Infinity according to Jorge Luis Borges - Ilan Stavans

Fordító: Ádám Kósa Lektor: Péter Pallós

When Ireneo Funes looked at a glass of wine on a table,

Amikor Ireneo Funes az asztalon lévő borospohárra nézett,

he saw “all the shoots, clusters, and grapes of the vine.

látta a "szőlőlugas minden szárát, fürtjét és gyümölcsét.

He remembered the shapes of the clouds in the south

Tudta az 1882. április 30-án

at the dawn of the 30th of April of 1882,

reggel látott déli felhők alakját,

and he could compare them in his recollection with the marbled grain

és emlékezetében képes volt összehasonlítani

egy csupán egyszer látott bőrkötéses könyv

in the design of a leather-bound book which he had seen only once,

erezetével és egy tajték körvonalaival,

and with the lines in the spray which an oar raised

melyet egy evező kavart fel a Rio Negrón, közvetlenül a Quebracho-forradalom előtt."

in the Rio Negro on the eve of the battle of the Quebrancho.”

In the short story “Funes, the Memorious,”

A Funes, az emlékező c. novellájában

Jorge Luis Borges explores what it would be like to have a perfect memory.

Jorge Luis Borges eljátszik a végtelen emlékezet gondolatával.

His character not only remembers everything he has ever seen,

A szereplő nemcsak minden addig látott dologra emlékszik,

but every time he has seen it in perfect detail.

hanem azok minden apró részletét is látja.

These details are so overwhelming

A részletek sokasága annyira elsöprő,

Funes has to spend his days in a dark room,

hogy Funes a napjait sötét szobában tölti,

and can only sleep by imagining a part of town he has never visited.

és csak egy soha nem látott városrész képzete ringathatja álomba.

According to Borges,

Borges szerint

Funes’s memories even rendered him incapable of real thought,

Funest emlékei képtelenné tették az ép gondolkozásra,

because “To think is to forget a difference, to generalize, to abstract.

mert azzal, "eltekintünk eltérésektől, általánosítunk, elvonatkoztatunk.

In the overly replete world of Funes there were nothing but details.”

Funes zsúfolt világában csakis részletek voltak, szinte közvetlen részletek."

Funes’ limitless memory was just one of Borges’s many explorations of infinity.

Funes határtalan emlékezetével Borgesnél a végtelenség kérdésköre nem zárult le.

Born in Argentina in 1899,

1899-ben született argentínaiként,

he admired the revolutionaries of his mother’s family

csodálta anyai ágon a forradalmi ősöket,

but took after his father’s bookish clan.

de édesapja könyvszerető vonalára ütött.

His body of essays, poems, and stories, or, as he called them, ficciones

Esszékötetei, versei, novellái vagy, ahogy ő nevezte, ficcionesek

pioneered the literary style of “lo real maravilloso,”

megteremtették a lo real maravillosot,

known in English as Magical Realism—

azaz mágikus realista irodalmi stílust,

and each was just a few pages long.

de egy-egy műve alig pár oldalt tett ki.

Though Borges was not interested in writing long books,

Habár Borges nem törekedett vaskos könyvek írására,

he was an avid reader,

falta a könyveket,

recruiting friends to read to him after he went blind in middle age.

és ismerősöket toborzott olvasásra, miután harmincas éveire megvakult.

He said his image of paradise was an infinite library,

Az édenkert számára végtelen könyvtárat jelentett,

an idea he brought to life in “The library of Babel.”

amely gondolatnak a Bábeli könyvtár adott formát:

Built out of countless identical rooms,

Számtalan azonos méretű terem,

each containing the same number of books of the same length,

amelyek azonos számú és hosszúságú könyveket tartalmaznak,

the library of babel is its own universe.

a bábeli könyvtár külön univerzumában.

It contains every possible variation of text,

A szövegek összes lehetséges változatát tartalmazza,

so there are some profound books,

így vannak mély értelmű könyvek,

but also countless tomes of complete gibberish.

de számtalan halandzsával teleírt kötet is.

The narrator has spent his entire life

Az elbeszélő egész életét

wandering this vast labyrinth of information

e hatalmas adatlabirintusnak a bejárására szentelte,

in a possibly futile search for meaning.

hiábavalónak tűnő értelemkereséssel.

Labyrinths appeared over and over in Borges’ work.

A labirintus újra és újra előkerül Borges műveiben.

In “The Garden of Forking Paths,”

Az Elágazó ösvények kertjében

as Yu Tsun winds his way through country roads,

Yu Csun földutakon söpör végig,

he remembers a lost labyrinth built by one of his ancestors.

felidézi az egyik őse által épített, de már elveszett labirintust.

Over the course of the story,

A történet során rájön,

he finds out the labyrinth is not a physical maze but a novel.

hogy a labirintus nem valódi útvesztő, hanem egy regény.

And this novel reveals that the real Garden of Forking Paths is time:

E regény pedig feltárja, hogy az idő az elágazó ösvények valódi kertje:

in every instant, there are infinite possible courses of action.

Minden pillanat a tettek végtelen számú alakulását rejti.

And as one moment follows another,

Ahogy másodperc másodpercet követ,

each possibility begets another set of divergent futures.

a útra kelt jövő eltérő szálain futnak végig az egyes lehetőségek.

Borges laid out infinite expanses of time in his labyrinths,

Borges labirintusai teret nyitottak az idő végtelen kiterjedésére,

but he also explored the idea of condensing all of time

de körüljárták az egyetlen pillanatban

into a single moment.

összesűrített idő gondolatát is.

In “The God’s Script,”

Az Isten betűjében

at the very beginning of the world

a világmindenség kezdetén

the god writes exactly one message

isten csupán egy mondatot

into the spots of the jaguars,

ír a jaguár bőrére,

who then “love and reproduce without end,

akik majd "végeláthatatlanul párzanak és szaporodnak

in caverns, in cane fields, on islands,

üregekben, nádasokban, szigeteken,

in order that the last men might receive it.”

hogy eljussanak az utolsó emberekhez."

The last man turns out to be a tenacious old priest

Az utolsó ember egy állhatatos pap lesz,

who spends years memorizing and deciphering the jaguar’s spots,

aki éveket tölt a jaguár bőrének tanulmányozásával és megfejtésével,

culminating in an epiphany where he finally understands the god’s message.

amely végül az isteni mondat megértésének epifániájában teljesedik ki.

Imprisoned deep underground,

Földalatti börtönében

he has no one to share this meaning with,

nincs kivel megosztania e jelentést,

and it changes nothing about his circumstances,

és körülményein sem változtat semmit.

but he doesn’t mind:

De nem bánja:

in that one moment,

abban a pillanatban átélte mindazt,

he has experienced all the experience of everyone who has ever existed.

amit az összes valaha létezett ember élt át.

Reading Borges, you might catch a glimpse of infinity too.

Borgest olvasva, a végtelenség téged is rabul ejthet egy pillanatra.