How loss helped one artist find beauty in imperfection | Alyssa Monks

Fordító: Csaba Varga Lektor: Csaba Lóki

I'm a painter.

Festő vagyok.

I make large-scale figurative paintings,

Nagyméretű figuratív festményeket készítek,

which means I paint people

ami annyit jelent, hogy embereket festek le,

like this.

valahogy így.

But I'm here tonight to tell you about something personal

Ma este azonban valami személyesről szeretnék beszélni önöknek,

that changed my work and my perspective.

ami megváltoztatta a művészetemet és a látásmódomat.

It's something we all go through,

Valamiről, amin mindannyian keresztülmegyünk,

and my hope is that my experience may be helpful to somebody.

és remélem, hogy az én tapasztalatom hasznos lesz mások számára.

To give you some background on me, I grew up the youngest of eight.

Röviden rólam: nyolc testvér legkisebbikeként nőttem fel.

Yes, eight kids in my family.

Bizony, nyolc gyerek.

I have six older brothers and a sister.

Hat bátyám és egy nővérem van.

To give you a sense of what that's like,

Csak hogy éreztessem, ez mit is jelent:

when my family went on vacation,

amikor nyaralni mentünk a családdal,

we had a bus.

egy egész busz kellett.

(Laughter)

(Nevetés)

My supermom would drive us all over town

Anyu mindig elfuvarozott minket mindenfelé a városban

to our various after-school activities --

a különböző délutáni programjainkra --

not in the bus.

mármint... nem a busszal.

We had a regular car, too.

Volt rendes autónk is.

She would take me to art classes,

Elvitt művészeti órákra,

and not just one or two.

és nem is csak egyre-kettőre.

She took me to every available art class from when I was eight to 16,

Minden lehetséges művészeti szakkörre elvitt 8-tól 16 éves koromig,

because that's all I wanted to do.

mert semmi mással nem akartam foglalkozni.

She even took a class with me in New York City.

Egyszer New Yorkban még be is ült velem egy órára.

Now, being the youngest of eight, I learned a few survival skills.

Nyolc testvér legkisebbikeként elsajátítottam néhány túlélési készséget.

Rule number one:

Első számú szabály:

don't let your big brother see you do anything stupid.

sose engedd, hogy a testvéred lássa, ahogy valami hülyeséget csinálsz.

So I learned to be quiet and neat

Megtanultam, hogy jobb csendesnek és rendesnek lenni,

and careful to follow the rules and stay in line.

követni a szabályokat és beállni a sorba.

But painting was where I made the rules.

De a festészetben én szabtam meg a szabályokat.

That was my private world.

Az volt az én kis saját világom.

By 14, I knew I really wanted to be an artist.

14 éves koromra tudtam, hogy művész szeretnék lenni.

My big plan was to be a waitress to support my painting.

A tervem az volt, hogy pincérnő leszek, hogy legyen egy kis mellékes keresetem.

So I continued honing my skills.

Folytattam képességeim tökéletesítését.

I went to graduate school and I got an MFA,

Szépművészeti mesterdiplomát szereztem,

and at my first solo show, my brother asked me,

és az első saját kiállításomon a testvérem azt kérdezte tőlem:

"What do all these red dots mean next to the paintings?"

"Mit jelentenek azok a piros pöttyök a festményeid mellett?"

Nobody was more surprised than me.

Én lepődtem meg a legjobban.

The red dots meant that the paintings were sold

A pöttyök azt jelentették, hogy a képek elkeltek,

and that I'd be able to pay my rent

így lesz pénzem fizetni az albérletemet -

with painting.

pusztán a festésből!

Now, my apartment had four electrical outlets,

Ugyan az albérletemben összesen négy konnektor volt,

and I couldn't use a microwave and a toaster at the same time,

és nem tudtam egyszerre használni a mikrót meg a szendvicssütőt,

but still, I could pay my rent.

de akkor is, ki tudtam fizetni.

So I was very happy.

Nagyon boldog voltam.

Here's a painting from back around that time.

Itt egy kép abból az időből.

I needed it to be as realistic as possible.

A lehető legélethűbbre akartam csinálni.

It had to be specific and believable.

Sajátosnak és hihetőnek kellett lennie.

This was the place where I was isolated and in total control.

Ez volt az, ahol teljesen egyedül voltam, ahol enyém volt az irányítás.

