Ben Dunlap: The life-long learner

Fordító: Laszlo Kereszturi Lektor: Dániel Said

"Jó napot, pacák" Which, as somebody here must surely know,

„Jó napot, pacák!” Ami, ahogy ezt itt valaki biztos tudja,

means "What's up, guys?" in Magyar,

azt jelenti: „Hogy vagytok, srácok?” magyarul,

that peculiar non-Indo-European language spoken by Hungarians

azon a sajátságos nem indoeurópai nyelven, amit a magyarok beszélnek –

for which, given the fact that cognitive diversity is

amelyikről (mivel a kognitív változatosság legalább

at least as threatened as biodiversity on this planet,

annyira veszélyeztetett, mint a biodiverzitás ezen a bolygón)

few would have imagined much of a future even a century or two ago.

kevesen képzelték volna egy-két évszázaddal ezelőtt, hogy lesz jövője.

But there it is: "Jó napot, pacák"

De itt van: „Jó napot, pacák!”

I said somebody here must surely know, because

Azért mondtam, hogy itt valaki biztos tudja, mert

despite the fact that there aren't that many Hungarians to begin with,

annak ellenére, hogy nincs olyan sok magyar ember a földön,

and the further fact that, so far as I know, there's not a drop

és mert tudomásom szerint egy csepp magyar vér

of Hungarian blood in my veins, at every critical juncture of my life

sincs az ereimben, életem minden kritikus fordulatánál

there has been a Hungarian friend or mentor there beside me.

ott volt mellettem egy magyar barát vagy mentor.

I even have dreams that take place in landscapes

Még olyan álmaim is vannak, amelyek olyan tájakon történnek,

I recognize as the landscapes of Hungarian films,

amelyeket magyarfilm-béli tájakként ismerek fel,

especially the early movies of Miklos Jancso.

főleg Jancsó Miklós korai filmjeiből.

So, how do I explain this mysterious affinity?

Hogy magyarázom ezt a rejtélyes rokonságot?

Maybe it's because my native state of South Carolina,

Lehet, hogy azért, mert szülőállamom, Dél-Karolina,

which is not much smaller than present-day Hungary,

amelyik nem sokkal kisebb a mai Magyarországnál,

once imagined a future for itself as an independent country.

egykor független ország jövőjét képzelte el magának.

And as a consequence of that presumption,

És ezen elbizakodottság következményeképpen

my hometown was burned to the ground by an invading army,

szülővárosomat földig égette egy megszálló hadsereg –

an experience that has befallen many a Hungarian town and village

ilyen tapasztalatot sok magyar város és falu megszenvedett

throughout its long and troubled history.

az ország hosszú és gondterhelt történelme alatt.

Or maybe it's because when I was a teenager back in the '50s,

Vagy talán azért, mert amikor az ötvenes években tizenéves voltam,

my uncle Henry -- having denounced the Ku Klux Klan

Henry nagybátyám, aki erősen kritizálta a Ku Klux Klant –

and been bombed for his trouble and had crosses burned in his yard,

és cserébe házát bombákkal dobálták meg és udvarán kereszteket égettek –

living under death threat -- took his wife and children to Massachusetts for safety

halálos fenyegetés alatt élve, biztonságból elvitte feleségét és gyerekeit Massachusettsbe,

and went back to South Carolina to face down the Klan alone.

majd visszament Dél-Karolinába hogy egyedül szálljon szembe a Klannal.

That was a very Hungarian thing to do,

Ez egy nagyon magyaros tett volt,

as anyone will attest who remembers 1956.

amit bárki tanúsíthat, aki emlékszik 1956-ra.

And of course, from time to time Hungarians

És, persze, időről időre a magyarok

have invented their own equivalent of the Klan.

feltalálták az ő saját Klanjaikat.

Well, it seems to me that this Hungarian presence in my life

Nos, úgy tűnik számomra, hogy életemben ezt a magyar jelenlétet

is difficult to account for, but ultimately I ascribe it to an admiration

nehéz megmagyarázni, de végül annak a csodálatnak tulajdonítom,

for people with a complex moral awareness,

amit az összetett morális érzékenységű emberek iránt érzek –

with a heritage of guilt and defeat matched by defiance and bravado.

akiknek múltja csupa bűntudat és vereség, ellenszegüléssel és hősiességgel párosítva.

It's not a typical mindset for most Americans,

A legtöbb amerikai számára ez nem egy tipikus világnézet.

but it is perforce typical of virtually all Hungarians.

De okvetlenül jellemző majdnem minden magyarra.

So, "Jó napot, pacák!"

Tehát: „Jó napot, pacák!”

