The history of human emotions | Tiffany Watt Smith

Fordító: Ádám Kósa Lektor: Péter Pallós

I would like to begin with a little experiment.

Kezdjük egy kis kísérlettel!

In a moment, I'm going to ask if you would close your eyes

Kérem, csukják be szemüket,

and see if you can work out

és megnézzük, rájönnek-e,

what emotions you're feeling right now.

milyen érzelmek vannak most önökben.

Now, you're not going to tell anyone or anything.

Egyelőre senkinek semmit se mondjanak.

The idea is to see how easy or perhaps hard you find it

A cél, hogy megnézzük, milyen könnyű vagy talán nehéz hajszálpontosan

to pinpoint exactly what you're feeling.

eltalálniuk, mit éreznek.

And I thought I'd give you 10 seconds to do this.

Gondoltam, adok tíz másodpercet erre.

OK?

Rendben?

Right, let's start.

Akkor fogjunk neki!

OK, that's it, time's up.

Rendben, ennyi, az idő lejárt.

How did it go?

Hogy ment?

You were probably feeling a little bit under pressure,

Valószínűleg kicsit nyomás alatt voltak,

maybe suspicious of the person next to you.

talán a szomszédjukra gyanakodtak:

Did they definitely have their eyes closed?

tényleg becsukta a szemét?

Perhaps you felt some strange, distant worry

Esetleg valami furcsa, bizonytalan érzésük volt

about that email you sent this morning

a reggel elküldött ímél miatt,

or excitement about something you've got planned for this evening.

vagy a ma estére tervezett dolog okozta izgalom miatt.

Maybe you felt that exhilaration that comes when we get together

Talán azt az élénkséget érezték, ami akkor jön, ha egybegyűlünk

in big groups of people like this;

nagy tömegbe, mint ma itt.

the Welsh called it "hwyl,"

A walesiek ezt hívják "hwyl"-nek,

from the word for boat sails.

ami a hajóvitorla szóból ered.

Or maybe you felt all of these things.

Talán mindezt érzik.

There are some emotions which wash the world in a single color,

Vannak érzelmek, melyeket egyszínűvé mos össze a világ,

like the terror felt as a car skids.

mint a rémület, amint a kocsi megfarol.

But more often, our emotions crowd and jostle together

De érzelmeink többnyire elárasztanak, addig lökdösik egymást,

until it is actually quite hard to tell them apart.

ameddig szinte már lehetetlen szétválasztani őket.

Some slide past so quickly you'd hardly even notice them,

Van, ami úgy elsiklik mellettünk, hogy alig vesszük észre.

like the nostalgia that will make you reach out

Mint a nosztalgia, ami arra késztet,

to grab a familiar brand in the supermarket.

hogy ismerős márkáért nyúljunk a boltban.

And then there are others that we hurry away from,

Aztán vannak érzelmek, amelyektől menekülünk,

fearing that they'll burst on us,

félve, hogy ránk telepednek.

like the jealousy that causes you to search a loved one's pockets.

Mint a féltékenység, ami miatt kedvesünk zsebében kutatunk.

And of course, there are some emotions which are so peculiar,

Persze, néhány érzelem annyira sajátos,

you might not even know what to call them.

hogy a nevüket sem tudjuk.

Perhaps sitting there, you had a little tingle of a desire

Ültükben cseppnyi vágy fogta el tán önöket,

for an emotion one eminent French sociologist called "ilinx,"

amit egy kiváló francia szociológus úgy hívott: ilinx,

the delirium that comes with minor acts of chaos.

azaz mámor, amit apró, kaotikus tettek váltanak ki.

For example, if you stood up right now and emptied the contents of your bag

Például, ha most felállnának,

és táskájukat a padlóra borítanák.

all over the floor.

Perhaps you experienced one of those odd, untranslatable emotions

Talán megtapasztalták azon furcsa, leírhatatlan érzések egyikét,

for which there's no obvious English equivalent.

amelyre nincs kézenfekvő angol megfelelő.

