénteskedtem a Camp Sunshine-nál,

to volunteer a week and working with the most amazing kids,

a legcsodálatosabb gyerekekkel dolgoztam,

kids with leukemia, and this kid Eric changed my life.

leukémiás gyerekekkel, és egy Eric nevű gyerek megváltoztatta az életemet.

Eric didn't live to see his sixth birthday,

Eric nem élte meg a 6. születésnapját,

and Eric lives with me every day.

de Eric velem van mindennap.

So after this experience, my art teacher, Mr. Shilale,

Ezután az élmény után a művészettan tanárom, Mr. Shilale,

he brought in these picture books,

behozta ezeket a képeskönyveket,

and I thought, "Picture books for kids!"

ekkor azt gondoltam: "Képeskönyv gyerekeknek!",

and I started writing books for young readers

és elkezdtem fiatal olvasóknak szóló könyveket írni,

when I was a senior in high school.

végzős koromban.

Well, I eventually got to the Rhode Island School of Design.

Nos, végül bejutottam a Rhode Island Design Iskolába.

I transferred to RISD as a sophomore,

Másodévesként kerültem a RIDI-be,

and it was there that I took every course that I could on writing,

és ott minden írással kapcsolatos kurzust felvettem, amit csak tudtam.

and it was there that I wrote a story about a giant orange slug

Ott írtam is egy történetet egy óriás, narancssárga, meztelen csigáról,

who wanted to be friends with this kid.

aki össze akart barátkozni ezzel a gyerekkel.

The kid had no patience for him.

A gyerek nem volt türelmes vele.

And I sent this book out to a dozen publishers

Egy tucat kiadóhoz elküldtem ezt a könyvet,

and it was rejected every single time,

és minden egyes alkalommal elutasították.

but I was also involved with the Hole in the Wall Gang Camp,

A Hole in the Wall Gang Camppel is kapcsolatba kerültem,

an amazing camp for kids with all sorts of critical illnesses,

ez egy csodálatos tábor olyan gyereknek, akik különböző, súlyos betegségekben szenvednek.

and it's those kids at the camp that read my stories,

Azok a táborban lévő gyerekek elolvasták a történeteimet,

and I read to them, and I saw that they responded to my work.

felolvastam nekik. Tőlük kaptam visszajelzéseket a munkámra.

I graduated from RISD. My grandparents were very proud,

Lediplomáztam a RIDI-n. A nagyszüleim nagyon büszkék voltak,

and I moved to Boston, and I set up shop.

Bostonba költöztem, és belevágtam egy üzletbe.

I set up a studio and I tried to get published.

Létrehoztam egy műtermet, és próbáltam kiadót találni.

I would send out my books. I would send out hundreds of postcards

Szétküldtem a könyveimet. Százával küldtem szét képeslapokat

to editors and art directors,

szerkesztőknek és művészeti vezetőknek,

but they would go unanswered.

de egyikre sem kaptam választ.

And my grandfather would call me every week,

A nagyapám minden héten felhívott,

and he would say, "Jarrett, how's it going? Do you have a job yet?"

és megkérdezte: "Jarrett, mi újság? Van már munkád?"

Because he had just invested a significant amount of money

Mert jelentős összeget fektetett

in my college education.

a főiskolai tanulmányaimba.

And I said, "Yes, I have a job. I write and illustrate children's books."

Azt mondtam: "Igen, van munkám. Gyerekkönyveket írok, és illusztrálok."

And he said, "Well, who pays you for that?"

Erre ő ezt kérdezte: "És, ki fizet érte?"

And I said, "No one, no one, no one just yet.

Azt válaszoltam: "Senki, senki, még senki.

But I know it's going to happen."

De tudom, hogy sikerülni fog."

Now, I used to work the weekends at the Hole in the Wall off-season programming

Akkor hétvégenként a Hole in the Wall idényen kívüli programtervezésében vettem részt,

to make some extra money as I was trying to get my feet off the ground,

hogy keressek egy kis pénzt, és próbáltam talpra állni.

and this kid who was just this really hyper kid,

Volt egy gyerek, aki nagyon hiperaktív volt,

I started calling him "Monkey Boy,"

"majomfiúnak" kezdtem nevezni.

and I went home and wrote a book called "Good Night, Monkey Boy."

Majd hazamentem, és írtam egy könyvet: "Jó éjt, Majomfiú" címmel.

And I sent out one last batch of postcards.