I went back to South Carolina after some 15 years amid the alien corn

Tizenöt, idegenben eltöltött év után visszatértem Dél-Karolinába,

at the tail end of the 1960s,

az 1960-as évek végén,

with the reckless condescension of that era

a kor vakmerően leereszkedő stílusával,

thinking I would save my people.

gondolva, hogy majd megmentem a népem.

Never mind the fact that they were slow to acknowledge they needed saving.

Tekintet nélkül arra, hogy ők nem igazán gondolták úgy, hogy megmentésre szorulnak.

I labored in that vineyard for a quarter century before

Egy negyed századot dolgoztam abban a szőlőskertben, mielőtt

making my way to a little kingdom of the just in upstate South Carolina,

eljutottam a becsületesek kicsiny királyságba, a Dél-Karolina északi részében lévő,

a Methodist-affiliated institution of higher learning called Wofford College.

metodista kapcsolatú felsőoktatási intézménybe, a Wofford Egyetembe.

I knew nothing about Wofford

Nem tudtam semmit a Woffordról

and even less about Methodism,

és még kevesebbet a metodizmusról,

but I was reassured on the first day that I taught at Wofford College

de megnyugtatott az, hogy az első nap, amikor ott tanítottam,

to find, among the auditors in my classroom,

az osztályterem vendéghallgatói között találtam egy

a 90-year-old Hungarian, surrounded by a bevy of middle-aged European women

90 éves magyart, akit középkorú európai hölgyek serege vett körül,

who seemed to function as an entourage of Rhinemaidens.

és leginkább Rajna-szüzek kísérőjének tűnt.

His name was Sandor Teszler.

Teszler Sándor volt a neve.

He was a puckish widower whose wife and children were dead

Egy csintalan özvegyember volt, akinek a felesége és gyerekei meghaltak,

and whose grandchildren lived far away.

unokái pedig messze éltek.

In appearance, he resembled Mahatma Gandhi,

Megjelenésében hasonlított Mahátma Gandhira –

minus the loincloth, plus orthopedic boots.

csak lágyékkötő nélkül és ortopéd cipővel.

He had been born in 1903 in the provinces

1903-ban született a régi

of the old Austro-Hungarian Empire,

Osztrák–Magyar Monarchia azon területén,

in what later would become Yugoslavia.

amely később Jugoszlávia lett.

He was ostracized as a child, not because he was a Jew --

Gyerekként ki volt közösítve; nem azért mert zsidó volt –

his parents weren't very religious anyhow --

a szülei különben sem voltak nagyon vallásosak –

but because he had been born with two club feet,

hanem mert két dongalábbal született, ami

a condition which, in those days, required institutionalization

azokban az időkben intézetbe utalással, valamint

and a succession of painful operations between the ages of one and 11.

egy sor fájdalmas operációval járt, 1 és 11 éves kor között.

He went to the commercial business high school as a young man

Fiatalkorában kereskedelmi-üzleti középiskolába járt

in Budapest, and there he was as smart as he was modest

Budapesten. És ott annyira intelligens volt, mint amennyire okos,

and he enjoyed a considerable success. And after graduation

és sok sikernek örvendett; majd érettségi után,

when he went into textile engineering, the success continued.

amikor a textiliparban helyezkedett el, a siker folytatódott.

He built one plant after another.

Egyik gyárat építette a másik után.

He married and had two sons. He had friends in high places who

Megnősült és két fia lett. Magas helyeken lévő barátai voltak, akik

assured him that he was of great value to the economy.

biztosították őt arról, hogy ő egy hatalmas értéke a gazdaságnak.

Once, as he had left instructions to have done,

Egyszer, amint utasításban meghagyta,

he was summoned in the middle of the night by the night watchman at one of his plants.

az éjjel közepén hívta be az éjjeliőr az egyik gyárába.

The night watchman had caught an employee who was stealing socks --

Az éjjeliőr elkapta az egyik alkalmazottat, aki zoknit lopott –

it was a hosiery mill, and he simply backed a truck up to the loading dock

egy harisnyagyár volt, és ő simán beállította a teherautót a rakodóhoz,

and was shoveling in mountains of socks.

és lapátolta be a zoknihegyeket.

Mr. Teszler went down to the plant and confronted the thief and said,

Teszler úr lement a gyárba, szembesült a tolvajjal, és ezt mondta:

"But why do you steal from me? If you need money you have only to ask."

„De miért lopsz tőlem? Ha szükséged van pénzre, csak kérned kell.”

The night watchman, seeing how things were going and waxing indignant,

Az éjjeliőr látta, hogy mennek a dolgok és egyre jobban fel volt háborodva,

said, "Well, we're going to call the police, aren't we?"

és ezt mondta: „Akkor, hívjuk a rendőrséget, ugye?”