You might have felt the feeling the Dutch called "gezelligheid,"

Talán azt érezték, ami a hollandok szerint gezelligheid:

being cozy and warm inside with friends when it's cold and damp outside.

barátokkal bent melegben, meghitten amikor kint hideg van és esik.

Maybe if you were really lucky,

Talán ha elég szerencsések lennének,

you felt this:

éreznék

"basorexia,"

a basorexia-t,

a sudden urge to kiss someone.

az égető vágyat valakit megcsókolni.

(Laughter)

(Nevetés)

We live in an age

Olyan korban élünk,

when knowledge of emotions is an extremely important commodity,

ahol az érzelmek ismerete rendkívül fontos árucikk,

where emotions are used to explain many things,

ahol az érzelmek magyarázatul szolgálnak sok dologra,

exploited by our politicians,

amelyet politikusaink kihasználnak,

manipulated by algorithms.

és algoritmusok manipulálnak.

Emotional intelligence, which is the skill of being able to recognize and name

Az érzelmi intelligencia – a képesség, amivel a saját érzelmeik és másokéi

your own emotions and those of other people,

felismerhetők és megnevezhetők –

is considered so important, that this is taught in our schools and businesses

annyira fel van értékelve, hogy iskolában és üzleti életben tanítják,

and encouraged by our health services.

egészségügyben pedig támogatják.

But despite all of this,

Ennek ellenére azonban

I sometimes wonder

néha azon tűnődöm,

if the way we think about emotions is becoming impoverished.

hogy elszegényedőben van-e érzelmi gondolkodásmódunk.

Sometimes, we're not even that clear what an emotion even is.

Néha azzal sem vagyunk tisztában, mi is az érzelem.

You've probably heard the theory

Valószínűleg ismerős az elmélet,

that our entire emotional lives can be boiled down

miszerint érzelmi világunk leszűkíthető

to a handful of basic emotions.

egypár alapvető érzelemre.

This idea is actually about 2,000 years old,

Kétezer éves ez a gondolat,

but in our own time,

de napjainkban

some evolutionary psychologists have suggested that these six emotions --

evolúciós pszichológusok állítják, hogy ezt a hatféle érzelmet –

happiness, sadness, fear, disgust, anger, surprise --

boldogság, szomorúság, félelem, utálat, harag, meglepődés –

are expressed by everyone across the globe in exactly the same way,

a világon mindenhol mindenki pontosan ugyanúgy fejezi ki,

and therefore represent the building blocks

így alapkövét jelenti

of our entire emotional lives.

teljes érzelmi világunknak.

Well, if you look at an emotion like this,

Ha így tekintenek az érzelmekre,

then it looks like a simple reflex:

akkor egyszerű reflexnek tűnnek,

it's triggered by an external predicament,

melyet külső veszélyhelyzet vált ki.

it's hardwired,

Belénk van építve,

it's there to protect us from harm.

sérülésektől véd meg minket.

So you see a bear, your heart rate quickens,

Ha medvét látunk meg, pulzusszámunk megnő,

your pupils dilate, you feel frightened, you run very, very fast.

pupillánk kitágul, megrémülünk, és nagy hirtelenséggel elfutunk.

The problem with this picture is,

Ezzel az elképzeléssel az a gond,

it doesn't entirely capture what an emotion is.

hogy nem teljesen írja le, mi az érzelem.

Of course, the physiology is extremely important,

Persze, a fiziológia rendkívül fontos,

but it's not the only reason why we feel the way we do

de egy adott pillanatban

nem csak ezért érzünk úgy, ahogy.

at any given moment.

What if I was to tell you that in the 12th century,

Mit szólnak hozzá, hogy a 12. században

some troubadours didn't see yawning

a trubadúrok az ásításra nem úgy tekintettek,

as caused by tiredness or boredom like we do today,

mint amit fáradtság és unalom okoz,

but thought it a symbol of the deepest love?

hanem a legmélyebb szerelem szimbólumának hitték?

Or that in that same period, brave men -- knights --

Vagy ahhoz, hogy akkoriban a bátor férfiak, a lovagok,

commonly fainted out of dismay?

rendszerint elájultak a rémülettől?