Még egy utolsó adag képeslapot szétküldtem.

And I received an email from an editor at Random House

A Random House szerkesztőjétől kaptam egy emailt,

with a subject line, "Nice work!" Exclamation point.

aminek a tárgya az volt, hogy: "Szép munka!" Felkiáltójel.

"Dear Jarrett, I received your postcard.

"Kedves Jarrett, megkaptam a képeslapját.

I liked your art, so I went to your website

Tetszett a műve, ezért ellátogattam a weboldalára,

and I'm wondering if you ever tried writing any of your own stories,

és azon tűnődtem, hogy próbálkozott-e már saját történetet írni.

because I really like your art and it looks like there are some stories that go with them.

Igazán tetszik a műve, és úgy látszik, hogy történet is áll mögötte.

Please let me know if you're ever in New York City."

Kérem, értesítsen, ha New Yorkban jár!"

And this was from an editor at Random House Children's Books.

Ez a Random House Gyerekkönyvek egyik szerkesztőjétől jött.

So the next week I "happened" to be in New York.

A következő héten "éppen" New Yorkban jártam.

(Laughter)

(Nevetés)

And I met with this editor,

Találkoztam ezzel a szerkesztővel,

and I left New York for a contract for my first book,

és az első könyvem, a "Jó éjt, majomfiú" szerződésével

"Good Night, Monkey Boy,"

hagytam el New Yorkot.

which was published on June 12, 2001.

2001. június 12-én adták ki.

And my local paper celebrated the news.

A helyi újságunk ünnepelte a hírt.

The local bookstore made a big deal of it.

A helyi könyvesbolt nagyot kaszált.

They sold out of all of their books.

Minden könyvet eladtak.

My friend described it as a wake, but happy,

A barátom ezt halotti tornak nevezte, de jó értelemben,

because everyone I ever knew was there in line to see me,

mert mindenki, akit valaha ismertem sorban ott állt, hogy lásson,

but I wasn't dead. I was just signing books.

és nem voltam halott. Csak könyveket dedikáltam.

My grandparents, they were in the middle of it.

A nagyszüleim mind ennek a középpontjába kerültek.

They were so happy. They couldn't have been more proud.

Annyira boldogok voltak. Büszkébbek már nem is lehettek volna.

Mrs. Alisch was there. Mr. Shilale was there. Mrs. Casey was there.

Ott volt Mrs. Alisch. Ott volt Mr. Shilale. Ott volt Mrs. Casey.

Mrs. Alisch cut in front of the line and said,

Mrs. Alisch előretolakodott a sorban, és azt mondta:

"I taught him how to read." (Laughter)

"Én tanítottam meg olvasni!" (Nevetés)

And then something happened that changed my life.

Ezután olyan dolog történt, ami megváltoztatta az életemet.

I got my first piece of significant fan mail,

Megkaptam az első jelentős rajongói e-mailemet,

where this kid loved Monkey Boy so much

egy gyerektől, aki annyira szerette a Majomfiút,

that he wanted to have a Monkey Boy birthday cake.

hogy majomfiús születésnapi tortát akart.

For a two-year-old, that is like a tattoo. (Laughter)

Egy 2 évesnek ez olyan, mint a tetoválás. (Nevetés)

You know? You only get one birthday per year.

Nem? Csak egy születésnapunk van egy évben.

And for him, it's only his second.

És neki ez csak a második.

And I got this picture, and I thought,

Elém került egy fénykép, és azt gondoltam:

"This picture is going to live within his consciousness

"Ez a kép a tudatában fog élni

for his entire life. He will forever have this photo

egész életében. Mindig a családi fotóalbumában

in his family photo albums."

lesz ez a kép."

So that photo, since that moment,

Így az a fénykép, attól a pillanattól kezdve

is framed in front of me while I've worked on all of my books.

bekeretezve ott volt előttem, míg a többi könyvemet írtam.

I have 10 picture books out.

10 képeskönyvet adtam ki.

"Punk Farm," "Baghead," "Ollie the Purple Elephant."

"Punk Farm", "Zacskófej", "Ollie, a lila elefánt".

I just finished the ninth book

Éppen befejeztem a 9. könyvemet,

in the "Lunch Lady" series, which is a graphic novel series

a "Konyhás néni" sorozatot, ami egy képregény sorozat

about a lunch lady who fights crime.

egy konyhás néniről, aki a bűnözés ellen harcol.