But Mr. Teszler answered, "No, that will not be necessary.

De Teszler úr így válaszolt: „Nem, arra nincs szükség.

He will not steal from us again."

Nem fog tőlünk lopni még egyszer.”

Well, maybe he was too trusting, because he stayed where he was

Hát, lehet, hogy túl bizakodó volt, mert ugyanitt maradt még

long after the Nazi Anschluss in Austria

sokkal az után, hogy a nácik csatolták Ausztriát,

and even after the arrests and deportations began in Budapest.

és még az után is, hogy a letartóztatások és deportálások megkezdődtek Budapesten.

He took the simple precaution of having cyanide capsules placed in lockets

Elővigyázatosságból ciánkapszulákat tett a medalionokba,

that could be worn about the necks of himself and his family.

amelyeket a saját és a családja nyakában hordtak.

And then one day, it happened: he and his family were arrested

És akkor, egy napon megtörtént: őt és családját letartóztatták,

and they were taken to a death house on the Danube.

és egy Duna-menti halálházba vitték.

In those early days of the Final Solution, it was handcrafted brutality;

A „végső megoldás” e korai időszakában kézi brutalitásról beszélünk –

people were beaten to death and their bodies tossed into the river.

az embereket halálra verték, majd testüket a folyóba dobták.

But none who entered that death house had ever come out alive.

De senki se jött ki élve a halálházból.

And in a twist you would not believe in a Steven Spielberg film --

Ám egy olyan fordulat történt, amit még egy Steven Spielberg-filmben sem hinne el az ember:

the Gauleiter who was overseeing this brutal beating was the very same thief

a brutális verést vezető gauleiter éppen az a tolvaj volt,

who had stolen socks from Mr. Teszler's hosiery mill.

aki zoknikat lopott Teszler úr harisnyagyárából.

It was a brutal beating. And midway through that brutality,

Brutális verés volt. És a brutalitás közepén András,

one of Mr. Teszler's sons, Andrew, looked up and said,

Teszler úr egyik fia felnézett, és ezt mondta:

"Is it time to take the capsule now, Papa?"

„Papa, most kell bevenni a kapszulát?”

And the Gauleiter, who afterwards vanishes from this story,

És a gauleiter – aki ezután eltűnik ebből a történetből –

leaned down and whispered into Mr. Teszler's ear,

lehajolt és Teszler úr fülébe súgta:

"No, do not take the capsule. Help is on the way."

„Ne vegyék be a kapszulát. Úton van a segítség.”

And then resumed the beating.

Aztán folytatta a verést.

But help was on the way, and shortly afterwards

De a segítség – a segítség úton volt, és röviddel ez után

a car arrived from the Swiss Embassy.

egy kocsi érkezett a svájci nagykövetségről.

They were spirited to safety. They were reclassified as Yugoslav citizens

Biztonságba helyezték őket. Bejegyezték őket jugoszláv állampolgároknak,

and they managed to stay one step ahead of their pursuers

és sikerült egy lépéssel az üldözőik előtt maradniuk

for the duration of the War, surviving burnings and bombings

a háború ideje alatt, túlélve a tüzeket és bombázásokat,

and, at the end of the War, arrest by the Soviets.

és – a háború végén – a szovjet letartóztatásokat.

Probably, Mr. Teszler had gotten some money into Swiss bank accounts

Valószínűleg Teszler úrnak volt valamennyi pénze a svájci bankszámlákon,

because he managed to take his family first to Great Britain,

mert sikerült elvinnie a családját Nagy-Britanniába, majd

then to Long Island and then to the center of the textile industry in the American South.

Long Islandre, utána pedig az Egyesült Államok déli részének textilipari központjába.

Which, as chance would have it, was Spartanburg, South Carolina,

Amelyik, a sors akarata szerint, a Dél-Karolina állambeli Spartanburg volt:

the location of Wofford College.

a Wofford Egyetem városa.

And there, Mr. Teszler began all over again and once again achieved immense success,

És ott Teszler úr újrakezdte az egészet, és újból hatalmas sikereket ért el,

especially after he invented the process

főleg, miután feltalált egy új ruhaanyag – a „duplakötésű” –

for manufacturing a new fabric called double-knit.

gyártásához használatos folyamatot.

And then in the late 1950s, in the aftermath of Brown v. Board of Education,

És akkor, az 1950-es évek végén, a Brown kontra Iskolaszék ügy után,

when the Klan was resurgent all over the South,

amikor a Klan újjáéledőben volt rengeteg helyen Délen,

Mr. Teszler said, "I have heard this talk before."

Teszler úr azt mondta: „Már hallottam ezt a dumát.”

And he called his top assistant to him and asked,

És behívta magához a fő asszisztensét és megkérdezte:

"Where would you say, in this region, racism is most virulent?"