Since then, I've made a career of painting people in water.

Azóta abból élek, hogy vízben lévő embereket festek le.

Bathtubs and showers were the perfect enclosed environment.

A kádak és a zuhanyzók voltak számomra a tökéletes zárt környezet.

It was intimate and private,

Intimnek és személyesnek éreztem,

and water was this complicated challenge that kept me busy for a decade.

a víz pedig olyan kihívást jelentett, ami egy évtizedre lekötött.

I made about 200 of these paintings,

Nagyjából 200 ilyen képet festettem,

néhányuk két-két és fél méteres,

some of them six to eight feet,

like this one.

mint például ez itt.

For this painting, I mixed flour in with the bathwater to make it cloudy

Ehhez a képhez lisztet kevertem a fürdővízbe, hogy homályossá tegyem,

and I floated cooking oil on the surface

étolajat öntöttem a felületére

and stuck a girl in it,

beleraktam egy lányt,

and when I lit it up,

és amikor megvilágítottam,

it was so beautiful I couldn't wait to paint it.

annyira gyönyörű volt, hogy alig vártam, hogy lefesthessem.

I was driven by this kind of impulsive curiosity,

Egyfajta tüzes kíváncsiság hajtott.

always looking for something new to add:

Mindig valami újat akartam hozzátenni:

vinyl, steam, glass.

vinilt, gőzt, üveget.

I once put all this Vaseline in my head and hair

Egyszer vazelint kentem a fejemre és hajamba

just to see what that would look like.

csak hogy lássam, hogy néz ki.

Don't do that.

Ne csinálják utánam.

(Laughter)

(Nevetés)

So it was going well.

Jól mentek a dolgok.

I was finding my way.

Jó úton haladtam.

I was eager and motivated

Lelkes és motivált voltam,

and surrounded by artists,

művészekkel körülvéve,

always going to openings and events.

díszes eseményekre és megnyitókra járkálva.

I was having some success and recognition

Némi kis sikerben és elismertségben is volt részem,

and I moved into an apartment with more than four outlets.

és végre olyan albérletbe tudtam költözni, ahol négynél több konnektor volt.

My mom and I would stay up very late

Anyuval mindig fennmaradtunk késő estig,

talking about our latest ideas and inspiring each other.

hogy a legújabb ötleteinkről beszélgessünk és spiráljuk egymást.

She made beautiful pottery.

Ő maga gyönyörű anyagárukat készített.

I have a friend named Bo who made this painting

Egy Bo nevű barátom készített egy festményt

of his wife and I dancing by the ocean,

a feleségéről és rólam, ahogy az óceánparton táncolunk.

and he called it "The Light Years."

"A könnyed évek" címet adta neki.

I asked him what that meant, and he said,

Megkérdeztem tőle, hogy ez mit jelent, mire azt mondta,

"Well, that's when you've stepped into adulthood, you're no longer a child,

"Nos, ez az, amikor már felnőtté váltál, nem vagy többé gyerek,

but you're not yet weighed down by the responsibilities of life."

de az élet még nem rakta a válladra a felelősségek terhét."

That was it. It was the light years.

Ezt jelentette. Ezek voltak a "könnyed évek".

On October 8, 2011,

2011. október 8-án

the light years came to an end.

a könnyed éveknek vége szakadt.

My mom was diagnosed with lung cancer.

Édesanyámat tüdőrákkal diagnosztizálták.

It had spread to her bones, and it was in her brain.

Átterjedt a csontjaira és az agyára.

When she told me this, I fell to my knees.

Amikor elmondta, térdre rogytam.

I totally lost it.

Teljesen kikészültem.

And when I got myself together and I looked at her,

Amikor összeszedtem magam és ránéztem,

I realized, this isn't about me.

rájöttem, hogy ez nem rólam szól,

This is about figuring out how to help her.

hanem arról, hogy kitaláljam, hogyan tudok neki segíteni.

My father is a doctor,

Édesapám orvos,

and so we had a great advantage having him in charge,

így nagyon jól jött, hogy ő felügyelte anyu állapotát.

and he did a beautiful job taking care of her.

Fantasztikusan gondoskodott róla.

But I, too, wanted to do everything I could to help,

De én is meg akartam tenni minden tőlem telhetőt,

so I wanted to try everything.

meg akartam próbálni mindent.