What if I was to tell you

Mit szólnak hozzá,

that some early Christians who lived in the desert

hogy sivatagban élő korai keresztények úgy hitték,

believed that flying demons who mainly came out at lunchtime

az ebédidőben előjövő repülő démonok

could infect them with an emotion they called "accidie,"

megfertőzhetik őket az accidie-nek nevezett érzéssel,

a kind of lethargy that was sometimes so intense

olyasfajta letargiával, ami annyira erőteljes,

it could even kill them?

hogy akár ölni is képes?

Or that boredom, as we know and love it today,

Vagy a ma ismert és szeretett unalmat

was first really only felt by the Victorians,

először csak a Viktória-korban érezték

in response to new ideas about leisure time and self-improvement?

feleletképp a szabadidőtöltés és önművelés új eszméire?

What if we were to think again

Mi lenne, ha újragondolnánk

about those odd, untranslatable words for emotions

egyes érzelmeknek adott furcsa, lefordíthatatlan szavakat,

and wonder whether some cultures might feel an emotion more intensely

és eltűnődnénk: egyes kultúrák tán azért élnek át erősebben egy-egy érzelmet,

just because they've bothered to name and talk about it,

csak mert törődtek vele, hogy elnevezzék és beszéljenek róla.

like the Russian "toska,"

Ahogyan az oroszok a toszka-ról,

a feeling of maddening dissatisfaction

az őrjítő elégedetlenség érzéséről,

said to blow in from the great plains.

amiről mondták: a nagy síkságok felől fúj.

The most recent developments in cognitive science show

A megismeréstudomány legújabb fejleményei szerint

that emotions are not simple reflexes,

az érzelmek nem egyszerű reflexek,

but immensely complex, elastic systems

hanem roppantul összetett, rugalmas rendszerek,

that respond both to the biologies that we've inherited

melyekre egyszerre hat a biológiai öröklődés,

and to the cultures that we live in now.

és a kultúra, melyben élünk.

They are cognitive phenomena.

Kognitív jelenségek.

They're shaped not just by our bodies, but by our thoughts,

Nemcsak testünk formálja őket, hanem gondolataink,

our concepts, our language.

fogalmaink, nyelvünk is.

The neuroscientist Lisa Feldman Barrett has become very interested

Lisa Feldman Barett neurológus elkezdett nagyon érdeklődni

in this dynamic relationship between words and emotions.

a szavak és az érzelmek közötti kapcsolat dinamikája iránt.

She argues that when we learn a new word for an emotion,

Azt állítja, hogy mikor új szót tanulunk egy érzelemre,

new feelings are sure to follow.

akkor azt új érzések is követik.

As a historian, I've long suspected that as language changes,

Mint történész régóta gyanítottam, hogy ahogyan a nyelv változik,

our emotions do, too.

úgy változnak érzelmeink is.

When we look to the past, it's easy to see that emotions have changed,

A múltba nézve könnyű meglátni, ahogy az érzelmek változnak –

sometimes very dramatically,

esetenként nagyon élesen –,

in response to new cultural expectations and religious beliefs,

feleletképp új hitvallásokra, kulturális elvárásokra,

new ideas about gender, ethnicity and age,

társadalmi nemek, korszakok, nemzeti hovatartozás új eszméire,

even in response to new political and economic ideologies.

sőt új gazdasági és politikai ideológiák hatására is.

There is a historicity to emotions

Az érzelmek történetiségét

that we are only recently starting to understand.

csak mostanában kezdjük megérteni.

So I agree absolutely that it does us good to learn new words for emotions,

Elfogadom az érzelmekre tanult új szavak jótékony hatását,

but I think we need to go further.

de itt nem kell megállnunk.

I think to be truly emotionally intelligent,

Úgy vélem, hogy érzelmileg igazán intelligensek legyünk,

we need to understand where those words have come from,

rá kell jönnünk, honnan származnak azok a szavak,

and what ideas about how we ought to live and behave

és milyen gondolatok mentén kellene élnünk és viselkednünk,

they are smuggling along with them.

mert azok ezt csempészik magukkal.