I'm expecting the release of a chapter book

Várhatóan kiadásra kerül egy gyermekkönyv

called "Platypus Police Squad: The Frog Who Croaked."

"Kacsacsőrű rendőrosztag: A brekegő béka" címmel.

And I travel the country visiting countless schools,

Az országot járva számtalan iskolába ellátogatok,

letting lots of kids know that they draw great cats.

sok gyerekkel tudatom, hogy nagyszerű macskákat rajzolnak.

And I meet Bagheads.

Találkoztam Zacskófejekkel.

Lunch ladies treat me really well.

A konyhás nénik igazán jól bánnak velem.

And I got to see my name in lights

Ismert lett a nevem,

because kids put my name in lights.

a gyerekek tették azzá.

Twice now, the "Lunch Lady" series has won

Most már másodszorra, a "Konyhás néni" sorozat

the Children's Choice Book of the Year in the third or fourth grade category,

3. vagy 4. kategóriában megnyerte a Children's Choice Book of the Yeart,

and those winners were displayed

és a győzteseket bemutatták

on a jumbotron screen in Times Square.

egy kivetítőn a Times Square-en.

"Punk Farm" and "Lunch Lady" are in development to be movies,

A "Punk Farm" és a "Konyhás néni" megfilmesítése folyamatban van,

so I am a movie producer

így filmproducer is vagyok,

and I really do think, thanks to that video camera

és tényleg azt gondolom, hogy ez annak a videokamerának köszönhető,

I was given in ninth grade.

amit 9. osztályos koromban kaptam.

I've seen people have "Punk Farm" birthday parties,

Láttam már "Punk Farm" szülinapi bulikat,

people have dressed up as "Punk Farm" for Halloween,

embereket "Punk Farm"-nak öltözve Halloweenkor,

a "Punk Farm" baby room,

"Punk Farm" gyerekszobát,

which makes me a little nervous for the child's well-being in the long term.

ami mondjuk egy kicsit aggaszt a gyerek hosszútávú jóléte miatt.

And I get the most amazing fan mail,

A legcsodálatosabb rajongói leveleket kapom,

and I get the most amazing projects,

a legcsodálatosabb projekteket,

and the biggest moment for me came last Halloween.

és a legnagyobb dolog tavaly Halloweenkor történt.

The doorbell rang and it was a trick-or-treater

Megszólalt a csengő, és egy trick-or-treater volt

dressed as my character. It was so cool.

az egyik karakteremnek öltözve. Ez annyira klassz volt.

Now my grandparents are no longer living,

A nagyszüleim már nem élnek,

so to honor them, I started a scholarship at the Worcester Art Museum

így a tiszteletükre ösztöndíjat indítottam a Worcester Művészeti Múzeumban

for kids who are in difficult situations

nehéz helyzetben lévő gyerekek számára,

but whose caretakers can't afford the classes.

akiknek a gondviselői nem engedhetik meg maguknak az órákat.

And it displayed the work from my first 10 years of publishing,

Az első 10 év kiadói munkámat mutatták be,

and you know who was there to celebrate? Mrs. Alisch.

és tudják ki jött el ünnepelni? Mrs. Alisch.

I said, "Mrs. Alisch, how are you?"

Azt kérdeztem: "Mrs. Alisch, hogy van?"

And she responded with, "I'm here." (Laughter)

Ő így válaszolt: "Itt vagyok." (Nevetés)

That's true. You are alive, and that's pretty good right now.

Ez igaz. Életben van, és ez nagyon jó hír.

So the biggest moment for me, though,

A legszebb pillanat számomra.

my most important job now is I am a dad myself,

A legfontosabb munkám most az, hogy apa vagyok,

and I have two beautiful daughters,

két gyönyörű lányom van.

and my goal is to surround them by inspiration,

A célom, hogy körülvegyem őket inspirációval,

by the books that are in every single room of our house

a könyvekkel, amik a házunk minden szobájában ott vannak,

to the murals I painted in their rooms

a falfestményekkel, amiket a szobájukban festettem,

to the moments for creativity where you find, in quiet times,

a kreatív pillanatokkal, csendes időszakban,

by making faces on the patio

arcokat rajzolunk a teraszra,

to letting her sit in the very desk

hagyom, hogy ahhoz a bizonyos asztalhoz odaüljenek,

that I've sat in for the past 20 years.

aminél az elmúlt 20 évben én ültem.

Thank you. (Applause)

Köszönöm. (Taps)