We all did.

Mindannyian ezt tettük.

I researched alternative medicines,

Utánanéztem alternatív gyógyszereknek,

diets, juicing, acupuncture.

diétáknak, lékúrának, akkupunktúrának.

Finally, I asked her,

Végül azt kérdeztem tőle:

"Ezt szeretnéd, hogy csináljam?"

"Is this what you want me to do?"

And she said, "No."

Ő pedig azt válaszolta, hogy nem.

She said, "Pace yourself. I'm going to need you later."

Azt mondta: "Nyugi! Lassíts egy kicsit! Szükségem lesz rád később."

She knew what was happening,

Tudta, hogy mi történik vele,

and she knew what the doctors

és tudta, amit az orvosok,

and the experts and the internet didn't know:

a szakértők, és az internet nem tudott:

how she wanted to go through this.

azt, hogy hogyan szeretne keresztülmenni a dolgon.

I just needed to ask her.

Csak meg kellett tőle kérdeznem.

I realized that if I tried to fix it,

Rájöttem, hogy ha megjavítani akarnám a dolgokat,

I would miss it.

akkor kimaradnék mindenből.

So I just started to be with her,

Inkább elkezdtem időt tölteni vele,

whatever that meant and whatever situation came up,

bármit is jelentsen ez, bármilyen szituáció állt elő,

just really listen to her.

egyszerűen csak meghallgattam.

If before I was resisting, then now I was surrendering,

Ha korábban ellenálltam, most megadtam magam,

giving up trying to control the uncontrollable

próbálva kezelni a kezelhetetlent,

and just being there in it with her.

és egyszerűen csak próbáltam ott lenni számára.

Time slowed down,

Az idő lelassult.

and the date was irrelevant.

A dátum nem számított.

We developed a routine.

Kialakítottunk egy rutint.

Early each morning I would crawl into bed with her and sleep with her.

Kora reggel bebújtam mellé az ágyba és együtt aludtunk.

My brother would come for breakfast

A bátyám átjött reggelizni;

and we'd be so glad to hear his car coming up the driveway.

úgy örültünk neki, amikor hallottuk az autóját begördülni!

So I'd help her up and take both her hands

Felsegítettem az ágyból, megfogtam a kezét

and help her walk to the kitchen.

és eltámogattam a konyháig.

She had this huge mug she made

Volt egy hatalmas bögréje, amit ő maga készített,

she loved to drink her coffee out of,

amiből a kávéját szerette inni,

and she loved Irish soda bread for breakfast.

és az ír kenyér volt a kedvenc reggelije.

Afterwards was the shower,

Ezután jött a zuhany.

Ezt a részt imádta.

and she loved this part.

She loved the warm water,

Nagyon szerette a meleg vizet,

so I made this as indulgent as I could,

így hát olyan gyengédre csináltam, amilyenre csak tudtam,

like a spa.

mint egy gyógyfürdőben.

My sister would help sometimes.

A nővérem is segített néha.

We had warm towels

Langyos törülközőket

és papucsot készítettünk neki elő,

and slippers ready immediately

so she never got cold for a second.

hogy egy pillanatra se fázzon.

I'd blow-dry her hair.

Megszárítottam a haját.

My brothers would come in the evenings and bring their kids,

A bátyám átjött esténként és hozta magával a gyerekeket is.

and that was the highlight of her day.

Az volt anyu napjának fénypontja.

Over time, we started to use a wheelchair,

Egy idő után tolószékbe kényszerült.

and she didn't want to eat so much,

Nem volt hajlandó rendesen enni

and she used the tiniest little teacup we could find to drink her coffee.

és a kávéját a legkisebb csészéből itta, amit csak találtunk.

I couldn't support her myself anymore,

Nem tudtam tovább egyedül segíteni neki,

so we hired an aide to help me with the showers.

így hát felbéreltünk egy gondozót, hogy segítsen a zuhannyal.

These simple daily activities

Ezek az egyszerű apróságok

became our sacred ritual,

a szent rituálénkká váltak.

and we repeated them day after day

Ezeket ismételgettünk napról napra,

as the cancer grew.

ahogy a rák növekedett.

It was humbling and painful

Lesújtó és fájdalmas volt,

and exactly where I wanted to be.

de én pontosan ezt akartam.