„Ön szerint ebben a régióban hol a legerősebb a rasszizmus?”

"Well, I don't rightly know, Mr. Teszler. I reckon that would be Kings Mountain."

„Hát, Teszler úr, nem igazán tudom. Gondolom Kings Mountainben.”

"Good. Buy us some land in Kings Mountain

„Rendben. Vásároljon nekünk némi földet Kings Mountainben,

and announce we are going to build a major plant there."

és jelentse be, hogy építeni fogunk ott egy nagy gyárat.”

The man did as he was told, and shortly afterwards,

A férfi úgy tett, ahogy utasították, és Teszler út nemsokára

Mr. Teszler received a visit from the white mayor of Kings Mountain.

fogadta Kings Mountain fehér polgármesterének a látogatását.

Now, you should know that at that time,

Tudniuk kell, hogy abban az időben

the textile industry in the South was notoriously segregated.

Délen a textilipar köztudottan faji alapon elkülönített volt.

The white mayor visited Mr. Teszler and said,

A fehér polgármester meglátogatta Teszler urat, és ezt mondta:

"Mr. Teszler, I trust you’re going to be hiring a lot of white workers."

„Teszler úr, bízom abban, hogy sok fehér munkást fog alkalmazni.”

Mr. Teszler told him, "You bring me the best workers that you can find,

Teszler úr azt mondta neki: „Hozza nekem a legjobb munkásokat, akiket talál,

and if they are good enough, I will hire them."

és ha elég jók, alkalmazni fogom őket.”

He also received a visit from the leader of the black community,

A fekete közösség vezetőjének a látogatását is fogadta,

a minister, who said, "Mr. Teszler, I sure hope you're going to

egy lelkészét, aki ezt mondta: „Teszler úr, nagyon remélem, hogy

hire some black workers for this new plant of yours."

alkalmazni fog fekete munkásokat is ebben az új gyárban.”

He got the same answer: "You bring the best workers that you can find,

Ő is ezt a választ kapta: „Hozza a legjobb munkásokat, akiket talál,

and if they are good enough, I will hire them."

és ha elég jók, alkalmazni fogom őket.”

As it happens, the black minister did his job better than the white mayor,

Úgy történt, hogy a fekete lelkész jobban végezte a munkáját, mint a fehér polgármester,

but that's neither here or there.

de ez lényegtelen volt.

Mr. Teszler hired 16 men: eight white, eight black.

Teszler úr 16 embert vett fel, nyolc fehéret, nyolc feketét.

They were to be his seed group, his future foremen.

Ők voltak az ő kezdő csoportja, a leendő csoportvezetők.

He had installed the heavy equipment for his new process

Kings Mountain szomszédságában egy elhagyott raktárban

in an abandoned store in the vicinity of Kings Mountain,

beüzemeltette a nehézgépeket az új technológiájához,

and for two months these 16 men would live and work together,

és ez a 16 ember kéthavi együttélésre és együtt dolgozásra volt ítélve,

mastering the new process.

mialatt megtanulják az új folyamatot.

He gathered them together after an initial tour of that facility

A kezdeti körbevezetés után összehívta őket,

and he asked if there were any questions.

és megkérdezte, vannak-e kérdések.

There was hemming and hawing and shuffling of feet,

Hümmögés, dörmögés és lábak csoszogása hallatszott,

and then one of the white workers stepped forward and said,

majd az egyik fehér munkás előrelépett és ezt mondta:

"Well, yeah. We’ve looked at this place and there's only one place to sleep,

„Hát, van. Körülnéztünk – és csak egy hálóhely van,

there's only one place to eat, there's only one bathroom,

csak egy ebédlőhely van, csak egy mosdó van,

there's only one water fountain. Is this plant going to be integrated or what?"

csak egy vízkút van. Ez a gyár nem lesz elkülönített, vagy mi?”

Mr. Teszler said, "You are being paid twice the wages of any other textile workers in this region

Teszler úr azt mondta: „Kétszer akkora fizetést kap, mint bármelyik más textilipari munkás ezen a környéken,

and this is how we do business. Do you have any other questions?"

és mifelénk így megy az ipar. Van-e más kérdése?”

"No, I reckon I don't."

„Nem, nincsen.”

And two months later when the main plant opened

És két hónap múlva, amikor a gyár megnyílt

and hundreds of new workers, white and black,

és munkások százai – fehérek és feketék –

poured in to see the facility for the first time,

beözönlöttek, hogy először megnézzék a gyárat,

they were met by the 16 foremen, white and black, standing shoulder to shoulder.

a 16 csoportvezető fogadta őket – fehérek és feketék – vállt vállnak vetve.