Let me tell you a story.

Hadd mondjak el egy sztorit.

It begins in a garret in the late 17th century,

A 17. század vége felé, egy padlásszobában kezdődik

in the Swiss university town of Basel.

a svájci egyetemi városban, Bázelben.

Inside, there's a dedicated student living some 60 miles away from home.

Benne egy elszánt hallgató él, úgy 60 kilométerre otthonától.

He stops turning up to his lectures,

Nem jár be előadásaira,

and his friends come to visit and they find him dejected and feverish,

aztán barátai meglátogatják, és leverten, lázasan találnak rá.

having heart palpitations,

Szívdobogása van,

strange sores breaking out on his body.

furcsa sebek borítják testét.

Doctors are called,

Orvost hívnak,

and they think it's so serious that prayers are said for him

és annyira súlyosnak látják, hogy imádkoznak érte

in the local church.

a helyi templomban.

And it's only when they're preparing to return this young man home

Csak akkor, mikor felkészítik a hazaútjára a férfiút –

so that he can die,

ahol meghalhat –,

that they realize what's going on,

jönnek rá, hogy mi történik,

because once they lift him onto the stretcher,

hiszen ahogy hordágyra emelik,

his breathing becomes less labored.

már könnyebben veszi a levegőt.

And by the time he's got to the gates of his hometown,

Ahogy pedig szülővárosa kapujához érnek,

he's almost entirely recovered.

csaknem teljesen felépül.

And that's when they realize

Ekkor pedig rájönnek,

that he's been suffering from a very powerful form of homesickness.

hogy a honvágy egyik erős változatától szenvedett,

It's so powerful, that it might have killed him.

amely annyira erős, hogy meg is ölhette volna.

Well, in 1688, a young doctor, Johannes Hofer,

1688-ban egy ifjú doktor, Johannes Hofer,

heard of this case and others like it

hallott erről és más esetekről,

and christened the illness "nostalgia."

és elkeresztelte a kórt nosztalgiának.

The diagnosis quickly caught on in medical circles around Europe.

A diagnózis gyorsan elterjedt orvosi körökben Európa szerte.

The English actually thought they were probably immune

Az angolok azt hitték, hogy ők valószínűleg immunisak rá,

because of all the travel they did in the empire and so on.

hiszen a birodalomban tett összes utazásuk stb.

But soon there were cases cropping up in Britain, too.

De hamar felmerültek esetek Nagy-Britanniában is.

The last person to die from nostalgia

Az utolsó, aki nosztalgiába halt bele,

was an American soldier fighting during the First World War in France.

az 1. világháború idején Franciaországban harcoló egyik amerikai katona volt.

How is it possible that you could die from nostalgia

Hogy lehet, hogy nosztalgiába alig száz évvel ezelőtt

less than a hundred years ago?

még bele lehetett halni?

But today, not only does the word mean something different --

Viszont ma a szó nemcsak valami mást jelent –

a sickening for a lost time rather than a lost place --

kóros vágy az elveszett idő, és nem annyira a hely iránt –,

but homesickness itself is seen as less serious,

hanem a honvágyat kevésbé súlyos esetként ítéljük is meg.

sort of downgraded from something you could die from

Mintegy leminősítettük a halál egyik lehető okát valami másra;

to something you're mainly worried your kid might be suffering from

ma inkább az bánt, hogy gyerekünk szenvedne

az ottalvós bulitól.

at a sleepover.

This change seems to have happened in the early 20th century.

E változás a 20. század elejére tehető.

But why?

Vajon miért?

Was it the invention of telephones or the expansion of the railways?

A telefon felfedezése vagy a vasút elterjedése miatt?

Was it perhaps the coming of modernity,

Vagy talán a modernitás eljövetele

with its celebration of restlessness and travel and progress

és a türelmetlenség, a világlátás s a haladás vele járó dicsőítése miatt,

that made sickening for the familiar

mely az ismert iránti vágyakozást

seem rather unambitious?

inkább igénytelenségnek láttatja?