We called this time "the beautiful awful."

Ezt az időszakot "a gyönyörű szörnyűségnek" hívtuk.

She died on October 26, 2012.

2012. október 26-án hunyt el,

It was a year and three weeks after her diagnosis.

egy évvel és 3 héttel a diagnosztizálás után.

She was gone.

Végleg elment.

My brothers, sister, and father and I

A testvéreimmel és édesapámmal

all came together in this supportive and attentive way.

egybegyűltünk, támogatni egymást, vigyázni egymásra.

It was as though our whole family dynamic

Olyan volt, mintha az egész család

and all our established roles vanished

és a megszokott szerepeink semmivé váltak volna,

and we were just all together in this unknown,

mi pedig együtt néztünk szembe az ismeretlennel.

feeling the same thing

Mind ugyanazt éreztük,

and taking care of each other.

és egymásról gondoskodtunk.

I'm so grateful for them.

Annyira hálás vagyok értük.

As someone who spends most of my time alone in a studio working,

Olyasvalakiként, aki idejének nagy részét egy műteremben tölti egyedül dolgozva,

I had no idea that this kind of connection

nem is tudtam, hogy az effajta kapocs

could be so important, so healing.

ennyire fontos, ennyire gyógyító erejű lehet.

This was the most important thing.

Ez volt a legfontosabb számomra.

It was what I always wanted.

Ez volt, amire mindig is vágytam.

So after the funeral, it was time for me to go back to my studio.

A temetés után ideje volt visszatérnem a műtermembe.

So I packed up my car and I drove back to Brooklyn,

Bepakoltam az autóba és visszatértem Brooklynba.

and painting is what I've always done, so that's what I did.

Világéletemben festettem, hát ezt tettem akkor is.

And here's what happened.

És íme, megmutatom, mi történt.

It's like a release of everything that was unraveling in me.

Mintha minden, ami bennem kavargott, előtört volna belőlem.

That safe, very, very carefully rendered safe place

Az a biztonságos hely, amelyet olyan gondosan alkottam meg

that I created in all my other paintings,

az összes addigi festményemen,

it was a myth.

mítosszá vált.

It didn't work.

Nem működött.

And I was afraid, because I didn't want to paint anymore.

Kétségbe estem, mert nem akartam többé festeni.

So I went into the woods.

Így hát kimentem az erdőbe.

I thought, I'll try that, going outside.

Gondoltam kipróbálom, kimegyek a szabadba.

I got my paints, and I wasn't a landscape painter,

Fogtam a festékeimet, és ugyan nem voltam egy tájfestő,

but I wasn't really much of any kind of painter at all,

de nem igazán voltam semmilyen festő sem,

so I had no attachment, no expectation,

így nem voltak komoly elvárásaim,

which allowed me to be reckless and free.

vakmerőnek és szabadnak érezhettem magam.

I actually left one of these wet paintings

Az egyik festményemet még kint is hagytam

outside overnight

egy egész éjszakára

next to a light in the woods.

egy lámpa mellett az erdőben.

By the morning it was lacquered with bugs.

Reggelre lakkrétegként ragadtak rá a bogarak.

But I didn't care. It didn't matter. It didn't matter.

De nem érdekelt. Nem számított.

I took all these paintings back to my studio,

Visszavittem a festményeket a műtermembe,

and scraped them, and carved into them,

lekapargattam és bevéstem őket,

and poured paint thinner on them,

egy vékony réteg festéket öntöttem rájuk,

put more paint on top, drew on them.

még több festéket kentem rájuk, rajzoltam rájuk.

I had no plan,

Nem volt semmilyen tervem.

but I was watching what was happening.

Csak figyeltem, hogy mi történik.

This is the one with all the bugs in it.

Ez az, ami tele ment bogarakkal.

I wasn't trying to represent a real space.

Nem egy valóságos teret próbáltam ábrázolni.

It was the chaos and the imperfections that were fascinating me,

A káosz és a tökéletlenség nyűgözött le,

and something started to happen.

és valami megmozdult bennem.

I got curious again.

Újra kíváncsivá váltam.

This is another one from the woods.

Ez egy másik az erdőben készültek közül.

There was a caveat now, though.

Ellentmondásos helyzet volt.

I couldn't be controlling the paint like I used to.