They toured the facility and were asked if there were any questions, and

Ők körbe vezették a munkásokat a gyárban, majd megkérdezték, van-e kérdés.

inevitably the same question arose:

És ugyanaz a kérdés merült fel, elkerülhetetlenül:

"Is this plant integrated or what?"

„Ez a gyár nincs elkülönítve, vagy mi?”

And one of the white foremen stepped forward and said,

Az egyik fehér csoportvezető előrelépett, és ezt mondta:

"You are being paid twice the wages of any other workers

„Kétszer akkora fizetést kap, mint bármelyik más munkás

in this industry in this region and this is how we do business.

ebben az iparágban ezen a környéken, és mifelénk így megy az ipar.

Do you have any other questions?"

Van más kérdés?”

And there were none. In one fell swoop,

És nem volt egy se. Egyetlen végzetes csapással

Mr. Teszler had integrated the textile industry in that part of the South.

Teszler úr megszüntette a faji elkülönítést a textiliparban a Délnek azon részén.

It was an achievement worthy of Mahatma Gandhi,

Mahátma Gandhihoz méltó teljesítmény volt,

conducted with the shrewdness of a lawyer and the idealism of a saint.

egy ügyvéd ravaszságával és egy szent idealizmusával végrehajtva.

In his eighties, Mr. Teszler, having retired from the textile industry,

A nyolcvanas éveiben Teszler úr visszavonult a textiliparból,

adopted Wofford College,

adoptálta a Wofford Egyetemet –

auditing courses every semester,

minden félévben jelen volt vendéghallgatóként.

and because he had a tendency to kiss anything that moved,

És mivel hajlamos volt arra, hogy minden mozgó dolgot megpusziljon,

becoming affectionately known as "Opi" -- which is Magyar for grandfather --

ezért mint Opi lett ismert – ami magyarul nagypapát jelent –,

by all and sundry. Before I got there, the library of the college

és kivétel nélkül mindenki így hívta. Amikor én odakerültem, az egyetemi könyvtár

had been named for Mr. Teszler, and after I arrived in 1993,

már Teszler úrról lett elnevezve, és miután 1993-ban odaérkeztem,

the faculty decided to honor itself by naming Mr. Teszler Professor of the College --

az egyetem elhatározta, hogy megtiszteli magát azzal, hogy Teszler urat egyetemi professzorrá nevezi ki.

partly because at that point he had already taken

Részben azért is, mert addigra már elvégezte

all of the courses in the catalog, but mainly because

az összes kurzust a kínálatból; de főleg azért,

he was so conspicuously wiser than any one of us.

mert nyilvánvalóan bölcsebb volt, mint akármelyikünk.

To me, it was immensely reassuring that the presiding spirit

Számomra végtelenül megnyugtató volt, hogy a vezető szelleme

of this little Methodist college in upstate South Carolina

ennek a pici dél-karolinai metodista egyetemnek

was a Holocaust survivor from Central Europe.

egy közép-európai holokauszt-túlélő volt.

Wise he was, indeed, but he also had a wonderful sense of humor.

Bölcs volt, csakugyan, de csodálatos humorérzékkel is rendelkezett.

And once for an interdisciplinary class,

Egyszer, egy interdiszciplináris kurzuson Ingmar Bergman

I was screening the opening segment of Ingmar Bergman's "The Seventh Seal."

„A hetedik pecsét” című filmjének nyitójelenetét vetítettem le.

As the medieval knight Antonius Block returns from the wild goose chase

Ahogy Antonius Blok, a középkori lovag, visszatér az értelmetlen

of the Crusades and arrives on the rocky shore of Sweden,

keresztes háborúból és megérkezik Svédország sziklás partjaira,

only to find the specter of death waiting for him,

csak azért, hogy a halál szelleme várjon rá,

Mr. Teszler sat in the dark with his fellow students. And

Teszler úr a sötétben ült a diáktársaival.

as death opened his cloak to embrace the knight

És ahogy a halál kinyitja köpenyét, hogy megragadja a lovagot

in a ghastly embrace, I heard Mr. Teszler's tremulous voice:

egy szörnyű öleléssel, hallottam Teszler úr remegő hangját:

"Uh oh," he said, "This doesn't look so good." (Laughter)

„O-ó – mondta ő –, ez nem néz ki valami jól.”

But it was music that was his greatest passion, especially opera.

De a zene volt az ő legnagyobb szenvedélye, főleg az opera,

And on the first occasion that I visited his house, he gave me

és első alkalommal, amikor a házában jártam, megadta nekem

honor of deciding what piece of music we would listen to.

azt a tiszteletteljes lehetőséget, hogy megválasszam, melyik zenei darabot hallgassuk.

