The philosophy of cynicism - William D. Desmond

Fordító: Tamás Bauman Lektor: Zsófia Herczeg

In the 4th century BCE,

Az i.e. 4. században

a banker’s son threw the city of Sinope into scandal by counterfeiting coins.

Szinópé városában botrány tört ki, mert egy bankár fia pénzt hamisított.

When the dust finally settled, the young man, Diogenes of Sinope,

Amikor a botrány végül elült, a fiatalembert, Szinópéi Diogenészt

had been stripped of his citizenship, his money, and all his possessions.

megfosztották polgári rangjától, összes pénzétől és minden tulajdonától.

At least, that’s how the story goes.

Legalábbis így szól a fáma.

While many of the details of Diogenes’ life are shadowy,

Miközben Diogenész életének sok részletét homály fedi,

the philosophical ideas born out of his disgrace survive today.

a kegyvesztettségéből született filozófiai tanok máig tovább élnek.

In exile, Diogenes decided that by rejecting the opinions of others

Száműzetésében Diogenész arra az elhatározásra jutott,

hogy ha nem foglalkozik mások véleményével és azzal,

and societal measures of success, he could be truly free.

hogy a környezete szerint mi a siker, valódi szabadságra tehet szert.

He would live self-sufficiently, close to nature, without materialism,

Önellátó, természetközeli, anyagiasságtól, hiúságtól

vanity, or conformity.

és megalkuvástól mentes életet élt.

In practice, this meant he spent years wandering around Greek cities

Gyakorlatilag éveket töltött azzal, hogy a görög városokat járta

with nothing but a cloak, staff, and knapsack—

mindössze egy köpennyel, egy vándorbottal és egy kis batyuval –

outdoors year-round, forgoing technology, baths, and cooked food.

egész évben a szabad ég alatt, főtt étel, használati tárgyak és fürdés nélkül.

He didn’t go about this new existence quietly,

Az új életformát nem visszahúzódva élte,

but is said to have teased passers-by and mocked the powerful,

az elmondások szerint belekötött a járókelőkbe, gúnyolta a hatalmasokat,

eating, urinating and even masturbating in public.

nyilvános helyeken evett, vizelt és még maszturbált is.

The citizens called him a kyôn— a barking dog.

A polgárok csak küónnak, ugató kutyának nevezték.

Though meant as an insult,

Habár sértésnek szánták,

dogs were actually a good symbol for his philosophy—

a kutya valójában találó szimbóluma volt filozófiájának –

they’re happy creatures,

a kutyák boldog,

free from abstractions like wealth or reputation.

a vagyon és a hírnév absztrakciójától mentes élőlények.

Diogenes and his growing number of followers

Diogenészt és követőinek egyre népesebb táborát

became known as “dog philosophers,” or kynikoi,

csak "kutya filozófusok", künikoi néven emlegették,

a designation that eventually became the word “Cynic.”

amiből végül a "cinikus" szó keletkezett.

These early Cynics were a carefree bunch,

Ezek a korai cinikusok gondtalan bagázs voltak,

drawn to the freedom of a wandering lifestyle.

akiket vonzott a vándorló életmód szabadsága.

As Diogenes’ reputation grew, others tried to challenge his commitment.

Diogenészt hírnevének növekedésével egyre többen tették próbára.

Alexander the Great offered him anything he desired.

Nagy Sándor a filozófus bármilyen kívánságát teljesítette volna.

But instead of asking for material goods,

De anyagi javak helyett

Diogenes only asked Alexander to get out of his sunshine.

Diogenész egyszerűen annyit kért, hogy a hadvezér ne állja el előle a napot.

After Diogenes’ death,

Diogenész halála után

adherents to his philosophy continued to call themselves Cynics

filozófiájának követői továbbra is cinikusoknak nevezték magukat,

for about 900 years, until 500 CE.

még körülbelül 900 évig, i. sz. 500-ig.

Some Greek philosophers, like the Stoics,

Néhány görög filozófus, köztük a sztoikusok is,

thought everyone should follow Diogenes’ example.

úgy gondolták, hogy mindenkinek követni kellene Diogenész példáját.

They also attempted to tone down his philosophy

Azzal is próbálkoztak, hogy felhígítsák filozófiáját,

to be more acceptable to conventional society—

és így jobban elfogadhatóvá tegyék a többségi társadalom számára –

which, of course,

ami természetesen alapjaiban ellenkezett a tanaival.

was fundamentally at odds with his approach.