You and I inherit that massive transformation in values,

Az értékrend nagyarányú átalakulását örököljük,

and it's one reason why we might not feel homesickness today

s tán ez az egyik oka, amiért ma nem érzünk

as acutely as we used to.

oly égető honvágyat, mint ezelőtt.

It's important to understand

Fontos megértenünk:

that these large historical changes influence our emotions

érzelmeinkre hatnak a nagy történelmi változások,

partly because they affect how we feel about how we feel.

részben, mert befolyásolják, miként érezzük, amit érzünk.

Today, we celebrate happiness.

Ma a boldogságot dicsőítjük.

Happiness is supposed to make us better workers

A boldogság állítólag jobb munkássá,

and parents and partners;

jobb szülővé, jobb partnerré tesz;

it's supposed to make us live longer.

állítólag meghosszabbítja életünket.

In the 16th century,

A 16. században

sadness was thought to do most of those things.

a szomorúságról hitték majdhogynem ugyanezt.

It's even possible to read self-help books from that period

Még önsegítő könyveket is lehetett olvasni akkoriban,

which try to encourage sadness in readers

melyek szomorúságra buzdították olvasóikat,

by giving them lists of reasons to be disappointed.

egy sor okot felsorolva, mitől keseredjenek el.

(Laughter)

(Nevetés)

These self-help authors thought you could cultivate sadness as a skill,

E könyvek szerzői hitték: a szomorúság mint képesség, fejleszthető,

since being expert in it would make you more resilient

a benne való jártasság pedig ellenállóbbá tehet,

when something bad did happen to you, as invariably it would.

mikor valami rossz történik, ahogy az általában meg is esik.

I think we could learn from this today.

Szerintem manapság okulhatnánk ebből.

Feel sad today, and you might feel impatient, even a little ashamed.

Aki ma szomorú, az türelmetlen, sőt még kicsit restelkedik is.

Feel sad in the 16th century, and you might feel a little bit smug.

A 16. századi szomorúak akkor kicsit elégedettnek érezhették magukat.

Of course, our emotions don't just change across time,

Persze, érzelmeink nemcsak időben,

they also change from place to place.

hanem térben is változnak.

The Baining people of Papua New Guinea speak of "awumbuk,"

A pápua új-guineai baining törzs az awumbukról beszél,

a feeling of lethargy that descends when a houseguest finally leaves.

a letargiáról, ami akkor fog el, amikor a vendég végül elmegy a háztól.

(Laughter)

(Nevetés)

Now, you or I might feel relief,

Mi inkább megkönnyebbülést érzünk,

but in Baining culture,

de a baining kultúrában

departing guests are thought to shed a sort of heaviness

a távozó vendégről azt hitték, egyfajta terhet hagy maga után,

so they can travel more easily,

amitől könnyebben kel útra,

and this heaviness infects the air and causes this awumbuk.

és a teher awumbukot okozva megmételyezi a levegőt.

And so what they do is leave a bowl of water out overnight

Erre ők vízzel teli edényt hagynak kint éjszakára,

amely elnyeli a rossz levegőt.

to absorb this air,

and then very early the next morning, they wake up and have a ceremony

másnap nagyon korán felkelnek, és szertartás közepette

and throw the water away.

kiöntik a vizet.

Now, here's a good example

Ez jó példa arra,

of spiritual practices and geographical realities combining

hogyan ötvöződik a földrajzi valóság a spirituális gyakorlatokkal,

to bring a distinct emotion into life

hogy sajátos érzelmet keltsen életre,

and make it disappear again.

amit aztán eltüntet.

One of my favorite emotions is a Japanese word, "amae."

Egyik kedvenc érzelmem a japán amae.

Amae is a very common word in Japan,

Az amae nagyon elterjedt szó Japánban,

but it is actually quite hard to translate.

de igen nehéz lefordítani.

It means something like the pleasure that you get

Valamiféle élvezetet, gyönyört jelent,

amit akkor érzünk, ha képesek vagyunk

when you're able to temporarily hand over responsibility for your life

az életünkért való felelősséget ideiglenesen másra átruházni.

to someone else.