And I delighted him by rejecting "Cavalleria Rusticana"

És én örömet szereztem neki azzal, hogy visszautasítottam a „Cavalerria Rusticaná”-t

in favor of Bela Bartok's "Bluebeard's Castle."

Bartók Béla „A kékszakállú herceg várá”-nak javára.

I love Bartok's music, as did Mr. Teszler,

Imádom Bartók zenéjét, ahogy Teszler úr is tette,

and he had virtually every recording of Bartok's music ever issued.

és megvolt neki szinte az összes Bartók-felvétel, amit valaha is kiadtak.

And it was at his house that I heard for the first time

És az ő házában hallottam először Bartók

Bartok's Third Piano Concerto and learned from

Harmadik zongoraversenyét, és megtudtam Teszler úrtól,

Mr. Teszler that it had been composed in nearby Asheville, North Carolina

hogy a közelben lévő, Észak-Karolina állambeli Asheville-ben volt komponálva,

in the last year of the composer's life.

a zeneszerző életének utolsó évében.

He was dying of leukemia and he knew it,

Leukémiában haldoklott és tudta ezt,

and he dedicated this concerto to his wife,

és a feleségének, Ditának ajánlotta ezt a koncertet,

Dita, who was herself a concert pianist.

aki szintén is egy koncertzongorista volt.

And into the slow, second movement, marked "adagio religioso,"

És a lassú, második részben, amelyik „adagio religiosónak” van jelölve,

he incorporated the sounds of birdsong that he heard

belefoglalta annak a madárdalnak a hangjait, amit az ablakán keresztül

outside his window in what he knew would be his last spring;

hallott kintről, azon a tavaszon, amelyikről tudta, hogy az utolsó lesz neki.

he was imagining a future for her in which he would play no part.

Egy olyan jövőt képzelt el felesége számára, amelyikben ő maga már nem játszik semmilyen szerepet.

And clearly this composition is his final statement to her --

És teljesen világos, hogy ez a szerzemény az ő végső vallomása Ditának –

it was first performed after his death --

Bartók halála után lett bemutatva –,

and through her to the world.

és Ditán keresztül a világnak.

And just as clearly, it is saying, "It's okay. It was all so beautiful.

És legalább ilyen világosan azt súgja: „Nincs semmi gond. Minden olyan csodálatos volt.

Whenever you hear this, I will be there."

Bármikor hallod is ezt, én ott leszek.”

It was only after Mr. Teszler's death that I learned

Csak Teszler úr halála után tudtam meg,

that the marker on the grave of Bela Bartok in Hartsdale, New York

hogy Bartók Béla sírkövéért – amelyik a New York állambeli Hartsdale-ben található –

was paid for by Sandor Teszler. "Jó napot, Bela!"

Teszler Sándor fizettet. „Jó napot, Béla!”

Not long before Mr. Teszler’s own death at the age of 97,

Nem sokkal Teszler úr halála előtt, amely 97 éves korában következett be,

he heard me hold forth on human iniquity.

meghallgatta az emberi romlottságról szóló előadásomat.

I delivered a lecture in which I described history

A beszédemben úgy mutattam be a történelmet,

as, on the whole, a tidal wave of human suffering and brutality,

mint az emberi szenvedés és brutalitás szökőárját,

and Mr. Teszler came up to me afterwards with gentle reproach and said,

és Teszler úr utána hozzám jött enyhe rosszallással, és ezt mondta:

"You know, Doctor, human beings are fundamentally good."

„Tudja, doktor, az emberi lények alapvetően jók.”

And I made a vow to myself, then and there,

És én, akkor és ott, megfogadtam magamnak,

that if this man who had such cause to think otherwise

hogy ha ez az ember, akinek annyi oka lenne, hogy másképp gondolkodjon,

had reached that conclusion,

erre a következtetésre jutott,

I would not presume to differ until he released me from my vow.

akkor én se merészelhetek mást gondolni, amíg ő fel nem oldoz a fogadalmamból.

And now he's dead, so I'm stuck with my vow.

És most már halott, úgyhogy benne ragadtam a fogadalmamban.

"Jó napot, Sandor!"

„Jó napot, Sándor!”

I thought my skein of Hungarian mentors had come to an end,

Azt hittem, a magyar mentorok sorának vége szakadt,

but almost immediately I met Francis Robicsek, a Hungarian doctor --

de szinte azonnal megismertem Robicsek Ferencet, a magyar doktort –

actually a heart surgeon in Charlotte, North Carolina, then in his late seventies --

egy szívsebész az Észak-Karolina állambeli Charlotte-ban, aki akkor a kései hetvenes éveit élte –,

who had been a pioneer in open-heart surgery,

aki úttörője volt a nyílt szíven végzett sebészetnek,

and, tinkering away in his garage behind his house,

és a saját háza mögötti garázsában barkácsolva

had invented many of the devices that are standard parts of those procedures.

feltalált sok olyan eszközt, amely most szabvány része azoknak az eljárásoknak.