Nem tudtam úgy uralni a festéket, ahogy régen.

It had to be about implying and suggesting,

Az egész a sejtetésről és a sugallásról szólt,

not explaining or describing.

nem pedig magyarázásról vagy leírásról.

And that imperfect, chaotic, turbulent surface

És ez a tökéletlen, kaotikus, zűrzavaros felület

is what told the story.

adta át jól a történetet.

I started to be as curious as I was when I was a student.

Olyan kíváncsivá váltam, mint amilyen diákként voltam.

So the next thing was I wanted to put figures in these paintings, people,

Szerettem volna alakokat is hozzáadni ezekhez a képekhez; embereket,

and I loved this new environment,

és imádtam ezt az új környezetet,

so I wanted to have both people and this atmosphere.

így szerettem volna, ha az emberek és ez az atmoszféra egyesül.

When the idea hit me of how to do this,

Mikor jött az ötlet, hogy hogyan is csináljam,

I got kind of nauseous and dizzy,

émelyegni és szédülni kezdtem,

which is really just adrenaline, probably,

amit valószínűleg csak az adrenalin okozott,

but for me it's a really good sign.

de számomra nagyon jó jel volt.

And so now I want to show you what I've been working on.

Szeretném megmutatni, hogy azóta min dolgozom.

It's something I haven't shown yet, and it's like a preview, I guess,

Ezt még senkinek sem mutattam meg, tekinthetjük amolyan előzetesnek

of my upcoming show,

a következő kiállításomhoz,

what I have so far.

arról, ami eddig elkészült.

Expansive space

Tágas tér

instead of the isolated bathtub.

az elszigetelt fürdőkád helyett.

I'm going outside instead of inside.

A szabad ég a bezártság helyett.

Loosening control,

Az irányítás lazulása,

savoring the imperfections,

a tökéletlenség megízlelése,

allowing the --

szabad út engedése...

allowing the imperfections.

...szabad út engedése a tökéletlenségnek.

And in that imperfection,

És a tökéletlenségben

you can find a vulnerability.

sebezhetőségre lel az ember.

I could feel my deepest intention, what matters most to me,

Éreztem a legőszintébb szándékomat, ami a legjobban számít nekem,

that human connection

azt az emberi kapcsot,

that can happen in a space where there's no resisting or controlling.

ami abban a térben jöhet létre, ahol nincs ellenállás vagy irányítás.

I want to make paintings about that.

Több képet szeretnék festeni erről.

So here's what I learned.

A következőt tanultam meg.

We're all going to have big losses in our lives,

Mindannyian el fogunk veszíteni valami fontosat életünkben.

maybe a job or a career,

Talán egy állást, egy karriert,

relationships, love, our youth.

kapcsolatokat, szerelmet, a fiatalságunkat.

We're going to lose our health,

Mindannyian elveszítjük majd az egészségünket,

people we love.

a szeretteinket.

These kinds of losses are out of our control.

Az ilyen veszteségek felett nincs uralmunk.

They're unpredictable,

Megjósolhatatlanok

and they bring us to our knees.

és a térdünkre kényszerítenek.

And so I say, let them.

Hát én azt mondom: hadd tegyék.

Fall to your knees. Be humbled.

Rogyj le a térdedre. Semmisülj meg.

Let go of trying to change it

Ne próbáld megváltoztatni a dolgokat,

or even wanting it to be different.

ne akard, hogy másképp legyen,

It just is.

Így kell lennie.

And then there's space,

És akkor jön az üresség.

and in that space feel your vulnerability,

És ebben az ürességben érezd, hogy milyen sebezhető vagy,

what matters most to you,

hogy mi a legfontosabb számodra,

your deepest intention.

a legőszintébb szándékodat.

And be curious to connect

Légy kíváncsi, és nyitott

to what and who is really here,

arra és azokra, ami és akik ténylegesen körülvesznek,

awake and alive.

akik még élnek és veled vannak.

It's what we all want.

Mindannyian ezt szeretnénk.

Let's take the opportunity to find something beautiful

Használd ki az alkalmat arra, hogy találj valami gyönyörűt

in the unknown, in the unpredictable,

az ismeretlenben, a kiszámíthatatlanban,

and even in the awful.

és akár még a rettenetesben is.

Thank you.

Köszönöm.

(Applause)

(Taps)