Others viewed the Cynics less charitably.

Mások kevésbé voltak nagylelkűek a cinikusokkal.

In the Roman province of Syria in the 2nd century CE,

Az i.sz. 2. században Szíriában, a Római Birodalom tartományában,

the satirist Lucian described the Cynics of his own time as unprincipled,

a szatíraíró Lukianosz saját korának cinikusait elvtelen,

materialistic, self-promoting hypocrites,

materialista, öntömjénező képmutatóknak írta le,

who only preached what Diogenes had once actually practiced.

akik csak prédikáltak arról, amit Diogenész ténylegesen gyakorolt.

Reading Lucian’s texts centuries later,

Évszázadokkal később a reneszánsz és a reformáció írói,

Renaissance and Reformation writers called their rivals cynics as an insult—

akik olvasták Lukianosz szövegeit, a riválisaikat gúnyolták így:

meaning people who criticized others without having anything worthwhile to say.

cinikus volt az, aki másokat kritizál, de nincs semmi érdemleges mondandója.

This usage eventually laid the groundwork for the modern meaning

Ez vált végül a "cinikus" szó modern jelentésének alapjává:

of the word “cynic:"

a személy, aki mindenkiről azt gondolja, hogy puszta önérdekből cselekszik,

a person who thinks everyone else is acting out of pure self-interest,

even if they claim a higher motive.

még ha magasabb eszméket is hirdet.

Still, the philosophy of cynicism had admirers,

Azonban akadtak csodálói is a cinikus filozófiának,

especially among those who wished to question

főként azok között,

akik megkérdőjelezték a társadalmi rendet.

the state of society.

The 18th-century French philosopher Jean-Jacques Rousseau

A 18. századi francia filozófust, Jean-Jacques Rousseau-t

was called the “new Diogenes”

az "új Diogenésznek" nevezték,

when he argued that the arts, sciences, and technology,

amikor vitatta, hogy a művészetek, a tudományok és a technológia

corrupt people.

megmételyeznék az embert.

In 1882, Friedrich Nietzsche reimagined a story

1882-ben Friedrich Nietzsche újraértelmezett egy történetet,

in which Diogenes went into the Athenian marketplace

amelyben Diogenész az athéni piacra megy

with a lantern,

egy lámpással,

searching in vain for a single honest person.

de sajnos így sem talál egyetlen igazi embert sem.

In Nietszche’s version,

Nietzsche változatában

a so-called madman rushes into a town square

egy bolondnak titulált ember siet a főtérre,

to proclaim that “God is dead.”

hogy kijelentse: "Isten halott."

This was Nietzsche’s way of calling for a “revaluation of values,”

Ez volt Nietzsche elképzelése: "az értékek átértékelése"

and rejecting the dominant Christian and Platonic idea

és a domináns keresztény és platóni eszmék elutasítása,

of universal, spiritual insights beyond the physical world.

amelyek a fizikai világon túl létező egyetemes szellemi bölcsességet hirdették.

Nietzsche admired Diogenes for sticking stubbornly

Nietzsche csodálta Diogenészt, amiért az makacsul ragaszkodott

to the here-and-now.

az itt és most elvéhez.

More recently,

Legutóbb

the hippies of the 1960s have been compared with Diogenes

az 1960-as évek hippijeit hasonlították Diogenészhez,

as counter-cultural rebels.

mint ellenkulturális lázadókat.

Diogenes’ ideas have been adopted

Diogenész eszméit az idők folyamán

and reimagined over and over again.

többször is alkalmazták és újragondolták.

The original cynics might not have approved

Az eredeti cinikusok talán nem hagyták volna jóvá az újításokat:

of these fresh takes:

they believed that their values of rejecting custom

abban hittek, hogy csak a szokások elutasítása és a természethez közeli élet

and living closely with nature were the only true values.

az igazi értékek.

Whether or not you agree with that, or with any of the later incarnations,

Akár egyetért valaki ezzel vagy a későbbi változatokkal, akár nem,

all have one thing in common: they questioned the status quo.

egyvalami mindegyikben közös volt: megkérdőjelezték a status quo-t.

And that’s an example we can still follow:

És ez egy olyan példa, amit mi is követhetünk:

not to blindly follow conventional or majority views,

ne kövessük vakon a megszokott vagy többségi nézeteket,

but to think hard about what is truly valuable.

hanem alaposan fontoljuk meg, hogy mi az igazán értékes.