(Laughter)

(Nevetés)

Now, anthropologists suggest

Antropológusok állítják,

that one reason why this word might have been named and celebrated

hogy azért van ennek neve és magasztalják

in Japan

Japánban,

is because of that country's traditionally collectivist culture,

mert az ország hagyományosan közösségi kultúrájú,

whereas the feeling of dependency

ahol is a függőség érzete

may be more fraught amongst English speakers,

inkább nyűg lehet az angolul beszélőknek,

who have learned to value self-sufficiency and individualism.

akik megtanulták értékelni az önállóságot és az egyéniséget.

This might be a little simplistic,

Kicsit lehet leegyszerűsítő,

but it is tantalizing.

de szívfájdító ez.

What might our emotional languages tell us not just about what we feel,

Lehet, hogy érzelmi nyelvezetünk nemcsak arról szól, mit érzünk,

but about what we value most?

hanem arról is, ami nekünk a legbecsesebb?

Most people who tell us to pay attention to our well-being

Legtöbben, akik figyelmeztetnek: hogy ügyeljünk lelki egyensúlyunkra,

talk of the importance of naming our emotions.

érzelmeink megnevezésének fontosságáról beszélnek.

But these names aren't neutral labels.

A nevek azonban nem semleges címkék.

They are freighted with our culture's values and expectations,

Kulturális értékeinkkel, elvárásainkkal terheltek,

and they transmit ideas about who we think we are.

gondolatokat közölnek arról, hogy mit gondolunk magunkról.

Learning new and unusual words for emotions will help attune us

Érzelmekre tanult szokatlan, új szavak hozzásegítenek

to the more finely grained aspects of our inner lives.

belső életünk tisztultabb szemléletéhez.

But more than this, I think these words are worth caring about,

Mi több, megérdemlik a törődést,

because they remind us how powerful the connection is

mert emlékeztetnek arra, milyen erős a kapcsolat aközött,

between what we think

amit gondolunk,

and how we end up feeling.

és aközött, amit végül érzünk.

True emotional intelligence requires that we understand

Az igaz érzelmi intelligencia megköveteli, hogy megértsük

the social, the political, the cultural forces

a szociális, politikai, kulturális erőviszonyokat,

that have shaped what we've come to believe about our emotions

amelyek az érzelmeinkről alkotott kép mikéntjét formálták,

and understand how happiness or hatred or love or anger

és azt, hogy a boldogság, a gyűlölet, a szeretet vagy a harag

might still be changing now.

miként lehet még mindig átalakulóban.

Because if we want to measure our emotions

Mert ha fel akarjuk mérni érzelmeinket,

and teach them in our schools

és iskoláinkban tanítani őket,

and listen as our politicians tell us how important they are,

hallgatni, amint politikusaink önnön fontosságukról locsognak,

then it is a good idea that we understand

akkor jó nyomon vagyunk, hogy rájöjjünk,

where the assumptions we have about them

honnan származnak

have come from,

a róluk alkotott előfeltevések,

and whether they still truly speak to us now.

és van-e ma őszinte mondandójuk számunkra.

I want to end with an emotion I often feel

Azzal az érzelemmel zárnék, amit gyakran érzek,

when I'm working as a historian.

amikor történészi munkát végzek.

It's a French word, "dépaysement."

A francia dépaysement szóval.

It evokes the giddy disorientation that you feel in an unfamiliar place.

Felidézi a szédítő zavarodottságot, amit ismeretlen helyen érzünk.

One of my favorite parts of being a historian

Történészként az a kedvencem,

is when something I've completely taken for granted,

amikor valami, amit teljesen készpénznek veszek,

some very familiar part of my life,

az életem valamely ismerős darabját,

is suddenly made strange again.

hirtelen ismét idegenné válik.

Dépaysement is unsettling,

A dépaysement felkavaró,

but it's exciting, too.

ugyanakkor érdekfeszítő is.

And I hope you might be having just a little glimpse of it right now.

Remélem, talán egy kicsit most ebbe bepillantást nyerhettek.

Thank you.

Köszönöm.

(Applause)

(Taps)