He's also a prodigious art collector, beginning as an intern in Budapest

Továbbá jelentős műgyűjtő, aki budapesti gyakornoki pályája alatt kezdett el

by collecting 16th- and 17th-century Dutch art and Hungarian painting,

16. és 17. századi holland alkotásokat és magyar festményeket gyűjteni,

and when he came to this country moving on to Spanish colonial art,

és amikor ebbe az országba jött, áttért a spanyol gyarmati művészetre,

Russian icons and finally Mayan ceramics.

az orosz ikonokra, és végül a maja kerámiákra.

He's the author of seven books, six of them on Mayan ceramics.

Hét könyv szerzője, ebből hat a maja kerámiákról szól.

It was he who broke the Mayan codex, enabling scholars to relate

Ő volt az, aki feltörte a maja kódexet, lehetővé téve a tudósoknak, hogy összekössék

the pictographs on Mayan ceramics to the hieroglyphs of the Mayan script.

a maja kerámiákon lévő piktogrammákat a maja írásban használt hieroglifákkal.

On the occasion of my first visit, we toured his house

Az első látogatásom alkalmával körbejártuk a házát,

and we saw hundreds of works of museum quality,

és több száz múzeumi minőségű munkát láttunk,

and then we paused in front of a closed door and Dr. Robicsek said,

majd megálltunk egy csukott ajtó előtt és doktor Robicsek érezhető

with obvious pride, "Now for the piece De resistance."

büszkeséggel ezt mondta: „És most a legszebb darab.”

And he opened the door and we walked into a

És kinyitotta az ajtót, besétáltunk egy ablak nélküli

windowless 20-by-20-foot room with shelves from floor to ceiling, and

ablak nélküli, 6×6 méteres szobába, amelyik polcokkal volt tele padlótól a plafonig,

crammed on every shelf his collection of Mayan ceramics.

minden polc telerakva az ő majakerámia-gyűjteményével.

Now, I know absolutely nothing about Mayan ceramics,

Én abszolút semmit se tudok a maja kerámiáról,

but I wanted to be as ingratiating as possible so I said,

de olyan behízelgő akartam lenni, amennyire csak lehetett. Úgyhogy

"But Dr. Robicsek, this is absolutely dazzling."

azt mondtam: „Dehát doktor Robicsek, ez egyszerűen káprázatos.”

"Yes," he said. "That is what the Louvre said.

„Igen – mondta ő –, a Louvre is ezt mondta.

They would not leave me alone until I let them have a piece,

Nem hagytak békében, amíg nem adtam nekik egy alkotást,

but it was not a good one." (Laughter)

de az nem volt valami jó példány.”

Well, it occurred to me that I should invite Dr. Robicsek

Hát, eszembe jutott, hogy meghívhatnám doktor Robicseket, hogy

to lecture at Wofford College on -- what else?

adjon elő a Wofford Egyetemen – mi másról, mint

-- Leonardo da Vinci. And further, I should invite him to meet

– Leonardo da Vinciről. Továbbá meghívhatnám őt, hogy találkozzon a legöregebb

my oldest trustee, who had majored in French history at Yale

kurátorunkkal, aki több mint 70 évvel ezelőtt végzett francia történelmet

some 70-odd years before and, at 89, still ruled the world's

a Yale Egyetemen, és 89 évesen még mindig a világ legnagyobb magántulajdonban

largest privately owned textile empire with an iron hand.

lévő textilbirodalmát uralta, vasszigorral vezetve azt.

His name is Roger Milliken. And Mr. Milliken agreed,

A neve Roger Milliken. És Milliken úr beleegyezett,

and Dr. Robicsek agreed. And Dr. Robicsek visited

és Dr. Robicsek is beleegyezett. És Dr. Robicsek eljött,

and delivered the lecture and it was a dazzling success.

megtartotta az előadását, és káprázatos siker volt.

And afterwards we convened at the President's House with Dr. Robicsek

És utána összegyűltünk az elnök házában dr. Robicsekkel

on one hand, Mr. Milliken on the other.

az egyik oldalon, Milliken úrral a másikon.

And it was only at that moment, as we were sitting down to dinner,

És csak abban a pillanatban, ahogy ültünk le a vacsorához,

that I recognized the enormity of the risk I had created,

ismertem fel, hogy milyen hatalmas kockázatot idéztem elő.

Mert összehozni ezt a két titánt, ezt a két mesterét az univerzumnak

because to bring these two titans, these two masters of the universe

together -- it was like introducing Mothra to Godzilla over the skyline of Tokyo.

olyan volt, mintha Tokió felhőkarcolói között bemutatnám egymásnak Mothrát és Godzillát.

If they didn't like each other, we could all get trampled to death.

Ha nem tetszenek egymásnak, esetleg mind halálra leszünk taposva.

But they did, they did like each other.

De tetszettek egymásnak.

They got along famously until the very end of the meal,

Nagyon jól kijöttek – egészen a vacsora legvégéig,

and then they got into a furious argument.

amikor is mérges vitába keveredtek.

And what they were arguing about was this:

És amiről vitáztak, a következő volt:

whether the second Harry Potter movie was as good as the first. (Laughter)

vajon a második Harry Potter-film volt-e olyan jó, mint az első.

Mr. Milliken said it was not. Dr. Robicsek disagreed.

Milliken úr szerint nem. Dr. Robicsek nem értett egyet.

I was still trying to take in the notion that these titans,

Én még mindig azt próbáltam felfogni, hogy ez a két titán,

these masters of the universe, in their spare time watch Harry Potter movies,

az univerzum két mestere szabadidejében Harry Potter-filmeket néz,

amikor Milliken úr azt gondolta, megnyeri a vitát, ha azt mondja:

when Mr. Milliken thought he would win the argument by saying,

"You just think it's so good because you didn't read the book."

„Csak azért gondolod, hogy olyan jó, mert nem olvastad a könyvet.”

And Dr. Robicsek reeled back in his chair, but quickly gathered his wits,

Dr. Robicsek hátraszédült a székében, de gyorsan visszanyerte az eszét,

leaned forward and said, "Well, that is true, but I'll bet you went

előrehajolt és ezt mondta: „Hát, ez igaz, de fogadok, hogy te az unokáddal

to the movie with a grandchild." "Well, yes, I did," conceded Mr. Milliken.

mentél a moziba.” „Hát, igen, vele mentem” – ismerte el Milliken úr.

"Aha!" said Dr. Robicsek. "I went to the movie all by myself." (Laughter) (Applause)

„Aha! – mondta Dr. Robicsek. – Én teljesen egyedül láttam a filmet.”

And I realized, in this moment of revelation,

És ebben a sokat jelentő pillanatban rájöttem,

that what these two men were revealing was the secret

hogy ez a két férfi éppen feltárta előttem a rendkívüli

of their extraordinary success, each in his own right.

sikerük titkát. És a titkuk pontosan abban a kielégíthetetlen

And it lay precisely in that insatiable curiosity,

kíváncsiságban, abban az elfojthatatlan tudásszomjban állt –

that irrepressible desire to know, no matter what the subject,

függetlenül a tárgytól,

no matter what the cost,

függetlenül a kockázattól,

even at a time when the keepers of the Doomsday Clock

még akkor is, amikor a „végzet órájának” őrzői

are willing to bet even money that the human race won't be around

mérget mernének venni arra, hogy az emberi fajnak már nem fog módjában állni,

to imagine anything in the year 2100, a scant 93 years from now.

hogy akármit is elképzeljen 2100-ban, 93 rövid év múlva.

"Live each day as if it is your last," said Mahatma Gandhi.

„Élj úgy, mintha a mai lenne az utolsó napod – mondta Mahátma Ghandi.

"Learn as if you'll live forever."

– Tanulj úgy, mintha örökké élnél.”

This is what I'm passionate about. It is precisely this.

Ez az én szenvedélyem. Pontosan ez.

It is this inextinguishable, undaunted appetite for learning and experience,

Ez a csillapíthatatlan, rettenthetetlen étvágy a tanulásért és tapasztalatokért,

no matter how risible, no matter how esoteric,

nem számít, mennyire nevetségesnek, mennyire ezoterikusnak,

no matter how seditious it might seem.

mennyire rendszerellenesnek tűnik.

This defines the imagined futures of our fellow Hungarians --

Ez határozza meg az elképzelt jövőjét magyar társainknak –

Robicsek, Teszler and Bartok -- as it does my own.

Robicseknek, Teszlernek és Bartóknak –, ahogy nekem is.

As it does, I suspect, that of everybody here.

Ahogy, gyanítom, mindenkiét itt.

To which I need only add, "Ez a mi munkank; es nem is keves."

Amihez csak azt teszem hozzá: „Ez a mi munkánk; és nem is kevés.”

This is our task; we know it will be hard.

Ez a mi munkánk. Tudjuk, hogy nehéz lesz.

"Ez a mi munkank; es nem is keves. Jó napot, pacák!" (Applause)

„Ez a mi munkánk; és nem is kevés.” Jó napot, pacák!